L'apologétique est un champ d'études théologique ou littéraire consistant à défendre de façon cohérente une position. Un auteur s'engageant dans cette démarche est appelé « apologiste » ou « apologète » (ce dernier terme ayant une connotation plus religieuse).Le terme vient du grec ancien apologia (ἀπολογία), qui signifie « justification, défense (contre une attaque) ».

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • L'apologétique est un champ d'études théologique ou littéraire consistant à défendre de façon cohérente une position. Un auteur s'engageant dans cette démarche est appelé « apologiste » ou « apologète » (ce dernier terme ayant une connotation plus religieuse).Le terme vient du grec ancien apologia (ἀπολογία), qui signifie « justification, défense (contre une attaque) ». Lorsque John Henry Newman choisit d'intituler son autobiographie spiritualiste Apologia pro vita sua, en 1864, il jouait ainsi sur les deux connotations du mot'.Parmi les premières utilisations du mot, on peut citer l’Apologie de Socrate, un dialogue dans lequel Platon prend fait et cause pour Socrate lors de son procès. C'est aussi le titre de diverses œuvres d'auteurs chrétiens grecs et latins de l'époque impériale, comme les deux Apologies de Justin le Martyr, adressées probablement à l'empereur Antonin le Pieux, celle d'Athénagoras d'Athènes, et l'Apologeticum de Tertullien, un des principaux apologètes du christianisme primitif.
  • Apologetiek (van het Griekse απολογία, apologia, letterlijk: "verdediging, verontschuldiging") is het verdedigen van bepaalde, vaak religieuze, standpunten door middel van redenering. Apologetiek kan naast de verdediging van het geloof ook de theologische onderbouwing van geloofsverdediging en de geschriften waarin geloofsverdediging voorkomt aanduiden. Geleerden die apologie bedrijven worden apologeten genoemd.
  • 弁証学(べんしょうがく、英語:apologetics)は組織神学部門の一つキリスト教神学の一分野である。
  • Apologetik (aus dem griechischen ἀπολογία apologia, „Verteidigung, Rechtfertigung“) bezeichnet die Verteidigung einer (Welt-)Anschauung, insbesondere die wissenschaftliche Rechtfertigung von Glaubenslehrsätzen, und jenen Teilbereich der Theologie, in dem man sich mit der wissenschaftlich-rationalen Absicherung des Glaubens befasst. In der katholischen Theologie wird dieser Bereich heute meistens Fundamentaltheologie genannt.Apologetik hat drei wesentliche Funktionen. Sie will durch logische Argumente und wissenschaftliche und historische Beweise für die Wahrheit des Glaubens eintreten den Glauben gegen Angriffe von Kritikern verschiedener anderer Weltanschauungen und Glaubensrichtungen verteidigen entgegengesetzte Glaubensrichtungen oder Weltanschauungen zurückweisenDie Funktionen der Apologetik, nämlich die vernunftgemäße Verteidigung des eigenen Glaubens und der eigenen Weltanschauung, gibt es auch in vielen anderen Religionen und Weltanschauungen, z.B. im Islam. Sowohl die eigenen wissenschaftlichen Grundlagen diskutierende (‚fundierende‘) wie gegenüber tatsächlichen oder fiktiven Anfragen verteidigende (‚apologetische‘) Anliegen werden in der mittelalterlichen islamischen Theologie in einer als Kalām bezeichneten Disziplin verfolgt. Das Inventar der dabei verwendeten Begriffe und Argumente hat zahlreiche Parallelen mit vorausliegender jüdischer und christlicher Theologie, wird hier weiter ausgearbeitet und dann wiederum von jüdischen und christlichen Theologen des Mittelalters (Scholastik) rezipiert.Gegenwärtig wird die Bezeichnung Apologetik im Allgemeinen nur für die Verteidigung des christlichen Glaubens verwendet. Als selbständige Disziplin unter dem Namen der Apologetik entsteht die christliche Apologie erst im Zuge innerchristlicher Auseinandersetzungen und, ihrer klassischen Methodik folgend, nach wissenschaftstheoretischen Weichenstellungen des 14. Jahrhunderts.
