Héritière du compagnonnage d'arme du haut Moyen Âge, la vassalité est la situation de dépendance d’un homme libre (vassal, du celtique *uasso-,, jeune homme, écuyer, par le latin médiéval vassus puis vassalus) envers son seigneur par la cérémonie de l’hommage.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Héritière du compagnonnage d'arme du haut Moyen Âge, la vassalité est la situation de dépendance d’un homme libre (vassal, du celtique *uasso-,, jeune homme, écuyer, par le latin médiéval vassus puis vassalus) envers son seigneur par la cérémonie de l’hommage. Le système féodo-vassalique s’est développé à cause de l’affaiblissement de l’autorité publique après l’effondrement de l’empire carolingien (Xe - XIe siècle) : l’empereur, les rois et bientôt les princes territoriaux étaient incapables de faire régner l’ordre et d’imposer leur pouvoir aux seigneurs locaux. Un réseau de relations d’homme à homme s’impose donc, donnant des droits et des devoirs pour chacun d’entre eux, une pyramide sociale allant théoriquement du roi au grand seigneur (grand feudataire), seigneur, vassal et arrière-vassal (Vavasseur) mais dont l'effectivité dépend de l'autorité du supérieur.
  • Vassalagem é um termo comum e econômico que foi usado principalmente na Idade Média onde um indivíduo, denominado vassalo, oferece ao senhor ou suserano, fidelidade e trabalho em troca de proteção e um lugar no sistema de produção. As redes de vassalagem estendiam-se por várias regiões, sendo o rei o suserano mais poderoso.Dessa maneira, afirmam-se as relações de dependência pessoal, de vassalagem, garantindo aos senhores aumentar continuamente sua força militar, através do apoio armado que recebiam de seus vassalos (guerreiros). Estes, em troca de fidelidade e lealdade a seu senhor, recebiam benefícios, como o feudo. A cerimônia da homenagem, através da qual o vassalo colocava suas mãos entre as do senhor, sacramentava, solenemente, os laços de dependência pessoal. Ao longo da Alta Idade Média, esse quadro político se consolida, afirmando-se o poder local, monopolizado pelo senhor feudal.Através da Cerimônia de Vassalagem garantia-se apoio armado ao senhor, principal razão da pratica de vassalagem. Em troca de um feudo e da proteção do senhor, o vassalo lhe garantia assistência militar, o provisionamento de cavaleiros, hospedagem, participação nos tribunais do senhor e garantia de pagamento de resgate, em caso de captura do senhor. O ritual é dividido em três partes: a homenagem, a fé e a investidura.A primeira fase é a homenagem, a fase verbal. O vassalo exprime sua vontade de se tornar homem do senhor. Depois o vassalo coloca suas mãos entre as do senhor em sinal de submissão. A homenagem não podia ser feita por procuração.“Provavelmente a partir do período Carolíngio, um segundo ritual, propriamente religioso, veio sobrepor-se ao anterior: com a mão estendida sobre os evangelhos ou sobre as relíquias, o novo vassalo jurava ser fiel ao seu senhor.” Essa é a fase chamada fé.“O ritual da entrada em vassalagem termina com a investidura do feudo, que se processa mediante a entrega de um objeto simbólico, pelo senhor ao seu vassalo.”O absolutismo é um regime político que restringe a liberdade dos vassalos. Reino é o conjunto de vassalos e servos de um rei.== Referências ==
