L’écriture cunéiforme est un système d'écriture mis au point en Basse Mésopotamie entre 3400 et 3200 avant notre ère, qui s'est par la suite répandu dans tout le Proche-Orient ancien, avant de disparaître dans les premiers siècles de l'ère chrétienne.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • L’écriture cunéiforme est un système d'écriture mis au point en Basse Mésopotamie entre 3400 et 3200 avant notre ère, qui s'est par la suite répandu dans tout le Proche-Orient ancien, avant de disparaître dans les premiers siècles de l'ère chrétienne. Au départ pictographique et linéaire, la graphie de cette écriture a progressivement évolué vers des signes constitués de traits terminés en forme de « coins » ou « clous » (latin cuneus), auxquels elle doit son nom, « cunéiforme », qui lui a été donné aux XVIIIe et XIXe siècles. Cette écriture se pratique par incision à l'aide d'un calame sur des tablettes d'argile, ou sur une grande variété d'autres supports.Les conditions d'élaboration de cette forme d'écriture, qui est la plus vieille et plus connue avec les hiéroglyphes égyptiens, sont encore obscures. Quoi qu'il en soit, elle dispose vite de traits caractéristiques qu'elle ne perd jamais au cours de son histoire. Le système cunéiforme est constitué de plusieurs centaines de signes pouvant avoir plusieurs valeurs. Ils sont en général des signes phonétiques (phonogrammes), transcrivant un son, plus précisément une syllabe. Mais une autre catégorie importante de signes sont les logogrammes (souvent désignés comme des idéogrammes), qui représentent une chose. D'autres types de signes complémentaires existent (signes numériques, compléments phonétiques et déterminatifs).À partir de son foyer sud-mésopotamien où vivait le peuple qui en est probablement le créateur, les Sumériens, le système d'écriture cunéiforme est adapté dans d'autres langues, à commencer par l'akkadien parlé en Mésopotamie, puis des langues d'autres peuples du Proche-Orient ancien (élamite, hittite, hourrite entre autres), et il est le système dominant dans ces régions pendant tout le IIe/small millénaire av. J.-C. La graphie cunéiforme est parfois adaptée à des systèmes d'écriture obéissant à des principes différents de l'original : l'alphabet dans le Levant de la seconde moitié du IIe/small millénaire av. J.-C., et un syllabaire dans la Perse de la seconde moitié du Ier/small millénaire av. J.-C. L'écriture cunéiforme décline lentement par la suite, avant de se replier sur son foyer de Mésopotamie méridionale où elle disparaît aux débuts de l'ère chrétienne.Le cunéiforme a été un élément marqueur des cultures du Proche-Orient ancien qui ont développé un rapport à l'écrit et des littératures à partir de ce système. Sa redécouverte à l'époque moderne, son déchiffrement au XIXe siècle et la traduction des textes qu'il notait ont donné naissance aux disciplines spécialisées dans l'étude des civilisations du Proche-Orient ancien, à commencer par l'assyriologie, et ainsi permis de mettre en lumière les accomplissements de ces civilisations jusqu'alors oubliées. L'étude des types de textes et des pratiques d'écriture a également mis en évidence l'existence d'une « culture cunéiforme » commune aux peuples ayant utilisé cette écriture, fortement marquée par l'empreinte mésopotamienne.
  • 楔形文字(くさびがたもじ、せっけいもじ)とは、言語の表記に用いられた文字としてはヒエログリフ(紀元前3200年-400年)と並んで最も古いものの一つである。
  • Als Keilschrift bezeichnet man ein vom 34. Jahrhundert v. Chr. bis mindestens ins 1. Jahrhundert n. Chr. benutztes Schriftsystem, das im Vorderen Orient zum Schreiben mehrerer Sprachen verwendet wurde. Die Bezeichnung beruht auf den Grundelementen der Keilschrift: waagrechten, senkrechten und schrägen Keilen. Typische Textträger sind Tontafeln, die durch das Eindrücken eines Schreibgriffels in den noch weichen Ton beschrieben wurden. Die Keilschrift war anfänglich eine Bilderschrift. Sie entwickelte sich zu einer Silbenschrift, aus der auch eine phonetische Konsonantenschrift (die ugaritische Schrift) hervorging. Die Keilschrift wurde von den Sumerern erfunden und später von zahlreichen Völkern des alten Orients verwendet: von den Akkadern, Babyloniern, Assyrern, Hethitern, Persern und anderen. Schließlich wurde sie von anderen Schriftformen (z. B. der phönizischen Schrift) verdrängt und geriet in Vergessenheit. Letzte Keilschrifttexte wurden in seleukidischer Zeit verfasst.
  • Pojem klínové písmo neoznačuje konkrétní sadu znaků, jako např. latinka nebo alfabeta, nýbrž jde o způsob zápisu. Znaky byly otiskovány rákosovým pisátkem do hlíny, která mohla být následně vypálena. K vypálení došlo často nechtěně, když byla města dobyta a vypálena nepřátelskými vojsky, což pro nás znamenalo uchování mnoha klínopisných textů. Klínopisné znaky mohou být i tesány do kamene či psány na jiný materiál.Klínové písmo vychází z původních piktogramů, které byly otočeny o 90° a zjednodušeny, aby se daly znázornit ustálenými tahy rydla.
