Le droit canonique ou droit canon (Ius canonicum en latin), est l'ensemble des lois et des règlements adoptés ou acceptés par les autorités catholiques pour le gouvernement de l'Église et de ses fidèles.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Le droit canonique ou droit canon (Ius canonicum en latin), est l'ensemble des lois et des règlements adoptés ou acceptés par les autorités catholiques pour le gouvernement de l'Église et de ses fidèles. Le droit canonique n'a pas de portée sur les accords conclus par l'Église, ni sur les questions de dogme à proprement parler, quoiqu'il faille relativiser (le pape Jean-Paul II a en effet inséré, dans le code de 1983, l'interdiction faite aux femmes d'accéder à l'ordination en engageant la foi de l'Église). En ce qui concerne la liturgie, le code ne donne que des orientations dans la partie liée à la charge ecclésiale de sanctifier; les normes liturgiques se trouvent dans la présentation des divers rituels.Ces normes ont force de loi et doivent être respectées car, pour certaines d'entre elles, il y va de la validité du sacrement. Tous les rituels ne concernent pas les sacrements, et il convient, là aussi, de respecter les normes, en particulier pour les funérailles. En ce qui concerne la messe, les normes se trouvent dans la PGMR « présentation générale du missel romain ». La dernière PGMR a été publiée par Jean-Paul II en 2002, et traduite en français par le CNPL. Le nouveau missel, publié également en 2002, n'a pas encore été traduit en français.Le terme vient du grec κανών / kanôn, la règle, le modèle. Le terme a rapidement pris une connotation ecclésiastique en désignant au IVe siècle les ordonnances des conciles, par opposition au mot νόμος / nómos (la coutume, la loi) utilisé surtout pour les lois des autorités civiles.Du fait de cet usage, le terme canoniste renvoie ordinairement à un expert de ce droit interne de l'Église, tandis qu'un juriste peut être expert de droit religieux ou ecclésiastique s'il connaît le droit de son pays touchant aux diverses religions.
  • Il diritto canonico è costituito dall’insieme delle norme giuridiche formulate dalla Chiesa cattolica, che regolano l’attività dei fedeli e delle strutture ecclesiastiche nel mondo nonché le relazioni inter-ecclesiastiche e quelle con la società esterna; si applica altresì come diritto statuale proprio all'interno dello Stato della Città del Vaticano. Non va confuso con il diritto ecclesiastico, che è il diritto con cui gli stati regolano i loro rapporti coi credenti e con le varie confessioni religiose.
  • El Dret canònic (del grec kanon/κανον : regla, norma o mesura) és una ciència jurídica que conforma una branca dintre del Dret la finalitat de la qual és estudiar i desenvolupar la regulació jurídica de l'Església. Amb aquesta definició s'engloben tres conceptes que han generat controvèrsia sobre la seva consideració al llarg de la Història fins als nostres dies: la seva finalitat, el seu caràcter jurídic i la seva autonomia científica.
  • Het canoniek recht is het kerkrecht dat door de Katholieke Kerk, de Anglicaanse Kerk en de Orthodoxe Kerk wordt vastgelegd en toegepast in de kerkelijke rechtbanken. Het is gebaseerd op de Bijbel, de apostolische traditie, de geschriften van de kerkvaders en de bevindingen van kerkleraren (de zogeheten doctores ecclesiae).In het protestantisme noemt men dit kerkrecht de kerkorde.
  • Prawo kanoniczne – prawo obowiązujące w Kościele katolickim oraz w innych kościołach.Nazwa pochodzi od podstawowej jednostki redakcyjnej kościelnych aktów prawnych – kanonu. Pierwotnie to właśnie zbiory kanonów (canones) tworzyły prawo kanoniczne – choć były i są stosowane również inne formy redakcji przepisów. Dla odróżnienia dwóch porządków prawnych – świeckiego i kościelnego – przepisy świeckie oznaczano nomoi (gr. νομοι). Kanon (łac. canon) to wyraz pochodzenia greckiego (κανονες) oznaczający dosłownie sznur ciesielski, a w przenośni prawidło, wzorzec – normę.Prawo kanoniczne oznacza też dyscyplinę, której przedmiotem są normy należące do systemu prawa kanonicznego.