  • Ein Vasall (von Keltisch gwas, von lat. vassus „Knecht“) war im frühen Mittelalter (6.−7. Jahrhundert) ein Herr, der sich freiwillig als Gefolgsmann in den Dienst eines anderen Herren stellte und sich diesem für bestimmte militärische oder diplomatische Dienstleistungen verpflichtete. Der Vasall musste eine bestimmte Anzahl an Soldaten zur Verfügung stellen, um somit den Dienstherrn in dessen Krieg zu unterstützen. Die Lehnspflicht bestand aber auch aus Abgaben, zum Beispiel für die herrschaftlichen Kriegsdienste, oder aus ähnlichen Leistungen. Der Vasall genoss im Gegenzug den Schutz seines Lehnsherren.Auch ein Fürst konnte Vasall sein und sich der Oberherrschaft eines anderen Fürsten unterwerfen. Ein gutes Beispiel hierfür ist die Beziehung des englischen zum französischen König im 12. Jahrhundert. Der englische König hatte zahlreiche Besitzungen in Frankreich, doch diese waren alle Lehnschaften des französischen Königs. Der König von England war also dem König von Frankreich als dessen Lehnsmann untertan. Als Herzog der Normandie und von Guyenne sowie Graf von Anjou, Maine, Berry, Bretagne, Touraine und Poitou war er zwar der mächtigste Vasall in Frankreich, aber immerhin ein Vasall, also Philipp II. zu Diensten verpflichtet, obwohl sie hierarchisch gleichgestellt waren.Ein Vasall war seinem Herrn zu consilium et auxilium verpflichtet, er musste dem Lehnsherrn loyal mit Rat und Tat helfen. Falsche oder ungünstige Ratschläge oder unterlassene Unterstützung konnten Bestrafung oder das Beenden der Vasallität bewirken. Es bestand eine Abhängigkeit zwischen Vasall und Lehnsherr. Der Vasall genoss den Schutz des Lehnsherrn, der ihn im Zweifelsfall mit allen Mitteln verteidigte. Dazu war der Lehnsherr auf die Unterstützung seiner Vasallen angewiesen, die ihm ein Soldatenkontingent stellten oder sich zu anderer Unterstützung verpflichtet hatten.Der Vasall im Feudalismus des 8. Jahrhunderts war der Vorgänger des Lehnsmannes im späteren Mittelalter. Doch das Lehnswesen unterschied sich schon bald ziemlich stark von der Vasallität. Der Vasall war seinem Dienstherrn noch persönlich verpflichtet, während der Lehnsmann sich nur über sein Lehen in die Abhängigkeit vom Lehnsherren begab. In manchen Fällen wurde das Lehen sogar erblich, was in der ursprünglichen Vasallität nicht vorgesehen war. Nur durch die Vergabe von eigenen Ländereien als Lehen konnten die Landesherren des ausgehenden Mittelalters ihre Armeen unterhalten. Da sie sich auf die Art immer mehr ihrer eigenen Hausmacht berauben mussten, im Gegenzug aber ihre Lehnsleute immer mächtiger machten, wurde der Treueeid bald zu einer Farce, da die Lehnsherren schließlich sogar ihre Lehnsleute zusätzlich bezahlen mussten, um deren Dienstleistungen zu erhalten.
  • Vasallo es el nombre que recibía un noble de categoría inferior que se ponía bajo la protección de un noble de categoría superior, su señor feudal. El vasallo juraba fidelidad a su señor y se comprometía a prestarle determinadas obligaciones, principalmente de apoyo político y militar (auxilium et consilium), recibiendo como contraprestación un beneficio, habitualmente el control y jurisdicción sobre la tierra y la población de su feudo o señorío.Vasallaje es la denominación de la relación entre vasallo y señor. Era un contrato sinalagmático, con obligaciones para ambas partes, que se establecía entre dos hombres libres. Ambas partes se comprometían a guardarse lealtad y no traicionar el vínculo que se establecía entre ellos. Las obligaciones contractuales de la relación vasallática quedaban sin efecto para una parte si la otra incumplía gravemente las suyas (felonía).
  • Vassall o feudatari és el terme amb el qual en el feudalisme es designa a un noble de categoria inferior que demana protecció a un noble de categoria superior, el seu senyor feudal. Li jura fidelitat, dóna assistència i presta servei militar a favor seu, rebent a canvi el control i jurisdicció sobre la terra i la població del seu feu o senyoriu.
