L'opéra de Pékin ou opéra de Beijing (chinois simplifié : 京剧 ; chinois traditionnel : 京劇 ; pinyin : Jīngjù) est un genre de spectacle combinant musique, danse acrobatique, théâtre et costumes flamboyants et faisant le récit d'histoires tirées du passé historique et du folklore chinois. Né à la fin du XVIIIe siècle, l'opéra de Pékin trouve son essor au milieu du XIXe siècle. Ce genre est populaire dans la cour de la dynastie Qing et est considéré comme un des trésors de la Chine.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • L'opéra de Pékin ou opéra de Beijing (chinois simplifié : 京剧 ; chinois traditionnel : 京劇 ; pinyin : Jīngjù) est un genre de spectacle combinant musique, danse acrobatique, théâtre et costumes flamboyants et faisant le récit d'histoires tirées du passé historique et du folklore chinois. Né à la fin du XVIIIe siècle, l'opéra de Pékin trouve son essor au milieu du XIXe siècle. Ce genre est populaire dans la cour de la dynastie Qing et est considéré comme un des trésors de la Chine. La majorité des troupes sont basées à Pékin et Tianjin dans le nord, et à Shanghai dans le sud. Cet art est également présent à Taïwan, où il est connu sous le nom de Guoju (chinois : 國劇 ; pinyin : Guójù). Il est aussi diffusé dans d'autres pays comme les États-Unis ou le Japon.L'opéra de Pékin comporte quatre principaux types d'artistes. Les troupes d'artistes possèdent souvent plusieurs représentants de chaque type, mais également de nombreux artistes avec un rôle moins important. Avec leurs costumes élaborés et colorés, les artistes sont les seuls points d'attention sur la scène traditionnellement clairsemée d'un opéra de Pékin. Ils utilisent leurs compétences en comédie, chanson, danse et combat dans des mouvements qui sont symboliques et suggestifs, plus que réalistes. Avant tout, leurs compétences sont évaluées sur la beauté de leurs mouvements. Les artistes adhèrent également à une variété de conventions stylistiques qui aident l'audience à suivre l'intrigue. Chaque mouvement possède ses propres significations et doit être exécuté en rythme avec la musique. Cette dernière peut être classée en deux styles : le Xipi et le Erhuang. Les mélodies incluent des arias, des mélodies fixes et des percussions. Le répertoire de l'opéra de Pékin inclut plus de 1 400 œuvres, basées sur l'histoire chinoise, le folklore chinois et de plus en plus sur la vie contemporaine.L'opéra de Pékin, considéré comme « féodal » et « bourgeois » durant la Révolution culturelle, est remplacé par des opéras aux thèmes révolutionnaires dans des buts de propagande et d'endoctrinement. Par la suite, ces transformations menées durant cette période sombre disparaissent en grande partie. Ces dernières années, l'opéra de Pékin a tenté de nombreuses réformes en réponse à la réduction du nombre de spectateurs. Ces réformes, parmi lesquelles une qualité accrue des interprétations, l'introduction de nouveaux éléments de spectacle et l'apparition de nouvelles pièces originales, ont été accueillies avec un succès mitigé.
  • La Ópera de Pekín (en chino: 京剧 jīngjù o 京戏 jīngxì), es una clase de Ópera China que se inició a mediados del siglo XIX y que se hizo extremadamente popular entre la corte de la dinastía Qing. Está considerada como una de las máximas expresiones de la cultura de China. El 16 de noviembre de 2010, la Unesco declaró la Ópera de Pekín como Patrimonio Cultural Inmaterial de la Humanidad
  • Opera pekińska – najbardziej znana forma chińskiej opery, mająca rangę klasycznego teatru narodowego. Ukształtowała się w połowie XIX wieku.Opera pekińska jest bardzo symboliczna i alegoryczna. Niemal nie używa się w niej dekoracji, a miejsce i czas akcji określa zazwyczaj muzyka. Aktorzy dla oddania sytuacji posługują się symbolicznymi rekwizytami i tak na przykład bat w ręku oznacza jazdę konną, wiosło przeprawianie się przez rzekę, chorągwie za plecami prowadzenie oddziału wojskowego. Funkcję i pozycję społeczną postaci ukazują noszone przez aktorów stroje, zaś maski – charakter granej postaci. Maska czerwona oznacza człowieka uczciwego, biała kłamcę, żółta wojownika, zaś złota