La recherche historique regroupe sous l’expression invasions barbares les mouvements migratoires des populations essentiellement germaniques, à partir de l’arrivée des Huns dans l’Est de l’Europe centrale aux environs de 375 jusqu’à celles des Lombards en Italie en 568 et des Slaves dans l'Empire romain d'Orient en 577, invasions qui entraînèrent le départ des populations autochtones, leur assimilation ou leur assujettissement aux nouveaux arrivants.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • La recherche historique regroupe sous l’expression invasions barbares les mouvements migratoires des populations essentiellement germaniques, à partir de l’arrivée des Huns dans l’Est de l’Europe centrale aux environs de 375 jusqu’à celles des Lombards en Italie en 568 et des Slaves dans l'Empire romain d'Orient en 577, invasions qui entraînèrent le départ des populations autochtones, leur assimilation ou leur assujettissement aux nouveaux arrivants. Bien qu’ayant eu lieu au cours de l’Antiquité tardive, ces mouvements migratoires relient cette époque et le Moyen Âge. Selon les approches trans-disciplinaires reliant l'histoire et l'étude des paléoenvironnements, une des causes de ces mouvements pourrait être la série de dégradations climatiques commençant au IVe siècle de notre ère et s'achevant au Xe siècle avec l'« embellie de l'an mil ». Loin de se réduire à un événement unique et continu, il s’agit plutôt d’un processus au cours duquel différentes populations, qui se forment et se modifient sous l’emprise de multiples facteurs, déferlent en vagues successives sur l'Empire romain, moins affecté au niveau du climat.Après la mort de l’empereur Théodose Ier en 395, l’empire fut de facto séparé en deux parties, chacune d’elles régie par un coempereur dont les édits étaient supposés s’appliquer dans les deux parties de l’empire. En 382 et en 418, des accords furent conclus entre les autorités de l’empire et les Wisigoths permettant aux Goths de s’établir sur le territoire romain. Les Francs se virent octroyer la même autorisation et, à titre de fœderati, eurent comme mission de protéger la frontière nord-est des Gaules. Avec le passage du Rhin en 406 et l’irruption des Vandales et des Suèves dans l’empire on assiste à l’écroulement lent mais inexorable de l’administration impériale à l’Ouest, ce qui conduira à la déposition du dernier empereur occidental, alors qu’à l’Est les structures de l’empire, quoiqu’affaiblies par les guerres menées contre d’autres envahisseurs, tiendront bon. En Occident, les Ve et VIe siècles verront la création et la croissance de royaumes germaniques (regna) qui marqueront de leur empreinte la culture de l’Europe tout au cours du Moyen Âge.
  • In der historischen Forschung wird unter dem Begriff Völkerwanderung im engeren Sinne die Wanderbewegung vor allem germanischer Gruppen in Mittel- und Südeuropa im Zeitraum vom Einbruch der Hunnen nach Ostmitteleuropa ca. 375/376, die damit offenbar eine Fluchtbewegung anderer Völker in diesem Raum auslösten, bis zum Einfall der Langobarden in Italien 568 verstanden. Die Völkerwanderungszeit fällt in die Spätantike und bildet für die Geschichte des nördlichen Mittelmeerraums sowie West- und Mitteleuropas ein Bindeglied zwischen der klassischen Antike und dem europäischen Frühmittelalter, da man sie beiden Epochen zurechnen kann. Die Völkerwanderung stellt allerdings keinen einheitlichen, in sich abgeschlossenen Vorgang dar. Vielmehr spielten bei den Wanderungsbewegungen der zumeist heterogen zusammengesetzten Gruppen unterschiedliche Faktoren eine Rolle, wobei in der neueren historischen und archäologischen Forschung viele Aspekte der Völkerwanderung äußerst unterschiedlich bewertet werden. Zentral sind für die Diskussion dabei die Fragen, ob der Zerfall des Weströmischen Reiches Folge oder vielmehr Ursache der „Völkerwanderungen“ war und ob damals tatsächlich ganze „Völker“ umherzogen oder vielmehr Kriegerverbände auf der Suche nach Beute und Versorgung (annona).395 kam es nach dem Tod des römischen Kaisers Theodosius I. zu einer faktischen Reichsteilung, wenngleich immer noch nominell zwei Kaiser gemeinsam über das Imperium herrschten und Gesetze für beide Teile Gültigkeit besitzen sollten. 382 und 418 wurden vertragliche Regelungen zwischen der römischen Reichsregierung und den Westgoten getroffen, die eine Ansiedlung der Goten auf römischem Territorium zur Folge hatte. Auch die Franken wurden auf römischem Boden angesiedelt und übernahmen als Foederaten Aufgaben des Grenzschutzes im Nordosten Galliens. Nach dem Rheinübergang von 406 und dem Eindringen der Vandalen und Sueben in das Westreich zeichnete sich der Zusammenbruch der weströmischen Verwaltungsordnung ab. Westrom versank in Bürgerkriegen, an denen sich die wandernden Kriegerverbände beteiligten. Im Zusammenhang mit diesem Prozess kam es 476/80 zum Ende des weströmischen Kaisertums, während das Oströmische Reich das 5. Jahrhundert weitgehend intakt überstand. Auf dem Boden des westlichen Imperiums entstanden im 5. und 6. Jahrhundert germanisch-romanische Nachfolgereiche, die die Kultur Europas im Mittelalter entscheidend prägen sollten.
