La révolution égyptienne de 2011 (en arabe ثورة 25 يناير - thawrah 25 yanāyir, révolution du 25 janvier), est une série d'évènements (manifestations, grèves, occupation de l'espace public, destruction de bâtiments et symboles du pouvoir, affrontements avec les forces de l'ordre) ayant abouti à la démission du président Hosni Moubarak et à une libéralisation du régime.La révolution commence par des manifestations le 25 janvier 2011.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • La révolution égyptienne de 2011 (en arabe ثورة 25 يناير - thawrah 25 yanāyir, révolution du 25 janvier), est une série d'évènements (manifestations, grèves, occupation de l'espace public, destruction de bâtiments et symboles du pouvoir, affrontements avec les forces de l'ordre) ayant abouti à la démission du président Hosni Moubarak et à une libéralisation du régime.La révolution commence par des manifestations le 25 janvier 2011. Tout comme la révolution tunisienne, la révolution égyptienne s'est déclenchée en réponse aux abus des forces de police égyptiennes, à la corruption, mais aussi à l'état d'urgence permanent et à ses procédures expéditives. Les facteurs démographiques structurels, le chômage, le manque de logements, l'augmentation des prix des biens de première nécessité et le manque de liberté d'expression sont également des causes importantes des manifestations, ainsi que les conditions de vie urbaines très dégradées pour les classes populaires,. L'objectif premier des manifestants était d'obtenir la fin de l'État policier et la démocratie, qui passait d'abord par le départ du président égyptien Hosni Moubarak, au pouvoir depuis le 14 octobre 1981, et une répartition plus juste des richesses. Réunissant des manifestants de divers milieux socio-économiques, c'est le plus grand mouvement populaire qu'ait jamais connu l'Égypte. Le mouvement aboutit le 11 février 2011 au transfert du pouvoir à l'armée tandis que le président Moubarak se retire dans sa résidence de Charm el-Cheikh.Alors que la transition politique se met en place, les mouvements sociaux prennent le relais de la contestation politique, à la fois sur le mode de la contestation de hiérarchies corrompues et de revendications sociales : conditions de travail, salaires, protection sociale. Les manifestations continuent chaque semaine, place Tahrir, pour compléter le changement de régime : dissolution du Parti national démocratique (PND), l’ancien parti au pouvoir, mise en accusation des personnalités du régime corrompues et des responsables des centaines de manifestants tués par la police, libération des prisonniers politiques, etc. Outre les revendications sociales qui restent fortes, le pays est agité par les affrontements confessionnels. Le différend sur le règlement judiciaire de la révolution relance la révolution lors des journées des 29 et 30 juin.La révolution égyptienne est aussi surnommée Révolution de ou du papyrus,, révolution du 25 janvier, révolution du lotus ou encore révolution du Nil.
  • 2011年のエジプト革命(エジプトかくめい)は、エジプトの国内外において2011年1月より発生した大規模な反政府デモとそれに付随する事件の結果、ムバーラク大統領が辞任に至った革命。
  • A Revolução no Egito em 2011, também conhecida como Dias de Fúria, Revolução de Lótus e Revolução do Nilo, foi uma série de manifestações de rua, protestos e atos de desobediência civil que ocorreram no Egito de 25 de janeiro até 11 de fevereiro de 2011. Os organizadores das manifestações contaram com a recente revolta da Tunísia para inspirar as multidões egípcias a se mobilizarem, assim como ocorreu em grande parte do mundo árabe. Os principais motivos para o início das manifestações e tumultos foram a violência policial, leis de estado de exceção, o desemprego, o desejo de aumentar o salário mínimo, falta de moradia, inflação, corrupção, falta de liberdade de expressão, más condições de vida e fatores demográficos estruturais. O principal objetivo dos protestos era derrubar o regime do presidente Hosni Mubarak, que esteve no poder durante trinta anos.Enquanto protestos localizados já eram comuns em anos anteriores, grandes protestos e revoltas eclodiram por todo o país a partir do dia 25 de janeiro, que ficou conhecido como o "Dia da Ira", a data estabelecida por grupos de oposição do Egito e outros para uma grande manifestação popular. Os protestos de 2011 foram chamados de "sem precedentes" para o Egito e "a maior exposição de insatisfação popular na memória recente" no país, sendo que o Cairo está sendo descrito como "uma zona de guerra" por um correspondente local do jornal The Guardian. Pela primeira vez, os egípcios de todas as esferas sociais, com diferentes condições socioeconômicas se juntaram aos protestos. Estas foram as maiores manifestações já vistas no Egito desde 1977.Mubarak dissolveu seu governo e nomeou o militar e ex-chefe da Direção Geral de Inteligência Egípcia, Omar Suleiman, como vice-presidente, na tentativa de sufocar a dissidência. Mubarak pediu ao ministro da aviação e ex-chefe da Força Aérea do Egito, Ahmed Shafiq, para formar um novo governo. A oposição ao regime de Mubarak se aglutinou em torno de Mohamed ElBaradei, com todos os principais grupos de oposição apoiando o seu papel de negociador de alguma forma de governo transitório. Muitos estrangeiros procuraram sair do país, enquanto os egípcios realizaram manifestos ainda maiores. Em resposta à crescente pressão Mubarak anunciou que não vai tentar a reeleição em setembro.O objetivo principal dos protestos, enfim, foi atingido no dia 11 de fevereiro de 2011, quando o vice-presidente egípcio Omar Suleiman anunciou, pela emissora estatal de televisão, a renúncia do presidente Hosni Mubarak, o que causou a comemoração da população na Praça Tahrir, no centro do Cairo, e em várias outras cidades do Egito.A partir de 11 de fevereiro, o poder passou para o Conselho Supremo das Forças Armadas. Em 24 de maio, Mubarak foi obrigado a ir a julgamento sob a acusação de assassinato premeditado de manifestantes pacíficos e, se condenado, poderá enfrentar a pena de morte. A junta militar, chefiada pelo chefe de Estado efetivo, Mohamed Hussein Tantawi, anunciou em 13 de fevereiro que a Constituição seria suspensa, ambas as câmaras do parlamento dissolvidas, e que as forças armadas governariam por seis meses até as eleições pudessem ser realizadas. O gabinete anterior, incluindo o primeiro-ministro Ahmed Shafik, continuaria a servir como um governo interino até que um novo fosse formado. Shafik renunciou em 3 de março, um dia antes de grandes protestos para levá-lo a renunciar. Foi substituído por Essam Sharaf, o ex-ministro dos Transportes.Embora Mubarak tenha renunciado, os protestos continuaram em meio a preocupações sobre quanto tempo a junta militar durará no Egito, alguns receiam que os militares vão governar o país por tempo indeterminado.A revolução egípcia, juntamente com os acontecimentos na Tunísia, tem influenciado as manifestações em outros países árabes, incluindo no Iêmen, Bahrein, Jordânia, Síria e Líbia.
