John Langshaw Austin est un philosophe anglais né le 26 mars 1911 à Lancaster et mort le 8 février 1960, appartenant à la philosophie analytique. Il s'est intéressé au problème du sens en philosophie. Représentant majeur de la philosophie du langage ordinaire, sa théorie des actes de langage a été reprise et développée par John Searle et Daniel Vanderveken.↑ Vanderveken D., Les actes de discours, Mardaga, Bruxelles, 1988

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • John Langshaw Austin est un philosophe anglais né le 26 mars 1911 à Lancaster et mort le 8 février 1960, appartenant à la philosophie analytique. Il s'est intéressé au problème du sens en philosophie. Représentant majeur de la philosophie du langage ordinaire, sa théorie des actes de langage a été reprise et développée par John Searle et Daniel Vanderveken.
  • John Langshaw Austin (d. 1911 - 1960), insan düşüncesini gündelik dili incelemek suretiyle analiz etmeye çalışan dil felsefecisi.Söz eylem kuramını geliştiren İngiliz filozof, 26 Mart 1911 yılında Lancester’da dünyaya gelmiş, 8 Şubat 1960 yılına Oxford’da hayata gözlerini kapamıştır.
  • John Langshaw Austin ingeles filosofoa zen (Lancaster, 1911 - Oxford, 1960). Oxfordeko Balliol Collegen ikasi zuen. Hizkuntza klasikoak ikastea gogoko zuen. Bigarren Mundu Gerran, MI6an aritu zen, Erresuma Batuko inteligentzia-zerbitzuan.Oxforden, 1952-1960 urte-bitartean, Filosofia Moraleko katedratiko izan zen. Oxford Eskolako filosofia analitikoaren izen nagusietako bat zen. Mintzaira arruntaren arauak aztertu zituen. Hari zor zaio hizkuntza-ekintza kontzeptua. Austinen lanak hura hil ondoren argitaratu ziren: How to do things with words (1962), Sense and sensibilia (1962). Austinentzat, Quinerentzat eta era oso desberdinean Wittgensteinentzat bezala, hizkuntzalaritzak eta semantikak teknikoki azterturiko mintzaira arrunt horren analisiak funtsezko garrantzia du filosofia eta logikarako.
  • John Langshaw Austin (Lancaster, 28 de Março de 1911 — Oxford, 8 de Fevereiro de 1960) foi um filósofo da linguagem britânico que desenvolveu uma grande parte da actual teoria dos actos de discurso. Filiado à vertente da Filosofia Analítica interessou-se pelo problema do sentido em filosofia.
  • John Langshaw Austin (26. března 1911 Lancaster – 8. února 1960 Oxford) byl britský filosof jazyka a obecný jazykovědec. Je zakladatelem teorie řečových aktů.
  • John Langshaw Austin, (Lancaster, Reino Unido, 28 de marzo de 1911 - Oxford, 8 de febrero de 1960) fue un filósofo británico, una de las figuras más relevantes en lo que se ha dado en llamar filosofía del lenguaje. A él se debe el concepto de acto de habla.
  • John Langshaw Austin (* 26. März 1911 in Lancaster; † 8. Februar 1960 in Oxford) war ein britischer Philosoph und der Begründer der Sprechakttheorie.
