Le soulèvement bahreïni est une vague de contestations populaires, sociales et politiques, commençant le 14 février 2011, qui sont marquées par un pacifisme à toute épreuve malgré une répression féroce,, une forte grève générale de 10 jours et une intervention extérieure conservatrice.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Le soulèvement bahreïni est une vague de contestations populaires, sociales et politiques, commençant le 14 février 2011, qui sont marquées par un pacifisme à toute épreuve malgré une répression féroce,, une forte grève générale de 10 jours et une intervention extérieure conservatrice. Le mouvement de contestation, qui a perdu en intensité, perdure depuis plus de trois ans.Dans un contexte révolutionnaire dans les pays arabes, les réussites de la révolution tunisienne et de la révolution égyptienne jouent un rôle déterminant dans le déclenchement de la révolte, mais aussi dans la détermination des dirigeants bahreïniens à conduire une répression forte et rapide. Comme dans les autres révolutions arabes, la jeunesse connectée joue un rôle essentiel ; certains de ces jeunes, membres de la Bahrain Youth Society for Human Rights, ont reçu une formation du groupe Otpor, comme certains révolutionnaires égyptiens. Les manifestants demandent plus de liberté et de démocratie, un meilleur respect des droits de l'homme, mais portent aussi des revendications socio-économiques. Le régime monarchique est lui-même remis en cause. Après une semaine d’escarmouches meurtrières entre policiers et manifestants, ceux-ci parviennent à s’installer au cœur de la capitale, sur la symbolique place de la Perle. Après trois semaines de forte mobilisation populaire, la famille royale fait intervenir l’armée, renforcée par des troupes saoudiennes et émiraties du Bouclier de la Péninsule — la branche militaire du Conseil de coopération du Golfe — qui permettent au roi d’écraser l'opposition. La monarchie saoudienne impose ainsi son hégémonie sur la région mais cette répression accentue les antagonismes entre communautés et classes à l’intérieur du pays.La répression est essentiellement tournée contre les chiites, bien que le facteur confessionnel n'ait joué qu'un rôle secondaire dans le soulèvement : c'est par simplification qu'on oppose une monarchie et une minorité sunnites à la majorité chiite de la population, les lignes de front à l'intérieur de la population étant situées ailleurs. Les procès des manifestants arrêtés par des tribunaux militaires commencent au mois d’avril. Bien que le gouvernement lève l'état d'urgence le 1er juin, les opposants continuent de se rassembler pour manifester. Après deux ans de répression, le bilan s'établit à plus de 82 morts, dont 9 enfants. À partir de fin 2013, les manifestations continuant d'éclater régulièrement, le pouvoir a durci la répression, recourant à la peine de mort. Les deux tentatives de négociations ont échoué.
  • Demonstrasi Bahrain 2011 adalah serangkaian demonstrasi di Bahrain, sebuah negara di kawasan Teluk Persia. Protes ini menjadi salah satu dari rangkaian protes di sejumlah negara Arab di kawasan Timur Tengah dan Afrika Utara pada 2010-2011. Protes rakyat Bahrain ini awalnya bertujuan untuk mencapai kemerdekaan politik yang lebih besar serta kesetaraan bagi penduduk penganut mazhab Syi’ah, dan kemudian berkembang menjadi seruan untuk mengakhiri sistem monarki di Bahrain setelah terjadinya serangan malam yang memakan korban jiwa pada 17 Februari terhadap para demonstran di Monumen Mutiara, kota Al-Manamah.. Para pemrotes di Al-Manamah telah berkemah selama berhari-hari di sekitar Monumen Mutiara, lokasi yang berfungsi sebagai titik pusat aksi protes di sana. Setelah sebulan, pemerintah meminta bantuan pasukan militer dan polisi dari Dewan Kerjasama untuk Negara Arab di Teluk, yang tiba pada tanggal 14 Maret. Sehari kemudian, raja Bahrain memberlakukan darurat militer dan menyatakan keadaan darurat negara selama tiga bulan. Sehari kemudian, pasukan keamanan melakukan tindak kekerasan terhadap para pemrotes di Alun-alun Mutiara, sehingga memicu kecaman internasional.
