L’orthographe (des racines grecques ὀρθός / orthὀs, « droit, correct », et γραφή / graphḗ, « écriture ») désigne l'ensemble des normes qui règlent la façon d'écrire dans une langue. Toutes les langues n'ont pas connu cette standardisation de leur écriture, certaines n'ayant pas un rayonnement justifiant une telle normalisation, d'autres, comme le latin ayant adopté d'emblée une écriture respectant droitement la langue à transcrire.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • L’orthographe (des racines grecques ὀρθός / orthὀs, « droit, correct », et γραφή / graphḗ, « écriture ») désigne l'ensemble des normes qui règlent la façon d'écrire dans une langue. Toutes les langues n'ont pas connu cette standardisation de leur écriture, certaines n'ayant pas un rayonnement justifiant une telle normalisation, d'autres, comme le latin ayant adopté d'emblée une écriture respectant droitement la langue à transcrire. En fait, dès qu'une langue dépasse le simple cadre du parler dialectal ou régional, son nombre de locuteurs devenant plus important, on est souvent contraint de fixer des règles afin de faciliter la compréhension mutuelle des locuteurs à travers les écrits.
  • Ortografi (bahasa Yunani: ὀρθός orthós "benar"; γράφειν gráphein "menulis") adalah sistem ejaan suatu bahasa atau gambaran bunyi bahasa yang berupa tulisan atau lambang. Ortografi antara lain meliputi masalah ejaan, kapitalisasi, pemenggalan kata, serta tanda baca. Ortografi memerikan himpunan yang digunakan simbol (grafem dan diakritik) serta aturan penulisan simbol-simbol tersebut.
  • A helyesírás egy nyelv írott változatának szabályozását szolgáló társadalmi norma. – Használatos az ortográfia elnevezés is, a görög ορθο ortho- („helyes”) és γραφειν graphein („írni”) szavakból.Rendszerint tartalmazza az írásrendszer elemeit (az ábécét), a szóelemek, szavak és mondatok egymáshoz kapcsolásának szabályait, eligazít a tulajdonnevek és az írásjelek használatáról (központozás), valamint az elválasztásról. A helyesírás körébe tartozik nemcsak a szabályrendszer, hanem az egyes közszavak és tulajdonnevek írása is. Írásukban (különösen a neveknél) a hagyomány néha nagyobb szerepet kap, mint a logika. A kérdéses szavakat, kifejezéseket, tulajdonneveket helyesírási szótárakban gyűjtik össze; a közszavakról az értelmező szótárak is tájékoztatnak.A kiadványt, amely ezt leírja, szabályzatnak nevezik; a magyar helyesírás esetén ez A magyar helyesírás szabályai. A helyesírást hagyományosan a nyelvtanok részeként tárgyalták. A helyesírás mögött rendszerint valamely elismert tudományos testület áll (mint Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia, lásd még Nyelvi szabályozó intézmények listája).Vannak nyelvek, amelyeknek nincs központi szabályozó testületük, így irányadónak tekintett szabályzatuk, tehát lényegében egységes helyesírásuk sincs. Legismertebb példa az angol, amely számos országban hivatalos nyelv, de egy országon belül is jelentősek lehetnek az írásmód-ingadozások. A szavak írásmódja erősen rögzült a hagyományokban, melyeket külön szabályzat nélkül is tiszteletben tartanak, míg az egyes egyetemek, lapkiadók, közintézmények által kiadott útmutatók az ingadozó szokások közül választják ki az adott intézmény kiadványaiban követendő formát. Ez az ingadozás leginkább a központozásban érhető tetten, ami szokatlan lehet pl. a részletes szabályozáshoz szokott magyar anyanyelvű tanulók számára. Hasonló a helyzet a három fő és több kisebb nyelvjárásra oszló svéd nyelvvel is: itt sincs egységes helyesírási szabályzat.A helyesírás követésére általában nem vonatkozik törvényi szabályozás; a hivatalos kiadványok esetén és a legtöbb szerkesztőségben, nyomdában azonban általános követelmény ennek betartása. Az egyéb