La Première Guerre punique ou Guerre de Sicile est la première de trois guerres qui opposent Rome et Carthage, deux puissances majeures en Méditerranée occidentale. L’adjectif punique vient du nom Poenici que les Romains donnent à leurs adversaires, assimilés aux Phéniciens (Phoenici). Ce conflit, engagé pour le contrôle de la Sicile et qui dure 23 ans de 264 av. J.-C. à 241 av. J.-C., est un des plus longs menés par Rome.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • La Première Guerre punique ou Guerre de Sicile est la première de trois guerres qui opposent Rome et Carthage, deux puissances majeures en Méditerranée occidentale. L’adjectif punique vient du nom Poenici que les Romains donnent à leurs adversaires, assimilés aux Phéniciens (Phoenici). Ce conflit, engagé pour le contrôle de la Sicile et qui dure 23 ans de 264 av. J.-C. à 241 av. J.-C., est un des plus longs menés par Rome. Son déroulement est connu par les auteurs grecs et latins, principalement Polybe.La guerre commence par un débarquement des Romains à Messine, qui soumettent ensuite la partie orientale de l’île, et construisent une flotte de guerre. Les premiers succès maritimes des Romains les incitent à débarquer près de Carthage pour forcer sa capitulation, expédition qui finit en désastre pour les Romains en 255 av. J.-C. La guerre s’éternise alors, les Carthaginois tiennent solidement la côte occidentale de Sicile, tandis que les Romains assiègent leurs positions et alternent succès et désastres en mer. En 241 av. J.-C., une ultime bataille navale aux îles Égates donne l’avantage à Rome, qui impose à Carthage épuisée l’abandon de la Sicile et un tribut élevé.Rome devient une nouvelle puissance navale en Méditerranée, mais de l’avis des historiens, elle engendre un sentiment revanchard par ses empiétements sur les possessions carthaginoises de Sardaigne et de Corse.
  • První punská válka (264 až 241 př. n. l.) byla první z celkem tří punských válek vybojovaných mezi Kartágem a římskou republikou. Po dobu 23 let sváděly tyto dvě mocnosti zápas o převahu v západním Středomoří. Kartágo, nacházející se v severní Africe, bylo na počátku války dominantní námořní mocností ve Středozemním moři. Byl to však Řím, kdo nakonec dosáhl vítězství. Poraženým Kartagincům Římané uložili tvrdé mírové podmínky zahrnující vysoké válečné reparace. Punská se tato válka nazývá proto, že v latině byli Kartaginci označováni jako Poeni, což je odvozeno ze slova Phoenici – Féničané (Kartágo bylo původně kolonií města Tyros ve Fénicii).Tato válka byla velmi významná a stala se předmětem mnoha vážných analýz a studií, třebaže leží tak trochu ve stínu pozdějšího Hannibalova tažení do Itálie za druhé punské války. Byl to ale právě tento konflikt, v jehož důsledku došlo k Hannibalově válce a po jeho porážce ke vzestupu Říma na pozici hegemonní mocnosti ve Středomoří. Řecký historik Polybios, jehož dílo je nejvýznamnějším historickým pramenem této války, si první punskou válku zvolil moudře za počátek svého díla o dějinách římské říše.Historikové námořní války jsou až do dnešních dnů fascinováni tím, co bylo vskutku největším námořním a zároveň i nejdéle nepřetržitě trvajícím konfliktem starověku. Římské dosažení nadvlády na moři, které bylo rozhodující událostí této války, bylo velkolepým úspěchem srovnatelným s vítězstvím nad Hannibalem, neboť přispělo k expanzi římské moci do celé středomořské oblasti. Současně to byla první válka, jíž vedli Římané mimo území Apeninského poloostrova. Od tohoto okamžiku se však stali námořní silou, což jim připravilo cestu ke světové vládě. Ani jedna z válčících stran nebyla v této válce bezprostředně existenčně ohrožena, neboť pozemní boje se odehrávaly takřka výhradně na Sicílii.
  • Первая Пуническая война — первая война между Римом и Карфагеном, продолжавшаяся 23 года и окончившаяся победой Римской республики.
