En grammaire française, le pronom est un mot-outil variable dont le rôle principal est de se substituer à un élément quelconque, linguistique ou non. Le pronom est donc avant tout un représentant. Étymologiquement, pronom signifie mis pour le nom (le préfixe pro- a le sens de à la place de).

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • En grammaire française, le pronom est un mot-outil variable dont le rôle principal est de se substituer à un élément quelconque, linguistique ou non. Le pronom est donc avant tout un représentant. Étymologiquement, pronom signifie mis pour le nom (le préfixe pro- a le sens de à la place de). Par ailleurs, le pronom peut parfois être le noyau d'un syntagme (appelé syntagme pronominal) :Nous avons vu quelque chose de vraiment intéressant.Le syntagme pronominal « quelque chose de vraiment intéressant » a pour noyau le pronom indéfini « quelque chose ». Certains pronoms ont des correspondants dans la catégorie des déterminants. La différence entre un pronom et le déterminant correspondant, est que le déterminant est toujours suivi du nom noyau avec lequel il forme un syntagme, tandis que le pronom est employé tout seul, remplaçant à la fois le déterminant et le nom :Les vacances sont terminées. Je voudrais pouvoir les recommencer.Le syntagme « Les vacances », constitué d'un nom noyau (« vacances ») actualisé par un déterminant (l'article défini « les »), est l'antécédent du pronom personnel « les ». Si l'élément représenté est de nature linguistique ou phrastique (un nom ou un mot quelconque, un syntagme, une proposition, une phrase…), le pronom est un représentant textuel. Si au contraire l'élément remplacé est de nature extralinguistique, le pronom est un représentant référentiel.
  • El pronom és una categoria gramatical a la qual pertanyen les paraules o morfemes el referent dels quals no és fix, sinó que es determina en relació amb altres que normalment ja s'han anomenat. Pragmàticament es refereixen amb freqüència a persones o coses reals extralingüístiques més que a substantius del propi context. A aquesta propietat de referir-se a altres elements, tant lingüístics com extralingüístics, se la denomina dixi. Totes les llengües humanes tenen pronoms. És freqüent que els pronoms expressin el nombre i fins i tot el gènere, i en les llengües flexives generalment expressen també el cas gramatical. De fet és habitual que en el pronom s'expressin més categories gramaticals que les que s'expressen en el verb o el substantiu. Per exemple, en anglès els pronoms personals admeten gènere, però no pas els noms; en català admeten cas gramatical –a diferència dels noms–; i en xinès expressen el nombre, però en el substantiu aquesta categoria usualment no s'expressa.
  • Hizkuntzalaritzan, izenordaina, batzuetan izenorde ere deitua, izenak ordezka ditzakeen hitza da. Adibidez, hau, zu edo nor. Izenordainak izenak dira, baina izen bereziak. Mota desberdinetako izenordainak daude euskaraz: zehaztuak, zehaztugabeak, galderazkoak, etab.
  • Местоимението е самостойна изменяема част на речта, която замества име (съществително, прилагателно или числително). Някои местоимения имат форми за лице, число, падеж. Някои се менят и по род, а някои се членуват.
  • Zaimek – część mowy zastępująca rzeczownik (np. ja), przymiotnik (np. mój), przysłówek (np. tam) lub liczebnik (np. tyle) i pełniąca ich funkcje w zdaniu.Odmiana zaimka zależy od tego, którą część mowy on zastępuje. Zaimek wskazuje osoby, przedmioty, itd. bez dokładnego ich nazywania.
