PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • La philosophie de l'histoire est la branche de la philosophie qui s'attache à réfléchir sur le sens et sur les finalités du devenir historique. On peut, schématiquement, distinguer deux écoles de pensée, l'une qui nie toute idée de finalité ou de détermination en affirmant la foncière "absurdité" de l'histoire, fruit du hasard et de l'imprévu, et l'autre qui affirme, au contraire, qu'elle obéit à un dessein, lequel peut être déterminé de l'extérieur par un principe transcendant ou idéal, ou, au contraire, le produit d'une logique et de forces immanentes.L'expression apparaît en français d'abord dans le titre d'un essai de Voltaire, puis elle est reprise dans le titre de la traduction libre que Jules Michelet donne de la Science nouvelle de Giambattista Vico, et elle devient alors un concept universitaire avec la diffusion en France des œuvres de Hegel et de la philosophie allemande (par exemple certaines œuvres de Kant mais aussi de Herder).
  • 歴史哲学(れきしてつがく、英語:philosophy of history)は歴史学のあり方、目的などについて考察を加える哲学の一分野である。
  • La filosofia de la història és una disciplina que intenta entendre com funciona la història. Així es qüestiona l'objectivitat en l'estudi del passat i les millors maneres d'accedir-hi i es planteja si la història és un conjunt d'avenços (progrés), si funciona per cicles o no té cap forma global i és només un conjunt de períodes. També analitza quin ha de ser l'objecte d'estudi, si la persona, l'època, la regió o el tema, i com canvia el panorama descrit segons la unitat adoptada. Per últim s'interroga sobre si la història té un sentit en ella mateixa o en relació al present i si pot usar-se per predir el futur o propiciar determinats canvis. En qualsevol cas, les diverses filosofies de la història han de retre compte de dues dificultats conceptuals importants: Dificultat teòrica: com explicar la història universal des d'un punt de vista cosmopolita, per usar l'expressió de Kant, evitant el racisme o la minusvaloració imperialista i l'estigma envers determinats grups humans? Dificultat pràctica: quin paper cal assignar a l'acció humana individual quan s'insereix en la història col·lectiva?
  • Filosofie dějin je oblast filosofického myšlení, která se snaží uspořádat dějinné procesy do jednoho celku a najít v nich celkový smysl, jímž chce kritizovat – anebo naopak legitimovat – svoji současnost.
  • Geschichtsphilosophie ist eine Teildisziplin der Philosophie, die sich mit Fragen um die menschliche Geschichte beschäftigt.Der Begriff wurde in der Zeit der Aufklärung von Voltaire geprägt.Wie das Wort „Geschichte“, das sowohl das geschichtliche Geschehen als auch seine Darstellung in der Geschichtsschreibung bezeichnet, lassen sich auch für die Geschichtsphilosophie zwei Ausrichtungen unterscheiden: Zum einen bietet sie Anreiz zum Nachdenken über Verlauf und Ziel der Geschichte, über das Vorhandensein und die Nachweisbarkeit allgemeiner Gesetzmäßigkeiten ihrer Entwicklung und über einen eventuell ihr innewohnenden Sinn. Zum anderen reflektiert sie die wissenschaftlichen Methoden der forschenden und darstellenden Historiker. Soll sie mehr sein als bloße Spekulation, so muss sie auf den einzelnen empirischen Erkenntnissen der Geschichtswissenschaft basieren. In der ersteren Bedeutung wird sie auch als spekulative, substantielle oder materiale Geschichtsphilosophie bezeichnet; in der letzteren als kritische, analytische oder formale Geschichtsphilosophie.
