PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • イタリア王(ラテン語:rex Italiae 伊語:re d'Italia)は、君主号の一つで、ローマ帝国の本土であったイタリア(半島部及び大陸部)を帝国西方の消失後、支配した人々が多くの場合に使用した歴史的背景を持つ王位。ただし実態を伴うかについては議論が残り、例えば1870年にヴィットーリオ・エマヌエーレ2世によるローマ占領が行われるまで、長らくイタリアの中心地であったローマ市は歴代国王の支配下になかった。
  • Quello che segue è un elenco dei monarchi che hanno governato sulla penisola italiana (o una buona parte di essa) col titolo di Re d'Italia a partire dalla Caduta dell'Impero romano d'Occidente (476) fino alla nascita della Repubblica Italiana (1946).Va rimarcato che, nel corso dei secoli, il titolo di Re d'Italia assunse diversi contenuti sia formali sia sostanziali e non corrispose sempre al concetto che in seguito gli venne attribuito e che venne incarnato a partire dal Risorgimento dai sovrani del Regno d'Italia (1861-1946) della Casa Savoia a cui solitamente ci si riferisce con tale titolo.
  • Itália területe, amely többé-kevésbé a mai Olaszország államterületével esik egybe, a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása után megközelítőleg 1400 éven át kisebb-nagyobb államokra és városállamokra tagolódott. Ilyen volt például Velence, amely fölött a dózsék egész sora uralkodott, vagy a reneszánsz kori gazdag városállam, a Medici-család által uralt Firenze, vagy a Sforzák milánói fejedelemsége. Ilyen volt a Nápoly–Szicíliai kettős királyság, amely fölött az Anjou-családnak azon ága uralkodott, ahonnan a magyar Anjou-királyok is származtak. Ilyen volt a közel 1100 évig fennálló Pápai Állam, amelyet II. István pápa és Kis Pippin francia király alapítottak a 8. században. Ám egyes területek hosszabb-rövidebb ideig külső megszállásalatt álltak. I. (Nagy) Károly római császár például megszállta Észak-Itáliát, hogy biztosítsa a pápa biztonságát az ott tanyázó longobárdoktól. Ettől kezdve a Frank Birodalom széthullásáig a Rómától északra fekvő terület e hatalmas államalakulat része volt.Az egységes Frank Birodalom felbomlása után a németek szerezték meg az Itália feletti ellenőrzést. 962-ben I. (Nagy) Ottó német király még a Pápai Államot is elfoglalta és ott „római császárrá” koronáztatta magát. Ezután Itália 900 éven át a Német-római Birodalom hatalmi övezetébe tartozott. A középkort végig kísérte a császár és a pápa közötti állandó hatalmi ellentét az egyházi vezetők beiktatásának jogáért („invesztitúraharc”). Bár az itáliai városállamok viszonylagos függetlenséget élveztek, valamennyien a német-római császár befolyása alatt maradtak. Itália gyakran vált a francia–német (és a francia–spanyol) nagyhatalmi háborúk hadszínterévé is.A napóleoni háborúk nyomán 1806-ban a Német-római Birodalom megszűnt, Észak-Itáliát a franciák szállták meg, és csatlós királyságokat (Itáliai Királyság, Nápolyi Királyság) hoztak létre, amelyek élére Napóleon saját rokonait és tábornokait állította. Napóleon veresége és a bécsi kongresszus (1815) után az Osztrák Császárság vetette meg itt a lábát, amely létrehozta saját csatlós államait (Lombard–Velencei Királyság, Modena és Reggio Hercegség, Párma, Piacenza és Guastalla hercegsége).A 19. század közepén a független Szárd–Piemonti Királyság harcos uralkodói, Károly Albert és fia, II. Viktor Emánuel álltak az olasz egyesítési törekvések élére, amelynek érdekében több felkelés és háború folyt le (1848, 1859), ezekbe a Francia Császárság is beavatkozott. Ezek eredményeként 1861-ben létrejött az egységes Olasz Királyság. Az új nemzeti állam a következő fél évszázad háborúiban további terüleket foglalt el: 1866-ban, a porosz–osztrák háború során Venetót, 1870-ben a porosz–francia háborút kihasználva Rómát (a Pápai Állam maradékát), majd 1918-ban az első világháborúban Dél-Tirolt, Görz és Gradisca tartományokat, és Trieszt városát szerezte meg. Olaszország államformája 1946-ig királyság volt, majd kikiáltották a köztársaságot.
