Une ancre est un objet embarqué, lourd, souvent de métal et destiné à stabiliser des bateaux à un endroit spécifique sur les fonds rocheux, vaseux ou sableux. Il y a deux catégories d’ancrages (ou mouillage), les ancrages provisoires et les ancrages permanents. Un ancrage permanent ne peut être déplacé par le navire qui s'y ancre.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Une ancre est un objet embarqué, lourd, souvent de métal et destiné à stabiliser des bateaux à un endroit spécifique sur les fonds rocheux, vaseux ou sableux. Il y a deux catégories d’ancrages (ou mouillage), les ancrages provisoires et les ancrages permanents. Un ancrage permanent ne peut être déplacé par le navire qui s'y ancre. L'ancrage provisoire est permis par l'ancre stockée à bord et remontée lorsque le navire quitte son mouillage.Un ancrage fonctionne en s’opposant à la force exercée par le navire qui y est relié. Cela s’effectue de deux manières – soit par la masse d’un corps très lourd posé (ou enfoui) sur les fonds marins, ou par pénétration et accrochage dans les fonds marins. Les forces qui s’exercent sur l’ancrage sont dues aux vagues, mais l’effort le plus important est dû au vent sur les superstructures du bateau et/ou au courant marin. Les ancres modernes sont conçues pour pénétrer profondément et par leur surface importante, résister à l’ensemble de ces forces.Une ancre temporaire moderne se compose habituellement d'une barre centrale appelée verge, et d'une surface plate appelée pelle, pointue, pour pénétrer les fonds ou se fixer sous une roche et créer la force de tenue ; les ancres modernes peuvent également comporter un lest au niveau de la pointe. À l’extrémité de la verge, un anneau permet de fixer la ligne de mouillage par l’intermédiaire d’une manille ou d’un émerillon.Un ancrage permanent peut être constitué de différentes manières. Un bloc rocheux, dans lequel est scellée une patte de fixation pour relier une chaîne, peut très bien faire l’affaire, de même qu’un objet lourd (bloc, masse de béton) immergé dans les fonds. Des amarrages modernes peuvent être réalisés par des ancres-vis à sable qui ressemblent à des vis surdimensionnées enfoncées profondément dans les fonds marins, ou sur des fonds rocheux par de grosses chevilles bloquées dans un trou foré pneumatiquement dans la roche, ou par une variété d’autres moyens permettant d’obtenir un point d’ancrage dans les fonds (ancres pyramides, ancres champignons, etc.). Ces points d’ancrage peuvent être uniques ou en étoile comportant généralement jusqu’à trois points reliés ensemble par une courte et forte chaîne et un émerillon central. Suivant sa position, le navire sera toujours aligné avec une ou deux de ces ancres. Vocabulaire : En langage maritime on ne dit pas que l'on "jette l'ancre" ; on dit que l'on "mouille l'ancre" ou, plus simplement que l'on "mouille".
  • Un ancla o áncora es un objeto móvil cautivo náutico por cuyas características de construcción permite a un barco fijar por agarre su posición en el mar sin tener que preocuparse de la corriente, oponiéndose a la fuerza de la marea. El ancla de fondeo suele constar de dos o más ganchos que son los responsables de que ésta se aferre al fondo marino, impidiendo que el barco pueda ser arrastrado a la deriva. Los barcos pequeños poseen sólo una, que está unida a la embarcación por medio de un cabo o cadena, según la eslora y la reglamentación vigente. Las embarcaciones mayores suelen poseer tres, una en la popa y dos en la proa, enganchadas mediante cadenas. Las anclas más pesadas pueden llegar a las tres toneladas. En petroleros de cien mil toneladas, las anclas pesan de trece a quince toneladas, y en los de mayor porte más de veinte toneladas.