területeken (például posta, térképészet) egyéb szabványok és konvenciók egészíthetik ki.A nyelv folyamatosan változik, de a helyesírás általában az állandóságot és az egységességet igyekszik fenntartani (a közkeletű alakváltozatokat általában megengedi). Időnként azonban elkerülhetetlenné válik a megújítása, s ilyenkor alapelveit megőrizve megpróbálják az aktuális követelményekhez igazítani (pl. frissesség, ventilátor, konkurencia stb.)Az egyes nyelvek helyesírására sajátos alapelvek jellemzőek, amelyek nyelvenként jelentősen eltérhetnek. – Egyik legalapvetőbb ezek közül az etimologikus vs. fonetikus írás különbsége: hogy a szavakat inkább hagyományos alakjukban írja-e le (mint az angol vagy a francia), vagy inkább a modern kiejtésük szerint (mint – túlnyomórészt – a német, az olasz vagy a magyar).További kérdések, amelyeket az egyes nyelvekben más és más módon dönthetnek el: amennyiben latin betűs írású nyelv, akkor a latin ábécében nem szereplő hangjait betűkombinációkkal fejezi-e ki (mint az angol), vagy mellékjeles betűkkel (mint például a cseh), esetleg a kettő egyaránt előfordul (mint a németben: ä=ae, ö=oe, ü=ue, ß=ss). az önálló fogalmakat kifejező összetételeket inkább különírja-e (mint az angol), vagy inkább egybe (mint a német vagy a magyar); az elválasztás inkább történeti-etimológiai alapon történik-e (mint az angolban), vagy a inkább kiejtett szótagok alapján (mint javarészt a magyarban); az idegen eredetű közszavakat és tulajdonneveket inkább eredeti formájukban veszi-e át (mint a magyar, a latin betűs nyelvek esetén), vagy inkább átírják kiejtett alakjuk szerint (mint a lengyel vagy a horvát).Fontos megjegyezni, hogy számos esetben kompromisszumos megoldásokkal élnek.A helyesírás, mivel normatív (preskriptív, előíró) jellegű, bár szorosan a nyelvtudományra épül, szigorúan véve nem része annak (lásd még nyelvművelés). A tudományról való mai fogalmaink szerint a nyelvtudomány is csak deskriptív jellegű lehet, azaz nem tűzhet ki mást feladatként, mint hogy leírja a nyelv jellegét, működését, szabályszerűségeit, változásait – bárminemű minősítés vagy előírás nélkül.A helyesírásnak egyfelől praktikus jelentősége van: egységes jellegénél fogva megkönnyíti az olvasást, a szavak felismerését. Különösen is igaz ez azokra a nyelvekre, amelyek szóelemző írásmódot használnak: itt azonnal látszik a szavakon, hogy miből erednek, a kétértelműségeknek jóval kisebb tere marad – ugyanez viszont (legalábbis kezdetben) nehezítheti a hangos felolvasást.Ezenkívül társadalmi szerepe is jelentős: ismerete, ill. követése vagy ennek hiánya esetenként hatással lehet az illető (szakmai vagy emberi) megítélésére, akár karrierjére is. – A helyesírás egy adott formája része lehet bizonyos fokig a nemzeti identitásnak (például a franciánál); kifejezhet valamilyen szintű elkülönülést (mint az amerikai, a brit angoltól).A helyesírás megváltoztatásának oka lehet, hogy rég meglévő tendenciákat szentesítsen, vagy hogy új ötleteket ültessen át a gyakorlatba. A módosítás (mértékétől függően) jelentős társadalmi visszhangot kelthet, egyetértésre vagy elutasításra találhat. – A helyesírás közéleti szerepének példája lehet a (németországi) német helyesírás reformja, amelyre 2005-ig volt esedékes az átállás: néhányan örömmel fogadtak, mások viszont, többek közt elismert írók, ill. könyv- és lapnyomdák, elutasították. Ausztria, Belgium, Liechtenstein, Luxemburg, Olaszország és Svájc németül beszélő közösségei szintén mereven elutasítják bevezetését. Az elutasítás okai közé tartozhatott, hogy az új helyesírás az egybeírással különböző alakú és jelentésű szavak közt hozott létre homonímiát (például allein stehend és alleinstehend 'egyedül álló' és 'egyedülálló', ezután egységesen egybeírva), bár a szövegkörnyezetből