En linguistique, l'accusatif (abréviation : acc ; du latin grammatical accusativus, « qui marque l'aboutissement de l'action »), est un cas grammatical exprimant le complément d'objet direct (COD), c'est-à-dire l'actant qui subit l'action exercée par le sujet d'un verbe transitif direct actif, dit aussi objet patient.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • En linguistique, l'accusatif (abréviation : acc ; du latin grammatical accusativus, « qui marque l'aboutissement de l'action »), est un cas grammatical exprimant le complément d'objet direct (COD), c'est-à-dire l'actant qui subit l'action exercée par le sujet d'un verbe transitif direct actif, dit aussi objet patient. Dans les langues ergatives, cette fonction peut être assumée par le cas absolutif.Outre ce sens principal, l'accusatif peut également assurer différentes fonctions selon les langues.
  • A tárgyeset (latinul accusativus) a ragozó nyelvekben a nyelvtani esetek egyike, amely a kit? vagy mit? kérdésre felelő viszonyt jelöli; vagyis azt a szót vagy szószerkezetet fejezi ki, amely mondatban a tárgy szerepét tölti be.Egykor a tárgyeset az összes indoeurópai nyelvben létezett, de némelyekből lényegében kiveszett: például az angolban csak a whom? „kit?” kérdőszó és néhány személyes névmás őrizte meg; az újlatin nyelvekben szintén nincs a névszóknak külön tárgyesetű alakja: azt a szórend, vagy bizonyos esetekben elöljárószók, illetve tárgyesetű névmás jelzi.A spanyolban például az a elöljárószó jelzi a tárgyesetet abban az esetben, ha a tárgy élő (személy), vagy ha a szórendből nem derül ki egyértelműen; amennyiben a tárgy az állítmányt megelőzi, azt a tárgyesetű névmással meg kell ismételni. Példák: Amo a María. „Szeretem Máriát.” / A María la amo. „Máriát szeretem”. Quiero este libro. „Szeretem ezt a könyvet.” (a tárgy jelöletlen) / Este libro lo quiero. „Ezt a könyvet szeretem.” (a tárgy jelölt). A la guerra sigue la paz „A háborút követi a béke.” (a tárgy jelölt) / La guerra sigue a la paz. „A háború követi a békét.” (a tárgy jelölt). Compasión no quiero „Szánalmat nem akarok” (a tárgy jelöletlen) / No quiero compasión „Nem akarok szánalmat” (a tárgy jelöletlen).A tárgyeset szintén létezik az összes finnugor nyelvben, valamint némelyik sémi nyelvben (például arab) is.
  • Akusatiboa indoeuropar hizkuntzetan ematen den gramatika-kasu bat da. Akusatiboak perpausaren objektua adierazten du. Euskaraz, akusatiboa absolutiboa bezala da, baina nor-nork aditzarekin.
  • El caso acusativo (también llamado cuarto caso) proviene del llamado por los primeros griegos causal. Apolonio Díscolo vio que el acusativo no era el caso de la causa, sino el caso del efecto. Los romanos, por falsa traducción, le dieron el nombre que aún sigue vigente.En el acusativo se suele ver la expresión de una relación inmediata entre el verbo y el objeto al que se refiere la acción verbal, siendo, por tanto, el caso por excelencia del complemento directo.
  • De accusatief (Latijn accusare = aanklagen), accusativus of vierde naamval is de naamval voor het lijdend voorwerp (direct object).
  • Kasus akusatif adalah kasus ketatabahasaan yang digunakan untuk menandai obyek langsung dari kata kerja transitif. Kasus yang sama digunakan dalam banyak bahasa untuk objek (beberapa atau semua) preposisi. Akusatif adalah kata benda yang memiliki sesuatu dilakukan untuk itu, biasanya bergabung (seperti dalam Latin) ​​dengan kasus nominatif, menjadikannya sebagai objek tidak langsung.