  • Apologetyka (łac. apologeticum, z gr. ἀπολογία) — dział teologii (teologia fundamentalna, której apologetyka jest wymiarem praktycznym) lub literatury zajmujący się obroną wiary – najczęściej chrześcijańskiej[potrzebne źródło] – przed zarzutami przeciwników oraz uzasadniający podstawowe prawdy wiary. Termin ten również dotyczyć może twórczości pisarskiej apologetów. Mianem tym określa się pisarzy wczesnochrześcijańskich z II w. działających w okresie po Ojcach Apostolskich. Zaliczani są do nich m.in. św. Justyn, Atenagoras z Aten, Arystydes z Aten, Teofil z Antiochii, Tertulian, Klemens Aleksandryjski, Meliton z Sardes, Tacjan Syryjczyk, Minucjusz Feliks, Apolinary z Hierapolis, Kwadratus.Apologetyka stawia sobie za zadanie obronę przekonań religijnych za pomocą argumentacji historycznej i racjonalnej, bardzo często na podstawie Biblii. Celem jej jest m.in. wykazanie braku konfliktów między nauką a religią oraz między rozumem a wiarą.
  • Apologética (do latim tardio apologetĭcus, através do grego ἀπολογητικός, por derivação de "apologia", do grego απολογία: "defesa verbal") é a disciplina teológica própria de uma certa religião que se propõe a demonstrar a verdade da própria doutrina, defendendo-a de teses contrárias. A apologética desenvolveu-se sobretudo no Cristianismo – enquanto em outras religiões, como o Islã e o Budismo, houve apenas tentativas menores. Assim, quando o termo "apologética" não é seguido de especificação, é quase sempre entendido como "apologética cristã", ou seja, como a prática da explanação, demonstração (de ordem moral, científica, histórica, etc.) e defesa sistematizada da fé cristã, sua origem, credibilidade, autenticidade e superioridade em relação às demais religiões e cosmovisões.Na Patrística, chamam-se apologistas alguns Padres da Igreja que, sobretudo no século II, se dedicaram a escrever apologias ao Cristianismo, usando temas e argumentos filosóficos, notadamente platônicos e estoicos - que se mostraram compatíveis com a revelação cristã. O objetivo desses escritos não era tanto o de defender o Cristianismo contra correntes filosóficas diferentes ou contra religiões a ele opostas, mas sobretudo o de convencer o Imperador do direito de existência legal dos cristãos dentro do Império Romano. Os textos apologéticos constituíram as bases para o esclarecimento posterior dos dogmas teológicos e portanto, dos conceitos fundamentais usados em teologia.Conforme Sproul, Gerstner, Lindsley (1984:13), a apologética é a defesa fundamentada da religião Cristã. Como defesa fundamentada da fé, a Apologética está para a Teologia como a Filosofia está para as Ciências Humanas.É definida pelo dicionário Houaiss como sendo: "(1) Rubrica: teologia; defesa argumentativa de que a fé pode ser comprovada pela razão (1.1) Rubrica: catolicismo, teologia; parte da teologia que se dedica à defesa do catolicismo contra seus opositores (ver também Apologética Católica)" "(2) Derivação: por extensão de sentido (da acp. 1); defesa persistente de alguma doutrina, teoria ou idéia."Ramm (1953:2) identifica na apologética o papel fundamental de mediar e conciliar tensões intelectuais:...a apologética medeia tensões intelectuais. [Essa] mediação intelectual alivia as pressões mentais, resolvendo discrepâncias aparentes, harmonizando todos os elementos da vida mental. (...) Com o surgimento da mentalidade moderna e o conhecimento moderno, veio uma ampla gama de tensões para o apologeta Cristão mediar.Francis Schaeffer argumenta que a apologética não deve ser usada como um conjunto de regras fixas e impessoais, mas que a explanação da fé deve estar sujeita à direção do Espírito Santo e à consciência da individualidade de cada pessoa.
