PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • La théorie synthétique de l'évolution est un cadre conceptuel largement utilisé dans l'étude scientifique des processus d'évolution en biologie. Cette théorie est basée sur l'intégration de la théorie de l'hérédité mendélienne et de la génétique des populations à la théorie darwinienne. Cette synthèse fut menée au cours des années 1930 et 1940 par R.A. Fisher, J.B.S Haldane, Sewall Wright, Theodosius Dobzhansky, Julian Huxley, Ernst Mayr, Bernhard Rensch, George Gaylord Simpson et George Ledyard Stebbins. Le nom de théorie synthétique lui fut donné par Julian Huxley en 1942 ; cette théorie est aussi appelée néodarwinisme ou synthèse néodarwinienne pour souligner le fait qu'elle constitue une extension de la théorie originale de Charles Darwin, laquelle ignorait les mécanismes de l'hérédité génétique.
  • Синтетическая теория эволюции (также современный эволюционный синтез) — современная эволюционная теория, которая является синтезом различных дисциплин, прежде всего, генетики и дарвинизма. СТЭ также опирается на палеонтологию, систематику, молекулярную биологию и другие.
  • La síntesis evolutiva moderna (también llamada simplemente nueva síntesis, síntesis moderna, síntesis evolutiva, teoría sintética, síntesis neodarwinista o neodarwinismo) significa en general la integración de la teoría de la evolución de las especies por selección natural de Charles Darwin, la teoría genética de Gregor Mendel como base de la herencia biológica, la mutación genética aleatoria como fuente de variación y la genética de poblaciones matemática. Las figuras importantes en el desarrollo de la síntesis moderna incluyen a Thomas Hunt Morgan, R. A. Fisher, Theodosius Dobzhansky, J.B.S. Haldane, Sewall Wright, William Donald Hamilton, Cyril Darlington, Julian Huxley, Ernst Mayr, George Gaylord Simpson y G. Ledyard Stebbins.Esencialmente, la síntesis moderna introdujo la conexión entre dos descubrimientos importantes: la unidad de la evolución (los genes) con el mecanismo de la evolución (la selección). También representa la unificación de varias ramas de la biología que anteriormente tenían poco en común, especialmente la genética, la citología, la sistemática, la botánica y la paleontología.
  • A síntese evolutiva moderna (frequentemente chamada de síntese moderna, síntese evolutiva, síntese neodarwiniana ou neodarwinismo) geralmente denota a combinação da teoria da evolução das espécies por meio de seleção natural de Charles Darwin, a genética como base para a herança biológica do monge agostiniano Gregor Mendel, e a genética populacional.Entre as personagens mais importantes para o desenvolvimento da síntese moderna destacam-se Thomas Hunt Morgan, Ronald Fisher, Theodosius Dobzhansky, J. B. S. Haldane, Sewall Wright, William D. Hamilton, Cyril Darlington, Julian Huxley, Ernst Mayr, George Gaylord Simpson e G. Ledyard Stebbins. Essencialmente, a síntese moderna introduziu a conexão entre duas importantes descobertas: as unidades de evolução (genes) com o mecanismo de evolução (seleção natural). Ela também representa a unificação de vários ramos da biologia que, anteriormente, tinham pouco em comum, em particular, a genética, a citologia, a sistemática, a botânica e a paleontologia.
  • Die Synthetische Evolutionstheorie erklärt den Artenwandel, einschließlich der Bauplan-Transformationen (Makroevolution), auf dem Kenntnisstand von ca. 1950. Sie ist die konsistente Erweiterung der klassischen Evolutionstheorien von Charles Darwin und Alfred Russel Wallace, erweitert von August Weismann, durch vereinte Erkenntnisse der Genetik, Populationsbiologie, Paläontologie, Zoologie, Botanik und Systematik. In Darwins Werk Die Entstehung der Arten (1859; 6. Auflage 1872) fehlten diese Befunde, die erst nach seinem Tod entdeckt bzw. entwickelt wurden, zunächst durch die Forschungen von Weismann. Bis zur Synthese waren diese Disziplinen voneinander getrennt.Die Synthetische Evolutionstheorie wird manchmal mit dem „Neodarwinismus“ verwechselt. Der Zoologe August Weismann (1834–1914) lieferte die Konzepte zur Neodarwin'schen Theorie, die Evolutionsbiologen im 20. Jahrhundert weiterentwickelt haben. Etabliert wurde die Synthetische Evolutionstheorie 1937 erstmals von Theodosius Dobzhansky und 1942 durch Ernst Mayr und Julian Huxley. Die Synthetische Theorie der biologischen Evolution wird durch neue Forschungsergebnisse ständig ergänzt.
