Une personne décédée, en ayant une réputation de sainteté, sera dite vénérable lorsque « l'héroïcité des vertus » de la personne a été reconnue par l'Église catholique. Tout laïc peut solliciter l'introduction de la cause d'une personne morte en odeur de sainteté auprès de l'évêque du diocèse où cette personne est morte. L'évêque fait étudier la question par quelques spécialistes. Au cours de la procédure ordinaire, l'enquête diocésaine recueille tous les témoignages, compile la documentation.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Une personne décédée, en ayant une réputation de sainteté, sera dite vénérable lorsque « l'héroïcité des vertus » de la personne a été reconnue par l'Église catholique. Tout laïc peut solliciter l'introduction de la cause d'une personne morte en odeur de sainteté auprès de l'évêque du diocèse où cette personne est morte. L'évêque fait étudier la question par quelques spécialistes. Au cours de la procédure ordinaire, l'enquête diocésaine recueille tous les témoignages, compile la documentation. L'évêque nomme une commission canonique (historiens, théologiens, vaticanistes) qui fait une étude critique de ses écrits et les condense dans un document transmis à Rome à la Congrégation pour les causes des saints, qui mène l'instruction finale. Si la Congrégation accepte le dossier, elle nomme un rapporteur chargé de faire une synthèse (appelée la Positio) de toute la documentation (biographie, vertus, miracle). Un collège de cardinaux et d'évêques étudie alors la positio et se prononce sur l'héroïcité des vertus (foi, espérance, charité, etc.). Le « décret d'héroïcité des vertus » fait du serviteur de Dieu un vénérable.« L'héroïcité des vertus » désigne les efforts réalisés par la personne en vue de devenir meilleure, d'accueillir la grâce de Dieu, de pratiquer la charité, de se conformer à l'évangile et d'être fidèle à l'Église. Ce critère est bien plus important que les faits extraordinaires, voire miraculeux, réalisés au cours de la vie du chrétien dont la cause est introduite.Le décret d'héroïcité des vertus n'est pas nécessaire pour un martyr : il est remplacé par un décret constatant le martyre du serviteur de Dieu.Un miracle (un au moins ; jusqu'au 05/07/2013 dans le cas de Jean XXIII où le pape François le dispense du deuxième miracle habituellement nécessaire pour la canonisation) sera nécessaire (sauf pour les martyrs) pour continuer la procédure jusqu'à la béatification. Un autre décret de reconnaissance du miracle sera alors signé, permettant alors la béatification du vénérable, si le Saint-Siège juge cela opportun. Il peut arriver que des considérations extérieures (religieuses, politiques, médiatiques...) bloquent le processus de façon plus ou moins prolongée.Quelques vénérables : Louise de France (1737-1787), fille de Louis XV, devenue carmélite, déclarée vénérable en 1873 François Libermann (1802-1852), déclaré vénérable en 1910. Pie XII, déclaré vénérable en 2009. Benoîte Rencurel, déclarée vénérable en 2009. Faustino Pérez-Manglano, déclaré vénérable en 2011. Paul VI, déclaré vénérable en 2012. Gabriele Allegra (1907-1976), prêtre franciscain, missionnaire en Chine, déclaré vénérable en 1994 Élisabeth Turgeon, déclarée vénérable en 2013.. Voir aussi le contenu de la catégorie des vénérables catholiques.
  • 가경자(可敬者, 라틴어: Venerabilis, Venerable)은 기독교 교회에서 일찍부터 사용되어온, '존엄한 자', '존경스러운 분'이라는 의미의 호칭이다. 로마 가톨릭교회에서는, 시복(諡福) 절차를 거치는 과정의 시복 후보자에게 잠정적으로 이 호칭을 부여한다.