  • Апология (от старогр. ἀπολογία) е страстна реч или литературно произведение, при което чрез възхвала се отстранява обвинение. Обект на защита обикновено е нещо, към което са отправени нападки.Пример за апология в старобългарската литература e произведението "За буквите" от Черноризец Храбър, в което авторът заклеймява нападките на триезичниците срещу светостта на славянската азбука.
  • Termín apologeta (z řec. ἀπό apo „proti“ + λόγος logos „řeč, promluva“) označuje skupiny nebo jednotlivce, kteří systematicky obhajují nebo propagují nějakou myšlenku. Obvykle je to ideologie, politický směr, filozofická škola nebo náboženství.Apologetickému přístupu se vytýká, že v zápalu pro svou věc může zcela opomíjet skutečná objektivní fakta, zvláště negativní, a přehnaně vyzdvihovat a zveličovat fakta pozitivní. V tomto kontextu proto označení apologeta vyznívá většinou hanlivě.
  • Apologetics (from Greek ἀπολογία, "speaking in defense") is the discipline of defending a position (often religious) through the systematic use of information. Early Christian writers (c. 120–220) who defended their faith against critics and recommended their faith to outsiders were called apologists.
  • La Apologética en teología y literatura consiste en la defensa de la fe conforme a una posición o punto de vista. La palabra Apologética proviene del griego apología (απολογία), que designa la posición de defensa militar contra un ataque. El primero en usar el término con ambas connotaciones ha sido John Henry Newman, quien intitula su autobiografía espiritualista Apología Pro Vita Sua en 1864. Las primeras referencias pueden encontrarse en la Apología de Sócrates (en la cual Platón narra la defensa de Sócrates durante su proceso), pero también algunas obras de apologetas de comienzos de la cristiandad como las dos Apologías del Mártir San Justino, dirigidas al emperador Marco Aurelio.Actualmente el término hace referencia al método de estudio empleado en algunos casos particulares por grupos o individuos que promueven causas sistemáticamente, justificando ortodoxias o negando a conveniencia algunos actos e incluso crímenes. La «lógica» apologética se basa en el «blanqueamiento» de las causas que apoya, principalmente a través de la omisión de los hechos negativos (percepción selectiva) y la exageración de los argumentos y hechos positivos; ambas técnicas comunes en la retórica clásica.
  • È detta apologetica (dal greco απολογία, apologhía, «discorso in difesa») la disciplina teologica relativa a una precisa corrente di pensiero che si propone di sostenere le tesi dei propri dogmi, in difesa da opposizioni esterne. In questo l'apologetica si differenzia dalla semplice ‹apologia›, che è difesa di un particolare argomento, avvenimento o individuo. L'apologetica si è sviluppata massimamente nella dottrina teistica cristiana. In altre religioni (Islam) vi sono soltanto tentativi minori, tanto che il termine «apologetica», se privo di altre determinazioni, va quasi sempre inteso come «apologetica cristiana».
  • Аполо́гия (от др.-греч. ἀπολογία — оправдание) — защитительная речь или защитительное письмо, сочинение, текст, направленный на защиту чего или кого-либо. Предполагается, что объект апологии подвергается внешним нападкам.В настоящее время слово «апология» означает чрезмерное восхваление чего-нибудь или кого-нибудь, защиту (обычно предвзятую).
