PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Le palais des papes, à Avignon, est la plus grande des constructions gothiques du Moyen Âge. À la fois forteresse et palais, la résidence pontificale fut pendant le XIVe siècle le siège de la chrétienté d'Occident. Six conclaves se sont tenus dans le palais d'Avignon qui aboutirent à l'élection de Benoît XII, en 1335 ; de Clément VI, en 1342 ; d'Innocent VI, en 1352 ; d'Urbain V, en 1362 ; de Grégoire XI, en 1370, et de Benoît XIII, en 1394.Le palais, qui est l'imbrication de deux bâtiments, le palais vieux de Benoît XII, véritable forteresse assise sur l'inexpugnable rocher des Doms, et le palais neuf de Clément VI, le plus fastueux des pontifes avignonnais, est non seulement le plus grand édifice gothique mais aussi celui où s'est exprimé dans toute sa plénitude le style du gothique international. Il est le fruit, pour sa construction et son ornementation, du travail conjoint des meilleurs architectes français, Pierre Peysson et Jean du Louvres, dit de Loubières, et des plus grands fresquistes de l'école siennoise, Simone Martini et Matteo Giovanetti.De plus la bibliothèque pontificale d'Avignon, la plus grande d'Europe à l'époque avec 2 000 volumes, cristallisa autour d'elle un groupe de clercs passionnés de belles-lettres dont allait être issu Pétrarque, le fondateur de l'humanisme. Tandis que la chapelle clémentine, dite Grande Chapelle, attira à elle compositeurs, chantres et musiciens. Ce fut là que Clément VI apprécia la Messe de Notre-Dame de Guillaume de Machault, que Philippe de Vitry, à son invite, put donner la pleine mesure de son Ars Nova et que vint étudier Johannes Ciconia.Le palais fut aussi le lieu qui, par son ampleur, permit « une transformation générale du mode de vie et d'organisation de l'Église ». Il facilita la centralisation des services et l'adaptation de leur fonctionnement aux besoins pontificaux en permettant de créer une véritable administration. Les effectifs de la Curie, de 200, à la fin du XIIIe siècle, étaient passés à 300 au début du XIVe siècle, pour atteindre 500 personnes en 1316. À cela s'ajoutèrent plus d'un millier de fonctionnaires laïcs qui purent œuvrer à l'intérieur du palais.Pourtant celui-ci qui, par sa structure et son fonctionnement, avait permis à l'Église de s'adapter « pour qu'elle puisse continuer à remplir efficacement sa mission » devint caduc quand les pontifes avignonnais jugèrent nécessaire de revenir à Rome. L'espoir d'une réconciliation entre les christianismes latin et orthodoxe, joint à l'achèvement de la pacification des États pontificaux en Italie, avaient donné des bases réelles à ce retour.À cela se joignit la conviction, pour Urbain V et Grégoire XI, que le siège de la papauté ne pouvait être que là où se trouvait le tombeau de Pierre, le premier pontife. Malgré les difficultés matérielles, l'opposition de la Cour de France et les fortes réticences du Collège des cardinaux, tous deux se donnèrent les moyens de rejoindre Rome. Le premier quitta Avignon le 30 avril 1362, le second le 13 septembre 1376 et cette fois l'installation fut définitive.En dépit du retour de deux antipapes, lors du Grand Schisme d'Occident, de la présence constante du XVe siècle au XVIIIe siècle de cardinaux-légats puis de vice-légats, le palais perdit toute sa splendeur d'antan mais conserva, en dehors de « l'œuvre de destruction » cet aspect que rapporte Montalembert.— Charles de Montalembert, Du vandalisme en France - Lettre à M. Victor HugoLe palais des papes est classé monument historique sur la première liste des Monuments historique en 1840. Par ailleurs, depuis 1995, le palais des papes est classé avec le centre historique d'Avignon, sur la liste du patrimoine mondial de l'Unesco, avec les critères culturels i, ii et iv.
  • Papežský palác v Avignonu byl v letech 1335-1430 rezidencí papežů a vzdoropapežů. V roce 1309 přesídlením papeže Klementa V. do Avignonu začalo tzv. avignonské zajetí. Ve městě poté pobývalo šest dalších papežů a pět vzdoropapežů. Palác je spolu s místní katedrálou a historickém centrem města na seznamu světového dědictví.
