En physique, la théorie quantique des champs (QFT) fournit un cadre théorique pour la construction de modèles quantiques de systèmes que l'on décrirait classiquement par un nombre très grand ou infini de degrés de liberté, à savoir les champs et les systèmes à grand nombre de corps.C'est le langage permettant de parler de manière quantitative des interactions des particules, ainsi que de la physique des milieux condensés.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • En physique, la théorie quantique des champs (QFT) fournit un cadre théorique pour la construction de modèles quantiques de systèmes que l'on décrirait classiquement par un nombre très grand ou infini de degrés de liberté, à savoir les champs et les systèmes à grand nombre de corps.C'est le langage permettant de parler de manière quantitative des interactions des particules, ainsi que de la physique des milieux condensés. La plupart des théories de la physique moderne des particules, incluant le modèle standard décrivant les particules élémentaires et leurs interactions, sont considérées comme des théories des champs quantiques relativistes. La théorie quantique des champs est utilisée dans plusieurs contextes ; la physique des particules élémentaires est l'exemple le plus typique, dans les situations où le nombre de particules entrantes fluctue et diffère du nombre sortant, mais elle permet aussi la description quantique des phénomènes critiques et des transitions de phase, et intervient également dans la théorie de la supraconductivité. La théorie quantique des champs est considérée généralement comme la seule façon correcte de combiner les règles de la mécanique quantique avec celles de la relativité restreinte.L'utilisation de la théorie de la perturbation amène à considérer les forces entre les particules comme provenant en fait d'échanges d'autres particules, appelées médiateurs. Ainsi, la force électromagnétique entre deux électrons est causée par un échange de photons, les bosons W et Z sont les médiateurs de l'interaction faible, et les gluons ceux de l'interaction forte. Il n'y a pas actuellement de théorie quantique complète de la dernière des forces fondamentales, la gravité, mais beaucoup de théories revendiquent l'existence d'une particule appelée graviton qui en serait le médiateur. Ces médiateurs sont des particules virtuelles et, par définition, ne peuvent pas être détectées lors de la manifestation de la force.Les photons QFT ne sont pas considérés comme des « petites boules de billard » ils sont considérés comme des champs quantiques – nécessairement coupés en ondulations dans un champ, ou des « excitations », qui 'ressemblent' à des particules. Le fermion, comme l'électron, peut seulement être décrit comme des ondulations/excitations dans un champ, quand chaque sorte de fermion a son propre champ. En résumé, la visualisation classique de « tout est particules et champ », dans la théorie quantique des champs, se transforme en « tout est particules », puis « tout est champs ». à la fin, les particules sont considérées comme des états excités d'un champ (champ quantique). Le champ gravitationnel et le champ électromagnétique sont les deux seuls champs fondamentaux dans la Nature qui ont une infinité de gammes et une correspondance à la limite classique de l'énergie faible, qui diminue fortement et cache les excitations des « particules ressemblantes ». Albert Einstein, en 1905, attribue la « particule ressemblante » et les échanges discrets d'un momentum et d'une énergie, la caractéristique d'un « champ quantique », au champ électromagnétique. Initialement, sa principale motivation était d'expliquer les radiations thermodynamiques. Bien qu'il soit souvent revendiqué que la photo-électrique et les effets de Compton nécessitent une description quantique du champ EM, cela est maintenant reconnu comme faux, preuve en est que la nature de la radiation quantique est désormais prise en optique quantique moderne comme l'effet de dégroupement. Le mot « photon » a été inventé en 1926 par le grand physicien chimiste Gilbert Newton Lewis (voir aussi les articles le dégroupement du photon et le laser).La description de la « limite énergie faible » correcte d'un champ théorique quantique d'un champ électromagnétique, appelée électrodynamique quantique, est attribuée à la théorie de James Clerk Maxwell développée en 1864, bien que la « limite classique » de l'électrodynamique quantique n'ait pas été aussi largement explorée que la mécanique quantique. Vraisemblablement, là encore inconnue, le traitement quantique des champs théoriques du champ gravitationnel deviendra et « ressemblera exactement » à la théorie de la relativité générale dans la « limite énergie faible ». En effet, la théorie des champs quantiques elle-même est probablement la théorie du champ de l'énergie faible, limite d'une théorie plus fondamentale telle que la théorie des super-cordes. Comparer dans ce contexte l'article de la théorie des champs effectifs.