  • 2011-2012 Bahreyn Ayaklanması 14 Şubat 2011'de Arap Baharı'nın etkisiyle patlak veren halk isyanıdır. Halkın amacı ülkedeeşitlik,adalet ve özgürlük getirmekti. Ancak Bahreyn Yönetimi buna izin vermemiş ve şiddet ile ayaklanmayı bastırmaya çalışmıştır. Körfez İşbirliği Konseyi'de Bahreyn'e Yarımada Kalkan Gücü adlıgüvenlik kuvvetinden göndermiştir. Daha sonra eşitlik protestoları resmen Şii-Sünni çatışmalarına dönmüştür. İran'ın içişlere karışmasıda isyanı ve çatışmaları alevlendirmiştir. Ülkede mezhep gerilimi artmaktadır. Muhalif ve Şii gazetecilertutuklanmıştır. Bunun üzerine Şii'ler hak talebiyle isyanı güçlendirmişlerdir. Ülke mezhepsel çatışma ortamına sürüklenmiştir. Diğer isyan çıkan ülkelerden farkı özgürlük ve demokrasi yerine halkın sadece Şii hakları için mücadele etmesidir...
  • The Bahraini uprising is a series of demonstrations, amounting to a sustained campaign of civil resistance, in the Persian Gulf country of Bahrain. As part of the revolutionary wave of protests in the Middle East and North Africa following the self-immolation of Mohamed Bouazizi in Tunisia, the Bahraini protests were initially aimed at achieving greater political freedom and equality for the majority Shia population, and expanded to a call to end the monarchy of Hamad bin Isa Al Khalifa following a deadly night raid on 17 February 2011 against protesters at the Pearl Roundabout in Manama, known locally as Bloody Thursday.Protesters in Manama camped for days at the Pearl Roundabout, which became the centre of the protests. After a month, the government requested troops and police from the Gulf Cooperation Council. On 14 March 1000 troops from Saudi Arabia and 500 troops from UAE arrived in Bahrain to quell the protests. A day later, the king of Bahrain declared martial law and a three-month state of emergency. Pearl Roundabout was cleared of protesters and the iconic statue at its centre was destroyed. After the state of emergency ended on 1 June, the opposition party, Al Wefaq National Islamic Society, organized several weekly protests usually attended by tens of thousands. On 9 March 2012 over 100,000 attended and another on 31 August attracted tens of thousands. Daily smaller-scale protests and clashes continued, mostly outside Manama's business districts. By April 2012, more than 80 had died.The police response was described as a "brutal" crackdown on peaceful and unarmed protesters, including doctors and bloggers. The police carried out midnight house raids in Shia neighbourhoods, beatings at checkpoints and denial of medical care in a campaign of intimidation. More than 2,929 people have been arrested, and at least five died due to torture in police custody.In June, King Hamad established the Bahrain Independent Commission of Inquiry composed of international independent figures to assess the incidents. The report was released on 23 November and confirmed the Bahraini government's use of systematic torture and other forms of physical and psychological abuse on detainees, as well as other human rights violations. It also rejected the government's claims that the protests were instigated by Iran. The report was criticised for not disclosing the names of individual abusers and extending accountability only to those who actively carried out human rights violations.In early July 2013, Bahraini activists called for major rallies on 14 August under the title Bahrain Tamarod.
  • 2011ko Bahraingo iraultza persiar Golkoko Bahrain herrialdean egondako herri matxinadak izan ziren. 2010-2011ko Ipar Afrika eta Ekialde Hurbileko matxinaden barnean hedatu ziren. Hasiera batean xiitarrentzat berdintasuna eta askatasun politikoa eskatzeko protestaldiak izan ziren. eta geroago hedatu ziren Bahraingo Erregearen dimisioa eskatzeko. Otsailaren 17an hildakoak egon ziren manifestaldi batean Manaman. Protestaldiak Manamako Perlaren Enparantzan zentratu ziren eta bertan instalatu zuten kanpamentua.
  • Protesty w Bahrajnie – seria antyrządowych protestów w Bahrajnie, do których doszło w obronie wolności i swobód obywatelskich.
  • De protesten in Bahrein zijn een serie demonstraties op de eilandstaat Bahrein in de Perzische Golf. De demonstraties begonnen op 14 februari 2011, in navolging van protesten in andere delen van de Arabische wereld. De demonstranten eisen grotere politieke vrijheid en respect voor de mensenrechten; ook willen demonstranten een einde maken aan de monarchie.Centrum van de protesten is het Parelplein in Manamah.
  • Le sommosse popolari in Bahrein del 2011 si inseriscono nel contesto delle coeve proteste nel mondo arabo.