  • Dit is een lijst van koningen van Italië.
  • Raja Italia (rex Italiae dalam Latin dan re d'Italia dalam Italia) adalah gelar yang banyak diadopsi oleh penguasa di semenanjung Italia setelah jatuhnya Kekaisaran Romawi. Namun, tidak ada "Raja Italia" yang benar-benar memerintah seluruh semenanjung sampai pada masa Victor Emmanuel pada tahun 1870, walaupun ada yang beranggapan memiliki otoritas tersebut.
  • 이탈리아의 군주(라틴어: rex Italiae, 이탈리아어: re d'Italia) 항목에서는 로마 제국의 멸망 이후 이탈리아 반도를 지배한 군주들의 목록을 다룬다. 1870년까지 많은 군주들이 자칭 타칭 “이탈리아의 왕”의 지위를 가지고 있었지만 누구도 이탈리아 반도 전체를 완전히 장악하지는 못했다.
  • King of Italy (Latin: Rex Italiae; Italian: Re d'Italia) was the title given to the ruler who ruled part or all of the Italian Peninsula after the fall of the Western Roman Empire. After the deposition of the last Western Emperor in 476, Heruli leader Odoacer was appointed Dux Italiae ("Duke of Italy") by the reigning Byzantine Emperor Zeno. Later, the Germanic foederati, the Scirians and the Heruli, as well as a large segment of the Italic Roman army, proclaimed Odoacer Rex Italiae ("King of Italy"). In 493, the Ostrogothic king Theoderic the Great killed Odoacer, and set up a new dynasty of kings of Italy. Ostrogothic rule ended when Italy was reconquered by the Byzantine Empire in 552.In 568, the Lombards entered the peninsula and ventured to recreate a barbarian kingdom in opposition to the Empire, establishing their authority over much of Italy, except the Exarchate of Ravenna and the duchies Rome, Venetia, Naples and the southernmost portions. In the 8th century, estrangement between the Italians and the Byzantines allowed the Lombards to capture the remaining Roman enclaves in northern Italy. However, in 774, they were defeated by the Franks under Charlemagne, who deposed their king and took up the title "king of the Lombards". After the breakup of the Frankish empire, Otto I added Italy to the Holy Roman Empire. Subsequent emperors used the title "king of Italy" until Charles V. At first they were crowned in Pavia, later Milan, and Charles was crowned in Bologna.In 1805, Napoleon I endeavoured to attach the Italian heritage to France again and was crowned with the Iron Crown of Lombardy at the Milan Cathedral. The next year, Holy Roman Emperor Francis II abdicated his imperial title. From the deposition of Napoleon I (1814) until the Italian Unification (1861), there was no Italian monarch claiming the overarching title. The Risorgimento successfully established a dynasty, the House of Savoy, over the whole peninsula, uniting the kingdoms of Sardinia and the Two Sicilies. The monarchy was superseded by the Italian Republic, after a constitutional referendum was held on 2 June 1946. The Italian monarchy formally ended on 12 June of that year, and Umberto II left the country.
  • Rey de Italia es un título adoptado por muchos gobernantes después de la caída del Imperio romano, aunque entre la caída del reino ostrogodo (553) y la unificación de Italia (1870) ningún Rey de Italia gobernó sobre la totalidad de la península itálica.
  • Seznam italských králů zahrnuje italské panovníky kteří byly uznáváni jako italští králové nebo vládli takovému území, aby za ně mohli být považováni. Seznam tedy zahrnuje langobardské krále, jejich následovníky už středověké italské krále, krále italského království jako součásti Svaté říše Římské, Napoleona Bonaparte jako italského krále a krále moderního italského království vytvořeného v roce 1861.