  • La Primera Guerra Púnica (262 aC-241 aC) fou la primera de les tres guerres púniques entre la República Romana i Cartago pel domini del Mediterrani. Durant 23 anys, les dues potències van lluitar per la supremacia a la zona. El conjunt de guerres entre Roma i Cartago es van conèixer com "Guerres Púniques" pel fet que el nom en llatí per als cartaginesos era Punici, que al seu torn derivava de Phoenici, en referència a l'origen fenici dels cartaginesos.Començà amb la intervenció de Roma a Sicília; la ciutat de Messina els proposava una aliança a canvi de protecció. A Sicília, hi va arribar Appi Claudi Caudex, cònsol romà el 264 aC enviat pel senat romà, el qual va defensar Messina i va conquerir la ciutat de Siracusa i la ciutat de Panormus, aquesta última dominada pels cartaginesos. Cartago, situada en el que avui és el nord de Tunísia, a l'Àfrica, era el poder dominant a la Mediterrània occidental al començament d'aquests conflictes. No obstant això, Cartago sortiria finalment derrotada de la guerra, havent de cedir Sicília als romans i havent de suportar unes dures condicions financeres en el tractat de pau. L'any 288 aC els mamertins, un grup de mercenaris italians, van ocupar la ciutat de Messina, al nord-est de Sicília, matant tots els homes i prenent les dones. Des d'aquí es van dedicar al saqueig de les zones pròximes.Hieró II, tirà de Siracusa, arribà al poder l'any 265 aC i decidí acabar amb el problema que suposaven els mamertins i assetjà la ciutat de Messina. Llavors, el mamertins demanaren ajut tant als romans com als cartaginesos. Els romans no volien ajudar els mamertins, els quals havien pres la ciutat d'una manera injusta i acabaven de lliurar una guerra contra Pirros. D'aquesta manera, els primers a enviar tropes foren els cartaginesos.Roma no admeté l'extensió de la influència de Cartago i reaccionà aliant-se amb els mamertins. L'any 264 aC, Roma desplegà tropes a Sicília, essent el primer cop que les legions actuaven fora d'Itàlia. Després de la victòria romana a la Batalla de Messana obligaren Siracusa a unir-se a l'aliança i, d'aquesta manera, la guerra va quedar reduïda a una disputa entre Roma i Cartago.El superior poder naval cartaginès va caure en mans de la república romana. En la batalla de Lipari els romans van obtenir la seva primera victòria, en la Batalla del Cap Ecnomo es va reunir la major flota cartaginesa, amb tres-centes cinquanta naus i la superioritat naval va caure en mans romanes després de la batalla de les Àgates, que va cloure la guerra.
  • Birinci Pön Savaşı, Kartaca ile Roma Cumhuriyeti arasında MÖ 264 - 241 yılları arasında gerçekleşmiş olan muharebelerdir. Bu muharebeler, iki devlet arasında yaşanan üç büyük savaştan ilkidir. Bu iki güç 23 yıl boyunca Batı Akdeniz hakimiyeti, öncelikle Sicilya Adası'nın ve civar suların kontrolü için mücadele etti. Kendi esas hakimiyet alanları olan İtalya Yarımadası ve Kuzey Afrika'dan daha küçük ölçekteki bu bölge için mücadele, Akdeniz ticareti açısından stratejik önemdeydi. Savaş başladığında, bugünkü Tunus sınırlarında yer alan Kartaca, Batı Akdeniz'de hakim güç durumundaydı. Ancak savaşın sonunda zafer Roma Cumhuriyeti'nin oldu ve Kartaca'ya son derece ağır antlaşma şartları ile büyük bir mali savaş tazminatını kabul ettirdi.Roma Cumhuriyeti ile Kartaca arasındaki savaşlar, Roma tarihinde "Punic Wars" (Pön Savaşları) olarak ifade bulmuştur. Bunun nedeni Kartacalıların Fenike kökenine atıfla, Latince'deki Phoenici sözcüğünden bir türetmedir.
  • Pierwsza wojna punicka toczyła się między Kartaginą i Rzymem w latach 264-241 p.n.e.Działania wojenne prowadzono początkowo wyłącznie na terenie Sycylii, gdzie Kartagińczycy dominowali nad zachodnią częścią wyspy, zaś wschodnia i południowa były pod kontrolą Syrakuz. W późniejszym okresie do walk doszło także na macierzystych terytoriach Kartaginy w Afryce Północnej.Wojna zakończyła się klęską Kartaginy, która zrzekła się swych posiadłości na Sycylii na rzecz Rzymu. Sycylia stała się pierwszą prowincją Republiki. Nazwa wojny pochodzi od słowa poeni, którym Rzymianie nazywali Kartagińczyków jako potomków Fenicjan; stąd przydomek punicus - punicki.
  • Първата пуническа война е първата от трите Пунически войни, водени между Римската република и Картаген. 23 години двете страни се борят за надмощие над западната част на Средиземно море. Войната продължава от 264 до 241 г. пр.н.е. и завършва със завладяването на остров Сицилия от римляните.