  • 물리학에서, 양자장론(量子場論, 영어: quantum field theory, QFT) 혹은 양자 마당 이론은 장을 기술하는 양자 이론이다. 입자 물리학이나 응집물질 물리학등의 이론적인 바탕을 이룬다. 좁은 의미에서는 양자장론은 양자역학과 특수상대성이론을 결합한 이론이다. 양자전기역학이나 표준 모형이 대표적인 예다. 넓은 의미에서는 비상대적이지만 양자화된 장을 다루는 이론도 포함한다. 응집물질 물리학에서 다루는 양자장론이 이 경우에 속한다. 주요한 예로 BCS 이론등이 있다.
  • La teoria quantistica dei campi (in inglese Quantum field theory o QFT) è l'estensione delle leggi della meccanica quantistica ai campi.Fu elaborata originariamente come evoluzione della meccanica quantistica nell'ambito della fisica delle particelle, ed in particolare la teoria quantistica del campo elettromagnetico, l'elettrodinamica quantistica(QED), è una delle teorie più testate e di successo della fisica. Ha poi trovato estesa applicazione anche in fisica della materia condensata, in quanto i campi, entità fisiche rappresentate in ogni punto dello spaziotempo, possono descrivere sia le radiazioni che la materia, come ad esempio i fluidi o i cristalli. I fondamenti della teoria quantistica dei campi furono sviluppati tra i tardi anni venti e gli anni cinquanta del Novecento principalmente da Paul Adrien Maurice Dirac, Wolfgang Pauli, Sin-Itiro Tomonaga, Julian Schwinger, Richard P. Feynman e Freeman Dyson.
  • Die Quantenfeldtheorie (QFT) ist ein Gebiet der theoretischen Physik, in dem Prinzipien klassischer Feldtheorien (zum Beispiel der klassischen Elektrodynamik) und der Quantenmechanik zur Bildung einer erweiterten Theorie kombiniert werden. Sie geht über die Quantenmechanik hinaus, indem sie Teilchen und Felder einheitlich beschreibt. Dabei werden nicht nur sog. Observable (also beobachtbare Größen wie Energie oder Impuls) quantisiert, sondern auch die wechselwirkenden (Teilchen-)Felder selbst; Felder und Observable werden also analog behandelt. Die Quantisierung der Felder bezeichnet man auch als Zweite Quantisierung. Diese berücksichtigt explizit die Entstehung und Vernichtung von Elementarteilchen (Paarerzeugung, Annihilation).Die Methoden der Quantenfeldtheorie kommen vor allem in der Elementarteilchenphysik und in der statistischen Mechanik zur Anwendung. Man unterscheidet dabei zwischen relativistischen Quantenfeldtheorien, die die spezielle Relativitätstheorie berücksichtigen und häufig in der Elementarteilchenphysik Anwendung finden, und nicht-relativistischen Quantenfeldtheorien, die beispielsweise in der Festkörperphysik relevant sind.Die Objekte und Methoden der QFT sind physikalisch motiviert, auch wenn viele Teilbereiche der Mathematik zum Einsatz kommen. Die Axiomatische Quantenfeldtheorie versucht dabei, Grundlagen und Konzepte in einen mathematisch rigorosen Rahmen zu fassen.
  • Ква́нтовая тео́рия по́ля (КТП) — раздел физики, изучающий поведение квантовых систем с бесконечно большим числом степеней свободы — квантовых (или квантованных) полей; является теоретической основой описания микрочастиц, их взаимодействий и превращений. Именно на квантовой теории поля базируется вся физика высоких энергий, физика элементарных частиц и физика конденсированного состояния. Квантовая теория поля в виде Стандартной модели (с добавкой масс нейтрино) сейчас является единственной экспериментально подтверждённой теорией, способной описать и предсказать поведение элементарных частиц при высоких энергиях (то есть при энергиях, существенно превышающих их энергию покоя).Математический аппарат КТП — гильбертово пространство состояний (пространство Фока) квантового поля и действующие в нём операторы. В отличие от квантовой механики, «частицы» как некие неуничтожимые элементарные объекты в КТП отсутствуют. Вместо этого основные объекты здесь — векторы фоковского пространства, описывающие всевозможные возбуждения квантового поля. Аналогом квантовомеханической волновой функции в КТП является полевой оператор (точнее, «поле» — это операторнозначная обобщённая функция, из которой только после свёртки с основной функцией получается оператор, действующий в гильбертовом пространстве состояний), способный действовать на вакуумный вектор фоковского пространства (см. вакуум) и порождать одночастичные возбуждения квантового поля. Физическим наблюдаемым здесь также соответствуют операторы, составленные из полевых операторовШаблон:Стиль?.При построении квантовой теории поля ключевым моментом было понимание сущности явления перенормировки.