  • 民族移動時代(みんぞくいどうじだい、英語:Great Barbarian Invasion)は、西暦300年から700年代にかけて、ヨーロッパで起こった人類の移住の時代のことである。この移住が古代を終わらせ中世が始まったと考えてもよい。この移住はゲルマン系及びスラブ系の移住、更に東方系の諸民族の侵略を主体としている。これは中央アジアでのトルコ系民族の移動や、人口爆発、気候変動、疫病の蔓延、高齢化人口の増大などが要因とされる。
  • A népvándorláskor vagy a népvándorlás kora körülbelül a 4-8. század közötti korszak Európában, a késő ókorból a kora középkorba való átmenet időszaka.A népvándorlás folyamata mindenekelőtt a gótok, vandálok és frankok mozgását foglalta magában, számos más germán és szláv nép, valamint az alánok, avarok, onogurok stb. mellett. A népek elvándorlását kiválthatta a hun betörés, amely a török népek Közép-Ázsiából kiinduló terjeszkedésével állt kapcsolatban, de okozhatta a túlnépesedés vagy a korabeli éghajlatváltozás is. A népek mozgása ezt követően is folytatódott, még jóval a 8. századot követően is, a vikingek, magyarok, besenyők, úzok, kunok, tatárok egymást követő hullámaival, amelyek gyökeresen megváltoztatták Kelet-Európa etnikai összetételét. Nyugat-európai történészek ugyanakkor általában a Nyugat-Európa történetére legnagyobb hatással bíró népmozgásokat hangsúlyozzák.
  • Met de Grote Volksverhuizing in het begin van de middeleeuwen wordt het binnendringen van verschillende stammen in het Romeinse Rijk tussen de 4e en de 6e eeuw aangeduid.
  • The Migration Period, also known as the period of the Barbarian invasions or of the Völkerwanderung ("migration of peoples" in German), was a period of intensified human migration in Europe from about 400 to 800 AD. Historians consider it to be the transition from Late Antiquity to the Early Middle Ages.[citation needed] This period was marked by profound changes both within the Roman Empire and beyond its "barbarian frontier". The migrants who came first were Germanic tribes such as the Goths, Vandals, Angles, Saxons, Lombards, Suebi, Frisii and Franks; they were later pushed westwards by the Huns, Avars, Slavs, Bulgars and Alans.Later migrations (such as the Arab conquest and Viking, Norman, Hungarian, Moorish, Turkic, and Mongol invasions) also had significant effects (especially in North Africa, the Iberian peninsula, Anatolia and Central and Eastern Europe); however, they are outside the scope of the Migration Period.
