Les magistrats romains représentent la branche exécutive de la constitution romaine.Durant la Monarchie romaine, le roi est le seul magistrat de l'exécutif. Il est assisté par deux questeurs qu’il a nommés, ainsi que d’autres assistants pour diverses tâches. Quand il meurt, un interrex (interroi) préside le Sénat et les assemblées jusqu’au choix d’un nouveau roi.Sous la République, la branche exécutive est composée aussi bien de magistrats ordinaires qu'extraordinaires.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Les magistrats romains représentent la branche exécutive de la constitution romaine.Durant la Monarchie romaine, le roi est le seul magistrat de l'exécutif. Il est assisté par deux questeurs qu’il a nommés, ainsi que d’autres assistants pour diverses tâches. Quand il meurt, un interrex (interroi) préside le Sénat et les assemblées jusqu’au choix d’un nouveau roi.Sous la République, la branche exécutive est composée aussi bien de magistrats ordinaires qu'extraordinaires. Chaque magistrat ordinaire est élu par une des deux principales assemblées législatives. Le principal magistrat extraordinaire, le dictateur, est nommé avec l’aval du Sénat.Les deux plus hauts rangs de magistrats ordinaires, les consuls et les préteurs, détiennent l’imperium (mot latin pour « commandement suprême »). L’imperium autorise un magistrat à commander des forces militaires. Les consuls détiennent un plus haut niveau d’imperium que les préteurs.Après la chute de la République, les vieilles magistratures républicaines (dictature, consulat, préture, censure, édilité, questure et tribunat) sont en partie abandonnées, le reste perdant tout pouvoir. L’empereur devient le maître de l’État. L’arrivée de l’Empire est équivalente à la restauration de l’ancienne monarchie. Le chef de l’exécutif détient un pouvoir incontesté, le Sénat redevient simple conseiller sans pouvoir et les assemblées totalement impuissantes.
  • Se llama magistratura romana a la dignidad, cargo y conjunto de atribuciones con las cuales, en la antigua Roma, se investía a un ciudadano para que desempeñara determinadas funciones relacionadas con la administración y dirección política de la ciudad.En la República romana, finalizada la monarquía (año 509 a. C.), el lugar del rey fue ocupado por dos magistrados a los que se llamó primero pretores y luego cónsules. Según la tradición romana, la aristocracia, para evitar los abusos en que habían incurrido los antiguos reyes, estableció una serie de medidas limitantes al poder de los nuevos oficiales. Así, se dispuso que cada uno tuviera veto sobre la decisiones del otro (intercessio); que gobernaran sólo por un año; que las penas o castigos que impusieran pudieran ser apeladas ante las asambleas del pueblo (provocatio ad populum) y que, una vez terminado su mandato, fueran responsables por los actos contrarios a la ley que hubiesen podido cometer en el cargo.Con el tiempo, las funciones de los cónsules se disgregaron en una serie de nuevas magistraturas, a saber: la cuestura ( 447 a. C.); la censura (443 a. C.); la pretura urbana (367 a. C.); la edilidad (365 a. C.) y la pretura peregrina (242 a. C.). Todas ellas compartían las características de ser colegiadas, temporales y responsables.Dicha magistraturas constituían el gobierno regular de la ciudad, y por ello eran llamadas ordinarias. Frente a ellas, atendiendo la necesidad de contar con una conducción unitaria y firme para los períodos de crisis, se creó la dictadura (en torno al año 500 a. C.), la cual fue incorporada a la constitución republicana con el carácter de magistratura extraordinaria. Otras magistraturas de igual carácter, pero de existencia restringida a determinados períodos de la República, fueron: el decemvirato y el triunvirato.
  • Magistratus (česky magistrát) byl ve starověkém Římě úředník zastávající magistraturu, tedy některý z volených úřadů. Magistratury se rozlišovaly na vyšší (diktátor, cenzor, konzul, praetor) a nižší (tribun lidu, aedil, quaestor) resp. na řádné a mimořádné. Quaestura, aedilita, praetura a konzulát tvořily jednotlivé příčky úřední dráhy (cursus honorum). Každý magistrát disponoval úřední mocí nazývanou potestas. Pouze diktátorovi, konzulům a praetorům náleželo navíc imperium. Výkon magistratur zásadně podléhal principům bezplatnosti, volitelnosti, annuity (funkce trvala jediný rok), kolegiality a dodatečné odpovědnosti.Slovo se začalo znovu používat ve středověku, kdy nabylo v různých evropských zemích různý významů. V Německu, Rakousku, ČR a na Slovensku je dodnes Magistrat jménem pro městskou radu, zatímco v Anglii a jejích bývalých koloniích je magistrate většinou nižší soudce (smírčí soudce). Ve španělsky mluvících zemí, Francii a Itálii jde také o funkci soudní.
