La théologie de la libération est un courant de pensée théologique chrétienne venu d’Amérique latine, suivi d’un mouvement socio-politique, visant à rendre dignité et espoir aux pauvres et aux exclus et les libérant d’intolérables conditions de vie. Enracinée dans l’expérience biblique du peuple juif guidé par Dieu au-delà de la mer Rouge et à travers le désert — d’une terre d’esclavage (Égypte) à la Terre promise (Exode, ch.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • La théologie de la libération est un courant de pensée théologique chrétienne venu d’Amérique latine, suivi d’un mouvement socio-politique, visant à rendre dignité et espoir aux pauvres et aux exclus et les libérant d’intolérables conditions de vie. Enracinée dans l’expérience biblique du peuple juif guidé par Dieu au-delà de la mer Rouge et à travers le désert — d’une terre d’esclavage (Égypte) à la Terre promise (Exode, ch. 12 et suivants) elle est un « cri » prophétique pour plus de justice et pour un engagement en faveur d’un « Règne de Dieu » commençant déjà sur terre. La réflexion théologique part de la base : le peuple rassemblé lit la Bible et y trouve ressources et inspiration pour prendre en main son destin. L’expression « théologie de la libération » fut utilisée une première fois par Gustavo Gutiérrez lors du congrès de Medellin du Conseil épiscopal latino-américain (CELAM), en 1968. Il développa et articula sa pensée dans un livre Théologie de la libération paru en 1972 qui est largement considéré comme le point de départ du courant théologique. La même année, le presbytérien Rubem Alves soutenait sa thèse, Towards a theology of liberation.Pour la pratique, l'instrument d'analyse et d'observation utilisé est inspiré du marxisme, même si les théologiens de la libération se distancent quasiment tous de l'idéologie marxiste. Elle prône la libération des peuples et entend ainsi renouer avec la tradition chrétienne de solidarité. Parmi ses représentants les plus célèbres, on compte les archevêques Hélder Câmara et Oscar Romero ou encore le théologien Leonardo Boff. Dans son encyclique Sollicitudo Rei Socialis de 1987 Jean-Paul II fait largement appel au concept de « libération » (N°46) tout en rappelant quelques mises en garde faites par la Congrégation pour la doctrine de la foi en 1984.
  • La Teologia della Liberazione (spesso abbreviata con TdL) è una riflessione teologica iniziata in America latina con la riunione del Consiglio Episcopale Latinoamericano (CELAM) di Medellín (Colombia) del 1968, dopo il Concilio Vaticano II (a margine del quale fu concordato da alcune decine di padri conciliari - molti dei quali brasiliani e latino-americani - il cosiddetto Patto delle catacombe), che tende a porre in evidenza i valori di emancipazione sociale e politica presenti nel messaggio cristiano.Tra i protagonisti che iniziarono questa corrente di pensiero vi furono i sacerdoti Gustavo Gutiérrez (peruviano), Hélder Câmara, Leonardo Boff (brasiliani) e Camilo Torres Restrepo (colombiano). Il termine venne coniato dallo stesso Gutiérrez nel 1973 con la pubblicazione del libro Teologia della Liberazione (titolo originale spagnolo: Historia, Política y Salvación de una Teología de Liberación).I contenuti della Teologia della liberazione sono stati trovati in contrasto con il Magistero della Chiesa Cattolica, portando all'adozione di misure disciplinari contro alcuni dei suoi esponenti.
  • 해방 신학(解放神學,영어: Liberation theology)은 제2차 바티칸 공의회와 콜롬비아 메데인에서 주교회의 즉, 메데인 회의(1968년) 후 라틴 아메리카에서 시작된 진보적인 신학운동이며, 로마 가톨릭 교회와 개신교 교회의 신학자들이 참여하였다. 신정통주의, 종교 사회주의, 생태신학, 여성신학, 민중신학 등과 더불어 현대신학 전통을 형성하였다.