  • Kavimler Göçü, 350-800 yılları arasında Avrupa'ya yapılan şiddetli insan göçüdür. İlk dönem ve ikinci dönem olarak ikiye ayrılmaktadır. İkinci dönem kavimler göçü ilk dönem kavimler göçünün devamı niteliğindedir. İlk dönem kavimler göçü Roma İmparatorluğu ve Barbarlar arasında yoğun sınır değişikliklerini kapsar. İlk gelen göçmenler Hunlar, Slavlar, Ön Bulgarlar, Alanlar tarafından Batı'ya doğru sürülen Gotlar, Anglo-Saksonlar, Vandallar ve Franklar gibi Cermen kabileleriydi. İkinci dönem göçleri de (Arap fetihleri, Türk, Macar, Viking göçleri ve Moğol istilaları) Kuzey Afrika, Anadolu ve Avrupa'da derin değişimlere sebep olmuştur.
  • Pojmem stěhování národů se označují rozsáhlé migrace obyvatelstva (tzv. barbarských kmenů a jejich skupin), které probíhaly koncem starověku a počátkem středověku. Jejich příčinou byly demografické změny, především růst počtu obyvatelstva, způsobený přechodem od pastevectví k zemědělství, to znamená k usedlému způsobu života, i sociální důvody. Kromě toho primitivní způsob obdělávání půdy vedl k jejímu rychlému vyčerpání, což bylo dalším důvodem ke stěhování.Kmeny, jejichž počet členů rostl, začaly hledat novou půdu. Často ji nacházely na území Římské říše, která se v té době již nacházela v hluboké krizi a jejíž hranice nebyly dostatečně chráněné. Navíc bylo na území říše možné získat bohatou kořist. Je celkem jasné, že impérium se v pozdně antickém období stalo lákavým cílem nájezdů barbarských kmenů. Muži, kteří na takové výpravě uspěli, získali nejen kořist a novou půdu, ale také vážnost a prestiž u svého kmene. To patřilo mezi sociální příčiny stěhování národů. Bezprostřední hybnou silou byl pak často také tlak jiných kmenů.
  • Migrazio Garaia historialariek 300. urtetik 900. urtera arte Europan gertatutako giza-migrazioari ematen dioten izena da. Migratutako herriek germaniar eta eslaviar jatorria zuten batez ere. Migrazioa eragin zuen kausa zehatza zein zen ez da jakiten. Hipotesiek hunoen inbasioa, populazio-presioa edo klimaren aldaketa aipatzen dituzte.Bi fasetan sailkatzen da Migrazio Garaia. Lehenengoa 300 eta 500 bitartean gertatu zen. Germaniar tribuek (ikusi: ostrogodoak, bisigodoak, burgundiarrak, alanoak, lonbardiarrak, angloak, saxoiak, jutoak, sueboak, alamanak) Erromatar Inperioaren erasoaren ondorioz, mendebaldeko erdiko zonaldeak haien menpe geratu ziren. Bisigodoak Inperioan barnan sartzeko lehendabizikoak ziren. Hasiera batean, mugak defenditzera deitu bazieten ere, 410ean Erroma bera arpilatu zuten.Bigarren fasea 500 eta 900 bitartean suertatu zen. Eslaviarrak eta turkiarrak (batik bat) ekialdeko Europan, Anatolian eta Kaukasoetan sartu ziren. (ikusi avaroak, hunoak, arabiarrak, baregoak). Fase honetako azken uholdea magyarrek eta bikingoek osatu zuten.
  • Invasiones bárbaras, invasiones germánicas, época de las invasiones o periodo de las grandes migraciones son distintas denominaciones historiográficas para el periodo histórico caracterizado por las migraciones masivas de pueblos denominados bárbaros ("extranjeros", que no hablaban una lengua "civilizada" como el latín o el griego) por el Imperio romano, que llegaron a invadir grandes extensiones de este, ocupándolas violentamente o llegando a acuerdos políticos, y que fueron la causa directa de la caída del Imperio Romano de Occidente (la deposición del último emperador de Occidente se produjo en el 476, aunque su poder ya no era más que una ficción jurídica).Tuvieron lugar a lo largo de un ciclo histórico de larga duración, entre el siglo III y siglo VIII, y afectaron a la práctica totalidad de Europa y la cuenca del Mediterráneo, marcando la transición entre la Edad Antigua y la Edad Media que se conoce con el nombre de Antigüedad tardía.Se distinguen varias fases en esas invasiones, correspondiendo el protagonismo de las primeras a los pueblos germánicos (del siglo III al siglo VI), mientras que las últimas corresponden a los vikingos y los magiares, así como a los árabes (protagonistas de la invasión musulmana del siglo VII y VIII, que incorporó a su civilización la ribera sur del Mediterráneo).
