En grammaire, la nature d'un mot regroupe un ensemble d'emplois linguistiques apparentés, permettant des substitutions de nature syntaxique. On peut dire également catégorie grammaticale (L. Tesnière) ou lexicale (Ch. Bally), classe grammaticale (J. Dubois), espèce grammaticale (G. Galichet) — ou encore, partie du discours, en grammaire traditionnelle.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • En grammaire, la nature d'un mot regroupe un ensemble d'emplois linguistiques apparentés, permettant des substitutions de nature syntaxique. On peut dire également catégorie grammaticale (L. Tesnière) ou lexicale (Ch. Bally), classe grammaticale (J. Dubois), espèce grammaticale (G. Galichet) — ou encore, partie du discours, en grammaire traditionnelle. La nature d'un mot peut être un trait grammatical intrinsèque de ce mot.Attention : en linguistique, tout comme dans d'autres disciplines, les mots catégorie ou classe ont fréquemment un sens plus large que celui qu'on leur donne en grammaire. Ils peuvent désigner un ensemble d'éléments propres à une spécialité donnée. Par exemple, le genre, le nombre, la personne, etc., qui ne constituent pas des catégories grammaticales, peuvent cependant être parfois considérés comme des catégories linguistiques. Pour illustrer ce qu'est une catégorie grammaticale, prenons par exemple la phrase « Le chat miaule », et essayons de remplacer le mot « chat » par d'autres mots susceptibles de remplir la même fonction syntaxique, en opérant les corrections morphologiques nécessaires.Le chien miaule. Les dinosaures miaulent. La trottinette miaule. Napoléon Ier miaule. Les Français miaulent. Les étoiles miaulent. Les grains de sable de l'immensité de l'océan miaulent.Le « chat », le « chien », la « trottinette », etc. appartiennent donc à la même catégorie — le nom, pour cet exemple —, et peu importe si certains de ces énoncés sont absurdes (ou bien métaphoriques, poétiques, ou humoristiques), pourvu qu'ils soient acceptables d'un point de vue grammatical et syntaxique. En revanche, on n'aurait pas pu dire, par exemple, « Rapidement miaule », et on en conclut que le mot « rapidement » n'appartient pas à la même catégorie, que le mot « chat ». On considère généralement que plusieurs mots appartiennent à la même catégorie, si, pour une phrase donnée, on peut les substituer mutuellement à condition de respecter les accords, et sans modifier les relations syntaxiques de la phrase originelle. Ce type de procédé, bien utile en grammaire, est appelé commutation.
  • Unter Wortart (auch: Wortklasse, Redeteile (partes orationis); engl. part of speech) oder lexikalische Kategorie versteht man die Klasse von Wörtern einer Sprache auf Grund der Zuordnung nach gemeinsamen grammatischen Merkmalen. Die Wortartlehre versucht eine Klassifizierung der lexikalisch-grammatischen Einheiten einer Sprache.Die Wortart ist zu unterscheiden von der syntaktischen Funktion (Satzfunktion) eines Wortes wie Subjekt, Objekt, Adverbial, Attribut usw.Wörter können insbesondere nach ihrer Bedeutung (semantisch), nach ihrer Form (morphologisch) oder nach ihrer Verwendung im Satz (syntaktisch) eingeteilt werden. Die Kriterien werden einzeln oder miteinander kombiniert verwendet. Entsprechend gibt es sehr unterschiedliche Wortartenlehren. Welche Wortarten es gibt, ist abhängig von der zugrunde gelegten Theorie und von der zu beschreibenden Sprache. Ob es überhaupt universalsprachliche Wortarten gibt, ist umstritten. Teilweise wird nur/zumindest „die Unterscheidung in Verben und Nomina“ als wesentlich angesehen.Nach seiner Stellung innerhalb eines Satzes lässt sich ein Wort einer syntaktischen Kategorie zuordnen: Adjektive stehen im Deutschen vor dem Substantiv und nach einem Artikel. Die Morphologie unterscheidet Wörter hinsichtlich der Möglichkeit, sie zu beugen: Verben werden im Deutschen konjugiert, haben also verschiedene Tempusformen, Infinitiv, Imperativ, Konjunktiv, Partizipien etc. Auch die Bedeutung der Wörter wird bei der Wortartklassifizierung genutzt, oft lediglich zur Subklassifizierung. So unterscheidet man etwa Präpositionen u. a. in Lokal-, Temporal- und Modalpräpositionen.In der Computerlinguistik werden Wörter eines Textes automatisch Wortarten zugeordnet (Part-of-speech Tagging).
