En se faisant sacrer Imperator Romanorum (« empereur des Romains »), en 800 par le pape Léon III, Charlemagne devient le continuateur légitime de l'Empire romain d'Occident, créé en 395 après la mort de Théodose le Grand. Charlemagne crée ainsi l'empire carolingien.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • En se faisant sacrer Imperator Romanorum (« empereur des Romains »), en 800 par le pape Léon III, Charlemagne devient le continuateur légitime de l'Empire romain d'Occident, créé en 395 après la mort de Théodose le Grand. Charlemagne crée ainsi l'empire carolingien. Cette reprise du titre impérial lui est permise par la possession de Rome depuis sa victoire sur les Lombards en 774 et par le soutien du pape Léon III et l'approbation de l'impératrice Irène, les empereurs d'Orient étant en théorie empereurs de toute la Romania depuis la vacance du trône d'Occident par la mort en 480 du dernier empereur d'Occident Julius Nepos. Plusieurs diplômes de Charlemagne sont signés du titre d’imperator Romanorum gubernans imperium (« empereur des Romains gouvernant l'empire »). Louis le Pieux revient au titre romain d’imperator augustus.Le titre d’imperator Romanorum (empereur des Romains) n'est pourtant pas utilisé par ceux que l'on appelle empereurs romains. Imperator n’est qu’un prænomen de l'empereur qui utilise comme « titres » le nomen de Cæsar et le cognomen d'Augustus. Dans la réforme de la tétrarchie, on distingue quatre empereurs, deux Augustes et deux Césars. C'est à l’époque de Justinien que l'on voit apparaître, de manière officieuse, le titre d’Imperator Romanorum, mais les empereurs byzantins qui succèdent à Justinien continuent à utiliser officiellement les traditionnels nomina romains. À partir d’Héraclius ils abandonnent ce système et utilisent le titre grec de Basileus. Le terme de Basileus désigne à l'époque antique le roi mais le sens que lui donne Héraclius est bien celui d'empereur, puisqu'il est traduit en latin par Imperator. Les autres souverains doivent se contenter du terme de rigas, roi, néologisme grec forgé à partir du latin.En reprenant le titre d'empereur des Romains (Imperator Romanorum), Otton Ier fonde, en 962, le Saint-Empire romain. Otton III, lointain successeur de Louis le Pieux, revient au Xe siècle au titre d'empereur des Romains, qui est repris par ses héritiers, les souverains du Saint-Empire romain germanique. L'historiographie, en langue française, a consacré l'usage pour ces souverains du terme d’empereur romain germanique. Il était élu par le collège des princes-électeurs. Du XIVe siècle au XVIIe siècle, ces princes sont au nombre de sept.Selon les usages de la chancellerie impériale, notamment sous Charles Quint, la titulature complète en était « par la divine clémence, empereur des Romains toujours auguste », « divina favente clementia Romanorum imperator semper augustus » en latin. À cela, s’ajoutait selon les époques les diverses autres possessions personnelles ; ainsi Joseph II avait pour titulature complète : « Joseph, par la divine clémence empereur des Romains toujours auguste, roi de Germanie, de Jérusalem, de Bohême, de Hongrie, de Dalmatie, de Croatie, de Slavonie, de Galicie et de Lodomérie, archiduc d’Autriche, grand-prince de Transylvanie, prince de Souabe, duc de Bourgogne, de Lothier, de Brabant, de Limbourg, de Luxembourg, de Gueldre, de Silésie, de Milan, de Mantoue, marquis de Moravie, de Burgau, de Lusace, comte de Habsbourg, de Flandre, de Tyrol, de Hainaut, de Kybourg, de Gorice et de Gradisca, de Namur, seigneur de Malines ».Entre le moment de son élection et son couronnement, ce prince était titré roi des Romains. Les conflits permanents entre le pape et les empereurs puis la réforme protestante modifièrent cet usage au XVIe siècle. Sur le modèle des évêques qui portaient le titre d’évêque élu entre leur élection et leur consécration, Maximilien Ier décida, en 1508, de se faire appeler « empereur élu des Romains » (electus Romanorum imperator), faute d’avoir pu être couronné par Jules II. Après un retour à la tradition sous son petit-fils et successeur Charles Quint, couronné par le pape en 1530, Ferdinand Ier et ses successeurs se contentèrent du titre introduit sous Maximilien Ier. Pour les souverains ayant dirigé la Germanie (ou rois des Romains), voir Liste des souverains de Germanie
  • The Holy Roman Emperor (Latin: Romanorum Imperator, German: Römisch-deutscher Kaiser) was the ruler of the Holy Roman Empire. The position evolved into an elected monarchy, but the emperor elect (imperator electus) was until the 15th century required to be crowned by the Pope before assuming the imperial title. The title was held in conjunction with the rule of the Kingdom of Germany and the Kingdom of Italy (Imperial Northern Italy). In the feudal hierarchy of medieval Europe, a Holy Roman Emperor was primus inter pares (first among equals) among the other Roman Catholic monarchs.