  • Титул «король Италии» (лат. rex Italiae, итал. re d'Italia) носили правители нескольких исторических королевств: раннесредневекового Королевства Италия, одного из варварских королевств в V-X веках. Первым правителем, претендовавшим на титул короля Италии, был Одоакр, затем остготские и лангобардские короли, в IX-X веках ветвь Каролингов и ряд других претендентов. Ни один из германских королей Италии в этот период не контролировал весь Апеннинский полуостров. В 962—1806 титул короля Италии был соединён с титулом императора Священной Римской империи. Королевства Италия, созданного в 1805 Наполеоном I в северной части полуострова (столица — Милан, правопреемник Цизальпинской (1797—1802) и Итальянской (1802—1805) республик). Единственным монархом этого государства (до 1814) был сам Наполеон, вице-королём — его пасынок Евгений Богарне; Королевства Италия, созданного в 1861 после объединения Италии. В нём царствовали монархи Савойской династии, раньше правившей в Сардинском королевстве с центром в Турине; в 1870 столица единой Италии была перенесена в Рим. Королевство просуществовало до отмены монархии в июне 1946.
  • Титлата "крал на Италия" (на латински: rex Italiae, на италиански: re d'Italia) са носили владетелите на няколко исторически кралства: ранносредновековното Кралство Италия, едно от варварските кралства през V-X векове. Първият владетел, претендиращ за титлата крал на Италия, е Одоакър, а след това остготските и лангобардските крале, през IX-X век клон на Каролингите и редица други претенденти. Нито един от германските крале на Италия през този период не е контролирал целия Апенински полуостров. В периода 962—1806 титлата крал на Италия е свързана с титлата Император на Свещената Римска империя. Кралство Италия, създадено през 1805 от Наполеон I в северната част на полуострова (столица — Милано, правоприемник на Цизалпинската (1797—1802) и Италианската (1802—1805) република). Единствения монарх на тази държава (до 1814) е само Наполеон, а вицекрал — неговия осиновен син Йожени Боарне; Кралство Италия е създадено през 1861 след обединението на Италия. В него управлявали кралете от Савойската династия, управлявали преди това Сардинското кралство със столица в Торино; през 1870 столицата на единна Италия е преместена в Рим. Кралството просъществувало до отмяната на монархията през юни 1946.
  • Rei d'Itàlia és un títol adoptat per molts governants després de la caiguda de l'imperi Romà, si bé entre la caiguda del regne ostrogot (segle VI) i la unificació italiana (1870) cap Rei d'Itàlia va governar sobre la totalitat de la península Itàlica.
  • König von Italien (lateinisch Rex Italiae, italienisch Re d’Italia) ist ein Titel, den mehrere Herrscher auf der italienischen Halbinsel seit dem Untergang des Römischen Reiches geführt haben. Zwischen dem 6. Jahrhundert und der Einnahme Roms unter Viktor Emanuel II. 1870 hat jedoch kein König über ganz Italien regiert.Nach der Absetzung des weströmischen Kaisers Romulus Augustulus 476 wurde der skirische Heerführer Odoaker vom oströmischen Kaiser Zenon als Verwalter Italiens (Dux Italiae) anerkannt. Später bezeichnete er sich als König (Rex Italiae), obwohl er sich auch weiterhin als (ost-)römischer Offizier verstand. 