  • The Egyptian Revolution of 2011, locally called January 25 Revolution (Arabic: ثورة 25 يناير‎; Thawret 25 yanāyir), was a diverse movement of demonstrations, marches, plaza occupations, riots, non-violent civil resistance, acts of civil disobedience and labor strikes which took place following a popular uprising that began on 25 January 2011. Millions of protesters from a variety of socio-economic and religious backgrounds demanded the overthrow of the regime of Egyptian President Hosni Mubarak. There were also important Islamic, liberal, anti-capitalist, nationalist, and feminist currents of the revolution. Violent clashes between security forces and protesters resulted in at least 846 people killed and 100,000 injured. Protesters also burned upwards of 90 police stations. Protests took place in Cairo, Alexandria, and in other cities in Egypt, following the Tunisian revolution that resulted in the overthrow of the long-standing Tunisian president.Grievances of Egyptian protesters were focused on legal and political issues including police brutality, state of emergency laws, lack of free elections and freedom of speech, corruption, and economic issues including high unemployment, food price inflation and low wages. The primary demands from protesters were the end of the Hosni Mubarak regime, the end of emergency law, freedom, justice, a responsive non-military government and a say in the management of Egypt's resources. Strikes by labour unions added to the pressure on government officials.During the uprising the capital city of Cairo was described as "a war zone" and the port city of Suez saw frequent violent clashes. The protesters defied the government-imposed curfew and the police and military did not enforce it. The presence of Egypt's Central Security Forces police, loyal to Mubarak, was gradually replaced by large restrained military troops. In the absence of police, there was looting by gangs that opposition sources said were instigated by plainclothes police officers. In response, watch groups were organized by civilians to protect neighbourhoods.International reactions have varied with most Western states saying peaceful protests should continue but also expressing concern for the stability of the country and the region. The Egyptian revolution, along with Tunisian events, has influenced demonstrations in other Arab countries including Yemen, Bahrain, Jordan, Syria and Libya.Mubarak dissolved his government and appointed former head of the Egyptian General Intelligence Directorate Omar Suleiman as Vice-President in an attempt to quell dissent. Mubarak asked aviation minister and former chief of Egypt's Air Force, Ahmed Shafik, to form a new government. Mohamed ElBaradei became a major figure of the opposition, with all major opposition groups supporting his role as a negotiator for some form of transitional unity government. In response to mounting pressure, Mubarak announced he had not intended to seek re-election in September.On 11 February 2011, Vice President Omar Suleiman announced that Mubarak would be stepping down as president and turning power over to the Supreme Council of the Armed Forces (SCAF) and Mubarak resigned from office. The military junta, headed by effective head of state Mohamed Hussein Tantawi, announced on 13 February that the constitution would be suspended, both houses of parliament dissolved, and that the military would rule for six months until elections could be held. The prior cabinet, including Prime Minister Ahmed Shafik, would continue to serve as a caretaker government until a new one is formed. Shafik resigned on 3 March, a day before major protests to get him to step down were planned; Essam Sharaf, the former transport minister, replaced him. On 24 May, Mubarak was ordered to stand trial on charges of premeditated murder of peaceful protestors and, if convicted, could face the death penalty.On 2 June 2012, Mubarak was found guilty of complicity in the murders of the protestors and sentenced to life imprisonment, but this sentence was later overturned on appeal and a retrial ordered. Numerous protesters upset that others tried with Mubarak, including his two sons, had been acquitted, took to the streets. On 19 June, protesters, many belonging to the Muslim Brotherhood, protested in Cairo's Tahrir Square, angry that the SCAF had taken some of the powers that had formerly belonged to the President. Protesters also accused the SCAF of launching a coup. On 24 June, the State Election Commission announced that Islamist Mohamed Morsi had won the presidential election. On 30 June, Morsi was inaugurated as the 5th President of Egypt.On 3 July 2013 Mohamed Morsi was deposed by a coup d'état led by the minister of defense General Abdel Fattah El-Sisi after mass opposition protests on 30 June 2013. Massive popular demonstrations against military rule are continuing despite brutality of security forces who use live ammunition to suppress demonstrations
  • Револю́ция в Еги́пте — серия уличных демонстраций и протестов в Каире, Александрии и некоторых других городах (в том числе в столицах иностранных государств около посольств Египта) с 25 января по 11 февраля 2011 года, приведшая к отставке сначала правительства, а затем и президента Хосни Мубарака, находившегося у власти с 1981 года. В результате революции к власти сначала пришло временное военное правительство, а затем на последовавших президентских выборах 2012 года победу одержал кандидат от братьев-мусульман Мохаммед Мурси.Кроме отставки президента протестующие требовали отмены чрезвычайного положения, борьбы с безработицей, увеличения минимальной заработной платы, решений проблем нехватки жилья, роста цен на продовольствие, отсутствия свободы слова и низкого уровня жизни.