  • A escrita cuneiforme foi desenvolvida pelos sumérios, sendo a designação geral dada a certos tipos de escrita feitas com auxílio de objetos em formato de cunha. É juntamente com os hieróglifos egípcios, o mais antigo tipo conhecido de escrita, tendo sido criado pelos sumérios por volta de 3500 a.C. Inicialmente a escrita representava formas do mundo (pictogramas), mas por praticidade as formas foram se tornando mais simples e abstratas.Os primeiros pictogramas eram gravados em tabuletas de argila, em sequências verticais de escrita com um estilete feito de cana que gravava traços verticais, horizontais e oblíquos. Até então duas novidades tornaram o processo mais rápido e fácil: as pessoas começaram a escrever em sequências horizontais (rotacionando os pictogramas no processo), e um novo estilete em cunha inclinada passou a ser usado para empurrar o barro, enquanto produzia sinais em forma de cunha. Ajustando a posição relativa da tabuleta ao estilete, o escritor poderia usar uma única ferramenta para fazer uma grande variedade de signos.Tabuletas cuneiformes podiam ser tostadas em fornos para prover um registro permanente; ou as tabuletas poderiam ser reaproveitadas se não fosse preciso manter os registros por longo tempo. Muitas das tabuletas achadas por arqueólogos foram preservadas porque foram tostadas durante os ataques incendiários de exércitos inimigos, contra os edifícios nos quais as tabuletas eram mantidas.A escrita cuneiforme foi adotada subsequentemente pelos acadianos, babilônicos, elamitas, hititas e assírios e adaptada para escrever em seus próprios idiomas; foi extensamente usada na Mesopotâmia durante aproximadamente 3 mil anos, apesar da natureza silábica do manuscrito (como foi estabelecido pelos sumérios) não ser intuitiva aos falantes de idiomas semíticos. Antes da descoberta da civilização Suméria, o uso da escrita cuneiforme apesar das dificuldades levou muitos filólogos a suspeitar da existência de uma civilização precursora à babilônica. A sua invenção ficou a dever-se às necessidades de administração dos palácios e dos templos (cobrança de impostos, registro de cabeças de gado, medidas de cereal, etc.).O registro mais antigo até agora encontrado data do século XIV a.C. e está escrito em símbolos cuneiformes da língua acadiana. O pedaço de barro escrito foi achado em Jerusalém por arqueólogos israelitas.== Referências ==
  • Idazkera kuneiformea, arrasto arkeologikoak aurkitu diren idazkera motarik zaharrena bezala onartua dago (berriki eginiko indusketetan, ustez, kuneiformea baino idazkera zaharragoan idatzita dauden taulatxo egiptoarrak aurkitu diren arren, kontzeptu hau alda lezakeena uste hori baieztatuko balitz). Sumertarrek sortua K. a. IV. milurtekoaren amaieran, piktograma sistema bezala sortua izan zen. Denboraren igaroan, irudikapen piktorikoak sinpleagoak eta abstraktuagoak bihurtu ziren, idazkera kuneiforme bezala ezagutzen dena sortuz.Sumeriera, akadiera, elamitera, hitita eta lubita hizkuntzentzako egokitua izan zen, eta antzinako persiera eta ugariteraren alfabetoak inspiratu zituen.
  • 쐐기문자(cuneiform) 또는 설형문자는 수메르인들이 기원전 3000년경부터 사용했던 상형문자로, 현재 알려진 것 중 가장 최초의 문자이다. 시간이 지나면서 상형 문자적인 요소는 줄어들고 점점 추상화되었다.쐐기문자는 점토판에 썼으며, 철필(스타일러스)이라고 부르는 갈대 가지로 만들었다. 철필 끝을 뾰족하게 만들어 썼다.수메르 문자는 아카디아어, 엘라마이트어, 히타이트어(그리고 루위아어), 후리아(우랄어)에도 쓰였으며, 고대 페르시아와 우가리트 문자에도 영향을 미쳤다.
  • Tarih yazı ile başlar. İlk yazı türü çivi yazısıdır. Taşların üzerine resimler ya da harfler ile özel bir teknikle yazılır. Bu yazı türü papirüsün bulunması ile son bulmuştur.İfade edilmek istenen kavramlarda, var olan kayıt sisteminin yetersiz kalması, yazının gelişmesinde çok önemli bir adım atılmasına neden oldu. Bu, kullanılan dilin, ilk olarak aktif bir biçimde yazıya geçirilmesi olayıdır. Bu aşamada, Sümer dilinin çoğunlukla tek heceli kelimelerden oluşmasının da büyük payı vardır. Böylece, çizilen her işarette, tasvir edilen nesne değil, bu kelimenin ses değeri ön plana çıkarılmıştır. Daha iyi anlaşılabilmesi için, bunu somut olarak örnekleyelim. Örneğin, Sümerce "dağ" kelimesi "KUR", "su" "A", "ağız" ise "KA" olarak okunurdu. Şimdi "KUR.A.KA" diye özel bir isim yazılmak istendiğini varsayalım. Bunun için katip, önce bu ismi oluşturan resimleri yan yana çizdi.Sonra bunu gören kişilerin resimsel özelliklerine aldanıp, "Dağın suyu içilir" gibi, yanlış şekilde algılamalarını önlemek için de, kelimenin başına, bunların ses değerleri ile okunması gerektiğini gösteren bir uyarı işareti koydu. Determinatif (belirtici) adını verdiğimiz bu işaretler, daha sonra çivi yazısının ilerleyen evrelerinde, kadın, erkek, nehir, ülke, şehir vb. özel isimlerinin başına , bazen de sonuna konarak, yaygın bir şekilde kullanılmaya başlandı, îşte bu gelişmeye, yani kelimelerin içerdikleri ses değerleri ile okunmaya başlanmasına, "fonetizasyon aşaması" veya "ses-leşme evresi" diyoruz. Bu aşama, Uruk III b evresine, yani yaklaşık M.