  • Invasioni barbariche è il termine con il quale è generalmente indicato in Italia il periodo delle irruzioni e migrazioni delle popolazioni cosiddette "barbariche" (germaniche, slave, sarmatiche e di altri popoli di origine asiatica) all'interno dei confini dell'Impero romano, nel V secolo. Il fenomeno, a volte indicato anche con il termine tedesco Völkerwanderung ("migrazioni di popoli"), si conclude sostanzialmente con la formazione dei Regni latino-germanici (o "romano-barbarici") e la fine definitiva del cosiddetto Mondo Classico (o evo antico) e l'entrata dell'Europa nel Medioevo.
  • Les invasions bàrbares fou un gran moviment migratori de poblacions de l'est i del sud que van envair l'Imperi Romà des de l'inici del segle IV fins al segle VI: els vàndals, els huns, els gots, els francs, els angles i els saxons. Durant la decadència de l'Imperi Romà, van ser molts els pobles bàrbars (estrangers) que, aprofitant les dissidències internes, es van aproximar a les seves fronteres i s'hi van establir, pressionant de forma permanent per entrar-hi. Els bàrbars van aconseguir penetrar-hi lentament entre els segles I i IV, i establir-se a l'interior fins que, finalment, pressionats per altres pobles, ho van fer de forma violenta. Les invasions bàrbares, en tant que causants de la caiguda de l'Imperi Romà, es consideren l'inici de l'Edat Mitjana.
  • Мощен миграционен процес през IV - VII век н.е. на евразийски племена от няколко езикови семейства - индоевропейското, включващо основно ирански средноазиатски (напр. алани, чиито потомци са днешните осетинци, прабългари (ако се приеме тезата за индоевропейската им принадлежност) и други (т.н. скитски племена), славянски и германски племена, от уралското (маджари или унгарци), и от алтайското (предполагемо авари, хазари, а в края на 6 век и по-късно - тюркоезични печенеги, кумани, Българите, които присъстват в Европа от 2 век, през 7 век разширяват своята държава като завземат балкански територии на Византийската империя. Българите достигат до тези територии, след като преминават през портата на народите - Южен Урал.
  • 민족 대이동(民族大移動, 영어: Migration Period 또는 Barbarian Invasions, 독일어: Völkerwanderung)은 4세기 경부터 6세기 경에 걸쳐 게르만 민족 및 관련 여러 민족이 서유럽·남유럽 방면에 이동한 사실을 말하는데, 넓게는 노르만인의 이동도 포함시켜 11세기 경까지를 보는 경우도 있다. 이동의 원인으로서는 일반적으로 인구의 증가, 경지의 부족, 타민족의 압박 등을 들고 있으나, 구체적인 대이동의 계기는 훈족의 서진(西進)이며, 게르만 여러 족속은 보다 좋은 기후와 비옥한 땅을 찾아서 당시 방위력이 약화되었던 로마 제국으로 대거 침입했다.게르만 민족의 일부(수에비족 등)는 일찍이 기원전 2세기 말 부터 로마 영내에 침입하였는데, 로마 제국 시대에 들어와서는 로마의 장성(長城, 리메스)이나 방위군단에 저지되어 라인 강의 선에서 제국과 대치하고 있었다. 그러나 고트족 등은 2세기 후반에 흑해(黑海) 연안 방면에 진출하고 있었으며, 라인 강 방면에서도 게르만인은 용병이나 콜로누스(토지를 가진 소작인)로서 영내에 조금씩 침입해 들어갔다.침입한 게르만 민족은 동게르만·서게르만·북게르만 민족 등으로 크게 나눌 수 있을 것이다. 동게르만 민족에는 반달족·부르군트족·고트족 등이 있으며, 훈족 이동의 영향을 받아서 이탈리아, 프랑스, 에스파냐, 아프리카 등의 여러 지방으로 이동했는데, 대부분은 그곳 민족과 동화하는 경향이 있었다. 이와는 달리 앵글로 색슨족과 롬바르드족·프랑크족 등이 서게르만 민족으로서 영국, 프랑스, 이탈리아의 각지에서 건국했다. 북게르만 민족은 소위 노르만인으로서 10세기 이후에 남하했다. 유럽 각지에 침입한 게르만인의 수는 로마인 등 원주민의 약 3% 이하의 소수였다. 이 때문에 이주한 곳의 원주민에게 문화적으로 동화한다든지 가톨릭 교회와 대립한다든지 하여, 단명(短命)으로 끝나는 부족도 적지 않았다. 그러나 민족 이동의 대세로서는 프랑크족에서 볼 수 있는 것과 같이 그리스 정교를 신봉하는 동로마제국에 대항하여 가톨릭 교회와 제휴하는 중세 서유럽 세계의 형성을 촉진시켰다.