  • Wasal (łac. vassus, z celt. gwas, sługa) – we wczesnym średniowieczu osoba wolna oddająca się pod opiekę seniora w akcie komendacji. W zamian za lenno wasal zobowiązywał się służyć wiernie seniorowi radą i pomocą orężną. Uroczystą ceremonią przekazania lenna była inwestytura. Później wasal to osoba, która złożyła hołd lenny i przysięgę na wierność. Wasal sam mógł mieć wasala, dla którego był seniorem. Czyli oddawał mu w opiece fragment ziemi, którą sam otrzymał od własnego seniora. Z uwagi na popularność zasady w feudalizmie europejskim wasal mojego wasala nie jest moim wasalem stosunki lenne tworzyły skomplikowaną strukturę społeczną.
  • Nel mondo medievale antico, per vassallo, dal latino medievale vassallum, derivato da vassus ("servo"), di origine germanica (da gwas, che significa "giovane, garzone, valletto"), si intende colui che, in qualità di concessionario, riceve dal sovrano (il concedente) l'affidamento di incarichi amministrativi e, contemporaneamente, la gestione di territori, prestando in cambio un giuramento di obbedienza e fedeltà, oltre allo svolgimento delle funzioni amministrative delegate dal sovrano.
  • Vasal adalah seseorang yang menjalin hubungan dengan monarki yang berkuasa—biasanya dalam bentuk dukungan militer, perlindungan bersama (mutual protection), atau pemberian upeti, dan menerima jaminan dan imbalan tertentu sebagai gantinya. Sistem ini telah ada sebelum hingga berakhirnya feudalisme di Eropa pada abad pertengahan. Selain di Eropa, sistem yang hampir mirip juga ditemukan pada kekaisaran Mongolia, Jepang (Gokenin), dan lainnya.
  • Basailu, erregimen feudalean, zerbitzu batzuen truke jaun baten babes eta menpean jartzen zen gizabanako askea izan zen.Basailuak jaunari leialtasuna eta laguntza (batez ere militarra) (auxilium et consilium) zin egitearen truke, jaunak lur-sailen bat -feudoa- eman ohi zion. Kontratu sinalagmatiko hau gauzatzeko gorazarrearen erritua egiten zuten. Inmixtio manum eta osculum eta gero, jaunak inbestidura-ekitaldia egiten zuen.Jaun eta basailuaren arteko harreman hauek gizarte osora zabaltzen ziren, horrela, piramide soziala sortuz. Erregearen basailuak ziren gorenekoak: "basailu handi" edo "koroaren basailu" izenekoak.Behe Erdi Aroan sistema krisialdian sartu zen, batez ere, erregeek bere buruei imperator in regno suo (enperadoreak bere erresuman) aldarrikatu zienean. Burgesiaren sorrera eta goi eta behe nobleziaren arteko ezberdintasunek ere prozesuan lagundu zuten.Nahiz eta batzuetan nahasi, basailua eta jopua ez ziren parekoak, jopua askea ez zen, jabearen menpekotasun osoan zegoen pertsona, esklaboa, zelako.
  • Vasal, Avrupa feodal sisteminde, derebeyine (feodal lord) hizmetleri karşılığında kendisine toprak ve köylü (yurtluk) tahsis edilen kişi. Bununla birlikte bazı vasallara yurtluk tahsis edilmezdi ve bunlar efendilerinin şatosunda ikâmet ederdi. Bunlara örnek olarak sarayda yaşayan şövalyeler gösterilebilir.Kelt kökenli Latince bir sözcük olan vasal "elde tutan" anlamına gelir.Yurtluklarını doğrudan hükümdardan kiralayan baronlar en önemli feodal sınıfı oluşturuyorlardı. Kadınlar da yurtluk kiralayarak vasal olabiliyorlardı; ancak hizmetleri kocaları tarafından yerine getiriliyordu.Feodal sözleşmeler gereği bir soylu, vasallarına toprak ve köylü tahsis etmekle, onları korumakla ve kanun önünde adil davranmakla yükümlüydü. Bunun karşılığında askerî, adlî ve idarî hizmetler ile bazı vergileri talep edebilirdi. Bu vergilere, topraklar miras yoluyla ve devir yoluyla el değiştirdiğinde toprak sahibine verilen vergiler ve şövalyelerin savaşa gitmek yerine verebildiği "scutage" vergisi örnek verilebilir. Zamanla bunların yerini düzenli ödenen vergiler aldı. Bir vasalın görevlerini yerine getirmemesi ve efendisine sadık kalmaması kanun önünde en ciddî suçlardan biriydi.Zamanla vasalların yetkileri çok genişledi ve yurtlukların mirasçılara geçmesini engellemek neredeyse imkansız hâle geldi. Miras sözleşmeleri toprakların bölünmemesini garanti altına alıyordu ve genellikle topraklar en büyük oğula geçiyordu. Vasallar ilk önce bir vergi karşılığında yurtluklarını başkasına devretme hakkını elde ettiler. Zamanla topraklarını bölüp başka vasallara kiraya verme hakkını elde ettiler ve kendileri de lorda benzer bir statüye sahip oldular. Mirasçısı olmayan vasalların ve efendisine karşı suç işleyen vasalların toprakları toprak sahibine geri dönüyordu.