  • In linguistica, il pronome (dal latino pronomen, "al posto del nome"), indicato anche come sostituente, è una parte variabile del discorso che si usa per sostituire una parte del testo precedente (anafora) o successivo (catafora) oppure per riferirsi a un elemento del contesto in cui si svolge il discorso (funzione deittica). Di conseguenza per interpretare un pronome occorre fare riferimento rispettivamente al cotesto (o contesto linguistico) o al contesto. In tutte le lingue i pronomi esistono in un numero limitato (è cioè una classe chiusa).Il pronome può sostituire anche altre parti del discorso; ad esempio: un aggettivo: Ti credevo intelligente, ma non lo sei; un sintagma o frase: Marta mi ha telefonato e questo mi ha fatto molto piacere; un altro pronome: Invece del mio profumo ho preso il tuo, che è meno speziato.I pronomi indefiniti e interrogativi fanno da segnaposto per entità sconosciute o imprecisate.
  • Pronomen (Plural Pronomina oder Pronomen) (in der deutschen Schulgrammatik auch Fürwort) sind in der traditionellen Sprachwissenschaft Begleiter oder Stellvertreter, in der modernen Sprachwissenschaft einzig Stellvertreter des Nomens und sind deklinierbar, passen sich also in Genus und Numerus, als Begleiter auch im Kasus dem Nomen an, für das sie bzw. bei dem sie stehen.Es existieren mehrere Untergruppen, besonders wichtige sind: Personalpronomina (ich, du, er, sie usw.), die z. B. direkt auf in der Sprechsituation befindliche Individuen deuten (du) oder auf zuvor im Text eingeführte Individuen verweisen können ([der Hund] … er ...), sowie Indefinitpronomina, die allein auf die Existenz eines Individuums verweisen, ohne weitere Eigenschaften anzugeben (z. B. jemand singt) (hier handelt es sich logisch gesehen dann um Quantoren). Je nach grammatischer Tradition werden bis zu zehn Untertypen von Pronomina unterschieden, die auch sehr unterschiedliche grammatische Eigenschaften haben. So können Pronomina auch Fragen markieren (Fragepronomen wie wer) oder Relativsätze einleiten. Manche Pronomina werden wie ein Substantiv verwendet (Beispiel: das Auto ist meines), andere begleiten ein Substantiv so wie sonst ein Artikelwort (Beispiel: mein Auto).In allen ihren Unterarten zählen Pronomina mithin nicht als Inhaltswörter, sondern sie verhalten sich als grammatische Elemente auch insofern, als sie eine geschlossene Klasse bilden, d. h. eine Klasse von Ausdrücken, die nicht beliebig durch neue Wörter erweiterbar ist. In der traditionellen Wortartlehre wird "Pronomen" üblicherweise als eine eigene Wortart geführt (also neben Substantiv u. a.). Im Deutschen kann das Pronomen (in traditioneller Perspektive) als satzgliedfähige (im Gegensatz zum Artikel), nicht artikelfähige (im Gegensatz zum Substantiv), nicht komparierbare (im Gegensatz zum Adjektiv), deklinierbare (im Gegensatz zum Verb) flektierbare Wortart definiert werden – oder einfacher – als nicht komparierbare (im Gegensatz zum Adjektiv) nach Kasus, Numerus und Genus (im Gegensatz zum Substantiv) flektierbare Wortart. Allerdings gilt vor allem die Abgrenzung zu Artikeln als unklar — teilweise werden traditionell Pronomen genannte Wörter auch direkt als Artikelwort oder Determinative klassifiziert. Die Dudengrammatik spricht von einer übergeordneten Klasse „Artikelwörter und Pronomen“, in der beide in manchen Hinsichten gleichartig sind, für andere Zwecke aber zu unterscheiden sind. In Schulgrammatiken findet sich auch die Unterscheidung Stellvertreter und Begleiter.In der modernen Linguistik werden Pronomina meistens nicht als eigene Wortart angesetzt, sondern mit derselben Kategorie bezeichnet wie die Einheiten, die sie auch ersetzen können, also als Nominalphrasen bzw. Determinansphrasen; eine Variante ist die Analyse zumindest der Personalpronomina (wie "er, sie") als intransitive Artikel, also Köpfe der Kategorie D.