Ö. 3. binin başlarına rastlar.ilk zamanlarda belki de kaçınılmaz bir zorunluluk sonucunda ortaya çıkan, resimlerin içerdikleri ses değerlerinin kullanılmaya başlanması ile, çok daha kesin mesajlar verilebileceği çabuk kavranmıştır. Bu dönemde ortaya çıkan, önemli bir özellik te, anlamı göz önünde bulundurulmaksızın, kelimelerin sadece ses değerlerindeki benzerlik veya eşitlik nedeniyle, başka kelimelerin yazımında da kullanılmaya başlanmasıdır. Örneğin, Sümerce "ok" anlamına gelen Tl işareti, aynı ses değerine sahip olduğu için, "hayat" kelimesine de, aynı işaretle yazım olanağı sağlamıştır. Elbette Sümerce okumayı bilen biri, bu iki kelime arasındaki "eş değerli-lik"ten haberdar olduğu için, "ok" işareti ile gösterilmiş bir logogramın, metnin içeriğine göre, "hayat" olarak okunması gerektiğini fark edecektir. Bunu Türkçe'de birden fazla anlamı olan kelimeler, "at", "yüz", "alay" ile karşılaştırabiliriz.Kelimelerin fonetik olarak ifade edilebilmeleri, geç dönemlerde çok daha fazla işlerlik kazanan, hecelerin kullanılabilmesini olanaklı kıldı. Böylece, ayak resmiyle gösterilen mastar halindeki "gitmek" fiilinden öte, "gidiyorum" gibi çekimli formlar da yazılabildi. Bu yenilik gittikçe kuvvet ka zanmasına rağmen, eski logogramları, yani tek işaretli kelimeleri, tamamen ortadan kaldıramadı. Kullanışlılığından dolayı, bu logografik yazı, silindir mühürler, heykeller ve steller üzerinde çivi yazısının gelişiminin sonuna kadar korundu. Fakat, özellikle fiillerin ifadesinde, yeni fonetik hece yazısı, eski yöntemin yerini aldı. Bazı kelimelerin aynı işaretle yazılabilmelerine karşın, yine anlamı aynı olan kelimeler için değişik işaretler de yaratıldı. Örneğin, Sümerce'de GU, hem "boyun", hem de "öküz"anlamına gelen bir kelimedir. Böylece GU, iki farklı işaretle yazılabildi. Bu "çok işaretlilik" (polysemie) ile daha geç dönemlerdeki kullanımlarla da birlikte, GU tam 14 farklı işaretle yazım olanağı buldu. Bundan başka işaretler, "çok seslilik" (polyphonie) kazandılar. Örneğin, tek başına kullanıldığında, "gün" anlamına gelen, aynı yazımla, BABBAR okunup "beyaz" rengini ifade eden, UD işareti, kelime içindeki yazılımlara göre, ud, pir, tam, par, lah, lih hece değerlerini de kazanmıştır.Şimdi belki, bu uygulamayla, bir metnin okunuşunun son derece zorlaşabileceği sorusu akla gelebilir. Bu konuda en büyük yardımcı, belirli dönemlerde ve belirli metin gruplarında kısıtlı sayıda işaret kullanılmış olmasıdır. Ayrıca çoğu zaman metnin içeriği ve her işareti izleyen bir diğeri, nasıl doğru okunması gerektiğini kendi gösterir.Böylece M.Ö. 3. binde kullanılan kelime yazısı, yerini daha gelişmiş bir kelime -hece yazısı sistemine bıraktı. O zamana kadar hiç bir işareti olmayan, kelime ve isimler de bu şekilde yazılabildi. Daha önemlisi, aynı yolla, gramere ait özellikler de yaşam buldu.Çivi yazısı hece sistemine dayanan bir yazı sistemi olduğu için, sesli harflerin (vokaller) birer işaretle gösterilebilmelerine karşın, sessiz olanlar, (konsonantlar) bu şekilde yazılamaz; bunlar mutlaka bir sesli ile birlikte belirtilmek zorundadırlar. Bu hece işaretleri de 3 grup altında toplanır.1) Sesli+sessiz = iğ, ud, at vb.2) Sessiz+sesli = ta, gu, bi vb.3) Sessiz+sesli+sessiz = tal, pir, kum vb.îlk zamanlar yazı, Çince'de olduğu gibi, yüzleri sağa dönük işaretlerle, sağ üst köşeden başlayarak, aşağıya doğru yazılırdı. Buna inanmamızı sağlayan neden ise, Piktografik dönemde, doğadan alınmış işaretlerin olasılıkla doğal görünümleri yönünde yazılmış olmaları gerektiğinden kaynaklanmaktadır. Bu, tablet bölümlerinin sağdan sola sıralanması, bölümler içindeki işaretlerin ise, yukardan aşağıya yazılması anlamına gelir. Sonra tam olarak bilemediğimiz, ancak olasılıkla tabletin tutuluş şekli gibi pratik bir nedenle, işaretler öyle bir pozisyonda yazıldılar ve belki de okundular- ki, daha önceki işaret yönlerinden 90° sola döndüler. Böylece, sağdan başlayarak, yukarıdan aşağıya doğru yazılan sütunlar, soldan sağa doğru ve alt alta yazılan satırlar haline geldi. Ancak, bu değişimin ne zaman meydana geldiği, kesin olarak saptanamamaktadır. Bir süre sonra ne olduğunu bilemediğimiz, ancak olasılıkla doğada çabuk tahrip olabilen, ilk yazı malzemesinin yerini kil alınca, bu madde üzerine resimlerin çizilerek değil, baskı yolu ile daha kolay yapıldığı fark edildi. Böylelikle, resim karakterleri için ucu üçgenleştirilmiş bir kamış olan, stylus kullanılmaya başlandı. Kilin topaklanması nedeniyle, yapılması zor olan yuvarlak hatlar ise, düz çizgilerle gösterildi, îlk zamanlarda kâtipler, bu çizgileri türlü şekillerde biraraya