ezután is kiderülhet a különbségük.A helyesírástól való eltérés szándékos is lehet. Kifejezhet humort, megvetést (például személynevek kisbetűs és egybeírása), vagy éppen alternatív törekvéseket, a tekintély(elvűség) elutasítását; a nyelvi játék(osság) eszköze is lehet. – Az írói vagy költői szabadság fogalmába általában a helyesírást is beleértik.A helyesírási képességet befolyásolhatják egyes képesség zavarok, mint a diszlexia és diszgráfia (rendszerint együtt jelentkezik e kettő), amely zavarok mértéke ugyan csökkenthető, de a tudomány jelen állása szerint „nem gyógyítható” (mert nem betegség) vagy végleg nem szüntethető meg. Egyes közvélekedéssel szemben szimplán önakarattal nem küszöbölhetők ki ezek a zavarok. Habár a helyesírás a szabályoknak köszönhetően tanulható, de a mindennapi sikeres használatban jelentős szerepet játszik, hogy milyen a velünk született nyelvi készségünk. Ugyanis normál esetben nem elemzünk minden leírt szót aprólékosan, hiszen így az írás rendkívül lassú, nehézkes és fárasztó lenne. Brit kutatások kimutatták, hogy nem csak, hogy nem elemezzük a szavakat hanem lényegében csak a szavak vége és elejét nézzük és a szóközepén összekevert betűk nem különösképp nehezítik például a folyékony olvasást.
  • Правописът (ортографията) е система от валидни за даден език норми (правила) на писане като: писмено отбелязване на отделните думи и техните значими части — представки, корени, наставки, окончания; писането на сложни думи - слято, полуслято и разделно; използването на главни и малки букви; сричкопренасянето на части от думи на нов ред;Правописът също така обхваща и правила за правилното поставяне на препинателни знаци (пунктуация), изписането на съкращения и, евентуално, транскрипцията на чужди имена и думи в съответния език, транслитерацията на писмената система да дадения език в друга писмена система (например, транслитерация на българско писмо с латиница).
  • La ortografía (del latín orthographia y del griego ὀρθογραφία) es el conjunto de reglas y convenciones que rigen el sistema de escritura normalmente establecido para una lengua estándar.
  • L'ortografia è la parte della grammatica costituita dall'insieme delle norme che regolano il modo corretto di scrivere secondo il sistema di scrittura di una data lingua. In grafemica, il termine "sistema di scrittura" è preferito a "ortografia".L'ortografia va distinta dalla tipografia e dai disturbi specifici della scrittura, quali la disgrafia e la disortografia.
  • Ortografia (grekotik, ortho: zuzena; grafia: idazketa) hizkuntza baten idazteko ikur sorta da, baita hauek nola erabili eta idazketa zuzena burutzeko arauak definitzen dituen jakintza alorra ere. Euskal alfabetoak, esate baterako, hogeita zazpi letrak osatzen dute, eta euskararen ortografia letra horiek erabiliz zuzen idazteko arauek osatzen dute.
  • Die Orthografie oder Orthographie (griechisch ὀρθός orthós ‚aufrecht‘, ‚richtig‘ und -grafie) oder Rechtschreibung (seit der zweiten Hälfte des 16. Jahrhunderts als Übersetzung des griech.-lat. Terminus orthographia) ist die allgemein übliche Schreibweise der Wörter einer Sprache in der verwendeten Schrift. Eine davon abweichende Schreibung wird allgemein als Rechtschreibfehler bezeichnet.
  • Правописание, орфогра́фия (др.-греч. ὀρθογραφία, от ὀρθός — «правильный» и γράφω — «пишу») — единообразие передачи слов и грамматических форм речи на письме. Также свод правил, обеспечивающий это единообразие, и занимающийся им раздел прикладного языкознания.Орфография — раздел лингвистики, изучающий правильность написания слова при письме.Единообразие написания сглаживает индивидуальные и диалектные особенности произношения, что способствует взаимопониманию, когда возможность переспросить ограничена.