  • John Langshaw Austin (J. L. Austin, 1911. március 26. - 1960. február 8.) brit nyelvfilozófus Lancasterben született, tanulmányait a Shrewsbury iskolában és az Oxfordi Egyetemen, a Balliol College-ben végezte. Austin nevéről gyakran a beszédaktus-elméletre asszociálunk, és arra az elgondolásra, hogy a beszéd a cselekvés egy formája. Következésképpen, Austin elképzelése szerint a nyelv nem csupán egy adott valóság leírásának passzív gyakorlása, hanem egy különleges tett, mellyel valóságot teremthetünk és befolyásolhatjuk azt. Az 1950-es években készült munkája elméleti alapot és terminológiát biztosított a későbbi beszédaktus-elméletek modern vizsgálatához, melyeket például John R. Searle (Oxfordban tanult amerikai filozófus), François Récanati, Kent Bach, Robert M. Harnish, és William P. Alston vezetett. Austin a nyelvfilozófiában Wittgenstein és oxfordi társa, Ryle mellett foglalja el helyét: mindegyikük kitartóan támogatta annak vizsgálatát, hogy általában hogyan használjuk a szavakat a jelentés tisztázására és a filozófiai félreértések elkerülésére. Számos átlagos nyelvfilozófustól eltérően azonban, Austin tagadta, hogy nyílt elkötelezettje lett volna Wittgenstein későbbi filozófiájának, és „sarlatánnak” nevezte őt. Elmondása szerint, a legnagyobb hatást G. E. Moore precíz és szigorú józan ész filozófiája gyakorolta rá. Klasszikus- és nyelvészeti képzése hatással volt későbbi munkásságára. Austinnak más hozzájárulása is volt a filozófiához, bár egészen más természetű. 1950-ben megjelentette Gottlob Frege Az aritmetika alapjai (Foundations of Arithmetic) című fordítását. Peter Geach és Max Black 1952-ben kiadott Translations from the Philosophical Writingsof Gottlob Frege (Gottlob Frege Filozófiai Írásainak Fordítása ) című műve és Austin fordítása lehetővé tették, hogy Frege írásai elérhetőek legyenek az angol nyelvet beszélők számára is, és ezzel előkészítették Frege analitikus filozófiában elfoglalt fontos helyét. A fordítást napjainkban is széles körben használják.ÉletrajzAustin 1911. március 26-án született Lancasterben, Geoffrey Langshaw építész (1884-1971), és felesége, Mary Bowes-Wilson (1883-1948) második fiúgyermekeként. Az első világháború alatt a család Skóciába menekült, ahol Austin édesapja titkárként dolgozott egy St Andrews-i iskolában, a St Leonard’s-ban. Austin a Shrewsbury iskolában és az Oxfordi Egyetemen, a Balliol College-ben tanult - mindkét helyen ókortudományt. 1929-ben érkezett Oxfordba, hogy a „Greats” néven is ismert Literae Humaniores (klasszikus irodalom) szakon tanuljon. 1931-ben letette ókori tanulmányok vizsgáját és Gaisford-díjat nyert görög próza kategóriában. A klasszikus irodalom szak bevezette Austint a filozófia komoly tudományába, és egész életen át tartó érdeklődést adott neki Arisztotelész iránt. 1993-ban kitüntetéssel fejezte be az egyetemet.Austin a második világháború alatt az MI6 szolgálatába állt, ezután pedig Oxfordban az erkölcsfilozófia White professzora lett. Austin szombat délelőttönként tartotta híres találkozóit ("Austin's Saturday Mornings”), ahol kollégái és a diákok beszélgethettek a nyelvhasználatról (és néha nyelvészeti könyvekről) tea és teasütemény kíséretében, publikálásra azonban ritkán került sor.Az 50-es évek közepén Austin többször tett látogatást a Harvardra, ahol 1950-ben William James előadásokat tartott, melyekből aztán összeállt a Tetten ért szavak (How to do things with words) című könyve. Ezen kívül szemináriumot is vezetett a mentegetőzésekről, mely a "A Plea for Excuses” című művéhez szolgált alapul. Ebben az időszakban találkozott és barátkozott össze Noam Chomskyval. 