  • Квантова теория на полето е раздел на физиката, изучаващ поведението на квантовите системи с безброй много степени на свобода. Тя се явява теоретична основа за описание на микрочастиците, техните взаимодействия и преобразувания. На квантовата теория на полето се основават физиката на елементарните частици и физиката на кондензираната материя. За момента квантовата теория на полето може да се приеме за ефективна полева теория, което означава, че съществува максимална енергия за която тя е приложима. Математическият апарат на квантовата теория на полето е Хилбертовото пространство на състоянията и действащите в него оператори. Обектите в него са пространствени вектори, описващи възможните състояния на квантовото поле.Основите на теорията се полагат през 1920-те, когато възниква необходимостта от създаване на квантова теория на електромагнитното поле. През 1926 година Макс Планк, Паскуал Йордан и Вернер Хайзенберг създават такава теория, като изразяват вътрешните степени на свобода на полето като безкраен набор хармонични трептения, използвайки процедурата за квантуване на тези трептения.
  • Parçacık alan kuramı (kuantum alan teorisi), hareketli parçacık sistemlerinin kuantizasyonuyla ilgilenen parçacık mekaniğiyle benzer olarak, alanların hareketli sistemlerine parçacık mekaniğinin uygulamasıdır.
  • La teoría cuántica de campos es una disciplina de la física que aplica los principios de la mecánica cuántica a los sistemas clásicos de campos continuos, como por ejemplo el campo electromagnético. Una consecuencia inmediata de esta teoría es que el comportamiento cuántico de un campo continuo es equivalente al de un sistema de partículas cuyo número no es constante, es decir, que pueden crearse o destruirse. También se la denomina teoría de campos cuánticos, TCC o QFT, sigla en inglés de quantum field theory.Su principal aplicación es la física de altas energías, donde se combina con los postulados de la relatividad especial. En este régimen se usa para estudiar las partículas subatómicas y sus interacciones, y permite explicar fenómenos como la relación entre espín y estadística, la simetría CPT, la existencia de antimateria, etc.También es una herramienta habitual en el campo de la física de la materia condensada, donde se utiliza para describir las excitaciones colectivas de sistemas de muchas partículas y entender efectos físicos tales como la superconductividad, la superfluidez o el efecto Hall cuántico.En particular, la teoría cuántica del campo electromagnético, conocida como electrodinámica cuántica, fue el primer ejemplo de teoría cuántica de campos que se estudió y es la teoría física probada experimentalmente con mayor precisión. Los fundamentos de la teoría de campos cuántica fueron desarrollados entre las décadas de 1920 y 1950 por Dirac, Fock, Pauli, Tomonaga, Schwinger, Feynman y Dyson, entre otros.
  • Eremu-teoria kuantikoa (edo QFT, Quantum Field Theory ingelesez) mekanika kuantikoaren printzipioak jarraikako eremuen sistema klasikoei aplikatzen dizkien marko teoriko bat da. Formaltasun honen bidez bere kopurua konstantea ez den partikula kuantikoez osatutako sistema baten eboluzioa eta elkarreraginak deskriba daitezke, hau da, partikula-antipartikula suntsiketa|sortu edo suntsitu]] egin daitezkeenak.Honen aplikazio nagusia energia altuko fisikan da, non erlatibitate bereziaren teoriak dioenarekin uztartzen den. Erregimen horretan partikula subatomiko mota guztiak eta hauen arteko elkarreraginak har ditzake, baita iragarpen oso orokorrak egin ere, CPT simetria, spina eta estatistikaren arteko harremana, eta antimateriaren existentzia kasu. Gainera, oso tresna garrantzitsua da materia kondentsatuaren fisikaren testuinguruan, non supereroankortasuna bezalako fenomenoak azaltzeko erabiltzen den.
