Le four Martin-Siemens ou four Martin est un four à réverbère doté de régénérateurs, utilisé à la fois pour la fusion de ferrailles de recyclage et pour l'affinage de la fonte brute.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Le four Martin-Siemens ou four Martin est un four à réverbère doté de régénérateurs, utilisé à la fois pour la fusion de ferrailles de recyclage et pour l'affinage de la fonte brute. Le procédé, aujourd'hui abandonné, porte le nom des inventeurs qui l'ont mis au point : Pierre-Émile Martin qui, en 1864, adapte à la fusion de ferrailles la technologie de régénérateurs que Carl Wilhelm Siemens avait brevetée en 1856.L'utilisation du procédé Martin-Siemens a présenté un grand intérêt économique grâce à l'utilisation des déchets de fer et d'acier qui, du fait du développement de la production de l'acier, commencent à représenter des quantités importantes. La durée de l'opération d'affinage est plus longue que le soufflage des convertisseurs Bessemer et Thomas. Ce point, s'il est un inconvénient pour la productivité, présente le grand avantage de permettre une meilleure maîtrise du procédé et d'obtenir ainsi des aciers de meilleure qualité.
  • Der Siemens-Martin-Ofen dient zur Reinigung von Roheisen mit dem Ziel der Gewinnung von Stahl und gehört zu den sogenannten Herdfrischverfahren. Der Begriff geht auf die Namen von Friedrich und Wilhelm Siemens sowie auf Pierre-Émile Martin und seinen Vater Émile Martin zurück.
  • Il forno Martin-Siemens o forno open-hearth è utilizzato nelle acciaierie mondiali fonderie. In particolare nel nord europa .Il Siemens ha il principale scopo di eliminare il carbonio contenuto nella ghisa ed altre sporcizie della "ghisa grezza" (in inglese pig iron), al fine di ottenere l'acciaio.L'acciaio è una lega principalmente costituita da ferro e carbonio, dove quest'ultimo è presente con un tenore non superiore al 2.06 % circa, superato il quale l'acciaio assume la denominazione di ghisa. Ed in effetti acciaio e ghisa sono correlati tra loro non solo sotto questo aspetto ma anche per il fatto che l'acciaio non può essere prodotto direttamente ma la sua produzione passa attraverso un processo indiretto che permette di ottenere dapprima la ghisa, che viene considerata quindi in questo caso un prodotto intermedio.
  • 平炉(へいろ、Open Hearth furnace, OH)とは、蓄熱室を有する反射炉の一種の平型炉で、主に鉄の精錬に用いられる。蓄熱炉とも呼ばれるが、蓄熱室を蓄熱炉と呼ぶこともあるため注意を要する。原料としては銑鉄と鉄スクラップを用い、酸化剤として鉄鉱石を用いる。脱リンが容易であり、良質な鋼を得ることができたことから、長い間製鋼法の主流であったが、転炉や電気炉の発展により、現在では東欧などで生産が見られるだけである。1856年にカール・ウィルヘルム・シーメンスとフレデリック・シーメンスのシーメンス兄弟により炉の構造が発明され、ピエール・ マルタンとエミール・マルタンのマルタン父子により製鋼法が確立したことから、平炉による製鋼法はシーメンス・マルタン法と呼ばれている。製鋼法としてはシーメンス兄弟は銑鉄(銑鉄・鉱石法)を、マルタン父子は銑鉄に多量のくず鉄を加えたものを原料として用いているだけであり、相違はほとんどない。
  • Open hearth furnaces are one of a number of kinds of furnace where excess carbon and other impurities are burnt out of pig iron to produce steel. Since steel is difficult to manufacture due its high melting point, normal fuels and furnaces were insufficient and the open hearth furnace was developed to overcome this difficulty. Compared to Bessemer steel, which it displaced, its main advantages were that it didn't expose the steel to excessive nitrogen (which would cause the steel to become brittle), was easier to control, and it permitted the melting and refining of large amounts of scrap iron and steel.In 1865, the French engineer Pierre-Émile Martin took out a license from Siemens and first applied his regenerative furnace for making steel. Their process was known as the Siemens-Martin process, and the furnace as an "open-hearth" furnace. Most open hearth furnaces were closed by the early 1990s, not least because of their slow operation, being replaced by the basic oxygen furnace or electric arc furnace.While arguably the first primitive open hearth furnace was the Catalan forge, invented in Spain in the 8th century, it is usual to confine the term to certain 19th-century and later steelmaking processes, thus excluding bloomeries (including the Catalan forge), finery forges, and puddling furnaces from its application.