  • Kotwica – element wyposażenia jednostki pływającej służący do unieruchomienia jej na wodzie przez zaczepienie o dno, niekiedy do hamowania oraz wykonywania manewrów.Kotwice wytwarzane są najczęściej ze stali kutej bądź walcowanej, rzadziej odlewane ze staliwa. Głównymi elementami konstrukcyjnymi kotwicy są trzon oraz łapy niekiedy zakończone pazurami. Istnieje kilka podstawowych typów kotwic, różniących się budową i kształtem, wszystkie jednak działają na tej samej zasadzie: statek rzuca kotwicę, a następnie, dryfując, zaczyna ją wlec. Zmniejszenie kąta pomiędzy liną kotwiczną a dnem zbiornika, spowodowane oddalaniem się statku, prowadzi do ułożenia kotwicy w taki sposób, że łapa lub łapy zagłębiają się w dnie. Kotwica stawia duży opór, utrzymujący statek w miejscu. Konstrukcja kotwicy sprawia, że jej podniesienie jest możliwe tylko wtedy, gdy lina kotwiczna patrzy pion tj. kotwica znajduje się pionowo pod kadłubem jednostki.Skuteczność kotwicy determinuje stosunek siły trzymającej do jej ciężaru. Siła trzymająca jest najważniejszą cechą kotwicy. Jest to siła, jaką kotwica może przenieść, nie przemieszczając się. Zależy ona głównie od rodzaju kotwicy, jej ciężaru oraz rodzaju dna w miejscu zakotwiczenia. Stąd projektant dobierający kotwicę bierze pod uwagę przede wszystkim masę jednostki, kapitan zaś, wybierając miejsce kotwiczenia, zważa na rodzaj dna.Istotny wpływ na siłę trzymania kotwicy ma także kąt pomiędzy łańcuchem bądź liną kotwiczną i dnem. Im ten kąt jest mniejszy, tym kotwica lepiej trzyma. Przyjmuje się w praktyce, że dla dobrej pracy kotwicy na łańcuchu, długość łańcucha powinna zawierać się w przedziale 3–5 razy głębokość w miejscu kotwiczenia. Przy stosowaniu lekkiej liny kotwicznej mnożnik wynosi co najmniej 5. W pewnych okolicznościach jednak, przy ograniczonym obszarze bezpiecznego myszkowania (bliskość przeszkód nawigacyjnych, np. płycizn lub innych statków) nie można zastosować tak długiej liny. Wówczas odcinek najbliższy kotwicy zastępuje się łańcuchem albo też na linie umieszcza się dodatkowy ciężar zwany prosiakiem. Ciężar prosiaka lub końcowego odcinka łańcucha zmniejsza kąt pracy kotwicy, zwiększając tym samym siłę kotwiczenia. Względną siłę trzymania kotwicy w zależności od długości użytego łańcucha (lub liny) obrazuje krzywa Smitha.Wymogi wyposażenia jachtu w kotwice oraz odpowiedniej długości łańcuch bądź linę są regulowane przez krajowe przepisy. W Polsce ustalenie zakresu wyposażenia ustala się na podstawie tzw. wskaźnika W, który jest funkcją wymiarów klasyfikacyjnych jednostki oraz wymiarów części kadłuba oddziałującej z wiatrem podczas postoju.
  • Ein Anker ist eine Einrichtung, mit der ein Wasserfahrzeug auf Grund oder auf Eis festgemacht wird, um nicht durch Wind, Strömung, Wellen oder andere Einflüsse abgetrieben zu werden. Der Vorgang wird ankern genannt. Anker halten aufgrund ihres Gewichtes und ihrer Form.Als Allegorie steht der Anker für die Treue, in der christlichen Symbolik für die Hoffnung.
  • L'ancora, nella nautica, è un oggetto pesante utilizzato per trattenere un'imbarcazione (o un idrovolante) in un punto specifico del fondale di una massa di acqua; un'ancora è realizzata spesso in metallo e collegata per mezzo di una cima o di una catena all'imbarcazione.
  • Uma âncora (ancora) é um instrumento náutico pesado, geralmente de metal que permite fazer presa em fundos rochosos, lodosos ou arenosos, fixando temporariamente os navios na posição desejada. . Garrar é o termo empregue para designar que a âncora não agarra e se arrasta ao fundo por causa da corrente ou do vento forte .Uma âncora moderna é geralmente formada por uma haste terminada pela cruz, à qual se ligam os braços com patas pontiagudas e espalmadas terminadas em orelhas para penetração no fundo ou fixação sob uma rocha. O arnete ou arganéu, na outra extremidade da haste, permite a fixação da amarra que liga a âncora ao navio. Na cruz da âncora pode fixar-se o arinque, que liga a uma bóia.
  • Jangkar adalah perangkat penambat kapal ke dasar perairan, di laut, sungai ataupun danau sehingga tidak berpindah tempat karena hembusan angin, arus ataupun gelombang. Jangkar dihubungkan dengan rantai yang terbuat dari besi ke kapal dan dengan tali pada kapal kecil, perahu. Jangkar didesain sedemikian sehingga dapat tersangkut di dasar perairan. Jangkar biasanya dibuat dari bahan besi cor.Jangkar ini merupakan perangkat yang menjadi simbol dari hampir semua kegiatan yang terkait dengan kepelautan ataupun maritim.
  • Aingura bat, itsasontzi bati, itsaslasterragatik arduratu gabe, itsasoan bere posizioa finkatzea ahalbidetzen dion itsas nabigazioko tresna bat da, itsasaldiaren indarrari aurka egiten diona.Ainguratze aingura, bi kako edo gehiagoz osatua dago, aingura, itsas hondoan sartzeaz arduratzen direnak, itsasontzia noraezean eramana izatea eragotziz. Itsasontzi txikiek, bakarra baino ez dute, itsasontziari, kate edo soka baten bidez lotua dagoena, itsasontziaren luzera eta indarrean dagoen legediaren arabera. Itsasontzi handiagoek, hiru izaten dituzte, bata txopan eta bi brankan, kateen bidez elkartuak. Aingura astunenak, 3 tona pisatzera hel daitezke. Ehun mila tona baino gehiagoko petroliontzietan, aingurek, 13 eta 15 tona artean pisatzen dute, eta itsasontzi handiagoetan, hogei tona baino gehiago.