  • Die Revolution in Ägypten 2011 (ägyptisch-arabisch ثورة 25 يناير‎, thawret 25 yanāyir; Revolution des 25. Januar) war ein durch die tunesische Jasminrevolution inspirierter politischer Umbruch in Ägypten, bei dem Massenproteste unterschiedlicher Teile der ägyptischen Bevölkerung eine Rolle spielten. Die Revolution war Teil des sogenannten „Arabischen Frühlings“.Am 25. Januar 2011 begannen in den großen Städten Ägyptens Demonstrationen, die am Freitag, dem 28. Januar 2011, bezeichnet als „Tag des Zorns“, einen ersten Höhepunkt erlebten. Die Demonstranten wendeten sich vor allem gegen das von Oktober 1981 bis Februar 2011 bestehende Regime des damals noch amtierenden ägyptischen Präsidenten Muhammad Husni Mubarak, dem Korruption und Amtsmissbrauch vorgeworfen wurde. Am 29. Januar 2011 berief Mubarak mit Omar Suleiman einen Vizepräsidenten, dem jener Teile seiner Macht übertrug. Dennoch wurde Mubarak am 11. Februar 2011 zum Rücktritt gezwungen. Später ermittelte eine Richterkommision, dass bis zu diesem Zeitpunkt 846 Menschen gewaltsam zu Tode kamen. Während dieser Tage wurden die Demonstrationen von weltweiten Medienberichten begleitet, der Tahrir-Platz in Kairo rückte ins Zentrum der internationalen Berichterstattung. Auch in Ägypten selber konnten sich die Bürger trotz Zensur über die Ereignisse informieren. Statt eines von Seiten der Opposition geforderten zivilen Präsidialrates trat an die Stelle von Mubarak ein Militärrat aus hochrangigen Offizieren, der den Demonstranten freie und demokratische Wahlen, sowie die Aufhebung der seit 30 Jahren geltenden Notstandsgesetzgebung zusicherte. Der Vorsitzende des Militärrats und damit de facto der Nachfolger Mubaraks war Feldmarschall Mohammed Hussein Tantawi. Entgegen der Erwartung verschärfte der Militärrat am 23. März die Notstandsgesetze, doch zum ersten Jahrestag, am 25. Januar 2012, wurden sie weitgehend aufgehoben. Am 31. Mai 2012 wurden die Notstandsgesetze dann formell beendet, aber inhaltlich in anderer Form wieder weitgehend eingeführt. Nach der Absetzung Mubaraks begannen bald wieder Demonstrationen. Im Verlaufe des Jahres 2011 wurden immer öfter aus Demonstrationen gewalttätige Zusammenstöße mit Polizisten und Militärs, wobei jeweils einige Demonstranten getötet und hunderte verletzt wurden. Das begann mit den Demonstrationen der christlichen Kopten, aber ab Herbst 2011 verliefen Proteste gegen den Militärrat häufig in dieser Weise. Der Militärrat reagierte auf große Demonstrationen mehrmals mit der Umbildung der von ihm zuvor eingesetzten Regierung, wobei Tantawi, der provisorischer Oberbefehlshaber der Streitkräfte Ägyptens, Verteidigungsminister und Minister für militärische Produktion ist, stets im Amt blieb. Tantawi wurde im August 2012 in den Ruhestand versetzt, sein Nachfolger wurde Abd al-Fattah as-Sisi.Die frühere Regierungspartei des ägyptischen Ex-Präsidenten, die Nationaldemokratische Partei (NDP), wurde vom Obersten Verwaltungsgericht Ägyptens aufgelöst. Am 8. April wurde der ehemalige Präsident Mubarak verhaftet und Anfang Juni 2012 von einem Gericht zu einer lebenslangen Freiheitsstrafe verurteilt. Wegen Geldwäsche und illegaler Bereicherung hat der ehemalige Innenminister Habib al-Adli eine mehrjährige Freiheitsstrafe anzutreten, des Weiteren wurde er Anfang Juni 2012 zusätzlich wegen der Tötungen während der Revolution zu einer lebenslangen Haftstrafe verurteilt.Parlamentswahlen für beide Kammern des Parlaments begannen am 28. November 2011 und dauerten mehrere Monate. Die islamistischen Parteien gewannen die Wahl zur ägyptischen Volksversammlung mit etwa 70 Prozent. Die derzeitige Verfassunggebende Versammlung ist durch überkonstitutionelle Prinzipien beschränkt. (engl. supra-constitutional principles) Die Präsidentschaftswahl erfolgte im Mai und im Juni 2012.Nachdem das Verfassungsgericht am 14. Juni 2012 die Wahl zur Volksversammlung in Teilen für fehlerhaft erklärte, löste der Militärrat die Volksversammlung am 16. Juni auf, übernahm dessen Gesetzgebungs- und Budgetrecht und verbot den Abgeordneten den Zutritt zum Parlament. Die Stichwahl zum ägyptischen Präsidenten, zwischen dem Kommandeur der Luftwaffe Ahmad Schafiq und dem Muslimbruder und Parteivorsitzenden Mohammed Mursi, fand trotzdem statt, wobei der Militärrat noch über die Befugnisse des Präsidenten entscheiden wollte. Zum neuen Präsidenten Ägyptens wurde Mohammed Mursi mit 51,7 Prozent der Stimmen gewählt, die Wahlbeteiligung soll bei 51 Prozent gelegen haben. Nach der Wahl trat Mursi von seinen Posten bei den Muslimbrüdern und seiner Partei zurück. Präsident Mursi setzte per Dekret die Volksversammlung am 8. Juli wieder ein und so wurde am 10. Juli eine kurze Sitzung der Abgeordneten abgehalten.Die Amtszeit Mursis wurde als Folge der anhaltenden Proteste durch den Umsturz am 3. Juli 2013 beendet.
  • 2011ko Egiptoko Iraultza Egipton 2011ko urtarrila eta otsaila bitarte gertaturiko matxinada da. Tunisiako iraultzan oinarritu zen, eta Hosni Mubarak presidentea erortzea ekarri zuen.2011ko urtarrilaren 16an Egiptoko CASE 30 burtsako indizeak ez-egonkortasun handia izan zuen. Tunisian gertaturikoa hedatuko zenaren beldurrez. Abdou Abdel-Moneim Jaafara, jatetxe bateko jabeak, bere buruz beste egin zuen bonzo eran. Urtarrilaren 18an beste bi inmolazio egon ziren, lehena Kairoko abokatu batena eta bigarrena Alexandriako 25 urteko langabe batena.Egiptoar askok euren Facebook orrialdetan urtarrilaren 25an, Poliziaren Egun Nazionala "torturaren, pobreziaren, ustelkeriaren eta langabeziaren aurkako iraultzaren eguna" izateko deialdia egin zuten.2011an Egipton hauteskunde presidentzialak egon behar dira eta litekeena da Mohamed ElBaradei aurkeztea. Bere esanetan Tunisiaren estiloko leherketa bat egon zitekeen bere herrialdean.Urtarrilaren 28ko gauerdian Interneten aurretik gutxitan gertatu den ekintza batean, Egiptoko gobernuak ia zerbitzu guztietarako sarrera eten zuen. Egun horretan bertan 30 urtetan lehen aldiz Mubarakek lehendakari-ordea izendatu zuen. Otsailaren 2an Mubaraken aldeko aktibistek gamelu eta zaldien gainean protesten aurka oldartu ziren, Molotov koktelak jaurtikiz.Otsailaren 11an Mubarakek boterea Omar Suleimanen esku utzi zuen, baina protestek jarraitu zuten Suleimanek Mubarakek boterea uzten zuela esan arte.