  • 2011 ~ 2014년 바레인 봉기 (The 2011-2012 Bahraini uprising, 진주 혁명 (Pearls Revolution, ثورة الؤلؤ‎) 이라고 불리기도 함) 는 페르시아만의 국가 바레인에서 계속되는 시민의 저항 운동이자, 일련의 반정부 시위이다. 튀니지의 노점상 모하메드 부아지지의 분신 자살에 따른 중동 및 북아프리카 지역 반정부 시위의 혁명적 물결 가운데 하나이며, 이 시위의 목적은 정치적 자유의 확대, 바레인 인구의 대다수를 차지하고 있는 시아파 인구의 평등 대우, 더 나아가 하마드 국왕의 군주 정체의 타도이다.
  • A 2011-es bahreini tüntetések azután robbantak ki, hogy a „jázminos forradalom” 2011. január 14-én megbuktatta Ben Ali tunéziai elnököt, és február 11-én Hoszni Mubárak egyiptomi államfőt is lemondásra kényszerítette a forradalmi tömeg. A tiltakozásokat a szunnita államvezetés által diszkriminált, nagy többségben lévő síiták vezették, de a másik felekezet hívei is megjelentek a tüntetők között. A tömegek politikai és szociális reformokat, az elnyomás felszámolását követelve vonultak utcára. A hatóságok erőszakos fellépése nyomán februárban hét tüntető életét vesztette, ami tovább fokozta a feszültségeket: a radikalizálódó tüntetők egy része már a kormány és az uralkodóház leváltását követelték. Ezután Hamad király a trónörököst, Szalmán herceget bízta meg az ellenzékkel folytatandó párbeszéd levezénylésére, ám a felek csak az előzetes tárgyalásokig jutottak, amikor a lemondani nem hajlandó kormányzat a továbbra is folytatódó utcai demonstrációk ellenében az Öböl Menti Együttműködési Tanácstól kért és kapott katonai segítséget. A bahreini biztonsági erők több halálos áldozatot követelve kiszorították a tüntetőket az utcákról, mire az ellenzék bejelentette, hogy megszakít minden tárgyalást.
  • Восстание в Бахрейне — массовые протесты в Бахрейне, начавшиеся в феврале 2011 года. Являются частью волнений, охвативших арабский мир в 2011 году. Протесты были в основном нацелены на достижение большей политической свободы и уважения прав человека.
  • La rebelión en Baréin de 2011-2012 forma parte de las protestas en el mundo árabe las cuales se encuentran en curso desde principios del 2011. Estas se iniciaron con unas manifestaciones en las que se exigía mayor libertad política y respeto a los derechos humanos. Posteriormente, tras la sangrienta noche del 17 de febrero cuando se atacó a los manifestantes que dormían en la Plaza de la Perla en Manama, la capital del país, también se empezó a exigir el fin de la monarquía.
  • 2011年バーレーン騒乱(2011ねんバーレーンそうらん)は、アラブの春を起因とするバーレーンで2011年に発生した、より大きな政治的自由と人権の尊重を求めた大規模な反政府デモとそれに付随する事件の総称である。
  • Die Proteste in Bahrain 2011/2012 richten sich gegen die politische Führung im Königreich Bahrain. Sie sind Teil des Arabischen Frühlings. Die Protestwelle begann am 14. Februar 2011.