  • L'apologètica en teologia i literatura consisteix en la defensa sistemàtica d'una posició o punt de vista. La paraula apologètica prové del grec apologia (απολογία), que designa la posició de defensa militar contra un atac.El primer a utilitzar el terme amb dues connotacions és John Henry Newman qui intitular la seva autobiografia espiritualista Apologia Pro Vita Sua el 1864. Però les primeres referències poden ser trobades a l'Apologia de Sòcrates (en la qual Plató pren la defensa de Sòcrates durant el seu procés), però també algunes obres d'apologistes de començaments de la cristiandat com les dues Apologies del Màrtir Sant Justí, dirigides a l'emperador Marc Aureli.Actualment el terme fa referència al mètode d'estudi emprat en alguns casos particulars, per grups o individus que promouen causes sistemàticament, justificant ortodòxies, o negant a conveniència alguns actes i fins i tot crims. La "lògica" apologètica es basa en el "emblanquiment" de les causes que dóna suport, principalment a través de l'omissió dels fets negatius (percepció selectiva) i l'exageració dels arguments i fets positius; ambdues tècniques comuns en la retòrica clàssica.
  • 기독교 변증론은 기독교 사상을 논리적으로 해명하는 작업을 말한다. 기독교 변증론의 대표적 인물로는 1세기 기독교의 선교사요 신학자인 바울이 있다.바울은 변증법, 가정법등의 수사학과 고대 그리스 문학을 활용하여 자신의 기독교 사상을 해명하였다.
  • Apologetik berasal dari kata Yunani apologia yang bermakna 'membela iman'.Sejarah mencatat apologetik menjadi seperti adanya diawali oleh tulisan-tulisan Bapak Gereja Muda atau Pujangga Gereja Katolik. Seorang yang berapologetik disebut sebagai apologis.
  • Az apologetika szót, amely a görög apologia főnévből és az Apologeoma-i igéből (jelentése szóban védekező, valaminek vagy valakinek a védelmére elmond valamit) ered, úgy a bibliai, mint a köznyelv is sajátos értelemben használja; jelentése: védekezés, önvédelem, hitvédelem/hitigazolás, védőbeszéd (a klasszikus görög jogrendszer technikai kifejezéseiből maradt fenn: a vád kézbesítette az ítéletet (kategoria), amire a vádlott egy apologiával válaszolt; ez egy formális beszédforma volt, amelyben az ellene felhozott vádak megcáfolásával próbálkozott). Az apologetika „szakembereit” (a kereszténység védelmezői, újságírók) apologétáknak nevezik. Az első apologétáknak (egy eszme vagy tan védelmezői szóban vagy írásban) Platón és Szókratész számítottak, de mai meghatározás szerint apologéta minden olyan egyén vagy csoport, amely bevett hagyományokat, dogmákat, politikai elveket, rendszerint támadó, vitázó hangvétellel, elfogultan támogat, igazol és indokol. Ezek az apologetikus (védő)írások vagy (védő)beszédek valaminek (tanok, elvek) vagy valakinek (államelnökök, vezetők) a dicsőítésére, a védelmére szolgálnak, tárgyilagos megítélés helyett pedig szubjektív véleményekre alapozottak. Ebben az értelemben pejoratív értelme is lehet, méghozzá nem is hiába, hiszen számos ország felhasználta az apologetikus propagandát politikájában: Magyarországon az apologetikus kádárista propaganda, míg Romániában a Ceauşescu személyi kultuszát elősegítő apologetikus propaganda vezetett a népek megtévesztéséhez, a közvélemény félretájékoztatásához, a sajtóban dolgozó és a kulturális életben részt vevő értelmiségiek felhasználásának segítségével. Ezekben az autoriter időszakokban a sajtó ontotta az apologetikus, vagyis befolyásoló, valóságalapot nélkülöző, de a vezetők, és azok kultuszait, dogmáit legitimáló, támogató írásokat. (Az apologetikus stílust használó újságírók gyakran nem írták alá ilyen jellegű cikkeiket, arra gondolván, hogy az anonimitás megmentheti őket a felelősségtől).A 17. század óta az olyan ellentmondásos elvek, mint a deizmus, az ateizmus, humanizmus, valamint Marx, Freud, Darwin elméletei apologetikus megnyilvánulásra késztetik az egész világot: egyházakat (katolikust és protestánst egyaránt), politikai tereket, a filmvilágot, a médiumokat stb.A kifejezés lassanként tudományos rendszerré, apologetikává fejlődött.Vallási értelemben az apologetika – mint hitvédelem – a teológia egyik szakágának számít, amely Isten létének, a teremtésnek, a kereszténység igaz voltának bizonyításával, a tévhitek, tévtanítások megcáfolásával foglalkozik. Arra törekszik, hogy megmutassa: a kiválasztott hit nem irracionális, a vallás pedig értékeket hordoz magában.A kultúra részeként az apologetika a kor világnézeti és erkölcsi kihívásaival foglalkozik, a tudatos életvitel kialakítására törekszik.