getirerek, eski resim formlarını korumaya çalıştılar. Ancak işaretlerin çok karışmasına ve yazının zorlaşmasına neden olan bu uygulamadan kısa sürede vazgeçildi. Sonuçta kalemin kil üzerine bastırılıp, hafifçe geri çekilmesiyle çivi görünümünü andıran işaretler, resim yazısının tahtına oturdu, îlk önce her yöne basılan bu işaretlerin, zamanla, yine pratik nedenlerden dolayı, çivi başı sağa dönük olanlar terkedildi. Böylece yaygın olarak kullanılan yatay, dikey ve eğik çivilere, köşe çengeli denilen bir çeşidin de eklenmesiyle elde edilen işaretler, istenildiği gibi kullanılmaya başlandı. Bu işaretler, zamanla mümkün olduğunca basite indirgendi ve ilk dönemlerde 1000 kadar olan sayıları, giderek 500-600'e kadar azaldı.Çivi yazısı, yaklaşık M.Ö. 2700 yıllarında, gerek biçimsel ve gerekse içerik gelişimini geniş ölçüde tamamladıktan sonra, ilk olarak, hece işaretleri, determinatifler ve logogramlarla yazılan, tam ve gerçek anlamda bir yazı sistemi oluştu. Diğer Erken Dönem Buluntu MerkezleriYazının başlangıcına dair ilk belgelerin Uruk IV ve bunu izleyen Uruk III yapı katlarından geldiğinden daha önce bahsetmiştik. Kuzeyde bir yerleşme merkezi olan Cemdet Nasr ve Susa'da bulunmuş Proto-Elam tabletleri ise Uruk III tab-letleriyle çağdaş diğer yazılı belge gruplarını oluştururlar. Uruk IV-III katları yaklaşık M.Ö. 3300-2900 yılları arasına tarihlenir. Aralarında hem benzerlikler, hem de farklılıklar bulunan bu üçlü tablet grubundan Uruk ve Cemdet Nasr tabletlerinin Sümerce yazıldığı kabul edilirken, Susa tabletleri, hakkında halen çok az şey bilinen, Elam dilinin ilk örnekleri olarak görülmektedir.Uruk, Cemdet Nasr ve Ur şehirlerinden gelen tabletler, herhangi bir tarihi belge içermezler. Tarihi belgelere ilk örnek, Erhanedan Dönemi IHII'e, yani yaklaşık M.Ö. 2600'lere tarihlenir. Bu dönemle aşağı yukarı çağdaş olan belgeler ise, Şuruppak'tan (Fara) gelmektedir. Şuruppak ve onu takip eden Abu Salabih ve Ebla tabletleri, Sümer yazısının gelişimini hem işaretlerdeki form, hem de kullanımdaki esneklikte göstermeleri açısından ilginç örnekler oluştururlar. Tarih yazı ile başlar. İlk yazı türü çivi yazısıdır. Taşların ya da toprak tabletlerin üzerine resimler ya da harfler ile özel bir teknikle yazılır. Çivi yazısı çok eskiden bulunmuştur. Yazı, en genel tarifiyle, ağızdan çıkan seslerin, dolayısıyla sözcüklerin, kulak ya da jest yardımı olmaksızın, gözle görülebilen, bazen de dokunulabilen işaretler halinde biçimlendirilerek kaydedilmesini sağlayan araçtır.
  • Кли́нопись — наиболее ранняя из известных систем письма. Форму письма во многом определил писчий материал — глиняная табличка, на которой, пока глина ещё мягкая, деревянной палочкой для письма или заострённым тростником выдавливали знаки; отсюда и «клинообразные» штрихи.
  • Pismo klinowe – najstarsza na świecie odmiana pisma, powstała na Bliskim Wschodzie, stworzona najprawdopodobniej przez Sumerów ok. 3500 lat przed naszą erą. Pierwotnie było złożone z przedstawień rysunkowych, które wyobrażały przedmioty albo jeden charakterystyczny ich element, a przy bardziej abstrakcyjnych pojęciach – kompozycje symboliczne. Na początku system był całkowicie ideograficzny (obrazkowy). Każdy znak miał znaczenie podstawowe, do którego dochodziły znaczenia poboczne. Nazwa pochodzi od kształtu znaków odciskanych na glinianych tabliczkach za pomocą kawałka trzciny. Jego powstanie, w IV tysiącleciu p.n.e., związane było z administracyjnymi i gospodarczymi potrzebami rozwijającej się coraz bardziej cywilizacji. Do największego rozkwitu doszło w XIV-XIII w. p.n.e. z uwagi na wagę języka akadyjskiego na Bliskim Wschodzie, w którym było zapisywane. Pismo klinowe używane było aż do okresu panowania na Bliskim Wschodzie hellenistycznej dynastii Seleucydów w II w. p.n.e.
  • La scrittura cuneiforme è un sistema di scrittura che si eseguiva con uno stilo, imprimendo sull'argilla particolari segni composti da brevi incisioni a forma piramidale e appuntita, che possono ricordare dei chiodini o dei cunei. Da cui appunto la definizione di scrittura cuneiforme.Si tratta di una delle prime forme di scrittura documentate nel Vicino Oriente, direttamente derivata dalla evoluzione e stilizzazione di una precedente fase di scrittura fondamentalmente figurativa, a base di pittogrammi, creata a quanto sembra dai Sumeri, primi abitanti storicamente documentati dell'antica Mesopotamia (oggi Iraq), fin dalla fine del IV millennio. Attraverso i secoli la rappresentazione pittografica dei segni assunse sempre più un aspetto stilizzato, e le stesse linee, originariamente disegnative e continue, furono segmentate in una serie di tratti, o cunei, divenendo sempre più indipendenti dalle forme originarie, e quindi sempre meno riconoscibili.