  • A kvantumtérelmélet a kvantummechanika általánosítása fizikai mezőkre, más szóval térelméletekre. Az általánosítás analóg a kiterjedés nélküli tömegpontokkal dolgozó klasszikus mechanika és a folytonos közegek (például hidrodinamika vagy a rugalmas közegek mechanikája) kapcsolatához.A 20. századi elméleti fizika nagyon sikeres kvantumtérelméletei az elektromágneses kölcsönhatást leíró kvantumelektrodinamika (QED), illetve az elektromágneses és az ún. gyenge kölcsönhatást egyesítő Yang-Mills-elmélet, valamint a kvantumelektrodinamikát alapulvevő ún. kvantum-színdinamika (QCD), amely az erős kölcsönhatást írja le.Az említett térelméletek közös jellemzője, hogy valamennyien ún. mértéktérelméletek, ami annyit jelent, hogy az elmélet bizonyos belső szimmetriatulajdonságokkal bír, más szóval az elméletet leíró egyenletek „invariánsak” (változatlanok maradnak), ha ezt a szimmetriatranszformációt (mértéktranszformációt) elvégezzük rajtuk.Mint azt Noether a 1915-ben kimutatta, abból, hogy egy elmélet valamilyen szimmetriatulajdonságot mutat, következik valamilyen megmaradó fizikai mennyiség léte, ez a Noether-tétel. Az elektrodinamika (illetve kvantumelektrodinamika) esetén a szimmetriatulajdonság az, hogy a tér elektromos (skalár) komponense független a potenciál abszolút értékétől (csak az elektromos potenciálok különbsége, azaz a feszültségnek van mérhető fizikai hatása), a mágneses térerőkomponens pedig egy olyan térmennyiségből (vektorpotenciál) származtatható, amely határozatlan egy konstans vektorerősség erejéig. Matematikailag megmutatható, hogy ez az (egydimenziós) szimmetria az un. U(1) csoporttal írható le („egységkörön való elforgatás”) és a Noether-tétel értelmében ez a szimmetriatulajdonság az elméletben az elektromos töltés megmaradását eredményezi. A kvantumtérelméletben ennek egyenes következménye az is, hogy a kölcsönhatást közvetítő részecske, a (bozon típusú!) foton töltéssemleges.A Yang-Mills elmélet általánosítja ezt az elméletet és az ún. SU(2) csoportra való szimmetriát tételezi föl. A fizikai megmaradó mennyiségek ekkor az elekrogyenge töltéssel gyarapodnak és az elméletből az következik, hogy még három fajta közvetítő bozon létezik (W- és Z-bozonok, ezek közül a W+ és a W- elektrogyenge töltést hordoz, míg a Z0 semleges. A Yang-Mills elmélet eddig minden kísérleti próbát kiállt és bebizonyította, hogy az elektromágneses és a gyenge kölcsönhatás nagy energiákon megkülönböztethetetlenné válik, az elektromágneses kölcsönhatás erőssége az energia függvényében csökken, a gyenge kölcsönhatás erőssége pedig nő.A kvantumszíndinamika a kvantumelektrodinamika általánosítása arra az esetre, amikor a szimmetria csoport 3-dimenziós, az ún. SU(3). Ennek a mértéktérelméletnek az elméleti következménye az ún. színtöltések létezése és hogy az erős kölcsönhatást közvetítő bozonok (8 féle) maguk is szín-töltöttek. A színtöltésre a mindennapi életből jól ismert pozitív, negatív elektomos töltés (ill. észak-déli mágneses sarok) absztrakciójaként gondolhatunk: az erős kölcsönhatás csak akkor működik, ha három különböző („színű”) töltésforrás cserélgeti egymás között a bozonokat. A kvantumszíndinamika, ellentétben az elektrogyenge kölcsönhatást leíró Yang-Mills elmélettel, csak nagy energiákon oldható meg közelítőleg, mert ekkor a kölcsönhatás csatolási állandója (erőssége) ekkor válik eléggé kicsivé ahhoz, hogy a sorfejtéses matematikai módszerek (perturbációszámítás) működjenek. A kvantumszíndinamika nemlineáris egyenletei alacsonyabb energiákon (például a hadronok belsejében csak numerikus szimulációkkal, nagy nehézségek és igen nagy számítási kapacitású számítógépekkel vagy ún. fenomenológikus (ad hoc paramétereket tartalmazó) modellekkel vizsgálhatóak.A standard modellként emlegetett modell, amely eddig minden kísérleti próbát elképesztő pontossággal állt ki, tulajdonképpen két elmélet, a kvantumszíndinamika és (az elektrogyenge kölcsönhatást leíró) Yang-Mills elmélet együttese. A két különálló elméletet sikeresen, matematikai szempontból kifogástalanul egyesítő ún. Nagy Egyesített Elmélet (GUT) kidolgozása évtizedek óta várat magára. Ezért az elméleti fizikusok nagy energiával kezdtek az olyan, a mértékelméleteken túl mutató, kvantuntérelméletek vizsgálatába, mint a különböző húrelméletek.