  • Il Neodarwinismo (o sintesi moderna) è la teoria evoluzionistica attualmente più accreditata in campo scientifico. Essa deriva dall'integrazione tra: la teoria dell'evoluzione delle specie per selezione naturale di Charles Darwin; la teoria dell'ereditarietà di Gregor Mendel sulle basi dell'eredità biologica rivista alla luce della moderna genetica, comprese le mutazioni genetiche casuali come sorgente della variazione; la forma matematica della genetica delle popolazioni; l'analisi dei dati della paleontologia.Gli scienziati che hanno contribuito allo sviluppo principale del neodarwinismo sono Thomas Hunt Morgan, R. A. Fisher, Theodosius Dobzhansky, J.B.S. Haldane, Sewall Wright, William D. Hamilton, Cyril Darlington, Julian Huxley, Ernst Mayr, George Gaylord Simpson, G. Ledyard Stebbins e Motoo Kimura.In breve, il neodarwinismo si fa carico di una specifica concezione che consiste nel considerare come unità fondamentale dell'eredità il gene come bersaglio del meccanismo dell'evoluzione (la selezione naturale). La sintesi neodarwiniana unifica diverse branche della biologia che in precedenza avevano pochi punti di contatto, in particolare la genetica, la citologia, la sistematica, la botanica e la paleontologia.
  • Moderní evoluční syntéza (jinými názvy též nová syntéza, moderní syntéza, evoluční syntéza nebo neodarwinistická syntéza) je sloučení myšlenek několika biologických oborů, která je v současnosti široce uznávanou teorií evoluce. Syntéza probíhala v první polovině 20. století a je spolu s Darwinovým založením evoluční biologie považována za jednu z největších revolucí v biologii. Podnětem k syntéze byl vývoj v populační genetice ve 20. a 30. letech, který ukázal slučitelnost mendelovské genetiky s přirozeným výběrem. Syntéza je stále z velké části součástí vědeckého paradigmatu.Moderní syntéza vyřešila problémy a spory způsobené specializací a špatnou komunikací mezi biology na počátku 20. století. V centru těchto sporů byla otázka, zda je mendelovská genetika slučitelná s postupnou evolucí přírodním výběrem. Další otázkou bylo, zda výrazné a dlouhodobé změny (makroevoluce) pozorované paleontology jsou vysvětlitelné drobnými změnami v populacích (mikroevoluce). Syntéza shrnula poznatky z mnoha biologických oborů, hlavně z genetiky, cytologie, systematiky, botaniky, morfologie, ekologie a paleontologie.Termín zavedl Julian Huxley ve své knize Evolution: The Modern Synthesis (česky doslova Evoluce: moderní syntéza) z roku 1942. Mezi dalšími výraznými postavami syntézy byli Ronald Fisher, Theodosius Dobzhansky, J. B. S. Haldane, Sewall Wright, E. B. Ford, Ernst Mayr, Bernhard Rensch, Sergej Sergejevič Četverikov, George Gaylord Simpson a George Ledyard Stebbins.
  • La síntesi evolutiva moderna (també anomenada síntesi neodarwinista o neodarwinisme), en general significa la integració de la teoria de l'evolució de les espècies per selecció natural de Charles Darwin, la teoria genètica de Gregor Mendel com a base de l'herència biològica, la mutació genètica aleatòria com a font de variació i la genètica de poblacions matemàtica. Les figures importants en el desenvolupament de la síntesi moderna inclouen a R. A. Fisher, Theodosius Dobzhansky, J.B.S. Haldane, Sewall Wrightm, Sewall Wright, Bernhard Rensch, E.B. Ford, Sergei Chetverikov, Julian Huxley, Ernst Mayr, George Gaylord Simpson, i G. Ledyard Stebbins.Essencialment, la síntesi moderna introduí la connexió entre dos descobriments importants; la unitat de l'evolució (els gens) amb el mecanisme de l'evolució (la selecció). També representa la unificació de diverses branques de la biologia que anteriorment tenien poc en comú, especialment la genètica, la citologia, la sistemàtica, la botànica i la paleontologia.
