La tradition orale (également culture orale, patrimoine oral ou encore littérature orale) est une façon de préserver et de transmettre l'histoire, la loi et la littérature de génération en génération dans les sociétés humaines (peuples, ethnies, etc.) qui n'ont pas de système d'écriture ou qui, dans certaines circonstances, choisissent ou sont contraintes de ne pas l'utiliser. La tradition orale est parfois considérée comme faisant partie du folklore d'un peuple.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • La tradition orale (également culture orale, patrimoine oral ou encore littérature orale) est une façon de préserver et de transmettre l'histoire, la loi et la littérature de génération en génération dans les sociétés humaines (peuples, ethnies, etc.) qui n'ont pas de système d'écriture ou qui, dans certaines circonstances, choisissent ou sont contraintes de ne pas l'utiliser. La tradition orale est parfois considérée comme faisant partie du folklore d'un peuple. Ce serait sans doute plus juste d'y voir l'une des formes principales de l'éducation (initiale et continuée) des sociétés humaines, avec ou sans écriture.
  • 口承(こうしょう、英: oral tradition、仏: Tradition orale、独: Mündliche Tradition)は、歌いついだり、語りついだりして、口から口へと伝えること、あるいは伝えられたもの。口頭での伝承(口頭伝承)・口伝(くでん)、口伝え(くちづたえ)での伝承(口伝伝承)ともいう。 口承のうち、限られた選ばれた者だけに、伝承することを口秘といい、いわゆる一子相伝や秘伝といわれるものも口秘である。口承の内容が石碑に刻まれたもののように永くから変わらず伝わっている、という意味で口碑ともいう。
  • Устная традиция — передача информации между поколениями устно, по памяти, с соответствующими способами варьирования, оставляющими простор импровизации. Она предполагает определенную манеру исполнения (певческую, сказительскую).До изобретения письма именно в устной форме хранились и передавались от поколения к поколению социальный опыт, знания о прошлом, первые художественные произведения. Устная история в форме эпоса, сказаний, легенд, генеалогических списков была самой ранней формой исторического сознания древних народов.Устная традиция включает исторические предания, героические сказания, исторические песни, былевые духовные стихи.Героические сказания — это эмоционально приподнятые, претендующие на достоверность повествования о подвигах реально существовавших героев. Они могут в большой степени удаляться от реальности, широко используя мотивы и художественные средства, заимствованные из произведений иных жанров. При этом события, происходившие в действительности, приукрашиваются и дополняются плодами народной фантазии.Устная традиция не исчезла и с появлением письменности. Повсеместно распространенные в древности и в Средние века произведения устных жанров использовались в качестве источников при составлении летописей и исторических повестей.Устная традиция сыграла большую роль в развитии религий. В древних культурах, как правило, некоторые тексты просто не подлежали записи. Например, в иудаизме до раби Иехуды ха-Наси было запрещено записывать устный комментарий к Танаху. Запись текста была равнозначна его «кодификации», которая подразумевала запрет на внесение изменений. Поэтому, чтобы записанное не поколебало авторитет уже существовавших письменных текстов, комментарий должен был оставаться устным.В устной традиции могут воспроизводиться некоторые способы передачи текста, характерные для письменной традиции, например установка на воспроизведение текста без варьирования. В таком случае текст должен был не бессознательно усваиваться, как это бывает при многократном слушании песен, а специально заучиваться наизусть. Так заучивались молитвы, заговоры, духовные стихи.