  • In theoretical physics, quantum field theory (QFT) is a theoretical framework for constructing quantum mechanical models of subatomic particles in particle physics and quasiparticles in condensed matter physics. A QFT treats particles as excited states of an underlying physical field, so these are called field quanta. For example, quantum electrodynamics (QED) has one electron field and one photon field; quantum chromodynamics (QCD) has one field for each type of quark; and, in condensed matter, there is an atomic displacement field that gives rise to phonon particles. Edward Witten describes QFT as "by far" the most difficult theory in modern physics.In QFT, quantum mechanical interactions between particles are described by interaction terms between the corresponding underlying fields. QFT interaction terms are similar in spirit to those between charges with electric and magnetic fields in Maxwell's equations. However, unlike the classical fields of Maxwell's theory, fields in QFT generally exist in quantum superpositions of states and are subject to the laws of quantum mechanics.Quantum mechanical systems have a fixed number of particles, with each particle having a finite number of degrees of freedom. In contrast, the excited states of a QFT can represent any number of particles. This makes quantum field theories especially useful for describing systems where the particle count/number may change over time, a crucial feature of relativistic dynamics.Because the fields are continuous quantities over space, there exist excited states with arbitrarily large numbers of particles in them, providing QFT systems with an effectively infinite number of degrees of freedom. Infinite degrees of freedom can easily lead to divergences of calculated quantities (i.e., the quantities become infinite). Techniques such as renormalization of QFT parameters or discretization of spacetime, as in lattice QCD, are often used to avoid such infinities so as to yield physically meaningful results.Most theories in standard particle physics are formulated as relativistic quantum field theories, such as QED, QCD, and the Standard Model. QED, the quantum field-theoretic description of the electromagnetic field, approximately reproduces Maxwell's theory of electrodynamics in the low-energy limit, with small non-linear corrections to the Maxwell equations required due to virtual electron–positron pairs.In the perturbative approach to quantum field theory, the full field interaction terms are approximated as a perturbative expansion in the number of particles involved. Each term in the expansion can be thought of as forces between particles being mediated by other particles. In QED, the electromagnetic force between two electrons is caused by an exchange of photons. Similarly, intermediate vector bosons mediate the weak force and gluons mediate the strong force in QCD. The notion of a force-mediating particle comes from perturbation theory, and does not make sense in the context of non-perturbative approaches to QFT, such as with bound states.The gravitational field and the electromagnetic field are the only two fundamental fields in nature that have infinite range and a corresponding classical low-energy limit, which greatly diminishes and hides their "particle-like" excitations. Albert Einstein, in 1905, attributed "particle-like" and discrete exchanges of momenta and energy, characteristic of "field quanta", to the electromagnetic field. Originally, his principal motivation was to explain the thermodynamics of radiation. Although the photoelectric effect and Compton scattering strongly suggest the existence of the photon, it is now understood that they can be explained without invoking a quantum electromagnetic field; therefore, a more definitive proof of the quantum nature of radiation is now taken up into modern quantum optics as in the antibunching effect.There is currently no complete quantum theory of the remaining fundamental force, gravity. Many of the proposed theories to describe gravity as a QFT postulate the existence of a graviton particle that mediates the gravitational force. Presumably, the as yet unknown correct quantum field-theoretic treatment of the gravitational field will behave like Einstein's general theory of relativity in the low-energy limit. Quantum field theory of the fundamental forces itself has been postulated to be the low-energy effective field theory limit of a more fundamental theory such as superstring theory.