  • Папский дворец (фр. Palais des papes d'Avignon) — памятник истории и архитектуры в Авиньоне, Франция. Объект Всемирного наследия ЮНЕСКО и один из крупнейших дворцов в Европе. Место проведения ежегодного театрального фестиваля.
  • The Palais des Papes (English: Papal palace, lo Palais dei Papas in Occitan) is a historical palace in Avignon, southern France, one of the largest and most important medieval Gothic buildings in Europe. One time fortress and palace, the papal residence was the seat of Western Christianity during the 14th century. Six papal conclaves were held in the Palais, leading to the elections of Benedict XII in 1334, Clement VI in 1342, Innocent VI in 1352, Urban V in 1362, Gregory XI in 1370 and Antipope Benedict XIII in 1394.The Palais is actually made up of two buildings: the old Palais of Benedict XII which sits on the impregnable rock of Doms, and the new Palais of Clement VI, the most extravagant of the Avignon popes. Not only is the final combination the largest Gothic building of the Middle Ages, it is also one of the best examples of the International Gothic architectural style. The construction design was the work of two of France’s best architects, Pierre Peysson and Jean du Louvres and the lavish ornamentation was the work of two of the best students of the School of Siena (Italy), Simone Martini and Matteo Giovanetti.In addition, the papal library housed in the Palais (the largest in Europe at the time with over 2,000 volumes), attracted a group of clerics passionate in the study of "belle-lettres", amongst the future founders of Humanism, Petrarch. At the same time, composers, singers and musicians were drawn to the Great Chapel of the Palais. It was there that Clement VI appreciated the Mass of Notre-Dame de Guillaume de Machault, there that Philippe de Vitry at the pope’s invitation presented his Ars Nova and there that Johannes Ciconia came to study.Due to its immense size, the Palais was also the place where the general organisation of the Church began to change. It facilitated the centralisation of services and the adaption of operations in order to suit the needs of the papacy, creating a truly central administration for the Church. The strength of the Curia (Church administration), 200 at the end of the 13th century, surpassed 300 at the beginning of the 14th century and reached 500 people in 1316. To this was added over 1,000 lay officials working within the Palais.Despite this, the Palais became obsolete when the papacy found it necessary to return to Rome. The hope of reuniting Latin and Orthodox Christians, along with the achievement of peace in the Papal States in Italy, made the case of returning stronger. Added to that was the strong conviction of both Urban V and Gregory XI that the seat of the papacy could only be the tomb of St Peter. Despite strong opposition from the Court of France and the College of Cardinals, both popes found the means to return to Rome, the first, on 30 April 1362, the second on 13 September 1370. This time, the return was absolute.In the following centuries, the Palais lost all of its former glory, despite it serving as the seat of two anti-popes and many cardinals. It retained, however, a “work of destruction” aspect that French poets and writers have referred to over the centuries, with its powerful sense of beauty, simplicity, grandeur and immortality.Since 1995, the Palais des Papes has been classified, along with the historic center of Avignon, as a UNESCO World Heritage Site, under cultural criteria i, ii and iv.
  • El palacio de los papas (en francés, Palais des Papes) en Aviñón, Francia es uno de los más grandes e importantes edificios góticos medievales de Europa. Es uno de los muchos lugares a los que se llama «Palacio de los Papas». Forma parte del Patrimonio de la Humanidad desde el año 1995, junto con el Petit Palais, la catedral y puente sobre el Ródano, además del antiguo recinto amurallado. Desde el año 2007 es considerado como Patrimonio europeo.
  • Pałac papieski w Avignionie (fr., Palais des papes oks. Palais dei Papas) - dawna rezydencja papieży wzniesiona w XIV wieku w okresie niewoli awiniońskiej, kiedy to w latach 1309-1377 Avignon pełnił tymczasowo rolę Stolicy Apostolskiej. Liczący ponad 15,000 m powierzchni wszystkich pomieszczeń pałac do dziś należy do największych gotyckich założeń zamkowych w Europie. Wraz z katedrą Notre-Dame, która przylega do rezydencji od strony zachodniej tworzy monumentalny kompleks architektoniczny, którego dopełnieniem jest częściowo zachowany most Pont Saint-Bénézet na rzece Rodan. Wszystkie te obiekty zostały wpisane na Listę Światowego Dziedzictwa UNESCO.