  • A Siemens–Martin-acélgyártási eljárást Pierre-Émile Martin francia mérnök szabadalmaztatta 1864-ben. Az eljárás nevében a Siemens nevet a Carl Wilhelm Siemens által szabadalmaztatott és itt felhasznált váltakozó lángjárású regeneratív tüzelési rendszer magyarázza. A szakirodalom néha megkülönbözteti az eljárást és a kemencét, előbbit „Martin-acélgyártásnak”, utóbbit „Siemens–Martin-kemencének” nevezik. Az eljárás lehetővé tette, hogy kiinduló anyagként folyékony nyersvasat és ócskavasat is felhasználhassanak. A SM-kemence betétje ennek megfelelően lehetett csak folyékony, csak szilárd, vagy a kettő együttesen. A módszerrel igen változatos ötvözöttségű acélokat lehetett előállítani, de az erősen ötvözött acélok gyártását más módszerekkel valósították meg. A Martin-acélgyártás mintegy száz évig vezető módszere volt az acélmetallurgiának, csak az oxigénes konverteres eljárás(ok) előretörése nyomán csökkent a jelentősége, oly mértékben, hogy napjainkra gyakorlatilag megszűnt.A Siemens–Martin-kemence a fejlődése során több változáson ment át. A legszembetűnőbbek ezek közül az első és a hátsó fal kiképzésében és a tűzfejek megoldásában mutatkoznak meg. Az első és a hátsó fal kezdetben függőleges helyzetű volt, majd – a falazatok javításának egyszerűbbé tétele miatt – kifelé döntötték (a hátsó falat jobban). A fejlődés végén a tendencia megfordult: a legkorszerűbb SM-kemencék falait befelé döntötték (März–Boelens-kemence). Az egymást követő tűzfej megoldásokkal a levegő és a fűtő közeg mind hatékonyabb keveredését, a jobb lángparaméterek megvalósítását tűzték ki célul. A gáztüzelés helyett több helyen bevezették az olajtüzelést, majd külön oxigénáram bejuttatását a kemencébe (oxigénes intenzifikálás). A kemencék készülhettek (főleg eleinte) savas és bázikus falazattal, és mindkettőhöz más gyártási technológia, kemencevezetés tartozott.A gyártási folyamat öt lépcsőből áll: a berakásból, a beolvadásból, a frissítésből, a dezoxidációból és ötvözésből (kikészítés), illetve a csapolásból. Ezek közül a metallurgiai szempontból legfontosabb folyamatok a frissítő és a kikészítő szakaszban játszódnak le. A SM-acélgyártás frissítő szakasza hosszabb, mint a szélfrissítéses (konverteres) eljárásoké, ezért az adagidő is hosszabb. Az ötvözést a kikészítő szakaszban végezték el.A magyarországi Martin-acélgyártás 1876-ban kezdődött Resicán, és 1992 végén a Dunai Vasműben ért véget.
  • O forno Siemens-Martin é um tipo de forno para produção de aço. Tal processo foi inventado visando a utilização de combustíveis como óleos e gás, ao invés de aquecimento elétrico como é nos outros fornos utilizados em aciarias.Estes fornos eram carregados com ferro gusa líquido vindo dos alto-fornos ou da redução direta do minério de ferro, sucata de ferro (40-60%) e aditivos (fundentes).A principal diferença de funcionamento dos fornos Siemens-Martin para os conversores e fornos a arco ou indução usados nas aciarias é que a oxidação das impurezas não se dá através do oxigênio injetado, seja pela injeção de ar ou gás oxigênio puro no interior do líquido, e sim pela redução dos óxidos de ferro das sucatas sob altas temperaturas que liberam oxigênio capaz de oxidar tais impurezas. As impurezas que resultam da reação química com os fundentes adicionados, são eliminadas da forma convencional, como nos outros fornos, através da formação de escória que pode ser retirada pela separação física por diferença de densidade.A grande dificuldade deste forno é o tempo utilizado para o processo (6-8 horas em média), muito superior a dos conversores Linz-Donawitz ou Fornos a Arco (cerca de 15 minutos), e a necessidade de utilização de muita sucata.Desde o inicio do século XX até a década de 60 foi o principal tipo de forno utilizado nas aciarias, porém, com o surgimento dos conversores Linz-Donawitz, e a redução do preço da energia elétrica em relação ao aquecimento a gás ou óleo, o forno Siemens-Matin deixou de ser vantajoso, e foi gradativamente substituído por outros tipos de fornos até sua eliminação total.