  • 正書法(せいしょほう、Orthography)とは、言語を文字で正しく記述する際のルールの集合のことである。「正書法」を示す英語の Orthography は、ギリシア語の ορθός(orthos、「正しい」)と γραφή (graphe、「書くこと」)から来ている。現在では、スペリング、句読点などの約物の打ち方、大文字・小文字の使い分けなども含んだ意味となっている。正書法はタイポグラフィとは別個のものである。文字記号音節文字アルファベットアブジャド (abjad)アブギダ (abugida)記述のルールと要素綴り字(スペリング) - どの文字をどの音または意味や文法的機能に当てるかという規則仮名遣い歴史的仮名遣現代仮名遣い約物校合大文字・小文字ダイアクリティカルマーク合字筆順永字八法部首
  • Ortografia deriva das palavras gregas ortho (ορθο no alfabeto grego) que significa "correto" e graphos (γραφος) que significa "escrita". A ortografia é a parte da gramática normativa que ensina a escrever corretamente as palavras de uma línguadefinindo, nomeadamente, o conjunto de símbolos (letras e sinais diacríticos), a forma como devem ser usados, a pontuação, o uso de maiúsculas, etc. É o conjunto de regras estabelecidas pela gramática normativa.Apesar de oficialmente sancionada, a ortografia não é mais do que uma tentativa de transcrever os sons de uma determinada língua em símbolos escritos. Esta transcrição costuma se dar sempre por aproximação e raramente está isenta de ambiguidades.Um dos sistemas ortográficos mais complexos é o da língua japonesa, que usa uma combinação de várias centenas de caracteres ideográficos, o kanji, de origem chinesa, dois silabários, katakana e hiragana, e ainda o alfabeto latino, a que dão o nome romaji. Todas as palavras em japonês podem ser escritas em katakana, hiragana ou romaji. E a maioria delas também pode ser identificada por caracteres kanji. A escolha de um tipo de escrita depende de vários fatores, nomeadamente o uso mais habitual, a facilidade de leitura ou até as opções estilísticas de quem escreve.
  • Pravopis (též ortografie či starším pravopisem orthografie, z řeckého ορθογραφία, což je složenina ze slov ορθος (orthos) správný a γραφος (grafos) píšící), je ustálený způsob záznamu zvukové podoby spisovného jazyka systémem grafických znaků. Obecně bývá uznáván pravopis vyhlášený příslušnou státní nebo vědeckou institucí nebo významným odborníkem nebo užívaný významnou skupinou uživatelů jazyka. V rozporu s určitým pravopisem je psaní s chybami nebo užívání jiného pravopisu.
  • 언어의 맞춤법( - 法) 또는 철자법(綴字法)은 특정한 필기 체계를 사용하여 언어를 쓸 때 올바른 방법을 지시하는 지침이다. 맞춤법은 타이포그래피와 구별된다.
  • Ortografia (z gr. ορθο-, ortho- = poprawny, γραφος, grafos = piszący) inaczej pisownia – zbiór zasad i norm regulujących sposób zapisu słów danego języka za pomocą liter alfabetu lub innych symboli. W skład zasad ortograficznych wchodzą również zasady dotyczące interpunkcji, natomiast typografia jest osobnym zagadnieniem.
  • Ortografi, yazı sistemleri arasındaki geçişi sağlamak üzerine yazı sistemlerini inceleyen bilim dalıdır. Dilbilimin alt dallarından olan sesbilim içerisinde yer alır. Bir dil için farklı semboller kullanarak gösterilen sesleri farklı bir sembol sistemine aktarırken ortaya çıkan sorunların çözümü üzerine yoğunlaşır.Ortografi, Diyakritik işaretlerin doğru kullanılması ile de ilgilenir. Diyakritik işaretler, noktalama işaretlerinden farklı olarak harflerin ses değerlerini değiştirir.