  • O Palácio dos Papas (em francês Palais des Papes) em Avinhão, França, é uma das maiores e mais importantes construções góticas da Idade Média na Europa. Ao mesmo tempo fortaleza e palácio, a residência pontifícia foi, durante o século XIV, a sede da cristandade do Ocidente. Avinhão tornou-se na residência dos Papas em 1309, quando o Papa Clemente V, não querendo voltar a Roma depois do caos da sua eleição, mudou a Corte Papal para Avinhão. No palácio de Avinhão realizaram-se seis conclaves, dos quais resultaram as eleições dos papas Bento XII, em 1335; Clemente VI, em 1342; Inocêncio VI, em 1352; Urbano V, em 1362; Gregório XI, em 1370; e do Antipapa Bento XIII, em 1394.O palácio, que resulta da fusão de dois edifícios - o palácio velho de Bento XII, verdadeira fortaleza assente sobre o inexpugnável rochedo dos Doms, e o palácio novo de Clemente VI, o mais faustoso dos pontífices de Avinhão - é, não somente, um dos maiores edifícios góticos, mas também aquele em que se exprimiu o estilo gótico internacional em toda a sua plenitude. É o fruto, pela sua construção e ornamentação, do trabalho conjunto dos melhores arquitetos franceses, Pierre Peysson e Jean du Louvres (apelidado de Loubières), e dos maiores pintores de afresco da Escola de Siena, Simone Martini e Matteo Giovanetti.Além disso, a biblioteca pontifícia de Avinhão - a maior da Europa, na época, com os seus dois mil volumes - cristalizou à sua volta um grupo de clérigos apaixonados pelas belas letras na continuidade de Petrarca, o fundador do humanismo, enquanto a capela clementina, apelidada de Grande Capela, atraía compositores, chantres e músicos. Foi lá que Clemente VI apreciou a Messe de Notre Dame (Missa de Nossa Senhora), de Guillaume de Machaut; que Philippe de Vitry, a seu convite, pôde dar a plena medida à sua Ars Nova e para onde Johannes Ciconia foi estudar.O palácio também foi o lugar que, pela sua amplitude, permitiu "uma transformação geral do modo de vida e organização da Igreja". Facilitou a centralização de serviços e a adaptação do seu funcionamento às necessidades pontifícias, permitindo criar uma verdadeira administração. Os efetivos da Cúria, de 200, no final do século XIII, passaram a 300 no início do século XIV, para chegar a 500 pessoas em 1316. A esses, juntavam-se mais de um milhar de funcionários laicos que podiam trabalhar no interior do palácio.No entanto, aquilo que, pela sua estrutura e funcionamento, havia permitido à Igreja adaptar-se "para que ela pudesse continuar a cumprir eficazmente a sua missão" tornou-se obsoleto quando os pontífices de Avinhão julgaram necessário regressar a Roma. A esperança numa reconciliação entre os cristianismos latino e ortodoxo, juntamente com a consumação da pacificação dos Estados Pontifícios na península Itálica, forneceram as bases reais para esse regresso.A estes factos, juntou-se a convicção de Urbano V e Gregório XI de que a sede do papado não podia estar senão no lugar onde se encontra a sepultura de Pedro, o primeiro pontífice. Apesar das dificuldades materiais, da oposição da Corte de França e das fortes reticências do Colégio dos Cardeais, ambos se dotaram de meios para regressar a Roma; o primeiro deixou Avinhão no dia 30 de Abril de 1362 e o segundo no dia 13 de Setembro de 1376, sendo desta vez a instalação definitiva.Apesar do regresso de dois antipapas, que fizeram de Avinhão a sua sede aquando do Grande Cisma do Ocidente, e da presença constante, entre o século XV e o século XVIII, de cardeais-legados e, depois, de vice-legados, o palácio perdeu todo o seu antigo esplendor mas conservou, sem contar com a "obra de destruição", este aspecto registado por Montalembert:Durante a Revolução Francesa, foi saqueado pelas forças revolucionárias. Em 1791, tornou-se no local de um massacre de contra-revolucionários, cujos corpos foram atirados para a Torre das Latrinas (Tour des Latrines), localizada na parte velha do palácio.O palácio foi depois tomado por Napoleão Bonaparte e utilizado como quartel e prisão. Durante a Terceira República Francesa, muitas das obras de arte e afrescos foram destruídos ou cobertos. Em 1906, tornou-se num museu nacional e permanece em constante restauro, mas aberto ao público.A partir de 1995, o Palácio dos Papas, juntamente com o Centro Histórico de Avinhão, passou a estar classificado na Lista do Património Mundial da UNESCO, com os critérios culturais i, ii e iv.