  • Протестите в Египет от 2011 г. (Пъпешова революция, Мелонова революция), известни и като Революция на младежта, е поредица от улични демонстрации, протести и прояви на гражданско неподчинение в Египет след 25 януари 2011 г., когато по примера на въстанието в Тунис се събират огромни протестни тълпи, организирани от Младежко движение 6 април.Твърди се, че демонстрациите и бунтовете са в отговор на полицейското насилие, законите на извънредно положение, безработицата, ниската минимална работна заплата, липсата на жилища, повишението на цените на хранителните продукти, липсата на свобода на словото и лошите условия на живот.Основната им цел е политическа: свалянето на президента Хосни Мубарак от власт, който управлява от 30 години.Единичните протести са често явление в последните години в Египет. Големите демонстрации и бунтове започват на 25 януари, наречен „Денят на гнева“, когато започва огромен протест, организиран от опозицията и други групи в Египет чрез група във Фейсбук. Протестите от 2011 г. са наричани „невиждани“ в Египет и „най-голямата проява на народното недоволство в последните години“, а репортер на The Guardian нарича Кайро „военна зона“. За първи път египтяни от всички слоеве и различни професии протестират едновременно. Това са най-големите демонстрации в страната след тези от 1977 г., наречени „Хлебната интифада“ или, според тогавашния президент Ануар Садат, „Интифадата на крадците“.Заради протестите всеки ден от 28 януари нататък има обявен полицейски час, но той не се спазва от протестиращите. Правителството блокира социалните мрежи Фейсбук, Туитър и Ютуб, след което и всички Интернет услуги в цялата страна. След това са блокирани и телекомуникационните услуги. Към 29 януари услугите отново са пуснати. Започва и сформирането на ново правителство, начело с Ахмад Шафик.Към 30 януари жертвите на протестите са поне 297 демонстранти, 12 полицаи, 12 избягали полицаи и един началник на затвор. 750 полицаи и 1500 протестиращи са ранени. Над 1000 души са арестувани.На 11 февруари 2011 г. Хосни Мубарак подава оставка и предава властта на военните.
  • De Egyptische Revolutie van 2011 was gericht tegen de toenmalige Egyptische regering en het regime van president Hosni Moebarak. Na enkele zelfverbrandingen op 17 en 18 januari, die in de media in verband werden gebracht met het begin van de Jasmijnrevolutie in Tunesië, vingen op 25 januari op grotere schaal protesten aan. Uiteindelijk trad Moebarak, die het land bijna dertig jaar op autocratische wijze had geleid, op 11 februari af.
  • A nílusi forradalom vagy fiatalok forradalma utcai demonstrációk, felvonulások, polgári engedetlenségek, az egyiptomi kormányzatot támogató erőkkel történő összetűzések sorozata volt, amely 2011. január 25-én – az Április 6. Ifjúsága Mozgalom vezetése által kiválasztott napon – kezdődött Egyiptomban. Erre a napra esik a nemzeti rendőrség ünnepnapja is. Kezdetben több tízezren vonultak fel Kairóban és az ország más nagyvárosaiban. Bár a helyi jelentőségű tüntetések már megszokottak voltak, az 1977-es kenyérlázadás óta nem volt ekkora megmozdulás, és az ország történetében még nem volt ennyire szervezett tüntetés. A tüntetők társadalmi, vallási és életkor szerinti összetétele igen színes képet mutat.A demonstrációk a a tunéziai felkelés kitörése után pár héttel indultak, és több tüntető a kezében lobogó tunéziai zászlóval jelezte is a két esemény közötti kapcsolatot. Ez a 2010–2011-es arab világbéli tüntetéseknek a tunéziai utáni egyik legnagyobb része. Az egyiptomi tüntetők motivációi elsősorban politikai és jogi természetűek voltak. Ilyen volt a rendőri brutalitás, a szükségállapottal indokolt törvények, a szabad választások és a véleménynyilvánítás szabadságának a hiánya, a korrupció, valamint az olyan gazdasági kérdések, mint a magas munkanélküliség az élelmiszerek magas inflációja, és az alacsony minimálbér. A tüntetések szervezői többek között szabadságot és igazságot, a rezsim végét, új kormányt és az egyiptomi nép érdekeinek képviseletét követelték.Az egyiptomi kormány rögtön megpróbált mindent bevetni annak érdekében, hogy véget vessen a tüntetéseknek. Ezek többsége nem volt az életre veszélyes, általában gumibotot, vízágyút, könnygázt és gumilövedéket használtak a tüntetők ellen. Néhány esetben azonban éles lőszert is alkalmaztak, és ilyenkor halálos áldozatok is voltak. Január 29-éig legalább 105 tüntető vesztette az életét, 750 rendőr és 1500 tüntető sebesült meg. Kairó, az ország fővárosa háborús területnek számított. Szuez kikötővárosban is gyakoriak voltak az összecsapások. A kormány kijárási tilalmat rendelt el, de ezt a tüntetők nem tartották be, és ennek betartatása érdekében sem a rendőrség, sem a hadsereg nem lépett fel. A Mubárakhoz hű Egyiptomi Központi Biztonsági Erőket hamarosan a katonaság váltotta fel. Mivel azonban ők nem ügyeltek a közbiztonságra, elharapóztak a fosztogatások, és a polgárok önkéntes csoportokat hoztak létre, hogy védelmezzék a fontosabb épületeket. Február 11-én Omar Szulejmán alelnök bejelentette Mubárak lemondását, aki Kairót elhagyva a nyugodtabb légkörű Sarm es-Sejk üdülőhelyre húzódott vissza.