  • Каноническое право в Католической церкви — совокупность норм, изданных церковными властями и содержащихся в церковных канонах, то есть в правилах, относящихся к устройству церковных учреждений, взаимоотношениям церкви и государства, а также жизни членов Церкви.Нормы канонического права обязательны для соблюдения всеми членами Церкви. Каноническое право основывается на Божественном законе, однако, в то же время, учитывает требования Богооткровенного и естественного законов применительно к данному месту и времени. В связи с этим, Кодекс канонического права, главный документ, содержащий в себе нормы канонического права регулярно переиздаётся. Кроме общего для всей церкви канонического права, существует также партикулярное каноническое право, относящееся к праву отдельных церквей.
  • Каноничното право (също каноническо право - арх.) е набор от норми, приети от църковните власти и съдържащисе в църковните канони, то ест в правила относно устройството на църковните учреждения, взаимоотношенията на църквата и държавата, както и живота на членовете на църквата. Нормите на каноническо право са задължителни за всички членове на Църквата. Каноническото право се основава на Божия закон, обаче същевременно отчитайки и вземайки предвид изискванията на богооткровеното и естественото право по отношение на мястото и времето.
  • 교회법(敎會法, 이탈리아어: Diritto Canonico 디리토 카노니코[*]) 또는 가톨릭 교회법은 신앙 공동체에 의하여 자체적으로 정립된 교회 내부의 법 체계이다. 기독교인의 신앙과 행위의 기준(카노네스)에서 유래하였으며, 후에는 교황령 그 밖의 교회입법·관행을 포함하는 교회의 법규를 의미하였다. 교회법은 교회법원에서 적용되고, 후세에서는 국가법에 속하는 세속적 사항에도 관할권이 미치어, 모든 종교의 공동체가 교회법의 관할 아래 놓이게 되었다. 교회법은 그라티아누스에 의하여 집록(集錄)되어 16세기에 《교회법대전》(敎會法大全 : Corpus Iuris Canonici)으로서 법전화되었다(현행의 《교회법전》(Codex Iuris Canonici)은 1983년에 제정).종교의 자유와 정교 분리의 원칙에 따라 교회 내부의 사안은 교회 자체에서 해결되어야 한다는 사고는 현대의 여러 민주적 국가에서 관철되었다. 교회법에서는 성직자에 대한 서품(개신교의 경우는 목사안수), 처벌, 각 성직별 의무 등 전반적인 교회 행정을 규정하고 있다.
  • Hukum Kanon adalah hukum gerejawi internal yang mengatur Gereja Katolik Roma, gereja-gereja Ortodoks Timur, dan komunitas gereja Anglikan. Bagaimana hukum gereja itu diatur, diinterpretasikan dan kadang-kadang ditelaah berbeda secara mendasar di antara ketiga tubuh gereka tersebut. Di dalam ketiga tradisi, sebuah "kanon" mulanya adalah sebuah aturan yang diterima oleh sebuah majelis (dari kata Bahasa Yunani kanon / κανών, untuk memerintah, tolok ukur atau mengukur); kanon-kanon ini membentuk dasar bagi Hukum Kanon.
  • Kanon hukuku veya kilise hukuku, Hıristiyan kurumların ve üyelerinin yönetimi için dini otorite tarafından yapılan ya da kabul edilen yasa ve yönetmeliklerin bütünüdür. Katolik Kilisesi (Latin Kilisesi ve Doğu Katolik Kiliseleri dahil), Doğu ve Oryantal Ortodoks kiliseleri, ve Anglikan Komünyon kiliselerinin dinî iç hukukunu oluşturur. Kilise hukukunun yasalaşması, yorumlanması ve zaman zaman hükme varılmasında bu üç grup kilise arasında büyük farklılıklar vardır. Her üç gelenekte de, bir kanon başlangıçta bir konsey tarafından kabul edilmiştir. Bu kanonlar daha sonra kanon hukukunun temelini oluşturmuştur.
  • El Derecho canónico (del griego kanon/κανον, para regla, norma o medida) es una ciencia jurídica que conforma una rama dentro del Derecho cuya finalidad es estudiar y desarrollar la regulación jurídica de la Iglesia católica. Bajo esta definición se engloban tres conceptos que han conformado controversia acerca de su consideración a lo largo de la Historia hasta nuestros días: su finalidad, su carácter jurídico y su autonomía científica.