  • A szájhagyomány történelmi, társadalmi, vallásos információk szóbeli továbbadása - elsősorban történetek, mondák, regék formájában. Minden kultúrkörben nagy szerepe van, különösen azokban, amelyek nem vagy csak kezdetleges írásbeliséggel rendelkeznek.Általában szájhagyományon olyan folyamatokat értünk, amelyek hosszabb időintervallumokat fognak át, és amelyek során a tartalmakat az egyik generáció továbbadja a következő generációnak. Jellemző a szájhagyományra, hogy még ma sem vagy csak részben lett rögzítve a közelmúltban. Máig különösen fontosak Közel-Keleten és olyan társadalmakban, ahol a mesélésnek külön kultúrája és máig elő hagyománya van, mint például ilyen volt Európa is a 19. századig. A társadalom azon rétegeiben, amely nem tudott írni ill. írás nélküli kultúrákban a szájhagyomány segítségével őrizték meg a történelmi események nagy részét. Sok szokás esetében a szájhagyomány azonban máig uralkodó.A szóban rögzítettek megőrzésére külön technikák alakultak ki, biztosítandó a hosszabb időintervallumok áthidalását. Fontos történeteket így rituálékba szokás beépíteni, amelyek így nonverbális tartalma miatt a rituáléban résztvevőknek különösen jól az emlékezetükbe vésődik. Ismert példa érre a betlehemezés.Segíti a lehetőleg minél pontosabb megőrzést a verses forma, mert a rím és a versmérték, ill. ritmus megakadályozzák, hogy egyes szavak kihulljanak vagy megváltozzanak a történetben. Másrészt viszont éppen verseket gyakran aktualizálnak tudatosan. Biztosra vehető, hogy az Ótestamentum nagy része eredetileg szájhagyomány volt, és csak később került feljegyzésere. Az Újtestamentum evangéliumait szintén szájhagyomány keretében őrizték meg, mire néhány korabeli szemtanú ezeket is írásban rögzítette.Jelentős szájhagyományról szóló tanulmányokat készítettek többek között; Milman Parry, Eric Alfred Havelock és Walter Jackson Ong továbbá Jack Goody és Ian Watt. Példa olyan szájhagyományra, amely egész pontosan dokumentáltatott, az Atoin Meto kelet-timori törzs szóbeli epikus költeménye.A történettudományokban a szájhagyomány lehet a legfontosabb forrás olyan időkre és kultúrákra nézve, amelyeknek nincsenek írásos forrásai vagy pedig azok háborús események következtében elpusztultak. Ilyen esetekben a történésznek megpróbálják, a mondák és legendák igazság-magját megtalálni.
  • Oral tradition and oral lore is cultural material and tradition transmitted orally from one generation to another. The messages or testimony are verbally transmitted in speech or song and may take the form, for example, of folktales, sayings, ballads, songs, or chants. In this way, it is possible for a society to transmit oral history, oral literature, oral law and other knowledges across generations without a writing system.A narrower definition of oral tradition is sometimes appropriate. Sociologists might also emphasize a requirement that the material is held in common by a group of people, over several generations, and might distinguish oral tradition from testimony or oral history. In a general sense, "oral tradition" refers to the transmissison of cultural material through vocal utterance, and was long held to be a key descriptor of folklore (a criterion no longer rigidly held by all folklorists). As an academic discipline, it refers both to a set of objects of study and a method by which they are studied—the method may be called variously "oral traditional theory", "the theory of Oral-Formulaic Composition" and the "Parry-Lord theory" (after two of its founders; see below) The study of oral tradition is distinct from the academic discipline of oral history, which is the recording of personal memories and histories of those who experienced historical eras or events. It is also distinct from the study of orality, which can be defined as thought and its verbal expression in societies where the technologies of literacy (especially writing and print) are unfamiliar to most of the population.
  • Tradisi lisan, budaya lisan dan adat lisan adalah pesan atau kesaksian yang disampaikan secara turun-temurun dari satu generasi ke generasi berikutnya. Pesan atau kesaksian itu disampaikan melalui ucapan, pidato, nyanyian, dan dapat berbentuk pantun, cerita rakyat, nasihat, balada, atau lagu. Pada cara ini, maka mungkinlah suatu masyarakat dapat menyampaikan sejarah lisan, sastra lisan, hukum lisan dan pengetahuan lainnya ke generasi penerusnya tanpa melibatkan bahasa tulisan.
  • Mündliche Überlieferung oder Oralität bezeichnet die erzählende Weitergabe von geschichtlichen, gesellschaftlichen und religiösen Informationen – insbesondere in Form von Geschichten, Sagen, Mythen und Traditionen. Sie spielt in allen Kulturkreisen eine große Rolle, insbesondere in jenen, die keine oder erst in Ansätzen eine schriftliche Überlieferung (Schriftlichkeit / Literalität) kennen.
  • Lidová slovesnost, někdy ztotožňována s pojmy ústní lidová slovesnost, ústní lidová tvorba nebo folklor, je součást lidové duchovní kultury, jíž se zabývá slovesná folkloristika. Lidová slovesnost zahrnuje projevy, které vznikají spontánně, nejsou písemně fixovány a tradují se zejména ústním podáním.Lidová slovesnost se vyznačuje bezprostřední komunikací interpreta s posluchači a výskytem ustálených formulí.