1956-tól 1957-ig az Arisztotelészi Társaság (Aristotelian Society) elnöke.Austin 48 éves korában halt meg májrákban. Akkoriban alkotta meg a hangszimbolikán alapuló szemantikai elméletét, melyhez a „gl” betűkkel kezdődő angol szavak szolgáltak segítségül.Tetten ért szavakA Tetten ért szavak Austin talán legtekintélyesebb műve. Támadja az abban az időben uralkodó filozófiai nézetet, miszerint a mondatok fő funkciója az, hogy tényeket állapítsanak meg, amelyek igazak, ha teljesülnek, és hamisak, ha nem.Ezzel az általános nézettel ellentétben azt állítja, hogy az igazságértékkel rendelkező mondatok csak egy kis hányadát teszik ki a kijelentéseknek. Miután bevezet többféle olyan mondatot, amelyek állítása szerint sem nem igazak, sem nem hamisak, ezeknek egy fajtájával kezd el foglalkozni részletesen, amelyet performatív megnyilatkozásoknak vagy egyszerűen „performatívumoknak” nevez. Ezeket két tulajdonsággal jellemzi: • Habár formájukat tekintve lehetnek kijelentő mondatok, a performatívumok nem azért vannak, hogy leírjanak (vagy „megállapítsanak”) dolgokat, ennélfogva nem igazak vagy hamisak, hanem nincs igazságértékük. • Másodszor, ha megfelelő körülmények között kimondunk egy ilyen mondatot, akkor azzal nemcsak „mondunk” valamit, hanem véghezviszünk egy bizonyos fajta cselekvést.Továbbá azt is mondja, hogy ha egy performatív kijelentéssel kapcsolatban valami meghiúsul, akkor az nem hamis, hanem – ahogy ő nevezi – balfogás vagy sikerületlenség.Az a cselekvés, amely végbemegy a performatív megnyilatkozások alkalmával, Austin szavaival egy beszédaktus (Austin különösképpen arra a tevékenységre gondol, amelyet a későbbiekben az illokúciós aktus terminussal illet). Például, ha azt mondjuk, hogy „Ezt a hajót Queen Elizabeth-nek nevezem el” és a körülmények megfelelőek, akkor ezzel különleges dolgot teszünk, méghozzá azt, hogy véghezvisszük a névadás aktusát. További példák: A „Törvényes férjemül fogadom ezt a férfit” kijelentés házasságkötési ceremóniák alkalmával használatos, vagy az „Ezt a karórát a testvéremre hagyom” pedig végrendeletben. A három közül egyik mondat sem azt állítja vagy írja le, amit valaki csinál, hanem hogy azt valójában megtette.Több – a performatívumok részletesebb jellemzésére tett - sikertelen kísérlet és nehézség után Austin gondolatmenetet váltott, amelyet „fresh start”-nak nevez, és amelyben általánosabban gondolja át „azokat a helyzeteket, amikor valaminek a kimondása egyenértékű lehet valaminek a megtevésével, vagy azokat, ahol valaminek a kimondása közben végrehajtunk bizonyos cselekedeteket” . Például: John Smith ezzel a kérdéssel fordul Sue Snubhoz: „Jeff inge vörös?”, amire Sue ezt feleli: „Igen.” John elvégzett egy sor fizikai mozdulatot, amelyek hatására egy bizonyos hang keletkezett. Austin az efféle tevékenységet fonetikus aktusnak nevezte, a megnyilatkozást hangnak. John kijelentése a nyelv lexikai és grammatikai szabályaihoz is alkalmazkodik, ezzel John alkotott egy mondatot. Austin ezt fatikus aktusnak nevezte, és az ilyen kijelentéseket pedig fémáknak. John továbbá utalt Jeff ingére és a vörös színre. Ha a fémát többé-kevésbé határozott értelemmel és hivatkozással