  • Masa Migrasi, disebut juga Invasi Barbar (bahasa Jerman: Völkerwanderung), adalah suatu periode migrasi manusia yang terjadi sekitar tahun 300 M–700 M di Eropa, menandai transisi dari Zaman Kuno Akhir ke Abad Pertengahan Awal. Pergerakan ini didukung oleh perubahan bersar yang terjadi di dalam Kekaisaran Romawi dan garis perbatasan kaum barbar. Bangsa yang bermigrasi pada masa ini antara lain suku Hun, Goth, Vandal, Avar, Bulgar, Alan, Suebi, Frisia, dan Franka, di antara suku-suku Jerman dan Slavia lainnya.Migrasi orang-orang, walaupun bukan bagian dari Migrasi yang ini, terus berlangsung di luar periode ini, yang disebut sebagai Periode Migrasi, ditandai dengan Penaklukan Arab atau Penaklukan Kesultanan Utsmaniyah, serta penaklukan bangsa Viking, Magyar, Moor, Turki, dan Invasi Mongol, ini juga memiliki pengaruh yang dignifikan, terutama di Afrika Utara, Semenanjung Iberia, Anatolia, Eropa Tengah dan Tmur.
  • Wielka wędrówka ludów – okres masowych migracji plemion barbarzyńskich, w szczególności Hunów i Germanów, na ziemie Cesarstwa rzymskiego u schyłku starożytności i w początkach średniowiecza (IV-VI wiek). Proces ten radykalnie odmienił obraz kontynentu europejskiego – doprowadził do zmian etnicznych na dużych obszarach, wyznaczył koniec starożytności i pociągnął za sobą upadek cesarstwa. Większość powstałych na jego gruzach nowych państw sama podzieliła jego los, jednak niektóre (jak państwo Franków) stały się podwalinami nowożytnych państw europejskich.
  • Na História da Europa, dá-se o nome de migrações bárbaras, ou período das migrações, ou a expressão alemã Völkerwanderung [fœlkervandəruŋ], à série de migrações de vários povos que ocorreu entre os anos 300 a 800 a partir da Europa Central e que se estenderia a todo o continente. A referência aos bárbaros, nome cunhado pelos gregos e que em grego antigo significava apenas estrangeiro, foi usada pelos Romanos para designar os povos que não partilhavam os seus costumes e cultura (nem a sua organização política). Estas migrações nem sempre implicaram violentos combates entre os migrantes e os povos do Império Romano, embora estes tenham existido. Já os romanos também eram chamados de "bárbaros" (estrangeiros) pelos gregos. Os povos migrantes, em muitos casos, coexistiam pacificamente com os cidadãos do Império Romano nos anos que antecederam este período.Destacam-se, neste processo, os Godos (originários do sudeste europeu), os Vândalos e os Anglos (da Europa Central), entre outros povos germânicos e eslavos. Os motivos que despoletaram estas migrações em todo o continente são incertos: talvez como reacção às incursões dos Hunos, pressões populacionais ou alterações climáticas.Os historiadores modernos dividem este movimento migracional em duas fases. Na primeira, de 300 a 500, assistiu-se a uma movimentação de povos maioritariamente germânicos por toda a Europa, colidindo, portanto, com as várias regiões ocupadas pelo Império Romano. Foram os Visigodos os primeiros a eclodir com o império — na verdade, os Visigodos foram inicialmente contratados para ajudar na defesa das fronteiras do império, mas mais tarde seriam responsáveis pela invasão da península Itálica; de imediato, seguiram-lhes os Ostrogodos, liderados por Teodorico, o GrandeNa segunda fase, entre os anos 500 e 700, assiste-se ao estabelecimento progressivo dos Eslavos na Europa do Leste, tornando-a predominantemente eslava, num movimento iniciado pela ocupação da região da actual República Checa.Os Búlgaros eram estabelecidos em Europa pelo