  • Kaisar Romawi Suci (bahasa Jerman: Römischer Kaiser atau Römisch-Deutscher Kaiser, bahasa Latin: Romanorum Imperator) adalah raja terpilih yang berkuasa atas Kekaisaran Romawi Suci, sebuah negara di Eropa Tengah yang eksis selama abad pertengahan dan periode Modern Awal. Kaisar pertama Romawi Suci adalah Otto yang Agung, dimahkotai sebagai Kaisar oleh Paus Yohanes XII pada 2 Februari 962.als:Liste der römisch-deutschen Herrscherca:Llista d'emperadors del Sacre Imperi Romanogermànicde:Liste der römisch-deutschen Herrschereo:Listo de Imperiestroj de la Sankta Romia Imperiofi:Luettelo Pyhän saksalais-roomalaisen keisarikunnan hallitsijoistafr:Liste des empereurs d'Occidentgl:Lista de emperadores do Sacro Imperio Romanohr:Popis rimsko-njemačkih kraljeva i carevait:Imperatori del Sacro Romano Imperoja:神聖ローマ皇帝一覧la:Imperatores Romani Sacrinl:Lijst van Rooms-Duitse koningen en keizersno:Liste over tysk-romerske monarkerpt:Anexo:Lista de imperadores do Sacro Império Romano-Germânicoru:Список императоров Священной Римской империиsh:Popis njemačkih kraljeva i njemačko-rimskih carevask:Zoznam východofranských kráľov, nemeckých kráľov a rímsko-nemeckých cisárovvls:Lyste van Rooms-Duutsche keuniengn en keizers van et Hillig Rooms Rykzh:神圣罗马帝国皇帝列表
  • 신성 로마 제국의 황제는 신성 로마 제국을 통치하는 군주이다.
  • El Emperador del Sacro Imperio era el título otorgado al monarca electo y coronado del Sacro Imperio Romano Germánico. El primer emperador fue Carlomagno con su coronación el 25 de diciembre de 800, y el último emperador fue Francisco II, que abdicó y disolvió el imperio el 6 de agosto de 1806 debido a las presiones del emperador de Francia Napoleón I.
  • Seznam panovníků Svaté říše římské zahrnuje všechny vladaře tohoto nadnárodního útvaru (jejím cílem bylo sjednotit křesťany) v letech 936–1806. Za panování východofranského krále Oty I. Svatá říše římská de facto vznikla jeho císařskou korunovací, ke které došlo roku 962. Důležité bylo, že Ota I. ovládl již před tím část severní Itálie a byl korunován italským králem. Roku 1033 se součástí říše stalo burgundské království. Od té doby tvořila říši tria regna, tři království, Německo, Itálie a Burgundsko. Panovník, který byl řádně zvolen německým králem, měl nárok být korunován také italským králem (železnou korunou Langobardů) a burgundským (arelatským králem). Posledním arelatským králem byl Karel IV., který roku 1378 daroval burgundské království francouzskému korunnímu princi Karlovi (budoucímu králi Karlu VI.). Za Františka II. Habsburského říše roku 1806 formálně zanikla (František již roku 1804 přijal titul císaře rakouského).