bóstwo. Również ruchy aktorów są ściśle określone kanonami. Strach ukazywany jest przez wymachiwanie rękami nad głową, zaś złość poprzez wciągnięcie głowy między ramiona. Wszystkie te elementy sprawiają, że dla niebędącego Chińczykiem widza opera pekińska jest zazwyczaj zupełnie niezrozumiała.Aktorzy opery pekińskiej poza umiejętnościami dramatycznymi posiadają zazwyczaj także doskonałe umiejętności muzyczno-wokalne i akrobatyczne, gdyż wymagają od nich tego reguły przedstawienia. W przeszłości postacie kobiece były odgrywane przez mężczyzn.W operze pekińskiej występuje pięć podstawowych typów postaci: Sheng (生) – pozytywne postaci męskie, dzielące się na wojskowych (wu) i cywili (we), a także starych (laosheng) i młodych (xiaosheng). Dan (旦) – postaci kobiece, dzielące się na kobiety stare (laodan), młode i dobre (zhengdan), służące i kurtyzany (huadan) i amazonki (daomadan). Jing (净) – charakterystyczne, odznaczające się w fabule postaci męskie, dobre lub złe. Są to głównie wojskowi. Chou (丑) – postaci komiczne. Mo – postaci drugoplanowe.Scena w operze pekińskiej jest prostokątna, z trzech stron otwarta dla widzów, a z czwartej zasłonięta. Sceny budowano zazwyczaj przy świątyniach lub herbaciarniach, popularne były także wędrowne zespoły grające na rynkach i placach.Jednym z najbardziej znanych aktorów opery pekińskiej był Mei Lanfang (1894–1961).W 2010 roku opera pekińska została wpisana na listę niematerialnego dziedzictwa UNESCO.== Przypisy ==
  • 京劇(きょうげき、ピンイン:Jīng jù ジンジュウ)とは中国の伝統的な古典演劇である戯曲(歌劇の一種のこと)の1つである。清代に安徽省で発祥し北京を中心に発展したので京の名が付き、主に北京と上海の二流派がある。唱腔は板腔体を基本とし、声腔は西皮と二黄を主要なものとする。このため京劇に代表される西皮と二黄を総称して皮黄腔ということがある。
  • Peking operası (Çince: 京劇|, Pinyin: Jīngjù) 18. yüzyılda ortaya çıkmış, 19. yüzyıl ortalarında bugünkü halini almış bir Çin operası formudur. Qing Hanedanı yöneticileri ve halk tarafından büyük bir beğeniyle karşılanmıştır. Önemli topluluklar ülkenin kuzeyinde Pekin ve Tianjin'de, güneydeyse Shanghai'da bulunmaktadır. Pekin operası Tayvan'da da ilgiyle karşılanmaktadır, ayrıca ABD, Japonya gibi ülkelere de yayılmıştır.
  • A Ópera de Pequim (京剧, 京劇, Jīngjù) é uma forma de teatro chinês tradicional que combina música, performance vocal, mímica, dança e acrobacia. Ela surgiu nos anos fins do século XVIII e tornou-se plenamente desenvolvido e reconhecido em meados do século XIX. O formato ficou extremamente popular na corte da Dinastia Qing e se tornou considerado como um dos tesouros culturais da China. A maioria das trupes se baseiam nas performances em Pequim e Tianjin no norte, e Xangai no sul. O tipo de arte também é apreciado em Taiwan, onde é conhecido como Guoju (國劇; pinyin: Guójù). Também se espalhou para outros países como os Estados Unidos e Japão.== Referências ==
  • Пекинска опера (традиционен китайски: 京劇, опростен китайски: 京剧, пинин: Jīngjù) е вид традиционен китайски театър, който съчетава музика, песни, пантомима, танци и акробатика. Възниква в края на 18 век, но достига разцвета си и получава признание в средата на 19 век. Пекинската опера се радва на особена популярност в двора на династията Цин (17-20 век); на нея се гледа като на едно от културните богатства в Китай. Най-големите трупи са на север в Пекин и Тиендзин и в Шанхай, на юг.Този вид изкуство получава популярност и в Тайван, а по-късно и в други държави като САЩ и Япония.Пекинската опера включва 4 основни вида изпълнители. Трупите често имат по няколко изпълнители от различните разновидности, както и по няколко второстепенни третостепенни изпълнители.
  • Jing-opera of Peking-opera is een vorm van Chinese opera. Deze operavorm komt oorspronkelijk uit Peking (Beijing). Jing-opera is populair in Peking, Tianjin, Shanghai, Taiwan en in Amerikaanse en Japanse Chinatowns. In Nederland en België wordt Jing-opera vaak tijdens Chinese nieuwjaarsvieringen gespeeld.In de negentiende eeuw beïnvloedde de Jing-opera de Hui-opera en Han-opera. In die tijd werd Jing-opera door Qinqiang, Kunqu, Bangzi en Yiyangqiang beïnvloed. Tijdens de Qing-dynastie was de Jing-opera een geliefd vermaak van de keizers.De belangrijkste muziekinstrumenten zijn: huqin, gong en Chinese trommel.