  • Kuneiform adalah salah satu jenis tulisan kuno berbentuk paku yang dituliskan di atas lempengan tanah liat. Kata "kuneiform" berasal dari bahasa Latin, cuneus yang berarti 'baji' atau 'paku' dan forma yang berarti "bentuk". Dengan demikian, kuneiform merupakan sebuah tulisan kuno yang menggunakan "huruf paku". Tulisan ini tergolong sebagai tulisan yang rumit dan diduga hanya digunakan oleh orang-orang tertentu. Kuneiform berkembang di daerah Sumer (nama kuno untuk Mesopotamia selatan yang sekarang berada di Irak selatan, dekat Teluk Persia). Diduga, tulisan ini telah digunakan oleh orang-orang Sumer sekitar tiga ribu tahun sebelum Masehi, hampir sezaman dengan Hieroglif yang berkembang di Mesir. Pada praktiknya yang paling awal, kuneiform diduga digunakan untuk pembukuan di istana atau kuil di daerah Sumer. Selain itu, tulisan ini juga digunakan juga untuk aktivitas perdagangan. Dari Sumer, kuneiform kemudian berkembang ke Akkad (daerah di sebelah utara Sumer). Dari sinilah, kuneiform berkembang (dalam bahasa Akkad) dan digunakan secara luas di daerah Timur Tengah Kuno.
  • Cuneiform script is one of the earliest known systems of writing, distinguished by its wedge-shaped marks on clay tablets, made by means of a blunt reed for a stylus. The name cuneiform itself simply means "wedge shaped", from the Latin cuneus "wedge" and forma "shape," and came into English usage "probably from Old French cunéiforme."Emerging in Sumer in the late 4th millennium BC (the Uruk IV period), cuneiform writing began as a system of pictographs. In the third millennium, the pictorial representations became simplified and more abstract as the number of characters in use grew smaller, from about 1,000 in the Early Bronze Age to about 400 in Late Bronze Age (Hittite cuneiform). The system consists of a combination of logophonetic, consonantal alphabetic and syllabic signs.The original Sumerian script was adapted for the writing of the Akkadian, Eblaite, Elamite, Hittite, Luwian, Hattic, Hurrian, and Urartian languages, and it inspired the Ugaritic and Old Persian alphabets. Cuneiform writing was gradually replaced by the Phoenician alphabet during the Neo-Assyrian Empire. By the 2nd century AD, the script had become extinct, and all knowledge of how to read it was lost until it began to be deciphered in the 19th century.Between half a million and two million cuneiform tablets are estimated to have been excavated in modern times. Of these, only approximately 100,000 have been published.
  • Het spijkerschrift of cuneïforme schrift (cuneus is Latijn voor wig) werd tussen 3300 en 2900 v.Chr. ontwikkeld vanuit een beeldschrift in het zuiden van Mesopotamië, in het land van Sumer, in het huidige Irak. Daardoor is het Sumerisch de oudste bewaard gebleven taal van het Oude Nabije Oosten. Het spijkerschrift werd geschreven op kleitabletten, waarop men met een rietstengel wig- en spijkervormige inkepingen maakte. Een specifieke combinatie van inkepingen vormt één spijkerschriftteken of ook wel spijker genaamd. Zo'n teken is een simplificatie van een pictogram of een ideogram. Er zijn in de loop van de tijd ongeveer 600 verschillende spijkers ontwikkeld.Sinds kort weet men dat het schrift niet enkel in iconische tekens of pictogrammen zijn oorsprong vindt maar ook in (iconische) voorwerpen (zogenaamde tokens), die ten dele ook de voorlopers zijn van de spijkerschrifttekens.
  • La escritura cuneiforme es comúnmente aceptada como una de las formas más antiguas de expresión escrita, según el registro de restos arqueológicos.A finales del IV milenio a.C., los sumerios comenzaron a escribir su idioma mediante pictogramas, que representaban palabras y objetos, pero no conceptos abstractos. Una muestra de esta etapa la podemos observar en la tablilla de Kish. Hacia 2600 a.C. los símbolos pictográficos ya se diferenciaban claramente del ideograma original, y al finalizar ese milenio, con objeto de hacer más fácil la escritura, ya eran completamente diferentes.La escritura cuneiforme fue adoptada por otras lenguas: acadia, elamita, hitita y luvita, e inspiró a los alfabetos del antiguo persa y el ugarítico.El cuneiforme se escribió originalmente sobre tablillas de arcilla húmeda, mediante un tallo vegetal biselado en forma de cuña, de ahí su nombre. Durante el período acadio comenzaron también a utilizarse el metal y la piedra.En un principio, la escritura a base de pictogramas no era adecuada para escribir conceptos abstractos, los verbos y sus tiempos, los pronombres, etc. Por ello, se comenzaron a utilizar ciertos símbolos con valor fonético silábico. Así, por ejemplo, dado que en sumerio las palabras ajo y dar eran homófonas (sum), el mismo símbolo que se utilizaba para aquél comenzó a usarse con valor fonético para éste. Con el paso del tiempo, aplicando similitudes semejantes, se creó un corpus silábico, usado preferentemente para expresar ciertos elementos gramaticales y conceptos abstractos.El sumerio era una lengua aglutinante, por ello, cuando los acadios adoptaron el cuneiforme para su propia lengua semítica, dado que el valor fonético y el ideográfico podían confundirse fácilmente, desarrollaron estos unos signos determinantes que indicaban cómo debía leerse cada símbolo. Al final de este proceso, por ejemplo, el símbolo que se leía como an, además del silábico, podía tener otros dos significados: el concepto dios o cielo y un determinante para indicar que algo tenía naturaleza divina o celeste.En algunos conjuntos de tablillas, como los de Uruk, se han contado hasta 2000 signos cuneiformes diferentes. En los siglos sucesivos, tal variedad se redujo enormemente, hasta que durante el período acadio eran usados con asiduidad unos 600.