  • Bevrijdingstheologie is vooral in Latijns-Amerikaanse landen een populaire theologie. In de bevrijdingstheologie staat de bevrijding van de zonde centraal. In de ogen van de bevrijdingstheologen is "zonde" in de westerse benadering gericht op het handelen van de individuele gelovige (het vergeven van individuele zonden als de leugen, seksuele misdraging, oplichterij, overspel, moord), terwijl het begrip "zonde" volgens de bevrijdingstheologen veeleer te vinden is in sociale onderdrukking, slavernij, ongelijkheid, economische onrechtvaardigheid enzovoort. Vaak sluiten bevrijdingstheologen het concept van individuele zonde zelfs uit; enkele onder hen zijn overtuigde deterministen en stonden van begin af op gespannen voet met de Rooms-katholieke geloofsleer. De radicaliteit van het Evangelie is het uitgangspunt: Christus' menslievendheid en zijn inzet voor de armen, zoals beschreven in de Bergrede en in Matteüs 25 en de eerste christengemeenten/kerken en hun solidariteit staan centraal in de bevrijdingstheologie. Bevrijdingstheologen stonden zeer kritisch ten opzichte van de gevestigde orde en de Zuid-Amerikaanse dictaturen. Niet zelden namen zij de wapens op om de zogenaamde volksonderdrukkers te bestrijden. Hierbij stonden zij vaak aan de zijde van radicaal-marxistische guerrillastrijders. De later sterk geworden pacifistische stroming binnen de bevrijdingstheologie wijst echter gewelddadige acties af. Ook binnen het jodendom, het Palestijnse christendom en de islam is er de laatste jaren sprake van een eigen bevrijdingstheologie.
  • Teologia wyzwolenia – ruch teologiczny w Kościele katolickim powstały po Soborze watykańskim II. Szczególnie rozpowszechniona jest w Ameryce Łacińskiej oraz wśród jezuitów.
  • Liberation theology is a political movement in Roman Catholic theology which interprets the teachings of Jesus Christ in relation to a liberation from unjust economic, political, or social conditions. It has been described as "an interpretation of Christian faith through the poor's suffering, their struggle and hope, and a critique of society and the Catholic faith and Christianity through the eyes of the poor". Detractors have called it Christianized Marxism.Although liberation theology has grown into an international and inter-denominational movement, it began as a movement within the Catholic Church in Latin America in the 1950s–1960s. Liberation theology arose principally as a moral reaction to the poverty caused by social injustice in that region. The term was coined in 1971 by the Peruvian priest Gustavo Gutiérrez, who wrote one of the movement's most famous books, A Theology of Liberation. Other noted exponents are Leonardo Boff of Brazil, Jon Sobrino of Spain, Óscar Romero of El Salvador, and Juan Luis Segundo of Uruguay.The influence of liberation theology diminished after proponents were accused of using "Marxist concepts" leading to admonishment by the Vatican's Congregation for the Doctrine of the Faith (CDF) in 1984 and 1986. The Vatican criticized certain strains of liberation theology for focusing on institutionalized or systemic sin, apparently to the exclusion of individual offenders and offences; and for identifying Catholic Church hierarchy in South America as members of the same privileged class that had long been oppressing indigenous populations since the arrival of Pizarro onward.
  • Теоло́гия освобожде́ния (исп. Teología de la liberación, англ. Liberation theology) — христианская школа теологии, в особенности в Римско-католической церкви. Два главных принципа теологии освобождения: 1) вопрос об источнике греха; 2) идея о том, что христиане должны использовать во благо таланты, данные им Богом, включающие интеллект и, в частности, науку. Теологи данного направления используют социологию и экономические науки для изучения феномена бедности, считая, что бедность является источником греха. В 60-х гг., когда начало развиваться это направление мысли, в социальных науках Латинской Америки доминировали марксистский активизм и методологии, основанные на историческом материализме и повлиявшие на развитие теологии освобождения. Этическим последствием прочтения Библии в новой перспективе стало то, что многие из теологов приняли активное участие в политической жизни и считали, что Иисус Христос — не только Утешитель, но также и Освободитель угнетенных. Христианской миссии дается особая роль защиты справедливости для бедных и угнетенных, особенно через политическую деятельность. Некоторые элементы теологии освобождения отвергаются католической церковью.