  • L'Òpera de Pequín (en xinès 京剧 jingjù o ching-hsi) és un tipus d'òpera xinesa que es va iniciar a mitjans del segle XIX i que es va fer extremadament popular entre la cort de la dinastia Qing. Està considerada com una de les màximes expressions de la cultura xinesa. Els arguments de l'òpera de Pequín són molt variats i van des de les intrigues de la cort fins a gestes militars. Els seus temes, que estan centrats en la història, la política, la societat i la vida quotidiana, pretenen ser instructius i divertits alhora. Són importants tant la música, com els gestos, les acrobàcies i els cants. Està considerada com una expressió de l'ideal estètic de l'art operístic en la societat xinesa tradicional i segueix sent, avui en dia, un element del patrimoni cultural universalment apreciat a tot el país. Es tracta d'un art escènic que integra el cant, la recitació, l'actuació teatral i les arts marcials. Encara que es representa a tota la Xina, els centres operístics principals són Beijing, Tianjin i Xangai. Els cants i recitacions d'aquesta òpera s'interpreten principalment en el dialecte de Beijing, i la composició dels seus llibrets s'ajusta a regles molt estrictes que valoren sobretot la rima i el ritme. Algunes representacions poden durar fins a sis hores. En els últims 30 anys s'han creat també una sèrie d'obres amb temes contemporanis, i algunes d'elles han obtingut grans èxits. El teatre Xinés, herència de la cultura mil·lenària xinesa s'adapta també a la modernitat i coneix innovacions tot i que les seves característiques pròpies remunten a mitjans del segle XIX. Un espectacle fabulós a no perdre's. El 16 de novembre de 2010, la UNESCO declarà l'Òpera de Pequín com a Patrimoni Cultural Immaterial de la Humanitat.
  • A pekingi opera (egyszerűsített kínai: 京剧, hagyományos kínai:京劇, pinjin:Jīngjù, magyaros átírás szerint: csingcsü) a tradicionális kínai színház egyik válfaja, amely kombinálja a zenét, az éneket, a pantomimművészetet, a táncot és az akrobatikát. A 18. század végén kezdett terjedni, majd a 19. század közepére fejlődött ki teljesen és vált elismert műfajjá. A Csing-dinasztia idején különösen népszerű lett, és Kína kulturális kincseinek egyikévé nőtte ki magát. A legismertebb társulatok északon Pekingben és Tiencsinben (Tianjinban), délen Sanghajban működtek. Ezt a művészeti formát Tajvanon is művelték, ahol guoju (國劇; pinjin: Guójù) néven volt ismert, továbbá elterjedt más országokban is, például az Egyesült Államokban és Japánban.A pekingi operában négy fő előadótípus szerepel, seng (sheng), tan (dan), csing (jing) és csou (chou). Egy-egy társulatban általában több is megtalálható különböző összeállításokban, illetve számos másodlagos és harmadlagos előadóművész is. A gondosan megmunkált és színpompás jelmezeikkel az előadók jelentik a középpontot a pekingi opera jellemzően kopár színpadán. A művészek alkalmazzák a beszéd, ének, tánc és harci készségüket, amik inkább szimbolikusak és szemléletesek, és nem valósághűek. E képességeken túl az előadókat mozdulataik szépsége alapján értékelik. Az előadóművészeknek be kell tartaniuk bizonyos szövegbeli (stilisztikai) szabályokat, amelyek segítik a közönséget a cselekményben való eligazodásban. A cselekmény értelmét, jelentését minden egyes mozdulatnak ki kell fejeznie, a mozdulatoknak és a zenének együtt kell ezt elérnie. A pekingi opera zenéje hszipi (xipi) és erhuang (erhuang) stílusú. A dallamok között megtalálhatóak áriák, kötött dallamok, valamint ütős elemek is. A pekingi opera repertoárjában több mint 1400 darab található, amelyek a kínai történelemből, a kínai folklórból, illetve egyre nagyobb mértékben napjainkból szerzik témájukat.A kulturális forradalom idején a kínai művészet e formáját feudálisnak és burzsoának titulálták, és felváltotta a forradalmi opera, amit Mao Ce-tung (Mao Zedong) felesége, Csiang Csing (Jiang Qing) hozott létre és működtetett a forradalom idején, propaganda és tanítási célból. A kulturális forradalom után ezeket a módosításokat jórészt elvetették. Napjainkban a pekingi opera számos újításon esett át a csökkenő nézőszám miatt. Ezek az újítások – az előadások minőségbeli javítása, új előadásmódok bevezetése, új és eredeti darabok játszása – változó sikereket hoztak.