493 wurde Odoaker vom ostgotischen König Theoderich dem Großen besiegt, welcher sein Herrschergeschlecht, die Amaler, zu Königen über Italien machte. Die ostgotische Dynastie endete 552 mit der Eroberung Italiens durch das Byzantinische Reich.Doch bereits 568 drangen die Langobarden unter Alboin in die Halbinsel ein und begründeten wieder ein germanisches Reich südlich der Alpen. Ihr Herrschaftsgebiet erstreckte sich über weite Teile Italiens, mit Ausnahme des Exarchats von Ravenna und der ebenfalls byzantinisch verbliebenen Herzogtümer Rom, Venedig, Neapel und Kalabrien.774 wurden die Langobarden von den Franken unter Karl dem Großen besiegt und der langobardische König Desiderius abgesetzt. Karl der Große nahm mit der Eisernen Krone den Titel Rex Langobardorum („König der Langobarden“) an, der mit „König von Italien“ gleichbedeutend war. In den folgenden Jahrhunderten war dieses Königreich ein Bestandteil des Heiligen Römischen Reichs. Die auf Otto I. folgenden Kaiser wurden auf dem Weg zur Kaiserkrönung in Rom in der lombardischen Stadt Pavia zum König von Italien gekrönt. Dies betraf jedoch nur das sogenannte Reichsitalien im Norden, während im Süden ein Königreich Sizilien und ein Königreich Neapel entstanden.Zur Zeit der Renaissance war der Titel bedeutungslos geworden. Nach Karl V. wurde kein Kaiser mehr zum König von Italien gekrönt, obwohl er offiziell bis 1648 weiterbestand.1805 wurde Napoleon Bonaparte, bis dahin Präsident der Italienischen Republik, im Mailänder Dom mit der Eisernen Krone zum Oberhaupt des französischen Satellitenstaats namens Königreich Italien gekrönt. Dieses hörte mit der Abdankung Napoleons 1814 zu existieren auf. In den folgenden Jahrzehnten gab es keinen König von Italien mehr. Napoleons 1811 geborener Sohn Napoleon Franz Bonaparte führte bis 1814 den Titel König von Rom.Der Titel König von Italien wurde im Zusammenhang mit der Vereinigung Italiens zu einem Nationalstaat unter dem Haus Savoyen 1861 wieder eingeführt. 1946 wurde die Monarchie als Staatsform per Referendum abgeschafft und durch eine Republik ersetzt.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 36473 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 24200 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 255 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110070283 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:abrogation
  • 1946-06-13 (xsd:date)
prop-fr:création
  • 0787-04-15 (xsd:date)
prop-fr:derTitulaire
  • Humbert II
prop-fr:imageLégende
  • Humbert II
  • dernier roi d'Italie
prop-fr:logo
  • Great coat of arms of the king of italy .svg
prop-fr:logoLégende
  • Armoiries royales.
prop-fr:logoTaille
  • 150 (xsd:integer)
prop-fr:nom
  • Roi d'Italie
  • Re d'Italia
prop-fr:premTitulaire
  • Pépin I
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • イタリア王(ラテン語:rex Italiae 伊語:re d'Italia)は、君主号の一つで、ローマ帝国の本土であったイタリア(半島部及び大陸部)を帝国西方の消失後、支配した人々が多くの場合に使用した歴史的背景を持つ王位。ただし実態を伴うかについては議論が残り、例えば1870年にヴィットーリオ・エマヌエーレ2世によるローマ占領が行われるまで、長らくイタリアの中心地であったローマ市は歴代国王の支配下になかった。
  • Quello che segue è un elenco dei monarchi che hanno governato sulla penisola italiana (o una buona parte di essa) col titolo di Re d'Italia a partire dalla Caduta dell'Impero romano d'Occidente (476) fino alla nascita della Repubblica Italiana (1946).Va rimarcato che, nel corso dei secoli, il titolo di Re d'Italia assunse diversi contenuti sia formali sia sostanziali e non corrispose sempre al concetto che in seguito gli venne attribuito e che venne incarnato a partire dal Risorgimento dai sovrani del Regno d'Italia (1861-1946) della Casa Savoia a cui solitamente ci si riferisce con tale titolo.
  • Dit is een lijst van koningen van Italië.
  • Raja Italia (rex Italiae dalam Latin dan re d'Italia dalam Italia) adalah gelar yang banyak diadopsi oleh penguasa di semenanjung Italia setelah jatuhnya Kekaisaran Romawi. Namun, tidak ada "Raja Italia" yang benar-benar memerintah seluruh semenanjung sampai pada masa Victor Emmanuel pada tahun 1870, walaupun ada yang beranggapan memiliki otoritas tersebut.