  • 対格(たいかく、英: accusative case 、羅: casus accusativus 。略号ACC)は、名詞がもつ格のひとつで、主格対格型言語の場合、他動詞の直接目的語を標識する場合に用いられる。例えば日本語の場合、「を」が該当する。また、多くの言語において対格は特定の前置詞の目的語としても用いられる。フランス語では目的格の強勢形に相当する。ギリシャ語の対格は古典語にあった与格の意味も含まれていて、前置詞の後の名詞の多くが対格に変化する。エスペラントでは語尾に-nをつけることで名詞を対格として用いる(目的格化させる)。対格はすべてのインド・ヨーロッパ語族の言語(ラテン語、サンスクリット語、ギリシャ語、ドイツ語、ロシア語など)、またセム語族の言語(アラビア語など)に存在していた。現在でも大部分の言語に存在する。フィン語、エストニア語のようなフィン語族の言語では、直接目的語を標識する場合に、対格だけでなく分格(partitive case)も用いられる。形態論では、いずれも対格としての働きを持つが、対格の名詞は動作的意味をもち、一方、分格の名詞は動作的な意味をもたないという相違がある。
  • El cas acusatiu és el cas gramatical utilitzat per marcar l'objecte directe d'un verb. S'utilitza el mateix cas en moltes llengües per als complements d'algunes o de totes les preposicions.El cas acusatiu existeix (o va existir) en totes les llengües indoeuropees (incloent-hi el llatí, el sànscrit, el grec, l'alemany, el rus) i les llengües finoúgriques, a més d'a les llengües semítiques (com l'àrab). Cal recordar que les llengües baltofènniques com el finès o l'estoni tenen dos casos per als complements, l'acusatiu i el partitiu. En termes d'arranjament morfosintàctic, els dos tenen la mateixa funció, però l'objecte de l'acusatiu és tèlic, mentre que el partitiu no. El català, que no té declinació en els seus noms, té tanmateix un cas acusatiu explícitament marcat en els pronoms personals, que són el que queda de l'antiga declinació llatina. "em" és el cas acusatiu de "jo"; "ens" és el cas acusatiu de "nosaltres", etc. Aquests pronoms també serveixen en algun cas com a datius (per exemple: "Et pentino" –complement directe "Et dono la poma" –complement indirecte).
  • Akuzativ (zkratka ACC nebo AKUZ) je jedním z mluvnických pádů, který se vyskytuje v mnoha jazycích. Označuje objekt, který se pojí se slovesem. V mnohých jazycích také pro objekty s některými nebo i všemi předložkami.Akuzativ existuje, nebo někdy existoval ve všech indoevropských jazycích, včetně latiny, sanskrtu, řečtiny, němčiny, ruštiny a češtiny, v ugrofinských jazycích a semitských jazycích.
  • L'accusativo è uno dei casi fondamentali della declinazione dei nomi nelle lingue che ne possiedono una. Viene definito, insieme al nominativo e al vocativo, "caso retto" oppure "diretto" (in contrapposizione ai "casi obliqui" o "indiretti").Il termine «accusativo» deriva dal latino accusativus (casus), errata traduzione del greco ἡ αἰτιατικὴ (πτῶσις) (he aitiatiké ptôsis). A male interpretare l'espressione greca sono stati i grammatici latini, che hanno ricollegato il vocabolo al verbo αἰτιᾶσθαι (aitiâsthai, "accusare") anziché al sostantivo αἰτία (aitía, "causa") o all'aristotelico τὸ αἰτιατικόν (to aitiatikón, "l'effetto"). La traduzione latina corretta del termine greco sarebbe, quindi, causativus "causativo", come già faceva notare Prisciano, traduzione che meglio sottolinea il rapporto di causa e effetto fra il verbo e il nome in accusativo.Normalmente è il caso del complemento oggetto, rappresentante il rapporto diretto dell'azione del verbo che si "trasferisce" (in latino transit, da cui il termine "transitivo") da chi compie l'azione (il soggetto) a chi la subisce (l'oggetto): es: Mario possiede un libro.La costruzione dei verbi transitivi con un "soggetto" al nominativo e l'"oggetto" all'accusativo è tipica delle lingue cosiddette "nominative/accusative" (o semplicemente "accusative"), mentre nelle lingue ergative il "soggetto" (cioè l'agente dal punto di vista dei ruoli semantici) viene espresso da un caso particolare, l'ergativo, e l'oggetto ("paziente") è nel caso meno marcato ("assolutivo"), lo stesso del "soggetto" di verbi intransitivi.Se si esce dall'ambito delle lingue indoeuropee, si possono osservare molti altri modi di esprimere l'accusativo e molte altre funzioni svolte da questo caso.In ebraico, ad esempio, l'accusativo è marcato da una particella 'et preposta al nome ("segnacaso di accusativo"). L'incipit della Genesi ne contiene un chiaro esempio: Una analoga particella è presente allo stato residuale in arabo classico, limitatamente all'uso coi pronomi:(Corano 1:5)Sempre in arabo, è interessante notare i molteplici usi dell'accusativo, al di là dell'espressione dell'oggetto diretto. Spesso esso viene utilizzato con valore avverbiale (ad esempio dā'iman, "sempre", propriamente "persistente+ACCUS") o predicativo (ad esempio: kāna marīḍan "era malato", propriamente "era malato+ACCUS").