  • Część mowy – specyficzna dla danego języka, wyróżniona głównie na podstawie kryteriów składniowych i fleksyjnych klasa wyrazów (zobacz też klasyfikacja części mowy).Nie istnieją żadne "uniwersalne" części mowy, które istniałyby w każdym języku, i - choć często dla "podobnych" klas różnych języków używa się tej samej nazwy, np. "rzeczownik" w języku polskim i w języku angielskim - są to jednak zupełnie różne twory. Nie ma więc sensu mówienie o ogólnych właściwościach "rzeczownika", gdyż taki twór po prostu nie istnieje.Co więcej dla danego języka istnieć może wiele bardzo różnych od siebie klasyfikacji części mowy. Po pierwsze nie jest jasne rozróżnienie między pełną "częścią mowy" a jedną z form jakiejś innej części - np. przysłówek odprzymiotnikowy w języku angielskim można traktować jako część mowy lub też jako formę przymiotnika.Drugim dużym problemem jest niejasne pojęcie wyrazu - wyraz w przeciwieństwie do dość dobrze ustalonego morfemu jest pojęciem dość dowolnym, więc przyjęcie różnych definicji wyrazu prowadzi do różnych części mowy.Można też określać części mowy na samych morfemach, co prowadzi do bardzo specyficznych klasyfikacji.
  • Elk woord in een taal behoort tot een bepaalde woordsoort, woordklasse ofwel lexicale categorie. Een lexicale categorie wordt over het algemeen gedefinieerd op grond van syntactische en morfologische kenmerken. Een lexicale categorie kan open of gesloten zijn. Daarnaast worden inhoudswoorden onderscheiden van functiewoorden.In de computationele taalkunde worden de woorden van tekst met behulp van part-of-speech tagging automatisch tot een bepaalde woordsoort (‘part of speech’) gerekend.
  • Lingvistika dělí slova do slovních druhů. Ve vymezení jednotlivých slovních druhů hrají úlohu různé faktory: jakým způsobem se slovo zapojuje do věty, jaké tvary tvoří a jaké mluvnické kategorie u něj lze vysledovat atd.
  • La categoria gramatical o part del discurs és la divisió del lèxic d'una llengua segons el seu comportament a la frase i constitueix un dels camps d'estudi principals de la morfologia. Les categories actuals van néixer de les obres de la Grècia antiga i de les reflexions índies sobre lingüística, però són fortament polèmiques perquè estan massa centrades en les llengües indoeuropees i no reflecteixen la realitat d'altres idiomes.
  • Le parole di una lingua vengono suddivise secondo vari aspetti in parti del discorso. I criteri della suddivisione delle parti del discorso sono specifiche per le singole lingue, quindi non universali. Anche all'interno delle singole lingue le suddivisioni in parti del discorso variano a seconda del numero di parti del discorso richieste e secondo la loro definizione. Secondo la loro funzione all'interno di una frase, una parola viene suddivisa in categorie sintattiche. Gli aggettivi in tedesco, per esempio, si trovano prima del sostantivo di riferimento e dopo l'articolo.La morfologia distingue le parole dal punto di vista della possibilità di flessione: i verbi italiani per esempio vengono coniugati e hanno perciò diverse forme temporali, come l'infinito, l'imperativo, il congiuntivo, i participi, ecc. Il criterio morfologico vale naturalmente per le cosiddette lingue flessive, come l'italiano, il tedesco, il sanscrito o il latino. In inglese la questione si fa problematica, mentre per il cinese, che è una lingua isolante, questo criterio non è applicabile.Più universali sono le disposizioni funzionali, che recentemente sono state formulate, come nella teoria dei campi dello psicolinguista Karl Bühler, che divide gli indici ("io", "qui", "adesso" ecc.) dai simboli linguistici ("veloce", "donna", "costruire"). Questo approccio è stato ampliato nella pragmatica funzionale.