  • Az avignoni pápai palota a legnagyobb középkori gótikus épület. A pápai székhely, amely egyidejűleg erődként és palotaként szolgált, a 14. században a nyugati kereszténység szimbóluma volt. A palota hat konklávé színhelye volt: itt választották pápává XII. Benedeket 1335-ben ; VI. Kelement 1342-ben, VI. Incét 1352-ben, V. Orbánt 1362-ben, XI. Gergelyt 1370-ben és XIII. Benedek ellenpápát 1394-ben.A palota két épületből áll, XII. Benedek régi palotájából, amely valódi erőd és VI. Kelemen új palotájából, amely a legfényűzőbb az avignoni pápai építmények közül. Nemcsak a legnagyobb gótikus épület, hanem a nemzetközi gótikus stílus kifejezője a maga teljességében. Az építület és a díszítés a legjobb francia építészek, Pierre Peysson és a de Loubières-nek nevezett Jean du Louvres, illetve a sienai iskola legnevesebb freskófestői, Simone Martini és Matteo Giovanetti együttműködésének gyümölcse.Ráadásul az avignoni pápai könyvtár, amely a kor Európájának a legnagyobbja volt a 2000 kötetével, maga köré gyűjtötte a szépirodalomért rajongó klerikusok csoportját, köztük Petrarcát, a humanizmus megteremtőjét, míg a Kelemen-féle kápolna (Grande Chapelle) a zeneszerzőket, énekeseket és zenészeket vonzotta.A palota volt az a hely, amely lehetővé tette az egyház életmódjának és szervezetének teljes átalakítását. Elősegítette a szolgáltatások központosítását, a funkciók alkalmazkodását a pápai igényekhez és lehetővé tette egy valódi pápai adminisztráció kialakítását. A római kúria létszáma, amely a 13. század végén 200 fő volt, a 14. század elejére 300 főnyire nőtt, hogy 1316-ban elérje az 500 főt. Őket egy laikusokból álló környezet segítette, akik szintén a palotán belül dolgoztak.Az épület, amely struktúrájával lehetővé tette az egyház további működését és küldetésének végrehajtását, lényegében feleslegessé vált, amikor a pápai székhely visszakerült Rómába. A keleti és nyugati egyház közötti megbékélés reménye, illetve az itáliai pápai állam pacifikálása tette lehetővé a pápák visszatérését, ezzel együtt Avignon jelentőségének hanyatlását.A pápai székhely áthelyezését jelentősen befolyásolták V. Orbán és az utána következő XI. Gergely pápák, akik fontosnak tartották, hogy a pápai székhely visszatérjen Péter apostol városába. A francia klérus aktív ellenállása Gergelyt sokáig megakadályozta terve megvalósításában, de végül mégis Rómába helyezte át a székhelyét. Ezzel azonban előidézte a nagy nyugati egyházszakadást is, amely negyven éven át megosztotta a pápai hatalmat.1995 óta a pápai palota, Avignon történelmi központjával együtt az UNESCO Világörökség része.
  • Il Palazzo dei Papi (in francese: Palais des Papes) di Avignone, in Francia è uno dei più grandi e importanti edifici gotici medievali in Europa. Dal 1840 è monumento storico di Francia e dal 1995 patrimonio mondiale dell'umanità.