  • L'escriptura cuneïforme és un dels primers sistemes d'escriptura coneguts. Va ser creat pels sumeris cap al 3150 aC. És un tipus d'escriptura logogràfica –encara que en derivarien formes fonogràfiques o mixtes– i els grafemes utilitzats eren principalment ideogrames, amb alguns pictogrames o signes esquemàtics derivats d'aquests. El sistema de signes havia derivat d'un sistema de fitxes d'origen neolític –uns 8500 aC– utilitzades en la mateixa àrea fins a l'aparició de l'escriptura Els signes es dibuixaven en taules d'argila, ordenats en columnes verticals. Més endavant, es van ordenar per fileres. També es van millorar els càlams utilitzats per l'escriptura, cosa que va permetre que es poguessin produir molts tipus de signes diferents fàcilment i amb la mateixa eina. D'aquesta manera van sorgir els símbols cuneïformes característics d'aquest sistema. Les tauletes es podien coure per endurir-les i preservar-les.L'escriptura cuneïforme, utilitzada inicialment per la llengua sumèria, va ser adaptada més endavant pels babilonis, elamites, hitites i assiris per escriure en les seves pròpies llengües. En total, aquest sistema d'escriptura es va utilitzar a Mesopotàmia durant un període de prop de 4000 anys, des del segle XXXII a.C al segle IV a.C essent un dels sistemes d'escriptura amb més període de vigència en les cultures humanes.
  • Az ékírás a legkorábbi ismert írástípusok közé tartozó írásrendszer. I. e. 3000 körül alakult ki a sumer nyelv leírására. Előzménye egy piktografikus, képekből és szimbólumokból álló írás, amelynek beszélt nyelvi változatát nem lehet rekonstruálni. Mivel egyes nyelvészeti álláspontok szerint a sumer nyelvben egy még korábbi nyelv elemei lelhetők fel, amelynek használatáról semmilyen egyéb konkrét adatunk nincs, a képírásos uruki rendszert protosumernek nevezik. Az „ékírás” megnevezés a karakterek felépítésére i. e. 2500-tól használt egyenes vonalak jellegzetes alakjából ered. A piktografikus előzmény mintegy 2000 szimbólumot használt, ennek írásrendszerré alakulása során nagyjából 700-ra csökkentették a lehetséges karaktereket az uruk-kultúra idején.A sumerek írásrendszerét később több nyelv leírására is alkalmazták: ékírással írták többek közt az akkádot, az elámit, a hettitát és a hurritát, valamint nagy hatással volt az óperzsa írás kialakulására is. Az ékírás a Közel-Kelet diplomáciai levelezésének írásrendszere volt az i. e. 2. évezred teljes egészében, valamint az i. e. 1. évezred első felében. Ez az írástípus a leghosszabb ideig használt írásrendszer, a protosumer képírással együtt négyezer évnél hosszabb ideig, anélkül háromezer évig általános volt. Az ugariti ábécén keresztül mind a görög, mind a latin ábécé ősének tekinthető, bár az európai betűírások ősét sokszor az ókánaánita ábécében látják, amely az egyiptomi hieroglif írásra is visszavezethető.Az ékírás számítógépes megjelenítésében az írástípusokat a telepített fontkészlet határozza meg.
  • Клинопис - писмени знаци, които означават отделни думи и срички. Клинописът е една от най-ранните познати форми на писмено изразяване. Създаден от шумерите приблизително около 3000 години преди Христа (с предшественици достигащи до късното IV хилядолетие на периода на Урук IV), клинописът започва като система от пиктограми. През годините, пикторалните репрезентации станали опростени и по-абстрактни.Клинописът бил записван върху глинени плочки, върху които с тръстика, наречена стилус били рисувани символи.Шумерският клинопис бил адаптиран към писането на акадски, еламитски, хититски (или лувийски) и уриански (или урартски) езици и бил вдъхновение за староперсийски и угаритски национални азбуки.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 7815 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 139652 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 461 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110048142 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:année
  • 1966 (xsd:integer)
  • 1981 (xsd:integer)
  • 1982 (xsd:integer)
  • 1988 (xsd:integer)
  • 1989 (xsd:integer)
  • 1992 (xsd:integer)
  • 1994 (xsd:integer)
  • 1997 (xsd:integer)
  • 1999 (xsd:integer)
  • 2000 (xsd:integer)
  • 2001 (xsd:integer)
  • 2002 (xsd:integer)
  • 2004 (xsd:integer)
  • 2005 (xsd:integer)
  • 2008 (xsd:integer)
  • 2010 (xsd:integer)
  • 2011 (xsd:integer)
prop-fr:auteursOuvrage
  • Anne-Marie Christin
  • Hermann Genz et Dirk Paul Mielke
  • Larissa Bonfante et al.
prop-fr:collection
  • Alter Orient und Altes Testament
  • Bouquins
  • Civilisations du Proche-Orient
  • Folio histoire
  • Handbuch der Orientalistik
  • L'Univers historique
  • Que-sais-je ?
  • Studien zu den Boğazköy-Texten
prop-fr:commons
  • Category:Cuneiform
prop-fr:date
  • 2012-05-06 (xsd:date)
prop-fr:dérivés
prop-fr:id
  • BOMU
  • BOR
  • BOT
  • CEL
  • CHA
  • CUL
  • DEC
  • DUR
  • GAR
  • GLA
  • HOUT
  • JOA
  • LAB
  • MAR
  • NAI
  • RENE
  • STE
  • UGA
  • VIS
  • WAL
prop-fr:iso
  • Xsux
prop-fr:langue
  • de
  • en
  • fr
prop-fr:langues
  • Sumérien, akkadien , élamite, éblaïte, hittite, hourrite, urartéen
prop-fr:lieu
  • Cambridge
  • Chicago
  • Paris
  • Oxford
  • Wiesbaden
  • Leyde, Boston et Cologne
  • Louvain, Paris et Walpole
  • Neuchâtel et Paris
  • Neukirchen-Vluyn
prop-fr:nom
  • Cunéiforme
  • André-Leickman
  • Bord
  • Borger
  • Bottéro
  • Charpin
  • Durand
  • Garelli
  • Glassner
  • Joannès
  • Labat
  • Lion
  • Malbran-Labat
  • Michel
  • Mugnaioni
  • Neu
  • Radner
  • Robson
  • Rüster
  • Sanders
  • Stève
  • Walker
  • Watson
  • Woodard
  • Woods
  • Wyatt
  • Ziegler
  • van den Hout
prop-fr:numéroD'édition
  • 6 (xsd:integer)
prop-fr:oldid
  • 78309032 (xsd:integer)
prop-fr:passage
  • 21 (xsd:integer)
  • 25 (xsd:integer)
  • 49 (xsd:integer)
prop-fr:prénom
  • Dominique
  • Florence
  • Brigitte
  • Béatrice
  • Christel
  • Christiane
  • Christopher
  • Christopher B. F.