  • 품사(品詞)는 낱말을 문법적인 기능이나 형태, 뜻에 따라 몇 갈래로 나눈 것을 말한다.낱말을 몇 가지 품사 그룹으로 묶는 것은 그리스어 문법연구에서 시작되었다. 이것이 라틴어의 문법연구로 이어지고, 후에 유럽 각국의 언어의 문법연구에서도 품사를 고안, 거론했다. 후에 언어학의 대상이 유럽 이외의 언어로 확대되면서 품사라는 개념이 전 세계의 말에 적용되게 되었다.
  • Часть ре́чи (калька с лат. pars orationis, др.-греч. μέρος τοῦ λόγου) — категория слов языка, определяемая морфологическими и синтаксическими признаками. В языках мира прежде всего противопоставляются имя (которое может делиться далее на существительное, прилагательное и т. п., но это не универсально) и глагол, в большинстве языков общепринято также деление частей речи на самостоятельные, служебные и модально-междометные.
  • A classe gramatical das palavras está dentro da morfologia, a classificação da palavra segundo a sua distribuição sintática e morfológica.
  • Categoría gramatical (parte de la oración o categoría morfosintáctica) es una antigua clasificación de las palabras según su tipo. En la gramática española el término fue introducido por Antonio de Nebrija. Modernamente el término categoría gramatical se refiere a una variable lingüística que puede tomar diferentes valores que condicionan la forma morfológica concreta de una palabra mucho más general que el uso tradicional del término.
  • Kelas kata adalah golongan kata dalam satuan bahasa berdasarkan kategori bentuk, fungsi, dan makna dalam sistem gramatikal. Untuk menyusun kalimat yang baik dan benar dengan berdasarkan pola-pola kalimat baku, pemakai bahasa haruslah mengenal jenis dan fungsi kelas kata terlebih dahulu agar tidak terjadi kesalahan.
  • In grammar, a part of speech (also a word class, a lexical class, or a lexical category) is a linguistic category of words (or more precisely lexical items), which is generally defined by the syntactic or morphological behaviour of the lexical item in question. Common linguistic categories include noun and verb, among others. There are open word classes, which constantly acquire new members, and closed word classes, which acquire new members infrequently if at all.Almost all languages have the lexical categories noun and verb, but beyond these there are significant variations in different languages. For example, Japanese has as many as three classes of adjectives where English has one; Chinese, Korean and Japanese have nominal classifiers whereas European languages do not; many languages do not have a distinction between adjectives and adverbs, adjectives and verbs (see stative verbs) or adjectives and nouns[citation needed], etc. This variation in the number of categories and their identifying properties entails that analysis be done for each individual language. Nevertheless the labels for each category are assigned on the basis of universal criteria.
  • В граматиката частите на речта са класове от думи, обединени от общо значение (семантика) и граматически свойства. Тези класове от думи, според приетия възглед в българската школска граматика, са: съществителни имена, прилагателни имена, числителни имена, местоимения, глаголи, наречия, предлози, съюзи, частици и междуметия. Така например съществителните имена имат обобщено значение на същини, конкретни или абстрактни, индивидуални или колективни; глаголите означават действия, състояния, процеси; прилагателните имена означават признаци и т.н.