  • The term philosophy of history refers to the theoretical aspect of history, in two senses. It is customary to distinguish critical philosophy of history from speculative philosophy of history. Critical philosophy of history is the "theory" aspect of the discipline of academic history, and deals with questions such as the nature of historical evidence, the degree to which objectivity is possible, etc. Speculative philosophy of history is an area of philosophy concerning the eventual significance, if any, of human history. Furthermore, it speculates as to a possible teleological end to its development—that is, it asks if there is a design, purpose, directive principle, or finality in the processes of human history. Part of Marxism, for example, is speculative philosophy of history. Another example is "historiosophy", the term coined by Gershom Scholem to describe his understanding of history and metaphysics. Though there is some overlap between the two aspects, they can usually be distinguished; modern professional historians tend to be skeptical about speculative philosophy of history.Sometimes critical philosophy of history is included under historiography. Philosophy of history should not be confused with the history of philosophy, which is the study of the development of philosophical ideas through time.Speculative philosophy of history asks at least three basic questions: What is the proper unit for the study of the human past — the individual subject? The family, polis ("city") or sovereign territory? The civilization or culture? Or the whole of the human species? Are there any broad patterns that we can discern through the study of the human past? Are there, for example, patterns of progress? Or cycles? Is history deterministic? Or are there no patterns or cycles, and is human history regulated by irregularity? Related to this is the study of individual agency and its impact in history, functioning within, or opposed to, larger trends and patterns. If history can indeed be said to progress, what is its ultimate direction? What (if any) is the driving force of that progress?↑ ↑
  • A klasszikus történelemfilozófia Karl Löwith meghatározása szerint „a történelem olyan szisztematikus értelmezését jelöli, amelynek princípiuma összefüggést teremt a történeti események és következmények között, és egy végső értelemre vonatkoztatja őket”. Fő kérdése tehát így foglalható össze: „mi értelme van a történelemnek, hol az a rendező elv, amelynek segítségével felmutatható ez az értelem?” A végre és értelemre irányuló történetfilozófiai koncepció gyökereit – módosított formában – az Ószövetség vagy Zsidó Biblia könyveiben is megtaláljuk. (Fontos azonban megjegyezni, hogy a történeti könyvek „történelemfelfogása” – amennyiben beszélhetünk ebben az összefüggésben történelemfelfogásról – nem egyezik meg teljes egészében például a prófétai könyvek idő- és történelemértelmezésével.) Az Újszövetség beteljesültnek tekintette az Isten által kormányzott történelmet vagy történetet, és kevés jelentőséget tulajdonított a világi eseményeknek. A középkori gondolkodók szintén az isteni tervvel összefonódott emberi eseményeket tekintették csak figyelemreméltónak. (Történelemteológiai szempontból jelentősebb szerzők közé tartozik Joachim, Hippói Szent Ágoston és Orosius.)A „történelem filozófiája” kifejezést Voltaire használta először, és a felvilágosodás programját követve, szekularizált formában, az isteni gondviselésre nem hivatkozva írta meg a világtörténelmet. Istenbe és a keresztre feszítettbe vetett hit elvesztésével a felvilágosult történetfilozófia központi problémája lett a teodícea kérdése. Az emberi észbe és haladásba vetett hitre változtatott keresztény eszkatológiai gondolat a francia felvilágosodás képviselői mellett (mint például Voltaire, Condorcet vagy Rousseau) a német idealizmus legfontosabb szerzőinek (Kant, Hegel, Schelling) is központi témájává vált.A ciklikusan fejlődő (emelkedő és hanyatló) történelem képét – bizonyos antik illetve Ibn Khaldúntól származó előzmények után – a XX. században Oswald Spengler vázolta fel A Nyugat alkonya című munkájában. Spengler nyomán Arnold J. Toynbee is jelentős történelemfilozófiai megállapításokra jutott, tovább árnyalva a ciklusos történelemképet. Velük és a történelem haladását valló gondolkodókkal szemben Julius Evola az emberiség, a kultúra és a társadalom involúciós (degenerálódó) folyamatát vélte felismerni.A XX. század végén Francis Fukuyama A történelem vége című munkájában úgy vélte, az emberiség a globalizálódott világgal, és a kommunista és a kapitalista világrend nagy szembenállásának megszűntével eljutott történelmének végére. Samuel Huntington azonban a történelem lehetséges folytatásának a kultúrák közti háborúk kialakulását látta (A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása).A történelemfilozófiai irodalomban új kezdeményezésnek számít Szmodis Jenő törekvése (Kultúra és sors), amellyel összhangba igyekszik hozni a spengleri történelemképet azzal a régebbi felismeréssel, hogy a keleti társadalmak és kultúrák (India, Kína, valamelyest az iszlám világ és Japán) viszonylagos állandóságot, de legalábbis lassúbb változást mutatnak, mint a nyugatabbiak (mezopotámiai, görögi, római, nyugati kultúrkör). Szmodis megkülönbözteti egymástól az úgynevezett duális princípiumú, ciklusosan fejlődő kultúrákat másfelől az úgynevezett monisztikus, stagnáló kultúrákat.( http://www.anthropolis.hu/tanulmanyok/doc/Szmodis_Kult.Sors.pdf )A történelemfilozófia további alakulását azonban alighanem maga a Nyugat jövője határozza meg, hiszen néhány – bár jelentős – kivételtől eltekintve ez a gondolkodási forma jellegzetesen a Nyugathoz mint sajátos kulturális entitáshoz kötődik.