  • Вассалите́т (фр. vassalité, от лат. vassus — «слуга») — система иерархических отношений между феодалами. Состоит в личной зависимости одних феодалов (вассалов, министериалов) от других (сеньоров). Широко была распространена в средневековой Западной Европе.
  • Označení vazal pochází z lenních vztahů, které tvořily podstatu feudálního státu zejména ve středověké Evropě. Vazal bylo označení pro osobu, které lenní pán (též označovaný jako vrchní vlastník nebo senior), propůjčil léno k užívání. Lénem mohla být půda, úřad, hodnost nebo právo. Vazal měl právo léno užívat jen se souhlasem lenního pána, kterému byl navíc vázán řadou povinností, například poplatky či vojenskou službou. Souhrn povinností vazala vůči lennímu pánu se označoval jako „věrnost“ (lat. fidelitas) a jejich porušení bylo důvodem k odnětí léna.
  • A vassal or feudatory is a person who has entered into a mutual obligation to a lord or monarch in the context of the feudal system in medieval Europe. The obligations often included military support and mutual protection, in exchange for certain privileges, usually including the grant of land held as a fiefdom. The term can be applied to similar arrangements in other feudal societies. In contrast, a fidelity, or fidelitas, was a sworn loyalty, subject to the king.
  • 家臣団(かしんだん)とは、将軍や大名など武家に仕える家臣層・家臣の集団である。特に主君のそば近くに仕えるものは近臣と呼んだ。
  • Een vazal is een getrouwe van een koning, hoge edele of geestelijke in de middeleeuwen. Wanneer hij beleend wordt door zijn overste is hij een leenman. Dit gebruik begon onder de Karolingische koningen. Deze hoopten met de belening een groep loyale edelen tot hun beschikking te hebben.
  • A vazallus kifejezés szűkebb, illetve eredeti értelmében a feudalizmus hűbéri hierarchiájában elfoglalt státuszra utal. A vazallus felett van még legalább egy hűbérúr. A fogalom a történettudományban általános értelművé vált, a hierarchikus társadalmi berendezkedésekben alárendelt helyet elfoglaló személyek, államok vagy területek megnevezésére.A vazallus állam általában olyan államalakulat, mely egy másik államnak van alárendelve. A vazallus ez esetben inkább az állam feje, mint maga az állam. A vazallus államot elsősorban haderő rendelkezésre bocsátására kötelezték a felette álló állam számára, illetve olykor hadisarc és/vagy adó megfizetésére kényszerítették. A kifejezést inkább a legújabb kort megelőző kontextusban használják, jelenkori megfelelője a bábállam.