  • Zuzenbide kanonikoa (grezierazko kanon/κανον edo araua hitzetik eratorria) Eliza katolikoak bere barne-antolakuntzarako eta eliz agintarien eta fededunen arteko harremanak erregulatzeko emandako arau-multzoa da.Eliza katoliak bere sorterritik bere burua antolatzeko berezko arauak ezarri zituen, kanonak edo kontzilioen xedapenak izenekoak. Zuzenbide-ordenamendu oso hau martxan jartzeko Elizak bere arauak ez ezik bere epaitegiak ere eratu zituen.Kontzilioen kanonak eta Aita Santuen dekretuak uztartuz, lehendabiziko bildumak edo kodeak argitaratu zituzten, ezagunena 1140 eta 1142 artean Grazianok idatzitako Concordia discordantium canonum izanik. Gero Corpus Iuris Canonici agertu zen, 1917an Zuzenbide Kanonikoaren Kodea (Codex Iuris Canonici) ezarri arte. Egungo kodea 1983an Joan Paulo II.ak ezarri zuen.Eliza ortodoxoak, ekialdeko elizek eta anglikanoek ere bere kodeak dituzte.
  • Das kanonische Recht ist das Kirchenrecht der römisch-katholischen Kirche des lateinischen Ritus sowie der katholischen Ostkirchen. Es regelt die internen Angelegenheiten der kirchlichen Gemeinschaft und sieht für viele Bereiche eine eigene Gerichtsbarkeit vor. Sein Name leitet sich von griechisch/lateinisch canon ‚Richtschnur‘ ab, weil die einzelnen Normkomplexe im Codex des kanonischen Rechtes als Canones bezeichnet werden.Die Sammlung und Kodifizierung des Kirchenrechts begann im Mittelalter und führte zu der Sammlung des Corpus Iuris Canonici, das bis 1917 das maßgebliche Gesetzbuch der römisch-katholischen Kirche blieb. 1917 erschien für die lateinische Kirche erstmals der neubearbeitete Codex Iuris Canonici, der 1983 komplett überarbeitet wurde. Für die katholischen Ostkirchen wurde 1990 der Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium erlassen.Das Recht der katholischen Kirche trieb die Entwicklung des deutschen Prozessrechtes, namentlich des Strafprozesses, stark voran. Auch das Schuldrecht ist zum Beispiel durch den aus dem kanonischen Recht stammenden Grundsatz pacta sunt servanda ‚Verträge müssen eingehalten werden‘ wesentlich beeinflusst worden, weil damit die strenge Förmlichkeit des Römischen Rechts überwunden werden konnte. Im Eherecht schränkte es die Verwandtenheirat ein und begründete die gegenseitige eheliche Treuepflicht. Die Kanonistik war bei der Vermittlung des moraltheologischen Begriffs der Strafe an das weltliche Strafrecht von zentraler Bedeutung.