  • 'Çıpa veya Çapa, Denizcilikte herhangi bir deniz taşıtını istenilen bir yerde sabit tutmak için suyun dibine bırakılan, iki veya daha çok kanca şeklinde kolu bulunan, uzun bir zincire veya kabloya bağlı, genellikle metalden yapılmış alet. Çıpalar deniz dibine saplanarak ya da takılarak, taşıtın bulunduğu mevkiiden uzaklaşmasını engellerler.Antik çıpalar, büyük taşlardan, taş dolu sepetlerden, kum torbalarından veya kurşun doldurulmuş kütüklerden yapılırdı. Bu çıpalar deniz taşıtını, sadece ağırlıkları vasıtasıyla sabit yerde tutarlardı. Deniz taşıtları büyüdükçe daha etkin bir alet bulunması gerekti. Önceleri tahtadan yapılmış kancalar kullanılmaya başlandı. Zamanla bunların yerini metal kancalar aldı. Kancaların sayısı artırıldı ve dişler eklenmeye başlandı. Diğer önemli bir gelişme ise kancalar ve dişler ile dik açı yapan ufki bir kolun eklenmesi oldu. Bu kol, çıpanın kancalarının deniz yatağında dik durmasını ve böylece birinin iyice saplanabilmesini sağlar. Stok çıpa ya da balıkçı çıpası denen bu tip çıpalar, asırlardır en yaygın şekilde kullanılan çıpa türü olmuştur.
  • 닻이란 배를 한 곳에 머물게 하기 위하여 줄을 매어 물 밑바닥으로 가라앉히는 갈고리가 달린 제구이다. 철이나 강철로 만들며, 배에 묶여 있는 닻줄이라는 로프나 쇠사슬의 끝에 달려 있다.
  • An anchor is a device normally made of metal, that is used to connect a vessel to the bed of a body of water to prevent the craft from drifting due to wind or current. The word derives from Latin ancora, which itself comes from the Greek ἄγκυρα (ankura).Anchors can either be temporary or permanent. A permanent anchor is used in the creation of a mooring, and is rarely moved; a specialist service is normally needed to move or maintain it. Vessels carry one or more temporary anchors, which may be of different designs and weights.A sea anchor is a drogue, not in contact with the seabed, used to control a drifting vessel.
  • 錨(碇、いかり、アンカー、Anchor)とは船舶等を水上の一定範囲に止めておくために、鎖やロープを付けて海底や湖底、川底へ沈めて使う道具のこと。爪などが底質に刺さる事で抵抗力(把駐力)を生む物をアンカー、それ自身の重さによって抵抗力を生むものをシンカーと分類している。アンカーとシンカーでは構造や使用方法が異なり、アンカー自体も使用される場所や船舶によって大きさ種類・使用方法が異なる。船や航海を連想させるものとして、シンボル的に用いられることも多い。
  • Kotva je zařízení, používané ke spojení plavidla se dnem vodní plochy, na níž pluje. Obvykle je kotva ke dnu spouštěna na řetězu nebo lanu a je vybavena jedním nebo několika zpětnými hroty. Hroty se mají zarýt do dna a tím fixovat loď na místě.Kotvy v historii prodělaly vývoj od jednoduchého závaží (obvykle kamene) až po speciálně tvarovaná zařízení často i s pohyblivými částmi.Délka kotevního řetězu se měří na úseky dlouhé 15 sáhů (27,435 metru), tzv. šakly (z angl. shackle).
  • A horgony a horgonyzat legfőbb része, mely a hajónak egy helyen való megtartására szolgál. A régi időben a föníciaiaknál, sőt még később is, e célra nagy kődarabokat (kőtömböket) vagy súlyos vasdarabokat használtak, melyek kötelekre kötve és a vízbe dobva a tengerfenékhez való súrlódásuk által akadályozták meg a hajónak helyéről való eltereltetését. Később az ilyen vasdarabot egy magát a tengerfenékbe vájó kampóval látták el (egykarú horgony a régi görögöknél és később az uszoroknak a kikötőkben való lehorgonyozásánál voltak használatosak), végül két, egymással szemben kifelé álló kampóval (karral, ággal). Ezen régi horgonyoknál a horgonytest súlya tartotta a hajót s csak a horgony további tökéletesbítésénél váltak e tekintetben a kampók mérvadóvá. A kovácsolt vasból készült horgonynak, azon alakban, amelyben mondhatni Nagy Sándor idejétől egész mostanáig is fennáll, a következő részei vannak: A horgonyrúd (nyél, szár), egy, a horgony középső részét képező súlyos vasrúd, melynek egyik végén a horgonyláncnak megerősítésére szolgáló horgonykarika, a másik végén pedig két, kissé görbített, egymás ellen és kifelé álló horgonyág vagy horgonykar van. A horgonyágak vége, a horgonysaru vagy kapa, lapos D alaku, ezzel vájja be magát a horgony a földbe, vagyis tengeri műnyelven a horgonyfenékbe. Hogy a vízbe vetett horgony két ágával ne dőlhessen laposan a tenger fenekére, a horgony nyakán - a horgonyrúdnak felső vékonyabbik része - az úgynevezett horgonydúc vagy horgonyfa található. Ez egy négyszögletes, két végén gömbölyűre faragott fa, melyet az ágak összekötő tengelyére függőlegesen erősítenek a horgonynyakhoz. A húzás, melyet a szél vagy áramlat befolyása alatt álló