Un sophiste (du grec ancien sophistès : « spécialiste du savoir », formé à partir de sophia : « savoir, sagesse ») désigne à l'origine un orateur et un professeur d'éloquence de la Grèce antique, dont la culture et la maîtrise du discours en font un personnage prestigieux dès le Ve siècle av. J.-C.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Un sophiste (du grec ancien sophistès : « spécialiste du savoir », formé à partir de sophia : « savoir, sagesse ») désigne à l'origine un orateur et un professeur d'éloquence de la Grèce antique, dont la culture et la maîtrise du discours en font un personnage prestigieux dès le Ve siècle av. J.-C. (en particulier dans le contexte de la démocratie athénienne), et contre lequel la philosophie va en partie se développer.La sophistique désigne par ailleurs à la fois le mouvement de pensée issu des sophistes de l'époque de Socrate, mais aussi le développement de la réflexion et de l'enseignement rhétorique, en principe à partir du IVe siècle av. J.-C., en pratique à partir du IIe siècle ap. J.-C. dans l'Empire romain.Leurs détracteurs (dont le plus célèbre fut Platon) estiment que, n'ayant en vue que la persuasion d'un auditoire, que ce soit dans les assemblées politiques ou lors des procès en justice, les sophistes développent des raisonnements dont le but est uniquement l'efficacité persuasive, et non la vérité, et qui à ce titre contiennent souvent des vices logiques, bien qu'ils paraissent à première vue cohérents : des « sophismes ». Les sophistes ne s’embarrassaient pas de considérations quant à l'éthique, à la justice ou à la vérité.Cependant, depuis un siècle environ, on commence à voir en eux non plus des rhéteurs vaniteux ou des jongleurs d'idées sans principes, mais des penseurs sérieux, parfois tragiques militants d'un humanisme qu'on rapprocherait à bon droit de l'époque des Lumières, à moins qu'ils ne soient les précurseurs de notre « postmodernité ».
  • A Sophist (Greek: σοφιστής, Latin: sofista) was a specific kind of teacher in both Ancient Greece and in the Roman Empire. Many sophists specialized in using the tools of philosophy and rhetoric, though other sophists taught subjects such as music, athletics, and mathematics. In general, they claimed to teach arete ("excellence" or "virtue," applied to various subject areas), predominantly to young statesmen and nobility. There are not many writings from and about the first sophists. The early sophists' practice of charging money for education and providing wisdom only to those who could pay, resulted in the condemnations made by Socrates through Plato in his Dialogues, as well as by Xenophon in Memorabilia,and Aristotle. Author of The History and Theory of Rhetoric: An Introduction James A. Herrick wrote, “In De Oratore, Cicero blames Plato for separating wisdom and eloquence in the philosopher’s famous attack on the Sophists in Gorgias.” The classical tradition of rhetoric and composition refers more to philosophers like Aristotle, Cicero, and Quintilian than to the sophists. Despite these criticisms, however, many sophists flourished in later periods, especially during the era of Roman history known as the Second Sophistic.
  • Als Sophisten (altgriechisch σοφιστής sophistḗs, lateinisch sophistae) wurde eine Gruppe von Männern während der griechischen Antike bezeichnet, die über besonderes Wissen auf theoretischem oder praktischem Gebiet verfügten, im engeren Sinne vor allem vielgebildete Didaktiker und Rhetoriker, die auch meist gegen Geld Unterricht gaben. Sie wirkten von etwa 450 v. Chr. bis etwa 380 v. Chr.Den Namen „Sophisten“ erhielten Griechen mit speziellen Kenntnissen und Fertigkeiten in Kunst, Handwerk, Geometrie, Redekunst, Dichtung, Musik und Philosophie. Solon und Pythagoras nannte man Sophisten, auch noch Sokrates, Antisthenes und Platon wurden von Zeitgenossen so benannt. Seit der Mitte des 5. Jahrhunderts bezeichnete der Ausdruck insbesondere Lehrer der Redegewandtheit, der praktischen Lebensweisheit und der Staatskunst. Sie boten ihre Dienste jedem an und gaben gegen Geld Unterricht.Die Sophisten bildeten weder eine geschlossene philosophische Strömung, noch gab es sophistische Schulen. Die Sophisten hatten eine aufgeklärte Haltung zur Religion. Sie gingen davon aus, dass nicht die Götter das menschliche Schicksal lenken, ohne deren Existenz zu bestreiten. Letzteres hätte nach Maßgabe der Asebiegesetze zur Verbannung oder - wie im Fall des Sokrates - zur Todesstrafe geführt. Sie wollten junge Männer