  • Az egyházjog (jus ecclesiasticum) foglalatja azoknak a jogszabályoknak, melyek az egyházra mint ilyenre, és az egyesekre mint az egyháznak tagjaira irányadók. A különböző egyházak szerint katolikus, protestáns stb. egyházjogról szólunk. A katolikus egyházjog szempontjából fontos az egyházjog és a kánonjog közötti különbség, amennyiben az első csak az egyházi ügyekre vonatkozó szabályoknak foglalatja, míg az utóbbi polgári ügyekre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. Másrészt a kánonjog csak a kánoni törvénytárban foglalt szabályokból áll, míg az egyházjog az egyházi ügyekre vonatkozó valamennyi szabályoknak foglalatja, tekintet nélkül arra, vajon azok a kánoni törvénytárban foglalvák-e vagy sem.Az egyházjog forrása és céljánál fogva «jus divinum», vagy «jus sacrum»-nak is, a katolikus egyházjog még «jus pontificium»-nak is neveztetik. A kánoni jog elnevezés onnan ered, hogy a régi egyházi törvényeket ellentétben a polgári (nómos), és a Mózes törvényeitől kánonoknak (szabályoknak) nevezték. Az egyházjog vagy általános (jus universale) vagy különös (particulare) aszerint, amint az állami határokhoz nem szorított egyetemes egyháznak általános jogát, vagy csak valamely országnak különös jogát képezi. Általános egyházjogról természetesen csak a katolikus egyházban lehet szó.Az egyházjog forrásai: a szentírás, a zsinati végzések, pápai határozmányok mint írott, a hagyomány és a szokás mint nem írott források. A magyar katolikus egyházjog ezenfelül: a nemzeti zsinatok végzései (a XIII. századig egybegyűjtve kiadta Péterfi, Concilia Eclesiae Hung. Rom. Catholicae, Pozsony 1741. 2 kötet. Szvorényi Synopsis Decretorum syn. 1807); a római pápáknak a magyar egyház részére kiadott külön levelei; országos törvények és szabályrendeletek; tartományi s megyei zsinatok végzései s püspöki külön rendeletek. Az 1855. évi aug. 18. a római Szentszékkel kötött konkordátum alkotmányos megerősítést nem nyervén, amennyiben az alkotmány helyreálltáig tényleg hatályban volt, csak jogtörténeti jelentőséggel bír. Ellenben nem írott jogforrást képez a szokás – observantia ecclesiastica – és a törvényszéki gyakorlat.A keleti egyházban: a keleti egyház gyűjteményei, melyek között említhető különösen Joannes Scholasticus 500. év körüli gyűjteménye; a trulla-zsinat kánongyűjteménye (692), Photiusnak a «Syntagma» nevű gyűjteménye (8839 s számos későbbi gyűjtemények, továbbá hazánkban a nemzeti gyülekezetek s püspöki zsinatok végzései, országos törvények, királyi szabadalmak, s különösen az 1770. szeptember 27-én, 1771. július 20-án és 1777. január 2-án kelt leiratok, az 1779. július 16-i Declaratorium, az 1782-as Systema Consistoriale és a szerzetrendek szabályai.Az evangélikus egyházban a szentíráson kívül (Angliában a kánoni törvénytár is) az ágostai hitvallásúaknál a szimbolikus könyvek: a) az ágostai hitvallás (A. C.) 1530-ból Melanchton által szerkesztve; b) Apollogia Confessionis, Melanchtonból (1531); c) a smalkaldi cikkek Luthertől (1537); d) Luther Márton kisebb s nagyobb kátéja (1529); és egy bizottság által kidolgozott formula concordiae (1580).A reformátusoknál: a heidelbergi káté (1563); az u. n. Confessio Marchica Zsigmond János brandenburgi választófejedelemtől (1614); a dortrechti végzések (1619); a Confessio Gallicana (1559); az u. n. variata (1540). Ezekhez járulnak hazánkban az orsz. törvények.Mindkét felekezetűekre nézve említendők különösen: a vallás gyakorlatának szabadságát biztosító bécsi (1606) és linci (1645) békekötések; az 1791: 26. sarkalatos törvény; 1844:3; II. Józsefnek 1786: március 6-án kelt s az 1791: XXVI. tc. által megerősített házassági rendelete; a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról szóló 1858: LIII. tc.; a zsinati végzések, jelesül az ág. hitvallásuaknál a zsolnai (1610); a szepesváraljai (1614); a királyi megerősítést ugyan nem nyert 1791. évi pesti zsinat végzése, és a legujabb, kir. szentesítést nyert 1892/3-ki budapesti zsinat végzései. A helvét hitv.-aknál a Komjáthi-zsinat végzései (megjelentek N.-Váradon 1642. és Pesten 1805), Gelei Katona István kánongyüjteménye. Továbbá mindkét felekezetnél a szuperintendenciák konventek és konsistoriumok számára kibocsátott rendtartások. Az erdélyhoni helv. hitvallásuaknál az egyházi főtanács teljes gyülésének végzései; a közönséges egyházi zsinat végzései; Bod Péter Synopsis Connubialis-a (1763) és ugyanannak Praxis fori ecclesiastici-ja. Végül mindkét felekezetnél mint nem irott jogforrás a szokás és a gyakorlat.
