Une sonate est une composition instrumentale de musique classique à plusieurs mouvements. Il ne faut pas la confondre avec l'une des formes les plus importantes de la musique de chambre : la forme sonate.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Une sonate est une composition instrumentale de musique classique à plusieurs mouvements. Il ne faut pas la confondre avec l'une des formes les plus importantes de la musique de chambre : la forme sonate.
  • Sonat (Latince ve İtalyanca'da sonare, "ses çıkarmak") müzikte, tam olarak ve kantatın (Latince ve İtalyanca'da cantare, "şarkı söylemek") anlamına gelmektedir . Müzikal literatürde ise söylenen değil çalınan bir parçayı ifade eder . Müzik tarihi boyunca evrilmesi sonucu belirsizleşen terim, klasik çağ öncesi çeşitli biçimleri belirtir. Bir ya da iki çalgı için bestelenen, allegro, adeco, andante gibi türlü karakterlerde üç ya da dört bölümden oluşan, müzik eseridir. Sonatlar genellikle dört muvmanlı olan piyano, keman, viyolonsel gibi solo çalıgılarla, piyano eşliğinde yaylı ya da üflemeli çalgılardan birine yazılan kompozisyonlardır. Sonat, 16. yüzyılda insan sesi için bestelenen kantatlara ve klavye için bestelenen toccoia'ya karşıt olarak çalgılarla seslendirilen müzik parçaları için kullanılan bir terimdi. Ancak, çok geçmeden sonat terimi, çalgı müziğinin tek bir biçimini belirtir duruma geldi. 16. yüzyılın sonlarına doğru çalgılara daha büyük bir ilgi gösterilmeye başlandı. Bundan böyle çalgı, çok sesli bir müzik ürününde bir ya da birden çok vokal bölümünün yerini almaya başladı.Bir Canzone’de de tümüyle insan sesinin yerini alması bundan sonra Canzone de söner biçiminde adlandırılmasına yol açtı. Daha sonra bunların yerini Gabrielli’nin beş ya da sekiz çalgı için bestelediği sonatlar aldı. Aynı biçimde lavtacılar da moda olan dans parçalarını bir sıra izleyerek çalgılara uyarladılar. Buna göre parça, prelüdle başlıyor, bunu allamande, courante, sarabande, gigeu izliyordu. 17. yüzyılın sonlarına kadar sonat, dans süitlerini ya da her bestecinin sonatın düzenlenebileceği biçimsel bir plan arayışı içinde olduğu, başka bir çalgı parçasını anımsatabilecek nitelikteydi. Monotematik sonatın doğuşuysa 18. yüzyılın başlarına rastlar. Bu biçimde, tema ana tonda sunulur, ilk evrede eksen değiştirerek genellikle dominant ya da bağdaş majörtona kadar geliştirilir. İkinci devrede, yeni bir tona erişene kadar geliştirildikten sonra ana tonda tamamlanır. 18. yüzyılın ikinci yarısında Corelli, Vivaldi, Bach vb. besteciler sonatlarını bu biçimsel şema çevresinde bestelediler. Öte yandan sonat giderek koreografik kökeninden uzaklaştı ve eski dans adlarının yerini, hareketleri belirten terimler aldı. Monotematik sonatın boyutlarıysa 1750’ye doğru genişledi. Aynı zamanda birinci temaya bir tema daha eklendi. 19. yüzyılın başlarında bu biçim Bach, Mozart ve Haydn’ca benimsenerek bu bestecilerce sonatın ikişerli ya da üçerli biçimleri ayrım yapılmaksızın kullanıldı. Beethoven ile birlikte sonat tam bir yapıya kavuşurken, birinci ve ikinci tema arasında karşıtlık öğeleri yer almaya başladı. Böylece sonat artık kesin olarak dört hareketli klasik biçimine kavuştu. Romantik dönemde sonat türünün en güzel örnekleriniyse Firedrich Chopin, Schumann ve Liszt’ce verildi. 20. yüzyılın başlarındaysa sonat genel olarak müzik alanındaki evrime uydu.
  • 서양 고전 음악에서 소나타(Sonata)는 기악을 위한 음악 형식의 하나이다.
  • Eine Sonate (ital. sonata, suonata; von ital. suonare, lat. sonare „klingen“) ist ein meist mehrsätziges Instrumentalstück für eine solistische oder sehr kleine kammermusikalische Besetzung. Je nach Besetzung wird unterschieden zwischen Solosonaten für ein einzelnes Instrument (z.B. Klavier oder ein Melodieinstrument), Duosonaten (meistens ein Melodieinstrument plus Klavier), und Triosonaten. Formal ähnliche Werke für größere Instrumentalbesetzungen werden nicht als Sonaten, sondern als Quartette, Quintette usw. bezeichnet. Sonaten für Orchester heißen Sinfonien.