darin unterstützen, sich Kenntnisse und Fertigkeiten anzueignen, mit denen diese im Zuge ihrer öffentlichen Pflichten einen Beitrag zum Bestand der Polis leisten und ihre eigenen Interessen verfolgen konnten. Gemeinsam war ihnen ihre Tätigkeit als Wanderlehrer, für die sie durch die Städte der damaligen griechischen Welt reisten (vor allem Peloponnes, Thessalien, Süditalien). Das Zentrum der Sophistik war die in ihrer Blüte stehende Stadt Athen. Die philosophische Bewertung der Sophisten war lange Zeit stark (und ist es bis heute) von dem negativen Bild geprägt, das Platon, Aristophanes und Aristoteles und in Folge philosophische Historiker aus metaphysischer Perspektive gezeichnet haben. Daneben gibt es aber auch positive Bewertungen der sophistischen Bewegung. Die Quellen sind sehr dürftig. Von den zahlreichen Schriften sind nur zwei Reden vollständig erhalten; von einigen theoretischen Schriften, die im Allgemeinen schon sehr früh verloren gingen, nur Bruchstücke. Hinzu kommen zahlreiche Testimonien (antike Berichte über Leben und Lehre). Innerhalb der Philosophiegeschichte werden die Sophisten oft zu den Vorsokratikern gezählt.Innerhalb der traditionellen Geschichtsschreibung wurden die Sophisten mehrheitlich abgewertet. Rhetorische Figuren, die nicht wahrheitserhaltend verfahren, sondern Fehlschlüsse veranlassen sollen, werden oft als Sophismen bezeichnet. Im bildungsbürgerlichen Diskurs des 18., 19. und frühen 20. Jahrhunderts wurde Sophisterei auch als abwertende Bezeichnung für Rabulistik verwendet und bis heute bezeichnet das Wort „Sophist“ auch einen Wortklauber oder Schwindler, der bewusst falsch argumentiert.
  • Sofiści – nurt filozoficzny w starożytnej Grecji o orientacji humanistycznej i relatywistycznej. Powstał w V wieku p.n.e.; także określenie wędrownych nauczycieli przygotowujących uczniów do życia publicznego poprzez nauczanie retoryki, polityki, filozofii oraz etyki.Rola sofistów w życiu intelektualnym Grecji była doniosła. Badaniom naukowym nadali oni kierunek humanistyczny. Poprzednio filozofia badała przede wszystkim przyrodę, sofiści położyli nacisk na człowieka (antropocentryzm filozoficzny) i społeczeństwo. Metody badań oparli na empiryzmie, a nie jak poprzednio na dedukcji. Mieli również inny niż poprzedni filozofowie pogląd na naturę poznania. Uważali, że wiedza może spełnić tylko minimalne wymagania, gdyż umysł ludzki nie może ogarnąć absolutu.Poglądy filozoficzne sofistów są głównie znane z krytyk Platona, Arystotelesa.Byli oni krytykowani przez konserwatystów za to, że sprzedawali wiedzę (wiedza towarem), sprzeciwiali się religii i oligarchii, tradycyjnemu systemowi wartości głosząc wolność ducha. Twierdzili na przykład, że wartość człowieka opiera się na wiedzy, a nie na szlachectwie krwi.„Sofista” oznaczał początkowo „uczonego”, później nabrał pejoratywnego znaczenia („pseudouczony”).
  • Sofistler, MÖ 5. yüzyılda para karşılığında felsefe öğreten gezgin felsefecilerdir. Özellikle Atina’da çağın önde gelen bilgeleri var olan değerleri (kritias) eleştirmişlerdir. Göreceli ve kuşkucu düşüncenin köklerini atmışlar ve geliştirici olmuşlardır.
  • 소피스트(그리스어: Σοφιστές, 영어로는 'Sophist')는 고대 그리스의 웅변가를 일컫는 말이다.
  • El término sofista, del griego sophía (σοφία), «sabiduría» y sophós (σοφός), «sabio», es el nombre dado en la Grecia clásica, de aquel que hacía profesión de enseñar la sabiduría. Sophós y Sophía en sus orígenes denotaban una especial capacidad para realizar determinadas tareas como se refleja en la Ilíada (XV, 412). Más tarde se atribuiría a quien dispusiera de «inteligencia práctica» y era un experto y sabio en un sentido genérico. Sería Eurípides quien le añadiría un significado más preciso como «el arte práctico del buen gobierno» (Eur. I.Á.749) y que fue usado para señalar las cualidades de los Siete Sabios de Grecia. Sin embargo, al transcurrir el tiempo hubo diferencias en cuanto al significado de sophós: por una parte, Esquilo denomina así a los que dan utilidad a lo sabido, mientras que para otros es al contrario, siéndolo quien conoce por naturaleza. A partir de este momento se creará una corriente, que se aprecia ya en Píndaro, que da un cariz despectivo al término sophós asimilándolo a «charlatán».Ya en la Odisea, Ulises es calificado de sophón como «ingenioso». Por el contrario, Eurípides llama a la sophía «listeza» y al sophón «sabiduría», tratando con ello de diferenciar la intensidad y grado de conocimiento de las cosas que tienen respectivamente los hombres y los dioses.