hajó a horgonylánc által a horgonyra gyakorol, ezt csak úgy fektetheti, hogy a horgonyfa laposan a mederfenékre fekszik és a horgonykarok, illetve ezek sarui a földbe nyomulnak. A 19. század elejéig a horgonyláncot - melyet állítólag Caesar Anglia inváziójánál is használt már - erős és megfelelően vastag horgonykötelek helyettesítették. A legjobb horgonyálló vízfenék az agyagfenék; kavicsos vízfenékben a horgony működése bizonytalan, homokfenékben pedig a homoknak laza minőségénél fogva a karok nem tartanak és a hajó «a horgony előtt tereltetik». A legjobb horgonyzó hely, nem tekintve annak nautikai jellegét, valamint a fenék minőségét, 12-25 m mélységű víz, 40 m a legnagyobb mélység, amelyben, tekintettel a láncnak hosszúságára, még horgonyt vetni lehet, miután legalább háromszor olyan hosszú darab láncot kell a láncréseken még a horgony után bocsátani, mint amennyi a víznek mélysége, sőt erős szélben 4-6-szor annyit is, mert minél hosszabb lánc tartja a hajót, annál inkább vízszintessé válik a húzás iránya és a horgonykapa annál kevésbé rántható ki a fenéktalajból. A horgony vetése előtt a hajó külső oldalfalazatán a horgonypárnákon (erős fadarabok) fekszik, ahol azt a csúsztató készüléknek láncai tartják; a horgonylánc a karikából, az elől lévő láncréseken át a hajó belsejébe és ottan a láncfülkébe vezet. A horgonynak a vízbe dobását, vagyis a hajósnépnek ezen cselekvését horgonyvetésnek, a horgonynak a vízből való kihúzását horgonyemelésnek mondják, az elsőt a csúsztató készülék segélyével eszközölik, míg a horgony emelése végett magát a hajót a járgány körül tekert láncnak bevonása által egészen a horgony fölé húzzák s ott a járgány további forgatása folytán, miután a lánc immár függőlegesen áll, a horgonyt a vízből kiemelik. Ha a körülmények vagy a horgonykarnak valami sziklahasadékba való beszorulása a horgonynak emelését nem engednék, úgy a láncot egy kengyelénél kikapcsolják és a láncvégre egy megfelelő hosszú kötélre egy úszó jelet, mint tonnát vagy fadarabot erősítenek, hogy más alkalomkor, esetleg búvárok segítségével, a horgonyt kiemelhessék. Nagyobb hajókon 2-3, hadihajókon 4-5 nehéz és 3-4 könnyebb horgony van. A két legfőbb horgony az anyahorgony, elől és oldalonként a hajó homlokrészén, hadihajókon a hasonló nehéz párkányhorgony oldalanként az előárboc párkányzata alatt, kéreskedelmi vitorláshajókon az úgynevezett reményhorgony a felső fedélzet elől lévő lépcső-vék nyílásába állítva van elhelyezve; ez utóbbit használat esetén még onnan ki kell emelni és vetése előtt a horgonydarura akasztani. A könnyű horgonyhoz tartozik a tengeri hajókon még a folyamhorgony és valamennyi hajón a kukázó, segédhorgony és a kis négyágú vasmacska. Ez utóbbit tengeri hajókon leginkább csak a tengerfenékre esett tárgyaknak megkeresésére és kiemelésére használják. A hajók anyahorgonyának súlya természetesen a hajók nagyságától függ; szabály szerint a hajó szélességének négyzetével áll arányban. Úgy a horgony, mint a lánc annál nagyobb erőkifejtésnek van kitéve, minél nagyobb a hajó elejének a szél által ért felülete. Ebből kifolyólag egyenlő nagyságú hajók, melyek elől keskenyebbek, súlyra nézve könnyebb horgonyt igényelnek, mint a teltebbek. A horgonynak tartóssága, melytől sok embernek élete és a szálított áru biztonsága is függ, szigorú vizsgálatok (horgonypróba) alá esik, melyet vagy hidraulikus gépek feszítő erejének a horgonyra való hatása által eszközölnek, vagy pedig akként, hogy a horgonyt megfelelő magasságból sziklákra ejtvén, semmi nagyobbmérvű deformálást mutatnia nem szabad. Szerkezeti minőségre nézve többféle horgony létezik, melyek közül a Porter-féle horgony mozgókarokkal, a Martin-féle horgony mozgó- és a horgonyfával vagy duccal párhuzamosan (nem keresztbe) fekvő karokkal, melyek egyszerre vájódnak a fenékagyagba, a legnevezetesebbek. A horgony általában a tengerészet, de ezenkívül a reménynek és állhatatosságnak jelképe; a régi indusoknál pedig a béke és a hírnökök jelének tekintették.A horgonyzat legfőbb része, mely a hajónak egy helyen való megtartására szolgál. A régi időben a feniciaiknál, sőt még később is, e célra nagy kődarabokat (kőtömböket) vagy súlyos vasdarabokat használtak, melyek kötelekre kötve és a vizbe dobva a tengerfenékhez való surlódásuk által akadályozták meg a hajónak helyéről való eltereltetését. Később az ilyen vasdarab egy magát a tengerfenékbe vájó kampóval láttatott el (egykaru H. a régi görögöknél és a jelenben különösen az uszoroknak a kikötőkben való lehorgonyozásánál használatosak), végre 2 egymással szemben kifelé álló kampóval (karral, ággal). Ezen régi H.