  • Магистрату́ра (от лат. magistratus — сановник, начальник) — общее название государственных должностей в Древнем Риме. Возникновение магистратур относится к периоду установления Римской республики (конец VI века до н. э.). Магистратуры исполнялись безвозмездно, были краткосрочными (как правило, 1 год) и коллегиальными, т. е. исполнялись двумя людьми (за исключением должности диктатора). Человек, замещавший магистратуру, назывался магистра́том.Первая высшая магистратура была создана примерно в 509 до н. э., когда после отмены царской власти во главе Римской республики встал praetor maximus — должность, впоследствии превратившаяся в консулат. Первоначально все магистратуры, кроме народных трибунов, замещались патрициями, но к началу III века до н. э. стали доступны и плебеям.Все магистраты имели право издавать указы по кругу своих обязанностей и налагать штрафы; высшие магистраты, исключая цензоров, обладали верховной властью (imperium). Их внешним отличием была свита из ликторов с фасциями. По закону Виллия (180 до н. э.) был установлен порядок и последовательность прохождения магистратур (см. cursus honorum).В эпоху Империи выборные должности утратили политическое значение, но сохранились в качестве предпосылки для занятия новых, влиятельных постов.
  • The Roman magistrates were elected officials in Ancient Rome. During the period of the Roman Kingdom, the King of Rome was the principal executive magistrate. His power, in practice, was absolute. He was the chief priest, lawgiver, judge, and the sole commander of the army. When the king died, his power reverted to the Roman Senate, which then chose an Interrex to facilitate the election of a new king. During the transition from monarchy to republic, the constitutional balance of power shifted from the executive (the Roman king) to the Roman Senate. When the Roman Republic was founded in 509 BC, the powers that had been held by the king were transferred to the Roman consuls, of which two were to be elected each year. Magistrates of the republic were elected by the People of Rome, and were each vested with a degree of power, called "major powers" (maior potestas). Dictators had more "major powers" than any other magistrate, and after the Dictator was the censor, and then the consul, and then the praetor, and then the curule aedile, and then the quaestor. Any magistrate could obstruct ("veto") an action that was being taken by a magistrate with an equal or lower degree of magisterial powers. By definition, plebeian tribunes and plebeian aediles were technically not magistrates since they were elected only by the plebeians, and as such, they were independent of all other powerful magistrates.During the transition from republic to empire, the constitutional balance of power shifted from the Roman Senate back to the executive (the Roman Emperor). Theoretically, the senate elected each new emperor; in practice each emperor chose his own successor, though the choice was often overruled by the army or civil war. The powers of an emperor (his imperium) existed, in theory at least, by virtue of his legal standing. The two most significant components to an emperor's imperium were the "tribunician powers" and the "proconsular powers". In theory at least, the tribunician powers (which were similar to those of the plebeian tribunes under the old republic) gave the emperor authority over Rome's civil government, while the proconsular powers (similar to those of military governors, or proconsuls, under the old republic) gave him authority over the Roman army. While these distinctions were clearly defined during the early empire, eventually they were lost, and the emperor's powers became less constitutional and more monarchical. The traditional magistracies that survived the fall of the republic were the consulship, praetorship, plebeian tribunate, aedileship, quaestorship, and military tribunate. Mark Antony abolished the offices of Roman dictator and Master of the Horse during his Consulship in 44 BC, while the offices of Interrex and Roman censor were abolished shortly thereafter.
  • Magistratur (lat. magistratus, von lat. magister) war die Bezeichnung für die höchsten Ämter in der Römischen Republik. Eine Person, die eines dieser Ämter bekleidete, wurde als Magistrat bezeichnet. Die traditionelle Abfolge der Ämter war der Cursus honorum.