Изначально идеи теологии освобождения активно развивались преимущественно внутри католической церкви после Второго Ватиканского собора. Теология освобождения часто понимается как форма христианского социализма, получившая широкое распространение в Латинской Америке и среди иезуитов, однако её влияние в католицизме пошатнулось после того, как Кормас МакКрори издал акт об её официальном осуждении в 1980-х гг., а теологи освобождения стали преследоваться папой Иоанном Павлом II.Почетный папа, Бенедикт XVI, также известен как противник некоторых течений теологии освобождения; он, будучи главой Конгрегации доктрины веры несколько раз вынес осуждение этих течений.Социологические данные, открытые данные исследования базовых ценностей в мире (англ. World Values Survey), проведенного профессором Мичиганского университета Рональдом Инглхартом, свидетельствуют о том, что в последнее время среди регулярных прихожан католической церкви в среднем по планете сила левых убеждений по шкале значений от 0 до 10 составляет 3. Эти данные говорят о том, что христианский социализм и христианское левое движение до сих пор остаются значительным явлением во многих странах.Самыми известными представителями теологии освобождения были священники Густаво Гутьеррес Мерино (Перу), выпустивший в 1973 г. первую книгу о теологии освобождения «История, политика и спасение в теологии освобождения» (Historia, política y salvación de una teología de liberación), Леонарду Бофф (Бразилия), Эрнесто Карденаль, Фернандо Карденаль (Никарагуа)). В пользу теологии освобождения высказывался и целый ряд видных церковных деятелей, включая архиепископа Сальвадора Оскара Ромеро, разоблачавшего олигархическую диктатуру и убитого правыми боевиками в 1980 г., и Мать Терезу (последняя, находясь на Кубе в 1986 г., так описала соотношение христианского и социалистического учений: «Я считаю учение Христа глубоко революционным и абсолютно соответствующим делу социализма. Оно не противоречит даже марксизму-ленинизму»).Теология освобождения ставит перед собой задачу ответить на вопрос, стоящий перед христианами Латинской Америки: как быть христианами на угнетенном континенте? Как сделать так, чтобы вера не отчуждала, а освобождала? Многие священники и духовные наставники разделяют и практикуют положения теологии освобождения в разных странах Латинской Америки.Давним сторонником теологии освобождения являлся президент новой боливарианской Венесуэлы Уго Чавес:
  • 解放の神学(かいほうのしんがく)とは、第2バチカン公会議以降にグスタボ・グティエレスら主に中南米のカトリック司祭により実践として興った神学の運動とそれをまとめたもので、それに対する議論も多く、教皇庁でも批判者がいるが、世界的には広く受け入れられている。一部には1930年代のディートリッヒ・ボンヘッファーをその先駆けとみる見方もある。キリスト教社会主義の一形態とされ、民衆の中で実践することが福音そのものであるというような立場を取り、多くの実践がなされている。中南米のプエブラ司教会議でも支持されたが、階級的視点などにおいて「マルクス主義方法論をベースにした共産主義」と意図的にも無知からも混同されて中傷される事も多く、各国で政府側からも反政府側からも聖職者や修道士などが暗殺される事が多い。一方でフィリピンやインドネシア、東ティモール、ハイチなどでは実践が重ねられている。その神学論理の一部については同じ立場を取るプロテスタントの新正統主義神学、フェミニスト神学、プロセス神学などと同様にバチカンからは拒絶されている。前教皇ベネディクト16世も教理省長官時代からの解放の神学の反対者として知られている。
  • Teologi Pembebasan adalah sebuah paham tentang peranan agama dalam ruang lingkup lingkungan sosial. Dengan kata lain Teologi Pembebasan adalah suatu usaha kontekstualisasi ajaran-ajaran dan nilai keagamaan pada masalah kongkret di sekitarnya. Teologi Pembebasan adalah upaya berteologi secara kontekstual. Teologi Pembebasan yang diterjemahkan dari Bahasa Inggris Liberation Theology menjadi keharusan bagi kegiatan gereja-gereja dalam komitmen kristianinya pada kehidupan sosial. Teologi pembebasan lahir sebagai respons terhadap situasi ekonomi dan politik yang dinilai menyengsarakan rakyat. Masalah-masalah itu dijabarkan dalam penindasan, rasisme, kemiskinan, penjajahan, bias ideologi dsb. Pada kalangan Jesuit, baik di Asia termasuk Indonesia, Brazil , Amerika Latin, dan Afrika Selatan Teologi ini berkembang pesat sebagai dampak dari hermeneutika Alkitab secara kontekstual untuk menjawab persoalan yang dihadapi umat manusia.Teologi Pembebasan merupakan refleksi bersama suatu komunitas terhadap suatu persoalan sosial. Karena itu masyarakat terlibat dalam perenungan-perenungan keagamaan. Mereka mempertanyakan seperti apa tanggung jawab agama dan apa yang harus dilakukan agama dalam konteks pemiskinan struktural.