-oknál a horgonytestnek sulya tartotta a hajót s csak a H. további tökéletesbítésénél váltak e tekintetben a kampók mérvadóvá. A kovácsolt vasból készült H.-nak, azon alakban, amelyben mondhatni Nagy Sándor idejétől egész mostanáig is fennáll, következő részei vannak: A horgonyrud (nyél, szár), egy a horgony középső részét képező súlyos vasrud, melynek egyik végén a horgonyláncnak megerősítésére szolgáló horgonykarika, a másik végén pedig két kissé görbített, egymás ellen és kifelé álló horgonyág vagy horgonykar van. A horgonyágak vége, a horgonysaru v. kapa, lapos D alaku, ezzel vájja be magát a H. a földbe, vagyis tengeri műnyelven a horgonyfenékbe. Hogy a vizbe vetett H. két ágával ne dülhessen laposan a tenger fenekére, a horgony nyakán - a horgonyrudnak felső vékonyabbik része - az ugynevezett horgonyduc vagy horgonyfa található. Ez egy négyszögletes, két végén gömbölyüre faragott fa, mely az ágak összekötő tengelyére függőlegesen erősíttetik a horgonynyakhoz. A huzás, melyet a szél vagy áramlat befolyása alatt álló hajó a horgonylánc által a horgonyra gyakorol, ezt csak ugy fektetheti, hogy a horgonyfa laposan a mederfenékre fekszik és a horgonykarok, illetve ezek sarui a földbe nyomulnak. E század elejéig a horgonyláncot - melyet különben, ugy mondják, hogy Caesar Angolország inváziójánál is használt már - erős és megfelelő vastag horgonykötelek helyettesítették (l. Horgonylánc). A legjobb horgonyálló vizfenék az agyagfenék; kavicsos vizfenékben a horgony működése bizonytalan, homokfenékben pedig a homoknak laza minőségénél fogva a karok nem tartanak és a hajó «a horgony előtt tereltetik». A legjobb horgonyzó hely, nem tekintve annak nautikai jellegét, valamint a fenék minőségét, 12-25 m. mélységü viz, 40 m. a legnagyobb mélység, amelyben, tekintettel a láncnak hosszuságára, még horgonyt vetni lehet, miután legalább háromszor oly hosszu darab láncot kell a láncréseken még a horgony után bocsátani, mint amennyi a viznek mélysége, sőt erős szélben 4-6-szor annyit is, mert minél hosszabb lánc tartja a hajót, annál inkább vizszintessé válik a huzás iránya és a horgonykapa annál kevésbé rántható ki a fenéktalajból. A H. vetése előtt a hajó külső oldalfalazatán a horgonypárnákon (erős fadarabok) fekszik, ahol azt a csusztató készüléknek láncai tartják; a horgonylánc a karikából, az elől lévő láncréseken át a hajó belsejébe és ottan a láncfülkébe vezet. A H.-nak a vizbe dobását, vagyis a hajósnépnek ezen cselekvését «horgonyvetés»-nek, a H.-nak a vizből való kihuzását «horgonyemelés»-nek mondják, az első a csusztató készülék segélyével (l. o.) eszközöltetik, mig a H. emelése végett a hajó maga a járgány körül tekert láncnak bevonása által egész a H. fölé huzatik s ott a járgány további forgatása folytán, miután a lánc immár függélyesen áll, a H. a vizből kiemeltetik. Ha a körülmények v. a horgonykarnak valami sziklahasadékba való beszorulása a H.-nak emelését mindjárt meg nem engednék, ugy a láncot egy kengyelénél kikapcsolják és a láncvégre egy megfelelő hosszu kötélre egy uszó jelet, mint tonnát vagy fadarabot erősítenek, hogy más alkalomkor, esetleg buvárok segélyével, a H.-t kiemelhessék. Nagyobb hajókon 2-3, hadihajókon 4-5 nehéz és 3-4 könnyebb H. van. A két legfőbb H. az anyahorgony, elől és oldalonként a hajó homlokrészén, hadihajókon a hasonló nehéz párkányhorgony oldalonként az előárboc párkányzata alatt, kéreskedelmi vitorláshajókon az ugynevezett reményhorgony a felső fedélzet elől lévő lépcső-vék nyilásába állítva van elhelyezve; ez utóbbit használtatása esetén még onnan ki kell emelni és vetése előtt a H.-darura akasztani. A könnyü H.