  • Výraz sonáta (z italského s(u)onare = hrát) se začal používat na začátku 17. století nejprve k odlišení instrumentální skladby od vokální (z ital. cantata = zpívaná). Sonátová forma, jako taková se vyvíjela současně s instrumentální hudbou baroka a raného klasicismu. Od poloviny 18. století už měla ustálený charakter jako třídílná forma, kde první část (expozice) představuje hlavní, vedlejší a závěrečné téma druhá část (provedení) je zpracováním a rozvinutím třetí část (repríza) se vrací k původním tématům, často ve stejném pořadí jako v části první. V této podobě se se sonátovou formou setkáváme v klasických sonátových cyklech hudby komorní i symfonické. Sonátovou formu najdeme nejčastěji v první větě symfonie, koncertu apod., často ale i ve větách závěrečných a občas ve větách druhých, pomalých. Objev klasické sonátové formy je dílem vynikajícího českého skladatele Jana Václava Antonína Stamice. Klasická sonátová forma měla přísně vymezenou strukturu, ovšem skladatelé ji ne vždy respektovali. Co však bylo vždy důsledně dodržováno, byla zásada kontrastu témat a harmonických vztahů. Tím se vlastně sonátová forma - na rozdíl od hudebních forem předchozích - stala schopnou vyjádřit dramatický obsah. V této podobě lze sonátovou formu nalézt v klasických cyklech komorní i symfonie.
  • Сона́та (итал. sonare — звучать) — жанр инструментальной музыки, а также музыкальная форма, называемая сонатной формой. Сочиняется для камерного состава инструментов и фортепиано. Как правило, соло или дуэта. Ряд инструментальных пьес, написанных для многих оркестровых составов, принято называть не сонатой, а большим концертом (итал. concerto grosso). Также словом «соната» может называться собрание пьес в одно целое, потому что некоторые из этих пьес написаны в сонатной форме.
  • Sonata – instrumentalna forma muzyczna. Pierwotnie każdy utwór instrumentalny, w przeciwieństwie do wokalnego – kantaty. Z czasem wykształciła się w specyficzną formę.Formy pokrewne sonacie to symfonia i koncert.
  • Sonata es el nombre dado a distintas formas musicales, empleadas desde el período barroco hasta las experiencias más futurísticas de la música contemporánea.Es importante tener en cuenta que la misma palabra alude a significados sutilmente diferentes en cada época: principalmente en cuestiones formales.Por sonata se entiende, según el modelo clásico, tanto una pieza musical completa, como un procedimiento compositivo que utiliza dos temas generalmente contrastantes. Este procedimiento es conocido como «forma sonata».
  • Na origem do termo, sonata, de sonare (latim), era a música feita para "soar", ou seja, a música instrumental - em oposição à cantata, a música cantada.Não tinha forma definida e no Barroco foram escritas principalmente para solistas de instrumentos de sopro ou cordas acompanhados do baixo contínuo, que era o cravo com a mão esquerda (o baixo) reforçada por uma viola da gamba ou fagote.As sonatas de Domenico Scarlatti foram feitas para cravo solo e compostas no esquema A-B. Com o passar do tempo, sonata passou a designar a forma musical definida já por Carl Philipp Emanuel Bach (filho de J. S. Bach) e que se tornou o modelo de música no Classicismo.
  • ソナタ(イタリア語: sonata、「演奏されるもの」の意)は、西洋音楽における器楽曲(室内楽曲)のひとつ。多く、複数楽章から成る。滅多に使われないが奏鳴曲(そうめいきょく)と訳される。
  • A szonáta zenei műfaj, amelynek neve az olasz „sonare” (hangszeren játszani) szóból ered.A műfaj 1640 körül indult fejlődésnek. Akkor elkülönültek egymástól: templomi szonáta (sonata da chiesa; „chiesa” = templom) – Ezeket, mint az elnevezésből látszik, templomokban adták elő. Visszafogottabbak, komolyabb hangvételűek, nincsenek vidám tánctételeik. kamaraszonáta (sonata da camera; „camera” = szoba) – Ezek könnyedebb hangvételűek, vidám, lendületes tánctételekkel.A két forma az 1680-as és 1690-es években közeledett egymáshoz, és a 17. század végére kialakult a mai értelemben vett szonáta. Kb. 1750-től a szonáta jelentése:A klasszikus szonáta ciklikus három–négytételes műforma. A tételek formájára és sorrendjére nézve meglehetősen szigorú szokás alakult ki. Az I. tétel szokás szerint egy gyors tempójú szonátaformájú, a II. lassú tempójú szonáta-, egytémás rondó-(kisrondó)- vagy dalformájú tétel. A III. tétel menüett vagy scherzo; gyors tempójú összetett dalforma. A IV. tétel ismét gyors tempójú, rendszerint két témás rondó- (szonátarondó)- vagy néha szonátaformájú. Valamennyi hangszeres műfaj formai építkezésében megtalálható (szonáta, szimfónia, versenymű, kamarazene).A romantika kora óta a szonáta sokkal kötetlenebb műforma; a tételek száma és rendje sokkal szabadabb, sőt már nem szükségszerűen ciklikus forma, úgyszólván egyetlen követelménye, hogy legalább egy szonátaformájú tétel legyen benne. Ez a szonátaforma is sokkal szabadabb mára, mint a klasszikus szonátaforma.