  • La Teología de la Liberación es una corriente teológica que nació en el seno de la Iglesia católica en Latinoamérica tras el Concilio Vaticano II y la Conferencia de Medellín (Colombia, 1968). Sus representantes más destacados son los sacerdotes Gustavo Gutiérrez Merino (peruano), quien en 1971 editaría el primer libro sobre el tema Teología de liberación - Perspectivas, Leonardo Boff (brasileño), Jon Sobrino (español), Camilo Torres Restrepo (colombiano), Pablo Richard (chileno), Manuel Pérez Martínez (español), Juan Luis Segundo (uruguayo) y Gaspar García Laviana, (español),Leonidas Proaño (Ecuador). La teología de la liberación intenta responder a la cuestión de cómo ser cristiano en un continente oprimido, y a preguntas como: "¿Cómo conseguir que la fe no sea alienante sino liberadora?". Muchos sacerdotes y agentes de pastoral practican y aceptan los supuestos de esta teología en varios países de América Latina. La Iglesia católica mantiene una postura cauta frente a la teología de la liberación. Por un lado, Juan Pablo II, en una carta al episcopado brasileño y de fecha 9 de abril de 1986, indicó: "La teología de la liberación es, no sólo oportuna, sino útil y necesaria". Por otro lado, la Congregación para la doctrina de la fe publicó dos documentos (Libertatis nuntius, Libertatis conscientia) en los que avisaba del peligro de un uso de elementos de tipo no compatibles con el Evangelio".
  • La teologia de l'alliberament és una reflexió teològica que va començar a Llatinoamèrica després del Concili Vaticà II i la Conferència de Medellín (Colòmbia, 1968). Els seus ideòlegs més destacats són els sacerdots Gustavo Gutiérrez Merino (peruà), qui el 1973 editaria el primer llibre sobre el tema Historia, Política y Salvación de una Teología de Liberación, i Leonardo Boff (brasiler). És la reacció de part de l'església catòlica d'Amèrica Llatina davant de la situació d'opressió i subdesenvolupament de la majoria de la seva població.
  • A felszabadítási teológia egy keresztény teológiai irányzat és társadalmi-politikai mozgalom, amely Jézus tanításait a kor gazdasági, politikai, társadalmi igazságtalanságaiból való felszabadulás szempontjai szerint interpretálja.A felszabadítási teológia Dél-Amerikából indult ki az 1960-as években, s az váltotta ki, hogy a kontinens szegényei mind elkeserítőbb körülmények közé kerültek. A nincstelenek körében munkálkodó misszionáriusok és papok ráébredtek, hogy a katolikus egyház által rájuk hagyományozott hittani súlypontú teológia nem alkalmazható ebben a helyzetben, s helyette valami mást, valami hasznavehetőbbet követeltek. Egyes latin-amerikai teológusok – Juan Luis Segundo és Gustavo Gutiérrez – a tanítás helyett a gyakorlatra tolták át a hangsúlyt. Azt hangoztatták, hogy a keresztény nézeteket csakis a tapasztalat útján lehet előrevinni, e tapasztalat pedig a szegények felszabadítása kell hogy legyen. Szerintük a Biblia a cselekvő Istent állítja elénk, aki magára veszi a szegények és a szenvedők terheit, s az ő felszabadításukon munkálkodik. Ezt csak akkor érthetjük meg, ha mi is beleéljük magunkat a helyzetbe, ha minden erőnkkel az elnyomás megdöntéséért és a szenvedők felszabadításáért szállunk síkra. A felszabadítási teológusok ezért igyekeznek túllépni a „hithűség” hagyományos osztályain, s ehelyett a „helyes gyakorlatot” helyezik előtérbe. A dél-amerikai felszabadítási teológusok szinte kivétel nélkül római katolikusok voltak, s az 1980-as években kivívták a Vatikán bírálatát,amiért fogékonynak mutatkoztak a marxizmus eszméi iránt. A felszabadítási teológia ebben, s nem az eljövendő világban keresi a társadalmi igazságosság és változás útjait. Ebben a tekintetben a felszabadítási teológia magán hordozza a Jürgen Moltmann