Les langues sudarabiques anciennes ou sudarabiques épigraphiques, encore appelées ancien arabe du sud ou langues sayhadiques, sont un groupe de quatre langues sémitiques étroitement liées, en usage dans l'Antiquité en Arabie du Sud, dans l'actuel Yémen. D'autres langues sudarabiques anciennes ont existé, comme l’awsanique, mais il en reste très peu de traces et de témoignages.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Les langues sudarabiques anciennes ou sudarabiques épigraphiques, encore appelées ancien arabe du sud ou langues sayhadiques, sont un groupe de quatre langues sémitiques étroitement liées, en usage dans l'Antiquité en Arabie du Sud, dans l'actuel Yémen. D'autres langues sudarabiques anciennes ont existé, comme l’awsanique, mais il en reste très peu de traces et de témoignages. Toutes ces langues sont distinctes de l'arabe classique, qui s'est développé plus tard parmi les tribus arabes de la région du Nejd et du Hedjaz, et également des autres langues sémitiques.Les quatre principales langues sudarabiques anciennes correspondent aux quatre grands peuples du Ier millénaire av. J.-C. au Yémen : le sabéen (en) (sabaic), la langue sabéenne, du royaume de Saba, le minéen (en) ou madhabien (mineic ou madhabic), de Ma'in, le qatabanien (en) (qatabanic), de Qataban, le hadramaoutique (en) (hadramitic), du Hadramaout. Selon Alice Faber, qui s'appuie sur les travaux de Robert Hetzron, les langues sudarabiques anciennes formeraient avec les langues sémitiques d'Éthiopie la branche occidentale des langues sémitiques méridionales. Les langues sudarabiques modernes, qui ne descendent pas de l'ancien sudarabique, mais d'une langue sœur, en formeraient la branche orientale.L'arrivée de l'islam a presque désintégré les vieilles langues sudarabiques. L'arabe classique est devenu la langue véhiculaire de la région. Aujourd'hui, ces langues sont éteintes et n'existent plus que dans quelques textes anciens et inscriptions. Elles ont cependant laissé des traces dans des dialectes régionaux de l'arabe yéménite, tout comme le copte a contribué à la formation du dialecte égyptien de la langue arabe.
  • Old South Arabian (or Epigraphic South Arabian, or Ṣayhadic) is a group of four closely related extinct languages spoken in the far southern portion of the Arabian Peninsula. There were a number of other Old South Arabian languages (e.g. Awsānian), of which very little evidence has survived, however. All those languages were older than Classical Arabic, which developed around the 4th century. A single surviving Sayhadic language is attested, Jabal Razih, thought in neighboring areas the language have both Arabic and Sayhadic features, and it is difficult to classify them as either Arabic dialects with a Sayhadic substratum, or Sayhadic languages that have been restructured under pressure of Arabic.
  • Az ódélarab, másik nevén epigrafikus (feliratos) délarab (himjári, a Himjári királyságról vagy szajhadi, a Szajhadi királyságról) négy, az ókorban az Arab-félsziget déli részén, az i. e. 9. és i. u. 6. század között beszélt, egymással rokon, önálló írásrendszerrel rendelkező sémi nyelv gyűjtőneve, mely a félsziget déli területein élő népek között kialakult, úgynevezett délsémi nyelvek legősibb formája. Elnevezése ellenére a klasszikus arab nyelvtől különálló csoportot képez, neve a földrajzi elhelyezkedésére utal. Hatalmas mennyiségű (10.000 körüli) feliratból és néhány egyéb ókori szövegből ismeretes. Önálló írásrendszere az ódélarab írás.Az ide tartozó négy nyelv a szabái (vagy szabá, a Bibliából is ismert Sábai királyság nyelve, mely a fordítás nyomán (Ésaiás 45:14, Ezékiel 23:42) a magyarban szabeusként honosodott meg), a máini (minai, madhabi, a magyarban gyakran mineus), a katabáni és a hadramauti. Beszélt nyelvként való kihalásuk az i. u. 4. és 7. század közé tehető, de egyértelműen csak az iszlám és a vele együtt terjedő klasszikus arab nyelv hatására szűntek meg.
  • Die altsüdarabischen Sprachen (veraltet Himjarische Sprache, auch Sayhadisch) ist eine Gruppe ausgestorbener Sprachen, die vom 9. Jh. v. Chr. bis zum 6. Jh. n. Chr. im Süden der arabischen Halbinsel, vor allem im Jemen, überliefert sind. Sie gehören zu den semitischen Sprachen. Das Altsüdarabische wurde im frühen 7. Jahrhundert n. Chr. offenbar mit der Einführung des Islams im Jahre 630 vom Arabischen verdrängt; die letzte datierte Inschrift stammt aber schon aus dem Jahr 669 der himjarischen Ära (etwa 554 n. Chr.) Es ist nicht unmöglich, dass das Altsüdarabische als gesprochene Sprache schon im 4. Jahrhundert n. Chr. ausstarb. Das Altsüdarabische ist kein Vorgänger der neusüdarabischen Sprachen.
