Le pizzicato (repris du même substantif italien, dérivé de l'adjectif pizzicato « pincé ») est une technique utilisée par les instruments à cordes frottées et par la guitare.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Le pizzicato (repris du même substantif italien, dérivé de l'adjectif pizzicato « pincé ») est une technique utilisée par les instruments à cordes frottées et par la guitare.
  • Pizzicato [pitːsiˈkaːto] (von ital. „gezwickt“) ist eine Spielweise auf Streichinstrumenten der Violinfamilie, bei der die Saiten nicht mit dem Bogen gestrichen, sondern mit den Fingern der rechten Hand, die normalerweise den Bogen führt, gezupft werden. Sie wird heute üblicherweise durch die Abkürzung pizz. zu Beginn der pizzicato zu spielenden Passage gefordert; die Rückkehr zum Spiel mit dem Bogen wird durch coll’arco oder arco angezeigt. Der Terminus „pizzicato“ ist auch auf Spielweisen anderer Instrumente übertragen worden.
  • Пиццика́то (итал. pizzicato) — приём игры на смычковых струнных музыкальных инструментах, когда звук извлекается не смычком, а щипком струны, отчего звук становится отрывистым и более тихим, чем при игре смычком. В нотах переход на такой приём обозначается pizz., прекращение такой игры — arco («смычок»). Также «пиццикато» называют иногда музыкальное произведение, которое исполняется этим приёмом.
  • 피치카토(Pizzicato)는 현을 손가락으로 뜯어 음을 내는 방법이다.아티큘레이션(Articulation)의 하나로, 활로 현을 켜는 아르코(Arco) 주법과 대조대는 주법이다. 악보에는 'pizz.'로 적으며 활로 연주할 것을 특히 지시하려고 할 때에는 아르코(arco. 이탈리아어로 '활'이라는 뜻)라고 한다.
  • Il pizzicato è una tecnica usata per suonare gli strumenti ad arco, che si ottiene quando le corde, invece che essere strisciate con l'archetto, vengono pizzicate con le dita: se ne ricava un suono breve e forte.Il primo riferimento alla tecnica del pizzicato risale a Claudio Monteverdi, ne Il combattimento di Tancredi e Clorinda (1638 circa).La tecnica chiamata "Pizzicato" esiste anche nella chitarra classica. In questo strumento essa consiste nel pizzicare le corde mentre il palmo della mano destra attutisce la vibrazione all'altezza del ponticello. Il suono ricavato è particolarmente morbido ed ovattato. Nell'Ottocento era anche nota col termine di "etouffes" (che in francese significa "soffocato"); alcuni chitarristi, fra cui lo spagnolo Fernando Sor, ne proponevano una versione differente che si realizza, invece che con la mano destra, premendo col dito della mano sinistra esattamente sopra il tasto del manico, anziché nello spazio fra due tasti.
  • El pizzicato (en italiano, "pellizcado" y en plural pizzicati) es una técnica de interpretación musical que debe aplicar el ejecutante de un instrumento de cuerda cuando corresponda o bien cuando aparezca la indicación pertinente en una partitura. Consiste en pellizcar las cuerdas con la yema de los dedos en instrumentos como el violín, la viola, el violonchelo, el contrabajo o bien la guitarra acústica. Esta técnica interpretativa variará en función del instrumento musical que deba ejecutarla.
  • Pizzicato (letterlijk "geprikt" of "gestoken" zoals door een insect) is een Italiaanse muziekterm die voor bepaalde snaarinstrumenten aangeeft dat met de vingers wordt getokkeld. De term wordt doorgaans gebruikt bij strijkinstrumenten om aan te geven dat de snaren met de vingers moeten worden bespeeld in plaats van met de strijkstok. Tokkelen is de bredere term voor het met de vingers beroeren van een snaar van willekeurig welk snaarinstrument dan ook. Pizzicato betekent meestal het tokkelen als alternatief voor de normale speelwijze. Dit is het geval bij strijkinstrumenten, waarop gewoonlijk met de strijkstok wordt gespeeld.