  • A Teoria Quântica de Campos é a aplicação conjunta da mecânica quântica e da relatividade especial aos campos que fornecem a estrutura teórica usada na física de partículas e na física da matéria condensada. Em particular, a teoria quântica do campo eletromagnético, conhecida como eletrodinâmica quântica (tradicionalmente abreviada como QED, do inglês "Quantum EletroDynamics"), é a teoria provada experimentalmente com maior precisão na Física.Resumidamente, pode-se dizer que a teoria quântica dos campos é uma teoria criada com o objetivo de descrever os campos de forma quantizada (na denominação mais antiga se chama segunda quantização). Por outro lado, a mecânica quântica lida essencialmente com a quantização da matéria e da energia.A teoria quântica dos campos considera tanto as partículas que compõem a matéria (quarks e leptóns) quanto os condutores de força (bósons mensageiros) como excitações de um campo fundamental de energia mínima não-nula (vácuo).
  • La teoria quàntica de camps (sovint abreujat TQC o QFT per Quantum Field Theory) és l'aplicació de la mecànica quàntica al concepte físic de camp (com per exemple el camp electromagnètic), així com a les interaccions dels camps amb la matèria. Els fonaments de la teoria es van desenvolupar entre el final dels anys 1920 i els anys 1950, especialment per Paul Dirac, Vladimir Fock, Pascual Jordan, Wolfgang Pauli, Werner Heisenberg, Hans Bethe, Sin-Itiro Tomonaga, Julian Schwinger, Richard Feynman i Freeman Dyson.La teoria proporciona un marc teòric utilitzat àmpliament en física de partícules i en física de la matèria condensada. En particular, la teoria quàntica del camp electromagnètic, coneguda com a electrodinàmica quàntica, fou el primer exemple de teoria quàntica de camps i és la teoria comprovada experimentalment amb major precisió de la física. Les teories quàntiques de camps no relativistes són necessàries en física de la matèria condensada (per exemple en la teoria BCS de la superconductivitat), mentre que les teories relativistes són indispensables en física de partícules.
  • 場の量子論(ばのりょうしろん: Quantum Field Theory)は、量子化された場(素粒子物理ではこれが素粒子そのものに対応する)の性質を扱う理論である。
  • Kvantová teorie pole je obecný teoretický rámec pro popis fyzikálních systémů s mnoha interagujícími částicemi. Umožňuje vytvořit kvantově-mechanický model zvoleného fyzikálního pole, který je konzistentní s kvantovou teorií a zároveň speciální teorií relativity. Používá se v částicové fyzice a fyzice pevných látek. Je potřeba zejména v situacích, kdy se počet částic v systému může měnit - částice vznikají a zanikají. Také standardní model je formulován jako relativistická kvantová teorie pole.
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 2924 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 28796 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 71 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110672543 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • En physique, la théorie quantique des champs (QFT) fournit un cadre théorique pour la construction de modèles quantiques de systèmes que l'on décrirait classiquement par un nombre très grand ou infini de degrés de liberté, à savoir les champs et les systèmes à grand nombre de corps.C'est le langage permettant de parler de manière quantitative des interactions des particules, ainsi que de la physique des milieux condensés.
  • 물리학에서, 양자장론(量子場論, 영어: quantum field theory, QFT) 혹은 양자 마당 이론은 장을 기술하는 양자 이론이다. 입자 물리학이나 응집물질 물리학등의 이론적인 바탕을 이룬다. 좁은 의미에서는 양자장론은 양자역학과 특수상대성이론을 결합한 이론이다. 양자전기역학이나 표준 모형이 대표적인 예다. 넓은 의미에서는 비상대적이지만 양자화된 장을 다루는 이론도 포함한다. 응집물질 물리학에서 다루는 양자장론이 이 경우에 속한다. 주요한 예로 BCS 이론등이 있다.
  • Parçacık alan kuramı (kuantum alan teorisi), hareketli parçacık sistemlerinin kuantizasyonuyla ilgilenen parçacık mekaniğiyle benzer olarak, alanların hareketli sistemlerine parçacık mekaniğinin uygulamasıdır.
  • 場の量子論(ばのりょうしろん: Quantum Field Theory)は、量子化された場(素粒子物理ではこれが素粒子そのものに対応する)の性質を扱う理論である。
  • Kvantová teorie pole je obecný teoretický rámec pro popis fyzikálních systémů s mnoha interagujícími částicemi. Umožňuje vytvořit kvantově-mechanický model zvoleného fyzikálního pole, který je konzistentní s kvantovou teorií a zároveň speciální teorií relativity. Používá se v částicové fyzice a fyzice pevných látek. Je potřeba zejména v situacích, kdy se počet částic v systému může měnit - částice vznikají a zanikají. Také standardní model je formulován jako relativistická kvantová teorie pole.