  • 古代ローマの政務官(せいむかん、ラテン語: magistratus)とは、民会によって選出され、実際の政務や軍事を行う職である。
  • A magistratusok voltak az ókori Róma legfőbb választott tisztviselői a köztársaság idején, emellett a korai császárkorban is léteztek, azonban ekkorra legtöbbjük pusztán formális címként. Kezdetben a magistratusok (a tribunus plebis kivételével) kizárólag a patríciusok köréből kerülhettek ki, azonban az idők folyamán a tisztségek megnyíltak a plebejusok előtt is. A magistratusi hivatal elnevezése a magistratura volt.Miután Kr. e. 510-ben elűzték az utolsó uralkodót, Tarquinius Superbust, az addig királyt megillető hatalmi funkciókon a két consul osztozott meg. Kezdetben pusztán ők ketten voltak magistratusok, azonban az idők folyamán az ügykörök bővülésével mind újabb tisztviselőket kellett kinevezni. Így magistratusnak tekintették a consulok mellett a dictatort, a magister equitumot, a néptribunusokat, a praetorokat, a censorokat, a quaestorokat és az aedilis curuliseket, valamint a provinciák proconsuli és propraetori rangú helytartóit és a tizenkét táblás törvényeket meghozó decemvireket.A censor kivételével valamennyi magistratus csak egy évig volt hivatalban.A magistratusokat több módon is osztályozták. Az egyik csoportosítás a Nagyobbak (latinul Maiores) és a Kisebbek (latinul Minores) kategóriákba osztotta a tisztségviselőket. A Nagyobbakat (consul, praetor, censor) a comitia centuriata választotta, és rendelkeztek imperiummal (főhatalommal), míg a kisebbek nem. Ez a különbség az egyes magistratusok joghatóságában is megnyilvánult. Aszerint is felosztották a magistratusokat, hogy rendelkeztek-e a ius sellae curulis-szal, vagyis az elefántcsontból készült trónszék használatának jogával, ami a királyok korából hagyományozódott át. Ilyen székkel rendelkező magistratus (curulis magistratus) volt a dictator, a magister equitum, a consul, a praetor, a censor és az aedilis curulis.A tribunusok magistratussága kétséges, ugyanis kiterjedt jogköreik ellenére nem vehettek részt a végrehajtó és a bírói hatalom munkájában, hanem a senatusban tevékenykedtek a plebs érdekeinek védelmében, azaz a törvényhozást befolyásolták.
  • Магистратура (на латински: magistratus - сановник, началник) е сборно наименование на държавните длъжности и магистратите, които заемат тези длъжности в Древен Рим. Тъй като не е имало постоянен чиновнически апарат, цялата изпълнителна власт е принадлежала на магистратите.
  • Con il termine magistratura (dal latino magister = maestro), si definiva nell'antica Roma ogni carica pubblica, per lo più elettiva e temporanea. La medesima espressione ha in seguito designato una specifica funzione pubblica, quella dei magistrati preposti all'amministrazione della giustizia, ovvero all'esercizio della giurisdizione. Nell'antica Roma l'ordine sequenziale delle cariche pubbliche fu detto, in epoca repubblicana, cursus honorum.Durante il periodo regio, il Rex (Re) era il principale magistrato del potere esecutivo. Il suo potere, in pratica, era assoluto. Egli era il capo dei sacerdoti romani (pontifex maximus), il legislatore, il giudice, ed il comandante in capo dell'esercito romano. Quando il Re moriva, il suo potere tornava al Senato, il quale sceglieva un Interrex per facilitare l'elezione del nuovo sovrano. Durante il passaggio dalla monarchia alla Repubblica, l'equilibrio costituzionale del potere venne spostato dal potere esecutivo del Re a quello del Senato.Dopo la cacciata dei re, con l'avvento della Repubblica (509 a.C.), il potere detenuto dal re fu trasferito a due consoli, che erano eletti annualmente. I magistrati romani erano ora eletti dallo stesso Popolo di Roma, ed erano titolarti di un grado di potere, chiamato "maggior potere" (maior potestas). Il dittatore aveva più "maggior potere" degli altri magistrati, dopo di lui c'era il censore, poi il console (consul), il pretore (praetor), l'edile ed il questore (quaestor). Ogni magistrato poteva poi opporre il suo "veto" ad un'azione che fosse