Le triglyphe est un ornement en relief qui sépare les métopes dans la frise dorique et qui se compose de deux canaux entiers (glyphes) et de deux demi-canaux (donc trois glyphes).

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Le triglyphe est un ornement en relief qui sépare les métopes dans la frise dorique et qui se compose de deux canaux entiers (glyphes) et de deux demi-canaux (donc trois glyphes). Les cannelures, qui figurent de manière stylisée et symbolique les poutres de bois originellement employées par les grecs, sont à section triangulaire ou circulaire, l'intervalle entre les canaux est le listel.Les métopes et triglyphes de la frise dorique étaient à l'origine des plaques de terre cuite peintes de couleurs vives qui protégeaient de l'humidité la charpente en bois. Les temples seront progressivement construits en marbre (dans les Cyclades) ou en calcaire gris coquillé (dans le Péloponnèse) accédant ainsi à une dimension monumentale. Dans cette nouvelle architecture, toute de pierre constituée, charpente comprise, les éléments fonctionnels tels métopes et triglyphes de la frise dorique, accèdent à une valeur purement décorative. Même chose les annelets des colonnes, qui à l'origine étaient les cerclages des colonnes en bois.Contrairement à l'image de marbre blanc que nous a laissé l'usure du temps, les temples grecs étaient peints. Une coloration canonique se met en place : les lignes horizontales sont en rouge, les verticales en bleu ou en bleu-noir, les fûts de colonnes restent clairs.
  • Tryglif – w architekturze starożytnej Grecji i Rzymu element dekoracyjny w postaci prostokątnej płyty stosowanej we fryzie belkowania doryckiego. Była ona umieszczana między metopami we fryzie oraz na narożnikach budowli. Pod każdym tryglifem znajdowała się regula (listewka) z sześcioma guttae (łezkami). Tryglify występują również w monumentalnych budynkach wznoszonych według wzorów antycznych w stylu klasycyzmu oraz w okresie eklektycznego historyzmu.Nazwa płyty wywodzi się od zdobienia jej dwoma pionowymi żłobieniami, które dzieliły ją na trzy pola. Zewnętrzne pola miały z boku dodatkowe półwcięcia (półglify). W przypadku pominięcia tych półwcięć (zdarzało się to w architekturze porenesansowej) płytę określa się terminem dyglif.
  • Die Triglyphe (auch der Triglyph, griechisch τρίγλυφος zu dt. „Drei Rillen/Kerben“) ist eine Platte am Fries der dorischen Ordnung mit zwei vollen inneren und zwei halben äußeren Rillen (ohne diese auch Diglyphe genannt) zwischen den Metopen, mit denen zusammen sie den Triglyphenfries bilden.Wurde früher allgemein die Ansicht vertreten, die Triglyphe leite sich von einer geschnitzten Verzierung oder einer speziellen Holzverbindung der quer laufenden Architrave, die die Säulen überspannen, mit den längs laufenden Pfetten des Dachstuhls im ursprünglich hölzernen Gebälk griechischer Tempel ab, so wird mittlerweile auch die Vermutung geäußert, dass der Triglyphenfries einen rein ornamentalen Charakter besitzt und nicht aus der Holzkonstruktion archaischer Tempel abzuleiten ist. Dass der konstruktive Zusammenhang bereits im Späthellenismus nicht mehr unterstellt oder verstanden wurde, zeigen Beispiele von Triglyphen, die als vortretende Reliefs mit Dreifüßen, Opferschalen oder Ähnlichem anstelle der Schlitze gearbeitet wurden, etwa an den Kleinen Propyläen von Eleusis oder an einem Werkstück auf Samos.Mit dem Aufkommen der steinernen Tempelarchitektur ergab sich ein Problem in den Proportionsregeln der dorischen Ordnung, das man dorischer Eckkonflikt nennt. Die Triglyphe spielt hierbei eine entscheidende Rolle. Da die gleichmäßige Rhythmisierung der Gestaltungselemente verlangte, dass eine Triglyphe immer über der Säulenachse der korrespondierenden Säule angebracht werden musste, ergab sich an der Ecktriglyphe ein Konflikt. Denn die Triglyphen des Steinbaues sind wesentlich schmaler als der ebenfalls mittig über der Säulenachse liegende Architrav tief ist. Um mit der Architravkante an der Ecke 'bündig' abzuschließen, musste die Trigylphe aus der Säulenachse zur Gebäudeecke hinausgeschoben werden, was den gleichmäßigen Gesamteindruck störte. Dieser Konflikt musste im übrigen schon in den späten Holzbauten aufgetreten sein, da er sich auch am Heraion in Olympia nachweisen lässt. Dessen Holzsäulen wurden erst nach und nach durch Steinsäulen ersetzt, sein hölzernes Gebälk wies aber bereits den Eckkonflikt auf.Der Triglyphenfries ist als Ornament auch im Klassizismus und im Historismus zu finden.