  • A modern evolúciós szintézis (vagy egyszerűen modern szintézis, de szokás neodarwinizmusnak is nevezni) egyszerre tartalmazza a Charles Darwin evolúciós elméletét (természetes szelekció) és a biológiai öröklődés Gregor Mendel féle elméletét (genetika). Az elmélet kidolgozói (többek között): Theodosius Dobzhansky, Julian Huxley, Ernst Mayr, és George Gaylord Simpson.A neodarwinizmus kiterjeszti a darwini természetes szelekció hatályát, beleveszi az eredeti elméletbe a későbbi tudományos kutatások eredményeit is, melyek Darwin számára ismeretlenek voltak (DNS, genetika stb.), különösen olyan, azóta vizsgált jelenségeket, mint a rokonszelekció, altruizmus, fajképződés.Széles körben elterjedt értelmezés, hogy a természetes szelekció valódi egysége nem más, mint a gén (Richard Dawkins). Dawkins a biológián kívüli területekre is kiterjeszti a Darwini elmélet ható erejét. Elképzelése szerint, ahogyan a biológiai evolúcióban a gének, úgy viselkednek a kulturális evolúcióban a mémek.A modern szintézis szerint a populációkban megfigyelhető genetikai változatosság a mutációk (hiba a DNS-szintézisben) és a rekombinációk (a homológ kromoszómák átkereszteződése a meiózis első főszakaszában) következménye.Az evolúció elsősorban az egymást követő generációk allél gyakoriságainak megváltozásában áll, ennek oka a genetikai sodródás, a génáramlás és a természetes szelekció.Például, abban az esetben, ha egy populáció két részét olyan földrajzi akadály (például folyó) választja el egymástól, mely megakadályozza a szaporodási lehetőséget a két alpopuláció között, fokozatosan új faj képződhet.
  • Синтезираната теория за еволюцията (СТЕ), или още позната като неодарвинизъм, или съвременна теория за еволюцията представлява съвкупност от идеи на различни биолози, които заедно образуват обединената теория за еволюцията в нейния съвременен вид. Съгласно съвременната теория за еволюцията, синтезирана първоначално през 30-те и 40-те години на 20-ти век, генетичната изменчивост в популациите се дължи на случайни фактори, посредством мутация (знае се, че понякога мутациите се дължат на грешки в репликацията на ДНК) и рекомбинацията на гените (кръстосване на хомоложните хромозоми по време на мейоза). Еволюцията се състои преди всичко в промени на алелната честота в едно поколение спрямо друго в резултат на генетичния дрейф, миграцията на гените и естествения отбор. Видообразуването настъпва постепенно, когато популациите са репродуктивно изолирани, например при наличие на географски прегради.СТЕ се приема от огромната част от съвременните биолози. Синтезът е резултат на около десетгодишна работа (от 1936 до 1947) и е тясно свързан с развитието на дисциплината популационна генетика в периода 1918-1932 г. Популационната генетика обединява в едно теорията за естествения отбор и менделовата генетика.СТЕ е термин, създаден от Джулиан Хъксли, с който той обобщава през 1942 г. идеите на книгата си "Еволюция: Съвременният синтез". Въпреки, че СТЕ представлява основата на съвременното разбиране за еволюцията, той е свързан с историческо събитие, случило се през 30-те и 40-те години на 20-ти век. Сред най-важните личности, взели участие в развитието на СТЕ, са Р. А. Фишер, Теодосиус Добжански, Джон Холдейн, Сюъл Райт, Джулиан Хъксли, Ернст Майр, Бернхард Ренш, Сергей Четвериков, Джордж Гейлорд Симпсън и Г. Лидиърд Стебинс.СТЕ дава разрешение на трудности и смущения, породени от тясната специализация и лошата комуникация между биолозите в ранните години на двадесети век. Съгласуването на откритията на пионерите в генетиката с постепенната еволюция и механизмите на естествения отбор е било трудно. Със СТЕ се постига съгласие между двете мисловни школи с предоставято на доказателства за решаващото значение на теренните изследвания на популациите за еволюционната биология. СТЕ черпи идеи от станалите впоследствие самостоятелни клонове на биологията дисциплини като генетика, цитология, систематика, ботаника, морфология, екология и палеонтология.
