On appelle orateurs attiques les grands orateurs (en grec ancien ῥήτωρ / rhêtôr en grec ancien) ou logographes, du Ve et du IVe siècle av. J.-C. dont le style de discours a été traditionnellement opposé sur le fond et sur la forme au style d'Asie mineure, dit l'asianisme. Leur liste varie suivant les auteurs, mais on retient généralement dix noms, donnés par le pseudo-Plutarque et dont l'origine remonterait à Caecilius de Calé Acté et Denys d'Halicarnasse.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • On appelle orateurs attiques les grands orateurs (en grec ancien ῥήτωρ / rhêtôr en grec ancien) ou logographes, du Ve et du IVe siècle av. J.-C. dont le style de discours a été traditionnellement opposé sur le fond et sur la forme au style d'Asie mineure, dit l'asianisme. Leur liste varie suivant les auteurs, mais on retient généralement dix noms, donnés par le pseudo-Plutarque et dont l'origine remonterait à Caecilius de Calé Acté et Denys d'Halicarnasse. Antiphon, le premier dont les discours aient été publiés Andocide, amateur si l'on peut dire, car les discours que l'on a de lui touchent sa propre vie Démosthène, qui met son éloquence au service de ses convictions politiques Dinarque, logographe pro-macédonien Eschine, adversaire de Démosthène Hypéride, adversaire de Philippe comme Démosthène Isée, spécialiste des affaires d'héritage Isocrate, le rhéteur philosophe Lycurgue, adversaire de Philippe Lysias, spécialiste des plaidoyers civils
  • Tijdens de Alexandrijnse periode werd een canon opgesteld van tien "klassieke" Attische redenaars, die alle in de 5e en 4e eeuw v.Chr. hebben geleefd. In de meeste gevallen hebben ze allen verschillende retorische genres tegelijkertijd beoefend, maar veralgemenend kan men volgende indeling maken: de juridische welsprekendheid werd vooral beoefend door Antiphon (ca. 480-411 v.Chr.), Andocides (ca. 440-390 v.Chr.), Lysias (ca. 445-380 v.Chr.) en Isaeus (ca. 420-350 v.Chr.); de panegyrische welsprekendheid (d.i. pronk- en feestrede, waaronder ook de lijkrede valt) vooral door Isocrates (436-338 v.Chr.); de politieke welsprekendheid vooral door Demosthenes (384-322 v.Chr.), Lycurgus (ca. 390-325 v.Chr.), Hyperides (389-322 v.Chr.), Aeschines (389-314 v.Chr.) en Dinarchus (ca. 360-290 v.Chr.).
  • Si chiamano tradizionalmente oratori attici i grandi oratori o logografi, del V e del IV secolo a.C. elencati in modo differente a seconda degli autori. Si tratta generalmente di dieci nomi, elencati nel Canone alessandrino di Aristofane di Bisanzio e Aristarco di Samotracia.
  • Kanon dziesięciu mówców – to lista najwybitniejszych mówców attyckich, zestawiona przez Cecyliusza z Kaleakte (60-5 p.n.e.), retora, teoretyka attycyzmu. Są to: Antyfon, Andokides, Lizjasz, Izajos, Ajschines, Hyperejdes, Izokrates, Likurg z Aten, Demostenes, Dejnarchos.
  • Los diez oradores áticos fueron considerados los mayores oradores y logógrafos de la antigüedad clásica (siglos V y IV a. C.). Fueron incluidos en el Canon alejandrino, a veces llamado "Canon de los Diez", compilado por Aristófanes de Bizancio y Aristarco de Samotracia.
  • Els deu oradors àtics són els deu oradors considerats com els més grans de l'era clàssica (segles V-IV aC). La llista varia en funció dels autors, però majoritàriament coïncideix en els noms donats per Aristòfanes de Bizanci i Aristarc de Samotràcia: Antifont Andòcides Lísies Isòcrates Iseu Èsquines Licurg Demòstenes Hipèrides DeinarcLa seva obra va inspirar el moviment retòric posterior de l'aticisme.
  • The ten Attic orators were considered the greatest orators and logographers of the classical era (5th–4th century BCE). They are included in the "Alexandrian Canon" (sometimes called the "Canon of Ten") compiled by Aristophanes of Byzantium and Aristarchus of Samothrace.