-hoz tartozik a tengeri hajókon még a folyamhorgony és valamennyi hajón a kukázó, segéd H. és a kis négyágu vasmacska. Ez utóbbit tengeri hajókon leginkább csak a tengerfenékre esett tárgyaknak megkeresésére és kiemelésére használják. A hajók anyahorgonyának súlya természetesen a hajók nagyságától függ; szabály szerint a hajó szélességének négyzetéhez áll arányban. Ugy a H. mint a lánc annál nagyobb erőkifejtésnek van kitéve, minél nagyobb a hajó elejének a szél által ért felülete. Ebből kifolyólag egyenlő nagyságu hajók, melyek elől keskenyebbek, súlyra nézve könnyebb H.-t igényelnek, mint a teltebbek. A H.-nak tartóssága, melytől sok embernek élete és áruknak biztonsága is függ, szigoru kipróbálás (horgonypróba) alá esik, mely vagy hidraulikus gépek feszítő erejének a horgonyra való hatása által eszközöltetik, vagy pedig akként, hogy a H.-t megfelelő magasságból sziklákra ejtvén, semmi nagyobbmérvü deformálást mutatnia nem szabad. Szerkezeti minőségre nézve többféle H. létezik, melyek közül a Porter-féle H. mozgókarokkal, a Martin-féle H. mozgó- és a horgonyfával vagy duccal párhuzamosan (nem keresztbe) fekvő karokkal, melyek egyszerre vájódnak a fenékagyagba, a legnevezetesebbek. A H. általában a tengerészet, de ezenkivül a reménynek és állhatatosságnak jelképe; a régi indusoknál pedig a béke és a hirnökök jelének tekintették.
  • Een anker of grondtakel is een onderdeel van de uitrusting van een schip dat overboord wordt geworpen om het schip vast te leggen op plaatsen waar niet aangemeerd kan worden. Een anker bestaat traditioneel uit een ijzeren of stalen constructie met meerdere grote boogvormige vloeien die zich in de zeebodem ingraven. Doordat het anker via een ijzeren of stalen ketting of draad met het schip verbonden is, wordt het afdrijven belet. Er zijn ook alternatieve ontwerpen voor ankers, maar het basisprincipe is nooit veranderd. Een alternatief voor de binnenvaart is tegenwoordig de spudpaal, waarmee een schip exact op de plaats kan worden gehouden. Bij de klassieke ankervorm is de bovenste dwarsbalk, de stok, bedoeld om het anker te richten, zodat één van de twee vloeien zich loodrecht in de bodem ingraaft, terwijl de andere vloei loodrecht omhoog staat. Tegenwoordige ankers zijn over het algemeen stokloos. De grootte van het anker en de lengte en diameter van de ankerketting worden bepaald aan de hand van het uitrustingsgetal.Ook in de heraldiek worden ankers veel gebruikt; het onttakeld anker staat in het wapen van de Nederlandse Koninklijke Marine.
  • Котвата (морска) е тежък предмет, в днешно време изработван най-често от метал, служещ за временно закрепване на плавателен съд към морското или речно дъно чрез въже или котвена верига в определена точка. Котвите могат да се разделят на два основни класа: постоянни и временни. Постоянните котви (швартови) рядко се преместват от местата си, обикновен кораб не би могъл да ги повдигне и премести, обикновено те са съоръжени с помощни средства (буй) за улесняване на швартоването, местоположението им е точно определено, изработени са от бетон, обект са на постоянно наблюдение и поддръжка от собствениците - най-често пристанища. Временната котва обикновено се носи от съответния плавателен съд, спуска се (отдава се) в избраната точка и се вдига на борда на кораба, когато той извършва преход. Необходимо е да се спомене и съществуването на плаващи котви, котвите които забавят придвижването на плавателните съдове там където морските дълбочини не позволяват отдаването на котва или няма съоръжения за швартовка.Предназначението на котвите е да противостоят на силите стремящи се да преместят кораба привързан към тях. Има два начина, по които котвите изпълняват функцията си – чрез собствената си маса и чрез силата на зацепване за морското дъно. Макар, че изглежда логично да мислим, че основните сили стремящи се да преместят кораба (респективно котвата) са вятърът и теченията, практиката показва, че основен проблем за котвите е вертикалното движение на кораба, предизвикано от морското вълнение. Увеличаването на масата на котвата е решение, което не е приемливо, особено за товарните кораби (това е излишен товар), освен това увеличената маса на котвата изисква и по-големи съоръжения за нейното вдигане и спускане, по-сложни операции и т.н. – затова вниманието на конструкторите на съвременните котви е насочено към усъвършенстване на формата, а за моряците е важно да използват максимално комбинацията от техника на отдаване на котвата и форма на котвата за достигане на оптимална ефективност.