  • Een triglief (Gr. τρίγλυφος - "in drieën gekeept") is de architectonische term voor een met twee hele en twee halve verticale sleuven versierde stenen plaat als onderdeel van een Dorisch fries. Tussen de trigliefen in het fries bevinden zich de metopen. Trigliefen zijn waarschijnlijk de architectonische weergave in steen van de afdekplaten van de uiteinden van oorspronkelijk houten balken in een tempel.
  • Triglifoak erlaizpe edo friso doriarraren metopak bereizten dituzten osagai apaingarriak dira. Triglifo bakoitzak hiru ildo bertikal izan ohi ditu. Ildo bakoitzari glifo esaten zaio; hortik Triglifo izena, beraz. Harrizko triglifoen jatorria zurezko habeen aurpegietan egiten ziren apainduretan egon daiteke.Arkitektura pizkundetar eta neoklasikoan berriz erabili ziren, haiek arkitektura klasikorako itzulerak izan baitziren.
  • Triglyf je kamenná deska členěná dvěma svislými žlábky klínového řezu. Uplatňuje se v dórském řádu. Ve vlysu se střídá s metopami, které mohou být reliéfně řešeny. Zatímco metopy mírně ustupují za rovinu architrávu, triglyf rovinu architrávu předstupuje. Triglyf je umístěn vždy nad sloupem (s výjimkou rohů, kde může být triglyf posunut) a v ose intercolumnií, takže je počet triglyfů vždy bez jedné dvojnásobný než počet sloupů. V rovině kladí a na okapníku římsy triglyfy zpravidla doprovázejí desky zvané mutuli s kapkami (tzv. guttae).Podobně jako celý dórský řád vznikl i triglyf zřejmě přepisem z dřevěné architektury do kamene a měl by být odrazem jako dvojice záseků v čelech trámů archaických dřevěných řeckých chrámů. Obdobu triglyfu vytvořil renesanční teoretik Vignola, který zmenšil počet žlábků a tak vznikl diglyf.
  • A triglif, triglüphosz a dór oszloprendben az oszlopsor fölötti párkány frízének metopéit elválasztó, azok síkjából kiemelkedő díszítő elem. Szélessége egy modul, magassága a fríz méretének megfelelően másfél modul. A triglif felületét a közepén két egész, a szélein egy-egy fél függőleges bemetszés tagolja.A tudomány sokáig úgy vélte, a dór párkány frízében a faépítészet szerkezeti hagyományának továbbéléseként a triglifek a födémgerendák végeit stilizálják. Ennek ellentmond az a tény, hogy az oszlopsor menti folyosót áthidaló sztrótér-gerendák a fríz fölött támaszkodtak fel.A triglifek elhelyezkedése szorosan kapcsolódik az oszlopokéhoz. Egy-egy triglif eredetileg felváltva az oszlopköz felére illetve az oszlop tengelyvonalába került, a négyzetes metopékat beszámítva így kijön a szomszédos oszlopok tengelyeinek öt modul távolsága. A sarokoszlopokhoz tartozó triglifek esete kivételes, egyenlő oszlopkiosztás esetén a fríznek triglif helyett csonka metopéval, semimetopiummal kéne kezdődnie, ezért inkább a sarokoszlopok távolságát csökkentették a többihez képest fél modullal. Ez nem bontja meg az oszlopsor ritmusát, inkább a lezártság, egybetartozás érzetét erősíti.
  • Triglyph is an architectural term for the vertically channeled tablets of the Doric frieze, so called because of the angular channels in them, two perfect and one divided, the two chamfered angles or hemiglyphs being reckoned as one. The rectangular recessed spaces between the triglyphs on a Doric frieze are called metopes. The raised spaces between the channels themselves (within a triglyph) are called femur in Latin or meros in Greek.The triglyph is largely thought to be a tectonic representation in stone of the wooden beam ends of the typical primitive hut, as described by Vitruvius and Renaissance writers. The wooden beams were notched in three separate places in order to cast their rough-cut ends mostly in shadow. Greek architecture (and later Roman architecture) preserved this feature, as well as many other features common in original wooden buildings, as a tribute to the origins of architecture and its role in the history and development of man.In terms of structure, a triglyph may be carved from a single block with a metope, or the triglyph block may have slots cut into it to allow a separately cut metope (in stone or wood) to be slid into place, as at the Temple of Aphaea. There may be some variation in design within a single structure to allow for corner contraction, an adjustment of the column spacing and arrangement of the Doric frieze in a temple to make the design appear more harmonious.