képviselte új eszkatológia nyomait. A 20. század bibliakutatásának fejleményei szintén hatást gyakoroltak a felszabadítási teológiára, így Barth felfogása, amely szerint hagynunk kell, hogy a Szentírás szólítson meg bennünket, nem pedig fordítva, illetve a "narratív teológiai" áramlat, amely szerint a kereszténység lényege nem az elvont doktrínákból, hanem egyenesen a keresztény történet elbeszéléséből ered. A felszabadítási teológia képviselői szerint a megváltásról és a felszabadulásról szól. Mérföldkő volt a felszabadítási teológia és egyúttal Latin-Amerika történetében a kontinens római katolikus püspökeinek 1968-as kongresszusa a kolumbiai Medellínben. Ez a kongresszus önkritikus módon megállapította, hogy a katolikus egyház gyakran a térség elnyomó hatalmait támogatta, és kijelentették, hogy a jövőben a szegények, a kizsákmányoltak oldalán fog állni. A felszabadítási teológia következőkben foglalható össze: A felszabadítási teológia az elnyomottak és szegények felé fordul. „A szegények a keresztény igazság és gyakorlat megértésének autentikus teológiai forrásai.” (Sobrino) Az egyház a szegények oldalán áll az elnyomókkal szemben: "Isten világosan és egyértelműen a szegények oldalán áll." (Miguel Bonino) Minden keresztény teológiának és missziónak „alulnézetből”, a szegények szenvedésével és nyomorával kell kezdődnie. A teológia nem kívülálló és nem is lehet az a társadalmi eseményekben vagy politikai cselekvésekben. „A teológiának abba kell hagynia a világ értelmezését, és el kell kezdenie megváltoztatni azt.” (Bonino) Míg a klasszikus nyugati teológia a cselekvést az elmélet eredményének tekintette, addig a felszabadítási teológia felcseréli a sorrendet: a cselekedet az első és azt követi a kritikai reflexió.A felszabadítási teológusok és e teológia hívei számára a marxizmus a „társadalmi elemzés eszköze” (Gutiérrez), mely által tapasztalatot szerezhetnek Latin-Amerika jelenlegi társadalmi helyzetével kapcsolatban, és amelynek segítségével a szegények szörnyű helyzete orvosolható. Másodszor, a marxizmus és a szocializmus politikai programot kínál, mely által a jelenlegi igazságtalan társadalmi rendszer lebontható, és egy igazságosabb társadalom építhető fel. A gyakorlatban a felszabadítási teológia erősen bírálja a kapitalizmust, és támogatja a szocializmust. Latin-Amerika, de más földrészek baloldali keresztényeire (keresztényszocialisták és keresztény kommunisták)is nagy hatással van a felszabadítási teológia. E teológia hívei a Bibliát mint a felszabadítás elbeszélését olvassák. Különös hangsúlyt fektetnek Izraelnek az egyiptomi szolgaságból történt kiszabadulására, a próféták elnyomást ostorozó szavaira és Jézus szegényeknek és kitaszítottaknak szóló evangéliumhirdetésére. A Szentírás mondanivalóját alkalmazzák a latin-amerikai helyzetre. A felszabadítási teológia igyekezett azonossá tenni az üdvösséget a felszabadítással, és az üdvözítés társadalmi, politikai és gazdasági vonatkozásait emelte ki. Az irányzat különös hangsúlyt fektet a „strukturális bűn” fogalmára, megjegyezve, hogy nem az egyén, hanem a társadalom romlott meg és igényel megváltást. A szegények szenvedését nem a szenvedésbe való passzív beletörődésként mutatja be, hanem mint részvételt abban a harcban, amit Isten a világban meglévő szenvedés ellen vív- ebben a harcban Isten közvetlenül szembesül a szenvedéssel. A világban meglévő rossz és szenvedés eredetének magyarázatára a felszabadítási teológia felhasználja Karl Barth elméletét, melynek fő tétele, hogy Isten kegyelme legyőzi az evilági rosszat és szenvedést. Az Isten kegyelmének végső győzelmébe vetett hit lehetővé teszi a hívők számára, hogy megtartsák erkölcsüket és reménységüket egy olyan világgal szemben, melyben látszólag a rossz uralkodik.