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 675862 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 5008 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 45 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 109602134 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • L'apologétique est un champ d'études théologique ou littéraire consistant à défendre de façon cohérente une position. Un auteur s'engageant dans cette démarche est appelé « apologiste » ou « apologète » (ce dernier terme ayant une connotation plus religieuse).Le terme vient du grec ancien apologia (ἀπολογία), qui signifie « justification, défense (contre une attaque) ».
  • Apologetiek (van het Griekse απολογία, apologia, letterlijk: "verdediging, verontschuldiging") is het verdedigen van bepaalde, vaak religieuze, standpunten door middel van redenering. Apologetiek kan naast de verdediging van het geloof ook de theologische onderbouwing van geloofsverdediging en de geschriften waarin geloofsverdediging voorkomt aanduiden. Geleerden die apologie bedrijven worden apologeten genoemd.
  • 弁証学(べんしょうがく、英語:apologetics)は組織神学部門の一つキリスト教神学の一分野である。
  • Апология (от старогр. ἀπολογία) е страстна реч или литературно произведение, при което чрез възхвала се отстранява обвинение. Обект на защита обикновено е нещо, към което са отправени нападки.Пример за апология в старобългарската литература e произведението "За буквите" от Черноризец Храбър, в което авторът заклеймява нападките на триезичниците срещу светостта на славянската азбука.
  • Termín apologeta (z řec. ἀπό apo „proti“ + λόγος logos „řeč, promluva“) označuje skupiny nebo jednotlivce, kteří systematicky obhajují nebo propagují nějakou myšlenku. Obvykle je to ideologie, politický směr, filozofická škola nebo náboženství.Apologetickému přístupu se vytýká, že v zápalu pro svou věc může zcela opomíjet skutečná objektivní fakta, zvláště negativní, a přehnaně vyzdvihovat a zveličovat fakta pozitivní. V tomto kontextu proto označení apologeta vyznívá většinou hanlivě.
  • Apologetics (from Greek ἀπολογία, "speaking in defense") is the discipline of defending a position (often religious) through the systematic use of information. Early Christian writers (c. 120–220) who defended their faith against critics and recommended their faith to outsiders were called apologists.
  • Аполо́гия (от др.-греч. ἀπολογία — оправдание) — защитительная речь или защитительное письмо, сочинение, текст, направленный на защиту чего или кого-либо. Предполагается, что объект апологии подвергается внешним нападкам.В настоящее время слово «апология» означает чрезмерное восхваление чего-нибудь или кого-нибудь, защиту (обычно предвзятую).
  • 기독교 변증론은 기독교 사상을 논리적으로 해명하는 작업을 말한다. 기독교 변증론의 대표적 인물로는 1세기 기독교의 선교사요 신학자인 바울이 있다.바울은 변증법, 가정법등의 수사학과 고대 그리스 문학을 활용하여 자신의 기독교 사상을 해명하였다.
  • Apologetik berasal dari kata Yunani apologia yang bermakna 'membela iman'.Sejarah mencatat apologetik menjadi seperti adanya diawali oleh tulisan-tulisan Bapak Gereja Muda atau Pujangga Gereja Katolik. Seorang yang berapologetik disebut sebagai apologis.