  • Cécile
  • Eleanor
  • Erich
  • Francis
  • Jean
  • Jean-Jacques
  • Jean-Marie
  • Karen
  • Lucien-Jean
  • Marie-Joseph
  • Nicolas
  • Paul
  • Remo
  • René
  • Roger D.
  • Rykle
  • Seth L.
  • Théo P. J.
  • Wilfred G. E.
prop-fr:réimpression
  • 2002 (xsd:integer)
prop-fr:sousTitre
  • Inventar und Interpretation der Keilschriftzeichen aus den Boğazköy-Texten
  • Du cunéiforme à l'alphabet
  • Histoire et paléographie
  • L'invention du cunéiforme
  • L'Écriture, la Raison et les Dieux
  • Syllabaire sumérien, babylonien, assyrien
  • cunéiformes et hiéroglyphes
  • Inventions of Writing in the Ancient Middle East and Beyond
prop-fr:titre
  • Mésopotamie
  • The Cambridge Encyclopedia of the World's Ancient Languages
  • Assyrish-babylonische Zeichenliste
  • Cuneiform Digital Library initiative
  • Dictionnaire de la civilisation mésopotamienne
  • Handbook of Ugaritic studies
  • Hethitisches Zeichenlexikon
  • L'Assyriologie
  • L'écriture cunéiforme
  • Le cunéiforme
  • Les écritures cunéiformes et leur déchiffrement
  • Lire et écrire à Babylone
  • Manuel d'épigraphie akkadienne
  • Margins of Writing, Origins of Cultures
  • Naissance de l'écriture
  • Syllabaire élamite
  • The Oxford Handbook of Cuneiform Culture
  • The Written Legacy of the Hittites
  • Visible Language
  • Écrire à Sumer
prop-fr:titreOuvrage
  • Histoire de l'écriture : De l'idéogramme au multimédia
  • Insights into Hittite History and Archaeology
  • Naissances des écritures
prop-fr:traduction
  • Christiane Zivie-Coche
prop-fr:type
  • Logogrammes et phonogrammes
prop-fr:unicode
prop-fr:url
  • http://cdli.ucla.edu/
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:wiktionary
  • cunéiforme
prop-fr:éditeur
  • Oxford University Press
  • Brill
  • Cambridge University Press
  • De Boccard
  • Flammarion
  • Gallimard
  • Neukirchener Verlag
  • O. Harrassowitz
  • P. Geuthner
  • Peeters
  • Presses Universitaires de France
  • Recherches et civilisations
  • Robert Laffont
  • The Oriental Institute of Chicago
  • Éditions du Seuil
prop-fr:édition
  • Réunion des Musées Nationaux
prop-fr:époque
  • Du au
dcterms:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • L’écriture cunéiforme est un système d'écriture mis au point en Basse Mésopotamie entre 3400 et 3200 avant notre ère, qui s'est par la suite répandu dans tout le Proche-Orient ancien, avant de disparaître dans les premiers siècles de l'ère chrétienne.
  • 楔形文字(くさびがたもじ、せっけいもじ)とは、言語の表記に用いられた文字としてはヒエログリフ(紀元前3200年-400年)と並んで最も古いものの一つである。
  • 쐐기문자(cuneiform) 또는 설형문자는 수메르인들이 기원전 3000년경부터 사용했던 상형문자로, 현재 알려진 것 중 가장 최초의 문자이다. 시간이 지나면서 상형 문자적인 요소는 줄어들고 점점 추상화되었다.쐐기문자는 점토판에 썼으며, 철필(스타일러스)이라고 부르는 갈대 가지로 만들었다. 철필 끝을 뾰족하게 만들어 썼다.수메르 문자는 아카디아어, 엘라마이트어, 히타이트어(그리고 루위아어), 후리아(우랄어)에도 쓰였으며, 고대 페르시아와 우가리트 문자에도 영향을 미쳤다.
  • Кли́нопись — наиболее ранняя из известных систем письма. Форму письма во многом определил писчий материал — глиняная табличка, на которой, пока глина ещё мягкая, деревянной палочкой для письма или заострённым тростником выдавливали знаки; отсюда и «клинообразные» штрихи.
  • Pojem klínové písmo neoznačuje konkrétní sadu znaků, jako např. latinka nebo alfabeta, nýbrž jde o způsob zápisu. Znaky byly otiskovány rákosovým pisátkem do hlíny, která mohla být následně vypálena. K vypálení došlo často nechtěně, když byla města dobyta a vypálena nepřátelskými vojsky, což pro nás znamenalo uchování mnoha klínopisných textů.
  • Als Keilschrift bezeichnet man ein vom 34. Jahrhundert v. Chr. bis mindestens ins 1. Jahrhundert n. Chr. benutztes Schriftsystem, das im Vorderen Orient zum Schreiben mehrerer Sprachen verwendet wurde. Die Bezeichnung beruht auf den Grundelementen der Keilschrift: waagrechten, senkrechten und schrägen Keilen. Typische Textträger sind Tontafeln, die durch das Eindrücken eines Schreibgriffels in den noch weichen Ton beschrieben wurden. Die Keilschrift war anfänglich eine Bilderschrift.