  • De titel Keizer van Duitsland is een in de wandeling gebruikte aanduiding voor wat eigenlijk "Keizer van het Heilige Roomse Rijk van de Duitse Natie" was. De titel werd eeuwenlang gedragen door de gekozen keizers. In 1806 trad de laatste keizer van Duitsland, Keizer Frans II, af.In 1871 werd het Duitse Keizerrijk als een federatieve staat hersteld. De keizer van dit "Tweede Rijk" was geen "keizer van Duitsland" maar "Duits keizer". was de "eerste onder de bondsvorsten". Deze Duitse vorsten en de regeringen van de drie hanzesteden hadden eigen bevoegdheden en zagen zich als de bondgenoten van de keizer, niet als diens ondergeschikten.
  • Тази страница е списък на императорите на Свещената римска империя от основаването ѝ от Карл Велики през 800 г. до разпускането ѝ от Франц II през 1806 г.
  • Az alábbiakban azon uralkodók névsorát láthatjuk, akik a Frank Birodalom vagy valamely utódállamának, a Középső Frank Királyságnak, a Nyugati Frank Királyságnak, a Keleti Frank Királyságnak, a Német Királyságnak, a Burgundiai Királyságnak vagy az Itáliai Királyságnak uralkodói voltak, és emellé sikerült elnyerniük a császári címet is.A Nyugatrómai Birodalom utolsó császárát, Romulus Augustulust 476-ban mondatta le Odoaker, aki magát akkortól királynak neveztette, lényegében létrehozva ezzel az Itáliai Királyságot. A nyugati császári címet Nagy Károly újította fel 800-ban, amit a bizánci császárral is sikerült elismertetnie. 962-től kizárólag a Német Királyság – a Keleti Frank Királyság utódállama – királyát koronázta a pápa (római) császárrá. Hamarosan feltétellé vált az itáliai királyi – később római királyinak nevezett – cím előzetes elnyerése is. A császárt a pápának Rómában kellett megkoronáznia. A pápai jóváhagyás mellett sokkal fontosabbá vált a 7 választófejedelem szerepe, akik tanácsülésükön megválasztották a következő német királyt. 1506-tól kezdve azután el is tekintettek a pápai megerősítéstől és koronázástól, és a német királyt megválasztásától kezdve választott római császárnak nevezték.1806 májusában I. Napóleon francia császár – aki saját magát tekintette Nagy Károly örökösének – követelésére a Német-római Birodalom és a német-római császári cím megszűnt, utódállamainak egy részéből megalakult a franciák által dominált Rajnai Szövetség.
  • Święty Cesarz Rzymski (łac. Sancti Imperator Romanus, niem. Heiliger Römischer Kaiser) – termin używany przez historyków na określenie średniowiecznego władcy, który otrzymał tytuł cesarza rzymskiego od papieża. W historiografii używane jest również określenie cesarz rzymski narodu niemieckiego odnoszące się do tych władców królestwa niemieckiego, którzy mieli prawo do używania tytułu cesarza rzymskiego.
  • Als römisch-deutsche Kaiser, historische lateinische Bezeichnung Romanorum Imperator (‚Kaiser der Römer‘), bezeichnet die neuere historische Forschung die Kaiser des Heiligen Römischen Reiches, um sie einerseits von den römischen Kaisern der Antike und andererseits von den Kaisern des Deutschen Reichs zwischen 1871 und 1918 zu unterscheiden. Ebenfalls abzugrenzen sind sie von den mittelalterlichen römischen Kaisern der Jahre 800 bis 924, deren Kaisertum seit der Teilung von Prüm auf der norditalienischen Königswürde beruhte.