  • Die Peking-Oper (chinesisch 京劇 / 京剧, Pinyin Jīngjù) ist eine Form der chinesischen Oper. Die Peking-Oper vermischt viele künstlerische Elemente, so Singen, Tanzen, darstellendes Spiel und Kampfkunst. Die Ausstattung ist spärlich; allgemein arbeitet sie eher mit symbolischen als mit realistischen Mitteln. Zeit und Raum werden auf der Bühne in pantomimischen Darstellungen durchschritten. Im Gegensatz zu den anderen Formen der chinesischen Oper ist die Peking-Oper nicht nur eine regionale Spielart, sondern wird in ganz China von Theatergruppen aufgeführt.2010 wurde die Peking-Oper in die Repräsentative Liste des immateriellen Kulturerbes der Menschheit der UNESCO aufgenommen.
  • Opera Beijing (Hanzi sederhana: 京剧; Hanzi tradisional: 京劇; Pinyin: Jīngjù) adalah seni pentas yang memadukan kemampuan seni drama, menyanyi, tari, dan tidak jarang pula diisi dengan aksi akrobat dan bela diri dengan para pelakonnya memakai pakaian bercorak warna-warni diiringi musik yang merupakan instrumen tradisional negeri Cina.Menurut beberapa referensi, opera Beijing ini lahir di penghujung abad ke-18 saat kaisar Qianlong dari Dinasti Qing atau Dinasti Manchuria berkuasa. Pertunjukkan yang berakar dari huabu, bentuk-bentuk opera yang lebih kuno dari sejumlah pelosok Cina, itu langsung memikat permaisurinya.
  • 경극(중국어 간체: 京剧, 정체: 京劇, 병음: Jīngjù 징쥐[*]) 또는 경희(京戱)는 중국 연극 가운데 하나로, 한마디로 말해서 북경에서 육성된 연극이라는 의미이다. 오늘날에 와서는 중국의 고전극이라고 하면 바로 경극을 가리키며 마치 중국 고전극의 대명사처럼 되어 버렸다. 그런만큼 연극으로서도 지금까지의 여러 유파나 계통의 예능이 집약되고 세련되어 민중의 지지도 컸었다. 경극은 넓은 지역에 걸친 각지의 연극이나 모든 예능이 청나라 중기 전후 수도 북경에 모여져 거기서 경극이라는 형태로 대성되었다. 바꿔 말하면 중앙집권주의에 의한 당시의 정권, 즉 청조 정부의 문교 정책과 민중의 취향에 그 기본 가곡인 서피(西皮)와 이황(二黃)이 널리 합치하고, 더구나 오랜 세월을 두고 많은 명배우를 배출하였다는 것이 경극이 발전 형성된 이유라고 하겠다. 그러나 한때는 경극을 평극(平劇)이라고 부른 적도 있었다. 그것은 자유중국의 국민당 정부가 북경을 북평(北平)이라 개칭하였기 때문이나 지금은 다시 경극으로 불리고 있다.
  • Peking opera or Beijing opera (simplified Chinese: 京剧; traditional Chinese: 京劇; pinyin: Jīngjù) is a form of traditional Chinese theatre which combines music, vocal performance, mime, dance, and acrobatics. It arose in the late 18th century and became fully developed and recognized by the mid-19th century. The form was extremely popular in the Qing Dynasty court and has come to be regarded as one of the cultural treasures of China. Major performance troupes are based in Beijing and Tianjin in the north, and Shanghai in the south. The art form is also preserved in Taiwan, where it is known as Guoju (國劇; pinyin: Guójù). It has also spread to other countries such as the United States and Japan.Peking opera features four main types of performers. Performing troupes often have several of each variety, as well as numerous secondary and tertiary performers. With their elaborate and colorful costumes, performers are the only focal points on Peking opera's characteristically sparse stage. They utilize the skills of speech, song, dance, and combat in movements that are symbolic and suggestive, rather than realistic. Above all else, the skill of performers is evaluated according to the beauty of their movements. Performers also adhere to a variety of stylistic conventions that help audiences navigate the plot of the production. The layers of meaning within each movement must be expressed in time with music. The music of Peking opera can be divided into the Xipi (西皮) and Erhuang (二黄) styles. Melodies include arias, fixed-tune melodies, and percussion patterns. The repertoire of Peking opera includes over 1,400 works, which are based on Chinese history, folklore, and, increasingly, contemporary life.Peking opera was denounced as 'feudalistic' and 'bourgeois' during the Cultural Revolution of the 1960s, and replaced with the eight revolutionary model operas as a means of propaganda and indoctrination. After the Cultural Revolution, these transformations were largely undone. In recent years, Peking opera has attempted numerous reforms in response to sagging audience numbers. These reforms, which include improving performance quality, adapting new performance elements, and performing new and original plays, have met with mixed success.
  • Пекинская опера — одна из форм традиционной китайской оперы.Возникла в конце XVIII века и стала в полной мере разработана и признана в середине XIX века. Сочетает в себе музыку, вокальные исполнения, пантомимы, танцы и акробатику. По одной из версий в 1790 году в Пекин на праздник в честь 80-летия императора Цяньлуна приехали сразу четыре оперные труппы из провинции Аньхой. Игра их так понравилась императору, что он велел всем артистам остаться в столице навсегда и развивать в ней театр. Основные труппы находятся в Пекине и Тяньцзине на севере и в Шанхае на юге страны. Пекинская опера представлена также и на Тайване.Самый знаменитый фильм о пекинской опере — «Прощай, моя наложница» (Режиссёр Чэнь Кайгэ).