  • Modern Evrimsel Sentez (Kısaca Modern Sentez, Yeni Darwincilik veya Neo-Darwinizm), Darwin'in Evrim Kuramı ile Mendel'in kalıtım kuramını modern moleküler biyoloji ve matematiksel popülasyon genetiği ışığında birleştiren modern evrim kuramının adıdır.1930'lar ve sonrasında daha önce Gregor Mendel tarafından ortaya konmuş olan kalıtım kuramı, moleküler biyoloji'nin kalıtımın moleküler temellerine ilişkin sağladığı bilgi ve Charles Darwin'in kuramının bütünleştirilmesiyle, evrim kuramı çağdaş halini aldı. R.A Fisher , Sewall Wright , J.B.S. Haldane , T. Dobzhansky , kuramın mimarisinde öne çıkan isimlerdir. Güncel bakış açısıyla evrim, bir gen havuzu içinde, bir nesilden diğerine belli bir karakterin oluşmasında etkili olan alellerden birinin sıklığının değişmesi olarak tanımlanabilir. Doğal seçilim, genetik özelliklerin üremeye katkısı, ve popülasyon yapısı bu değişime etki eden faktörlerdir. Bu güncellenmiş evrim teorisinin adı "Sentetik evrim kuramı", veya "Modern Evrimsel Sentez"dir.Modern sentezin ana katkısı kalıtımın ve dolayısıyla evrimin temel birimi olan genler üzerine yeni edinilen bigilerle evrimin mekanizması, yani doğal seçilim arasındaki bağlantıyı kurmuş olmasıdır.Modern sentezin dayandığı genel bulgular 1930 ve 40'larda ortaya çıkan ve bugün kısmen DNA kopyalanması sırasındaki hatalarla oluştuğu bilinen mutasyon ve rekombinasyondur. Bunların dışında modern sentez, gen havuzunun genetik kayma ve gen akımı gibi mekanizmalarla değişime uğradığını ortaya koymuştur. Modern senteze göre, popülasyonlar çevresel nedenlerle (örneğin coğrafi engeller) birbirinden ayrıldığında türleşme meydana gelir."Çağdaş sentetik evrim kuramı"na göre evrim beş ana evrimsel mekanizmanın etkileşiminden oluşur: Doğal seçilim/ayıklanma; Mutasyon; Rekombinasyon; Rastgele kalıtımsal sürüklenme (Random genetic drift); Gen akışı (göç).↑ ↑ ↑ ↑
  • The modern evolutionary synthesis is a 20th-century union of ideas from several biological specialties which provides a widely accepted account of evolution. It is also referred to as the new synthesis, the modern synthesis, the evolutionary synthesis, millennium synthesis or the neo-Darwinian synthesis.The synthesis, produced between 1936 and 1947, reflects the consensus about how evolution proceeds. The previous development of population genetics, between 1918 and 1932, was a stimulus, as it showed that Mendelian genetics was consistent with natural selection and gradual evolution. The synthesis is still, to a large extent, the current paradigm in evolutionary biology.The modern synthesis solved difficulties and confusions caused by the specialisation and poor communication between biologists in the early years of the 20th century. At its heart was the question of whether Mendelian genetics could be reconciled with gradual evolution by means of natural selection. A second issue was whether the broad-scale changes (macroevolution) seen by palaeontologists could be explained by changes seen in local populations (microevolution).The synthesis included evidence from biologists, trained in genetics, who studied populations in the field and in the laboratory. These studies were crucial to evolutionary theory. The synthesis drew together ideas from several branches of biology which had become separated, particularly genetics, cytology, systematics, botany, morphology, ecology and paleontology.Julian Huxley invented the term, when he produced his book, Evolution: The Modern Synthesis (1942). Other major figures in the modern synthesis include R. A. Fisher, Theodosius Dobzhansky, J. B. S. Haldane, Sewall Wright, E. B. Ford, Ernst Mayr, Bernhard Rensch, Sergei Chetverikov, George Gaylord Simpson, and G. Ledyard Stebbins.