  • Kutsal Roman İmparatorları, (Almanca: Römischer Kaiser veya Römisch-Deutscher Kaiser, Latince: Romanorum Imperator) Orta Avrupa'da Orta Çağ ve Yeni Çağ'da hüküm sürmüş olan Kutsal Roma Cermen İmparatorluğu'nun seçimle işbaşına geçen hükümdarıydı. Geleneğe göre 2 Şubat 962 tarihinde Papa XII. Ioannes'in elinden taç giymiş olan Saksonya kralı I. Otto ilk Kutsal Roma İmparatoru kabul edilmektedir. Ancak İmparatorluğun kendisi daha sonraları kurulmuştur. Son Kutsal Roma İmparatoru II. Franz 1806 yılındaki Napolyon Savaşları sırasında tahttan feragat etti ve İmparatorluk böylece son buldu.
  • Il sacro romano imperatore fu, con alcune variazioni, il sovrano del Sacro Romano Impero (dal 1512 Sacro Romano Impero della Nazione Germanica), durante il suo periodo di esistenza, dal IX secolo al suo collasso nel 1806.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 77754 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 31438 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 372 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 108351660 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:abrogation
  • 0924-04-07 (xsd:date)
  • 1806-07-16 (xsd:date)
prop-fr:création
  • 0800-12-25 (xsd:date)
  • 0962-02-02 (xsd:date)
prop-fr:derTitulaire
  • François II
prop-fr:imageLégende
prop-fr:logo
  • Greater Coat of Arms of Joseph II, Holy Roman Emperor.svg
prop-fr:logoLégende
  • Armoiries impériales.
prop-fr:logoTaille
  • 150 (xsd:integer)
prop-fr:nom
  • Empereur des Romains
prop-fr:premTitulaire
  • Charles le Grand''', dit Charlemagne
  • Otton I
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • En se faisant sacrer Imperator Romanorum (« empereur des Romains »), en 800 par le pape Léon III, Charlemagne devient le continuateur légitime de l'Empire romain d'Occident, créé en 395 après la mort de Théodose le Grand. Charlemagne crée ainsi l'empire carolingien.
  • 신성 로마 제국의 황제는 신성 로마 제국을 통치하는 군주이다.
  • El Emperador del Sacro Imperio era el título otorgado al monarca electo y coronado del Sacro Imperio Romano Germánico. El primer emperador fue Carlomagno con su coronación el 25 de diciembre de 800, y el último emperador fue Francisco II, que abdicó y disolvió el imperio el 6 de agosto de 1806 debido a las presiones del emperador de Francia Napoleón I.
  • Тази страница е списък на императорите на Свещената римска империя от основаването ѝ от Карл Велики през 800 г. до разпускането ѝ от Франц II през 1806 г.
  • Święty Cesarz Rzymski (łac. Sancti Imperator Romanus, niem. Heiliger Römischer Kaiser) – termin używany przez historyków na określenie średniowiecznego władcy, który otrzymał tytuł cesarza rzymskiego od papieża. W historiografii używane jest również określenie cesarz rzymski narodu niemieckiego odnoszące się do tych władców królestwa niemieckiego, którzy mieli prawo do używania tytułu cesarza rzymskiego.
  • Il sacro romano imperatore fu, con alcune variazioni, il sovrano del Sacro Romano Impero (dal 1512 Sacro Romano Impero della Nazione Germanica), durante il suo periodo di esistenza, dal IX secolo al suo collasso nel 1806.
  • Kutsal Roman İmparatorları, (Almanca: Römischer Kaiser veya Römisch-Deutscher Kaiser, Latince: Romanorum Imperator) Orta Avrupa'da Orta Çağ ve Yeni Çağ'da hüküm sürmüş olan Kutsal Roma Cermen İmparatorluğu'nun seçimle işbaşına geçen hükümdarıydı. Geleneğe göre 2 Şubat 962 tarihinde Papa XII. Ioannes'in elinden taç giymiş olan Saksonya kralı I. Otto ilk Kutsal Roma İmparatoru kabul edilmektedir. Ancak İmparatorluğun kendisi daha sonraları kurulmuştur. Son Kutsal Roma İmparatoru II.