século II. No século IV parte deles migrou do Cáucaso do Norte a Arménia. Em 632 estabeleceram a Antiga Grande Bulgária (Η παλαιά μεγάλη Βουλγαρία nos crónicas romanas) no território entre o Cáucaso e o Danúbio. No século VII, Búlgaros migraram também à Baviera, à península Itálica, à Panónia e à Macedónia. Em 681, o Império Búlgaro expandiu-se nos Balcãs ao sul de Danúbio, e no século IX era o berço do Eslavo Eclesiástico e alfabeto cirílico, que nos séculos subseqüentes foram espalhados aos estados europeus medievais tais como Rússia, Croácia, Sérvia, Valáquia e Moldávia.Já excluídos do período de migrações, mas ainda na Baixa Idade Média, formam-se ainda movimentos migratórios, nomeadamente o dos Magiares, para a Panónia, e, mais tarde, dos Turcos para a Anatólia e do Cáucaso (século XI), e ainda a expansão dos Vikings a partir da Escandinávia, ameaçando o recém-estabelecido Império Franco na Europa Ocidental, por Carlos Magno. No século VIII, os árabes tentaram invadir o sudeste da Europa, mas foram derrotados pelo cã Tervel da Bulgária e pelo imperador bizantino Leão III, o Isáurio em 717, e desviaram sua expansão à península Ibérica.
  • Вели́кое переселе́ние наро́дов — условное название совокупности этнических перемещений в Европе в IV—VII веках, главным образом с периферии Римской империи, инициированное вторжением гуннов с востока в середине IV века н. э.Одним из ключевых событий был климатический пессимум раннего Средневековья, ставший катализатором многих миграций. Великое переселение можно рассматривать в качестве составной части глобальных миграционных процессов, охватывающих семь-восемь веков. Характерной особенностью переселения был тот факт, что ядро Западной Римской империи (включая в первую очередь Италию, Галлию, Испанию и отчасти Дакию), куда направилась, в конечном счёте, масса германских переселенцев, к началу V века новой эры уже было достаточно плотно заселено самими римлянами и романизированными кельтскими народами. Поэтому великое переселение народов сопровождалось культурными, языковыми, а впоследствии и религиозными конфликтами между германскими племенами и романизированным оседлым населением. Великие переселения заложили предпосылки для образования и развития на европейском континенте новых государств в период средневековья. В переселении активно участвовали славяне, турки, иранцы (аланы) и финно-угорские племена.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 3953335 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 194784 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 853 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110762582 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • La recherche historique regroupe sous l’expression invasions barbares les mouvements migratoires des populations essentiellement germaniques, à partir de l’arrivée des Huns dans l’Est de l’Europe centrale aux environs de 375 jusqu’à celles des Lombards en Italie en 568 et des Slaves dans l'Empire romain d'Orient en 577, invasions qui entraînèrent le départ des populations autochtones, leur assimilation ou leur assujettissement aux nouveaux arrivants.
  • 民族移動時代(みんぞくいどうじだい、英語:Great Barbarian Invasion)は、西暦300年から700年代にかけて、ヨーロッパで起こった人類の移住の時代のことである。この移住が古代を終わらせ中世が始まったと考えてもよい。この移住はゲルマン系及びスラブ系の移住、更に東方系の諸民族の侵略を主体としている。これは中央アジアでのトルコ系民族の移動や、人口爆発、気候変動、疫病の蔓延、高齢化人口の増大などが要因とされる。
  • Met de Grote Volksverhuizing in het begin van de middeleeuwen wordt het binnendringen van verschillende stammen in het Romeinse Rijk tussen de 4e en de 6e eeuw aangeduid.