  • Si definisce tradizione orale il sistema di trasmissione, replicazione e rielaborazione del patrimonio culturale in un gruppo umano esercitato attraverso l'oralità, senza l'utilizzo della scrittura.Dalle epoche remote, durante le quali l'uomo cominciò a comunicare attraverso il linguaggio, l'oralità è stata sempre il sistema privilegiato di trasmissione del sapere, essendo il mezzo di comunicazione più diffuso, rapido ed immediato da usare. La tradizione orale comprende quindi forme quali narrazioni, miti (in particolare cosmogonie), canti, frasi, leggende, favole, ecc.Ogni sistema di tradizione orale è comunque abbinato ad un insieme di forme di trasmissione delle usanze, dei riti, delle tecniche, delle pratiche, dei gusti, dei comportamenti, della cinestetica dei corpi. Questi aspetti sono appresi e rielaborati in parte per via verbale ed in parte mediante altri sistemi simbolici, nonché tramite l'imitazione e la sperimentazione.
  • Tradição oral é a preservação de histórias, lendas, usos e costumes através da fala.Origina-se do primórdio dos tempos, quando ainda não havia a escrita e os materiais que pudessem manter e circular os registros históricos, e na atualidade, em alguns casos é própria das classes iletradas, a tradição oral tem sido, contudo, muito valorizada pelos eruditos que se dedicam ao seu estudo e compilação (os contos dos Irmãos Grimm, por exemplo), ao considerarem que é na tradição oral que se fundamenta a identidade cultural mais profunda de um povo. Supõe-se, por exemplo, que a Ilíada e a Odisseia de Homero foram, inicialmente, longos poemas recitados de memória. No romantismo voltou-se a valorizar estes temas, como é visível, por exemplo, nas Lendas e Narrativas, de Alexandre Herculano, em Portugal. Exemplos contemporâneos de momentos da tradição oral podem ser consultados no site do Projecto Memoriamedia [1]O folclore também é visto como fonte rica para a tradição oral. Se pensarmos nas inúmeras versões que existe dos contos, fábulas, lendas em todo mundo(por exemplo o saci pererê que é chamado de vários nomes), concluí-se o quanto a oralidade é importante na historicidade do ser humano e até mesmo antropologicamente.A partir da expansão dos centros urbanos e a deslocação de pessoas do campo para as cidades grandes, a tradição oral ameaçou a se extinguir, por isso, famosos escritores como Charles Perrault e os Irmãos Grimm dedicaram-se a publicar essas histórias, que antes, eram contadas oralmente.são coisas que são nos são contadas pelos anos passados
  • Se define como tradición oral a la forma de transmitir desde tiempos anteriores a la escritura, la cultura, la experiencia y las tradiciones de una sociedad a través de relatos, cantos, oraciones, leyendas, fábulas, conjuros, mitos, cuentos, etc. Se transmite de padres a hijos, de generación a generación, llegando hasta nuestros días, y tiene como función primordial la de conservar los conocimientos ancestrales a través de los tiempos. Dependiendo del contexto los relatos pueden ser antropomórficos, teogónico, escatológicos, etc.Desde épocas remotas en el que el hombre comenzó a comunicarse a través del habla, la oralidad ha sido fuente de trasmisión de conocimientos, al ser el medio de comunicación más rápido, fácil y utilizado. Esta forma de transmisión suele distorsionar los hechos con el paso de los años, por lo que estos relatos sufren variaciones en las maneras de contarse, perdiendo a veces su sentido inicial.La tradición oral fuente de gran información para el conocimiento de la historia y costumbres de gran valor frente a los que han defendido la historiografía como único método fiable de conocimiento de la historia y de la vida.La cultura oral y la tradición oral son material cultural y las tradiciones se transmiten oralmente de una generación a otra. Los mensajes o los testimonios son transmitidos verbalmente a través del habla o la canción y pueden tomar la forma, por ejemplo, de cuentos populares, refranes, romances, canciones o cantos. De esta manera, es posible que una sociedad pueda transmitir la historia oral, la literatura oral, la ley oral y otros conocimientos a través de generaciones sin un sistema de escritura.
  • 구전(口傳:입으로 전하다) 또는 구비(口碑)은 어떤 사회에서 역사나 문학작품, 법률 또는 지식 따위를 글을 문자를 쓰지 않고 대대로 전승하는 방법이다. 문자가 발명되기 전이나, 글의 혜택에서 소외된 계층에서 이루어진 전승법이다. 서양에는 호메로스의 《일리아스》나 《오디세이아》 같은 서사시가 있고, 한국에는 판소리나 무가등이 해당된다.