  • Der Akkusativ ist ein grammatikalischer Fall (lateinisch Casus). Er markiert in vielen Sprachen (z. B. im Deutschen und Lateinischen) typischerweise die semantische Rolle, die nicht aktiv handelt (= Patiens; vgl. direktes Objekt). In der deutschen Grammatik stellt er den 4. Fall dar.Für den Akkusativ fragt man im Deutschen mit Wen oder was?. Beispiel: Ich gebe dem Mann seinen Hut zurück. → Frage: Wen oder was gebe ich dem Mann zurück? → Antwort: seinen Hut. Aus diesem Grund wird er auch als Wen-Fall bezeichnet.Die Bezeichnung „Akkusativ“ leitet sich vom lateinischen casus accusativus („die Anklage betreffender Fall“) ab, was wiederum von accusare, „anklagen“, abstammt. Es handelt sich um eine Übersetzung von altgriechisch αἰτιατική, aitiatikḗ, von αἰτία, aitía, „Ursache, Grund“, aber auch „Anklage“. Die meisten Gelehrten halten letztere Übersetzung für falsch. In der Antike war auch die Übersetzung casus causativus („der Ursachenkasus“) bekannt (s. Priscian, Inst. V 72 S. 185, 25); allerdings war die Herkunft und eigentliche Bedeutung der griechischen Benennung den antiken Grammatikern selbst unklar.
  • Biernik (łac. accusativus) – czwarty przypadek deklinacji.
  • O caso acusativo ou quarto caso de um nome é o caso gramatical usado para marcar o objeto direto de um verbo transitivo. É o caso do nome que é mais paciente da ação verbal. No latim manus manum lauat, manus e manum possuem a mesma tradução: mão. Porém, manus é nominativo, ou seja, sujeito da ação lauat, é o agente. Manum, por outro lado, é o objeto direto, o acusativo. Portanto, é o termo passivo. A tradução da frase é Uma mão lava a outra. Uma mão - agente - exerce a função de lavar enquanto a outra - paciente - é lavada. Vê-se assim: Eu tenho um lápis. Eu o tenho.Ou então: Adoro chocolate. Adoro-o.O acusativo está presente em todas as línguas indo-européias antigas (inclusive latim, sânscrito, grego antigo), nas línguas uralo-altaicas e em línguas semíticas (como o árabe e hebraico). Algumas línguas indo-européias modernas ainda conservam o caso acusativo, como o alemão e o russo. Ele está presente também em alguns idiomas construídos, como o Esperanto.No português, os pronomes oblíquos átonos são declinados no caso acusativo (chamado comumente de caso oblíquo, que é uma denominação genérica para casos que não o reto) – são eles: me (oblíquo de eu), te (oblíquo de tu), se/o(s)/a(s) (oblíquos de ele(s)/ela(s)), nos (oblíquo de nós) e vos (oblíquo de vós).tr:İsmin hâlleri#-i hâli (belirtme hâli)
  • The accusative case (abbreviated acc) of a noun is the grammatical case used to mark the direct object of a transitive verb. The same case is used in many languages for the objects of (some or all) prepositions. It is a noun that is having something done to it, usually joined (such as in Latin) with the nominative case. The syntactic functions of the accusative consist of designating the immediate object of an action, the intended result, the goal of a motion, and the extent of an action.The accusative case existed in Proto-Indo-European and is present in some Indo-European languages (including Latin, Sanskrit, Greek, German, Polish, Romanian, Russian, Ukrainian), in the Uralic languages, in Altaic languages, and in Semitic languages (such as Hebrew and Classical Arabic). Finnic languages, such as Finnish and Estonian, have two cases to mark objects, the accusative and the partitive case. In morphosyntactic alignment terms, both perform the accusative function, but the accusative object is telic, while the partitive is not.Modern English, which almost entirely lacks declension in its nouns, does not have an explicitly marked accusative case even in the pronouns. Such forms as whom, them, and her derive rather from the old Germanic dative forms, of which the -m and -r endings are characteristic. This conflation of the old accusative, dative, instrumental, and (after prepositions) genitive cases is the oblique case. Most modern English grammarians no longer use the Latin accusative/dative model, though they tend to use the terms objective for oblique, subjective for nominative, and possessive for genitive (see Declension in English). Hine, a true accusative masculine third person singular pronoun, is attested in some northern English dialects as late as the 19th century.