  • Васал (от келтски gwas — слуга, през латински - vassallus и руски - вассал), през Средновековието е феодален владетел, получил земя от друг феодал - своя сюзерен в замяна на задължението да му помага. Васалът полага васална клетва, че се задължава да се подчинява на сюзерена, да следва неговите указания по въпросите на външната и вътрешната политика, да му оказва военна подкрепа при нужда и да плаща предварително договорени данъци.В по-широк смисъл, васалитетът е зависимост на една държава от друга, при което съществува подчинение, а не равнопоставеност или доброволен съюз. Явлението е характерно за ранния и средния стадий от развитието на феодализма. Като понятие е използвано в Древния Рим, царствата в Предна Азия. Със създаване на централизирани национални държави през XVI-XVIII век неговото приложение спада, отмира с прекратяването на Османската империя. Една от последните му прояви е от историята на България - съгласно чл. 1 от Берлинския договор от 1878 г. е създадено Княжество България, което е автономно спрямо Високата порта, трибутарно и намиращо се под върховния суверенитет на султана.Васалитет - съвкупност от норми и обичаи, които пораждали задължението един свободен човек, наричан васал, да се подчинява и да служи на друг свободен човек- сеньор, както и задължението сеньорът да покровтелства и помага на своя васал. В замяна на своята вярност васалът получава от сеньора правото да владее и предава в наследство поземлен имот - феод.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 48231 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 9635 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 26 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110718186 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • Héritière du compagnonnage d'arme du haut Moyen Âge, la vassalité est la situation de dépendance d’un homme libre (vassal, du celtique *uasso-,, jeune homme, écuyer, par le latin médiéval vassus puis vassalus) envers son seigneur par la cérémonie de l’hommage.
  • Vassall o feudatari és el terme amb el qual en el feudalisme es designa a un noble de categoria inferior que demana protecció a un noble de categoria superior, el seu senyor feudal. Li jura fidelitat, dóna assistència i presta servei militar a favor seu, rebent a canvi el control i jurisdicció sobre la terra i la població del seu feu o senyoriu.
  • Nel mondo medievale antico, per vassallo, dal latino medievale vassallum, derivato da vassus ("servo"), di origine germanica (da gwas, che significa "giovane, garzone, valletto"), si intende colui che, in qualità di concessionario, riceve dal sovrano (il concedente) l'affidamento di incarichi amministrativi e, contemporaneamente, la gestione di territori, prestando in cambio un giuramento di obbedienza e fedeltà, oltre allo svolgimento delle funzioni amministrative delegate dal sovrano.
  • Vasal adalah seseorang yang menjalin hubungan dengan monarki yang berkuasa—biasanya dalam bentuk dukungan militer, perlindungan bersama (mutual protection), atau pemberian upeti, dan menerima jaminan dan imbalan tertentu sebagai gantinya. Sistem ini telah ada sebelum hingga berakhirnya feudalisme di Eropa pada abad pertengahan. Selain di Eropa, sistem yang hampir mirip juga ditemukan pada kekaisaran Mongolia, Jepang (Gokenin), dan lainnya.
  • Вассалите́т (фр. vassalité, от лат. vassus — «слуга») — система иерархических отношений между феодалами. Состоит в личной зависимости одних феодалов (вассалов, министериалов) от других (сеньоров). Широко была распространена в средневековой Западной Европе.
  • A vassal or feudatory is a person who has entered into a mutual obligation to a lord or monarch in the context of the feudal system in medieval Europe. The obligations often included military support and mutual protection, in exchange for certain privileges, usually including the grant of land held as a fiefdom. The term can be applied to similar arrangements in other feudal societies. In contrast, a fidelity, or fidelitas, was a sworn loyalty, subject to the king.
  • 家臣団(かしんだん)とは、将軍や大名など武家に仕える家臣層・家臣の集団である。特に主君のそば近くに仕えるものは近臣と呼んだ。
  • Een vazal is een getrouwe van een koning, hoge edele of geestelijke in de middeleeuwen. Wanneer hij beleend wordt door zijn overste is hij een leenman. Dit gebruik begon onder de Karolingische koningen. Deze hoopten met de belening een groep loyale edelen tot hun beschikking te hebben.
  • Vassalagem é um termo comum e econômico que foi usado principalmente na Idade Média onde um indivíduo, denominado vassalo, oferece ao senhor ou suserano, fidelidade e trabalho em troca de proteção e um lugar no sistema de produção.