  • ピッツィカート(pizzicato)とはヴァイオリン属などの本来は弓でひく弦楽器(擦弦楽器)の弦を指ではじくことによって音を出す演奏技法である。古い時代の日本において、カタカナ表記でピチカートと称されたが、より元の言語の発音に近い表記にした場合は「ピッツィカート」となり、現在はより発音に近い後者も使われている。
  • El pizzicato és una tècnica d'execució amb els instruments musicals de corda, consistent a fer sonar, pinçant-les amb els dits, les cordes d'uns instruments que habitualment es toquen fregant-les amb un arc. Tal és el cas del violí, la viola, el violoncel i el contrabaix. És en aquest darrer que aquesta tècnica es fa servir més sovint, especialment en alguns estils de música. Així, el "pizzicato" és freqüent en el jazz, i també ho és a les sardanes.El mot prové del verb italià pizzicare que significa pinçar o pessigar. Habitualment el pizzicato és fa amb el dit polze o bé amb l'índex, tot i que hi ha altres tècniques, tant en funció del nombre de cordes que cal fer sonar alhora com del tipus de so que es vol extreure. En aquest sentit val dir que alguns compositors han ideat tipus específics de pizzicato per obtenir determinats timbres, com seria el cas de Béla Bartók que ideà l'anomenat "Pizzicato Bartók", un efecte tímbric guitarrístic que consisteix a estirar una corda perpendicularment al pla del diapasó de la guitarra, agafant-la amb dos dits de la mà dreta, normalment el polze i l'índex, deixant-la xocar contra els trasts. Aquest efecte pot realitzar notes afinades.Una altra tècnica específica de pizzicato és el que es fa amb la mà esquerra, tal com es dóna en el capritx número 24, Op. 1, de Paganini.Si el passatge en pizzicato és breu, l'intèrpret continua subjectant l'arc amb la mà dreta. Si és considerablement llarg, deixa l'arc, sempre que entre els final del pizzicato i el retorn a l'arc sigui prou espaiat com per permetre-li de tornar-ho a agafar. El pizzicato s'indica sobre la partitura amb pizz.Tot i que no és l'habitual, al llarg de la història de la música hi ha algunes composicions totalment escrites en pizzicato. Un exemple seria el 2n moviment de la Simple symphony de Benjamin Britten o la Pizzicato Polka de Richard Strauss.
  • Pizzicato (/ˌpɪtsɪˈkɑːtoʊ/; Italian: pizzicato, translated as pinched, and sometimes roughly as plucked)is a playing technique that involves plucking the strings of a string instrument. The exact technique varies somewhat depending on the type of stringed instrument. On bowed string instruments it is a method of playing by plucking the strings with the fingers, rather than using the bow. This produces a very different sound from bowing, short and percussive rather than sustained. On a keyboard string instrument, such as the piano, pizzicato may be employed (although rarely seen) as one of the variety of techniques involving direct manipulation of the strings known collectively as "string piano". On the guitar, it is a muted form of plucking, which bears an audible resemblance to pizzicato on a bowed string instrument with its relatively shorter sustain. For details of this technique, see palm mute.When a string is struck or plucked, as with pizzicato, sound waves are generated that do not belong to a harmonic series as when a string is bowed. This complex timbre is called inharmonicity. The inharmonicity of a string depends on its physical characteristics, such as tension, stiffness, and length. The inharmonicity disappears when strings are bowed because the bow's stick-slip action is periodic, so it drives all of the resonances of the string at exactly harmonic ratios, even if it has to drive them slightly off their natural frequency.