  • 2011 Mısır Devrimi, 2010-2011 Yasemin Devrimi'nin öncülüğünde, 25 Ocak 2011'den beri Mısır'da devam eden, halkı mevcut yönetime karşı seferber olmaya çağıran sokak gösterileri, protestolar ve sivil itaatsizliklerin bütünüdür. Gösteriler ve isyanların polis şiddeti, olağanüstü hâl, işsizlik, asgari ücretleri azaltma isteği, barınma eksikliği, yiyecek sıkıntısı, yolsuzluklar, ifade özgürlüğünün kısıtlanması ve kötü hayat koşulları üzerine başladığı rapor edildi. 11 Şubat 2011 tarihinde Mısır cumhurbaşkanı Hüsnü Mübarek gösteriler nedeniyle istifa etti.Muhammed El Baradey, Mısır protestolarının Tunus devlet başkanının devrilmesi ile sonuçlanan Tunus protestoları ile aynı kulvarda olması gerektiğini ifade etti. Daha önceki yıllarda yerel protestolar zaten yapılmaya devam ediliyordu, ancak asıl büyük protesto ve isyanlar "Öfke Günü" olarak bilinen 25 Ocak'ta başladı ve tüm ülkeye yayıldı. Gösteri tarihi, 6 Nisan hareketi tarafından belirlenmişti. 2011 protestoları, Mısır için "eşi benzeri görülmemiş" ve "yakın tarihin en büyük memnuniyetsizlik gösterisi" olarak adlandırıldı. Yabancı bir gazeteye konuşan Kahire'deki yerel bir muhabir şehri "savaş bölgesi" olarak tanımladı Farklı sosyoekonomik köklerden ve inançlardan Mısırlılar ilk defa protestolarda bir araya geldi. Bunlar 1977'deki Mısır Ekmek Ayaklanması'ndan beri Mısır'da görülen en büyük gösterilerdi. Hükûmet farklı metodlarla protestoları engellemeye veya kontrol altına almaya çalıştı. İsyan karşıtı polis grupları bölgelere kalkanlar, plastik mermiler, joplar, tazikli sular, göz yaşartıcı bombalar ve bazı durumlarda gerçek mühimmat ile karşılık verdiler. Çoğu zaman protestolara gelen karşılıklar ölümcül değildi, ancak ölüm tehlikesi geçiren birçok kişi oldu. Hükûmet, protestolarda karışıklığı en aza indirmenin düzeni devam ettirmek ve aşırı muhafazakâr İslamcı olarak nitelendirilen grupların ayaklanmasını önlemek için gerekli olduğunu öne sürdü. Protestolara gelen uluslararası tepkiler genellikle destekleyici oldu. Daha önce İran'da ve olaylardan kısa süre önce Tunus'ta buna benzer gösteriler aktivistlerin ve takipçilerin iletişimini, koordinasyonunu ve sızdırılan belgeleri paylaşmalarını sağlayan Twitter, Facebook, Youtube ve diğer sosyal paylaşım ağları yoluyla yüksek oranda yayılmış ve dünyanın dikkatini üzerine çekmişti. Olaylar herkes tarafından bilinmeye devam ettikçe Mısır hükûmeti özellikle sosyal paylaşım ağlarına ulaşımı ve internet erişimini sınırlamak için girişimlerde bulundu. 28 Ocak Cuma günü yapılması planlanan büyük protestoların arefesinde internet ve cep telefonu iletişiminde kesintiler başladı, bununla birlikte ertesi günün sabahında GSM kesintisi sona erdirildi.
  • Revolusi Mesir 2011 adalah demonstrasi besar-besaran yang terjadi di seluruh Mesir menuntut agar Presiden Hosni Mubarak yang telah berkuasa selama 30 tahun untuk melepaskan jabatannya. Aksi ini merupakan salah satu aksi revolusi seperti yang terjadi di Tunisia Pemerintah berusaha meredam usaha para demonstran yang menggalang aksinya dari internet dengan cara memberhentikan saluran internet dan komunikasi hingga batas waktu yang tidak ditentukan. Putra dari Presiden, Gamal Mubarak dilaporkan telah meninggalkan Mesir dan menuju London bersama keluarga.. Setelah demonstrasi berlangsung selama 18 hari, akhirnya Presiden Mubarak mundur pada tanggal 11 Februari 2011.
  • V Egyptě probíhaly od 25. ledna 2011 demonstrace jako výraz protestu proti stávajícímu režimu a bývalému prezidentovi Muhammadu Husnímu Mubarakovi. Jedna z největších demonstrací se odehrála 28. ledna 2011. Protestů se zúčastnily desetitisíce lidí, v Káhiře demonstranti zapálili sídlo vládnoucí Národní demokratické strany. Policie použila proti demonstrantům vodní děla, slzný plyn a střelbu gumovými projektily. Podle zpráv SpiegelOnline měla policie i povolení použít ostré náboje. V Suezu zemřel jeden člověk. Byl vyhlášen zákaz vycházení, v zemi však již od atentátu na prezidenta Anwara Sadata v roce 1981 platí výjimečný stav. V zemi byl blokován internet a lokálně také mobilní telefony, aby nemohly být použity k organizování dalších protestů.Demonstrace začaly týden po nepokojích v Tunisku, které vyústily v revoluci. Mnozí demonstrující nesli tuniské vlajky na znamení vlivu tuniských událostí. V předvečer hlavních protestů do Egypta z Vídně přiletěl představitel opozice, nositel Nobelovy ceny míru, Mohammad Baradej, který byl ale ihned internován v domácím vězení.Dne 11. února prezident Mubarak vyslyšel protestující a rezignoval, podle svých slov chce dožít v přímořském letovisku Šarm aš-Šajch. Moc převzala armáda a faktickou hlavou státu se stal předseda Nejvyšší vojenské rady Muhammad Hosejn Tantaví. Poté byla jmenována nová vláda a armáda oznámila, že chce reformovat ústavu a uspořádat parlamentní i prezidentské volby. Začalo také propouštění politických vězňů.2. června 2012 byl egyptskému exprezidentovi Husnímu Mubarakovi uložen doživotní trest odnětí svobody za podíl na zabíjení demonstrantů při loňském povstání ("arabském jaru"). Byl souzen u káhirského soudu. Stejný trest dostal také bývalý ministr vnitra Habíb Adlí. Oba muži podle rozsudku nařídili zabíjení demonstrantů, kteří se bouřili proti vládě. Dalších šest Mubarakových spolupracovníků soud naopak zprostil viny. Odsouzení se proti verdiktu budou moci odvolat.
  • La rivoluzione egiziana del 2011, anche nota con il nome di rivolta egiziana del 2011, rivoluzione del Nilo, rappresenta un vasto movimento di protesta che ha visto il succedersi di episodi di disobbedienza civile, atti di contestazione e insurrezioni, verificatisi in Egitto a partire dal 25 gennaio del 2011.Il moto di protesta popolare egiziano, imperniato sul desiderio di rinnovamento politico e sociale contro il trentennale regime del presidente Hosni Mubarak, si è inizialmente manifestato con mezzi pacifici, ispirati alle proteste organizzate in Tunisia e in altri paesi arabi che hanno portato alla destituzione del capo dello stato Zine El-Abidine Ben Ali e a incidenti in numerosi stati, ma ha poi conosciuto sviluppi violenti, sfociando in aspri scontri che hanno provocato numerose vittime tra manifestanti, poliziotti e militari.