  • Die Befreiungstheologie oder Theologie der Befreiung ist eine in Lateinamerika entwickelte Richtung der christlichen Theologie. Sie versteht sich als „Stimme der Armen“ und will zu ihrer Befreiung von Ausbeutung, Entrechtung und Unterdrückung beitragen. Aus der Situation sozial deklassierter Bevölkerungsteile heraus interpretiert sie biblische Tradition als Impuls für umfassende Gesellschaftskritik. Dabei bezieht sie sich auf eine eigenständige Analyse der politökonomischen Abhängigkeit (Dependenztheorie) und arbeitet für eine basisdemokratische und überwiegend sozialistische Gesellschaftsordnung. Daraus ergaben sich, vor allem in der katholischen Kirche, zwangsläufig erhebliche Konflikte mit der Kirchenhierarchie, die häufig in Disziplinarmaßnahmen gegen einzelne Geistliche mündeten. Als Konsequenz ihrer Überzeugungen stellten sich die Befreiungstheologen zudem offen gegen die in Südamerika weit verbreiteten oligarchischen und diktatorischen Regime, was zahlreiche Geistliche das Leben kostete. Das bekannteste Opfer ist Óscar Romero, der 1980 ermordete Erzbischof von El Salvador. Die Grundkonzepte der Befreiungstheologie entstanden seit etwa 1960 aus der Selbstorganisation von katholischen Basisgemeinden in Brasilien. 1968 trat diese Richtung mit der Parteinahme der zweiten allgemeinen lateinamerikanischen Bischofskonferenz (CELAM) in Medellín für die Armen hervor. Ihren Namen gab ihr das 1971 erschienene Buch Teología de la liberación von Gustavo Gutiérrez.Die überwiegend katholische Befreiungstheologie empfing Anregungen vom Zweiten Vatikanischen Konzil (1962–1965) und wirkt in die Ökumene sowie in den sozialkritischen Protestantismus hinein. Ähnliche Konzepte entwickelten sich auch in Südafrika und einigen Ländern Asiens. Auch die in den USA im Zusammenhang mit der Bürgerrechtsbewegung entstandene „Schwarze Theologie“ versteht sich als Befreiungstheologie.
  • Askapenaren Teologia izaera erlijioso, politiko eta soziala duen mugimendua da. Vatikanoko II. kontzilioaren garaian (1962-1965) abiatu zen eta Latinoamerikan landu dute bereziki, nagusiki jesuitek bultzaturik. Funtsean, gizaki txiro eta baztertuen eta justizia sozialaren aldeko mugimendua da, eta boterekeria, materialismo eta matxismo moduko kontzeptuetatik askapena aldarrikatzen duena. Hasieratik Eliza katolikoaren goiko hierarkiak aurkakotasuna erakutsi dio pentsaera korronte honi.
  • Teologia da Libertação é um movimento supra-denominacional, apartidário e inclusivista de teologia política, que engloba várias correntes de pensamento que interpretam os ensinamentos de Jesus Cristo em termos de uma libertação de injustas condições econômicas, políticas ou sociais. Ela foi descrita, pelos seus proponentes como reinterpretação analítica e antropológica da fé cristã, em vista dos problemas sociais, mas outros a descrevem como marxismo, relativismo e materialismo cristianizado.A teologia da libertação se tornou um movimento internacional e inter-denominacional, isto porque absorveu crenças das Religiões do Oriente, da Umbanda, do Espiritismo, do Islamismo e do Xamanismo. Embora a mesma tenha se iniciado como um movimento dentro da Igreja Católica, na América Latina nos anos 1950-1960, o termo foi cunhado pelo padre peruano Gustavo Gutiérrez em 1971, sendo que mais de 40 anos depois se reconciliou com o Vaticano. Escreveu um dos livros mais famosos do movimento, A Teologia da Libertação. Outros expoentes são Leonardo Boff do Brasil, Jon Sobrino de El Salvador, e Juan Luis Segundo do Uruguai. A teologia da libertação desde os anos 90 sofreu um forte declínio, principalmente devido ao envelhecimento de suas lideranças, e a falta de participação das recentes gerações nesse movimento.Em seu recente discurso aos dirigentes do CELAM, durante a Jornada Mundial da Juventude no Rio de Janeiro, o Papa Francisco alertou para o risco da ideologização da mensagem evangélica quando a teologia toma como base as ciências sociais: A influência da teologia da libertação diminuiu após seus formuladores serem condenados pela Congregação para a Doutrina da Fé (CDF) em 1984 e 1986. A Santa Sé condenou os principais fundamentos da teologia da libertação, como a ênfase exclusiva no pecado institucionalizado, coletivo ou sistêmico, excluindo os pecados individuais, a eliminação da transcendência religiosa, a desvalorização do magistério, e o incentivo à luta de classes.