  • Pizzicato je technika hry na smyčcové nástroje, při které se nepoužívá smyčec a hráč rozechvívá struny pomocí prstů nejčastěji pravé ruky. Tím se dosahuje značně odlišného drnkavého zvuku. Přitom hráč v pravé ruce smyčec může držet, což je nezbytné zvláště pokud se při hře střídá hra pizzicato a smyčcem. Poměrně výjimečné jsou delší části skladeb kdy všichni hráči orchestru hrají pouze pizzicato (např. Simple Symphony od Benjamina Brittena) - v tom případě smyčec odkládají. Pizzicato je hlavní technika hry na kontrabas např. v jazzu.V hudební notaci se pro pizzicato používá zkratka pizz, návrat ke hře smyčcem se označuje italským slovem arco. zvuková ukázka
  • Pizzicato (wym. piccikato; wł. szarpany, zrywany) - technika artykulacyjna, polegająca na wprowadzeniu w ruch struny instrumentu smyczkowego poprzez szarpanie palcem.
  • Pizzicato - é o modo de tocar os instrumentos de corda (geralmente os de arco) pinçando as cordas com os dedos.O pizzicato é também muito utilizado no jazz, explorando a característica rítmica conferida ao instrumento nesse estilo.O pizzicato é a técnica que normalmente se usa para tocar, dedilhando-se, com a alternância de dois ou três dedos, as cordas. Vem sendo utilizada há alguns séculos no jazz e na música erudita, mas de uma maneira diferente: enquanto nas orquestras o pizzicato é apenas um "beliscão" na corda, normalmente feito com um só dedo, e no jazz utiliza-se uma pegada diferente, colocando-se o dedo quase que paralelo a corda e com isso gerando um som mais "encorpado".Em 1911, Bill Johnson, que tocava contrabaixo (com arco) na Original Creole Jazz Band, teve o arco quebrado. Não tendo outro à mão, Bill tratou de tocar dedilhando as cordas com os dedos da mão direita. O resultado agradou tanto que desde então usa-se muito pouco o arco para tocar esse instrumento no jazz. O método mais comum de execução desta técnica é usando os dedos indicador e médio para atacar as cordas, podendo-se utilizar também o anelar (muito usado em músicas rápidas, como o heavy metal) e o dedo mínimo. Alguns poucos contrabaixistas usam o polegar para cima e para baixo, como uma palheta.Um dos grandes mestres desta técnica é o baixista Francis "Rocco" Prestia, membro da banda Tower of Power que possui uma técnica peculiar neste estilo. Usando muitas ghost notes (notas-fantasma) e stacatos faz com que o instrumento pulse no groove da banda.
  • A pizzicato (ejtsd: piccikátó) a vonós hangszereken való játék egyik fajtája. Ilyenkor a játékos a vonó használata helyett ujjaival pengeti a húrokat. Ez egy igen rövid lefolyású, viszonylag halk, esetenként erőtlen hangot eredményez.A jazzben, illetve a popzene bizonyos fajtáiban ezzel a módszerrel szólaltatják meg a nagybőgőt. A komolyzenében a vonós hangszereket rendszerint a vonó segítségével szólaltatják meg, pizzicato csak akkor van, ha azt külön jelölik (rövidítése a pizz.). Vannak olyan esetek, ahol egy tételt végig pizzicatón kell játszani. Ilyen például Bartók Béla 4. vonósnégyesének negyedik tétele.Az első ismert eset, hogy a komolyzenében pengetést írtak elő, az Claudio Monteverdi 1624-es Tankréd és Klorinda párviadala című műve, melyben a játékosoknak két ujjat kellett használni a pengetéshez. Később, 1756-ban Leopold Mozart Versuch einer gründlichen Violinschule alkotásában leírja, hogy a pengetéshez a jobb kéz mutatóujját (esetleg középső ujját) érdemes használni. Azóta is e módszereket alkamazzák.Példa: Hanganyag Szabályos G-Dúr skála pizzicatóval, hegedűn?