  • 第一次ポエニ戦争 (羅: Primum Bellum Punicum, 英: First Punic War, 紀元前264年 - 紀元前241年) は、カルタゴと共和政ローマの間で戦われた三度にわたるポエニ戦争の初めのものである。この戦争で二つの勢力は、地中海の西側の覇権(その場所絵尾所有する権利)をめぐって 23 年間にわたって争った。カルタゴは、アフリカ大陸の現チュニジアの場所に位置し、戦闘が始まった頃は地中海を支配する国だった。戦争の結果、ローマ軍が勝利し、ローマはカルタゴに厳しい講和条項と多額の賠償金を課した。第一次ポエニ戦争を出発点として、ローマは 60 年間にわたって勢力を拡大し、地中海海域のほぼ全てを支配するに至る。ローマ軍の勝利は、古代地中海の文明がアフリカに依存する時代から、ヨーロッパ社会に委ねられる時代に変わる転換点となった。日本語でのポエニに当たるローマ側の Punici とは、カルタゴを建設したフェニキア人を意味する Phoenici (ポエニキ)から派生した語である。
  • Lehen Gerra Punikoa Kartagok eta Erromak elkarren aurka K. a. 264tik K. a. 241raino egindako gerra izan zen. Mediterraneoko mendebaldea menderatzeko hiru gerretatik lehena izan zen hau. 23 urtez borrokatu ostean, Erroma atera zen garaile, eta oso baldintza gogorrak inposatu zizkion Kartagori bakearen trukean.
  • The First Punic War (264 to 241 BC) was the first of three wars fought between Ancient Carthage and the Roman Republic. For nearly 20 years, the two powers struggled for supremacy in the western Mediterranean Sea, primarily on the Mediterranean island of Sicily and its surrounding waters but also to a lesser extent North Africa. Carthage, located in what is today Tunisia, was the dominant Western Mediterranean power at the beginning of the conflicts.The series of wars between Rome and Carthage were known to the Romans as the "Punic Wars" because of the Latin name for the Carthaginians: Punici, derived from Phoenici. The Punici (from Latin pūnicus, pl. pūnici) were a group of western Semitic-speaking peoples from Carthage in North Africa who traced their origins to a group of Phoenician settlers, but also to North African Berbers Punic language ancestry.
  • A Primeira Guerra Púnica foi um conflito travado entre 264 e 241 a.C. que opôs Cartago à República de Roma, as maiores potências da região do Mediterrâneo da época. Foi a primeira de três guerras entre os dois povos, todas vencidas pelos romanos. As baixas e consequências econômicas do confronto foram muito altas para ambas as partes.
  • Az első pun háború a gazdag Szicília birtoklásáért folyt, amelynek nagy része a Kr. e. 3. század 70-es éveiben Karthágó fennhatósága alá került.A Messzana városát Kr. e. 264-ben elfoglaló mamertinus zsoldosok az őket fenyegető Szürakuszai ellenében mind Rómához, mind Karthágóhoz fordultak segítségért. A térség két nagyhatalma között ezzel vette kezdetét a Szicília birtokáért vívott háború.A partra szálló római csapatok (két légió) vereséget mértek az ekkor már szövetséges punokra és szürakuszaiakra, mire Kr. e. 263-ban II. Hierón szürakuszai türannosz békét kötött Rómával. Akragasz (Agrigentum) bevétele (Kr. e. 261) ugyanakkor néhány várost arra ösztönzött, hogy Karthágó mellé álljon. Mivel Róma számára nyilvánvaló volt, hogy a háború megnyeréséhez a tengeren is diadalmaskodnia kell, gyors ütemben kiépítette flottáját – közben a karthágói hajóhad az itáliai tengerpartot pusztította. Az új hajóhad Kr. e. 260-ban Marcus Caius Duilius vezetésével mylae-i csatában aratta első jelentős sikerét (a lipari-szigeteki csata még római vereséget hozott). Kr. e. 259-ben római kézre kerül Korzika, majd a következő évben Szardínia, ahol a gyáva karthágói parancsnokot saját katonái feszítették meg. Szicíliában ugyanekkor Henna és Kammarina elvesztésével a pun erők a sziget nyugati csücskébe szorultak vissza. Róma ekkor expedíciós haderőt szerelt fel, hogy Afrikában mérjen csapást ellenfelére. A hajóhadnak Kr. e. 256-ban az eknomosz-foki csatában