  • Orale traditie of mondelinge traditie is het mondeling doorgeven van verhalen van de ene op de andere generatie. Op deze manier kan in er in een gemeenschap waarin men niet over schrift beschikt en in een gemeenschap waarin veel mensen analfabeet zijn het immaterieel cultureel erfgoed in de vorm van gedichten, genealogieën, sagen, mythen en sprookjes worden overgeleverd. Deze orale traditie duurt echter nooit langer dan enkele generaties en is nauw gelieerd aan de schriftelijke traditie.Het doorgeven van verhalen doet vaak een langere orale traditie vermoeden. Wat een rijke mondelinge traditie suggereert, blijkt dikwijls een puur schriftelijke traditie te zijn. De aloude theorie luidt dat er een ononderbroken orale traditie is geweest, die idealiter teruggaat tot heidense tijden. Inmiddels zijn volksverhaaldeskundigen er achter dat zo'n lange en ononderbroken orale traditie niet tot nauwelijks bestaat. Zonder hulp van schriftelijke bronnen die vertellingen vasthouden, gaan mondelinge vertellingen na een paar generaties meestal verloren. Vroeger werd gezegd dat orale traditie nu eenmaal geen sporen nalaat. Tegenwoordig wordt vaak van het standpunt uitgegaan dat de mondelinge overlevering wel sporen nalaat. Als er helemaal geen sporen zijn, kan dit een aanwijzing zijn dat er nog geen verhaal bestond.
  • Tradycja oralna - inaczej przekaz ustny, przekaz mówiony. Przekaz wiedzy, umiejętności i wartości etycznych i estetycznych za pomocą mowy – bez udziału pisma. Szczególnym rodzajem tradycji oralnej jest literatura oralna (twórczość oralna) – przekazywane za pomocą mowy mówionej formy twórczości literackiej.Rozpoczęte w XIX w. badania nad formami tradycji oralnej powstały ze względu na rozwój badań nad społecznościami, które nie wykształciły pisma – ich obyczajowością, folklorem, legendami, obyczajami, mitami i opowieściami. Elementy tradycji oralnej występują także w społeczeństwach znających pismo, jako świadectwa przeszłości zawarte np. w bajce ludowej.
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 628617 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 4950 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 43 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 107610501 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • La tradition orale (également culture orale, patrimoine oral ou encore littérature orale) est une façon de préserver et de transmettre l'histoire, la loi et la littérature de génération en génération dans les sociétés humaines (peuples, ethnies, etc.) qui n'ont pas de système d'écriture ou qui, dans certaines circonstances, choisissent ou sont contraintes de ne pas l'utiliser. La tradition orale est parfois considérée comme faisant partie du folklore d'un peuple.
  • 口承(こうしょう、英: oral tradition、仏: Tradition orale、独: Mündliche Tradition)は、歌いついだり、語りついだりして、口から口へと伝えること、あるいは伝えられたもの。口頭での伝承(口頭伝承)・口伝(くでん)、口伝え(くちづたえ)での伝承(口伝伝承)ともいう。 口承のうち、限られた選ばれた者だけに、伝承することを口秘といい、いわゆる一子相伝や秘伝といわれるものも口秘である。口承の内容が石碑に刻まれたもののように永くから変わらず伝わっている、という意味で口碑ともいう。
  • Tradisi lisan, budaya lisan dan adat lisan adalah pesan atau kesaksian yang disampaikan secara turun-temurun dari satu generasi ke generasi berikutnya. Pesan atau kesaksian itu disampaikan melalui ucapan, pidato, nyanyian, dan dapat berbentuk pantun, cerita rakyat, nasihat, balada, atau lagu. Pada cara ini, maka mungkinlah suatu masyarakat dapat menyampaikan sejarah lisan, sastra lisan, hukum lisan dan pengetahuan lainnya ke generasi penerusnya tanpa melibatkan bahasa tulisan.
  • Mündliche Überlieferung oder Oralität bezeichnet die erzählende Weitergabe von geschichtlichen, gesellschaftlichen und religiösen Informationen – insbesondere in Form von Geschichten, Sagen, Mythen und Traditionen. Sie spielt in allen Kulturkreisen eine große Rolle, insbesondere in jenen, die keine oder erst in Ansätzen eine schriftliche Überlieferung (Schriftlichkeit / Literalität) kennen.
  • Lidová slovesnost, někdy ztotožňována s pojmy ústní lidová slovesnost, ústní lidová tvorba nebo folklor, je součást lidové duchovní kultury, jíž se zabývá slovesná folkloristika. Lidová slovesnost zahrnuje projevy, které vznikají spontánně, nejsou písemně fixovány a tradují se zejména ústním podáním.Lidová slovesnost se vyznačuje bezprostřední komunikací interpreta s posluchači a výskytem ustálených formulí.