  • An orthography is the methodology of writing a language. It includes rules of spelling,hyphenation, capitalization, word breaks, emphasis, and punctuation.Most significant languages in the modern era are written down, and for most such languages a standard orthography has developed, often based on a standard variety of the language, and thus exhibiting less dialect variation than the spoken language. Sometimes there may be variation in a language's orthography, as between American and British spelling in the case of English. If a language uses multiple writing systems, it may have distinct orthographies, as is the case with Kurdish, Uyghur, Serbian, Inuktitut and Turkish. In some cases orthography is regulated by bodies such as language academies, although for many languages (including English) there are no such authorities, and orthography develops through less formal processes.Orthography is distinct from typography, which is concerned with principles of typesetting.
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 15194 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 10149 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 37 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110864120 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:wikiquote
  • Orthographe
prop-fr:wiktionary
  • orthographe
dcterms:subject
rdfs:comment
  • L’orthographe (des racines grecques ὀρθός / orthὀs, « droit, correct », et γραφή / graphḗ, « écriture ») désigne l'ensemble des normes qui règlent la façon d'écrire dans une langue. Toutes les langues n'ont pas connu cette standardisation de leur écriture, certaines n'ayant pas un rayonnement justifiant une telle normalisation, d'autres, comme le latin ayant adopté d'emblée une écriture respectant droitement la langue à transcrire.
  • Ortografi (bahasa Yunani: ὀρθός orthós "benar"; γράφειν gráphein "menulis") adalah sistem ejaan suatu bahasa atau gambaran bunyi bahasa yang berupa tulisan atau lambang. Ortografi antara lain meliputi masalah ejaan, kapitalisasi, pemenggalan kata, serta tanda baca. Ortografi memerikan himpunan yang digunakan simbol (grafem dan diakritik) serta aturan penulisan simbol-simbol tersebut.
  • Правописът (ортографията) е система от валидни за даден език норми (правила) на писане като: писмено отбелязване на отделните думи и техните значими части — представки, корени, наставки, окончания; писането на сложни думи - слято, полуслято и разделно; използването на главни и малки букви; сричкопренасянето на части от думи на нов ред;Правописът също така обхваща и правила за правилното поставяне на препинателни знаци (пунктуация), изписането на съкращения и, евентуално, транскрипцията на чужди имена и думи в съответния език, транслитерацията на писмената система да дадения език в друга писмена система (например, транслитерация на българско писмо с латиница).
  • La ortografía (del latín orthographia y del griego ὀρθογραφία) es el conjunto de reglas y convenciones que rigen el sistema de escritura normalmente establecido para una lengua estándar.
  • L'ortografia è la parte della grammatica costituita dall'insieme delle norme che regolano il modo corretto di scrivere secondo il sistema di scrittura di una data lingua. In grafemica, il termine "sistema di scrittura" è preferito a "ortografia".L'ortografia va distinta dalla tipografia e dai disturbi specifici della scrittura, quali la disgrafia e la disortografia.
  • Ortografia (grekotik, ortho: zuzena; grafia: idazketa) hizkuntza baten idazteko ikur sorta da, baita hauek nola erabili eta idazketa zuzena burutzeko arauak definitzen dituen jakintza alorra ere. Euskal alfabetoak, esate baterako, hogeita zazpi letrak osatzen dute, eta euskararen ortografia letra horiek erabiliz zuzen idazteko arauek osatzen dute.
  • Die Orthografie oder Orthographie (griechisch ὀρθός orthós ‚aufrecht‘, ‚richtig‘ und -grafie) oder Rechtschreibung (seit der zweiten Hälfte des 16. Jahrhunderts als Übersetzung des griech.-lat. Terminus orthographia) ist die allgemein übliche Schreibweise der Wörter einer Sprache in der verwendeten Schrift. Eine davon abweichende Schreibung wird allgemein als Rechtschreibfehler bezeichnet.