  • Il triglifo è un elemento architettonico del fregio dell'ordine dorico dell'architettura greca e romana. Esso consiste in una formella in pietra, decorata con tre (due intere più due mezze) scanalature verticali (i glifi). Secondo quanto riportato dall'architetto romano Vitruvio, a sua volta seguito dalla maggior parte dei trattatisti rinascimentali e degli studiosi moderni, la sua forma non è casuale, ma deriva dalle testate delle travi lignee che sporgevano dalle facciate dei templi quando questi erano edificati con il legno. In seguito all'adozione della pietra molte delle forme derivanti dall'uso del legno vennero scolpite in pietra e divennero canoniche.
  • Триглиф (на гръцки: τρίγλυϕος - с три нареза) в архитектурата е правоъгълна, леко издължена по вертикала каменна плоча с няколко жлеба - два цели и две половинки в краищата. Редувайки се с метопи, триглифите образуват фриз в дорийския стил. Разполагат се по осите на колоните и за визуална точност - в краищата на фризовете в ъглите на сградата (ъглови триглифи). Често са оцветявани в ярко и наситено синьо. Дължината на основата на триглифа обикновено е равна на радиуса на колоната в нейната основа.Съгласно хипотезата за произхода на древногръцката архитектура от по-ранни дървени постройки, триглифите представляват имитация на вертикалните летви, които са заковават по челата на таванските греди и не стоят добре на фасадата. Те имат и конструктивно значение, като подкрепят изнесената напред плоча на корниза.
  • Триглиф (τρίγλυφος, от tri-, в сложных словах — три и glуphō — режу) — в архитектуре элемент фриза дорического ордера, представляющий собой вертикально стоящую каменную плиту с треугольными в плане продольными желобами. Триглифы чередуются с метопами, которые могли украшаться рельефами или живописью. Триглифы обычно размещаются по осям колонн и интерколумниев и на концах фриза в углах здания.
  • Un triglifo (del griego τρίγλυφος: τρί, "tri, tres", γλυφος, "glifos, acanaladuras, entalladuras") es un ornamento arquitectónico característico del friso dórico con forma rectangular, más alto que ancho, con tres bandas verticales separadas por dos glifos (acanaladuras) completos y dos semiglifos, uno en cada extremo. A veces sólo existen las acanaladuras centrales.Este motivo ornamental del friso dórico alterna con la metopa, de superficie cuadrada, que se decora con relieves.Los triglifos usualmente están alineados sobre las columnas y sobre el punto medio de cada intercolumnio. Debajo de cada uno de ellos, bajo la tenia, una banda del tamaño del triglifo, la régula, de la que penden seis gotas de piedra.Es probable que los triglifos representaran las cabezas rectangulares de las vigas utilizadas en la construcción de las estructuras de los primitivos templos de madera que precedieron a la arquitectura griega en piedra. Estas cabeceras se cortaban de forma similar a los triglifos y se pintaban con cera azul.
  • Tríglifo é um elemento arquitetônico do entablamento dórico com dois sulcos (glifos) inteiros centrais, dois meio-sulcos e uma faixa no cume.
  • El tríglif (τρίγλυφος) és un element arquitectònic del fris a l'ordre dòric, de forma quadrada i situat en l'extrem d'una biga; deu la seva denominació a les tres estries (glifs) que ho recorren en vertical. Alterna amb les mètopes.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 305178 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 2351 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 23 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 105635447 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • Le triglyphe est un ornement en relief qui sépare les métopes dans la frise dorique et qui se compose de deux canaux entiers (glyphes) et de deux demi-canaux (donc trois glyphes).
  • Een triglief (Gr. τρίγλυφος - "in drieën gekeept") is de architectonische term voor een met twee hele en twee halve verticale sleuven versierde stenen plaat als onderdeel van een Dorisch fries. Tussen de trigliefen in het fries bevinden zich de metopen. Trigliefen zijn waarschijnlijk de architectonische weergave in steen van de afdekplaten van de uiteinden van oorspronkelijk houten balken in een tempel.