  • Siemensova-Martinova pec je vanová pec, určená k přeměně železné taveniny na ocel.Friedrich Siemens vyrobil původně pec na tavení skla. Licenci na konstrukci pece si od něj koupil Émile Martin a vylepšil ji ke zkujňování železné taveniny. Na 100 let se tyto pece staly nejvýznamnější technologií masové výroby kvalitní oceli. Svůj vrchol zaznamenaly Siemensovy-Martinovy pece roku 1965, po tomto roce byly velmi rychle vytlačeny novými výrobními pochody. Název pochází ze jmen vynálezců principu, Fridricha a Wilhelma Siemense a Émile a Pierre-Émile Martina (otec a syn).
  • 평로(open hearth furnace)은 1회에 다량의 용강을 얻는 노로이거나, 대형은 50~500ton, 중형은 10~25ton, 소형은 3~5ton 정도로서 공급되는 가스와 공기를 예열하는 축열신과 원효를 용해하는 반사로 설도 있다.
  • Piec martenowski – dokładnie piec Siemensa-Martina znany również pod nazwą marten. W gwarze śląskiej zwany martin.Jest to hutniczy wannowy piec płomieniowy z odzyskiwaniem ciepła spalin. Opalany jest gazem czadnicowym otrzymywanym najczęściej przez zgazowanie w czadnicy węgla kamiennego.Odzyskiwanie ciepła (nagrzewanie powietrza i gazu) polega na okresowej zmianie kierunku wlotu do pieca martenowskiego powietrza i gazu oraz uchodzenia spalin, uzyskiwanej przez odpowiednie ustawienie zaworów rozrządczych.Używany do wytapiania stali z surówki odlewniczej i złomu stalowego. Otrzymywana w piecu martenowskim stal jest lepsza od otrzymywanej w konwertorach, gdyż zawiera mniej fosforu i siarki.Nazwa pieca martenowskiego pochodzi od nazwiska metalurga Pierre-Émila Martina, który w 1864 r. opracował proces wytapiania stali w piecu regeneratorowym.
  • Марте́новская печь (марте́н) — плавильная печь для переработки передельного чугуна и лома в сталь нужного химического состава и качества. Название произошло от фамилии французского инженера и металлурга Пьера Мартена, создавшего первую печь такого образца в 1864 году.
  • Een Siemens-Martinoven is een vlamoven om staal te bereiden uit ruwijzer volgens het Siemens-Martinproces.Het Siemens-Martinproces is vernoemd naar de uitvinders Pierre-Émile Martin (1824-1915) en Carl Wilhelm Siemens (1823-1883). In 1865 werd het voor het eerst op industriële schaal toegepast.De basis van dit proces is om de overtollige koolstof uit het ruwijzer te oxideren met behulp van een toeslag, bestaande uit schroot, ijzererts en kalksteen. Met behulp van regeneratieve warmtewisselaars wordt de temperatuur in de oven opgevoerd tot 1800°C. Als brandstof wordt generatorgas of stookolie gebruikt.Het Siemens-Martinproces is ongeschikt voor fosforrijke metaalertsen. Sinds 1877 werd daartoe de Thomas-convertor gebruikt.Om deze redenen werd in België het Siemens-Martinproces slechts sporadisch toegepast. In Nederland werd het proces bij Koninklijke Hoogovens te IJmuiden toegepast, en wel van 1939-1972. Het Siemens-Martinproces werd volledig vervangen door het oxystaalproces.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 5724704 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 5946 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 29 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 109189380 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:commons
  • Category:Open hearth furnaces
prop-fr:commonsTitre
  • Convertisseur Martin-Siemens
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • Le four Martin-Siemens ou four Martin est un four à réverbère doté de régénérateurs, utilisé à la fois pour la fusion de ferrailles de recyclage et pour l'affinage de la fonte brute.
  • Der Siemens-Martin-Ofen dient zur Reinigung von Roheisen mit dem Ziel der Gewinnung von Stahl und gehört zu den sogenannten Herdfrischverfahren. Der Begriff geht auf die Namen von Friedrich und Wilhelm Siemens sowie auf Pierre-Émile Martin und seinen Vater Émile Martin zurück.