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 204171 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 74168 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 141 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 109954349 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:année
  • 1964 (xsd:integer)
  • 1966 (xsd:integer)
  • 1969 (xsd:integer)
  • 1971 (xsd:integer)
  • 1974 (xsd:integer)
  • 1976 (xsd:integer)
  • 1979 (xsd:integer)
  • 1984 (xsd:integer)
  • 1986 (xsd:integer)
  • 1988 (xsd:integer)
  • 1989 (xsd:integer)
  • 1990 (xsd:integer)
  • 1991 (xsd:integer)
  • 1994 (xsd:integer)
  • 1997 (xsd:integer)
  • 1999 (xsd:integer)
  • 2000 (xsd:integer)
  • 2001 (xsd:integer)
  • 2003 (xsd:integer)
  • 2004 (xsd:integer)
  • 2005 (xsd:integer)
  • 2006 (xsd:integer)
  • 2007 (xsd:integer)
  • 2008 (xsd:integer)
  • 2010 (xsd:integer)
prop-fr:c
  • 國劇
prop-fr:date
  • 2013-07-02 (xsd:date)
prop-fr:doi
  • 10.101700 (xsd:double)
  • 10.109300 (xsd:double)
  • 10.116200 (xsd:double)
  • 10.117700 (xsd:double)
  • 10.121500 (xsd:double)
  • 10.230700 (xsd:double)
prop-fr:id
  • 418 (xsd:integer)
prop-fr:isbn
  • 7 (xsd:integer)
  • 978 (xsd:integer)
  • 0978-02-04 (xsd:date)
prop-fr:issn
  • 9782746921467 (xsd:double)
prop-fr:jour
  • 11 (xsd:integer)
prop-fr:jstor
  • 834024 (xsd:integer)
  • 852559 (xsd:integer)
  • 1124084 (xsd:integer)
  • 1124341 (xsd:integer)
  • 1124385 (xsd:integer)
  • 1124387 (xsd:integer)
  • 1124399 (xsd:integer)
  • 1124455 (xsd:integer)
  • 1124562 (xsd:integer)
  • 1124569 (xsd:integer)
  • 1144648 (xsd:integer)
  • 1146013 (xsd:integer)
  • 1146628 (xsd:integer)
  • 2870630 (xsd:integer)
  • 2870631 (xsd:integer)
  • 3206634 (xsd:integer)
  • 3594285 (xsd:integer)
prop-fr:lague
  • en
prop-fr:langue
  • en
  • fr
prop-fr:lienPériodique
  • Libération
prop-fr:lienÉditeur
  • Université Lumière Lyon 2
prop-fr:lieu
  • Hong Kong
  • Champs-sur-Marne, France
  • Pékin, Chine
prop-fr:lireEnLigne
prop-fr:liste
  • représentatif
prop-fr:légende
  • Représentation de l'opéra de Pékin.
prop-fr:mois
  • janvier
prop-fr:nom
  • Chou
  • Chen
  • Diamond
  • Goldstein
  • Guy
  • Mitchell
  • Ray
  • Ward
  • Yang
  • Fei
  • Auzias
  • Chang
  • Hsu
  • Huang
  • Rao
  • Gibson
  • Labourdette
  • Thorpe
  • Banu
  • Bian
  • Brockbank
  • Chengbei
  • Corvin
  • Der-Wei Wang
  • Halson
  • Huizhu Sun
  • L'opéra de Pékin
  • La Bardonnie
  • Lu
  • Mackerras
  • Perng
  • Rio-Bordes
  • Wichmann
  • Wichmann-Walczak
  • Wiswell
  • Yeu
  • Zha Peide
prop-fr:numéro
  • 1 (xsd:integer)
  • 2 (xsd:integer)
  • 3 (xsd:integer)
  • 4 (xsd:integer)
prop-fr:numéroD'édition
  • 1 (xsd:integer)
prop-fr:oldid
  • 94561662 (xsd:integer)
prop-fr:p
  • Guójù
  • Jīngjù
prop-fr:pagesTotales
  • 136 (xsd:integer)
  • 152 (xsd:integer)
prop-fr:passage
  • 195 (xsd:integer)
  • 204 (xsd:integer)
prop-fr:prénom
  • Dominique
  • Nancy
  • Yi
  • Anna
  • Catherine
  • Colin
  • David
  • Donald
  • Elizabeth
  • Georges
  • Jean-Paul
  • John D.