  • Vasal, Avrupa feodal sisteminde, derebeyine (feodal lord) hizmetleri karşılığında kendisine toprak ve köylü (yurtluk) tahsis edilen kişi. Bununla birlikte bazı vasallara yurtluk tahsis edilmezdi ve bunlar efendilerinin şatosunda ikâmet ederdi. Bunlara örnek olarak sarayda yaşayan şövalyeler gösterilebilir.Kelt kökenli Latince bir sözcük olan vasal "elde tutan" anlamına gelir.Yurtluklarını doğrudan hükümdardan kiralayan baronlar en önemli feodal sınıfı oluşturuyorlardı.
  • Basailu, erregimen feudalean, zerbitzu batzuen truke jaun baten babes eta menpean jartzen zen gizabanako askea izan zen.Basailuak jaunari leialtasuna eta laguntza (batez ere militarra) (auxilium et consilium) zin egitearen truke, jaunak lur-sailen bat -feudoa- eman ohi zion. Kontratu sinalagmatiko hau gauzatzeko gorazarrearen erritua egiten zuten.
  • Ein Vasall (von Keltisch gwas, von lat. vassus „Knecht“) war im frühen Mittelalter (6.−7. Jahrhundert) ein Herr, der sich freiwillig als Gefolgsmann in den Dienst eines anderen Herren stellte und sich diesem für bestimmte militärische oder diplomatische Dienstleistungen verpflichtete. Der Vasall musste eine bestimmte Anzahl an Soldaten zur Verfügung stellen, um somit den Dienstherrn in dessen Krieg zu unterstützen.
  • Označení vazal pochází z lenních vztahů, které tvořily podstatu feudálního státu zejména ve středověké Evropě. Vazal bylo označení pro osobu, které lenní pán (též označovaný jako vrchní vlastník nebo senior), propůjčil léno k užívání. Lénem mohla být půda, úřad, hodnost nebo právo. Vazal měl právo léno užívat jen se souhlasem lenního pána, kterému byl navíc vázán řadou povinností, například poplatky či vojenskou službou.
  • Wasal (łac. vassus, z celt. gwas, sługa) – we wczesnym średniowieczu osoba wolna oddająca się pod opiekę seniora w akcie komendacji. W zamian za lenno wasal zobowiązywał się służyć wiernie seniorowi radą i pomocą orężną. Uroczystą ceremonią przekazania lenna była inwestytura. Później wasal to osoba, która złożyła hołd lenny i przysięgę na wierność. Wasal sam mógł mieć wasala, dla którego był seniorem. Czyli oddawał mu w opiece fragment ziemi, którą sam otrzymał od własnego seniora.
  • Vasallo es el nombre que recibía un noble de categoría inferior que se ponía bajo la protección de un noble de categoría superior, su señor feudal.
  • Васал (от келтски gwas — слуга, през латински - vassallus и руски - вассал), през Средновековието е феодален владетел, получил земя от друг феодал - своя сюзерен в замяна на задължението да му помага.
  • A vazallus kifejezés szűkebb, illetve eredeti értelmében a feudalizmus hűbéri hierarchiájában elfoglalt státuszra utal. A vazallus felett van még legalább egy hűbérúr. A fogalom a történettudományban általános értelművé vált, a hierarchikus társadalmi berendezkedésekben alárendelt helyet elfoglaló személyek, államok vagy területek megnevezésére.A vazallus állam általában olyan államalakulat, mely egy másik államnak van alárendelve. A vazallus ez esetben inkább az állam feje, mint maga az állam.
rdfs:label
  • Vassalité
  • Basailu
  • Vasal
  • Vasal
  • Vasall
  • Vasallaje
  • Vassal
  • Vassalagem
  • Vassall
  • Vassallo
  • Vazal
  • Vazal
  • Vazallus
  • Wasal
  • Васал
  • Вассалитет
  • 家臣団
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:government of
is dbpedia-owl:type of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of