  • Em linguística, os pronomes são um conjunto fechado de palavras de uma língua que podem substituir substantivos variados, ou frases derivadas deles, na formação de sentenças, tratando-se de um tipo particular de proforma. Em geral, os empregos de cada pronome podem depender da natureza gramatical ou semântica do substantivo representado, de sua função gramatical na sentença, e das palavras próximas. A associação (dêixis) entre o pronome e a entidade que ele representa é geralmente definida pelo contexto e pode mudar ao longo do discurso.Na língua portuguesa, em particular, há algumas dezenas de pronomes, como "eu", "lhe", "que", "cujo" e "isto", que podem substituir substantivos ou frases preposicionais derivadas deles. Pronomes podem portanto ter as funções típicas de substantivos (sujeito, objeto e complemento), de adjetivos (modificadores de substantivos) e de advérbios (modificadores de verbos e adjetivos). A escolha do pronome depende do número (singular ou plural) do substantivo representado e às vezes do seu gênero (masculino ou feminino); bem como de sua pessoa verbal (primeira, segunda, terceira) e sua função gramatical.A classe dos pronomes é presente na maior parte das gramáticas das línguas indo-européias desde pelo menos o século II AEC, quando apareceu no tratado grego A Arte da Gramática. No entanto, devido à grande heterogeneidade na classes, alguns autores preferem desmembrá-la em classes menores.
  • A névmás a hagyományos magyar leíró nyelvtan (és általában a hagyományos nyelvtan) egyik legvitathatóbb szófaji kategóriája, amelyet hagyományosan úgy határoznak meg, mint „valódi névszókat (fő-, mellék- vagy számneveket) helyettesítő szó”. A legtöbb névmás azonban (például az én) nemigen helyettesít „valódi névszót”. A névmásokat valójában a jelentésük alapján sorolják egy „szófajba”, hiszen „nincs önálló jelentésük”. Azonban ez sem világos szempont, hiszen ilyen alapon névmásnak kellene tekinteni az olyan viszonyító jelentésű szavakat is, mint a tegnap vagy a kifejezetten visszautaló szerepű is.Az úgynevezett névmásoknak vannak jól körülhatárolható, határozott funkcióval rendelkező típusaik, mint például a személyes névmások (én, te stb.), a határozatlan névmások (valami, valamikor stb.), a kérdő névmások (ki, miért stb.). Ezek zárt szóosztályokat alkotnak; sajátos, de egymással nem nagyon rokonítható funkciójuk és használati megoszlásuk van.A névmások fogalmát más nyelvek leíró nyelvtani hagyományában is számon szokták tartani, de általában nem úgy határozzák meg őket, hogy „valódi névszókat” helyettesítenek, hanem úgy, hogy teljes frázisokat, szószerkezeteket pótló szavak. Az ő például nem egyetlen névszó (például esztergályos), hanem egy teljes névszói szerkezet (például ez a csinos húszéves esztergályos) funkcióját látja el.A névmások fajtái: Személyes: én, te, ő, mi, ti, ők, engem, téged, őt, minket, titeket, őket, ... Visszaható: magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk ... Kölcsönös: egymás, egymást, egymásé, egymásnak, egymásról, egymásért, egymásban, egymásra, egymáshoz, egymásból, egymástól Birtokos: enyém, tied/tiéd, övé, mienk/miénk, tietek/tiétek, övék, enyéim, tieid/tiéid, övéi, mieink/miéink, tieitek, övéik ... Mutató: ez, az, ilyen, olyan, emez, amaz, ennyi, annyi, emennyi, amannyi... Kérdő: ki?, mi?, melyik?, hol?, mennyi?, hány?, mikor?, milyen? Vonatkozó: aki, amely, ahány, ami amennyi, ... Határozatlan: valaki, valamekkora, valamennyi, valami, egyéb, másik, egyik, némely, néhány, néhol, olykor, némileg, valamikor... Általános: akárki, senki, mindenki, bárki ... Tagadó: semelyik, sehogyan, semekkora, soha...