  • Винителният падеж или акузативът (на латински: casus accusativus) е падежна форма, която се съчетава с преходен глагол или с дума, означаваща състояние. Тази форма посочва обект, подлежащ на действие, или изразява различни обстоятелствени отношения: време, пространство, количество и др. От синтактична гледна точка винителният падеж се използва за означаване на пряко допълнение и на предикативен член, отнасящ се към прякото допълнениеГлаголите, изискващи винителен падеж, могат да означават: действие, което засяга обекта по някакъв начин и го променя; хърв.: Mačka je posrkala mlijeko (Котката излочи млякото) действие, което е насочено към обекта, без да го променя; нем.: Ich sehe den Wagen (Виждам колата) яп.: Hon-o yomu (Чета книга) хърв.: Prijatelj poseduje vikendicu na moru (Приятелят ми има вила на морето) действие, чрез което се преодоляват пространствено-времеви отношения. хърв.: Jelen preskoči potok i pobjegne (Еленът прескача потока и побягва); Noć sam proživio u strahu (Прекарах нощта в страх)Думите, които изразяват състояние, могат да бъдат страх, срам и др.: хърв.: Brata je strah (Брат ми го е страх); Sram vas bilo (Срамота; Не ви е срам)
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 304 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageInterLanguageLink
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 8290 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 36 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 109429535 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • En linguistique, l'accusatif (abréviation : acc ; du latin grammatical accusativus, « qui marque l'aboutissement de l'action »), est un cas grammatical exprimant le complément d'objet direct (COD), c'est-à-dire l'actant qui subit l'action exercée par le sujet d'un verbe transitif direct actif, dit aussi objet patient.
  • Akusatiboa indoeuropar hizkuntzetan ematen den gramatika-kasu bat da. Akusatiboak perpausaren objektua adierazten du. Euskaraz, akusatiboa absolutiboa bezala da, baina nor-nork aditzarekin.
  • El caso acusativo (también llamado cuarto caso) proviene del llamado por los primeros griegos causal. Apolonio Díscolo vio que el acusativo no era el caso de la causa, sino el caso del efecto. Los romanos, por falsa traducción, le dieron el nombre que aún sigue vigente.En el acusativo se suele ver la expresión de una relación inmediata entre el verbo y el objeto al que se refiere la acción verbal, siendo, por tanto, el caso por excelencia del complemento directo.
  • De accusatief (Latijn accusare = aanklagen), accusativus of vierde naamval is de naamval voor het lijdend voorwerp (direct object).
  • Kasus akusatif adalah kasus ketatabahasaan yang digunakan untuk menandai obyek langsung dari kata kerja transitif. Kasus yang sama digunakan dalam banyak bahasa untuk objek (beberapa atau semua) preposisi. Akusatif adalah kata benda yang memiliki sesuatu dilakukan untuk itu, biasanya bergabung (seperti dalam Latin) ​​dengan kasus nominatif, menjadikannya sebagai objek tidak langsung.
  • 対格(たいかく、英: accusative case 、羅: casus accusativus 。略号ACC)は、名詞がもつ格のひとつで、主格対格型言語の場合、他動詞の直接目的語を標識する場合に用いられる。例えば日本語の場合、「を」が該当する。また、多くの言語において対格は特定の前置詞の目的語としても用いられる。フランス語では目的格の強勢形に相当する。ギリシャ語の対格は古典語にあった与格の意味も含まれていて、前置詞の後の名詞の多くが対格に変化する。エスペラントでは語尾に-nをつけることで名詞を対格として用いる(目的格化させる)。対格はすべてのインド・ヨーロッパ語族の言語(ラテン語、サンスクリット語、ギリシャ語、ドイツ語、ロシア語など)、またセム語族の言語(アラビア語など)に存在していた。現在でも大部分の言語に存在する。フィン語、エストニア語のようなフィン語族の言語では、直接目的語を標識する場合に、対格だけでなく分格(partitive case)も用いられる。形態論では、いずれも対格としての働きを持つが、対格の名詞は動作的意味をもち、一方、分格の名詞は動作的な意味をもたないという相違がある。
  • Akuzativ (zkratka ACC nebo AKUZ) je jedním z mluvnických pádů, který se vyskytuje v mnoha jazycích. Označuje objekt, který se pojí se slovesem. V mnohých jazycích také pro objekty s některými nebo i všemi předložkami.Akuzativ existuje, nebo někdy existoval ve všech indoevropských jazycích, včetně latiny, sanskrtu, řečtiny, němčiny, ruštiny a češtiny, v ugrofinských jazycích a semitských jazycích.