  • Una sonata (del llatí i de l'italià sonare, "sonar") és una composició musical per a un instrument solista o conjunt instrumental de cambra, normalment en diversos moviments. Tota una sèrie de formes i procediments compositius des del segle XVI fins a les experiències més rupturístes de l'actualitat van rebre el nom de "sonata". El terme, tot i ser vague —etimològicament, "sonata" significa que la composició ha de ser "tocada", en oposició a la cantata (llatí i italià cantare, cantar), que ha de ser cantada— va evolucionar al llarg de la història de la música designant diverses formes abans del període clàssic. El terme va adquirir una importància creixent en el període clàssic i a principis del segle XIX va passar a designar un principi de composició d'obres a gran escala. Al segle XX el terme va continuar essent aplicat a obres instrumentals però els principis formals enunciats i ensenyats al llarg del segle XIX es van debilitar o desaparèixer.
  • Соната (на испански: sonar/на италиански: suonare — „звуча“) е музикална форма или произведение.
  • Sonata (/səˈnɑːtə/; Italian: [soˈnaːta], pl. sonate; from Latin and Italian: sonare, "to sound"), in music, literally means a piece played as opposed to a cantata (Latin and Italian cantare, "to sing"), a piece sung. The term, being vague, evolved through the history of music, designating a variety of forms until the Classical era, when it took on increasing importance, and by the early 19th century came to represent a principle of composing large scale works. It was applied to most instrumental genres and regarded—alongside the fugue—as one of two fundamental methods of organizing, interpreting and analyzing concert music. Though the musical style of sonatas has changed since the Classical era, most 20th- and 21st-century sonatas still maintain the same structure.
  • Een sonate is een muziekstuk met meestal een vaste opbouw uit meerdere delen (meestal 3 of 4). Een kleine of korte sonate wordt een sonatina of sonatine genoemd.
  • Sonata (dal latino sonare) nel campo musicale significa principalmente un brano eseguito da strumenti, in opposizione alla cantata (dal latino cantare), che sta ad indicare un brano interpretato anche da voci.Il termine, pur nella sua vaghezza, si è naturalmente evoluto attraverso la storia della musica, designando una varietà di forme musicali precedenti all'era classica. Avrà un'importanza sempre maggiore nel periodo classico, e all'inizio del XIX secolo veniva utilizzato per definire le più diverse opere compositive, e poteva venire applicato alla maggior parte dei generi musicali, riducendo l'uso della fuga come metodo fondamentale di organizzazione, interpretazione e analisi della musica da concerto. Nel XX secolo la parola continuò ad essere applicata alle opere strumentali, ma i principi formali enunciati e insegnati nel secolo precedente s'erano oramai indeboliti o allargati.
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 57963 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 9645 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 153 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 106324082 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • Une sonate est une composition instrumentale de musique classique à plusieurs mouvements. Il ne faut pas la confondre avec l'une des formes les plus importantes de la musique de chambre : la forme sonate.
  • 서양 고전 음악에서 소나타(Sonata)는 기악을 위한 음악 형식의 하나이다.
  • Сона́та (итал. sonare — звучать) — жанр инструментальной музыки, а также музыкальная форма, называемая сонатной формой. Сочиняется для камерного состава инструментов и фортепиано. Как правило, соло или дуэта. Ряд инструментальных пьес, написанных для многих оркестровых составов, принято называть не сонатой, а большим концертом (итал. concerto grosso). Также словом «соната» может называться собрание пьес в одно целое, потому что некоторые из этих пьес написаны в сонатной форме.
  • Sonata – instrumentalna forma muzyczna. Pierwotnie każdy utwór instrumentalny, w przeciwieństwie do wokalnego – kantaty. Z czasem wykształciła się w specyficzną formę.Formy pokrewne sonacie to symfonia i koncert.