stata presa da un altro magistrato di pari grado o inferiore. Per definizione il tribuno della plebe e gli edili plebei non erano tecnicamente dei magistrati fino a quando furono eletti dai plebei, e come tali, erano indipendenti da tutti gli altri magistrati.Durante il periodo di transizione dalla Repubblica all'Impero, l'equilibrio costituzionale del potere viene spostato dal Senato al potere esecutivo (l'imperatore romano). Teoricamente, il senato eleggeva ogni nuovo imperatore, in pratica ogni imperatore sceglieva il suo successore, anche se la scelta fu spesso annullata da parte dell'esercito, della guardia pretoriana o con lo scoppio di una guerra civile. Il potere dell'imperatore (il suo imperium) esisteva in teoria, grazie al suo stato giuridico. Le due più importanti componenti del suo imperium erano la tribunicia potestas e i poteri proconsolari. In teoria, almeno i poteri tribunizi (che erano simili a quelli dei tribuni della plebe del periodo repubblicano) diedero all'imperatore l'autorità sul governo civile di Roma, il potere proconsolare (simile a quello dei governatori militari o dei proconsoli, sotto la vecchia repubblica) gli diedero l'autorità sopra le forze armate; mentre questa distinzione risultò sufficientemente evidente durante il periodo alto imperiale, alla fine venne perduta ed i poteri dell'imperatore divennero meno costituzionali e più monarchici. I magistrati tradizionali che sopravvissero alla fine della Repubblica furono i consoli, i pretori, i tribuni della plebe, gli edili, i questori ed i tribuni militari. Marco Antonio abolì la carica di dittatore e magister equitum durante il suo consolato del 44 a.C., mentre le cariche di interrex e censore vennero abolite poco dopo.
  • Magistratus populi Romani heette in het Oude Rome iedere burger die als gevolg van een verkiezing door het volk een openbaar bestuursambt bekleedde.
  • Magistratus ordinarii (olağan magistralar) ve Magistratus extraordinarii (olağandışı magistralar) Roma Cumhuriyeti'nde siyasi, askerî ve bazı durumlarda dinî iktidarı elinde bulunduran yetkililerin oluşturduğu iki kategori idi. Olağana magistralar (censura dışında) senede bir seçilir ve bir yıl süreyle hizmet verirlerdi. Genellikle tek kişinin elinde çok fazla güç toplamasını engellemek için her olağan magistralığa en az iki kişi seçilirdi. Buna karşılık olağandışı magistralar yalnızca özel durumlarda seçilir ve illa ikinci bir meslektaş seçilmezdi. Olağandışı magistraların olağan magistraların üstünde yetkisi vardı.
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 3232112 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 50445 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 344 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110245270 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:année
  • 2001 (xsd:integer)
prop-fr:annéePremièreÉdition
  • 1979 (xsd:integer)
prop-fr:collection
  • Nouvelle Clio, l'Histoire et ses problèmes
prop-fr:isbn
  • 2 (xsd:integer)
prop-fr:lienAuteur
  • Claude Nicolet
prop-fr:lieu
  • Paris
prop-fr:nom
  • Deniaux
  • Nicolet
prop-fr:numéroD'édition
  • 10 (xsd:integer)
prop-fr:pagesTotales
  • 462 (xsd:integer)
prop-fr:prénom
  • Claude
  • Élisabeth
prop-fr:titre
  • Rome et la conquête du monde méditerranéen 264–27 av. J.-C.
  • Rome, de la Cité-État à l'Empire, Institutions et vie politique
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:éditeur
  • Hachette
  • PUF
dcterms:subject
rdfs:comment
  • Les magistrats romains représentent la branche exécutive de la constitution romaine.Durant la Monarchie romaine, le roi est le seul magistrat de l'exécutif. Il est assisté par deux questeurs qu’il a nommés, ainsi que d’autres assistants pour diverses tâches. Quand il meurt, un interrex (interroi) préside le Sénat et les assemblées jusqu’au choix d’un nouveau roi.Sous la République, la branche exécutive est composée aussi bien de magistrats ordinaires qu'extraordinaires.