  • Biernik (łac. accusativus) – czwarty przypadek deklinacji.
  • Винителният падеж или акузативът (на латински: casus accusativus) е падежна форма, която се съчетава с преходен глагол или с дума, означаваща състояние. Тази форма посочва обект, подлежащ на действие, или изразява различни обстоятелствени отношения: време, пространство, количество и др.
  • O caso acusativo ou quarto caso de um nome é o caso gramatical usado para marcar o objeto direto de um verbo transitivo. É o caso do nome que é mais paciente da ação verbal. No latim manus manum lauat, manus e manum possuem a mesma tradução: mão. Porém, manus é nominativo, ou seja, sujeito da ação lauat, é o agente. Manum, por outro lado, é o objeto direto, o acusativo. Portanto, é o termo passivo. A tradução da frase é Uma mão lava a outra.
  • Der Akkusativ ist ein grammatikalischer Fall (lateinisch Casus). Er markiert in vielen Sprachen (z. B. im Deutschen und Lateinischen) typischerweise die semantische Rolle, die nicht aktiv handelt (= Patiens; vgl. direktes Objekt). In der deutschen Grammatik stellt er den 4. Fall dar.Für den Akkusativ fragt man im Deutschen mit Wen oder was?. Beispiel: Ich gebe dem Mann seinen Hut zurück. → Frage: Wen oder was gebe ich dem Mann zurück? → Antwort: seinen Hut.
  • The accusative case (abbreviated acc) of a noun is the grammatical case used to mark the direct object of a transitive verb. The same case is used in many languages for the objects of (some or all) prepositions. It is a noun that is having something done to it, usually joined (such as in Latin) with the nominative case.
  • El cas acusatiu és el cas gramatical utilitzat per marcar l'objecte directe d'un verb. S'utilitza el mateix cas en moltes llengües per als complements d'algunes o de totes les preposicions.El cas acusatiu existeix (o va existir) en totes les llengües indoeuropees (incloent-hi el llatí, el sànscrit, el grec, l'alemany, el rus) i les llengües finoúgriques, a més d'a les llengües semítiques (com l'àrab).
  • A tárgyeset (latinul accusativus) a ragozó nyelvekben a nyelvtani esetek egyike, amely a kit? vagy mit? kérdésre felelő viszonyt jelöli; vagyis azt a szót vagy szószerkezetet fejezi ki, amely mondatban a tárgy szerepét tölti be.Egykor a tárgyeset az összes indoeurópai nyelvben létezett, de némelyekből lényegében kiveszett: például az angolban csak a whom? „kit?” kérdőszó és néhány személyes névmás őrizte meg; az újlatin nyelvekben szintén nincs a névszóknak külön tárgyesetű alakja: azt a szórend, vagy bizonyos esetekben elöljárószók, illetve tárgyesetű névmás jelzi.A spanyolban például az a elöljárószó jelzi a tárgyesetet abban az esetben, ha a tárgy élő (személy), vagy ha a szórendből nem derül ki egyértelműen; amennyiben a tárgy az állítmányt megelőzi, azt a tárgyesetű névmással meg kell ismételni.
  • Вини́тельный падеж, или аккузати́в (др.-греч. αἰτιατική, лат. casus accusativus) — падеж, которым в языках номинативно-аккузативного строя обозначается объект действия (прямое дополнение): рус. читаю книг-у, лат. libr-um lego.
  • L'accusativo è uno dei casi fondamentali della declinazione dei nomi nelle lingue che ne possiedono una. Viene definito, insieme al nominativo e al vocativo, "caso retto" oppure "diretto" (in contrapposizione ai "casi obliqui" o "indiretti").Il termine «accusativo» deriva dal latino accusativus (casus), errata traduzione del greco ἡ αἰτιατικὴ (πτῶσις) (he aitiatiké ptôsis).
rdfs:label
  • Accusatif
  • Accusatief
  • Accusative case
  • Accusativo
  • Akkusativ
  • Akusatibo
  • Akusativus
  • Akuzativ
  • Biernik
  • Cas acusatiu
  • Caso acusativo
  • Caso acusativo
  • Tárgyeset
  • Винителен падеж
  • Винительный падеж
  • 対格
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of