  • Invasiones bárbaras, invasiones germánicas, época de las invasiones o periodo de las grandes migraciones son distintas denominaciones historiográficas para el periodo histórico caracterizado por las migraciones masivas de pueblos denominados bárbaros ("extranjeros", que no hablaban una lengua "civilizada" como el latín o el griego) por el Imperio romano, que llegaron a invadir grandes extensiones de este, ocupándolas violentamente o llegando a acuerdos políticos, y que fueron la causa directa de la caída del Imperio Romano de Occidente (la deposición del último emperador de Occidente se produjo en el 476, aunque su poder ya no era más que una ficción jurídica).Tuvieron lugar a lo largo de un ciclo histórico de larga duración, entre el siglo III y siglo VIII, y afectaron a la práctica totalidad de Europa y la cuenca del Mediterráneo, marcando la transición entre la Edad Antigua y la Edad Media que se conoce con el nombre de Antigüedad tardía.Se distinguen varias fases en esas invasiones, correspondiendo el protagonismo de las primeras a los pueblos germánicos (del siglo III al siglo VI), mientras que las últimas corresponden a los vikingos y los magiares, así como a los árabes (protagonistas de la invasión musulmana del siglo VII y VIII, que incorporó a su civilización la ribera sur del Mediterráneo).
  • Migrazio Garaia historialariek 300. urtetik 900. urtera arte Europan gertatutako giza-migrazioari ematen dioten izena da. Migratutako herriek germaniar eta eslaviar jatorria zuten batez ere. Migrazioa eragin zuen kausa zehatza zein zen ez da jakiten. Hipotesiek hunoen inbasioa, populazio-presioa edo klimaren aldaketa aipatzen dituzte.Bi fasetan sailkatzen da Migrazio Garaia. Lehenengoa 300 eta 500 bitartean gertatu zen.
  • Na História da Europa, dá-se o nome de migrações bárbaras, ou período das migrações, ou a expressão alemã Völkerwanderung [fœlkervandəruŋ], à série de migrações de vários povos que ocorreu entre os anos 300 a 800 a partir da Europa Central e que se estenderia a todo o continente.
  • Вели́кое переселе́ние наро́дов — условное название совокупности этнических перемещений в Европе в IV—VII веках, главным образом с периферии Римской империи, инициированное вторжением гуннов с востока в середине IV века н. э.Одним из ключевых событий был климатический пессимум раннего Средневековья, ставший катализатором многих миграций. Великое переселение можно рассматривать в качестве составной части глобальных миграционных процессов, охватывающих семь-восемь веков.
  • In der historischen Forschung wird unter dem Begriff Völkerwanderung im engeren Sinne die Wanderbewegung vor allem germanischer Gruppen in Mittel- und Südeuropa im Zeitraum vom Einbruch der Hunnen nach Ostmitteleuropa ca. 375/376, die damit offenbar eine Fluchtbewegung anderer Völker in diesem Raum auslösten, bis zum Einfall der Langobarden in Italien 568 verstanden.
  • 민족 대이동(民族大移動, 영어: Migration Period 또는 Barbarian Invasions, 독일어: Völkerwanderung)은 4세기 경부터 6세기 경에 걸쳐 게르만 민족 및 관련 여러 민족이 서유럽·남유럽 방면에 이동한 사실을 말하는데, 넓게는 노르만인의 이동도 포함시켜 11세기 경까지를 보는 경우도 있다. 이동의 원인으로서는 일반적으로 인구의 증가, 경지의 부족, 타민족의 압박 등을 들고 있으나, 구체적인 대이동의 계기는 훈족의 서진(西進)이며, 게르만 여러 족속은 보다 좋은 기후와 비옥한 땅을 찾아서 당시 방위력이 약화되었던 로마 제국으로 대거 침입했다.게르만 민족의 일부(수에비족 등)는 일찍이 기원전 2세기 말 부터 로마 영내에 침입하였는데, 로마 제국 시대에 들어와서는 로마의 장성(長城, 리메스)이나 방위군단에 저지되어 라인 강의 선에서 제국과 대치하고 있었다.