  • Apologetik (aus dem griechischen ἀπολογία apologia, „Verteidigung, Rechtfertigung“) bezeichnet die Verteidigung einer (Welt-)Anschauung, insbesondere die wissenschaftliche Rechtfertigung von Glaubenslehrsätzen, und jenen Teilbereich der Theologie, in dem man sich mit der wissenschaftlich-rationalen Absicherung des Glaubens befasst. In der katholischen Theologie wird dieser Bereich heute meistens Fundamentaltheologie genannt.Apologetik hat drei wesentliche Funktionen.
  • La Apologética en teología y literatura consiste en la defensa de la fe conforme a una posición o punto de vista. La palabra Apologética proviene del griego apología (απολογία), que designa la posición de defensa militar contra un ataque. El primero en usar el término con ambas connotaciones ha sido John Henry Newman, quien intitula su autobiografía espiritualista Apología Pro Vita Sua en 1864.
  • L'apologètica en teologia i literatura consisteix en la defensa sistemàtica d'una posició o punt de vista. La paraula apologètica prové del grec apologia (απολογία), que designa la posició de defensa militar contra un atac.El primer a utilitzar el terme amb dues connotacions és John Henry Newman qui intitular la seva autobiografia espiritualista Apologia Pro Vita Sua el 1864.
  • Apologetyka (łac. apologeticum, z gr. ἀπολογία) — dział teologii (teologia fundamentalna, której apologetyka jest wymiarem praktycznym) lub literatury zajmujący się obroną wiary – najczęściej chrześcijańskiej[potrzebne źródło] – przed zarzutami przeciwników oraz uzasadniający podstawowe prawdy wiary. Termin ten również dotyczyć może twórczości pisarskiej apologetów. Mianem tym określa się pisarzy wczesnochrześcijańskich z II w. działających w okresie po Ojcach Apostolskich.
  • Az apologetika szót, amely a görög apologia főnévből és az Apologeoma-i igéből (jelentése szóban védekező, valaminek vagy valakinek a védelmére elmond valamit) ered, úgy a bibliai, mint a köznyelv is sajátos értelemben használja; jelentése: védekezés, önvédelem, hitvédelem/hitigazolás, védőbeszéd (a klasszikus görög jogrendszer technikai kifejezéseiből maradt fenn: a vád kézbesítette az ítéletet (kategoria), amire a vádlott egy apologiával válaszolt; ez egy formális beszédforma volt, amelyben az ellene felhozott vádak megcáfolásával próbálkozott).
  • Apologética (do latim tardio apologetĭcus, através do grego ἀπολογητικός, por derivação de "apologia", do grego απολογία: "defesa verbal") é a disciplina teológica própria de uma certa religião que se propõe a demonstrar a verdade da própria doutrina, defendendo-a de teses contrárias. A apologética desenvolveu-se sobretudo no Cristianismo – enquanto em outras religiões, como o Islã e o Budismo, houve apenas tentativas menores.
  • È detta apologetica (dal greco απολογία, apologhía, «discorso in difesa») la disciplina teologica relativa a una precisa corrente di pensiero che si propone di sostenere le tesi dei propri dogmi, in difesa da opposizioni esterne. In questo l'apologetica si differenzia dalla semplice ‹apologia›, che è difesa di un particolare argomento, avvenimento o individuo. L'apologetica si è sviluppata massimamente nella dottrina teistica cristiana.
rdfs:label
  • Apologétique
  • Apologeta
  • Apologetica
  • Apologetics
  • Apologetiek
  • Apologetik
  • Apologetik
  • Apologetika
  • Apologetyka
  • Apologètica
  • Apologética
  • Apologética
  • Апология
  • Апология
  • 弁証学
  • 기독교 변증론
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:genre of
is dbpedia-owl:mainInterest of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:genre of
is prop-fr:principauxIntérêts of
is foaf:primaryTopic of