  • Joshua
  • Mathilde
  • Michel
  • Roger
  • William
  • Ashley
  • Xu
  • Barbara E.
  • Ching-Hsi
  • Chunfang Faye
  • Colin Patrick
  • Daniel S. P.
  • Dolores Menstell
  • Ella L.
  • Heisey D.
  • Huei-Yuan Belinda
  • Hui-ling
  • J. Philip
  • Jingsong
  • Jinpei
  • June V.
  • Nancy Yunhwa
  • Richard F. S.
  • Tian Jia
  • Xing
prop-fr:périodique
  • Asian Theatre Journal
  • Comparative Drama
  • Libération
  • The Drama Review
  • Chinese Literature: Essays, Articles, Reviews
  • Ethnomusicology
  • The Musical Quarterly
  • Asian Music
  • Cambridge Opera Journal
  • East Asian Cultures Critique
  • Educational Theatre Journal
  • Man, New Series
  • Modern China
  • Shakespeare Quarterly
  • TDR
prop-fr:ref
  • http://books.google.fr/books?id=6cLOIH3GLJEC&pg=PA186&dq=opéra+de+Pékin#PPA186,M1
prop-fr:région
  • Asie et Pacifique
prop-fr:s
  • 京剧
prop-fr:sousTitre
  • Quintessence de la culture chinoise
prop-fr:t
  • 京劇
prop-fr:titre
  • Dictionnaire encyclopédique du théâtre à travers le monde
  • Mei Lanfang and the Nationalization of Peking Opera, 1912–1930
  • Drama and Politics in the China of the Twelfth Party Congress
  • Listening to Theatre: The Aural Dimension of Beijing Opera
  • Brokering Glory for the Chinese Nation: Peking Opera's 1930 American Tour
  • Racial Essences and Historical Invisibility: Chinese Opera in New York, 1930
  • Only joking? The role of the clown and percussion in Jingu
  • Not Merely Players: Drama, Art and Ritual in Traditional China
  • Tradition and Innovation in Contemporary Beijing Opera Performance
  • Drama Kings: Players and Publics in the Re-creation of Peking Opera, 1870–1937
  • Afternoon Tea at the Beijing Opera
  • At the Crossroads: Peking Opera in Taiwan Today
  • Beijing Official Web Portal
  • Beijing Opera Masks
  • Beijing Opera in modern China
  • Beijing Opera introduction
  • Censorship: 8 Model Works
  • Dossiers sur l'Opéra de Pékin
  • Figures d'acrobates.
  • The Appreciation of Chinese Opera: A Reply to Ching-Hsi Perng
  • Impersonating China
  • Kingdom of Desire: The Three Faces of Macbeth
  • L'Opéra de Pékin
  • L'opéra de Pékin
  • Le Petit Futé Pékin
  • Governing the Arts, Governing the State: Peking Opera and Political Authority in Taiwan
  • Musical Elements of Chinese Opera
  • National Centre for the Performing Arts
  • Peking Opera: A Short Guide
  • Rhetoric of the Chinese Cultural Revolution
  • Shakespeare Renaissance in China
  • Shakespeare in Traditional Chinese Operas
  • Album de visages d'opéra du Bureau de la Grande Paix
  • The Performing Arts in Contemporary China
  • Theatre and the Taipings
  • To Make People Happy, Drama Imitates Joy: The Chinese Theatrical Concept of Mo
  • Xipi and Erhuang of Beijing and Guangdong styles
  • A Theatre of Taiwaneseness: Politics, Ideologies, and Gezaixi
  • e=3
  • Xiqu Research and Translation with the Artists in Mind
  • in Chinese Aesthetics and Literature: A Reader
  • "Reform" at the Shanghai Beijing Opera Company and Its Impact on Creative Authority and Repertory
  • Behind the Bamboo Curtain: What the Communists Did to the Peking opera
  • Striking Their Own Poses: The History of Cross-Dressing on the Chinese Stage
  • Othello and Beijing Opera: Appropriation As a Two-Way Street
  • Opera performance archives of the Beijing Opera Troupe
  • Beijing Opera videos with background information in English
  • How the Chinese Actor Trains: Interviews with Two Peking Opera Performers
  • Regards sur l'Opéra de Pékin au XXe siècle: un art en mutation
prop-fr:traducteur
  • Isabelle Chelley
  • Zhang Yuyuan
prop-fr:url
prop-fr:urlTexte
prop-fr:volume
  • 1 (xsd:integer)
  • 2 (xsd:integer)
  • 3 (xsd:integer)
  • 6 (xsd:integer)
  • 7 (xsd:integer)
  • 11 (xsd:integer)
  • 12 (xsd:integer)
  • 14 (xsd:integer)
  • 15 (xsd:integer)
  • 20 (xsd:integer)
  • 21 (xsd:integer)
  • 22 (xsd:integer)
  • 25 (xsd:integer)
  • 26 (xsd:integer)
  • 34 (xsd:integer)
  • 35 (xsd:integer)
  • 39 (xsd:integer)
  • 41 (xsd:integer)
  • 43 (xsd:integer)
  • 44 (xsd:integer)
  • 50 (xsd:integer)
prop-fr:vote
  • BA
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:éditeur
  • Oxford University Press
  • Asian Theatre Journal
  • University of California Press
  • University of Hawaii Press
  • éditions Bordas
  • SUNY Press
  • Ablex/Greenwood
  • Asian Music
  • Le Petit futé
  • Long River Press
  • Sciences Po. Lyon - Université Lumière Lyon 2
  • The Drama Review: TDR
  • University of South California Press
  • Édition en Langues étrangères
  • Éditions Music & Entertainment Books
dcterms:subject
rdfs:comment
  • L'opéra de Pékin ou opéra de Beijing (chinois simplifié : 京剧 ; chinois traditionnel : 京劇 ; pinyin : Jīngjù) est un genre de spectacle combinant musique, danse acrobatique, théâtre et costumes flamboyants et faisant le récit d'histoires tirées du passé historique et du folklore chinois. Né à la fin du XVIIIe siècle, l'opéra de Pékin trouve son essor au milieu du XIXe siècle. Ce genre est populaire dans la cour de la dynastie Qing et est considéré comme un des trésors de la Chine.