kivívott győzelme lehetővé tette a Marcius Atilius Regulus consul vezette csapatok partraszállását. Regulus Tunisz bevételével Karthágó közvetlen közelébe jutott, ám a Bagradasz folyónál vívott ütközetben (Tuniszi csata, Kr. e. 255) döntő vereséget szenvedett. A kevés számú túlélőt hazaszállító flotta a Hermion-foki csatában előzetesen ugyan egy kisebb sikert tudott kivívni, de azután Szicília partjainál teljesen elpusztult egy viharban. A küzdelem ezután Szicíliára összpontosult.Kr. e. 253-ban a rómaiak elfoglalták Panormoszt, amely előtt két évvel később Lucius Caecilius Metellus több mint száz harci elefántot zsákmányul ejtve aratott nagy győzelmet. Az újjáépített római flotta azonban kudarcot vallott, és a Drepanumi csatában Kr. e. 249-ben gyakorlatilag ismét teljesen megsemmisült. Kr. e. 247-ben a szicíliai pun erők parancsnokságát Hamilkar Barkasz vette át, aki több éven át sikerrel állt ellen a római támadásoknak.A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám Róma még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben Kr. e. 242-ben Lilybaenum és Drepanum elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A Caius Lutatius Catulus vezette hajóhad az Aegates szigeteki csatában döntő diadalt aratott (Kr. e. 241). A vereség hatására Karthágó békekötésre kényszerült. Róma megkapta Szicíliát Szürakuszai és környékének kivételével, ahol megszervezték első provinciájukat, és a karthágóiak nagy összegű hadisarc fizetését vállalták. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit Róma újabb területek elfoglalására használt fel (Szardínia és Korzika). Ez tovább növelte a feszültséget a két állam között.
  • La prima guerra romano-punica (264 - 241 a.C.) fu la prima di tre guerre combattute tra l'Antica Cartagine e la Repubblica romana. Per 20 anni, le due potenze si scontrarono per acquisire la supremazia nel Mar Mediterraneo occidentale, principalmente combattendo in Sicilia e nelle acque circostanti, ma anche in maniera minore nella penisola italiana e in Nordafrica. Cartagine era situata in quella che è l'odierna Tunisia ed era la potenza dominante del Mediterraneo occidentale all'inizio del conflitto. La Repubblica romana risultò vincitrice al termine della guerra e impose a Cartagine pesanti sanzioni economiche.La serie di guerre tra Roma e Cartagine furono chiamate dai romani "guerre romano-puniche", dal nome in latino con il quale venivano chiamati i cartaginesi: Punici, derivato da Phoenici, in riferimento alle origini fenicie del popolo.
  • Perang Punisia Pertama (264 sampai 241 SM) adalah perang pertama dari tiga perang besar yang terjadi antara Kartago kuno melawan Republik Romawi. Selama 23 tahun, kedua kekuatan tersebut bersaing demi supremasi di Laut Mediterania bagian barat, khususnya di pulau Sisilia dan laut di sekitarnya, namun mencakup juga semenanjung Apennine dan Afrika Utara. Pada masa-masa awal konflik, Kartago, yang terletak di Tunisia modern, merupakan kekuatan dominan di Mediterania Barat. Namun Republik Romawi pada akhirnya berhasil memenangkan perang ini. Akibatnya Romawi bisa memaksa Kartago menyepakati suatu perjanjian sangat memberatkan pihak Kartago, khususnya dalam bidang militer dan ekonomi.Serangkaian perang antara Romawi dan Kartago disebut oleh orang Romawi sebagai "Perang Punisia" karena nama Latin untuk bangsa Kartago adalah Punici, berasal dari kata Phoenici, yang merujuk pada bangsa Funisia, leluhur bangsa Kartago.