  • Rewolucja w Egipcie – antyrządowe protesty o charakterze społeczno-politycznym w Egipcie przeciwko złej sytuacji materialnej, bezrobociu, korupcji, ograniczaniu swobód obywatelskich i długoletnim rządom prezydenta Husniego Mubaraka. Rozpoczęły się na masową skalę 25 stycznia 2011. Poprzedziły je pojedyncze akty protestacyjne, przyjmujące formę samospaleń. Są największymi protestami społecznymi w czasie dotychczasowych rządów prezydenta Mubaraka.Wystąpienia ludności zostały zapoczątkowane w Kairze 25 stycznia 2011 od zwołanej za pośrednictwem serwisów internetowych akcji „Dzień Gniewu”. W kolejnych dniach demonstracje były kontynuowane i objęły zasięgiem inne miasta. Do największych protestów, oprócz stolicy, dochodziło w Aleksandrii i Suezie. Demonstrujący domagali się natychmiastowego ustąpienia z urzędu prezydenta Mubaraka. Do kraju z emigracji powrócił lider opozycji, Mohamed ElBaradei, który przyłączył się do manifestujących.28 stycznia 2011, w ramach akcji „Piątek Gniewu”, doszło do masowych protestów i krwawych starć ze służbami bezpieczeństwa, w których zginęło kilkadziesiąt osób. W odpowiedzi na ulice miast wyprowadzone zostało wojsko. Władze wprowadziły godzinę policyjną, a wcześniej odcięły całkowicie dostęp do sieci internetowej i telefonii komórkowej. W czasie protestów z więzień w całym kraju uciekło kilka tysięcy osadzonych, w miastach dochodziło do aktów grabieży i chuligaństwa, splądrowane zostało Muzeum Egipskie w Kairze.29 stycznia 2011 prezydent Mubarak pod naciskiem społecznym zdymisjonował rząd i na stanowisko nowego premiera powołał Ahmada Szafika. Na urząd wiceprezydenta mianował natomiast, po prawie 30-letnim wakacie, Omara Suleimana. Nie doprowadziło to jednak do wyciszenia nastrojów społecznych. Wojsko zadeklarowało nieużywanie siły wobec demonstrujących. 1 lutego 2011, w ramach „Marszu Miliona”, w całym Egipcie demonstrowało od miliona do 5 mln obywateli. Najwięcej osób zebrało się na centralnym placu stolicy, Midan Tahrir, będącym od początku główną areną protestów. Prezydent Mubarak w odpowiedzi zadeklarował odejście z urzędu po zakończeniu swojej kadencji i nieubieganie się o reelekcję w wyborach prezydenckich we wrześniu 2011. Zapowiedział pozostanie na stanowisku i przeprowadzenie procesu reform do tego czasu. 2 lutego 2011 w kraju po raz pierwszy doszło do gwałtownych starć między zwolennikami i przeciwnikami prezydenta. 11 lutego 2011, realizując postulaty protestujących Egipcjan ustąpił z urzędu.
  • 2011년 이집트 혁명(이집트 구어체 아랍어: ثورة مصر سنة 2011)은 2011년 1월 25일부터 2월 11일까지 진행되었던 이집트의 장기 집권 대통령인 호스니 무바라크의 퇴진을 요구하며 벌어진 반독재 정부 시위를 말한다. 튀니지의 재스민 혁명의 영향을 받았다. 현재까지 최소 시위자 135명, 경찰 12명, 탈옥한 12명, 감옥 서장 1명이 사망, 최소 750명의 경찰과 4,000명의 시위자가 부상, 최소 1000명이 구속당했으며, 무바라크는 1월 29일 내각을 해산하겠다고 발표했다. 시위의 결과로, 2월 11일 호스니 무바라크 대통령은 군부에 권력을 이양하고 대통령직에서 물러났다.
  • La revolució egípcia de 2011, també anomenada Revolució del 25 de gener, van ser un seguit de manifestacions al carrer, protestes i actes de desobediència civil que van començar el 25 de gener del 2011 i que es van difondre per tot el país. Les manifestacions i els disturbis van ser duts a terme per diversos grups socials i s'inspiraren principalment en la Revolució del Gessamí de Tunísia. Les manifestacions i revoltes van ser originades com a forma de protesta contra l'excés de brutalitat policíaca, les lleis d'emergència de l'estat, les altes taxes d'atur, el desig d'augmentar el salari mínim, la manca d'habitatges i aliments, la inflació, la corrupció, la mancada de llibertat d'opinió, les pobres condicions de vida, factors estructurals demogràfics. L'objectiu dels protestants, la dimissió del president Hosni Mubarak, amb més de 30 anys que és al poder, es va assolir amb divuit dies.Les manifestacions no són gens noves; durant els últims anys es van repetir periòdicament aquest tipus de disturbis, però aquests últims —iniciats el 25 de gener (denominat Dia de la ira)— han sobrepassat amb escreix l'ocorregut durant els anys previs. Les protestes del 2011 han estat descrites com "sense precedents" per Egipte i "la major mostra de descontentament popular a la història recent". Aquestes revoltes foren les més multitudinàries des de la Revolta del pa de 1977 i són, per primera vegada, les que han aglutinat egipcis de diferents orígens econòmics, socials i religions per protestar per una mateixa causa.La capital, El Caire, ha estat descrita per alguns corresponsals com una "zona de guerra" i la ciutat portuària de Suez va ser escenari de freqüents enfrontaments violents. El govern va imposar un toc de queda, al·legant que la interrupció d'aquest servei era necessària per mantenir l'ordre i per evitar un aixecament de grups fonamentalistes islàmics.Les protestes han capturat l'atenció mundial a causa de la creixent integració de Twitter, Facebook, YouTube i altres plataformes de mitjans socials que han permès als activistes i observadors de comunicar-se, coordinar-se i documentar els esdeveniments que es produeixin. La nit abans del divendres 28 de gener, davant de la convocatòria d'una gran jornada de protestes, va començar una apagada del servei de telefonia mòbil i d'Internet, en una operació sense precedents a tot el món, que va deixar vuitanta milions d'egipcis sense accés a la xarxa. El dia següent, el servei a la telefonia mòbil va retornar progressivament.