  • La Ópera de Pekín (en chino: 京剧 jīngjù o 京戏 jīngxì), es una clase de Ópera China que se inició a mediados del siglo XIX y que se hizo extremadamente popular entre la corte de la dinastía Qing. Está considerada como una de las máximas expresiones de la cultura de China. El 16 de noviembre de 2010, la Unesco declaró la Ópera de Pekín como Patrimonio Cultural Inmaterial de la Humanidad
  • 京劇(きょうげき、ピンイン:Jīng jù ジンジュウ)とは中国の伝統的な古典演劇である戯曲(歌劇の一種のこと)の1つである。清代に安徽省で発祥し北京を中心に発展したので京の名が付き、主に北京と上海の二流派がある。唱腔は板腔体を基本とし、声腔は西皮と二黄を主要なものとする。このため京劇に代表される西皮と二黄を総称して皮黄腔ということがある。
  • Peking operası (Çince: 京劇|, Pinyin: Jīngjù) 18. yüzyılda ortaya çıkmış, 19. yüzyıl ortalarında bugünkü halini almış bir Çin operası formudur. Qing Hanedanı yöneticileri ve halk tarafından büyük bir beğeniyle karşılanmıştır. Önemli topluluklar ülkenin kuzeyinde Pekin ve Tianjin'de, güneydeyse Shanghai'da bulunmaktadır. Pekin operası Tayvan'da da ilgiyle karşılanmaktadır, ayrıca ABD, Japonya gibi ülkelere de yayılmıştır.
  • A pekingi opera (egyszerűsített kínai: 京剧, hagyományos kínai:京劇, pinjin:Jīngjù, magyaros átírás szerint: csingcsü) a tradicionális kínai színház egyik válfaja, amely kombinálja a zenét, az éneket, a pantomimművészetet, a táncot és az akrobatikát. A 18. század végén kezdett terjedni, majd a 19. század közepére fejlődött ki teljesen és vált elismert műfajjá. A Csing-dinasztia idején különösen népszerű lett, és Kína kulturális kincseinek egyikévé nőtte ki magát.
  • L'Òpera de Pequín (en xinès 京剧 jingjù o ching-hsi) és un tipus d'òpera xinesa que es va iniciar a mitjans del segle XIX i que es va fer extremadament popular entre la cort de la dinastia Qing. Està considerada com una de les màximes expressions de la cultura xinesa. Els arguments de l'òpera de Pequín són molt variats i van des de les intrigues de la cort fins a gestes militars.
  • Jing-opera of Peking-opera is een vorm van Chinese opera. Deze operavorm komt oorspronkelijk uit Peking (Beijing). Jing-opera is populair in Peking, Tianjin, Shanghai, Taiwan en in Amerikaanse en Japanse Chinatowns. In Nederland en België wordt Jing-opera vaak tijdens Chinese nieuwjaarsvieringen gespeeld.In de negentiende eeuw beïnvloedde de Jing-opera de Hui-opera en Han-opera. In die tijd werd Jing-opera door Qinqiang, Kunqu, Bangzi en Yiyangqiang beïnvloed.
  • Opera pekińska – najbardziej znana forma chińskiej opery, mająca rangę klasycznego teatru narodowego. Ukształtowała się w połowie XIX wieku.Opera pekińska jest bardzo symboliczna i alegoryczna. Niemal nie używa się w niej dekoracji, a miejsce i czas akcji określa zazwyczaj muzyka. Aktorzy dla oddania sytuacji posługują się symbolicznymi rekwizytami i tak na przykład bat w ręku oznacza jazdę konną, wiosło przeprawianie się przez rzekę, chorągwie za plecami prowadzenie oddziału wojskowego.