  • アッティカ十大雄弁家(アッティカじゅうだいゆうべんか、ギリシャ語:Κανόνας των δέκα Αττικών ρητόρων)とは、古代ギリシア古典時代を代表する10人の雄弁家およびロゴグラポス(演説作家)たちのこと。
  • Die zehn Attischen Redner werden als die größten Redner und Logographen der klassischen Ära (5.–4. Jahrhundert v. Chr.) betrachtet. Sie sind im Alexandrinischen Kanon enthalten, der von den Philologen Aristophanes von Byzanz und Aristarchos von Samothrake kompiliert wurde.AntiphonAndokidesLysias IsokratesIsaiosAischinesLykurgos DemosthenesHypereidesDeinarchosIhr Werk inspirierte die spätere rhetorische Bewegung des Attizismus.
  • A tíz attikai szónok i. e. 5–4. században élt a klasszikus görög korban, őket tartották az akkori idők legnagyobb szónokainak és történetíróinak és ők szerepelnek az "alexandriai gyűjteményben" (más néven a „tízek gyűjteményében”), melyet bizánci Arisztophanész és szamothrakéi Arisztarkhosz állított össze: Aiszkhinész Andokidész Anthiphon Deinarkhosz Démoszthenész Hüpereidész Iszakiosz Iszokratész Lükorgosz LüsziaszA homéroszi időkig visszatekintve (i. e. 9–8 század), vagy még régebbre is, nagyra becsülték Görögországban az ékesszólás művészetét. Az égi és földi görög hősöknek dicsőségére vált, ha nemcsak a fegyverek, hanem az érvek összecsapásában is győztek. Az Iliaszban a harcos Akhilleuszt a „szavak és a tettek emberének” írja le Homérosz, mind a kettőt nagy erénynek tartva. Az i. e. 5. századig az ékesszólást hivatalosan nem tanítottak. Azonban a század közepén feltűnik egy szicíliai szónok, Korax, valamint az ő tanítványa, Teisziasz (talán egyazon személy) és megalkotják a szónoki elméletet, megírják a művészi szónoklás szabályait. I. e. 427-ben egy másik híres szicíliai szónok leontinoi Gorgiasz követként Athénba látogatott és beszédet mondott, amely láthatóan elkápráztatta a polgárokat. A gorgiászi szónoki felfogást, az új "szellemű" megközelítését a szónoklatnak -köztük az érvelés új ötleteit és kifejezési alakjait, illetve módszereit- fejleszti tovább a tízek egyike Iszokratész, egy i. e. 4. századi pedagógus és szónok. A szónoklattan végül a tíz attikai szónok tevékenysége által kapott központi szerepet az akkor kialakuló görög oktatási rendszerben és a mai időkre is hatással van tudományos és történetíró munkájuk.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 74011 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 7290 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 35 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 100460951 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:année
  • 1884 (xsd:integer)
  • 1893 (xsd:integer)
  • 1994 (xsd:integer)
  • 1995 (xsd:integer)
  • 1997 (xsd:integer)
  • 2002 (xsd:integer)
  • 2007 (xsd:integer)
prop-fr:auteur
  • Edwin Carawan
  • Ian Worthington
  • Jules Girard
  • Neil O’Sullivan
  • R. M. Smith
  • Richard Claverhouse Jebb
  • Stephen Usher
prop-fr:collection
  • Oxford Readings in Classical Studies
prop-fr:directeur
  • William J. Dominik
prop-fr:id
  • JGHyp
  • JGLys
prop-fr:isbn
  • 0 (xsd:integer)
  • 978 (xsd:integer)
prop-fr:lang
  • en
  • fr
prop-fr:lieu
  • Londres
  • Oxford
  • Londres et New York
prop-fr:numéro
  • 1 (xsd:integer)
prop-fr:pages
  • 404 (xsd:integer)
  • 480 (xsd:integer)
prop-fr:passage
  • 1 (xsd:integer)
  • 32 (xsd:integer)
  • 66 (xsd:integer)
  • 85 (xsd:integer)
  • 235 (xsd:integer)
  • 244 (xsd:integer)
prop-fr:périodique
  • Mnemosyne
prop-fr:sousTitre
  • From Antiphon to Isaeus
prop-fr:titre
  • A New Look at the Canon of the Ten Attic Orators
  • Attic Orators
  • Greek Oratory: Tradition and Originality
  • The Attic Orators
  • Études sur l'éloquence attique
prop-fr:titreChapitre
  • Démosthène dans l'affaire d'Harpale
  • Hypéride, sa vie et ses discours
  • L'atticisme dans Lysias
  • The Canon of the Ten Attic Orators
  • Caecilius, the “Canons” of Writers, and the Origins of Atticism
prop-fr:titreOuvrage
  • Persuasion : Greek rhetoric in action
  • Études sur l'éloquence attique
  • Roman Eloquence : Rhetoric in Society and Literature
prop-fr:url
prop-fr:volume
  • 48 (xsd:integer)
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:éditeur
  • Oxford University Press
  • Librairie Hachette
dcterms:subject
rdfs:comment
  • On appelle orateurs attiques les grands orateurs (en grec ancien ῥήτωρ / rhêtôr en grec ancien) ou logographes, du Ve et du IVe siècle av. J.-C. dont le style de discours a été traditionnellement opposé sur le fond et sur la forme au style d'Asie mineure, dit l'asianisme. Leur liste varie suivant les auteurs, mais on retient généralement dix noms, donnés par le pseudo-Plutarque et dont l'origine remonterait à Caecilius de Calé Acté et Denys d'Halicarnasse.