  • La teoría cuántica de campos es una disciplina de la física que aplica los principios de la mecánica cuántica a los sistemas clásicos de campos continuos, como por ejemplo el campo electromagnético. Una consecuencia inmediata de esta teoría es que el comportamiento cuántico de un campo continuo es equivalente al de un sistema de partículas cuyo número no es constante, es decir, que pueden crearse o destruirse.
  • Квантова теория на полето е раздел на физиката, изучаващ поведението на квантовите системи с безброй много степени на свобода. Тя се явява теоретична основа за описание на микрочастиците, техните взаимодействия и преобразувания. На квантовата теория на полето се основават физиката на елементарните частици и физиката на кондензираната материя.
  • A kvantumtérelmélet a kvantummechanika általánosítása fizikai mezőkre, más szóval térelméletekre. Az általánosítás analóg a kiterjedés nélküli tömegpontokkal dolgozó klasszikus mechanika és a folytonos közegek (például hidrodinamika vagy a rugalmas közegek mechanikája) kapcsolatához.A 20. századi elméleti fizika nagyon sikeres kvantumtérelméletei az elektromágneses kölcsönhatást leíró kvantumelektrodinamika (QED), illetve az elektromágneses és az ún.
  • La teoria quantistica dei campi (in inglese Quantum field theory o QFT) è l'estensione delle leggi della meccanica quantistica ai campi.Fu elaborata originariamente come evoluzione della meccanica quantistica nell'ambito della fisica delle particelle, ed in particolare la teoria quantistica del campo elettromagnetico, l'elettrodinamica quantistica(QED), è una delle teorie più testate e di successo della fisica.
  • Ква́нтовая тео́рия по́ля (КТП) — раздел физики, изучающий поведение квантовых систем с бесконечно большим числом степеней свободы — квантовых (или квантованных) полей; является теоретической основой описания микрочастиц, их взаимодействий и превращений. Именно на квантовой теории поля базируется вся физика высоких энергий, физика элементарных частиц и физика конденсированного состояния.
  • In theoretical physics, quantum field theory (QFT) is a theoretical framework for constructing quantum mechanical models of subatomic particles in particle physics and quasiparticles in condensed matter physics. A QFT treats particles as excited states of an underlying physical field, so these are called field quanta.
  • Die Quantenfeldtheorie (QFT) ist ein Gebiet der theoretischen Physik, in dem Prinzipien klassischer Feldtheorien (zum Beispiel der klassischen Elektrodynamik) und der Quantenmechanik zur Bildung einer erweiterten Theorie kombiniert werden. Sie geht über die Quantenmechanik hinaus, indem sie Teilchen und Felder einheitlich beschreibt. Dabei werden nicht nur sog.
  • Eremu-teoria kuantikoa (edo QFT, Quantum Field Theory ingelesez) mekanika kuantikoaren printzipioak jarraikako eremuen sistema klasikoei aplikatzen dizkien marko teoriko bat da.
  • A Teoria Quântica de Campos é a aplicação conjunta da mecânica quântica e da relatividade especial aos campos que fornecem a estrutura teórica usada na física de partículas e na física da matéria condensada.
  • La teoria quàntica de camps (sovint abreujat TQC o QFT per Quantum Field Theory) és l'aplicació de la mecànica quàntica al concepte físic de camp (com per exemple el camp electromagnètic), així com a les interaccions dels camps amb la matèria.
rdfs:label
  • Théorie quantique des champs
  • Eremu-teoria kuantiko
  • Kuantum alan kuramı
  • Kvantová teorie pole
  • Kvantumtérelmélet
  • Kwantowa teoria pola
  • Kwantumveldentheorie
  • Quantenfeldtheorie
  • Quantum field theory
  • Teoria quantistica dei campi
  • Teoria quàntica de camps
  • Teoria quântica de campos
  • Teoría cuántica de campos
  • Квантова теория на полето
  • Квантовая теория поля
  • 場の量子論
  • 양자장론
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:knownFor of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:renomméPour of
is foaf:primaryTopic of