  • Geschiedfilosofie is een tak van de filosofie die zich enerzijds bezighoudt met de betekenis die mogelijk kan worden toegekend aan de menselijke geschiedenis en anderzijds de praktijk van geschiedschrijving analyseert. De klassieke variant speculeert ook over een mogelijk achterliggend teleologisch principe in deze ontwikkeling, waarbij typische vragen worden gesteld als: is er een ontwerp, een doel, een richtinggevend beginsel dat de geschiedenis beheerst? Voltaire was de eerste die de term "la philosophie de l'histoire" gebruikte in zijn Essai sur les Mœurs et L'Esprit des Nations.
  • Филосо́фия исто́рии (историосо́фия) — раздел философии, призванный ответить на вопросы об объективных закономерностях и духовно-нравственном смысле исторического процесса, о путях реализации человеческих сущностных сил в истории, о возможностях обретения общечеловеческого единства. Философия истории исследует имманентную логику развития человеческого общества, единство и многомерность исторического процесса, проблемы социального детерминизма, устанавливает истинность или достоверность исторических фактов и событий.Также к философии истории относятся вопросы о возможности, сущности и границах исторического знания и исторической науки в частности.Хотя сам термин «философия истории» принадлежит французскому просветителю Вольтеру, вопрос о существовании общих законов исторического развития, непосредственно связанный с предметом философии истории в современном понимании, поставил немецкий просветитель Иоганн Готфрид Гердер в работе «Идеи к философии истории человечества» (1784).
  • La filosofia della storia si occupa della problematica classica del significato della storia e di un suo possibile fine teleologico. Essa si chiede se esista un disegno, uno scopo, un obiettivo o un principio guida nel processo della storia umana. Altre questioni su cui si interroga questa disciplina sono se l'oggetto della storia è la verità o il dover essere, se la storia è ciclica o lineare, o se esiste in essa il concetto di progresso.Da un punto di vista più positivista la filosofia della storia è la disciplina filosofica che studia la fenomenologia storica degli avvenimenti in base ai canoni della scienza, superando ogni ideale ed entità metafisica. Il primo ad usare il termine fu probabilmente Voltaire con il suo La philosophie de l'histoire del 1765, anche se la ricerca di un senso della storia è ben precedente.Il termine storiosofia, coniato da Gershom Scholem è sostanzialmente equivalente a filosofia della storia, anche se esso va più precisamente riferito all'intersezione di storia e metafisica.La filosofia della storia si distingue dalla storiografia, che è lo studio della storia come disciplina accademica, e quindi riguarda i suoi metodi e le sue pratiche, come pure il suo sviluppo temporale come disciplina. Allo stesso tempo, la filosofia della storia va distinta dalla storia della filosofia, la quale è lo studio dello sviluppo delle idee filosofiche nella loro sequenza temporale.