  • 平炉(へいろ、Open Hearth furnace, OH)とは、蓄熱室を有する反射炉の一種の平型炉で、主に鉄の精錬に用いられる。蓄熱炉とも呼ばれるが、蓄熱室を蓄熱炉と呼ぶこともあるため注意を要する。原料としては銑鉄と鉄スクラップを用い、酸化剤として鉄鉱石を用いる。脱リンが容易であり、良質な鋼を得ることができたことから、長い間製鋼法の主流であったが、転炉や電気炉の発展により、現在では東欧などで生産が見られるだけである。1856年にカール・ウィルヘルム・シーメンスとフレデリック・シーメンスのシーメンス兄弟により炉の構造が発明され、ピエール・ マルタンとエミール・マルタンのマルタン父子により製鋼法が確立したことから、平炉による製鋼法はシーメンス・マルタン法と呼ばれている。製鋼法としてはシーメンス兄弟は銑鉄(銑鉄・鉱石法)を、マルタン父子は銑鉄に多量のくず鉄を加えたものを原料として用いているだけであり、相違はほとんどない。
  • 평로(open hearth furnace)은 1회에 다량의 용강을 얻는 노로이거나, 대형은 50~500ton, 중형은 10~25ton, 소형은 3~5ton 정도로서 공급되는 가스와 공기를 예열하는 축열신과 원효를 용해하는 반사로 설도 있다.
  • Марте́новская печь (марте́н) — плавильная печь для переработки передельного чугуна и лома в сталь нужного химического состава и качества. Название произошло от фамилии французского инженера и металлурга Пьера Мартена, создавшего первую печь такого образца в 1864 году.
  • Open hearth furnaces are one of a number of kinds of furnace where excess carbon and other impurities are burnt out of pig iron to produce steel. Since steel is difficult to manufacture due its high melting point, normal fuels and furnaces were insufficient and the open hearth furnace was developed to overcome this difficulty.
  • Siemensova-Martinova pec je vanová pec, určená k přeměně železné taveniny na ocel.Friedrich Siemens vyrobil původně pec na tavení skla. Licenci na konstrukci pece si od něj koupil Émile Martin a vylepšil ji ke zkujňování železné taveniny. Na 100 let se tyto pece staly nejvýznamnější technologií masové výroby kvalitní oceli. Svůj vrchol zaznamenaly Siemensovy-Martinovy pece roku 1965, po tomto roce byly velmi rychle vytlačeny novými výrobními pochody.
  • Piec martenowski – dokładnie piec Siemensa-Martina znany również pod nazwą marten. W gwarze śląskiej zwany martin.Jest to hutniczy wannowy piec płomieniowy z odzyskiwaniem ciepła spalin.
  • O forno Siemens-Martin é um tipo de forno para produção de aço.
  • Een Siemens-Martinoven is een vlamoven om staal te bereiden uit ruwijzer volgens het Siemens-Martinproces.Het Siemens-Martinproces is vernoemd naar de uitvinders Pierre-Émile Martin (1824-1915) en Carl Wilhelm Siemens (1823-1883). In 1865 werd het voor het eerst op industriële schaal toegepast.De basis van dit proces is om de overtollige koolstof uit het ruwijzer te oxideren met behulp van een toeslag, bestaande uit schroot, ijzererts en kalksteen.
  • Il forno Martin-Siemens o forno open-hearth è utilizzato nelle acciaierie mondiali fonderie.
  • A Siemens–Martin-acélgyártási eljárást Pierre-Émile Martin francia mérnök szabadalmaztatta 1864-ben. Az eljárás nevében a Siemens nevet a Carl Wilhelm Siemens által szabadalmaztatott és itt felhasznált váltakozó lángjárású regeneratív tüzelési rendszer magyarázza. A szakirodalom néha megkülönbözteti az eljárást és a kemencét, előbbit „Martin-acélgyártásnak”, utóbbit „Siemens–Martin-kemencének” nevezik.
rdfs:label
  • Procédé Martin-Siemens
  • Forno Martin-Siemens
  • Forno Siemens-Martin
  • Open hearth furnace
  • Piec martenowski
  • Siemens-Martin-Ofen
  • Siemens-Martinoven
  • Siemensova-Martinova pec
  • Siemens–Martin-acélgyártás
  • Мартеновская печь
  • 平炉
  • 평로
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:knownFor of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:renomméPour of
is foaf:primaryTopic of