  • 대명사(代名詞, pronoun)는 품사 중의 하나로 명사나 수사 등의 체언을 대신해서 쓰이는 품사이다. 한국어에서는 크게 인칭대명사와 지시대명사로 나뉜다. 영어와 같은 언어에서는 재귀대명사와 소유대명사, 관계대명사 등이 더 있다.
  • Los pronombres son palabras o morfemas cuyo referente no es fijo sino que se determina en relación con otras que normalmente ya se han nombrado. Pragmáticamente se refieren con frecuencia a personas o cosas reales extralingüísticas más que a sustantivos del contexto. A esta propiedad de referirse a otros elementos tanto lingüísticos como extralingüísticos se la denomina deixis; por ejemplo: Pedro no es tan listo como él pensaba'; ellos comen mucho.Todas las lenguas humanas tienen pronombres, además todas ellas tienen pronombres personales y posesivos que obligatoriamente expresan persona. También es frecuente entre las lenguas del mundo que los pronombres expresen número e incluso género. En las lenguas flexivas generalmente expresan también caso. De hecho es habitual en las lenguas del mundo que en el pronombre se expresen más categorías gramaticales que las que se expresan en el verbo o el nombre. Por ejemplo, en inglés los pronombres personales admiten género pero los nombres no. En español admiten caso morfológico, a diferencia de los nombres. En chino mandarín expresan número pero en el nombre esa categoría usualmente no se expresa.
  • 代名詞(だいめいし)とは、名詞または名詞句の代わりに用いられる語である。通常は名詞とは異なる品詞と見なすが、名詞の一種とされることもある。例えば英語のyou, who, thisなどがそうである。人称代名詞、指示代名詞、疑問代名詞、関係代名詞、再帰代名詞、相互代名詞、不定代名詞、否定代名詞などに分類される。日本語では、自立語で、活用はしない。体言の一つ。日常語では「代名詞」という言葉は「誰々は怠け者の代名詞だ」のように典型例の意味で用いられるが、本来の代名詞とは関係がない。
  • Een voornaamwoord (of pronomen) is een lexicale categorie die verwijst naar iets anders. Sommige Nederlandse voornaamwoorden zijn zelfstandig (bijvoorbeeld de persoonlijk voornaamwoorden; zij vervullen de functie van (deel van een) zinsdeel), andere zijn niet-zelfstandig (bijvoorbeeld de bezittelijk voornaamwoorden; zij zijn determinerend element in een naamwoordelijke constituent). Zelfstandige voornaamwoorden verwijzen naar zelfstandig naamwoorden of naamwoordgroepen.In het Nederlands kan een aantal verschillende voornaamwoorden worden onderscheiden: persoonlijke, bezittelijke, aanwijzende enz. Binnen deze groepen zijn er verschillen op basis van onder andere geslacht, naamval en getal. In andere (vooral niet-Indo-Europese) talen zijn er soms veel meer mogelijkheden, bijvoorbeeld aparte woorden of gebonden morfemen voor 'wij met zijn tweeën', 'wij met drie of meer'; 'wij inclusief de aangesprokene' en 'wij exclusief de aangesprokene'.Men onderscheidt naargelang de grammaticale functie de volgende voornaamwoorden:Voor de verbuiging der voornaamwoorden, zie verbuiging van het voornaamwoord.
  • Pronomina atau kata ganti adalah jenis kata yang menggantikan nomina atau frasa nomina. Contohnya adalah saya, kapan, -nya, ini.
  • Местоиме́ние — самостоятельная часть речи, употребляемая вместо имени существительного, прилагательного, числительного, наречия или его характеристики и указывающая на них, их отношение к иным предметам, явлениям и т. д. Изменяется по родам и по падежам.