  • A Revolta no Barein são uma série de violentas manifestações que ocorrem no país como parte da série de protestos que ocorrem no mundo árabe. No país, os protestos têm, em grande parte, o objetivo de uma troca do sistema de governo do país, da monarquia constitucional por um sistema parlamentarista, além de mais liberdades democráticas, de maior igualdade entre a maioria xiita do país, que se queixa de suposta discriminação por parte da dinastia sunita que os governa, a família Al-Khalifa.Os protestos foram inicialmente destinados a obter maior liberdade política e igualdade para a maioria da população xiita, logo se expandiram para acabar com a monarquia do Rei Hamad na sequência de um ataque mortal na noite de 17 de fevereiro de 2011 contra manifestantes na Praça da Pérola em Manama, conhecida localmente como a Quinta-Feira Sangrenta.Os manifestantes em Manama estavam acampados há dias na Praça da Pérola, que funcionava como o ponto central dos protestos. Depois de um mês, o governo solicitou tropas ao Conselho de Cooperação do Golfo, que chegaram em 14 de março: reforçado por tropas da Arábia Saudita e dos Emirados Árabes Unidos pela Força do Escudo da Península, o braço militar do Conselho de Cooperação do Golfo, o que permitiu ao rei esmagar a oposição. A monarquia saudita impõe sua hegemonia sobre a região , mas essa repressão aumenta o antagonismo entre as comunidades e classes dentro do país .Um dia depois da intervenção, o rei do Bahrein declarou lei marcial e um estado de emergência de três meses. A Praça da Pérola foi “limpa” de manifestantes e a estátua icônica em seu centro foi destruída. Depois do levante do estado de emergência em 1 de junho, o partido de oposição Al Wefaq organizou diversos protestos semanais normalmente com a presença de dezenas de milhares de pessoas. Uma das suas marchas organizadas em 9 de março de 2012 participaram mais de 100 mil e uma das suas manifestações recentes em 31 de agosto atraiu dezenas de milhares de pessoas. Protestos e confrontos diários de menor escala continuaram principalmente fora dos distritos de negócios de Manama. Em abril de 2012, mais de 80 pessoas morreram durante o levante.A resposta da polícia tem sido descrita como uma repressão "brutal" contra os manifestantes pacíficos e desarmados, inclusive médicos e blogueiros. A polícia realizou incursões em casas a noite em bairros xiitas, espancamentos nos postos de controle, e negação de cuidados médicos em uma campanha de intimidação. Mais de 2.929 pessoas foram presas, e pelo menos cinco pessoas morreram devido à tortura enquanto estavam sob custódia da polícia.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 5297927 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 56999 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 78 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 108712591 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:arrestations
  • 1000 (xsd:integer)
prop-fr:blessés
  • 391 (xsd:integer)
  • 600 (xsd:integer)
prop-fr:colonnes
  • 3 (xsd:integer)
prop-fr:date
  • 0001-02-14 (xsd:date)
prop-fr:groupesOrganisateurs
  • Mouvement du 14-Février ,
  • puis coalition de partis
prop-fr:légende
  • Manifestants bahreïniens campant autour de la place de la Perle en mars 2011 .
prop-fr:morts
  • 60 (xsd:integer)
prop-fr:nom
  • Soulèvement bahreïni de 2011
prop-fr:nombreDeParticipants
  • jusqu’à 600000
prop-fr:participants
  • jeunes, chômeurs, chiites et sunnites
prop-fr:procèsDeManifestants
  • 2 (xsd:integer)
  • 13 (xsd:integer)
  • 70 (xsd:integer)
  • 405 (xsd:integer)
prop-fr:revendications
  • travail, démocratie
prop-fr:références
  • . .
prop-fr:typesDeManifestations
  • défilés, sit-in, occupation de la place publique, divers
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
georss:point
  • 26.0275 50.55
rdf:type
rdfs:comment
  • Le soulèvement bahreïni est une vague de contestations populaires, sociales et politiques, commençant le 14 février 2011, qui sont marquées par un pacifisme à toute épreuve malgré une répression féroce,, une forte grève générale de 10 jours et une intervention extérieure conservatrice.
  • Protesty w Bahrajnie – seria antyrządowych protestów w Bahrajnie, do których doszło w obronie wolności i swobód obywatelskich.
  • De protesten in Bahrein zijn een serie demonstraties op de eilandstaat Bahrein in de Perzische Golf. De demonstraties begonnen op 14 februari 2011, in navolging van protesten in andere delen van de Arabische wereld. De demonstranten eisen grotere politieke vrijheid en respect voor de mensenrechten; ook willen demonstranten een einde maken aan de monarchie.Centrum van de protesten is het Parelplein in Manamah.
  • Le sommosse popolari in Bahrein del 2011 si inseriscono nel contesto delle coeve proteste nel mondo arabo.
  • 2011 ~ 2014년 바레인 봉기 (The 2011-2012 Bahraini uprising, 진주 혁명 (Pearls Revolution, ثورة الؤلؤ‎) 이라고 불리기도 함) 는 페르시아만의 국가 바레인에서 계속되는 시민의 저항 운동이자, 일련의 반정부 시위이다. 튀니지의 노점상 모하메드 부아지지의 분신 자살에 따른 중동 및 북아프리카 지역 반정부 시위의 혁명적 물결 가운데 하나이며, 이 시위의 목적은 정치적 자유의 확대, 바레인 인구의 대다수를 차지하고 있는 시아파 인구의 평등 대우, 더 나아가 하마드 국왕의 군주 정체의 타도이다.