  • De Moderne Synthese (Engels: Modern Synthesis), ook wel de Nieuwe Synthese (Engels: New Synthesis) genoemd, is een onder biologen algemeen geaccepteerde theorie die kennis uit andere takken van de biologie, zoals paleontologie, populatiegenetica, de erfelijkheidsleer van Mendel en de evolutietheorie van Charles Darwin - die het ontstaan van de verschillende levensvormen adequaat verklaart -, evenals de biologie als wetenschap op zich van een degelijk fundament voorziet.De moderne synthese is als theorie ontwikkeld in de periode tussen 1936 en 1947, onder invloed van de ontwikkeling van populatie genetica. In 1942 werd de ontwikkeling beschreven in het boek Evolution: The Modern Synthesis van Julian Huxley, dat nog steeds als een van de belangrijkste naslagwerken binnen de biologie geldt.
  • 현대 진화 이론은 생물학의 여러 전공 분야에서 연구된 진화와 관련한 이론을 종합한 것으로, 오늘날 대다수의 생물학자들이 인정하고 있는 진화 이론이다. 현대 진화 이론은 찰스 다윈의 자연선택의 개념에서 출발하여 멘델의 유전법칙의 발견, 20세기 초 집단유전학의 성과 등을 종합한 것으로 1936년부터 1947년까지 약 10여년에 걸쳐 형성되었다.1942년 줄리언 헉슬리가 《현대 진화 이론》를 출판하여 현대 진화 이론이란 명칭이 널리 알려지게 되었다. 이후 같은 주제로 피셔, 도브잔스키, 할데인, 라이트와 같은 학자들이 저서를 출판하였다.생물학의 각 분야가 매우 난해하다는 점과 주요 학파 간에 진화의 원인에 대한 견해가 달랐다는 점 때문에 현대 진화 이론의 종합은 매우 어렵고 혼란스러운 과정을 거쳐야했다. 현대 진화 이론에는 유전학, 세포학, 계통학, 식물학, 형태학, 생태학, 고생물학 등 생물학 전반에 걸친 학문 분야가 두루 망라되어 있다.
  • Sintesis evolusioner modern merupakan perpaduan gagasan berbagai bidang keahilian biologi yang menjelaskan evolusi secara logis. Sintesis modern umumnya diterima luas oleh kebanyakan ahli biologi. Sintesis modern dikembangkan selama satu dasawarsa (1936–1947) dan perkembangan genetika populasi (1918–1932) merupakan gaya dorong lahirnya sintesis modern. Sintesis modern menunjukkan bahwa genetika Mendel konsisten dengan seleksi alam dan evolusi gradual. Julian Huxley menciptakan istilah ini ketika ia menulis bukunya Evolution: The Modern Synthesis (1942). Tokoh sintesis modern lainnya meliputi R. A. Fisher, Theodosius Dobzhansky, J.B.S. Haldane, Sewall Wright, E.B. Ford, Ernst Mayr, Bernhard Rensch, Sergei Chetverikov, George Gaylord Simpson, dan G. Ledyard Stebbins.Sintesis modern memecahkan permasalahan dan ketidakjelasan yang disebabkan oleh spesialisasi bidang biologi, di mana terdapat komunikasi yang buruk antar ahli bilogi pada awal abad ke-21. Penemuan para ahli genetika pada awalnya sulit untuk dimasukkan ke dalam kerangka evolusi gradual dan mekanisme seleksi alam. Sintesis modern menggabungkan kedua ilmu tersebut, manakala memberikan bukti bahwa kajian populasi pada lapangan sangatlah krusial terhadap teori evolusioner. Sintesis modern menyatukan gagasan-gagasan berbagai cabang biologi yang telah lama terpisah, utamanya genetika, sitologi, sistematika, botani, morfologi, ekologi, dan paleontologi.Sintesis evolusioner modern juga dirujuk sebagai sintesis baru, sintesis modern, dan sintesis evolusioner.
  • Neodarwinismoa edo Eboluzioaren Teoria Sintetikoa edo bakarrik Teoria Sintetikoa, XX.mendearen lehen erdian, biologiaren eremu guztietan egin ziren aurrerapenei esker, beste interpretazio batzuk eman ahal izan zitzaizkion Darwinek eta Wallacek proposatutako eboluzioaren teoriari.1930. urtean, genetikaren alorrean egindako eurkikuntzen bidez, zientzilari talde batek eboluzioaren teoria berria egin ahal izan zuten. Teoria horren arabera, mutazioak, birkonbinazio genetikoa eta hautespen naturala ziren eboluzio-aldaketaren motor nagusiak.Teoria horrek, biologiaren hainbat eremu batzen baititu; esaterako, genetika, paleontologia, biokimika eta ekologia.