  • De Eerste Punische oorlog (264 v.Chr. – 241 v.Chr.) was de eerste van de drie Punische Oorlogen die uitgevochten werden tussen Rome en Carthago om de hegemonie over het Westelijk Middellandse Zeebekken. De oorlog werd vooral ter zee gestreden en eindigde in een Carthaagse nederlaag waarbij deze stadstaat de controle over zijn koloniën op Sicilië en Sardinië verloor, welke eilanden voortaan Romeinse provinciae (=wingewesten) zouden zijn.De oorlog begon toen Carthago de piratenstad Messina, door de Mamertijnen in een piratennest veranderd, op hun verzoek te hulp kwam tegen een aanval van de Griekse stad Syracuse. De Carthagers bleven echter in Messina en de Mamertijnen vroegen toen Rome om hulp. Na lang wikken en wegen werd uiteindelijk op voorspraak van de comitia centuriata tot interventie besloten. De Carthaagse aanwezigheid in het noorden van Sicilië werd als te bedreigend ervaren. Waarschijnlijk heeft ook de oorlogszuchtigheid van de Romeinen in het algemeen en van de senatoren in het bijzonder een rol gespeeld. Anders kan niet verklaard worden waarom Rome zich in een oorlog stortte die grotendeels overzee en op zee zou moeten worden gevoerd. De twintig oorlogsschepen van de Romeinen wogen namelijk niet op tegen de honderden schepen van de Carthagers.Rome probeerde eerst met een landoorlog de Carthaagse koloniën op West-Sicilië in te nemen. Consul Appius Claudius Caudex stak in 264 v.Chr. in een donkere nacht de Straat van Messina over en zette zijn troepen aan land in de haven van Messina. De Carthagers beschouwden deze daad als een feitelijke oorlogsverklaring. Bij de eerste belegering van Agrigentum in 262 v.Chr. konden de Romeinen het nog zonder eigen grote vloot stellen. De Carthagers moesten zich na zeven maanden belegering overgeven. Dit deed beide legers van strategie veranderen: de Carthagers beseften dat ze de Romeinen te land moeilijk konden verslaan, maar ter zee waren zij de sterksten. Ze vielen daarom de bevoorradingsschepen van de Romeinen aan. Daarop probeerden de Romeinen een vloot te bouwen.Omdat de strijd op Sicilië geen beslissend resultaat had, viel consul Marcus Atilius Regulus in 256 v.Chr. Africa binnen. De Carthagers werden echter gered door de Spartaanse huurlingengeneraal Xanthippos en zonden later generaal Hamilcar Barkas, de vader van Hannibal, naar Sicilië om de Griekse steden te veroveren.Deze opsomming van een reeks landcampagnes is echter misleidend: het conflict was allereerst een zeeoorlog, een maritieme uitputtingsslag. Hoewel Carthago oorspronkelijk de grootste vloot bezat, kon het zijn overwicht niet tot gelding brengen omdat de heersende handelselite van die stad eigenlijk niet in de oorlog geïnteresseerd was. Zelfs op het hoogtepunt van de oorlog werd er tussen Romeinse en Carthaagse kooplieden gewoon handel gedreven! De oorlogspartij bestond uit de arme onderklasse die door (land)roof haar positie hoopte te verbeteren. De Romeinse staat daarentegen leefde van de schattingen die onderworpenen (subiugati) en "bondgenoten" werden opgelegd. In de oorlog vielen de belangen van alle Romeinse sociale lagen dus samen. Rome had echter te weinig ervaring op zee en probeerde dat lange tijd te compenseren door toepassing van de door hen uitgevonden corvus (enterbrug) in plaats van het gebruikelijke (maar veel meer zeemanskunst vergende) rammen met de 'rostrum'. Dit leverde echter geen beslissende successen op en na ruim twintig jaar was de schatkist uitgeput. Hoezeer in Rome staat en individu samenhingen bleek toen hierop particulieren een nieuwe vloot naar Grieks model lieten bouwen, die de Carthagers bij de Egadische eilanden een zo zware nederlaag toebracht dat ze tot een ongunstige vrede bereid waren.
  • Der Erste Punische Krieg (lat. bellum punicum primum) wurde zwischen Karthago und Rom von 264 bis 241 v. Chr. ausgetragen. Er war der erste der drei großen Kriege zwischen Karthago und dem Römischen Reich.
  • 제1차 포에니 전쟁(기원전 264년 ~ 기원전 241년)은 카르타고와 로마 사이에 벌어진 세 번의 포에니 전쟁 가운데 첫 번째 전쟁이다. 23년 동안, 두 세력은 서부 지중해 패권을 놓고 전쟁을 하였다. 전쟁의 결과, 로마가 승리하였고, 그리하여 카르타고에 불평등 조약을 체결하고 막대한 전후 배상금을 부과하였다. 제1차 포에니 전쟁 이후 6년간 로마는 팽창을 거듭하여 지중해 대부분을 장악하였다.