  • 尊者(そんしゃ)とは、カトリック教会において、列聖のための調査が公認された際に、対象の人物へ付けられる呼称。福者へ列福される前の段階を表す序列である。列福の後、更に調査が行われ聖人に列せられることもある。正教会の克肖者に相当する。
  • A tiszteletre méltó a katolikus egyházban egy megtisztelő cím azoknak a személyeknek, akiknek a szentté avatási vizsgálat és eljárás során megállapítják a pápa jóváhagyásával, hogy „hősi fokon gyakorolta a keresztény erényeket”, azaz a hit, remény és szeretet teológiai erényeiben, valamint a négy sarkalatos erényben, az okosságban, igazságosságban, erősségben és mértékletességben hősiesen helyt álltak. A szentté avatási eljárásoknak ez a második állomása a négyből.Ha valaki szentség hírében halt meg, akkor a halál utáni öt év elteltével akár egyetlen hívő is, vagy egy közösség egy választott posztulátoron (az eljárás kinevezett tisztviselőjén) keresztül kérheti a halál helye szerint illetékes püspököt, hogy indítsa meg a szentté avatási eljárást. Ha a püspök - konzultálva a környező egyházmegyék püspökeivel, vagy a püspöki kar egészével – úgy dönt, hogy az eljárást és a vizsgálatot megindítja, akkor az illető személy megtisztelő címe az „Isten szolgája”. A helyi főpásztor kinevez egy bíróságot, egy olyan egyházi testületet, amelynek feladata, hogy a személy életútjának minden egyes részletéről szóló tanúvallomásokat összegyűjtse. Ezt megelőzően Isten szolgájának írásait meg kell vizsgálni, hogy a katolikus hittel és erkölccsel megegyeznek-e, és történész szakértőkre is szükség van, akik már az egyházmegyei szakaszban nyilatkoznak az illető személyiségről az összegyűlt dokumentáció alapján. Amikor összeáll ez a nagy anyag, akkor hiteles fordítást kell készíteni (általában olaszra szokták fordítani az iratokat). Az aktákat – hitelesítésük után – ünnepélyesen lezárják, lepecsételik, majd Rómába küldik. Ezzel ér véget az egyházmegyei eljárás. Ha Rómában elismerik az egyházmegyei eljárás szabályszerűségét, akkor utána többlépcsős eljárás keretében vizsgálják az összegyűlt anyagot. Az iratok alapján készített összefoglaló munka az ún. positio. Először általában a történészek vizsgálják az életutat, akkor még ez a positio szürke színű. Utána a teológusok következnek, akkor már piros a borító aranybetűkkel. Ezután kerül az anyag a Szentté Avatási Kongregáció bíborosaihoz. A történészek a dokumentációról nyilatkoznak, annak a teljességéről, megbízhatóságáról, hitelességéről, a teológusok a hősies erénygyakorlatról, életszentségről vagy a vértanúságról, a bíborosok pozitív összegző véleménye után pedig a kongregáció bíboros prefektusa a pápa elé tárja az ügyet, aki – mint egyedüli bíró – meghozza a döntést az életszentségről. Ha ekkor a pápa pozitívan nyilatkozik az életszentségéről, akkortól a személy megtisztelő címe „tiszteletre méltó”.Ha lezárult ez a szakasz, akkor kezdődhet a csoda kivizsgálása, amely a következő állomáshoz, a boldoggá avatáshoz szükséges, hacsak nem vértanúról van szó.
  • Ehrwürdiger Diener Gottes (lat. Venerabilis Dei servus) bzw. Ehrwürdige Dienerin Gottes (Venerabilis Dei serva) ist ein Ehrentitel der römisch-katholischen Kirche.Der Titel wird verstorbenen Gläubigen zuerkannt, bei denen in einem kirchenrechtlich geordneten Verfahren die heroische Tugendausübung festgestellt wurde. Er ist gewöhnlich die Vorstufe zur Seligsprechung. Die Zuerkennung wird im Beisein des Papstes verkündet. Nachdem der Seligsprechungsprozess begonnen hat, darf die Person liturgisch "Diener Gottes" genannt werden, bevor der heroische Tugendgrad festgestellt wurde.Ein Ehrwürdiger Diener Gottes wird noch nicht durch Nennung in den liturgischen Orationen und im Hochgebet der Messe verehrt, den Gläubigen ist jedoch für ihr persönliches Glaubensleben seine Anrufung um Fürsprache und seine Nachahmung im Leben erlaubt.
  • The Venerable is used as a style or epithet in several Christian churches. It is also the common English-language translation of a number of Buddhist titles.