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 826758 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 52014 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 283 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 111007534 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • La théorie synthétique de l'évolution est un cadre conceptuel largement utilisé dans l'étude scientifique des processus d'évolution en biologie. Cette théorie est basée sur l'intégration de la théorie de l'hérédité mendélienne et de la génétique des populations à la théorie darwinienne. Cette synthèse fut menée au cours des années 1930 et 1940 par R.A.
  • Синтетическая теория эволюции (также современный эволюционный синтез) — современная эволюционная теория, которая является синтезом различных дисциплин, прежде всего, генетики и дарвинизма. СТЭ также опирается на палеонтологию, систематику, молекулярную биологию и другие.
  • 현대 진화 이론은 생물학의 여러 전공 분야에서 연구된 진화와 관련한 이론을 종합한 것으로, 오늘날 대다수의 생물학자들이 인정하고 있는 진화 이론이다. 현대 진화 이론은 찰스 다윈의 자연선택의 개념에서 출발하여 멘델의 유전법칙의 발견, 20세기 초 집단유전학의 성과 등을 종합한 것으로 1936년부터 1947년까지 약 10여년에 걸쳐 형성되었다.1942년 줄리언 헉슬리가 《현대 진화 이론》를 출판하여 현대 진화 이론이란 명칭이 널리 알려지게 되었다. 이후 같은 주제로 피셔, 도브잔스키, 할데인, 라이트와 같은 학자들이 저서를 출판하였다.생물학의 각 분야가 매우 난해하다는 점과 주요 학파 간에 진화의 원인에 대한 견해가 달랐다는 점 때문에 현대 진화 이론의 종합은 매우 어렵고 혼란스러운 과정을 거쳐야했다. 현대 진화 이론에는 유전학, 세포학, 계통학, 식물학, 형태학, 생태학, 고생물학 등 생물학 전반에 걸친 학문 분야가 두루 망라되어 있다.
  • Синтезираната теория за еволюцията (СТЕ), или още позната като неодарвинизъм, или съвременна теория за еволюцията представлява съвкупност от идеи на различни биолози, които заедно образуват обединената теория за еволюцията в нейния съвременен вид.
  • A modern evolúciós szintézis (vagy egyszerűen modern szintézis, de szokás neodarwinizmusnak is nevezni) egyszerre tartalmazza a Charles Darwin evolúciós elméletét (természetes szelekció) és a biológiai öröklődés Gregor Mendel féle elméletét (genetika).
  • Modern Evrimsel Sentez (Kısaca Modern Sentez, Yeni Darwincilik veya Neo-Darwinizm), Darwin'in Evrim Kuramı ile Mendel'in kalıtım kuramını modern moleküler biyoloji ve matematiksel popülasyon genetiği ışığında birleştiren modern evrim kuramının adıdır.1930'lar ve sonrasında daha önce Gregor Mendel tarafından ortaya konmuş olan kalıtım kuramı, moleküler biyoloji'nin kalıtımın moleküler temellerine ilişkin sağladığı bilgi ve Charles Darwin'in kuramının bütünleştirilmesiyle, evrim kuramı çağdaş halini aldı.
  • A síntese evolutiva moderna (frequentemente chamada de síntese moderna, síntese evolutiva, síntese neodarwiniana ou neodarwinismo) geralmente denota a combinação da teoria da evolução das espécies por meio de seleção natural de Charles Darwin, a genética como base para a herança biológica do monge agostiniano Gregor Mendel, e a genética populacional.Entre as personagens mais importantes para o desenvolvimento da síntese moderna destacam-se Thomas Hunt Morgan, Ronald Fisher, Theodosius Dobzhansky, J.
  • Il Neodarwinismo (o sintesi moderna) è la teoria evoluzionistica attualmente più accreditata in campo scientifico.
  • De Moderne Synthese (Engels: Modern Synthesis), ook wel de Nieuwe Synthese (Engels: New Synthesis) genoemd, is een onder biologen algemeen geaccepteerde theorie die kennis uit andere takken van de biologie, zoals paleontologie, populatiegenetica, de erfelijkheidsleer van Mendel en de evolutietheorie van Charles Darwin - die het ontstaan van de verschillende levensvormen adequaat verklaart -, evenals de biologie als wetenschap op zich van een degelijk fundament voorziet.De moderne synthese is als theorie ontwikkeld in de periode tussen 1936 en 1947, onder invloed van de ontwikkeling van populatie genetica.