használjuk, akkor kimondunk egy rémát és egy rétikus aktust viszünk végbe. Fontos, hogy a rémák alárendeltjei a fémáknak, amelyek viszont a hangok alárendeltjei. Nem mondhatunk ki egy rémát féma és hang kimondása nélkül. Ez a három aktus együtt alkotja a lokúciós aktust, vagyis valaminek a kimondását.John ennélfogva egy lokúciós aktust vitt véghez. Ezen kívül még legalább kér dolgot tett: feltett egy kérdést és kiváltott Sue-ból egy választ.Egy kérdés feltevése Austin szerint az illokúciós aktus egyik példája. Ilyen lehet még valaminek az állítása, a parancsadás vagy az ígérettétel. Az illokúciós aktus egy bizonyos erejű lokúciós aktus. Előbbit valaminek a mondásakor végezzük, szemben a lokúcióval, amely valaminek a mondása.Egy válasz kiváltása Austin szerint egy perlokúciós aktus, és valaminek a mondása által jön létre. Fontos, hogy ha valaki létrehoz egy perlokúciós aktust, azzal egyben illokúciós és lokúciós aktust is véghezvisz.A beszédaktusok elméletében az illokúciós aktus áll a középpontban, sokkal kevésbé a lokúciós és a perlokúciós aktus; továbbá csak ritkán hangsúlyos a lokúciók hangokra, fémákra és rémákra való felosztása.Sense and SensibiliaPosztumusz kiadásban megjelent Sense and Sensibilia című művében Austin kritikával illeti az érzékelés filozófiáját, az érzetadat-elméletet, különösen A. J. Ayer gondolatmenetét, amelyet ő The Foundations of Empirical Knowledge (A tapasztalati tudás alapjai) című könyvében fogalmaz meg. A mű középpontjában az illúzióról általánosan elfogadott érvelés (azaz, a perceptuális illúzió esetei azt mutatják, hogy ilyenkor mentális képeknek vagyunk közvetlenül tudatában) támadása áll, és „az érvelés további része arra utal, hogy mindig érzetadatot érzékelünk.” Austin azt állítja, hogy Ayer nem jól értelmezi az olyan szavak pontos funkcióját, mint „illúzió”, „delúzió”, „hallucináció”, „látszik”, „megjelenik” és „tűnik”, és ehelyett egy „filozófusok által kitalált, különleges módon” használja azokat. Austin szerint ezek a szavak normál esetben segítenek fenntartásokat kifejezni azzal kapcsolatban, hogy mennyire ragaszkodunk mondataink igazságához. Így az érzetadat bevezetése semmit sem tesz hozzá annak a megértéséhez vagy jobb szóbeli kifejezéséhez, amit látunk. Ayer erre a kritikára „Has Austin refuted the sense-data theory?” (Megcáfolta Austin az érzetadat-elméletet?) című tanulmányában válaszolt.G. J. Warnock előszava – Miután Sir Geoffrey Warnock (1923-95) részt vett Austin e témában tartott kurzusán 1947-ben, Oxfordban, azt mondta, hogy a kurzus későbbi hallgatói által készített órai jegyzetek segítségével eggyé szerkesztette Austin töredékes feljegyzéseit, és azt állította, hogy hűen követi Austin gondolatmenetét, habár nem pontosan az ő megfogalmazásában.1. fejezet – Austin le akar leplezni egy érzékeléselméletet, amely több ezer évre nyúlik vissza (egészen Hérakleitoszig), és ehhez kiválasztja Ayer, H. H. Price és Warnock legújabb kifejezéseit, mivel ezek meglehetősen érthetően írják le a témát. Az elmélet azt állítja, hogy sosem látunk vagy érzékelünk közvetlenül materiális dolgokat, csupán érzetadatokat vagy érzetérzékeléseket. Austin szerint a filozófusok ahelyett, hogy különféle általunk látható dolgokkal – mondjuk, tollak, szivárványok vagy emlékképek – kezdenék, hajlamosak egyszerűen általánosságban közelíteni a dolgokhoz, és igazságtalanul jutnak el a tényekig, miközben „a szemellenzős filozófiai angol nyelv egy bizonyos különleges és elégedettséget sugárzó” fajtáját használják.Filozofikus írásokAustin filozófiai műveit posztumusz gyűjtötte össze és adta ki J. O. Urmson és Geoffrey Warnock. Az első kiadásban tíz tanulmány szerepelt, a második kiadás kettővel, a harmadik további eggyel bővült. Excuses (Kifogások) című tanulmánya döntően befolyásolta a büntetőjog-elmélet fejlődését.