  • De zogenaamde eerbiedwaardigheid is een voorstadium van de zalig- en heiligverklaring in de Rooms-katholieke Kerk. Wanneer men aan de slag gaat met een verhoopte heiligverklaring wordt door het bisdom van de betrokkene eerst een levensschets gemaakt, met daarbij een lijst van getuigen (of deskundigen als de kandidaat al te lang overleden is.) De kandidaat wordt nu "Dienaar Gods" genoemd. Wanneer nu ook de eerste daadwerkelijke onderzoeken in Rome door de congregatie van de heiligverklaringen positief worden afgesloten krijgt de kandidaat de titel "eerbiedwaardig."
  • Czcigodny Sługa Boży (łac. Venerabilis Dei servus) - określenie stosowane w Kościele katolickim oznaczające osobę, wobec której promulgowano dekret o heroiczności cnót..Do polskich Czcigodnych Sług Bożych należą m.in. m. Teresa Janina Kierocińska, ks. Rudolf Komorek, o. Kazimierz Wyszyński, Wanda Malczewska.== Przypisy ==
  • Venerable equivale a respetable y digno de estima y honor. Este adjetivo, derivado del sustantivo veneratio, que significa respeto y culto, mantiene una significación unitaria en toda la serie de vocablos (venerabilitas, venerantia) cuyas acepciones están en perfecta consonancia con una idea matriz: lo honroso y digno, por tanto, de reverencia y veneración.
  • Venerabilis biasa digunakan sebagai julukan di beberapa gereja Kristen. Dalam bahasa Inggris venerable juga umum dipakai untuk penterjemahan beberapa julukan dalam agama Budha
  • Un venerable és, en el context de l'Església catòlica, un difunt que, amb motiu d'haver viscut d'acord amb les virtuts cristianes, és candidat a ser beatificat i que és proclamat com a venerable (susceptible, llavors, de rebre culte) per la Congregació per a les Causes dels Sants de la Santa Seu. La consideració de venerable constituïx el segon pas en el camí de la canonització, després d'haver estat servent de Déu.
  • Přídavné jméno ctihodný se používá jako součást oslovení některých významných lidí, funkcionářů, představitelů některých náboženství apod.
  • Se procura o título dado aos monges budistas ordenados, veja Venerável (Budismo).Venerável é um epíteto ou título canónico utilizado em várias igrejas cristãs que equivale a respeitável ou digno de estima e honra. O conceito assenta directamente sobre o adjectivo "venerável", derivado do substantivo latino veneratio, que significa respeito e culto e portanto digno de reverência e veneração. Apesar de manter sempre o mesmo sentido, diferentes confissões cristãs (e mesmo não cristãs, como é o caso do budismo) dão diferentes acepções ao conceito.
  • Venerabile è un titolo che le Chiese cristiane che prevedono e consentono la venerazione dei santi attribuiscono a persone ritenute, in qualche grado, sante.
  • Досточтимый (лат. venerabilis) — в католицизме, слуга Божий, процесс беатификации которого был официально одобрен Святым Престолом путём издания особого папского декрета, провозглашающего, что данный слуга Божий обладал героическими добродетелями. Церковное почитание досточтимого до момента беатификации не разрешается, однако дозволяется его индивидуальное почитание.
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 968973 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 3737 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 21 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 105093764 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • Une personne décédée, en ayant une réputation de sainteté, sera dite vénérable lorsque « l'héroïcité des vertus » de la personne a été reconnue par l'Église catholique. Tout laïc peut solliciter l'introduction de la cause d'une personne morte en odeur de sainteté auprès de l'évêque du diocèse où cette personne est morte. L'évêque fait étudier la question par quelques spécialistes. Au cours de la procédure ordinaire, l'enquête diocésaine recueille tous les témoignages, compile la documentation.
  • 가경자(可敬者, 라틴어: Venerabilis, Venerable)은 기독교 교회에서 일찍부터 사용되어온, '존엄한 자', '존경스러운 분'이라는 의미의 호칭이다. 로마 가톨릭교회에서는, 시복(諡福) 절차를 거치는 과정의 시복 후보자에게 잠정적으로 이 호칭을 부여한다.
  • 尊者(そんしゃ)とは、カトリック教会において、列聖のための調査が公認された際に、対象の人物へ付けられる呼称。福者へ列福される前の段階を表す序列である。列福の後、更に調査が行われ聖人に列せられることもある。正教会の克肖者に相当する。
  • The Venerable is used as a style or epithet in several Christian churches. It is also the common English-language translation of a number of Buddhist titles.