  • 구전(口傳:입으로 전하다) 또는 구비(口碑)은 어떤 사회에서 역사나 문학작품, 법률 또는 지식 따위를 글을 문자를 쓰지 않고 대대로 전승하는 방법이다. 문자가 발명되기 전이나, 글의 혜택에서 소외된 계층에서 이루어진 전승법이다. 서양에는 호메로스의 《일리아스》나 《오디세이아》 같은 서사시가 있고, 한국에는 판소리나 무가등이 해당된다.
  • Orale traditie of mondelinge traditie is het mondeling doorgeven van verhalen van de ene op de andere generatie. Op deze manier kan in er in een gemeenschap waarin men niet over schrift beschikt en in een gemeenschap waarin veel mensen analfabeet zijn het immaterieel cultureel erfgoed in de vorm van gedichten, genealogieën, sagen, mythen en sprookjes worden overgeleverd.
  • Si definisce tradizione orale il sistema di trasmissione, replicazione e rielaborazione del patrimonio culturale in un gruppo umano esercitato attraverso l'oralità, senza l'utilizzo della scrittura.Dalle epoche remote, durante le quali l'uomo cominciò a comunicare attraverso il linguaggio, l'oralità è stata sempre il sistema privilegiato di trasmissione del sapere, essendo il mezzo di comunicazione più diffuso, rapido ed immediato da usare.
  • Tradição oral é a preservação de histórias, lendas, usos e costumes através da fala.Origina-se do primórdio dos tempos, quando ainda não havia a escrita e os materiais que pudessem manter e circular os registros históricos, e na atualidade, em alguns casos é própria das classes iletradas, a tradição oral tem sido, contudo, muito valorizada pelos eruditos que se dedicam ao seu estudo e compilação (os contos dos Irmãos Grimm, por exemplo), ao considerarem que é na tradição oral que se fundamenta a identidade cultural mais profunda de um povo.
  • A szájhagyomány történelmi, társadalmi, vallásos információk szóbeli továbbadása - elsősorban történetek, mondák, regék formájában. Minden kultúrkörben nagy szerepe van, különösen azokban, amelyek nem vagy csak kezdetleges írásbeliséggel rendelkeznek.Általában szájhagyományon olyan folyamatokat értünk, amelyek hosszabb időintervallumokat fognak át, és amelyek során a tartalmakat az egyik generáció továbbadja a következő generációnak.
  • Устная традиция — передача информации между поколениями устно, по памяти, с соответствующими способами варьирования, оставляющими простор импровизации. Она предполагает определенную манеру исполнения (певческую, сказительскую).До изобретения письма именно в устной форме хранились и передавались от поколения к поколению социальный опыт, знания о прошлом, первые художественные произведения.
  • Se define como tradición oral a la forma de transmitir desde tiempos anteriores a la escritura, la cultura, la experiencia y las tradiciones de una sociedad a través de relatos, cantos, oraciones, leyendas, fábulas, conjuros, mitos, cuentos, etc. Se transmite de padres a hijos, de generación a generación, llegando hasta nuestros días, y tiene como función primordial la de conservar los conocimientos ancestrales a través de los tiempos.
  • Tradycja oralna - inaczej przekaz ustny, przekaz mówiony. Przekaz wiedzy, umiejętności i wartości etycznych i estetycznych za pomocą mowy – bez udziału pisma. Szczególnym rodzajem tradycji oralnej jest literatura oralna (twórczość oralna) – przekazywane za pomocą mowy mówionej formy twórczości literackiej.Rozpoczęte w XIX w.
  • Oral tradition and oral lore is cultural material and tradition transmitted orally from one generation to another. The messages or testimony are verbally transmitted in speech or song and may take the form, for example, of folktales, sayings, ballads, songs, or chants. In this way, it is possible for a society to transmit oral history, oral literature, oral law and other knowledges across generations without a writing system.A narrower definition of oral tradition is sometimes appropriate.
rdfs:label
  • Tradition orale
  • Lidová slovesnost
  • Mündliche Überlieferung
  • Oral tradition
  • Orale traditie
  • Szájhagyomány
  • Tradición oral
  • Tradisi lisan
  • Tradizione orale
  • Tradição oral
  • Tradycja oralna
  • Устная традиция
  • 口承
  • 구전
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of