„Are there A Priori Concepts?” (Léteznek ’a priori’ fogalmak?)Ezen korai írásában Austin átfogó kritikával illeti az idealizmust. A tapasztalás előtti (a priori) fogalmak létezését vitató kérdéssel csak közvetetten foglalkozik, mégpedig úgy, hogy elutasítja a ’fogalom’ fogalmát, mely az idealizmus alapja.Az értekezés első része tulajdonképpen egy válasz az univerzálék létezését bizonyító érvre. Eszerint használatosak olyan szavak, mint a ’szürke’, vagy a ’körkörös’, ezek továbbá egy szóval kifejezhetők, következik tehát, hogy létezik egy olyan valami is, amit kifejeznek, vagyis egy univerzálé. Következik továbbá, hogy mivel a ’szürke’ és a ’körkörös’ minden esetben más és más értelemmel bír, ezért maguk az univerzálék nem érzékelhetők.Austin részletesen cáfolja ezt az érvelést, és közben más transzcendentális érveléseket is. Rámutat arra, hogy az univerzálékba „nem csupán belebotlunk”, és hogy a részletekhez való viszonyuk határozza meg őket. Azzal folytatja, hogy azon megfigyelésből, mely szerint olyan szavakat használunk, mint a ’szürke’, vagy a ’körkörös’, egyszerűen nem következik, hogy létezik is az a valami, amit ezekkel a szavakkal jellemzünk. Érvelése során elutasítja azt az elképzelést, hogy „a szavak tulajdonképpen tulajdonnevek”, és felteszi a kérdést: „… ha egy tulajdonságokat jelölő szót használunk, ugyan miért kéne ott állnia egy ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkező tárgynak is, melyet a szó jelöl?”A cikk második részében a ’fogalom’ fogalmával foglalkozik, ezért az összes univerzáléra kiterjeszti ellenérvét. Szerinte „könnyelműség” lenne a fogalmakat „birtokolt tárgyakként” kezelni. Olyan kérdések, mint „Birtokában vagyunk ennek és ennek a fogalomnak?”, vagy „Honnan került a birtokunkba ez és ez a fogalom?” értelmetlenek, mert egy fogalmat nem lehet birtokolni.Az értekezés záró részében Austin tovább bővíti elmélkedését a relációkra; érvek sorát vonultatja fel, melyekben elutasítja valami olyan dolog létezését, ami egy reláció. Ezen érve valószínűleg pályatársa, S. V. Tezlaf feltételezéséből származik, aki azt vitatta, hogy mi teszi „ezt” „azzá”.„The Meaning of a Word” (Egy szó jelentése)A The Meaning of a Word egy vitairat az olyan filozófiai gyakorlat ellen, mely a szavak pontos és egyértelmű jelentésének meghatározásával operál. „Mert a szónak nem része egy olyan egyszerű és kézenfekvő elem, amely (x) szó jelentését kódolja. Austin óvatosságra int és példákat is állít, hogy miért lehet hiba forrása, ha a szavakat kiemeljük általános használati környezetükből.