  • Der Papstpalast zu Avignon (frz. Palais des Papes) war zwischen 1335 und 1430 die Residenz verschiedener Päpste und Gegenpäpste.Avignon ist als alte Papststadt bekannt. 1309 siedelte sich der Papst Clemens V. hier an (Avignonesisches Papsttum). Sechs weitere Päpste und fünf Gegenpäpste haben nach ihm in Avignon residiert.Der Palast gehört mit der Altstadt von Avignon zum Weltkulturerbe. Der Ehrenhof des Palastes wurde vom französischen Staat mit dem Europäischen Kulturerbe-Siegel ausgezeichnet.
  • アヴィニョン教皇庁(フランス語: Palais des papes d'Avignon, ラテン語: Palatium paparum)は、1309年から1377年まで7代にわたる教皇のアヴィニョン捕囚から教会大分裂の時代、南フランスのアヴィニョンに設けられていた教皇宮殿(ローマ教皇庁)。アヴィニョンに教皇が遷座された原因は、1303年の教皇ボニファティウス8世の死後、枢機卿団が分裂して教皇選挙の実施に困難が生じたこと、および、アナーニ事件の事後処理に絡んでフランス王国の王フィリップ4世(端麗王)の干渉に求められるが、これらに加えイタリア半島におけるローマ教皇領での無政府状態がそれに拍車をかけた。
  • Avignongo Aita Santuen jauregia (frantsesez: Palais des papes d'Avignon) Frantziako Provence-Alpes-Côte d'Azur eskualdeko Vaucluse departamentuko Avignon hirian dagoen jauregia da. Europako Erdi Aroko eraikin gotiko garrantzitsuenen artean sailkatzen da. 1995. urtean UNESCO erakundeak Petit Palais museoa, Avignongo katedrala, Saint-Bénézet zubia eta Avignongo harresiekin batera Gizateriaren Ondare izendatu zuen.
  • Het Pausenpaleis (Frans: Palais des Papes) in Avignon (Frankrijk) is het grootste gotische bouwwerk uit de Middeleeuwen dat in Europa te vinden is. Het heeft een vloeroppervlak van 15 000 m² en twee binnenplaatsen. Het beschikt over twaalf torens. In de grootste toren zijn twee grote kapellen te vinden.
  • El Palau dels Papes d'Avinyó és la més gran de les construccions gòtiques de l'edat mitjana. Essent a la vegada fortalesa i palau, la residència papal durant el segle XIV fou ´la seu de la cristiandat occidental. Sis conclaves es van celebrar al palau de Avinyó que va culminar en l'elecció de Benet XII el 1335; Climent VI el 1342; Innocenci VI el 1352; Urbà V el 1362, Gregori XI el 1370, i Benet XIII el 1394.
dbpedia-owl:activeYearsStartYear
  • 1995-01-01 (xsd:date)
dbpedia-owl:criteria
  • (i) (ii) (iv)
dbpedia-owl:id
  • 228rev
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 229820 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 178329 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 667 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 109626360 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:année
  • 1924 (xsd:integer)
  • 1925 (xsd:integer)
  • 1969 (xsd:integer)
  • 1995 (xsd:integer)
  • 1998 (xsd:integer)
  • 2000 (xsd:integer)
prop-fr:annéePremièreÉdition
  • 1958 (xsd:integer)
prop-fr:collection
prop-fr:colonnes
  • 2 (xsd:integer)
prop-fr:commons
  • Category:Palais des Papes d'Avignon
prop-fr:commonsTitre
  • Le palais des papes
prop-fr:consultéLe
  • Septembre 2008
prop-fr:date
  • 2008-10-29 (xsd:date)
prop-fr:id
  • 228 (xsd:integer)
prop-fr:isbn
  • 2 (xsd:integer)
prop-fr:langue
  • fr
prop-fr:latitude
  • 43.950833 (xsd:double)
prop-fr:legende
  • Le palais des papes à Avignon
prop-fr:lienAuteur
  • Joseph Girard
prop-fr:lienÉditeur
  • PUF
  • éditions de Minuit
prop-fr:lieu
  • Avignon
  • Paris
  • La Pierre-qui-Vire
prop-fr:longitude
  • 4.807500 (xsd:double)
prop-fr:nom
  • Girard
  • Imbert
  • Renouard
  • Sautel
  • Vingtain
  • Centre historique d’Avignon : palais des papes, ensemble épiscopal et Pont d’Avignon
prop-fr:numéroDansCollection
  • 630 (xsd:integer)
prop-fr:oldid
  • 34737373 (xsd:integer)
prop-fr:plume
  • oui
prop-fr:prénom
  • Dominique
  • Joseph
  • Yves
  • abbé J.