  • Canon law is the body of laws and regulations made by ecclesiastical authority (Church leadership), for the government of a Christian organization or church and its members. It is the internal ecclesiastical law governing the Catholic Church (both Latin Church and Eastern Catholic Churches), the Eastern and Oriental Orthodox churches, and the Anglican Communion of churches. The way that such church law is legislated, interpreted and at times adjudicated varies widely among these three bodies of churches. In all three traditions, a canon was originally a rule adopted by a church council; these canons formed the foundation of canon law.
  • Kanonické právo je náboženské právo katolických, pravoslavných a anglikánských církví, které jsou jeho tvůrkyněmi. Zásadním předpokladem tohoto práva je, že nesmí nijak narušovat božské právo, které je častěji a přesněji označováno latinsky jako ius divinum. Srozumitelněji lze říci, že se jedná o soubor pravidel (kánonů) platných v určité křesťanské (katolické, pravoslavné či anglikánské) církvi.Toto právo má za sebou velmi dlouhou historii, za jejíž počátek lze označit vznik křesťanství. Během této historie došlo k několika církevním rozkolům, změnám principů v nahlížení na toto právo. Změnami procházelo nejen toto právo, ale i celá společnost, a tak se měnil i vztah jednotlivých „státních“ práv k tomuto celku. Neinformovanou veřejností bývá toto právo spojováno s něčím nemoderním a s něčím, co je již překonané, často bývá dáváno do souvislostí s mučením, resp. torturou atp. Tato kritika však bývá založena na neznalosti a často nezohledňuje skutečný vývoj nejen tohoto práva, ale i ostatních právních systémů. Právě z tohoto práva totiž pochází řada myšlenek, které později pronikly do jiných právních systémů (např. vydávání zločinců). Na některých vývojových stupních, respektive na některých pasážích tohoto práva je silně patrné ovlivnění římským právem. Po celou svoji historii se toto právo pohybuje mezi právními a teologickými potřebami. Odborníkovi zabývajícímu se kanonickým právem se říká kanonista.Za časů komunistické totality nebylo v Československu možné kanonické právo jakožto obor studovat. V Česku to není možné dosud (dílčí předměty však lze studovat na Právnické fakultě Univerzity Karlovy v Praze), na Slovensku je tento obor nově (2013) otevřen na Katolické univerzitě v Ružomberku. Univerzita získala akreditaci pro programy bakalář, magistr i Ph.D.
  • 教会法(きょうかいほう、ラテン語: ius ecclesiasticum、英: Ecclesiastical law、独: Kirchenrecht)は、広義においては、国家のような世俗的権力が定めた教会に関する法と教会が定めた法を包括した概念であるが、狭義においては、キリスト教会が定めた法のことをいい、世俗法(ius civile)と対比される概念である。最狭義においては、カトリック教会が定めた法のことをいい、カノン法(ラテン語:ius canonicum、英:Canon law、独:Kanonisches Recht)ともいう。以下では主に最狭義のカノン法について解説する。
  • O direito canônico é o conjunto de leis e regulamentos feitos ou adotados pelos líderes da Igreja, para o governo da organização cristã e seus membros. É a lei eclesiástica interna que rege a Igreja Católica (ambos Ritos Latinos e Igrejas Orientais Católicas), as Igrejas Ortodoxas Orientais e Ocidental, e a Comunhão Anglicana de igrejas. A maneira que tal lei está legislado, interpretado e, por vezes, adjudicada varia muito entre estes três corpos de igrejas. Em todas as três tradições, um cânone era originalmente uma regra adotada por um conselho; estes cânones formaram a base do direito canónico.
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 60441 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 13068 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 95 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110774672 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • Le droit canonique ou droit canon (Ius canonicum en latin), est l'ensemble des lois et des règlements adoptés ou acceptés par les autorités catholiques pour le gouvernement de l'Église et de ses fidèles.
  • El Dret canònic (del grec kanon/κανον : regla, norma o mesura) és una ciència jurídica que conforma una branca dintre del Dret la finalitat de la qual és estudiar i desenvolupar la regulació jurídica de l'Església. Amb aquesta definició s'engloben tres conceptes que han generat controvèrsia sobre la seva consideració al llarg de la Història fins als nostres dies: la seva finalitat, el seu caràcter jurídic i la seva autonomia científica.