  • La Primera Guerra Púnica (264 - 241 a. C.) fue el primero de tres grandes conflictos bélicos entre las dos potencias predominantes del Mediterráneo Occidental, la República romana y la República cartaginesa. Durante 23 años, las dos potencias lucharon por la supremacía en la zona.Cartago, ubicada en lo que hoy es el norte de Túnez, en África, era el poder dominante en el mediterráneo occidental al comienzo de estos conflictos. Sin embargo, Cartago saldría finalmente derrotada de la guerra, habiendo de ceder Sicilia a los romanos y debiendo soportar unas duras condiciones financieras en el tratado de paz.El conjunto de guerras entre Roma y Cartago se conocieron como "Guerras Púnicas" debido a que el nombre en latín para los cartagineses era Punici, que a su vez derivaba de Phoenici, en referencia al origen fenicio de los cartagineses.
dbpedia-owl:depictionDescription
  • Les forces en présence avant la Première Guerre punique.
dbpedia-owl:isPartOfMilitaryConflict
dbpedia-owl:opponents
dbpedia-owl:place
dbpedia-owl:result
  • Traité désavantageant Carthage
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 24588 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 55429 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 319 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110616715 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:année
  • 1962 (xsd:integer)
  • 1977 (xsd:integer)
  • 1978 (xsd:integer)
  • 1990 (xsd:integer)
  • 1992 (xsd:integer)
  • 1993 (xsd:integer)
  • 2001 (xsd:integer)
  • 2002 (xsd:integer)
  • 2003 (xsd:integer)
  • 2008 (xsd:integer)
prop-fr:annéePremièreÉdition
  • 1960 (xsd:integer)
  • 1969 (xsd:integer)
  • 1987 (xsd:integer)
prop-fr:bnf
  • 35585421 (xsd:integer)
prop-fr:collection
  • Nouvelle Clio : l'histoire et ses problèmes
  • Folio classique
  • Nouvelle Clio, l'Histoire et ses problèmes
  • Que sais-je, n°888
prop-fr:colonnes
  • 2 (xsd:integer)
prop-fr:combattants
prop-fr:commandant
prop-fr:commentaire
  • Récits des trois guerres de Polybe, Tite-Live et Appien, traductions annotées de Denis Roussel, Maxime Gaucher et Philippe Torrens
prop-fr:conflit
  • Première Guerre punique
prop-fr:date
  • 264 (xsd:integer)
  • 2012-01-15 (xsd:date)
prop-fr:groupe
  • A
prop-fr:guerre
prop-fr:isbn
  • 2 (xsd:integer)
  • 978 (xsd:integer)
  • 0978-02-07 (xsd:date)
  • 0978-02-13 (xsd:date)
prop-fr:issn
  • 768 (xsd:integer)
prop-fr:issue
  • Traité désavantageant Carthage
prop-fr:langue
  • fr
prop-fr:lienAuteur
  • Jacques Heurgon
  • Marcel Le Glay
  • Claude Nicolet
  • François Decret
  • Lucien Jerphagnon
  • Mireille Cébeillac-Gervasoni
  • Serge Lancel
prop-fr:lienÉditeur
  • Presses universitaires de France
prop-fr:lieu
  • Paris
  • Sicile, Afrique du Nord et Sardaigne
prop-fr:légende
  • Les forces en présence avant la Première Guerre punique.
prop-fr:nom
  • Harmand
  • Heurgon
  • Le Glay
  • Chauvot
  • Cébeillac-Gervasoni
  • Le Bohec
  • Combet Farnoux
  • Decret
  • Jerphagnon
  • Lancel
  • Marin
  • Moatti
  • Nicolet
prop-fr:numéroD'édition
  • 3 (xsd:integer)
prop-fr:numéroDansCollection
  • 7 (xsd:integer)
prop-fr:oldid
  • 74261599 (xsd:integer)
prop-fr:pagesTotales
  • 477 (xsd:integer)
  • 620 (xsd:integer)
  • 732 (xsd:integer)
  • 940 (xsd:integer)
prop-fr:prénom
  • Alain
  • Bernard
  • Claude
  • François
  • Jacques
  • Jean-Pierre
  • Louis
  • Lucien
  • Marcel
  • Mireille
  • Serge
  • Yann
  • Claudia
prop-fr:présentationEnLigne
prop-fr:réimpression
  • 1980 (xsd:integer)
prop-fr:sousTitre
  • 0001-05-19 (xsd:date)
prop-fr:territoires
  • Prise par les Romains de la Sicile
prop-fr:titre
  • Carthage
  • Histoire de la Rome antique
  • Rome et la Méditerranée occidentale jusqu'aux guerres puniques
  • Histoire romaine
  • Carthage ou l’empire de la mer
  • Géostratégie de la première guerre punique
  • Les guerres puniques
  • Rome, grandeur et déclin de la République
  • Société et économie de la République romaine
  • Rome et la conquête du monde méditerranéen 264–27
prop-fr:vote
  • BA
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:éditeur
  • Presses universitaires de France
  • Armand Colin
  • Fayard
  • Gallimard
  • PUF
  • Perrin
  • Seuil
  • Tallandier
  • Université Lyon III
dcterms:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • La Première Guerre punique ou Guerre de Sicile est la première de trois guerres qui opposent Rome et Carthage, deux puissances majeures en Méditerranée occidentale. L’adjectif punique vient du nom Poenici que les Romains donnent à leurs adversaires, assimilés aux Phéniciens (Phoenici). Ce conflit, engagé pour le contrôle de la Sicile et qui dure 23 ans de 264 av. J.-C. à 241 av. J.-C., est un des plus longs menés par Rome.