  • Zájmeno (náměstka, nástupka[zdroj?], pronomen, z latinského pro-nomen - „za-jméno“) je jedním z plnovýznamových ohebných slovních druhů. Jde v podstatě o uzavřenou skupinu výrazů. Ve větě obvykle zastupují podstatná jména nebo přídavná jména a mají tak zpravidla funkci podmětu, předmětu nebo přívlastku.
  • In linguistics and grammar, a pronoun is a word or form that substitutes for a noun or noun phrase. It is a particular case of a pro-form.Pronouns have traditionally been regarded as one of the parts of speech, but some modern theorists would not limit them to a single class because of the variety of functions they perform, including that of the personal pronouns, relative pronouns, interrogative pronouns, demonstrative pronouns and indefinite pronouns.The use of pronouns often involves anaphora, where the meaning of the pronoun is dependent on another referential element. This applies particularly to the (third-person) personal pronouns. The referent of the pronoun is often the same as that of a preceding (or sometimes following) noun phrase, called the antecedent of the pronoun. For example, in the sentence That poor man looks as if he needs a new coat, the antecedent of the pronoun he is the noun phrase that poor man. (Pronouns used without antecedents are sometimes called unprecursed pronouns.) Another type of antecedent is that found with relative pronouns, as in the woman who looked at you, where the woman is the antecedent of the relative pronoun who.
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 96927 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 54487 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 79 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 111011189 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
rdfs:comment
  • En grammaire française, le pronom est un mot-outil variable dont le rôle principal est de se substituer à un élément quelconque, linguistique ou non. Le pronom est donc avant tout un représentant. Étymologiquement, pronom signifie mis pour le nom (le préfixe pro- a le sens de à la place de).
  • Hizkuntzalaritzan, izenordaina, batzuetan izenorde ere deitua, izenak ordezka ditzakeen hitza da. Adibidez, hau, zu edo nor. Izenordainak izenak dira, baina izen bereziak. Mota desberdinetako izenordainak daude euskaraz: zehaztuak, zehaztugabeak, galderazkoak, etab.
  • Местоимението е самостойна изменяема част на речта, която замества име (съществително, прилагателно или числително). Някои местоимения имат форми за лице, число, падеж. Някои се менят и по род, а някои се членуват.
  • Zaimek – część mowy zastępująca rzeczownik (np. ja), przymiotnik (np. mój), przysłówek (np. tam) lub liczebnik (np. tyle) i pełniąca ich funkcje w zdaniu.Odmiana zaimka zależy od tego, którą część mowy on zastępuje. Zaimek wskazuje osoby, przedmioty, itd. bez dokładnego ich nazywania.
  • 대명사(代名詞, pronoun)는 품사 중의 하나로 명사나 수사 등의 체언을 대신해서 쓰이는 품사이다. 한국어에서는 크게 인칭대명사와 지시대명사로 나뉜다. 영어와 같은 언어에서는 재귀대명사와 소유대명사, 관계대명사 등이 더 있다.
  • 代名詞(だいめいし)とは、名詞または名詞句の代わりに用いられる語である。通常は名詞とは異なる品詞と見なすが、名詞の一種とされることもある。例えば英語のyou, who, thisなどがそうである。人称代名詞、指示代名詞、疑問代名詞、関係代名詞、再帰代名詞、相互代名詞、不定代名詞、否定代名詞などに分類される。日本語では、自立語で、活用はしない。体言の一つ。日常語では「代名詞」という言葉は「誰々は怠け者の代名詞だ」のように典型例の意味で用いられるが、本来の代名詞とは関係がない。
  • Pronomina atau kata ganti adalah jenis kata yang menggantikan nomina atau frasa nomina. Contohnya adalah saya, kapan, -nya, ini.
  • Местоиме́ние — самостоятельная часть речи, употребляемая вместо имени существительного, прилагательного, числительного, наречия или его характеристики и указывающая на них, их отношение к иным предметам, явлениям и т. д. Изменяется по родам и по падежам.