  • Teologie osvobození je směr křesťanské teologie, který vznikl v 60. letech 20. století v Latinské Americe a vyznačuje se sociálněkritickým programem a angažovaností ve prospěch chudých a utlačovaných. Teologie osvobození je levicově orientovaná a v řadě ohledů se inspiruje marxismem. Své jméno dostala po knize Teología de la liberación Gustava Gutiérreze. Z katolického prostředí se rozšířila i do protestantských kruhů a inspirovala podobné směry v africké a asijské teologii i černou teologii v USA. Římskokatolická církev, konkrétněji Kongregace pro nauku víry, tyto teologické tendence odsoudila[zdroj?]. Hlavní myšlenkou celé teologie je osvobození od sociálního hříchu, od násilí a nespravedlivých struktur a touha po vytvoření nové společnosti založené na křesťanských principech. V tomto smyslu lze jako teologii osvobození chápat i feministickou teologii.
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 154579 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 31150 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 172 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 103842812 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:année
  • 2013 (xsd:integer)
prop-fr:consultéLe
  • 2013-04-24 (xsd:date)
prop-fr:jour
  • 30 (xsd:integer)
prop-fr:lienAuteur
  • Michael Löwy
prop-fr:lienPériodique
  • Le Monde
prop-fr:mois
  • mars
prop-fr:nom
  • Löwy
prop-fr:prénom
  • Michael
prop-fr:périodique
  • Le Monde
prop-fr:titre
  • La vraie Église des pauvres
prop-fr:urlTexte
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • La théologie de la libération est un courant de pensée théologique chrétienne venu d’Amérique latine, suivi d’un mouvement socio-politique, visant à rendre dignité et espoir aux pauvres et aux exclus et les libérant d’intolérables conditions de vie. Enracinée dans l’expérience biblique du peuple juif guidé par Dieu au-delà de la mer Rouge et à travers le désert — d’une terre d’esclavage (Égypte) à la Terre promise (Exode, ch.
  • 해방 신학(解放神學,영어: Liberation theology)은 제2차 바티칸 공의회와 콜롬비아 메데인에서 주교회의 즉, 메데인 회의(1968년) 후 라틴 아메리카에서 시작된 진보적인 신학운동이며, 로마 가톨릭 교회와 개신교 교회의 신학자들이 참여하였다. 신정통주의, 종교 사회주의, 생태신학, 여성신학, 민중신학 등과 더불어 현대신학 전통을 형성하였다.
  • Teologia wyzwolenia – ruch teologiczny w Kościele katolickim powstały po Soborze watykańskim II. Szczególnie rozpowszechniona jest w Ameryce Łacińskiej oraz wśród jezuitów.
  • 解放の神学(かいほうのしんがく)とは、第2バチカン公会議以降にグスタボ・グティエレスら主に中南米のカトリック司祭により実践として興った神学の運動とそれをまとめたもので、それに対する議論も多く、教皇庁でも批判者がいるが、世界的には広く受け入れられている。一部には1930年代のディートリッヒ・ボンヘッファーをその先駆けとみる見方もある。キリスト教社会主義の一形態とされ、民衆の中で実践することが福音そのものであるというような立場を取り、多くの実践がなされている。中南米のプエブラ司教会議でも支持されたが、階級的視点などにおいて「マルクス主義方法論をベースにした共産主義」と意図的にも無知からも混同されて中傷される事も多く、各国で政府側からも反政府側からも聖職者や修道士などが暗殺される事が多い。一方でフィリピンやインドネシア、東ティモール、ハイチなどでは実践が重ねられている。その神学論理の一部については同じ立場を取るプロテスタントの新正統主義神学、フェミニスト神学、プロセス神学などと同様にバチカンからは拒絶されている。前教皇ベネディクト16世も教理省長官時代からの解放の神学の反対者として知られている。
  • Askapenaren Teologia izaera erlijioso, politiko eta soziala duen mugimendua da. Vatikanoko II. kontzilioaren garaian (1962-1965) abiatu zen eta Latinoamerikan landu dute bereziki, nagusiki jesuitek bultzaturik. Funtsean, gizaki txiro eta baztertuen eta justizia sozialaren aldeko mugimendua da, eta boterekeria, materialismo eta matxismo moduko kontzeptuetatik askapena aldarrikatzen duena. Hasieratik Eliza katolikoaren goiko hierarkiak aurkakotasuna erakutsi dio pentsaera korronte honi.
  • Teologi Pembebasan adalah sebuah paham tentang peranan agama dalam ruang lingkup lingkungan sosial. Dengan kata lain Teologi Pembebasan adalah suatu usaha kontekstualisasi ajaran-ajaran dan nilai keagamaan pada masalah kongkret di sekitarnya. Teologi Pembebasan adalah upaya berteologi secara kontekstual. Teologi Pembebasan yang diterjemahkan dari Bahasa Inggris Liberation Theology menjadi keharusan bagi kegiatan gereja-gereja dalam komitmen kristianinya pada kehidupan sosial.