  • Восстание в Бахрейне — массовые протесты в Бахрейне, начавшиеся в феврале 2011 года. Являются частью волнений, охвативших арабский мир в 2011 году. Протесты были в основном нацелены на достижение большей политической свободы и уважения прав человека.
  • La rebelión en Baréin de 2011-2012 forma parte de las protestas en el mundo árabe las cuales se encuentran en curso desde principios del 2011. Estas se iniciaron con unas manifestaciones en las que se exigía mayor libertad política y respeto a los derechos humanos. Posteriormente, tras la sangrienta noche del 17 de febrero cuando se atacó a los manifestantes que dormían en la Plaza de la Perla en Manama, la capital del país, también se empezó a exigir el fin de la monarquía.
  • 2011年バーレーン騒乱(2011ねんバーレーンそうらん)は、アラブの春を起因とするバーレーンで2011年に発生した、より大きな政治的自由と人権の尊重を求めた大規模な反政府デモとそれに付随する事件の総称である。
  • Die Proteste in Bahrain 2011/2012 richten sich gegen die politische Führung im Königreich Bahrain. Sie sind Teil des Arabischen Frühlings. Die Protestwelle begann am 14. Februar 2011.
  • A 2011-es bahreini tüntetések azután robbantak ki, hogy a „jázminos forradalom” 2011. január 14-én megbuktatta Ben Ali tunéziai elnököt, és február 11-én Hoszni Mubárak egyiptomi államfőt is lemondásra kényszerítette a forradalmi tömeg. A tiltakozásokat a szunnita államvezetés által diszkriminált, nagy többségben lévő síiták vezették, de a másik felekezet hívei is megjelentek a tüntetők között. A tömegek politikai és szociális reformokat, az elnyomás felszámolását követelve vonultak utcára.
  • 2011ko Bahraingo iraultza persiar Golkoko Bahrain herrialdean egondako herri matxinadak izan ziren. 2010-2011ko Ipar Afrika eta Ekialde Hurbileko matxinaden barnean hedatu ziren. Hasiera batean xiitarrentzat berdintasuna eta askatasun politikoa eskatzeko protestaldiak izan ziren. eta geroago hedatu ziren Bahraingo Erregearen dimisioa eskatzeko. Otsailaren 17an hildakoak egon ziren manifestaldi batean Manaman.
  • 2011-2012 Bahreyn Ayaklanması 14 Şubat 2011'de Arap Baharı'nın etkisiyle patlak veren halk isyanıdır. Halkın amacı ülkedeeşitlik,adalet ve özgürlük getirmekti. Ancak Bahreyn Yönetimi buna izin vermemiş ve şiddet ile ayaklanmayı bastırmaya çalışmıştır. Körfez İşbirliği Konseyi'de Bahreyn'e Yarımada Kalkan Gücü adlıgüvenlik kuvvetinden göndermiştir. Daha sonra eşitlik protestoları resmen Şii-Sünni çatışmalarına dönmüştür. İran'ın içişlere karışmasıda isyanı ve çatışmaları alevlendirmiştir.
  • The Bahraini uprising is a series of demonstrations, amounting to a sustained campaign of civil resistance, in the Persian Gulf country of Bahrain.
  • A Revolta no Barein são uma série de violentas manifestações que ocorrem no país como parte da série de protestos que ocorrem no mundo árabe.
  • Demonstrasi Bahrain 2011 adalah serangkaian demonstrasi di Bahrain, sebuah negara di kawasan Teluk Persia. Protes ini menjadi salah satu dari rangkaian protes di sejumlah negara Arab di kawasan Timur Tengah dan Afrika Utara pada 2010-2011.
rdfs:label
  • Soulèvement bahreïni
  • 2011ko Bahraingo protestaldia
  • 2011年バーレーン騒乱
  • Bahraini uprising (2011–present)
  • Bahreini felkelés
  • Bahreyn Ayaklanması
  • Demonstrasi Bahrain 2011
  • Proteste in Bahrain ab 2011
  • Protesten in Bahrein
  • Protesty w Bahrajnie
  • Rebelión en Baréin de 2011-2012
  • Revolta no Barein (2011-presente)
  • Sommosse popolari in Bahrein del 2011-2014
  • Восстание в Бахрейне
  • 바레인 봉기 (2011년~현재)
owl:sameAs
geo:lat
  • 26.027500 (xsd:float)
geo:long
  • 50.549999 (xsd:float)
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of