  • Moderní evoluční syntéza (jinými názvy též nová syntéza, moderní syntéza, evoluční syntéza nebo neodarwinistická syntéza) je sloučení myšlenek několika biologických oborů, která je v současnosti široce uznávanou teorií evoluce. Syntéza probíhala v první polovině 20. století a je spolu s Darwinovým založením evoluční biologie považována za jednu z největších revolucí v biologii. Podnětem k syntéze byl vývoj v populační genetice ve 20. a 30.
  • Die Synthetische Evolutionstheorie erklärt den Artenwandel, einschließlich der Bauplan-Transformationen (Makroevolution), auf dem Kenntnisstand von ca. 1950. Sie ist die konsistente Erweiterung der klassischen Evolutionstheorien von Charles Darwin und Alfred Russel Wallace, erweitert von August Weismann, durch vereinte Erkenntnisse der Genetik, Populationsbiologie, Paläontologie, Zoologie, Botanik und Systematik. In Darwins Werk Die Entstehung der Arten (1859; 6.
  • La síntesis evolutiva moderna (también llamada simplemente nueva síntesis, síntesis moderna, síntesis evolutiva, teoría sintética, síntesis neodarwinista o neodarwinismo) significa en general la integración de la teoría de la evolución de las especies por selección natural de Charles Darwin, la teoría genética de Gregor Mendel como base de la herencia biológica, la mutación genética aleatoria como fuente de variación y la genética de poblaciones matemática.
  • Neodarwinismoa edo Eboluzioaren Teoria Sintetikoa edo bakarrik Teoria Sintetikoa, XX.mendearen lehen erdian, biologiaren eremu guztietan egin ziren aurrerapenei esker, beste interpretazio batzuk eman ahal izan zitzaizkion Darwinek eta Wallacek proposatutako eboluzioaren teoriari.1930. urtean, genetikaren alorrean egindako eurkikuntzen bidez, zientzilari talde batek eboluzioaren teoria berria egin ahal izan zuten.
  • La síntesi evolutiva moderna (també anomenada síntesi neodarwinista o neodarwinisme), en general significa la integració de la teoria de l'evolució de les espècies per selecció natural de Charles Darwin, la teoria genètica de Gregor Mendel com a base de l'herència biològica, la mutació genètica aleatòria com a font de variació i la genètica de poblacions matemàtica. Les figures importants en el desenvolupament de la síntesi moderna inclouen a R. A. Fisher, Theodosius Dobzhansky, J.B.S.
  • Sintesis evolusioner modern merupakan perpaduan gagasan berbagai bidang keahilian biologi yang menjelaskan evolusi secara logis. Sintesis modern umumnya diterima luas oleh kebanyakan ahli biologi. Sintesis modern dikembangkan selama satu dasawarsa (1936–1947) dan perkembangan genetika populasi (1918–1932) merupakan gaya dorong lahirnya sintesis modern. Sintesis modern menunjukkan bahwa genetika Mendel konsisten dengan seleksi alam dan evolusi gradual.
  • The modern evolutionary synthesis is a 20th-century union of ideas from several biological specialties which provides a widely accepted account of evolution. It is also referred to as the new synthesis, the modern synthesis, the evolutionary synthesis, millennium synthesis or the neo-Darwinian synthesis.The synthesis, produced between 1936 and 1947, reflects the consensus about how evolution proceeds.
rdfs:label
  • Théorie synthétique de l'évolution
  • Eboluzioaren Teoria Sintetiko
  • Modern evolutionary synthesis
  • Modern evolúciós szintézis
  • Modern evrimsel sentez
  • Moderne synthese
  • Moderní evoluční syntéza
  • Neodarwinismo
  • Sintesis evolusioner modern
  • Synthetische Evolutionstheorie
  • Síntese evolutiva moderna
  • Síntesi evolutiva moderna
  • Síntesis evolutiva moderna
  • Синтезирана теория за еволюцията
  • Синтетическая теория эволюции
  • 현대 진화 이론
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:knownFor of
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of