  • Seznam panovníků Svaté říše římské zahrnuje všechny vladaře tohoto nadnárodního útvaru (jejím cílem bylo sjednotit křesťany) v letech 936–1806. Za panování východofranského krále Oty I. Svatá říše římská de facto vznikla jeho císařskou korunovací, ke které došlo roku 962. Důležité bylo, že Ota I. ovládl již před tím část severní Itálie a byl korunován italským králem. Roku 1033 se součástí říše stalo burgundské království.
  • De titel Keizer van Duitsland is een in de wandeling gebruikte aanduiding voor wat eigenlijk "Keizer van het Heilige Roomse Rijk van de Duitse Natie" was. De titel werd eeuwenlang gedragen door de gekozen keizers. In 1806 trad de laatste keizer van Duitsland, Keizer Frans II, af.In 1871 werd het Duitse Keizerrijk als een federatieve staat hersteld. De keizer van dit "Tweede Rijk" was geen "keizer van Duitsland" maar "Duits keizer". was de "eerste onder de bondsvorsten".
  • The Holy Roman Emperor (Latin: Romanorum Imperator, German: Römisch-deutscher Kaiser) was the ruler of the Holy Roman Empire. The position evolved into an elected monarchy, but the emperor elect (imperator electus) was until the 15th century required to be crowned by the Pope before assuming the imperial title. The title was held in conjunction with the rule of the Kingdom of Germany and the Kingdom of Italy (Imperial Northern Italy).
  • Als römisch-deutsche Kaiser, historische lateinische Bezeichnung Romanorum Imperator (‚Kaiser der Römer‘), bezeichnet die neuere historische Forschung die Kaiser des Heiligen Römischen Reiches, um sie einerseits von den römischen Kaisern der Antike und andererseits von den Kaisern des Deutschen Reichs zwischen 1871 und 1918 zu unterscheiden.
  • Az alábbiakban azon uralkodók névsorát láthatjuk, akik a Frank Birodalom vagy valamely utódállamának, a Középső Frank Királyságnak, a Nyugati Frank Királyságnak, a Keleti Frank Királyságnak, a Német Királyságnak, a Burgundiai Királyságnak vagy az Itáliai Királyságnak uralkodói voltak, és emellé sikerült elnyerniük a császári címet is.A Nyugatrómai Birodalom utolsó császárát, Romulus Augustulust 476-ban mondatta le Odoaker, aki magát akkortól királynak neveztette, lényegében létrehozva ezzel az Itáliai Királyságot.
  • Kaisar Romawi Suci (bahasa Jerman: Römischer Kaiser atau Römisch-Deutscher Kaiser, bahasa Latin: Romanorum Imperator) adalah raja terpilih yang berkuasa atas Kekaisaran Romawi Suci, sebuah negara di Eropa Tengah yang eksis selama abad pertengahan dan periode Modern Awal.
rdfs:label
  • Liste des souverains du Saint-Empire
  • Emperador del Sacro Imperio Romano Germánico
  • Holy Roman Emperor
  • Kaisar Romawi Suci
  • Keizer van Duitsland
  • Kutsal Roma imparatorları listesi
  • Nyugati császárok listája
  • Römisch-deutscher Kaiser
  • Sacro romano imperatore
  • Seznam panovníků Svaté říše římské
  • Император на Свещената Римска империя
  • Święty Cesarz Rzymski
  • 신성 로마 제국의 황제
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:category of
is dbpedia-owl:occupation of
is dbpedia-owl:type of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:fonction of
is prop-fr:liste of
is prop-fr:nom of
is prop-fr:titreLeadera of
is prop-fr:titres of
is foaf:primaryTopic of