  • Una àncora és un instrument nàutic que permet a un vaixell fixar la seva posició en el mar, aferrant-se al fons marí sense preocupar-se dels corrents, impedint que navegui a la deriva.Els vaixells petits usualment només disposen d'una àncora, unida a la nau amb cadena, o cadena i corda, segons la seva eslora, i els més grans en tenen tres, una a la popa i dues a la proa enganxades amb cadenes. Les àncores poden arribar a pesar tres tones, i en els petroliers, de tretze a quinze tones, i en els superpetroliers més de vint tones.
  • Я́корь В форме «якори» впервые фиксируется в договоре с греками в 907 году, что горит о том, что слово заимствовано устно из ср.-греч. άγκυρα [áŋкюра] не позднее VI века, когда в др.-рус. языке завершился переход начального «ан-» в «я-». Заимствование из германских языков - распространённое заблуждение, так как варяги (они же викинги или норманы) на Руси появились в X веке, когда этот переход завершился. После чего начальное «ан-» сохраняется, например, ангел, Андрей и др. То есть заимствование из германских языков дало бы «анкира».Якорь — специальной формы литая, кованая или сварная конструкция, предназначенная для удержания корабля, подлодки, плота или другого плавающего объекта на одном месте за счёт взаимодействия с грунтом и связанная с объектом удержания посредством якорной цепи или троса. Усилие, которое якорь может воспринять, не перемещаясь и не выходя из грунта, называется держащей силой. Эффективность якоря оценивается коэффициентом держащей силы — отношением держащей силы к весу якоря.Величина якоря у военных судов определяется по площади миделя судна (одна четверть погруженной части площади мидель шпангоута в футах, по русскому адмиралтейскому правилу, равна весу якоря в пудах); у коммерческих судов выработаны опытные отношения веса якоря к главным размерам судна (например как в правилах классификационных обществ — Ллойда, Бюро Веритас и т. д.) или же в зависимости от тоннажа судна. Правила эти дают вес якоря адмиралтейской системы; якоря без штока, как держащие сравнительно слабее, и хуже зацепляющие за грунт судна, делаются на 25—30 % тяжелее.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 294442 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 35768 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 97 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 109715883 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:commons
  • Category:Anchors
prop-fr:commonsTitre
  • Ancres
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:wiktionary
  • ancre
prop-fr:wiktionaryTitre
  • ancre
  • ancre
dcterms:subject
rdfs:comment
  • Une ancre est un objet embarqué, lourd, souvent de métal et destiné à stabiliser des bateaux à un endroit spécifique sur les fonds rocheux, vaseux ou sableux. Il y a deux catégories d’ancrages (ou mouillage), les ancrages provisoires et les ancrages permanents. Un ancrage permanent ne peut être déplacé par le navire qui s'y ancre.
  • Ein Anker ist eine Einrichtung, mit der ein Wasserfahrzeug auf Grund oder auf Eis festgemacht wird, um nicht durch Wind, Strömung, Wellen oder andere Einflüsse abgetrieben zu werden. Der Vorgang wird ankern genannt. Anker halten aufgrund ihres Gewichtes und ihrer Form.Als Allegorie steht der Anker für die Treue, in der christlichen Symbolik für die Hoffnung.
  • L'ancora, nella nautica, è un oggetto pesante utilizzato per trattenere un'imbarcazione (o un idrovolante) in un punto specifico del fondale di una massa di acqua; un'ancora è realizzata spesso in metallo e collegata per mezzo di una cima o di una catena all'imbarcazione.
  • 닻이란 배를 한 곳에 머물게 하기 위하여 줄을 매어 물 밑바닥으로 가라앉히는 갈고리가 달린 제구이다. 철이나 강철로 만들며, 배에 묶여 있는 닻줄이라는 로프나 쇠사슬의 끝에 달려 있다.
  • 錨(碇、いかり、アンカー、Anchor)とは船舶等を水上の一定範囲に止めておくために、鎖やロープを付けて海底や湖底、川底へ沈めて使う道具のこと。爪などが底質に刺さる事で抵抗力(把駐力)を生む物をアンカー、それ自身の重さによって抵抗力を生むものをシンカーと分類している。アンカーとシンカーでは構造や使用方法が異なり、アンカー自体も使用される場所や船舶によって大きさ種類・使用方法が異なる。船や航海を連想させるものとして、シンボル的に用いられることも多い。
  • Kotva je zařízení, používané ke spojení plavidla se dnem vodní plochy, na níž pluje. Obvykle je kotva ke dnu spouštěna na řetězu nebo lanu a je vybavena jedním nebo několika zpětnými hroty. Hroty se mají zarýt do dna a tím fixovat loď na místě.Kotvy v historii prodělaly vývoj od jednoduchého závaží (obvykle kamene) až po speciálně tvarovaná zařízení často i s pohyblivými částmi.Délka kotevního řetězu se měří na úseky dlouhé 15 sáhů (27,435 metru), tzv. šakly (z angl. shackle).
  • Uma âncora (ancora) é um instrumento náutico pesado, geralmente de metal que permite fazer presa em fundos rochosos, lodosos ou arenosos, fixando temporariamente os navios na posição desejada. .