  • 正書法(せいしょほう、Orthography)とは、言語を文字で正しく記述する際のルールの集合のことである。「正書法」を示す英語の Orthography は、ギリシア語の ορθός(orthos、「正しい」)と γραφή (graphe、「書くこと」)から来ている。現在では、スペリング、句読点などの約物の打ち方、大文字・小文字の使い分けなども含んだ意味となっている。正書法はタイポグラフィとは別個のものである。文字記号音節文字アルファベットアブジャド (abjad)アブギダ (abugida)記述のルールと要素綴り字(スペリング) - どの文字をどの音または意味や文法的機能に当てるかという規則仮名遣い歴史的仮名遣現代仮名遣い約物校合大文字・小文字ダイアクリティカルマーク合字筆順永字八法部首
  • Pravopis (též ortografie či starším pravopisem orthografie, z řeckého ορθογραφία, což je složenina ze slov ορθος (orthos) správný a γραφος (grafos) píšící), je ustálený způsob záznamu zvukové podoby spisovného jazyka systémem grafických znaků. Obecně bývá uznáván pravopis vyhlášený příslušnou státní nebo vědeckou institucí nebo významným odborníkem nebo užívaný významnou skupinou uživatelů jazyka. V rozporu s určitým pravopisem je psaní s chybami nebo užívání jiného pravopisu.
  • 언어의 맞춤법( - 法) 또는 철자법(綴字法)은 특정한 필기 체계를 사용하여 언어를 쓸 때 올바른 방법을 지시하는 지침이다. 맞춤법은 타이포그래피와 구별된다.
  • Ortografia (z gr. ορθο-, ortho- = poprawny, γραφος, grafos = piszący) inaczej pisownia – zbiór zasad i norm regulujących sposób zapisu słów danego języka za pomocą liter alfabetu lub innych symboli. W skład zasad ortograficznych wchodzą również zasady dotyczące interpunkcji, natomiast typografia jest osobnym zagadnieniem.
  • Ortografi, yazı sistemleri arasındaki geçişi sağlamak üzerine yazı sistemlerini inceleyen bilim dalıdır. Dilbilimin alt dallarından olan sesbilim içerisinde yer alır. Bir dil için farklı semboller kullanarak gösterilen sesleri farklı bir sembol sistemine aktarırken ortaya çıkan sorunların çözümü üzerine yoğunlaşır.Ortografi, Diyakritik işaretlerin doğru kullanılması ile de ilgilenir. Diyakritik işaretler, noktalama işaretlerinden farklı olarak harflerin ses değerlerini değiştirir.
  • Правописание, орфогра́фия (др.-греч. ὀρθογραφία, от ὀρθός — «правильный» и γράφω — «пишу») — единообразие передачи слов и грамматических форм речи на письме.
  • Ortografia deriva das palavras gregas ortho (ορθο no alfabeto grego) que significa "correto" e graphos (γραφος) que significa "escrita". A ortografia é a parte da gramática normativa que ensina a escrever corretamente as palavras de uma línguadefinindo, nomeadamente, o conjunto de símbolos (letras e sinais diacríticos), a forma como devem ser usados, a pontuação, o uso de maiúsculas, etc.
  • An orthography is the methodology of writing a language. It includes rules of spelling,hyphenation, capitalization, word breaks, emphasis, and punctuation.Most significant languages in the modern era are written down, and for most such languages a standard orthography has developed, often based on a standard variety of the language, and thus exhibiting less dialect variation than the spoken language.
  • A helyesírás egy nyelv írott változatának szabályozását szolgáló társadalmi norma. – Használatos az ortográfia elnevezés is, a görög ορθο ortho- („helyes”) és γραφειν graphein („írni”) szavakból.Rendszerint tartalmazza az írásrendszer elemeit (az ábécét), a szóelemek, szavak és mondatok egymáshoz kapcsolásának szabályait, eligazít a tulajdonnevek és az írásjelek használatáról (központozás), valamint az elválasztásról.
rdfs:label
  • Orthographe
  • Helyesírás
  • Orthographie
  • Orthography
  • Ortografi
  • Ortografi
  • Ortografia
  • Ortografia
  • Ortografia
  • Ortografia
  • Ortografia
  • Ortografía
  • Pravopis
  • Орфография
  • Правопис
  • 正書法
  • 맞춤법
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of