  • La crisis política en Egipto de 2011, conocida internacionalmente como la Revolución egipcia, y también como la Revolución de los jóvenes o la Revolución blanca, fueron una serie de manifestaciones callejeras que comenzaron el martes 25 de enero de 2011 (el llamado Día de la Ira, en árabe: يوم الغضب, en AFI: ˈjoːm elˈɣɑdɑb) y que se difundieron por todo Egipto, llevada a cabo por diversos grupos sociales e inspirada principalmente en la Revolución tunecina. Las manifestaciones y revueltas se originaron como una protesta por el exceso de brutalidad policial, las leyes de emergencia del Estado, las altas tasas de desempleo, el deseo de aumentar el salario mínimo, la carencia de viviendas y alimentos, la inflación, la corrupción, la falta de libertad de opinión, las pobres condiciones de vida, factores estructurales-demográficos. La principal meta de los manifestantes era forzar la salida del presidente Hosni Mubarak, quien llevaba en el poder casi 30 años. 18 días después del inicio de las protestas, el viernes 11 de febrero, Mubarak finalmente dimitió.Las manifestaciones no son nada nuevo, durante los últimos años se han repetido periódicamente este tipo de protestas, pero estas últimas, iniciadas el martes 25 de enero de 2011, han sobrepasado con creces a lo ocurrido durante los años previos. Las protestas de 2011 han sido catalogadas como «sin precedentes» en Egipto y los acontecimientos más graves de la sociedad civil en los últimos años. Luego de estos hechos, a partir del mes de julio del mismo año, se sucedieron nuevas manifestaciones en contra del régimen recientemente derrocado, exigiendo la aceleración en los avances del proceso hacia la transición democrática, por lo que finalmente, el Jefe del ejército del país, Mohamed Hussein Tantawi, convocó a comicios electorales. Se celebraron nuevas elecciones democráticas en esta nación afroasiática el jueves 21 de julio de 2011, siendo elegido Presidente del pueblo egipcio, Mohamed Morsi.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 5251179 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 176366 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 265 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 107297671 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:arrestations
  • plus de
prop-fr:colonnes
  • 3 (xsd:integer)
prop-fr:date
  • 2011-01-25 (xsd:date)
prop-fr:fr
  • Imbaba
  • National Bank of Egypt
prop-fr:lang
  • en
prop-fr:localisation
  • Toute l’Égypte
prop-fr:légende
  • 0001-02-08 (xsd:date)
prop-fr:morts
  • de 890, dont 26 policiers à entre 1000 et 2000 846 pendant la révolution et + 300 après la révolution
prop-fr:nombreDeParticipants
  • plusieurs millions en février
prop-fr:participants
  • Jeunes activistes et chômeurs, rejoints par toute la population
prop-fr:procèsDeManifestants
  • jugés par la justice militaire,
prop-fr:revendications
  • Démocratie, justice sociale
prop-fr:texte
  • Banque nationale d'Égypte
prop-fr:typesDeManifestations
  • Manifestations, grèves, occupation de la place Tahrir, mises à sac de bâtiments symboles du pouvoir, sit-in
prop-fr:upright
  • 1.700000 (xsd:double)
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
georss:point
  • 30.033333333333335 31.216666666666665
rdf:type
rdfs:comment
  • La révolution égyptienne de 2011 (en arabe ثورة 25 يناير - thawrah 25 yanāyir, révolution du 25 janvier), est une série d'évènements (manifestations, grèves, occupation de l'espace public, destruction de bâtiments et symboles du pouvoir, affrontements avec les forces de l'ordre) ayant abouti à la démission du président Hosni Moubarak et à une libéralisation du régime.La révolution commence par des manifestations le 25 janvier 2011.
  • 2011年のエジプト革命(エジプトかくめい)は、エジプトの国内外において2011年1月より発生した大規模な反政府デモとそれに付随する事件の結果、ムバーラク大統領が辞任に至った革命。
  • De Egyptische Revolutie van 2011 was gericht tegen de toenmalige Egyptische regering en het regime van president Hosni Moebarak. Na enkele zelfverbrandingen op 17 en 18 januari, die in de media in verband werden gebracht met het begin van de Jasmijnrevolutie in Tunesië, vingen op 25 januari op grotere schaal protesten aan. Uiteindelijk trad Moebarak, die het land bijna dertig jaar op autocratische wijze had geleid, op 11 februari af.
  • La rivoluzione egiziana del 2011, anche nota con il nome di rivolta egiziana del 2011, rivoluzione del Nilo, rappresenta un vasto movimento di protesta che ha visto il succedersi di episodi di disobbedienza civile, atti di contestazione e insurrezioni, verificatisi in Egitto a partire dal 25 gennaio del 2011.Il moto di protesta popolare egiziano, imperniato sul desiderio di rinnovamento politico e sociale contro il trentennale regime del presidente Hosni Mubarak, si è inizialmente manifestato con mezzi pacifici, ispirati alle proteste organizzate in Tunisia e in altri paesi arabi che hanno portato alla destituzione del capo dello stato Zine El-Abidine Ben Ali e a incidenti in numerosi stati, ma ha poi conosciuto sviluppi violenti, sfociando in aspri scontri che hanno provocato numerose vittime tra manifestanti, poliziotti e militari.
  • 2011년 이집트 혁명(이집트 구어체 아랍어: ثورة مصر سنة 2011)은 2011년 1월 25일부터 2월 11일까지 진행되었던 이집트의 장기 집권 대통령인 호스니 무바라크의 퇴진을 요구하며 벌어진 반독재 정부 시위를 말한다. 튀니지의 재스민 혁명의 영향을 받았다. 현재까지 최소 시위자 135명, 경찰 12명, 탈옥한 12명, 감옥 서장 1명이 사망, 최소 750명의 경찰과 4,000명의 시위자가 부상, 최소 1000명이 구속당했으며, 무바라크는 1월 29일 내각을 해산하겠다고 발표했다. 시위의 결과로, 2월 11일 호스니 무바라크 대통령은 군부에 권력을 이양하고 대통령직에서 물러났다.
  • Revolusi Mesir 2011 adalah demonstrasi besar-besaran yang terjadi di seluruh Mesir menuntut agar Presiden Hosni Mubarak yang telah berkuasa selama 30 tahun untuk melepaskan jabatannya. Aksi ini merupakan salah satu aksi revolusi seperti yang terjadi di Tunisia Pemerintah berusaha meredam usaha para demonstran yang menggalang aksinya dari internet dengan cara memberhentikan saluran internet dan komunikasi hingga batas waktu yang tidak ditentukan.