  • Котвата (морска) е тежък предмет, в днешно време изработван най-често от метал, служещ за временно закрепване на плавателен съд към морското или речно дъно чрез въже или котвена верига в определена точка. Котвите могат да се разделят на два основни класа: постоянни и временни.
  • An anchor is a device normally made of metal, that is used to connect a vessel to the bed of a body of water to prevent the craft from drifting due to wind or current. The word derives from Latin ancora, which itself comes from the Greek ἄγκυρα (ankura).Anchors can either be temporary or permanent. A permanent anchor is used in the creation of a mooring, and is rarely moved; a specialist service is normally needed to move or maintain it.
  • Een anker of grondtakel is een onderdeel van de uitrusting van een schip dat overboord wordt geworpen om het schip vast te leggen op plaatsen waar niet aangemeerd kan worden. Een anker bestaat traditioneel uit een ijzeren of stalen constructie met meerdere grote boogvormige vloeien die zich in de zeebodem ingraven. Doordat het anker via een ijzeren of stalen ketting of draad met het schip verbonden is, wordt het afdrijven belet.
  • Un ancla o áncora es un objeto móvil cautivo náutico por cuyas características de construcción permite a un barco fijar por agarre su posición en el mar sin tener que preocuparse de la corriente, oponiéndose a la fuerza de la marea. El ancla de fondeo suele constar de dos o más ganchos que son los responsables de que ésta se aferre al fondo marino, impidiendo que el barco pueda ser arrastrado a la deriva.
  • 'Çıpa veya Çapa, Denizcilikte herhangi bir deniz taşıtını istenilen bir yerde sabit tutmak için suyun dibine bırakılan, iki veya daha çok kanca şeklinde kolu bulunan, uzun bir zincire veya kabloya bağlı, genellikle metalden yapılmış alet. Çıpalar deniz dibine saplanarak ya da takılarak, taşıtın bulunduğu mevkiiden uzaklaşmasını engellerler.Antik çıpalar, büyük taşlardan, taş dolu sepetlerden, kum torbalarından veya kurşun doldurulmuş kütüklerden yapılırdı.
  • Jangkar adalah perangkat penambat kapal ke dasar perairan, di laut, sungai ataupun danau sehingga tidak berpindah tempat karena hembusan angin, arus ataupun gelombang. Jangkar dihubungkan dengan rantai yang terbuat dari besi ke kapal dan dengan tali pada kapal kecil, perahu. Jangkar didesain sedemikian sehingga dapat tersangkut di dasar perairan.
  • Aingura bat, itsasontzi bati, itsaslasterragatik arduratu gabe, itsasoan bere posizioa finkatzea ahalbidetzen dion itsas nabigazioko tresna bat da, itsasaldiaren indarrari aurka egiten diona.Ainguratze aingura, bi kako edo gehiagoz osatua dago, aingura, itsas hondoan sartzeaz arduratzen direnak, itsasontzia noraezean eramana izatea eragotziz.
  • Kotwica – element wyposażenia jednostki pływającej służący do unieruchomienia jej na wodzie przez zaczepienie o dno, niekiedy do hamowania oraz wykonywania manewrów.Kotwice wytwarzane są najczęściej ze stali kutej bądź walcowanej, rzadziej odlewane ze staliwa. Głównymi elementami konstrukcyjnymi kotwicy są trzon oraz łapy niekiedy zakończone pazurami.
  • Я́корь В форме «якори» впервые фиксируется в договоре с греками в 907 году, что горит о том, что слово заимствовано устно из ср.-греч. άγκυρα [áŋкюра] не позднее VI века, когда в др.-рус. языке завершился переход начального «ан-» в «я-». Заимствование из германских языков - распространённое заблуждение, так как варяги (они же викинги или норманы) на Руси появились в X веке, когда этот переход завершился. После чего начальное «ан-» сохраняется, например, ангел, Андрей и др.
  • Una àncora és un instrument nàutic que permet a un vaixell fixar la seva posició en el mar, aferrant-se al fons marí sense preocupar-se dels corrents, impedint que navegui a la deriva.Els vaixells petits usualment només disposen d'una àncora, unida a la nau amb cadena, o cadena i corda, segons la seva eslora, i els més grans en tenen tres, una a la popa i dues a la proa enganxades amb cadenes.
  • A horgony a horgonyzat legfőbb része, mely a hajónak egy helyen való megtartására szolgál. A régi időben a föníciaiaknál, sőt még később is, e célra nagy kődarabokat (kőtömböket) vagy súlyos vasdarabokat használtak, melyek kötelekre kötve és a vízbe dobva a tengerfenékhez való súrlódásuk által akadályozták meg a hajónak helyéről való eltereltetését.
rdfs:label
  • Ancre (mouillage)
  • Aingura
  • Anchor
  • Ancla
  • Anker
  • Anker (schip)
  • Horgony
  • Jangkar
  • Kotva
  • Kotwica
  • Àncora
  • Àncora
  • Âncora
  • Çıpa
  • Котва
  • Якорь
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of