  • Het spijkerschrift of cuneïforme schrift (cuneus is Latijn voor wig) werd tussen 3300 en 2900 v.Chr. ontwikkeld vanuit een beeldschrift in het zuiden van Mesopotamië, in het land van Sumer, in het huidige Irak. Daardoor is het Sumerisch de oudste bewaard gebleven taal van het Oude Nabije Oosten. Het spijkerschrift werd geschreven op kleitabletten, waarop men met een rietstengel wig- en spijkervormige inkepingen maakte.
  • Az ékírás a legkorábbi ismert írástípusok közé tartozó írásrendszer. I. e. 3000 körül alakult ki a sumer nyelv leírására. Előzménye egy piktografikus, képekből és szimbólumokból álló írás, amelynek beszélt nyelvi változatát nem lehet rekonstruálni. Mivel egyes nyelvészeti álláspontok szerint a sumer nyelvben egy még korábbi nyelv elemei lelhetők fel, amelynek használatáról semmilyen egyéb konkrét adatunk nincs, a képírásos uruki rendszert protosumernek nevezik.
  • Tarih yazı ile başlar. İlk yazı türü çivi yazısıdır. Taşların üzerine resimler ya da harfler ile özel bir teknikle yazılır. Bu yazı türü papirüsün bulunması ile son bulmuştur.İfade edilmek istenen kavramlarda, var olan kayıt sisteminin yetersiz kalması, yazının gelişmesinde çok önemli bir adım atılmasına neden oldu. Bu, kullanılan dilin, ilk olarak aktif bir biçimde yazıya geçirilmesi olayıdır. Bu aşamada, Sümer dilinin çoğunlukla tek heceli kelimelerden oluşmasının da büyük payı vardır.
  • Pismo klinowe – najstarsza na świecie odmiana pisma, powstała na Bliskim Wschodzie, stworzona najprawdopodobniej przez Sumerów ok. 3500 lat przed naszą erą. Pierwotnie było złożone z przedstawień rysunkowych, które wyobrażały przedmioty albo jeden charakterystyczny ich element, a przy bardziej abstrakcyjnych pojęciach – kompozycje symboliczne. Na początku system był całkowicie ideograficzny (obrazkowy). Każdy znak miał znaczenie podstawowe, do którego dochodziły znaczenia poboczne.
  • La scrittura cuneiforme è un sistema di scrittura che si eseguiva con uno stilo, imprimendo sull'argilla particolari segni composti da brevi incisioni a forma piramidale e appuntita, che possono ricordare dei chiodini o dei cunei.
  • Клинопис - писмени знаци, които означават отделни думи и срички. Клинописът е една от най-ранните познати форми на писмено изразяване. Създаден от шумерите приблизително около 3000 години преди Христа (с предшественици достигащи до късното IV хилядолетие на периода на Урук IV), клинописът започва като система от пиктограми.
  • L'escriptura cuneïforme és un dels primers sistemes d'escriptura coneguts. Va ser creat pels sumeris cap al 3150 aC. És un tipus d'escriptura logogràfica –encara que en derivarien formes fonogràfiques o mixtes– i els grafemes utilitzats eren principalment ideogrames, amb alguns pictogrames o signes esquemàtics derivats d'aquests.
  • La escritura cuneiforme es comúnmente aceptada como una de las formas más antiguas de expresión escrita, según el registro de restos arqueológicos.A finales del IV milenio a.C., los sumerios comenzaron a escribir su idioma mediante pictogramas, que representaban palabras y objetos, pero no conceptos abstractos. Una muestra de esta etapa la podemos observar en la tablilla de Kish. Hacia 2600 a.C.
  • Kuneiform adalah salah satu jenis tulisan kuno berbentuk paku yang dituliskan di atas lempengan tanah liat. Kata "kuneiform" berasal dari bahasa Latin, cuneus yang berarti 'baji' atau 'paku' dan forma yang berarti "bentuk". Dengan demikian, kuneiform merupakan sebuah tulisan kuno yang menggunakan "huruf paku". Tulisan ini tergolong sebagai tulisan yang rumit dan diduga hanya digunakan oleh orang-orang tertentu.
  • Cuneiform script is one of the earliest known systems of writing, distinguished by its wedge-shaped marks on clay tablets, made by means of a blunt reed for a stylus. The name cuneiform itself simply means "wedge shaped", from the Latin cuneus "wedge" and forma "shape," and came into English usage "probably from Old French cunéiforme."Emerging in Sumer in the late 4th millennium BC (the Uruk IV period), cuneiform writing began as a system of pictographs.
  • Idazkera kuneiformea, arrasto arkeologikoak aurkitu diren idazkera motarik zaharrena bezala onartua dago (berriki eginiko indusketetan, ustez, kuneiformea baino idazkera zaharragoan idatzita dauden taulatxo egiptoarrak aurkitu diren arren, kontzeptu hau alda lezakeena uste hori baieztatuko balitz). Sumertarrek sortua K. a. IV. milurtekoaren amaieran, piktograma sistema bezala sortua izan zen.
  • A escrita cuneiforme foi desenvolvida pelos sumérios, sendo a designação geral dada a certos tipos de escrita feitas com auxílio de objetos em formato de cunha. É juntamente com os hieróglifos egípcios, o mais antigo tipo conhecido de escrita, tendo sido criado pelos sumérios por volta de 3500 a.C.
rdfs:label
  • Cunéiforme
  • Cuneiform
  • Escriptura cuneïforme
  • Escrita cuneiforme
  • Escritura cuneiforme
  • Idazkera kuneiforme
  • Keilschrift
  • Klínové písmo
  • Kuneiform
  • Pismo klinowe
  • Scrittura cuneiforme
  • Spijkerschrift
  • Çivi yazısı
  • Ékírás
  • Клинописно писмо
  • Клинопись
  • 楔形文字
  • 쐐기 문자
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:fam of
is skos:subject of
is foaf:primaryTopic of