  • Терминът философия на историята се отнася до теоретичните аспекти на историята в две направления, които обичайно се разграничават като критическа философия на историята и спекулативна философия на историята. Критическата философия на историята е "теоретичният" аспект на дисциплината академична история и се занимава с въпроси като природата на историческото доказателство, степента до която обективността е възможна и прочее. Спекулативната философия на историята е област на философията, която се занимава с значението на човешката история, прави спекулации за теологическия край на нейното развитие - задава въпроси за нейния замисъл, цел, определящ принцип и финалност на процеса на човешката история. Част от марксизма, например, е спекулативна философия на историята. Макар, че има застъпване в някаква степен на двата аспекта, те обикновено се разграничават като модерните професионални историци са по-скоро скептични по отношение на спекулативната философия на историята. Понякога критическата философия на историята се подвключва в историографията. Философия на историята все пак не трябва да се бърка с история на философията, която изучава развитието на философските идеи през времето. Спекулативната философия на историята задава поне следните три основни въпроса: Каква е характерната единица на изучаването на човешкото минало? Дали това е индивидуалният субект? Дали полиса ("града") или суверенната територия? Дали цивилизацията или културата? Или човешкият вид като цяло? Има ли някакви по-широки модели, които можем да обобщим от изучаването на миналото? Има ли, например, модели за прогреса? Или цикли? Историята детерминирана ли е? И ако няма модели или цикли дали историята е "случайна"? Във връзка с това се изучава индивидуалното влияние върху историята, функционирането в или опозиционирането на, както и големите тенденции и модели. Ако историята може наистина да бъде определена като прогрес има ли той крайна посока или цел? Каква (ако има такава) е движещата сила на този прогрес?
  • A filosofia da história é o campo da filosofia ou da história (dentro da 'teoria da história') que observa sobre a dimensão temporal da existência humana como existência humana sócio-política e cultural; teorias do progresso, da evolução e teorias da descontinuidade histórica; significado das diferenças culturais e históricas, suas razões e conseqüências.Segundo Martins Filho,Predefinição:Quem? conceitua-se a filosofia da história como sendo a interpretação da realidade histórica com base nas concepções filosóficas. Seriam várias as visões de mundo a modelar a história, vendo, ou não, no caminhar do homem sobre a Terra um sentido e qual é ele. "Somente se se admite esse sentido norteador do caminhar terreno do homem é que se consegue dar unidade aos fatos históricos, compondo o quadro da existência humana sobre a Terra."Por outro lado, conforme o historiador brasileiro José D'Assunção Barros,Predefinição:Quem? deve-se fazer uma distinção entre as filosofias da história e as teorias da história. As primeiras tendem a ser realizações individuais de filósofos específicos (Kant, Hegel, Herder, entre outros), e geralmente trazem uma carga de especulação muito maior, refletindo sobre o sentido da história e o futuro da história humana. Assim, para Hegel a história seria a caminhada do Espírito até a realização da consciência plena e da Razão em sua plenitude final, e para Kant a história seria correspondente à realização dos planos secretos da natureza. Este tipo de especulação filosófica sobre o sentido da história ou sobre o destino final da história humana estaria normalmente ausente das teorias da história. Estas seriam realizações coletivas da comunidade dos historiadores profissionais, que na história da historiografia desenvolveram diferentes paradigmas, como o Positivismo, o Historicismo, o Materialismo Histórico, entre outros. Um paradigma sempre corresponde a um ambiente teórico partilhado por muitos historiadores, que aprimoram os seus fundamentos, conceitos e perspectivas, não constituindo uma realização pessoal de um único filósofo. De igual maneira, as teorias da história não costumam se preocupar com o sentido da história, mas sim em oferecer apoio teórico com vistas à interpretação da história efetiva, que pode ser estudada e demonstrada através das fontes históricas. A especulação típica das filosofias da história estaria excluída das diversas teorias da história. No estudo da história devem ser levadas em conta, principalmente, duas dimensões: a História como "realidade" – res gestae, ou seja o complexo dos fatos humanos no seu curso temporal; e a História como "conhecimento" – narratio rerum gestarum, ou seja o relato desses fatos humanos históricos.