  • 경극(중국어 간체: 京剧, 정체: 京劇, 병음: Jīngjù 징쥐[*]) 또는 경희(京戱)는 중국 연극 가운데 하나로, 한마디로 말해서 북경에서 육성된 연극이라는 의미이다. 오늘날에 와서는 중국의 고전극이라고 하면 바로 경극을 가리키며 마치 중국 고전극의 대명사처럼 되어 버렸다. 그런만큼 연극으로서도 지금까지의 여러 유파나 계통의 예능이 집약되고 세련되어 민중의 지지도 컸었다. 경극은 넓은 지역에 걸친 각지의 연극이나 모든 예능이 청나라 중기 전후 수도 북경에 모여져 거기서 경극이라는 형태로 대성되었다. 바꿔 말하면 중앙집권주의에 의한 당시의 정권, 즉 청조 정부의 문교 정책과 민중의 취향에 그 기본 가곡인 서피(西皮)와 이황(二黃)이 널리 합치하고, 더구나 오랜 세월을 두고 많은 명배우를 배출하였다는 것이 경극이 발전 형성된 이유라고 하겠다. 그러나 한때는 경극을 평극(平劇)이라고 부른 적도 있었다.
  • A Ópera de Pequim (京剧, 京劇, Jīngjù) é uma forma de teatro chinês tradicional que combina música, performance vocal, mímica, dança e acrobacia. Ela surgiu nos anos fins do século XVIII e tornou-se plenamente desenvolvido e reconhecido em meados do século XIX. O formato ficou extremamente popular na corte da Dinastia Qing e se tornou considerado como um dos tesouros culturais da China. A maioria das trupes se baseiam nas performances em Pequim e Tianjin no norte, e Xangai no sul.
  • Die Peking-Oper (chinesisch 京劇 / 京剧, Pinyin Jīngjù) ist eine Form der chinesischen Oper. Die Peking-Oper vermischt viele künstlerische Elemente, so Singen, Tanzen, darstellendes Spiel und Kampfkunst. Die Ausstattung ist spärlich; allgemein arbeitet sie eher mit symbolischen als mit realistischen Mitteln. Zeit und Raum werden auf der Bühne in pantomimischen Darstellungen durchschritten.
  • Пекинска опера (традиционен китайски: 京劇, опростен китайски: 京剧, пинин: Jīngjù) е вид традиционен китайски театър, който съчетава музика, песни, пантомима, танци и акробатика. Възниква в края на 18 век, но достига разцвета си и получава признание в средата на 19 век. Пекинската опера се радва на особена популярност в двора на династията Цин (17-20 век); на нея се гледа като на едно от културните богатства в Китай.
  • Opera Beijing (Hanzi sederhana: 京剧; Hanzi tradisional: 京劇; Pinyin: Jīngjù) adalah seni pentas yang memadukan kemampuan seni drama, menyanyi, tari, dan tidak jarang pula diisi dengan aksi akrobat dan bela diri dengan para pelakonnya memakai pakaian bercorak warna-warni diiringi musik yang merupakan instrumen tradisional negeri Cina.Menurut beberapa referensi, opera Beijing ini lahir di penghujung abad ke-18 saat kaisar Qianlong dari Dinasti Qing atau Dinasti Manchuria berkuasa.
  • Peking opera or Beijing opera (simplified Chinese: 京剧; traditional Chinese: 京劇; pinyin: Jīngjù) is a form of traditional Chinese theatre which combines music, vocal performance, mime, dance, and acrobatics. It arose in the late 18th century and became fully developed and recognized by the mid-19th century. The form was extremely popular in the Qing Dynasty court and has come to be regarded as one of the cultural treasures of China.
  • Пекинская опера — одна из форм традиционной китайской оперы.Возникла в конце XVIII века и стала в полной мере разработана и признана в середине XIX века. Сочетает в себе музыку, вокальные исполнения, пантомимы, танцы и акробатику. По одной из версий в 1790 году в Пекин на праздник в честь 80-летия императора Цяньлуна приехали сразу четыре оперные труппы из провинции Аньхой. Игра их так понравилась императору, что он велел всем артистам остаться в столице навсегда и развивать в ней театр.
rdfs:label
  • Opéra de Pékin
  • Jing-opera
  • Opera Beijing
  • Opera di Pechino
  • Opera pekińska
  • Pekin operası
  • Peking opera
  • Peking-Oper
  • Pekingi opera
  • Òpera de Pequín
  • Ópera de Pekín
  • Ópera de Pequim
  • Пекинска опера
  • Пекинская опера
  • 京劇
  • 경극
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:genre of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:genre of
is foaf:primaryTopic of