„Other Minds” (Más elmék)Austin egyik legelismertebb műve. Ebben azt a módszert kritizálja, amelyet Descartes óta használnak a filozófusok az „X személy Y-ként érez” formájú kijelentések elemzéséhez és igazolásához. A módszer az alábbi három feltételezésből indul ki:(1) Csak onnan tudhatjuk, ha ösztönösen pontosan azt érezzük, amit X. (2) Ez lehetetlen. (3) Lehetséges elegendő bizonyítékot találni ahhoz, hogy benyomásainknak higgyünk.Bár Austin egyetért a (2)-es feltételezéssel – csípősen jegyezve meg, hogy „szép kis kellemetlenség lenne, ha mégis lehetséges volna” –, az (1)-es feltételezést hamisnak, így a (3)-ast szükségtelennek találja. Állítja, hogy az (1)-es feltevéshez tartozó háttérfeltevés az, hogy ha kijelentem, hogy ismerem Y-t és később kiderül számomra, hogy Y hamis, akkor valójában nem ismertem Y-t. Austin szerint a valóságban nem így használjuk a nyelvet. Szerinte, ha én olyan helyzetben vagyok, hogy ismerem Y-t és az később hamisnak bizonyul, akkor nem javítanám ki magam, hanem szóhoz sem jutnék. Ezt azzal az érvvel támasztja alá, hogy szerinte a meggyőződés úgy viszonyul a tudáshoz, mint az akarat az ígérethez: a tudás és az ígéret a meggyőződés és az akarat beszédaktusbeli megfelelői.„A Plea For Excuses” (Kifogások védelmében)Az A Plea For Excuses a mindennapi nyelvfilozófia példákkal való szemléltetése és módszereinek védelme is egyben, mely a következő meggyőződésből indul ki:„… szavaink általános gyűjteménye megtestesíti mindazokat a különbségeket, amelyeket az emberiség számtalan nemzedéke méltónak talált megkülönböztetni, mindazokat a kapcsolatokat, amelyeket méltónak talált jelölni: Ezek a szavak minden bizonnyal jóval többen vannak, jóval maradandóbbak, mivel kiállták az idő hosszú próbáját, és – legalábbis minden általános és értelmes gyakorlati alkalmazásban – sokkal kifinomultabbak, mint amiket mi találhatunk ki délután a karosszékünkben. Egyébként ez a második legkedveltebb módszer.”Austin az effajta különbségtételre egy lábjegyzetben a „tévedésből” és „véletlenül” szavakkal állít példát. Bár hasonlóan használjuk őket, Austin szerint mégis van különbség, ha helyes példákkal megvizsgáljuk, hogy mikor helyes az egyiket, mikor a másikat használni.Austin néhány érdekes filozófiai eszközt javasol. Például egyfajta szójátékot használ bizonyos kulcsfogalmak megértéséhez. A „játék” során szótárból kikeres olyan kifejezéseket, melyek kötődnek a kulcsfogalomhoz, majd az ezen kifejezések magyarázatában található szavak jelentését is kikeresi. A folyamatot addig ismétli, míg a szavak nem kezdenek el ismétlődni és be nem zárul a szavak „családi köre”, melyek a kulcsfogalomhoz kapcsolódnak.
  • John Langshaw Austin, (Lancaster, Regne Unit, 28 de març de 1911 - Oxford, 8 de febrer de 1960) va ser un filòsof britànic, una de les figures més rellevants del que s'ha anomenat filosofia del llenguatge. A ell es deu el concepte d'acte de parla. Austin va estudiar al Balliol College d'Oxford. El 1935 ja va començar a col·laborar en el Magdalen College. Estudiós de les llengües clàssiques, va col·laborar amb el MI6, el Servei d'Intel·ligència britànic durant la Segona Guerra Mundial. En acabar aquesta, va ocupar una plaça al costat de Ludwig Wittgenstein, especialitzant-se en la branca de filosofia del llenguatge, que fonamentalment tracta la manera en què les paraules són utilitzades per aclarir significats. No obstant això, el propi Austin va descartar qualsevol tipus d'influència de filòsofs posteriors a Wittgenstein, considerant més proper a la filosofia del sentit comú de George Edward Moore. Va ser catedràtic de filosofia moral a Oxford entre 1952 i 1960. Se'l considera membre de l'anomenada escola d'Oxford, que seguia la filosofia del llenguatge peculiar.Per això va utilitzar el mètode empíric. La seva obra més coneguda, publicada pòstumament (1962) és