  • Софи́сты (от др.-греч. σοφιστής — «умелец, изобретатель, мудрец, знаток, мастер, художник, создатель») — древнегреческие платные преподаватели красноречия, представители одноименного философского направления, распространенного в Греции во 2-ой половине V — 1-й половине IV веков до н. э. В широком смысле термин «софист» служил для обозначения искусного или мудрого человека. Софистами также иногда называют представителей древнекитайской школы имён (мин цзя) (Дэн Си, Хуэй Ши, Гунсунь Луна и др.).
  • ソフィスト(古希: Σοφιστής、ソピステース、英: Sophist)は、ペルシア戦争(紀元前492年 - 紀元前449年)後からペロポネソス戦争(紀元前431年 - 紀元前404年)ごろまで、主にギリシアのアテナイを中心に活動した、金銭を受け取って徳を教えるとされた弁論家・教育家。ギリシア原語に近い読みはソピステースである。「sophistēs」という語は「sophizō」という動詞から作られた名詞で、「智が働くようにしてくれる人」「教えてくれる人」といった意味がある。代表的なソフィストにはプロタゴラス、ヒッピアス、ゴルギアス、プロディコス等がいる。
  • Sofisté je označení pro starořecké učitele a filosofy působící v 5. a 4. století př. n. l. Jméno pochází z řeckého sofistai („učitelé moudrosti“) a charakterizuje tak jejich činnost – sofisté obcházeli města a profesionálně vyučovali nejrůznějším naukám, jako například počtářství, astronomii, geometrii, hudbě, rétorice, z rétoriky snad nejčastěji mluvení a psaní týkajícím se soudů (kde sofisti případně také sami vystupovali) a mluvení řečí k lidu (Platón; Faidros 261b4).
  • A szofizmus kifejezést manapság két értelemben használjuk. Eredetileg a műveltséget és beszédkészséget fizetés ellenében tanító, i. e. 5. századi gondolkodókat nevezték szofistáknak. Olyan emberek voltak, akik egy magasabb tudást kínáltak, főleg retorikából és abból, hogy hogyan lehet a legjobban boldogulni az életben. Az, hogy az ékesszólásra nevelésből formális rábeszélőművészetet csináltak, és az, hogy pénzért tanítottak, sok korabeli gondolkodó ellenszenvét vívta ki. Ez az ellenszenv volt az oka a szofizmus szó újabb értelmének: Arisztophanész gúnyolódása, Szókratész és Platón ellenük folytatott harca nyomán a szofizmus szó a látszattudós és szócsavaró pejoratív jelentést kapta. Manapság szofizmának, szofizmusnak (azaz álérvelésnek) azt a jelenséget nevezik, amikor egy vitában valaki szándékosan őszintének látszó, de mégsem érvényes érvet használ azzal a reménnyel, hogy ezzel meg tudja téveszteni vitapartnerét.A szofizmus szó önmagában bölcseletet jelent, a görög szophisztész szó származéka, szó szerint a bölcsesség tanítói. Képviselői munkáiban háttérbe szorultak a korábbi preszókratikusoknál népszerű természetfilozófia kérdések és inkább az emberre és annak tevékenységeire, a művészetekre (költészet, dráma, stb.) koncentráltak.Már az ókorban Arisztotelész is megpróbálta rendszerbe gyűjteni az effajta álérveléseket (Topika és Szofisztikus cáfolatok című műveiben), melyek később Organon néven jelentek meg.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 53906 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 21473 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 101 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 108735571 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • Un sophiste (du grec ancien sophistès : « spécialiste du savoir », formé à partir de sophia : « savoir, sagesse ») désigne à l'origine un orateur et un professeur d'éloquence de la Grèce antique, dont la culture et la maîtrise du discours en font un personnage prestigieux dès le Ve siècle av. J.-C.
  • Sofistler, MÖ 5. yüzyılda para karşılığında felsefe öğreten gezgin felsefecilerdir. Özellikle Atina’da çağın önde gelen bilgeleri var olan değerleri (kritias) eleştirmişlerdir. Göreceli ve kuşkucu düşüncenin köklerini atmışlar ve geliştirici olmuşlardır.