  • Первая Пуническая война — первая война между Римом и Карфагеном, продолжавшаяся 23 года и окончившаяся победой Римской республики.
  • Първата пуническа война е първата от трите Пунически войни, водени между Римската република и Картаген. 23 години двете страни се борят за надмощие над западната част на Средиземно море. Войната продължава от 264 до 241 г. пр.н.е. и завършва със завладяването на остров Сицилия от римляните.
  • 第一次ポエニ戦争 (羅: Primum Bellum Punicum, 英: First Punic War, 紀元前264年 - 紀元前241年) は、カルタゴと共和政ローマの間で戦われた三度にわたるポエニ戦争の初めのものである。この戦争で二つの勢力は、地中海の西側の覇権(その場所絵尾所有する権利)をめぐって 23 年間にわたって争った。カルタゴは、アフリカ大陸の現チュニジアの場所に位置し、戦闘が始まった頃は地中海を支配する国だった。戦争の結果、ローマ軍が勝利し、ローマはカルタゴに厳しい講和条項と多額の賠償金を課した。第一次ポエニ戦争を出発点として、ローマは 60 年間にわたって勢力を拡大し、地中海海域のほぼ全てを支配するに至る。ローマ軍の勝利は、古代地中海の文明がアフリカに依存する時代から、ヨーロッパ社会に委ねられる時代に変わる転換点となった。日本語でのポエニに当たるローマ側の Punici とは、カルタゴを建設したフェニキア人を意味する Phoenici (ポエニキ)から派生した語である。
  • Lehen Gerra Punikoa Kartagok eta Erromak elkarren aurka K. a. 264tik K. a. 241raino egindako gerra izan zen. Mediterraneoko mendebaldea menderatzeko hiru gerretatik lehena izan zen hau. 23 urtez borrokatu ostean, Erroma atera zen garaile, eta oso baldintza gogorrak inposatu zizkion Kartagori bakearen trukean.
  • A Primeira Guerra Púnica foi um conflito travado entre 264 e 241 a.C. que opôs Cartago à República de Roma, as maiores potências da região do Mediterrâneo da época. Foi a primeira de três guerras entre os dois povos, todas vencidas pelos romanos. As baixas e consequências econômicas do confronto foram muito altas para ambas as partes.
  • Der Erste Punische Krieg (lat. bellum punicum primum) wurde zwischen Karthago und Rom von 264 bis 241 v. Chr. ausgetragen. Er war der erste der drei großen Kriege zwischen Karthago und dem Römischen Reich.
  • 제1차 포에니 전쟁(기원전 264년 ~ 기원전 241년)은 카르타고와 로마 사이에 벌어진 세 번의 포에니 전쟁 가운데 첫 번째 전쟁이다. 23년 동안, 두 세력은 서부 지중해 패권을 놓고 전쟁을 하였다. 전쟁의 결과, 로마가 승리하였고, 그리하여 카르타고에 불평등 조약을 체결하고 막대한 전후 배상금을 부과하였다. 제1차 포에니 전쟁 이후 6년간 로마는 팽창을 거듭하여 지중해 대부분을 장악하였다.
  • De Eerste Punische oorlog (264 v.Chr. – 241 v.Chr.) was de eerste van de drie Punische Oorlogen die uitgevochten werden tussen Rome en Carthago om de hegemonie over het Westelijk Middellandse Zeebekken.
  • La prima guerra romano-punica (264 - 241 a.C.) fu la prima di tre guerre combattute tra l'Antica Cartagine e la Repubblica romana. Per 20 anni, le due potenze si scontrarono per acquisire la supremazia nel Mar Mediterraneo occidentale, principalmente combattendo in Sicilia e nelle acque circostanti, ma anche in maniera minore nella penisola italiana e in Nordafrica.