  • 이탈리아의 군주(라틴어: rex Italiae, 이탈리아어: re d'Italia) 항목에서는 로마 제국의 멸망 이후 이탈리아 반도를 지배한 군주들의 목록을 다룬다. 1870년까지 많은 군주들이 자칭 타칭 “이탈리아의 왕”의 지위를 가지고 있었지만 누구도 이탈리아 반도 전체를 완전히 장악하지는 못했다.
  • Rey de Italia es un título adoptado por muchos gobernantes después de la caída del Imperio romano, aunque entre la caída del reino ostrogodo (553) y la unificación de Italia (1870) ningún Rey de Italia gobernó sobre la totalidad de la península itálica.
  • Seznam italských králů zahrnuje italské panovníky kteří byly uznáváni jako italští králové nebo vládli takovému území, aby za ně mohli být považováni. Seznam tedy zahrnuje langobardské krále, jejich následovníky už středověké italské krále, krále italského království jako součásti Svaté říše Římské, Napoleona Bonaparte jako italského krále a krále moderního italského království vytvořeného v roce 1861.
  • Rei d'Itàlia és un títol adoptat per molts governants després de la caiguda de l'imperi Romà, si bé entre la caiguda del regne ostrogot (segle VI) i la unificació italiana (1870) cap Rei d'Itàlia va governar sobre la totalitat de la península Itàlica.
  • King of Italy (Latin: Rex Italiae; Italian: Re d'Italia) was the title given to the ruler who ruled part or all of the Italian Peninsula after the fall of the Western Roman Empire. After the deposition of the last Western Emperor in 476, Heruli leader Odoacer was appointed Dux Italiae ("Duke of Italy") by the reigning Byzantine Emperor Zeno.
  • Титул «король Италии» (лат. rex Italiae, итал. re d'Italia) носили правители нескольких исторических королевств: раннесредневекового Королевства Италия, одного из варварских королевств в V-X веках. Первым правителем, претендовавшим на титул короля Италии, был Одоакр, затем остготские и лангобардские короли, в IX-X веках ветвь Каролингов и ряд других претендентов. Ни один из германских королей Италии в этот период не контролировал весь Апеннинский полуостров.
  • Титлата "крал на Италия" (на латински: rex Italiae, на италиански: re d'Italia) са носили владетелите на няколко исторически кралства: ранносредновековното Кралство Италия, едно от варварските кралства през V-X векове. Първият владетел, претендиращ за титлата крал на Италия, е Одоакър, а след това остготските и лангобардските крале, през IX-X век клон на Каролингите и редица други претенденти. Нито един от германските крале на Италия през този период не е контролирал целия Апенински полуостров.
  • Itália területe, amely többé-kevésbé a mai Olaszország államterületével esik egybe, a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása után megközelítőleg 1400 éven át kisebb-nagyobb államokra és városállamokra tagolódott. Ilyen volt például Velence, amely fölött a dózsék egész sora uralkodott, vagy a reneszánsz kori gazdag városállam, a Medici-család által uralt Firenze, vagy a Sforzák milánói fejedelemsége.
  • König von Italien (lateinisch Rex Italiae, italienisch Re d’Italia) ist ein Titel, den mehrere Herrscher auf der italienischen Halbinsel seit dem Untergang des Römischen Reiches geführt haben. Zwischen dem 6. Jahrhundert und der Einnahme Roms unter Viktor Emanuel II.
rdfs:label
  • Liste des rois d'Italie
  • Itália uralkodóinak listája
  • King of Italy
  • Królowie Włoch
  • König von Italien
  • Lijst van koningen van Italië
  • Raja Italia
  • Re d'Italia
  • Rei d'Itàlia
  • Rey de Italia
  • Seznam italských králů
  • Крал на Италия
  • Список королей Италии
  • イタリア王
  • 이탈리아의 군주
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:category of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:fonction of
is prop-fr:liste of
is prop-fr:nom of
is prop-fr:titres of
is skos:subject of
is foaf:primaryTopic of