  • ソナタ(イタリア語: sonata、「演奏されるもの」の意)は、西洋音楽における器楽曲(室内楽曲)のひとつ。多く、複数楽章から成る。滅多に使われないが奏鳴曲(そうめいきょく)と訳される。
  • Соната (на испански: sonar/на италиански: suonare — „звуча“) е музикална форма или произведение.
  • Een sonate is een muziekstuk met meestal een vaste opbouw uit meerdere delen (meestal 3 of 4). Een kleine of korte sonate wordt een sonatina of sonatine genoemd.
  • Sonat (Latince ve İtalyanca'da sonare, "ses çıkarmak") müzikte, tam olarak ve kantatın (Latince ve İtalyanca'da cantare, "şarkı söylemek") anlamına gelmektedir . Müzikal literatürde ise söylenen değil çalınan bir parçayı ifade eder . Müzik tarihi boyunca evrilmesi sonucu belirsizleşen terim, klasik çağ öncesi çeşitli biçimleri belirtir. Bir ya da iki çalgı için bestelenen, allegro, adeco, andante gibi türlü karakterlerde üç ya da dört bölümden oluşan, müzik eseridir.
  • Una sonata (del llatí i de l'italià sonare, "sonar") és una composició musical per a un instrument solista o conjunt instrumental de cambra, normalment en diversos moviments. Tota una sèrie de formes i procediments compositius des del segle XVI fins a les experiències més rupturístes de l'actualitat van rebre el nom de "sonata".
  • Eine Sonate (ital. sonata, suonata; von ital. suonare, lat. sonare „klingen“) ist ein meist mehrsätziges Instrumentalstück für eine solistische oder sehr kleine kammermusikalische Besetzung. Je nach Besetzung wird unterschieden zwischen Solosonaten für ein einzelnes Instrument (z.B. Klavier oder ein Melodieinstrument), Duosonaten (meistens ein Melodieinstrument plus Klavier), und Triosonaten.
  • Na origem do termo, sonata, de sonare (latim), era a música feita para "soar", ou seja, a música instrumental - em oposição à cantata, a música cantada.Não tinha forma definida e no Barroco foram escritas principalmente para solistas de instrumentos de sopro ou cordas acompanhados do baixo contínuo, que era o cravo com a mão esquerda (o baixo) reforçada por uma viola da gamba ou fagote.As sonatas de Domenico Scarlatti foram feitas para cravo solo e compostas no esquema A-B.
  • A szonáta zenei műfaj, amelynek neve az olasz „sonare” (hangszeren játszani) szóból ered.A műfaj 1640 körül indult fejlődésnek. Akkor elkülönültek egymástól: templomi szonáta (sonata da chiesa; „chiesa” = templom) – Ezeket, mint az elnevezésből látszik, templomokban adták elő. Visszafogottabbak, komolyabb hangvételűek, nincsenek vidám tánctételeik.
  • Výraz sonáta (z italského s(u)onare = hrát) se začal používat na začátku 17. století nejprve k odlišení instrumentální skladby od vokální (z ital. cantata = zpívaná). Sonátová forma, jako taková se vyvíjela současně s instrumentální hudbou baroka a raného klasicismu. Od poloviny 18.
  • Sonata (/səˈnɑːtə/; Italian: [soˈnaːta], pl. sonate; from Latin and Italian: sonare, "to sound"), in music, literally means a piece played as opposed to a cantata (Latin and Italian cantare, "to sing"), a piece sung. The term, being vague, evolved through the history of music, designating a variety of forms until the Classical era, when it took on increasing importance, and by the early 19th century came to represent a principle of composing large scale works.
  • Sonata es el nombre dado a distintas formas musicales, empleadas desde el período barroco hasta las experiencias más futurísticas de la música contemporánea.Es importante tener en cuenta que la misma palabra alude a significados sutilmente diferentes en cada época: principalmente en cuestiones formales.Por sonata se entiende, según el modelo clásico, tanto una pieza musical completa, como un procedimiento compositivo que utiliza dos temas generalmente contrastantes.
  • Sonata (dal latino sonare) nel campo musicale significa principalmente un brano eseguito da strumenti, in opposizione alla cantata (dal latino cantare), che sta ad indicare un brano interpretato anche da voci.Il termine, pur nella sua vaghezza, si è naturalmente evoluto attraverso la storia della musica, designando una varietà di forme musicali precedenti all'era classica.
rdfs:label
  • Sonate
  • Sonat
  • Sonata
  • Sonata
  • Sonata
  • Sonata
  • Sonata
  • Sonata
  • Sonate
  • Sonate
  • Sonáta
  • Szonáta
  • Соната
  • Соната
  • ソナタ
  • 소나타
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:created of
is dbpedia-owl:genre of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:genre of
is skos:subject of
is foaf:primaryTopic of