*A vonót ilyenkor is a kézben kell tartani, mert általában nincs idő letenni és felvenni. Viszont ha esetleg egy egész tételben így kell játszani, akkor a hegedűsök és a brácsások gyakran tartják hangszerűket „bendzsópozícióban", és úgy használják a hangszert, mintha az valami pengetős hangszer lenne (például bendzsó, vagy gitár).Pengetni lehet bal kézzel is (amivel alapból a hangokat kell intonálni). Ez igen ritka, használni csak akkor használják, ha már arra sincs idő, hogy a jobb kezüket a megfelelő helyre emeljék. Ez a hatás például Niccolò Paganini 24 Caprice sorozatából a 24.-ben található. Van olyan is, hogy miközben balkézzel játszunk, jobb kézzel pengetni kell. Gordon Jacob Ária és tánc mélyhegedűre és zongorára című darabja kiváló példa erre.Példa: Hanganyag Szabályos G-Dúr skála pizzicatóval, Paganini módra, hegedűn?*Johannes Brahms használt még hadart pizzicatot a No. 2-es Csellószonátájában. Ez azt jelenti, hogy miután a játékos megpengetett egy hangot, gyorsan leteszi még egy ujját. Ennek a módnak a használata igen ritka.Példa: Hanganyag Szabályos G-Dúr skála hadart pizzicatóval, hegedűn?*Ezenkívül létezik még az ún. Bartók pizzicato vagy talpas pizzicato, ami olyan erős pengetést jelent, hogy a húrnak a fogólaphoz kell csattannia. Eme technikát a névadó szerző használta igen intezíven. Ezenkívül Bartók használt még „glissandós" pengetést is (például az 5. vonósnégyesben), aminek kivitelezése úgy történik, hogy a pendítés után a húrt lefogó ujjal másik hangra csúszunk.Hanganyag Szabályos G-Dúr skála „Bartók" pizzicatóval, hegedűn?*Hanganyag G-Dúr skálavariáció glissandós pizzicatóval, hegedűn?*A hangjegyírásban a pengetést a pizz., a vonózást az arco kifejezés jelöli. Mindkettő az olasz nyelvből származik.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 63901 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 3070 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 20 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 109753598 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:commons
  • Category:Pizzicato
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:wiktionary
  • pizzicato
dcterms:subject
rdfs:comment
  • Le pizzicato (repris du même substantif italien, dérivé de l'adjectif pizzicato « pincé ») est une technique utilisée par les instruments à cordes frottées et par la guitare.
  • Пиццика́то (итал. pizzicato) — приём игры на смычковых струнных музыкальных инструментах, когда звук извлекается не смычком, а щипком струны, отчего звук становится отрывистым и более тихим, чем при игре смычком. В нотах переход на такой приём обозначается pizz., прекращение такой игры — arco («смычок»). Также «пиццикато» называют иногда музыкальное произведение, которое исполняется этим приёмом.
  • 피치카토(Pizzicato)는 현을 손가락으로 뜯어 음을 내는 방법이다.아티큘레이션(Articulation)의 하나로, 활로 현을 켜는 아르코(Arco) 주법과 대조대는 주법이다. 악보에는 'pizz.'로 적으며 활로 연주할 것을 특히 지시하려고 할 때에는 아르코(arco. 이탈리아어로 '활'이라는 뜻)라고 한다.
  • El pizzicato (en italiano, "pellizcado" y en plural pizzicati) es una técnica de interpretación musical que debe aplicar el ejecutante de un instrumento de cuerda cuando corresponda o bien cuando aparezca la indicación pertinente en una partitura. Consiste en pellizcar las cuerdas con la yema de los dedos en instrumentos como el violín, la viola, el violonchelo, el contrabajo o bien la guitarra acústica. Esta técnica interpretativa variará en función del instrumento musical que deba ejecutarla.
  • ピッツィカート(pizzicato)とはヴァイオリン属などの本来は弓でひく弦楽器(擦弦楽器)の弦を指ではじくことによって音を出す演奏技法である。古い時代の日本において、カタカナ表記でピチカートと称されたが、より元の言語の発音に近い表記にした場合は「ピッツィカート」となり、現在はより発音に近い後者も使われている。
  • Pizzicato (wym. piccikato; wł. szarpany, zrywany) - technika artykulacyjna, polegająca na wprowadzeniu w ruch struny instrumentu smyczkowego poprzez szarpanie palcem.