  • Pierwsza wojna punicka toczyła się między Kartaginą i Rzymem w latach 264-241 p.n.e.Działania wojenne prowadzono początkowo wyłącznie na terenie Sycylii, gdzie Kartagińczycy dominowali nad zachodnią częścią wyspy, zaś wschodnia i południowa były pod kontrolą Syrakuz. W późniejszym okresie do walk doszło także na macierzystych terytoriach Kartaginy w Afryce Północnej.Wojna zakończyła się klęską Kartaginy, która zrzekła się swych posiadłości na Sycylii na rzecz Rzymu.
  • První punská válka (264 až 241 př. n. l.) byla první z celkem tří punských válek vybojovaných mezi Kartágem a římskou republikou. Po dobu 23 let sváděly tyto dvě mocnosti zápas o převahu v západním Středomoří. Kartágo, nacházející se v severní Africe, bylo na počátku války dominantní námořní mocností ve Středozemním moři. Byl to však Řím, kdo nakonec dosáhl vítězství. Poraženým Kartagincům Římané uložili tvrdé mírové podmínky zahrnující vysoké válečné reparace.
  • Perang Punisia Pertama (264 sampai 241 SM) adalah perang pertama dari tiga perang besar yang terjadi antara Kartago kuno melawan Republik Romawi. Selama 23 tahun, kedua kekuatan tersebut bersaing demi supremasi di Laut Mediterania bagian barat, khususnya di pulau Sisilia dan laut di sekitarnya, namun mencakup juga semenanjung Apennine dan Afrika Utara. Pada masa-masa awal konflik, Kartago, yang terletak di Tunisia modern, merupakan kekuatan dominan di Mediterania Barat.
  • Birinci Pön Savaşı, Kartaca ile Roma Cumhuriyeti arasında MÖ 264 - 241 yılları arasında gerçekleşmiş olan muharebelerdir. Bu muharebeler, iki devlet arasında yaşanan üç büyük savaştan ilkidir. Bu iki güç 23 yıl boyunca Batı Akdeniz hakimiyeti, öncelikle Sicilya Adası'nın ve civar suların kontrolü için mücadele etti. Kendi esas hakimiyet alanları olan İtalya Yarımadası ve Kuzey Afrika'dan daha küçük ölçekteki bu bölge için mücadele, Akdeniz ticareti açısından stratejik önemdeydi.
  • The First Punic War (264 to 241 BC) was the first of three wars fought between Ancient Carthage and the Roman Republic. For nearly 20 years, the two powers struggled for supremacy in the western Mediterranean Sea, primarily on the Mediterranean island of Sicily and its surrounding waters but also to a lesser extent North Africa.
  • La Primera Guerra Púnica (262 aC-241 aC) fou la primera de les tres guerres púniques entre la República Romana i Cartago pel domini del Mediterrani. Durant 23 anys, les dues potències van lluitar per la supremacia a la zona.
  • Az első pun háború a gazdag Szicília birtoklásáért folyt, amelynek nagy része a Kr. e. 3. század 70-es éveiben Karthágó fennhatósága alá került.A Messzana városát Kr. e. 264-ben elfoglaló mamertinus zsoldosok az őket fenyegető Szürakuszai ellenében mind Rómához, mind Karthágóhoz fordultak segítségért.
  • La Primera Guerra Púnica (264 - 241 a. C.) fue el primero de tres grandes conflictos bélicos entre las dos potencias predominantes del Mediterráneo Occidental, la República romana y la República cartaginesa. Durante 23 años, las dos potencias lucharon por la supremacía en la zona.Cartago, ubicada en lo que hoy es el norte de Túnez, en África, era el poder dominante en el mediterráneo occidental al comienzo de estos conflictos.
rdfs:label
  • Première Guerre punique
  • Birinci Pön Savaşı
  • Eerste Punische Oorlog
  • Első pun háború
  • Erster Punischer Krieg
  • First Punic War
  • I wojna punicka
  • Lehen Gerra Punikoa
  • Perang Punisia Pertama
  • Prima guerra romano-punica
  • Primeira Guerra Púnica
  • Primera Guerra Púnica
  • Primera Guerra Púnica
  • První punská válka
  • Первая Пуническая война
  • Първа пуническа война
  • 第一次ポエニ戦争
  • 제1차 포에니 전쟁
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
foaf:name
  • Première Guerre punique
is dbpedia-owl:conflict of
is dbpedia-owl:isPartOfMilitaryConflict of
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:conflit of
is prop-fr:guerre of
is foaf:primaryTopic of