  • 品詞(ひんし、英: parts of speech)は、単語を文法的な機能や形態などによって分類したもの。
  • A hagyományos nyelvtan értelmezésében a szófaj szavak osztálya, amelybe a szavakat általános lexikális jelentésük vagy ennek hiánya, valamint alaktani és mondattani jellegzetességeik alapján sorolják.A szófajokat több módon osztályozzák: fogalmi tartalom vagy lexikális jelentés megléte vagy hiánya szerint:– meghatározott (konkrét vagy elvont) fogalmi tartalmúak: főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, határozószó– meghatározott fogalmi tartalom vagy lexikális jelentés nélküliek: névelő, elöljárószó (ez utóbbi egyes nyelvekben, mint az indo-európai nyelvek), névutó (egyes nyelvekben, mint a magyar nyelv), kötőszó, partikula, indulatszó. Az idetartozó szavak, az indulatszókon kívül, viszonyszók, azaz kizárólag nyelvtani viszonyokat fejeznek ki. alakuk változó vagy változatlan jellege szerint:– nyelvtani viszony kifejezése céljából változtatható alakúak: főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, névelő (ez utóbbi egyes nyelvekben, mint az újlatin nyelvek)– változatlan alakúak: határozószó, elöljárószó, névutó, kötőszó, indulatszó, partikula, névelő (ez utóbbi egyes nyelvekben, mint a magyar) mondattani funkció megléte vagy hiánya szerint:– meghatározott mondattani funkcióval rendelkezők az egyszerű mondat keretében: főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, határozószó, indulatszó– meghatározott mondattani funkció nélküliek az egyszerű mondat keretében: névelő, elöljárószó, névutó, kötőszó egyéb osztályozás szerint:– ige– névszók: főnév, melléknév, számnév, névmás– egyéb önálló szófajok: határozószó, igenév, indulatszó– nem önálló szófajok: igekötő, névutó, névelő, kötőszó, módosítószó
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 106295 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 14760 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 92 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 111068999 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • En grammaire, la nature d'un mot regroupe un ensemble d'emplois linguistiques apparentés, permettant des substitutions de nature syntaxique. On peut dire également catégorie grammaticale (L. Tesnière) ou lexicale (Ch. Bally), classe grammaticale (J. Dubois), espèce grammaticale (G. Galichet) — ou encore, partie du discours, en grammaire traditionnelle.
  • Elk woord in een taal behoort tot een bepaalde woordsoort, woordklasse ofwel lexicale categorie. Een lexicale categorie wordt over het algemeen gedefinieerd op grond van syntactische en morfologische kenmerken. Een lexicale categorie kan open of gesloten zijn. Daarnaast worden inhoudswoorden onderscheiden van functiewoorden.In de computationele taalkunde worden de woorden van tekst met behulp van part-of-speech tagging automatisch tot een bepaalde woordsoort (‘part of speech’) gerekend.
  • Lingvistika dělí slova do slovních druhů. Ve vymezení jednotlivých slovních druhů hrají úlohu různé faktory: jakým způsobem se slovo zapojuje do věty, jaké tvary tvoří a jaké mluvnické kategorie u něj lze vysledovat atd.
  • La categoria gramatical o part del discurs és la divisió del lèxic d'una llengua segons el seu comportament a la frase i constitueix un dels camps d'estudi principals de la morfologia. Les categories actuals van néixer de les obres de la Grècia antiga i de les reflexions índies sobre lingüística, però són fortament polèmiques perquè estan massa centrades en les llengües indoeuropees i no reflecteixen la realitat d'altres idiomes.
  • 품사(品詞)는 낱말을 문법적인 기능이나 형태, 뜻에 따라 몇 갈래로 나눈 것을 말한다.낱말을 몇 가지 품사 그룹으로 묶는 것은 그리스어 문법연구에서 시작되었다. 이것이 라틴어의 문법연구로 이어지고, 후에 유럽 각국의 언어의 문법연구에서도 품사를 고안, 거론했다. 후에 언어학의 대상이 유럽 이외의 언어로 확대되면서 품사라는 개념이 전 세계의 말에 적용되게 되었다.
  • Часть ре́чи (калька с лат. pars orationis, др.-греч. μέρος τοῦ λόγου) — категория слов языка, определяемая морфологическими и синтаксическими признаками. В языках мира прежде всего противопоставляются имя (которое может делиться далее на существительное, прилагательное и т. п., но это не универсально) и глагол, в большинстве языков общепринято также деление частей речи на самостоятельные, служебные и модально-междометные.