  • Bevrijdingstheologie is vooral in Latijns-Amerikaanse landen een populaire theologie. In de bevrijdingstheologie staat de bevrijding van de zonde centraal.
  • Теоло́гия освобожде́ния (исп. Teología de la liberación, англ. Liberation theology) — христианская школа теологии, в особенности в Римско-католической церкви. Два главных принципа теологии освобождения: 1) вопрос об источнике греха; 2) идея о том, что христиане должны использовать во благо таланты, данные им Богом, включающие интеллект и, в частности, науку.
  • La teologia de l'alliberament és una reflexió teològica que va començar a Llatinoamèrica després del Concili Vaticà II i la Conferència de Medellín (Colòmbia, 1968). Els seus ideòlegs més destacats són els sacerdots Gustavo Gutiérrez Merino (peruà), qui el 1973 editaria el primer llibre sobre el tema Historia, Política y Salvación de una Teología de Liberación, i Leonardo Boff (brasiler).
  • La Teologia della Liberazione (spesso abbreviata con TdL) è una riflessione teologica iniziata in America latina con la riunione del Consiglio Episcopale Latinoamericano (CELAM) di Medellín (Colombia) del 1968, dopo il Concilio Vaticano II (a margine del quale fu concordato da alcune decine di padri conciliari - molti dei quali brasiliani e latino-americani - il cosiddetto Patto delle catacombe), che tende a porre in evidenza i valori di emancipazione sociale e politica presenti nel messaggio cristiano.Tra i protagonisti che iniziarono questa corrente di pensiero vi furono i sacerdoti Gustavo Gutiérrez (peruviano), Hélder Câmara, Leonardo Boff (brasiliani) e Camilo Torres Restrepo (colombiano).
  • Teologia da Libertação é um movimento supra-denominacional, apartidário e inclusivista de teologia política, que engloba várias correntes de pensamento que interpretam os ensinamentos de Jesus Cristo em termos de uma libertação de injustas condições econômicas, políticas ou sociais.
  • Teologie osvobození je směr křesťanské teologie, který vznikl v 60. letech 20. století v Latinské Americe a vyznačuje se sociálněkritickým programem a angažovaností ve prospěch chudých a utlačovaných. Teologie osvobození je levicově orientovaná a v řadě ohledů se inspiruje marxismem. Své jméno dostala po knize Teología de la liberación Gustava Gutiérreze.
  • A felszabadítási teológia egy keresztény teológiai irányzat és társadalmi-politikai mozgalom, amely Jézus tanításait a kor gazdasági, politikai, társadalmi igazságtalanságaiból való felszabadulás szempontjai szerint interpretálja.A felszabadítási teológia Dél-Amerikából indult ki az 1960-as években, s az váltotta ki, hogy a kontinens szegényei mind elkeserítőbb körülmények közé kerültek.
  • Die Befreiungstheologie oder Theologie der Befreiung ist eine in Lateinamerika entwickelte Richtung der christlichen Theologie. Sie versteht sich als „Stimme der Armen“ und will zu ihrer Befreiung von Ausbeutung, Entrechtung und Unterdrückung beitragen. Aus der Situation sozial deklassierter Bevölkerungsteile heraus interpretiert sie biblische Tradition als Impuls für umfassende Gesellschaftskritik.
  • La Teología de la Liberación es una corriente teológica que nació en el seno de la Iglesia católica en Latinoamérica tras el Concilio Vaticano II y la Conferencia de Medellín (Colombia, 1968).
  • Liberation theology is a political movement in Roman Catholic theology which interprets the teachings of Jesus Christ in relation to a liberation from unjust economic, political, or social conditions. It has been described as "an interpretation of Christian faith through the poor's suffering, their struggle and hope, and a critique of society and the Catholic faith and Christianity through the eyes of the poor".
rdfs:label
  • Théologie de la libération
  • Askapenaren teologia
  • Befreiungstheologie
  • Bevrijdingstheologie
  • Felszabadítási teológia
  • Liberation theology
  • Teologi pembebasan
  • Teologia da Libertação
  • Teologia de l'alliberament
  • Teologia della liberazione
  • Teologia wyzwolenia
  • Teologie osvobození
  • Teología de la liberación
  • Теология освобождения
  • 解放の神学
  • 해방신학
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:movement of
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:mouvement of
is foaf:primaryTopic of