  • Triglifoak erlaizpe edo friso doriarraren metopak bereizten dituzten osagai apaingarriak dira. Triglifo bakoitzak hiru ildo bertikal izan ohi ditu. Ildo bakoitzari glifo esaten zaio; hortik Triglifo izena, beraz. Harrizko triglifoen jatorria zurezko habeen aurpegietan egiten ziren apainduretan egon daiteke.Arkitektura pizkundetar eta neoklasikoan berriz erabili ziren, haiek arkitektura klasikorako itzulerak izan baitziren.
  • Триглиф (τρίγλυφος, от tri-, в сложных словах — три и glуphō — режу) — в архитектуре элемент фриза дорического ордера, представляющий собой вертикально стоящую каменную плиту с треугольными в плане продольными желобами. Триглифы чередуются с метопами, которые могли украшаться рельефами или живописью. Триглифы обычно размещаются по осям колонн и интерколумниев и на концах фриза в углах здания.
  • Tríglifo é um elemento arquitetônico do entablamento dórico com dois sulcos (glifos) inteiros centrais, dois meio-sulcos e uma faixa no cume.
  • El tríglif (τρίγλυφος) és un element arquitectònic del fris a l'ordre dòric, de forma quadrada i situat en l'extrem d'una biga; deu la seva denominació a les tres estries (glifs) que ho recorren en vertical. Alterna amb les mètopes.
  • Il triglifo è un elemento architettonico del fregio dell'ordine dorico dell'architettura greca e romana. Esso consiste in una formella in pietra, decorata con tre (due intere più due mezze) scanalature verticali (i glifi).
  • Tryglif – w architekturze starożytnej Grecji i Rzymu element dekoracyjny w postaci prostokątnej płyty stosowanej we fryzie belkowania doryckiego. Była ona umieszczana między metopami we fryzie oraz na narożnikach budowli. Pod każdym tryglifem znajdowała się regula (listewka) z sześcioma guttae (łezkami).
  • Un triglifo (del griego τρίγλυφος: τρί, "tri, tres", γλυφος, "glifos, acanaladuras, entalladuras") es un ornamento arquitectónico característico del friso dórico con forma rectangular, más alto que ancho, con tres bandas verticales separadas por dos glifos (acanaladuras) completos y dos semiglifos, uno en cada extremo.
  • Triglyf je kamenná deska členěná dvěma svislými žlábky klínového řezu. Uplatňuje se v dórském řádu. Ve vlysu se střídá s metopami, které mohou být reliéfně řešeny. Zatímco metopy mírně ustupují za rovinu architrávu, triglyf rovinu architrávu předstupuje. Triglyf je umístěn vždy nad sloupem (s výjimkou rohů, kde může být triglyf posunut) a v ose intercolumnií, takže je počet triglyfů vždy bez jedné dvojnásobný než počet sloupů.
  • Triglyph is an architectural term for the vertically channeled tablets of the Doric frieze, so called because of the angular channels in them, two perfect and one divided, the two chamfered angles or hemiglyphs being reckoned as one. The rectangular recessed spaces between the triglyphs on a Doric frieze are called metopes.
  • Триглиф (на гръцки: τρίγλυϕος - с три нареза) в архитектурата е правоъгълна, леко издължена по вертикала каменна плоча с няколко жлеба - два цели и две половинки в краищата. Редувайки се с метопи, триглифите образуват фриз в дорийския стил. Разполагат се по осите на колоните и за визуална точност - в краищата на фризовете в ъглите на сградата (ъглови триглифи). Често са оцветявани в ярко и наситено синьо.
  • Die Triglyphe (auch der Triglyph, griechisch τρίγλυφος zu dt.
  • A triglif, triglüphosz a dór oszloprendben az oszlopsor fölötti párkány frízének metopéit elválasztó, azok síkjából kiemelkedő díszítő elem. Szélessége egy modul, magassága a fríz méretének megfelelően másfél modul. A triglif felületét a közepén két egész, a szélein egy-egy fél függőleges bemetszés tagolja.A tudomány sokáig úgy vélte, a dór párkány frízében a faépítészet szerkezeti hagyományának továbbéléseként a triglifek a födémgerendák végeit stilizálják.
rdfs:label
  • Triglyphe
  • Triglief
  • Triglif
  • Triglifo
  • Triglifo
  • Triglifo
  • Triglyf
  • Triglyph
  • Triglyphe
  • Tryglif
  • Tríglif
  • Tríglifo
  • Триглиф
  • Триглиф
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of