  • La lingua sudarabica è una lingua semitica, oggi estinta, attestata nella Penisola Arabica meridionale (in particolare nello Yemen) nel periodo dal IX secolo a.C. al VI secolo d.C. Il sudarabico declinò rapidamente con l'arrivo dell'Islam al principio del VII secolo e l'ultima iscrizione risale all'anno 669 dell'era himyaritica (circa 554 d.C.); può tuttavia darsi che la lingua parlata si fosse estinta già tre secoli prima.
  • Język południowoarabski epigraficzny - język znany z inskrypcji pochodzących z terenu obecnego Jemenu zapisanych pomiędzy VIII w. p.n.e. a VI w n.e. Są wśród nich inskrypcje naskalne, na stelach kamiennych oraz pisane na szypułkach liści palmowych. Język południowoarabski epigraficzny należy do języków południowosemickich. Zapisywano go pismem południowoarabskim, który miał dwie formy: monumentalną i kursywną. Wyróżnia się w nim 4 dialekty (niekiedy klasyfikowane jako osobne języki): sabejski minejski hadramaucki katabańskiWskutek działalności osadniczej i handlowej użytkowników języka południowoarabskiego epigraficznego inskrypcje w nim znajdywano również na terenie Egiptu, Etiopii i północnej Arabii.
dbpedia-owl:spokenIn
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 5938607 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 6786 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 43 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 108521356 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:commons
  • Category:Old South Arabian inscriptions
prop-fr:couleurfamille
  • yellow
prop-fr:fr
  • hadramaoutique
  • minéen
  • qatabanien
  • sabéen
prop-fr:lang
  • en
prop-fr:nom
  • Langues sudarabiques anciennes
prop-fr:parlée
  • au
prop-fr:pays
prop-fr:période
  • -
prop-fr:trad
  • Hadramautic language
  • Minaean language
  • Qatabanian language
  • Sabaean language
prop-fr:typologie
  • ,
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • Les langues sudarabiques anciennes ou sudarabiques épigraphiques, encore appelées ancien arabe du sud ou langues sayhadiques, sont un groupe de quatre langues sémitiques étroitement liées, en usage dans l'Antiquité en Arabie du Sud, dans l'actuel Yémen. D'autres langues sudarabiques anciennes ont existé, comme l’awsanique, mais il en reste très peu de traces et de témoignages.
  • La lingua sudarabica è una lingua semitica, oggi estinta, attestata nella Penisola Arabica meridionale (in particolare nello Yemen) nel periodo dal IX secolo a.C. al VI secolo d.C. Il sudarabico declinò rapidamente con l'arrivo dell'Islam al principio del VII secolo e l'ultima iscrizione risale all'anno 669 dell'era himyaritica (circa 554 d.C.); può tuttavia darsi che la lingua parlata si fosse estinta già tre secoli prima.
  • Język południowoarabski epigraficzny - język znany z inskrypcji pochodzących z terenu obecnego Jemenu zapisanych pomiędzy VIII w. p.n.e. a VI w n.e. Są wśród nich inskrypcje naskalne, na stelach kamiennych oraz pisane na szypułkach liści palmowych. Język południowoarabski epigraficzny należy do języków południowosemickich. Zapisywano go pismem południowoarabskim, który miał dwie formy: monumentalną i kursywną.
  • Die altsüdarabischen Sprachen (veraltet Himjarische Sprache, auch Sayhadisch) ist eine Gruppe ausgestorbener Sprachen, die vom 9. Jh. v. Chr. bis zum 6. Jh. n. Chr. im Süden der arabischen Halbinsel, vor allem im Jemen, überliefert sind. Sie gehören zu den semitischen Sprachen. Das Altsüdarabische wurde im frühen 7. Jahrhundert n. Chr.
  • Az ódélarab, másik nevén epigrafikus (feliratos) délarab (himjári, a Himjári királyságról vagy szajhadi, a Szajhadi királyságról) négy, az ókorban az Arab-félsziget déli részén, az i. e. 9. és i. u. 6. század között beszélt, egymással rokon, önálló írásrendszerrel rendelkező sémi nyelv gyűjtőneve, mely a félsziget déli területein élő népek között kialakult, úgynevezett délsémi nyelvek legősibb formája.
  • Old South Arabian (or Epigraphic South Arabian, or Ṣayhadic) is a group of four closely related extinct languages spoken in the far southern portion of the Arabian Peninsula. There were a number of other Old South Arabian languages (e.g. Awsānian), of which very little evidence has survived, however. All those languages were older than Classical Arabic, which developed around the 4th century.
rdfs:label
  • Langues sudarabiques anciennes
  • Altsüdarabische Sprachen
  • Język południowoarabski epigraficzny
  • Lingua sudarabica
  • Old South Arabian
  • Ódélarab nyelvek
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
foaf:name
  • Langues sudarabiques anciennes
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of