  • Magistratur (lat. magistratus, von lat. magister) war die Bezeichnung für die höchsten Ämter in der Römischen Republik. Eine Person, die eines dieser Ämter bekleidete, wurde als Magistrat bezeichnet. Die traditionelle Abfolge der Ämter war der Cursus honorum.
  • 古代ローマの政務官(せいむかん、ラテン語: magistratus)とは、民会によって選出され、実際の政務や軍事を行う職である。
  • Магистратура (на латински: magistratus - сановник, началник) е сборно наименование на държавните длъжности и магистратите, които заемат тези длъжности в Древен Рим. Тъй като не е имало постоянен чиновнически апарат, цялата изпълнителна власт е принадлежала на магистратите.
  • Magistratus populi Romani heette in het Oude Rome iedere burger die als gevolg van een verkiezing door het volk een openbaar bestuursambt bekleedde.
  • A magistratusok voltak az ókori Róma legfőbb választott tisztviselői a köztársaság idején, emellett a korai császárkorban is léteztek, azonban ekkorra legtöbbjük pusztán formális címként. Kezdetben a magistratusok (a tribunus plebis kivételével) kizárólag a patríciusok köréből kerülhettek ki, azonban az idők folyamán a tisztségek megnyíltak a plebejusok előtt is. A magistratusi hivatal elnevezése a magistratura volt.Miután Kr. e.
  • Magistratus ordinarii (olağan magistralar) ve Magistratus extraordinarii (olağandışı magistralar) Roma Cumhuriyeti'nde siyasi, askerî ve bazı durumlarda dinî iktidarı elinde bulunduran yetkililerin oluşturduğu iki kategori idi. Olağana magistralar (censura dışında) senede bir seçilir ve bir yıl süreyle hizmet verirlerdi. Genellikle tek kişinin elinde çok fazla güç toplamasını engellemek için her olağan magistralığa en az iki kişi seçilirdi.
  • Magistratus (česky magistrát) byl ve starověkém Římě úředník zastávající magistraturu, tedy některý z volených úřadů. Magistratury se rozlišovaly na vyšší (diktátor, cenzor, konzul, praetor) a nižší (tribun lidu, aedil, quaestor) resp. na řádné a mimořádné. Quaestura, aedilita, praetura a konzulát tvořily jednotlivé příčky úřední dráhy (cursus honorum). Každý magistrát disponoval úřední mocí nazývanou potestas. Pouze diktátorovi, konzulům a praetorům náleželo navíc imperium.
  • The Roman magistrates were elected officials in Ancient Rome. During the period of the Roman Kingdom, the King of Rome was the principal executive magistrate. His power, in practice, was absolute. He was the chief priest, lawgiver, judge, and the sole commander of the army. When the king died, his power reverted to the Roman Senate, which then chose an Interrex to facilitate the election of a new king.
  • Магистрату́ра (от лат. magistratus — сановник, начальник) — общее название государственных должностей в Древнем Риме. Возникновение магистратур относится к периоду установления Римской республики (конец VI века до н. э.). Магистратуры исполнялись безвозмездно, были краткосрочными (как правило, 1 год) и коллегиальными, т. е. исполнялись двумя людьми (за исключением должности диктатора).
  • Con il termine magistratura (dal latino magister = maestro), si definiva nell'antica Roma ogni carica pubblica, per lo più elettiva e temporanea. La medesima espressione ha in seguito designato una specifica funzione pubblica, quella dei magistrati preposti all'amministrazione della giustizia, ovvero all'esercizio della giurisdizione.
  • Se llama magistratura romana a la dignidad, cargo y conjunto de atribuciones con las cuales, en la antigua Roma, se investía a un ciudadano para que desempeñara determinadas funciones relacionadas con la administración y dirección política de la ciudad.En la República romana, finalizada la monarquía (año 509 a. C.), el lugar del rey fue ocupado por dos magistrados a los que se llamó primero pretores y luego cónsules.
rdfs:label
  • Magistrats romains
  • Magistratur
  • Magistratura (storia romana)
  • Magistratura romana
  • Magistratus
  • Magistratus
  • Magistratus
  • Magistratus
  • Roman magistrate
  • Магистратура (Древен Рим)
  • Магистратура (Древний Рим)
  • 政務官 (ローマ)
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of