prop-fr:subdivision
prop-fr:titre
  • Avignon et Villeneuve-lès-Avignon
  • Avignon, le palais des papes
  • Avignon. Histoire et Monuments
  • La Papauté à Avignon
  • Site officiel du palais des papes
  • Reportage sur le palais des papes sur horizon-provence.com
  • Évocation du vieil Avignon
prop-fr:type
  • Culturel
prop-fr:url
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:wikiquote
  • Palais des Papes
prop-fr:wikiquoteTitre
  • Le palais des papes
prop-fr:wikisource
  • Category:Palais des Papes d'Avignon
prop-fr:wikisourceTitre
  • Le palais des papes
prop-fr:wiktionary
  • palais
prop-fr:wiktionaryTitre
  • Palais
prop-fr:zone
  • 5 (xsd:integer)
prop-fr:éditeur
  • PUF
  • Éd. Zodiaque
  • Éd. Dominique Seguin
  • Éd. de Minuit
dcterms:subject
georss:point
  • 43.950833333333335 4.8075
rdf:type
rdfs:comment
  • Le palais des papes, à Avignon, est la plus grande des constructions gothiques du Moyen Âge. À la fois forteresse et palais, la résidence pontificale fut pendant le XIVe siècle le siège de la chrétienté d'Occident.
  • Papežský palác v Avignonu byl v letech 1335-1430 rezidencí papežů a vzdoropapežů. V roce 1309 přesídlením papeže Klementa V. do Avignonu začalo tzv. avignonské zajetí. Ve městě poté pobývalo šest dalších papežů a pět vzdoropapežů. Palác je spolu s místní katedrálou a historickém centrem města na seznamu světového dědictví.
  • Папский дворец (фр. Palais des papes d'Avignon) — памятник истории и архитектуры в Авиньоне, Франция. Объект Всемирного наследия ЮНЕСКО и один из крупнейших дворцов в Европе. Место проведения ежегодного театрального фестиваля.
  • El palacio de los papas (en francés, Palais des Papes) en Aviñón, Francia es uno de los más grandes e importantes edificios góticos medievales de Europa. Es uno de los muchos lugares a los que se llama «Palacio de los Papas». Forma parte del Patrimonio de la Humanidad desde el año 1995, junto con el Petit Palais, la catedral y puente sobre el Ródano, además del antiguo recinto amurallado. Desde el año 2007 es considerado como Patrimonio europeo.
  • Il Palazzo dei Papi (in francese: Palais des Papes) di Avignone, in Francia è uno dei più grandi e importanti edifici gotici medievali in Europa. Dal 1840 è monumento storico di Francia e dal 1995 patrimonio mondiale dell'umanità.
  • Der Papstpalast zu Avignon (frz. Palais des Papes) war zwischen 1335 und 1430 die Residenz verschiedener Päpste und Gegenpäpste.Avignon ist als alte Papststadt bekannt. 1309 siedelte sich der Papst Clemens V. hier an (Avignonesisches Papsttum). Sechs weitere Päpste und fünf Gegenpäpste haben nach ihm in Avignon residiert.Der Palast gehört mit der Altstadt von Avignon zum Weltkulturerbe. Der Ehrenhof des Palastes wurde vom französischen Staat mit dem Europäischen Kulturerbe-Siegel ausgezeichnet.