  • A nílusi forradalom vagy fiatalok forradalma utcai demonstrációk, felvonulások, polgári engedetlenségek, az egyiptomi kormányzatot támogató erőkkel történő összetűzések sorozata volt, amely 2011. január 25-én – az Április 6. Ifjúsága Mozgalom vezetése által kiválasztott napon – kezdődött Egyiptomban. Erre a napra esik a nemzeti rendőrség ünnepnapja is. Kezdetben több tízezren vonultak fel Kairóban és az ország más nagyvárosaiban.
  • V Egyptě probíhaly od 25. ledna 2011 demonstrace jako výraz protestu proti stávajícímu režimu a bývalému prezidentovi Muhammadu Husnímu Mubarakovi. Jedna z největších demonstrací se odehrála 28. ledna 2011. Protestů se zúčastnily desetitisíce lidí, v Káhiře demonstranti zapálili sídlo vládnoucí Národní demokratické strany. Policie použila proti demonstrantům vodní děla, slzný plyn a střelbu gumovými projektily. Podle zpráv SpiegelOnline měla policie i povolení použít ostré náboje.
  • La revolució egípcia de 2011, també anomenada Revolució del 25 de gener, van ser un seguit de manifestacions al carrer, protestes i actes de desobediència civil que van començar el 25 de gener del 2011 i que es van difondre per tot el país. Les manifestacions i els disturbis van ser duts a terme per diversos grups socials i s'inspiraren principalment en la Revolució del Gessamí de Tunísia.
  • 2011 Mısır Devrimi, 2010-2011 Yasemin Devrimi'nin öncülüğünde, 25 Ocak 2011'den beri Mısır'da devam eden, halkı mevcut yönetime karşı seferber olmaya çağıran sokak gösterileri, protestolar ve sivil itaatsizliklerin bütünüdür. Gösteriler ve isyanların polis şiddeti, olağanüstü hâl, işsizlik, asgari ücretleri azaltma isteği, barınma eksikliği, yiyecek sıkıntısı, yolsuzluklar, ifade özgürlüğünün kısıtlanması ve kötü hayat koşulları üzerine başladığı rapor edildi.
  • La crisis política en Egipto de 2011, conocida internacionalmente como la Revolución egipcia, y también como la Revolución de los jóvenes o la Revolución blanca, fueron una serie de manifestaciones callejeras que comenzaron el martes 25 de enero de 2011 (el llamado Día de la Ira, en árabe: يوم الغضب, en AFI: ˈjoːm elˈɣɑdɑb) y que se difundieron por todo Egipto, llevada a cabo por diversos grupos sociales e inspirada principalmente en la Revolución tunecina.
  • Револю́ция в Еги́пте — серия уличных демонстраций и протестов в Каире, Александрии и некоторых других городах (в том числе в столицах иностранных государств около посольств Египта) с 25 января по 11 февраля 2011 года, приведшая к отставке сначала правительства, а затем и президента Хосни Мубарака, находившегося у власти с 1981 года.
  • A Revolução no Egito em 2011, também conhecida como Dias de Fúria, Revolução de Lótus e Revolução do Nilo, foi uma série de manifestações de rua, protestos e atos de desobediência civil que ocorreram no Egito de 25 de janeiro até 11 de fevereiro de 2011. Os organizadores das manifestações contaram com a recente revolta da Tunísia para inspirar as multidões egípcias a se mobilizarem, assim como ocorreu em grande parte do mundo árabe.
  • Протестите в Египет от 2011 г.
  • Rewolucja w Egipcie – antyrządowe protesty o charakterze społeczno-politycznym w Egipcie przeciwko złej sytuacji materialnej, bezrobociu, korupcji, ograniczaniu swobód obywatelskich i długoletnim rządom prezydenta Husniego Mubaraka. Rozpoczęły się na masową skalę 25 stycznia 2011. Poprzedziły je pojedyncze akty protestacyjne, przyjmujące formę samospaleń.
  • Die Revolution in Ägypten 2011 (ägyptisch-arabisch ثورة 25 يناير‎, thawret 25 yanāyir; Revolution des 25. Januar) war ein durch die tunesische Jasminrevolution inspirierter politischer Umbruch in Ägypten, bei dem Massenproteste unterschiedlicher Teile der ägyptischen Bevölkerung eine Rolle spielten. Die Revolution war Teil des sogenannten „Arabischen Frühlings“.Am 25. Januar 2011 begannen in den großen Städten Ägyptens Demonstrationen, die am Freitag, dem 28.
  • 2011ko Egiptoko Iraultza Egipton 2011ko urtarrila eta otsaila bitarte gertaturiko matxinada da. Tunisiako iraultzan oinarritu zen, eta Hosni Mubarak presidentea erortzea ekarri zuen.2011ko urtarrilaren 16an Egiptoko CASE 30 burtsako indizeak ez-egonkortasun handia izan zuen. Tunisian gertaturikoa hedatuko zenaren beldurrez. Abdou Abdel-Moneim Jaafara, jatetxe bateko jabeak, bere buruz beste egin zuen bonzo eran.
  • The Egyptian Revolution of 2011, locally called January 25 Revolution (Arabic: ثورة 25 يناير‎; Thawret 25 yanāyir), was a diverse movement of demonstrations, marches, plaza occupations, riots, non-violent civil resistance, acts of civil disobedience and labor strikes which took place following a popular uprising that began on 25 January 2011.
rdfs:label
  • Révolution égyptienne de 2011
  • 2011 Mısır Devrimi
  • 2011ko Egiptoko Iraultza
  • 2011년 이집트 혁명
  • Egyptian Revolution of 2011
  • Egyptische Revolutie (2011)
  • Egyptská revoluce 2011
  • Nílusi forradalom
  • Revolució egípcia de 2011
  • Revolución egipcia de 2011
  • Revolusi Mesir 2011
  • Revolution in Ägypten 2011
  • Revolução Egípcia de 2011
  • Rewolucja w Egipcie (2011)
  • Rivoluzione egiziana del 2011
  • Египетска революция (2011)
  • Революция в Египте (2011)
  • エジプト革命 (2011年)
owl:sameAs
geo:lat
  • 30.033333 (xsd:float)
geo:long
  • 31.216667 (xsd:float)
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:isPartOfMilitaryConflict of
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:guerre of
is foaf:primaryTopic of