  • Kavimler Göçü, 350-800 yılları arasında Avrupa'ya yapılan şiddetli insan göçüdür. İlk dönem ve ikinci dönem olarak ikiye ayrılmaktadır. İkinci dönem kavimler göçü ilk dönem kavimler göçünün devamı niteliğindedir. İlk dönem kavimler göçü Roma İmparatorluğu ve Barbarlar arasında yoğun sınır değişikliklerini kapsar. İlk gelen göçmenler Hunlar, Slavlar, Ön Bulgarlar, Alanlar tarafından Batı'ya doğru sürülen Gotlar, Anglo-Saksonlar, Vandallar ve Franklar gibi Cermen kabileleriydi.
  • A népvándorláskor vagy a népvándorlás kora körülbelül a 4-8. század közötti korszak Európában, a késő ókorból a kora középkorba való átmenet időszaka.A népvándorlás folyamata mindenekelőtt a gótok, vandálok és frankok mozgását foglalta magában, számos más germán és szláv nép, valamint az alánok, avarok, onogurok stb. mellett.
  • Invasioni barbariche è il termine con il quale è generalmente indicato in Italia il periodo delle irruzioni e migrazioni delle popolazioni cosiddette "barbariche" (germaniche, slave, sarmatiche e di altri popoli di origine asiatica) all'interno dei confini dell'Impero romano, nel V secolo.
  • Мощен миграционен процес през IV - VII век н.е. на евразийски племена от няколко езикови семейства - индоевропейското, включващо основно ирански средноазиатски (напр. алани, чиито потомци са днешните осетинци, прабългари (ако се приеме тезата за индоевропейската им принадлежност) и други (т.н.
  • Masa Migrasi, disebut juga Invasi Barbar (bahasa Jerman: Völkerwanderung), adalah suatu periode migrasi manusia yang terjadi sekitar tahun 300 M–700 M di Eropa, menandai transisi dari Zaman Kuno Akhir ke Abad Pertengahan Awal. Pergerakan ini didukung oleh perubahan bersar yang terjadi di dalam Kekaisaran Romawi dan garis perbatasan kaum barbar.
  • Wielka wędrówka ludów – okres masowych migracji plemion barbarzyńskich, w szczególności Hunów i Germanów, na ziemie Cesarstwa rzymskiego u schyłku starożytności i w początkach średniowiecza (IV-VI wiek). Proces ten radykalnie odmienił obraz kontynentu europejskiego – doprowadził do zmian etnicznych na dużych obszarach, wyznaczył koniec starożytności i pociągnął za sobą upadek cesarstwa.
  • Pojmem stěhování národů se označují rozsáhlé migrace obyvatelstva (tzv. barbarských kmenů a jejich skupin), které probíhaly koncem starověku a počátkem středověku. Jejich příčinou byly demografické změny, především růst počtu obyvatelstva, způsobený přechodem od pastevectví k zemědělství, to znamená k usedlému způsobu života, i sociální důvody.
  • The Migration Period, also known as the period of the Barbarian invasions or of the Völkerwanderung ("migration of peoples" in German), was a period of intensified human migration in Europe from about 400 to 800 AD. Historians consider it to be the transition from Late Antiquity to the Early Middle Ages.[citation needed] This period was marked by profound changes both within the Roman Empire and beyond its "barbarian frontier".
  • Les invasions bàrbares fou un gran moviment migratori de poblacions de l'est i del sud que van envair l'Imperi Romà des de l'inici del segle IV fins al segle VI: els vàndals, els huns, els gots, els francs, els angles i els saxons. Durant la decadència de l'Imperi Romà, van ser molts els pobles bàrbars (estrangers) que, aprofitant les dissidències internes, es van aproximar a les seves fronteres i s'hi van establir, pressionant de forma permanent per entrar-hi.
rdfs:label
  • Invasions barbares
  • Велико преселение на народите
  • Grote Volksverhuizing
  • Invasiones bárbaras
  • Invasioni barbariche del V secolo
  • Invasions bàrbares
  • Kavimler Göçü
  • Masa Migrasi
  • Migration Period
  • Migrazioen Garaia
  • Migrações dos povos bárbaros
  • Népvándorláskor
  • Stěhování národů
  • Völkerwanderung
  • Wielka wędrówka ludów
  • Великое переселение народов
  • 民族移動時代
  • 민족 대이동
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:type of
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of