  • 소피스트(그리스어: Σοφιστές, 영어로는 'Sophist')는 고대 그리스의 웅변가를 일컫는 말이다.
  • Софи́сты (от др.-греч. σοφιστής — «умелец, изобретатель, мудрец, знаток, мастер, художник, создатель») — древнегреческие платные преподаватели красноречия, представители одноименного философского направления, распространенного в Греции во 2-ой половине V — 1-й половине IV веков до н. э. В широком смысле термин «софист» служил для обозначения искусного или мудрого человека. Софистами также иногда называют представителей древнекитайской школы имён (мин цзя) (Дэн Си, Хуэй Ши, Гунсунь Луна и др.).
  • ソフィスト(古希: Σοφιστής、ソピステース、英: Sophist)は、ペルシア戦争(紀元前492年 - 紀元前449年)後からペロポネソス戦争(紀元前431年 - 紀元前404年)ごろまで、主にギリシアのアテナイを中心に活動した、金銭を受け取って徳を教えるとされた弁論家・教育家。ギリシア原語に近い読みはソピステースである。「sophistēs」という語は「sophizō」という動詞から作られた名詞で、「智が働くようにしてくれる人」「教えてくれる人」といった意味がある。代表的なソフィストにはプロタゴラス、ヒッピアス、ゴルギアス、プロディコス等がいる。
  • Sofisté je označení pro starořecké učitele a filosofy působící v 5. a 4. století př. n. l. Jméno pochází z řeckého sofistai („učitelé moudrosti“) a charakterizuje tak jejich činnost – sofisté obcházeli města a profesionálně vyučovali nejrůznějším naukám, jako například počtářství, astronomii, geometrii, hudbě, rétorice, z rétoriky snad nejčastěji mluvení a psaní týkajícím se soudů (kde sofisti případně také sami vystupovali) a mluvení řečí k lidu (Platón; Faidros 261b4).
  • A szofizmus kifejezést manapság két értelemben használjuk. Eredetileg a műveltséget és beszédkészséget fizetés ellenében tanító, i. e. 5. századi gondolkodókat nevezték szofistáknak. Olyan emberek voltak, akik egy magasabb tudást kínáltak, főleg retorikából és abból, hogy hogyan lehet a legjobban boldogulni az életben. Az, hogy az ékesszólásra nevelésből formális rábeszélőművészetet csináltak, és az, hogy pénzért tanítottak, sok korabeli gondolkodó ellenszenvét vívta ki.
  • A Sophist (Greek: σοφιστής, Latin: sofista) was a specific kind of teacher in both Ancient Greece and in the Roman Empire. Many sophists specialized in using the tools of philosophy and rhetoric, though other sophists taught subjects such as music, athletics, and mathematics. In general, they claimed to teach arete ("excellence" or "virtue," applied to various subject areas), predominantly to young statesmen and nobility. There are not many writings from and about the first sophists.
  • Sofiści – nurt filozoficzny w starożytnej Grecji o orientacji humanistycznej i relatywistycznej. Powstał w V wieku p.n.e.; także określenie wędrownych nauczycieli przygotowujących uczniów do życia publicznego poprzez nauczanie retoryki, polityki, filozofii oraz etyki.Rola sofistów w życiu intelektualnym Grecji była doniosła. Badaniom naukowym nadali oni kierunek humanistyczny.
  • El término sofista, del griego sophía (σοφία), «sabiduría» y sophós (σοφός), «sabio», es el nombre dado en la Grecia clásica, de aquel que hacía profesión de enseñar la sabiduría. Sophós y Sophía en sus orígenes denotaban una especial capacidad para realizar determinadas tareas como se refleja en la Ilíada (XV, 412). Más tarde se atribuiría a quien dispusiera de «inteligencia práctica» y era un experto y sabio en un sentido genérico.
  • Als Sophisten (altgriechisch σοφιστής sophistḗs, lateinisch sophistae) wurde eine Gruppe von Männern während der griechischen Antike bezeichnet, die über besonderes Wissen auf theoretischem oder praktischem Gebiet verfügten, im engeren Sinne vor allem vielgebildete Didaktiker und Rhetoriker, die auch meist gegen Geld Unterricht gaben. Sie wirkten von etwa 450 v. Chr. bis etwa 380 v.
rdfs:label
  • Sophiste
  • Sofista
  • Sofistler
  • Sofisté
  • Sofiści
  • Sophist
  • Sophisten
  • Szofizmus
  • Софисты
  • ソフィスト
  • 소피스트
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:mainInterest of
is dbpedia-owl:notableIdea of
is dbpedia-owl:philosophicalSchool of
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:principauxIntérêts of
is prop-fr:traditionPhilosophique of
is foaf:primaryTopic of