  • Si chiamano tradizionalmente oratori attici i grandi oratori o logografi, del V e del IV secolo a.C. elencati in modo differente a seconda degli autori. Si tratta generalmente di dieci nomi, elencati nel Canone alessandrino di Aristofane di Bisanzio e Aristarco di Samotracia.
  • Kanon dziesięciu mówców – to lista najwybitniejszych mówców attyckich, zestawiona przez Cecyliusza z Kaleakte (60-5 p.n.e.), retora, teoretyka attycyzmu. Są to: Antyfon, Andokides, Lizjasz, Izajos, Ajschines, Hyperejdes, Izokrates, Likurg z Aten, Demostenes, Dejnarchos.
  • Los diez oradores áticos fueron considerados los mayores oradores y logógrafos de la antigüedad clásica (siglos V y IV a. C.). Fueron incluidos en el Canon alejandrino, a veces llamado "Canon de los Diez", compilado por Aristófanes de Bizancio y Aristarco de Samotracia.
  • Els deu oradors àtics són els deu oradors considerats com els més grans de l'era clàssica (segles V-IV aC). La llista varia en funció dels autors, però majoritàriament coïncideix en els noms donats per Aristòfanes de Bizanci i Aristarc de Samotràcia: Antifont Andòcides Lísies Isòcrates Iseu Èsquines Licurg Demòstenes Hipèrides DeinarcLa seva obra va inspirar el moviment retòric posterior de l'aticisme.
  • The ten Attic orators were considered the greatest orators and logographers of the classical era (5th–4th century BCE). They are included in the "Alexandrian Canon" (sometimes called the "Canon of Ten") compiled by Aristophanes of Byzantium and Aristarchus of Samothrace.
  • アッティカ十大雄弁家(アッティカじゅうだいゆうべんか、ギリシャ語:Κανόνας των δέκα Αττικών ρητόρων)とは、古代ギリシア古典時代を代表する10人の雄弁家およびロゴグラポス(演説作家)たちのこと。
  • Die zehn Attischen Redner werden als die größten Redner und Logographen der klassischen Ära (5.–4. Jahrhundert v. Chr.) betrachtet. Sie sind im Alexandrinischen Kanon enthalten, der von den Philologen Aristophanes von Byzanz und Aristarchos von Samothrake kompiliert wurde.AntiphonAndokidesLysias IsokratesIsaiosAischinesLykurgos DemosthenesHypereidesDeinarchosIhr Werk inspirierte die spätere rhetorische Bewegung des Attizismus.
  • Tijdens de Alexandrijnse periode werd een canon opgesteld van tien "klassieke" Attische redenaars, die alle in de 5e en 4e eeuw v.Chr. hebben geleefd. In de meeste gevallen hebben ze allen verschillende retorische genres tegelijkertijd beoefend, maar veralgemenend kan men volgende indeling maken: de juridische welsprekendheid werd vooral beoefend door Antiphon (ca. 480-411 v.Chr.), Andocides (ca. 440-390 v.Chr.), Lysias (ca. 445-380 v.Chr.) en Isaeus (ca.
  • A tíz attikai szónok i. e. 5–4. században élt a klasszikus görög korban, őket tartották az akkori idők legnagyobb szónokainak és történetíróinak és ők szerepelnek az "alexandriai gyűjteményben" (más néven a „tízek gyűjteményében”), melyet bizánci Arisztophanész és szamothrakéi Arisztarkhosz állított össze: Aiszkhinész Andokidész Anthiphon Deinarkhosz Démoszthenész Hüpereidész Iszakiosz Iszokratész Lükorgosz LüsziaszA homéroszi időkig visszatekintve (i. e.
rdfs:label
  • Orateurs attiques
  • Attic orators
  • Attische Redner
  • Attische redenaars
  • Kanon dziesięciu mówców
  • Oradores áticos
  • Oradors àtics
  • Oratori attici
  • Tíz attikai szónok
  • アッティカ十大雄弁家
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:profession of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:activités of
is foaf:primaryTopic of