  • Czcigodny Sługa Boży (łac. Venerabilis Dei servus) - określenie stosowane w Kościele katolickim oznaczające osobę, wobec której promulgowano dekret o heroiczności cnót..Do polskich Czcigodnych Sług Bożych należą m.in. m. Teresa Janina Kierocińska, ks. Rudolf Komorek, o. Kazimierz Wyszyński, Wanda Malczewska.== Przypisy ==
  • Venerable equivale a respetable y digno de estima y honor. Este adjetivo, derivado del sustantivo veneratio, que significa respeto y culto, mantiene una significación unitaria en toda la serie de vocablos (venerabilitas, venerantia) cuyas acepciones están en perfecta consonancia con una idea matriz: lo honroso y digno, por tanto, de reverencia y veneración.
  • Venerabilis biasa digunakan sebagai julukan di beberapa gereja Kristen. Dalam bahasa Inggris venerable juga umum dipakai untuk penterjemahan beberapa julukan dalam agama Budha
  • Un venerable és, en el context de l'Església catòlica, un difunt que, amb motiu d'haver viscut d'acord amb les virtuts cristianes, és candidat a ser beatificat i que és proclamat com a venerable (susceptible, llavors, de rebre culte) per la Congregació per a les Causes dels Sants de la Santa Seu. La consideració de venerable constituïx el segon pas en el camí de la canonització, després d'haver estat servent de Déu.
  • Přídavné jméno ctihodný se používá jako součást oslovení některých významných lidí, funkcionářů, představitelů některých náboženství apod.
  • Venerabile è un titolo che le Chiese cristiane che prevedono e consentono la venerazione dei santi attribuiscono a persone ritenute, in qualche grado, sante.
  • Досточтимый (лат. venerabilis) — в католицизме, слуга Божий, процесс беатификации которого был официально одобрен Святым Престолом путём издания особого папского декрета, провозглашающего, что данный слуга Божий обладал героическими добродетелями. Церковное почитание досточтимого до момента беатификации не разрешается, однако дозволяется его индивидуальное почитание.
  • De zogenaamde eerbiedwaardigheid is een voorstadium van de zalig- en heiligverklaring in de Rooms-katholieke Kerk. Wanneer men aan de slag gaat met een verhoopte heiligverklaring wordt door het bisdom van de betrokkene eerst een levensschets gemaakt, met daarbij een lijst van getuigen (of deskundigen als de kandidaat al te lang overleden is.) De kandidaat wordt nu "Dienaar Gods" genoemd.
  • Ehrwürdiger Diener Gottes (lat. Venerabilis Dei servus) bzw. Ehrwürdige Dienerin Gottes (Venerabilis Dei serva) ist ein Ehrentitel der römisch-katholischen Kirche.Der Titel wird verstorbenen Gläubigen zuerkannt, bei denen in einem kirchenrechtlich geordneten Verfahren die heroische Tugendausübung festgestellt wurde. Er ist gewöhnlich die Vorstufe zur Seligsprechung. Die Zuerkennung wird im Beisein des Papstes verkündet.
  • Se procura o título dado aos monges budistas ordenados, veja Venerável (Budismo).Venerável é um epíteto ou título canónico utilizado em várias igrejas cristãs que equivale a respeitável ou digno de estima e honra. O conceito assenta directamente sobre o adjectivo "venerável", derivado do substantivo latino veneratio, que significa respeito e culto e portanto digno de reverência e veneração.
  • A tiszteletre méltó a katolikus egyházban egy megtisztelő cím azoknak a személyeknek, akiknek a szentté avatási vizsgálat és eljárás során megállapítják a pápa jóváhagyásával, hogy „hősi fokon gyakorolta a keresztény erényeket”, azaz a hit, remény és szeretet teológiai erényeiben, valamint a négy sarkalatos erényben, az okosságban, igazságosságban, erősségben és mértékletességben hősiesen helyt álltak.
rdfs:label
  • Vénérable (catholicisme)
  • Ctihodný
  • Czcigodny Sługa Boży
  • Eerbiedwaardigheid
  • Ehrwürdiger Diener Gottes
  • Tiszteletre méltó
  • Venerabile
  • Venerabilis
  • Venerable
  • Venerable
  • Venerable
  • Venerável
  • Досточтимый
  • 尊者
  • 가경자
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:titre of
is skos:subject of
is foaf:primaryTopic of