  • Zájmeno (náměstka, nástupka[zdroj?], pronomen, z latinského pro-nomen - „za-jméno“) je jedním z plnovýznamových ohebných slovních druhů. Jde v podstatě o uzavřenou skupinu výrazů. Ve větě obvykle zastupují podstatná jména nebo přídavná jména a mají tak zpravidla funkci podmětu, předmětu nebo přívlastku.
  • In linguistics and grammar, a pronoun is a word or form that substitutes for a noun or noun phrase.
  • El pronom és una categoria gramatical a la qual pertanyen les paraules o morfemes el referent dels quals no és fix, sinó que es determina en relació amb altres que normalment ja s'han anomenat. Pragmàticament es refereixen amb freqüència a persones o coses reals extralingüístiques més que a substantius del propi context. A aquesta propietat de referir-se a altres elements, tant lingüístics com extralingüístics, se la denomina dixi. Totes les llengües humanes tenen pronoms.
  • Em linguística, os pronomes são um conjunto fechado de palavras de uma língua que podem substituir substantivos variados, ou frases derivadas deles, na formação de sentenças, tratando-se de um tipo particular de proforma. Em geral, os empregos de cada pronome podem depender da natureza gramatical ou semântica do substantivo representado, de sua função gramatical na sentença, e das palavras próximas.
  • A névmás a hagyományos magyar leíró nyelvtan (és általában a hagyományos nyelvtan) egyik legvitathatóbb szófaji kategóriája, amelyet hagyományosan úgy határoznak meg, mint „valódi névszókat (fő-, mellék- vagy számneveket) helyettesítő szó”. A legtöbb névmás azonban (például az én) nemigen helyettesít „valódi névszót”. A névmásokat valójában a jelentésük alapján sorolják egy „szófajba”, hiszen „nincs önálló jelentésük”.
  • Los pronombres son palabras o morfemas cuyo referente no es fijo sino que se determina en relación con otras que normalmente ya se han nombrado. Pragmáticamente se refieren con frecuencia a personas o cosas reales extralingüísticas más que a sustantivos del contexto.
  • In linguistica, il pronome (dal latino pronomen, "al posto del nome"), indicato anche come sostituente, è una parte variabile del discorso che si usa per sostituire una parte del testo precedente (anafora) o successivo (catafora) oppure per riferirsi a un elemento del contesto in cui si svolge il discorso (funzione deittica). Di conseguenza per interpretare un pronome occorre fare riferimento rispettivamente al cotesto (o contesto linguistico) o al contesto.
  • Pronomen (Plural Pronomina oder Pronomen) (in der deutschen Schulgrammatik auch Fürwort) sind in der traditionellen Sprachwissenschaft Begleiter oder Stellvertreter, in der modernen Sprachwissenschaft einzig Stellvertreter des Nomens und sind deklinierbar, passen sich also in Genus und Numerus, als Begleiter auch im Kasus dem Nomen an, für das sie bzw. bei dem sie stehen.Es existieren mehrere Untergruppen, besonders wichtige sind: Personalpronomina (ich, du, er, sie usw.), die z. B.
  • Een voornaamwoord (of pronomen) is een lexicale categorie die verwijst naar iets anders. Sommige Nederlandse voornaamwoorden zijn zelfstandig (bijvoorbeeld de persoonlijk voornaamwoorden; zij vervullen de functie van (deel van een) zinsdeel), andere zijn niet-zelfstandig (bijvoorbeeld de bezittelijk voornaamwoorden; zij zijn determinerend element in een naamwoordelijke constituent).
rdfs:label
  • Pronom
  • Izenordain
  • Névmás
  • Pronom
  • Pronombre
  • Pronome
  • Pronome
  • Pronomen
  • Pronomina
  • Pronoun
  • Voornaamwoord
  • Zaimek
  • Zamir
  • Zájmeno
  • Местоимение
  • Местоимение
  • 代名詞
  • 대명사
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of