  • La filosofía de la historia es la rama de la filosofía que estudia el desarrollo y las formas en las cuales los seres humanos crean la historia. Puede, en algunos casos, especular con la existencia de un fin u objetivo teleológico de la historia, o sea, preguntarse si hay un diseño, propósito, principio director o finalidad en el proceso de creación de la historia.Las preguntas sobre las cuales trabaja la filosofía de la historia son diversas y complejas. Algunas de ellas podrían ser: ¿Cuál es el sujeto filosofía sujeto propio del estudio del pasado humano? ¿Es el individuo? ¿Son las organizaciones sociales, la cultura, o acaso la especie humana por entero? Yendo aún más allá de estas preguntas clásicas, algunos filósofos modernos han introducido un nuevo concepto, sosteniendo que la historia ha dejado de ser el estudio de unidades, de hechos, pasando a ser el estudio de una compleja totalidad, que comprende no sólo las acciones humanas pasadas y sus consecuencias visibles, sino que incluye un sinnúmero de factores en su contexto, como las relaciones humanas, las corrientes de pensamiento, las motivaciones particulares, y, tal vez el factor más recientemente incorporado y que más ha revolucionado este campo de la filosofía, es el de los pensamientos, acciones, relaciones y motivaciones de aquel individuo que escribe la historia, esto es, del historiador. Como escribió Edward Hallett Carr en su libro ¿Qué es la historia?:«Solía decirse que los hechos hablan por sí solos. Es falso, por supuesto. Los hechos sólo hablan cuando el historiador apela a ellos: él decide a qué hechos se da paso, y en qué orden y contexto hacerlo».Según otra concepción, la de R. G. Collingwood, por ejemplo, precedido también por Benedetto Croce, quienes sostienen que el pensamiento de los agentes históricos es un concepto fundamental de la investigación histórica, caben las preguntas: ¿Hay algún tipo de pautas que puedan encontrarse a través del estudio del pasado humano, por ejemplo ciclos o idea de progreso?, ¿O acaso no hay más pautas o ciclos que los que creemos ver? ¿Existe el progreso y su antítesis en la historia? ¿Cuáles son, en tal caso, sus respectivas direcciones? ¿Y cuál es la fuerza directriz de ese progreso, de existir?No debe confundirse la filosofía de la historia con la historiografía, que es el estudio de la historia en tanto disciplina académica, ni con la historia de la filosofía, que es el estudio del desarrollo de la filosofía a través del tiempo.
  • 역사철학(歷史哲學)은 역사학의 본연의 자세, 목표 등에 대해 고찰을 하는 철학의 한 분야이다.
  • Filozofia historii (historiozofia, filozofia dziejów, filozofia historii) – nauka filozoficzna zajmująca się refleksją nad sensem i istotą dziejów rozumianych jako całość uporządkowanych lub nieuporządkowanych zmian zachodzących w czasie.
  • Tarih felsefesi, tarihin kavramsal bir bakış açısıyla yorumlanması. Eleştirel tarih felsefesi ve kurgusal tarih felsefesi olarak iki başlık altında incelenir. Bunlardan ilki, akademik tarih dalını "kuram" özelinde incelemekte; tarihsel belgelerin doğası, nesnelliğin ne derece olası olduğu gibi konularla uğraşmaktadır. Kurgusal tarih felsefesi ise insanlık tarihi başta olmak üzere olayların önem derecesini konu almaktadır.
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 84209 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 22797 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 215 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 109642355 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • La philosophie de l'histoire est la branche de la philosophie qui s'attache à réfléchir sur le sens et sur les finalités du devenir historique.
  • 歴史哲学(れきしてつがく、英語:philosophy of history)は歴史学のあり方、目的などについて考察を加える哲学の一分野である。
  • Filosofie dějin je oblast filosofického myšlení, která se snaží uspořádat dějinné procesy do jednoho celku a najít v nich celkový smysl, jímž chce kritizovat – anebo naopak legitimovat – svoji současnost.
  • 역사철학(歷史哲學)은 역사학의 본연의 자세, 목표 등에 대해 고찰을 하는 철학의 한 분야이다.
  • Filozofia historii (historiozofia, filozofia dziejów, filozofia historii) – nauka filozoficzna zajmująca się refleksją nad sensem i istotą dziejów rozumianych jako całość uporządkowanych lub nieuporządkowanych zmian zachodzących w czasie.
  • Tarih felsefesi, tarihin kavramsal bir bakış açısıyla yorumlanması. Eleştirel tarih felsefesi ve kurgusal tarih felsefesi olarak iki başlık altında incelenir. Bunlardan ilki, akademik tarih dalını "kuram" özelinde incelemekte; tarihsel belgelerin doğası, nesnelliğin ne derece olası olduğu gibi konularla uğraşmaktadır. Kurgusal tarih felsefesi ise insanlık tarihi başta olmak üzere olayların önem derecesini konu almaktadır.