  • Pizzicato (/ˌpɪtsɪˈkɑːtoʊ/; Italian: pizzicato, translated as pinched, and sometimes roughly as plucked)is a playing technique that involves plucking the strings of a string instrument. The exact technique varies somewhat depending on the type of stringed instrument. On bowed string instruments it is a method of playing by plucking the strings with the fingers, rather than using the bow. This produces a very different sound from bowing, short and percussive rather than sustained.
  • Pizzicato - é o modo de tocar os instrumentos de corda (geralmente os de arco) pinçando as cordas com os dedos.O pizzicato é também muito utilizado no jazz, explorando a característica rítmica conferida ao instrumento nesse estilo.O pizzicato é a técnica que normalmente se usa para tocar, dedilhando-se, com a alternância de dois ou três dedos, as cordas.
  • Pizzicato [pitːsiˈkaːto] (von ital. „gezwickt“) ist eine Spielweise auf Streichinstrumenten der Violinfamilie, bei der die Saiten nicht mit dem Bogen gestrichen, sondern mit den Fingern der rechten Hand, die normalerweise den Bogen führt, gezupft werden. Sie wird heute üblicherweise durch die Abkürzung pizz. zu Beginn der pizzicato zu spielenden Passage gefordert; die Rückkehr zum Spiel mit dem Bogen wird durch coll’arco oder arco angezeigt.
  • A pizzicato (ejtsd: piccikátó) a vonós hangszereken való játék egyik fajtája. Ilyenkor a játékos a vonó használata helyett ujjaival pengeti a húrokat. Ez egy igen rövid lefolyású, viszonylag halk, esetenként erőtlen hangot eredményez.A jazzben, illetve a popzene bizonyos fajtáiban ezzel a módszerrel szólaltatják meg a nagybőgőt. A komolyzenében a vonós hangszereket rendszerint a vonó segítségével szólaltatják meg, pizzicato csak akkor van, ha azt külön jelölik (rövidítése a pizz.).
  • Pizzicato (letterlijk "geprikt" of "gestoken" zoals door een insect) is een Italiaanse muziekterm die voor bepaalde snaarinstrumenten aangeeft dat met de vingers wordt getokkeld. De term wordt doorgaans gebruikt bij strijkinstrumenten om aan te geven dat de snaren met de vingers moeten worden bespeeld in plaats van met de strijkstok. Tokkelen is de bredere term voor het met de vingers beroeren van een snaar van willekeurig welk snaarinstrument dan ook.
  • El pizzicato és una tècnica d'execució amb els instruments musicals de corda, consistent a fer sonar, pinçant-les amb els dits, les cordes d'uns instruments que habitualment es toquen fregant-les amb un arc. Tal és el cas del violí, la viola, el violoncel i el contrabaix. És en aquest darrer que aquesta tècnica es fa servir més sovint, especialment en alguns estils de música.
  • Pizzicato je technika hry na smyčcové nástroje, při které se nepoužívá smyčec a hráč rozechvívá struny pomocí prstů nejčastěji pravé ruky. Tím se dosahuje značně odlišného drnkavého zvuku. Přitom hráč v pravé ruce smyčec může držet, což je nezbytné zvláště pokud se při hře střídá hra pizzicato a smyčcem. Poměrně výjimečné jsou delší části skladeb kdy všichni hráči orchestru hrají pouze pizzicato (např. Simple Symphony od Benjamina Brittena) - v tom případě smyčec odkládají.
  • Il pizzicato è una tecnica usata per suonare gli strumenti ad arco, che si ottiene quando le corde, invece che essere strisciate con l'archetto, vengono pizzicate con le dita: se ne ricava un suono breve e forte.Il primo riferimento alla tecnica del pizzicato risale a Claudio Monteverdi, ne Il combattimento di Tancredi e Clorinda (1638 circa).La tecnica chiamata "Pizzicato" esiste anche nella chitarra classica.
rdfs:label
  • Pizzicato
  • Pizzicato
  • Pizzicato
  • Pizzicato
  • Pizzicato
  • Pizzicato
  • Pizzicato
  • Pizzicato
  • Pizzicato
  • Pizzicato
  • Pizzicato
  • Пиццикато
  • ピッツィカート
  • 피치카토
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of