  • Het canoniek recht is het kerkrecht dat door de Katholieke Kerk, de Anglicaanse Kerk en de Orthodoxe Kerk wordt vastgelegd en toegepast in de kerkelijke rechtbanken. Het is gebaseerd op de Bijbel, de apostolische traditie, de geschriften van de kerkvaders en de bevindingen van kerkleraren (de zogeheten doctores ecclesiae).In het protestantisme noemt men dit kerkrecht de kerkorde.
  • El Derecho canónico (del griego kanon/κανον, para regla, norma o medida) es una ciencia jurídica que conforma una rama dentro del Derecho cuya finalidad es estudiar y desarrollar la regulación jurídica de la Iglesia católica. Bajo esta definición se engloban tres conceptos que han conformado controversia acerca de su consideración a lo largo de la Historia hasta nuestros días: su finalidad, su carácter jurídico y su autonomía científica.
  • 教会法(きょうかいほう、ラテン語: ius ecclesiasticum、英: Ecclesiastical law、独: Kirchenrecht)は、広義においては、国家のような世俗的権力が定めた教会に関する法と教会が定めた法を包括した概念であるが、狭義においては、キリスト教会が定めた法のことをいい、世俗法(ius civile)と対比される概念である。最狭義においては、カトリック教会が定めた法のことをいい、カノン法(ラテン語:ius canonicum、英:Canon law、独:Kanonisches Recht)ともいう。以下では主に最狭義のカノン法について解説する。
  • Kanonické právo je náboženské právo katolických, pravoslavných a anglikánských církví, které jsou jeho tvůrkyněmi. Zásadním předpokladem tohoto práva je, že nesmí nijak narušovat božské právo, které je častěji a přesněji označováno latinsky jako ius divinum. Srozumitelněji lze říci, že se jedná o soubor pravidel (kánonů) platných v určité křesťanské (katolické, pravoslavné či anglikánské) církvi.Toto právo má za sebou velmi dlouhou historii, za jejíž počátek lze označit vznik křesťanství.
  • Das kanonische Recht ist das Kirchenrecht der römisch-katholischen Kirche des lateinischen Ritus sowie der katholischen Ostkirchen. Es regelt die internen Angelegenheiten der kirchlichen Gemeinschaft und sieht für viele Bereiche eine eigene Gerichtsbarkeit vor.
  • Kanon hukuku veya kilise hukuku, Hıristiyan kurumların ve üyelerinin yönetimi için dini otorite tarafından yapılan ya da kabul edilen yasa ve yönetmeliklerin bütünüdür. Katolik Kilisesi (Latin Kilisesi ve Doğu Katolik Kiliseleri dahil), Doğu ve Oryantal Ortodoks kiliseleri, ve Anglikan Komünyon kiliselerinin dinî iç hukukunu oluşturur. Kilise hukukunun yasalaşması, yorumlanması ve zaman zaman hükme varılmasında bu üç grup kilise arasında büyük farklılıklar vardır.
  • Каноничното право (също каноническо право - арх.) е набор от норми, приети от църковните власти и съдържащисе в църковните канони, то ест в правила относно устройството на църковните учреждения, взаимоотношенията на църквата и държавата, както и живота на членовете на църквата. Нормите на каноническо право са задължителни за всички членове на Църквата.
  • Zuzenbide kanonikoa (grezierazko kanon/κανον edo araua hitzetik eratorria) Eliza katolikoak bere barne-antolakuntzarako eta eliz agintarien eta fededunen arteko harremanak erregulatzeko emandako arau-multzoa da.Eliza katoliak bere sorterritik bere burua antolatzeko berezko arauak ezarri zituen, kanonak edo kontzilioen xedapenak izenekoak.
  • Hukum Kanon adalah hukum gerejawi internal yang mengatur Gereja Katolik Roma, gereja-gereja Ortodoks Timur, dan komunitas gereja Anglikan. Bagaimana hukum gereja itu diatur, diinterpretasikan dan kadang-kadang ditelaah berbeda secara mendasar di antara ketiga tubuh gereka tersebut.