  • A filosofia da história é o campo da filosofia ou da história (dentro da 'teoria da história') que observa sobre a dimensão temporal da existência humana como existência humana sócio-política e cultural; teorias do progresso, da evolução e teorias da descontinuidade histórica; significado das diferenças culturais e históricas, suas razões e conseqüências.Segundo Martins Filho,Predefinição:Quem? conceitua-se a filosofia da história como sendo a interpretação da realidade histórica com base nas concepções filosóficas.
  • La filosofía de la historia es la rama de la filosofía que estudia el desarrollo y las formas en las cuales los seres humanos crean la historia. Puede, en algunos casos, especular con la existencia de un fin u objetivo teleológico de la historia, o sea, preguntarse si hay un diseño, propósito, principio director o finalidad en el proceso de creación de la historia.Las preguntas sobre las cuales trabaja la filosofía de la historia son diversas y complejas.
  • A klasszikus történelemfilozófia Karl Löwith meghatározása szerint „a történelem olyan szisztematikus értelmezését jelöli, amelynek princípiuma összefüggést teremt a történeti események és következmények között, és egy végső értelemre vonatkoztatja őket”.
  • The term philosophy of history refers to the theoretical aspect of history, in two senses. It is customary to distinguish critical philosophy of history from speculative philosophy of history. Critical philosophy of history is the "theory" aspect of the discipline of academic history, and deals with questions such as the nature of historical evidence, the degree to which objectivity is possible, etc.
  • La filosofia de la història és una disciplina que intenta entendre com funciona la història. Així es qüestiona l'objectivitat en l'estudi del passat i les millors maneres d'accedir-hi i es planteja si la història és un conjunt d'avenços (progrés), si funciona per cicles o no té cap forma global i és només un conjunt de períodes. També analitza quin ha de ser l'objecte d'estudi, si la persona, l'època, la regió o el tema, i com canvia el panorama descrit segons la unitat adoptada.
  • Терминът философия на историята се отнася до теоретичните аспекти на историята в две направления, които обичайно се разграничават като критическа философия на историята и спекулативна философия на историята. Критическата философия на историята е "теоретичният" аспект на дисциплината академична история и се занимава с въпроси като природата на историческото доказателство, степента до която обективността е възможна и прочее.
  • La filosofia della storia si occupa della problematica classica del significato della storia e di un suo possibile fine teleologico. Essa si chiede se esista un disegno, uno scopo, un obiettivo o un principio guida nel processo della storia umana.
  • Geschichtsphilosophie ist eine Teildisziplin der Philosophie, die sich mit Fragen um die menschliche Geschichte beschäftigt.Der Begriff wurde in der Zeit der Aufklärung von Voltaire geprägt.Wie das Wort „Geschichte“, das sowohl das geschichtliche Geschehen als auch seine Darstellung in der Geschichtsschreibung bezeichnet, lassen sich auch für die Geschichtsphilosophie zwei Ausrichtungen unterscheiden: Zum einen bietet sie Anreiz zum Nachdenken über Verlauf und Ziel der Geschichte, über das Vorhandensein und die Nachweisbarkeit allgemeiner Gesetzmäßigkeiten ihrer Entwicklung und über einen eventuell ihr innewohnenden Sinn.
  • Geschiedfilosofie is een tak van de filosofie die zich enerzijds bezighoudt met de betekenis die mogelijk kan worden toegekend aan de menselijke geschiedenis en anderzijds de praktijk van geschiedschrijving analyseert.
  • Филосо́фия исто́рии (историосо́фия) — раздел философии, призванный ответить на вопросы об объективных закономерностях и духовно-нравственном смысле исторического процесса, о путях реализации человеческих сущностных сил в истории, о возможностях обретения общечеловеческого единства.
rdfs:label
  • Philosophie de l'histoire
  • Filosofia da história
  • Filosofia de la història
  • Filosofia della storia
  • Filosofie dějin
  • Filosofía de la historia
  • Filozofia historii
  • Geschichtsphilosophie
  • Geschiedfilosofie
  • Philosophy of history
  • Tarih felsefesi
  • Történelemfilozófia
  • Философия истории
  • Философия на историята
  • 歴史哲学
  • 역사철학
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:mainInterest of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:principauxIntérêts of
is foaf:primaryTopic of