  • A classe gramatical das palavras está dentro da morfologia, a classificação da palavra segundo a sua distribuição sintática e morfológica.
  • Categoría gramatical (parte de la oración o categoría morfosintáctica) es una antigua clasificación de las palabras según su tipo. En la gramática española el término fue introducido por Antonio de Nebrija. Modernamente el término categoría gramatical se refiere a una variable lingüística que puede tomar diferentes valores que condicionan la forma morfológica concreta de una palabra mucho más general que el uso tradicional del término.
  • Kelas kata adalah golongan kata dalam satuan bahasa berdasarkan kategori bentuk, fungsi, dan makna dalam sistem gramatikal. Untuk menyusun kalimat yang baik dan benar dengan berdasarkan pola-pola kalimat baku, pemakai bahasa haruslah mengenal jenis dan fungsi kelas kata terlebih dahulu agar tidak terjadi kesalahan.
  • 品詞(ひんし、英: parts of speech)は、単語を文法的な機能や形態などによって分類したもの。
  • Unter Wortart (auch: Wortklasse, Redeteile (partes orationis); engl. part of speech) oder lexikalische Kategorie versteht man die Klasse von Wörtern einer Sprache auf Grund der Zuordnung nach gemeinsamen grammatischen Merkmalen.
  • Część mowy – specyficzna dla danego języka, wyróżniona głównie na podstawie kryteriów składniowych i fleksyjnych klasa wyrazów (zobacz też klasyfikacja części mowy).Nie istnieją żadne "uniwersalne" części mowy, które istniałyby w każdym języku, i - choć często dla "podobnych" klas różnych języków używa się tej samej nazwy, np. "rzeczownik" w języku polskim i w języku angielskim - są to jednak zupełnie różne twory.
  • In grammar, a part of speech (also a word class, a lexical class, or a lexical category) is a linguistic category of words (or more precisely lexical items), which is generally defined by the syntactic or morphological behaviour of the lexical item in question. Common linguistic categories include noun and verb, among others.
  • Le parole di una lingua vengono suddivise secondo vari aspetti in parti del discorso. I criteri della suddivisione delle parti del discorso sono specifiche per le singole lingue, quindi non universali. Anche all'interno delle singole lingue le suddivisioni in parti del discorso variano a seconda del numero di parti del discorso richieste e secondo la loro definizione. Secondo la loro funzione all'interno di una frase, una parola viene suddivisa in categorie sintattiche.
  • В граматиката частите на речта са класове от думи, обединени от общо значение (семантика) и граматически свойства. Тези класове от думи, според приетия възглед в българската школска граматика, са: съществителни имена, прилагателни имена, числителни имена, местоимения, глаголи, наречия, предлози, съюзи, частици и междуметия.
  • A hagyományos nyelvtan értelmezésében a szófaj szavak osztálya, amelybe a szavakat általános lexikális jelentésük vagy ennek hiánya, valamint alaktani és mondattani jellegzetességeik alapján sorolják.A szófajokat több módon osztályozzák: fogalmi tartalom vagy lexikális jelentés megléte vagy hiánya szerint:– meghatározott (konkrét vagy elvont) fogalmi tartalmúak: főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, határozószó– meghatározott fogalmi tartalom vagy lexikális jelentés nélküliek: névelő, elöljárószó (ez utóbbi egyes nyelvekben, mint az indo-európai nyelvek), névutó (egyes nyelvekben, mint a magyar nyelv), kötőszó, partikula, indulatszó.
rdfs:label
  • Nature (grammaire)
  • Categoria gramatical
  • Categoría gramatical
  • Classe gramatical
  • Część mowy
  • Kelas kata
  • Part of speech
  • Parti del discorso
  • Slovní druh
  • Szófaj
  • Woordsoort
  • Wortart
  • Част на речта
  • Часть речи
  • 品詞
  • 품사
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is skos:subject of
is foaf:primaryTopic of