  • Prawo kanoniczne – prawo obowiązujące w Kościele katolickim oraz w innych kościołach.Nazwa pochodzi od podstawowej jednostki redakcyjnej kościelnych aktów prawnych – kanonu. Pierwotnie to właśnie zbiory kanonów (canones) tworzyły prawo kanoniczne – choć były i są stosowane również inne formy redakcji przepisów. Dla odróżnienia dwóch porządków prawnych – świeckiego i kościelnego – przepisy świeckie oznaczano nomoi (gr. νομοι). Kanon (łac.
  • Il diritto canonico è costituito dall’insieme delle norme giuridiche formulate dalla Chiesa cattolica, che regolano l’attività dei fedeli e delle strutture ecclesiastiche nel mondo nonché le relazioni inter-ecclesiastiche e quelle con la società esterna; si applica altresì come diritto statuale proprio all'interno dello Stato della Città del Vaticano.
  • 교회법(敎會法, 이탈리아어: Diritto Canonico 디리토 카노니코[*]) 또는 가톨릭 교회법은 신앙 공동체에 의하여 자체적으로 정립된 교회 내부의 법 체계이다. 기독교인의 신앙과 행위의 기준(카노네스)에서 유래하였으며, 후에는 교황령 그 밖의 교회입법·관행을 포함하는 교회의 법규를 의미하였다. 교회법은 교회법원에서 적용되고, 후세에서는 국가법에 속하는 세속적 사항에도 관할권이 미치어, 모든 종교의 공동체가 교회법의 관할 아래 놓이게 되었다. 교회법은 그라티아누스에 의하여 집록(集錄)되어 16세기에 《교회법대전》(敎會法大全 : Corpus Iuris Canonici)으로서 법전화되었다(현행의 《교회법전》(Codex Iuris Canonici)은 1983년에 제정).종교의 자유와 정교 분리의 원칙에 따라 교회 내부의 사안은 교회 자체에서 해결되어야 한다는 사고는 현대의 여러 민주적 국가에서 관철되었다.
  • Canon law is the body of laws and regulations made by ecclesiastical authority (Church leadership), for the government of a Christian organization or church and its members. It is the internal ecclesiastical law governing the Catholic Church (both Latin Church and Eastern Catholic Churches), the Eastern and Oriental Orthodox churches, and the Anglican Communion of churches.
  • O direito canônico é o conjunto de leis e regulamentos feitos ou adotados pelos líderes da Igreja, para o governo da organização cristã e seus membros. É a lei eclesiástica interna que rege a Igreja Católica (ambos Ritos Latinos e Igrejas Orientais Católicas), as Igrejas Ortodoxas Orientais e Ocidental, e a Comunhão Anglicana de igrejas. A maneira que tal lei está legislado, interpretado e, por vezes, adjudicada varia muito entre estes três corpos de igrejas.
  • Az egyházjog (jus ecclesiasticum) foglalatja azoknak a jogszabályoknak, melyek az egyházra mint ilyenre, és az egyesekre mint az egyháznak tagjaira irányadók. A különböző egyházak szerint katolikus, protestáns stb. egyházjogról szólunk. A katolikus egyházjog szempontjából fontos az egyházjog és a kánonjog közötti különbség, amennyiben az első csak az egyházi ügyekre vonatkozó szabályoknak foglalatja, míg az utóbbi polgári ügyekre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz.
  • Каноническое право в Католической церкви — совокупность норм, изданных церковными властями и содержащихся в церковных канонах, то есть в правилах, относящихся к устройству церковных учреждений, взаимоотношениям церкви и государства, а также жизни членов Церкви.Нормы канонического права обязательны для соблюдения всеми членами Церкви.
rdfs:label
  • Droit canonique
  • Canon law
  • Canoniek recht
  • Derecho canónico
  • Direito canónico
  • Diritto canonico
  • Dret canònic
  • Egyházjog
  • Hukum kanon
  • Kanonické právo
  • Kanonisches Recht
  • Kilise hukuku
  • Prawo kanoniczne
  • Zuzenbide kanoniko
  • Каноническое право
  • Канонично право
  • 教会法
  • 교회법
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:occupation of
is dbpedia-owl:otherFunction of
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is skos:subject of
is foaf:primaryTopic of