  • アヴィニョン教皇庁(フランス語: Palais des papes d'Avignon, ラテン語: Palatium paparum)は、1309年から1377年まで7代にわたる教皇のアヴィニョン捕囚から教会大分裂の時代、南フランスのアヴィニョンに設けられていた教皇宮殿(ローマ教皇庁)。アヴィニョンに教皇が遷座された原因は、1303年の教皇ボニファティウス8世の死後、枢機卿団が分裂して教皇選挙の実施に困難が生じたこと、および、アナーニ事件の事後処理に絡んでフランス王国の王フィリップ4世(端麗王)の干渉に求められるが、これらに加えイタリア半島におけるローマ教皇領での無政府状態がそれに拍車をかけた。
  • Avignongo Aita Santuen jauregia (frantsesez: Palais des papes d'Avignon) Frantziako Provence-Alpes-Côte d'Azur eskualdeko Vaucluse departamentuko Avignon hirian dagoen jauregia da. Europako Erdi Aroko eraikin gotiko garrantzitsuenen artean sailkatzen da. 1995. urtean UNESCO erakundeak Petit Palais museoa, Avignongo katedrala, Saint-Bénézet zubia eta Avignongo harresiekin batera Gizateriaren Ondare izendatu zuen.
  • Het Pausenpaleis (Frans: Palais des Papes) in Avignon (Frankrijk) is het grootste gotische bouwwerk uit de Middeleeuwen dat in Europa te vinden is. Het heeft een vloeroppervlak van 15 000 m² en twee binnenplaatsen. Het beschikt over twaalf torens. In de grootste toren zijn twee grote kapellen te vinden.
  • El Palau dels Papes d'Avinyó és la més gran de les construccions gòtiques de l'edat mitjana. Essent a la vegada fortalesa i palau, la residència papal durant el segle XIV fou ´la seu de la cristiandat occidental. Sis conclaves es van celebrar al palau de Avinyó que va culminar en l'elecció de Benet XII el 1335; Climent VI el 1342; Innocenci VI el 1352; Urbà V el 1362, Gregori XI el 1370, i Benet XIII el 1394.
  • Pałac papieski w Avignionie (fr., Palais des papes oks. Palais dei Papas) - dawna rezydencja papieży wzniesiona w XIV wieku w okresie niewoli awiniońskiej, kiedy to w latach 1309-1377 Avignon pełnił tymczasowo rolę Stolicy Apostolskiej. Liczący ponad 15,000 m powierzchni wszystkich pomieszczeń pałac do dziś należy do największych gotyckich założeń zamkowych w Europie.
  • Az avignoni pápai palota a legnagyobb középkori gótikus épület. A pápai székhely, amely egyidejűleg erődként és palotaként szolgált, a 14. században a nyugati kereszténység szimbóluma volt. A palota hat konklávé színhelye volt: itt választották pápává XII. Benedeket 1335-ben ; VI. Kelement 1342-ben, VI. Incét 1352-ben, V. Orbánt 1362-ben, XI. Gergelyt 1370-ben és XIII. Benedek ellenpápát 1394-ben.A palota két épületből áll, XII. Benedek régi palotájából, amely valódi erőd és VI.
  • The Palais des Papes (English: Papal palace, lo Palais dei Papas in Occitan) is a historical palace in Avignon, southern France, one of the largest and most important medieval Gothic buildings in Europe. One time fortress and palace, the papal residence was the seat of Western Christianity during the 14th century.
  • O Palácio dos Papas (em francês Palais des Papes) em Avinhão, França, é uma das maiores e mais importantes construções góticas da Idade Média na Europa. Ao mesmo tempo fortaleza e palácio, a residência pontifícia foi, durante o século XIV, a sede da cristandade do Ocidente. Avinhão tornou-se na residência dos Papas em 1309, quando o Papa Clemente V, não querendo voltar a Roma depois do caos da sua eleição, mudou a Corte Papal para Avinhão.
rdfs:label
  • Palais des papes d'Avignon
  • Avignongo Aita Santuen jauregia
  • Palacio papal de Aviñón
  • Palais des Papes
  • Palau dels Papes
  • Palazzo dei Papi
  • Palácio dos Papas de Avinhão
  • Papežský palác v Avignonu
  • Papstpalast (Avignon)
  • Pausenpaleis (Avignon)
  • Pałac papieski w Awinionie
  • Pápai palota (Avignon)
  • Папский дворец (Авиньон)
  • アヴィニョン教皇庁
owl:sameAs
geo:lat
  • 43.950832 (xsd:float)
geo:long
  • 4.807500 (xsd:float)
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
foaf:name
  • Centre historique d’Avignon : palais des papes, ensemble épiscopal etPont d’Avignon
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:lieu of
is prop-fr:monument of
is prop-fr:scènes of
is foaf:primaryTopic of