How to Do Things with Words (Com fer coses amb paraules). Aquest treball, que recull les conferències que Austin va pronunciar l'any 1955 a la Universitat Harvard, constitueix la culminació de la seva teoria dels actes de parla, en la qual estava treballant des de feia diverses dècades. El punt de partida d'Austin és la crítica als filòsofs que erròniament van suposar que l'única rellevància d'un enunciat és descriure algun estat de coses o enunciar algun fet. Aquesta suposició comporta cometre el que Austin denomina "fal·làcia descriptiva", és a dir, obstinar en què només mantenen interès teòric els enunciats descriptius. Davant d'aquesta posició Austin planteja l'existència de dos tipus d'enunciats: constatatius i performatius. Els primers els utilitzem per descriure determinades coses, amb els segons no es constata o descriu res sinó que es realitza un acte. Austin arriba a la teoria general partint d'una teoria especial que es fonamenta en la distinció entre constatatiu o performatiu. Segons ell, durant molt de temps s'havia suposat que l'únic fi de les emissions era el de constatar fets. En raó d'això, només podien ser veritables o falsos. No obstant això Austin afirma que no tot enunciat és vertader o fals. Una emissió lingüística és qualsevol cosa que es digui.
  • Джон Лангсоу Остин (26 март 1911 – 8 февруари 1960) е британски философ на езика, роден в Ланкастър и образован в Шрюсбъри институт и Балиол Колидж, Оксфордски университет. Остин е широко асоцииран с концепцията за речевите актове и идеята, че речта сама по себе си е вид действие. Неговата работа пред 50-те на 20 век допринася както за теоретичното предначертаване и за терминологията на модерните изследвания на речевите актове, развита по-късно, например, от Джон Сърл, Уилям Алстон, Франсоа Реканати, Кент Бах и и Робърт Харниш. Остин, Дж., Как с думи се вършат неща, София: ИК „Критика и хуманизъм“, (1996).
  • John Langshaw Austin (lahir di Lancaster, 26 Maret 1911 – meninggal 8 Februari 1960 pada umur 48 tahun) adalah ahli filsafat bahasa berkebangsaan Britania Raya. Ia terutama dikenal dan dikaitkan dengan teori tindak tutur (speech act) dan konsep bahwa ujaran adalah suatu bentuk tindakan. Karyanya yang paling terkenal adalah How to Do Things With Words dan Sense and Sensibilia.
  • ジョン・ラングショー・オースティン(John Langshaw Austin, 1911年3月26日 - 1960年2月8日)はイギリスの哲学者、日常言語学派の主要人物の一人であり、オックスフォード大学教授を務めた。発話行為(言語行為)についての先駆的な研究で知られ、ルートヴィヒ・ウィトゲンシュタインと並んでイギリスの言語哲学の重要な位置を占めた。
  • John Langshaw Austin (ur. 28 marca 1911 w Lancaster, zm. 8 lutego 1960 w Oksfordzie) – brytyjski filozof analityczny. Austin skończył studia na Uniwersytecie Oksfordzkim, gdzie został później wykładowcą i profesorem (od 1952). Reprezentował konkurencyjną dla filozofów z Cambridge filozofię języka (vide Ludwig Wittgenstein), która mimo wspólnego zainteresowania językiem codziennym, charakteryzowała się dążeniem do systematyzacji sposobów jego używania (Wittgenstein nie widział potrzeby taksonomii języka). Filozofowie pracujący na gruncie języka wychodzili często z przekonania, że zrozumienie jego struktury pomoże w zrozumieniu struktury świata; to przekonanie prowadziło ich do poszukiwania jakiejś fundamentalnej struktury języka, ukrytej wśród użyć codziennych. W przeciwieństwie do wspomnianego nurtu poszukiwań, Austin badał język w jego użyciach najbardziej codziennych, zakorzenionych w danym kontekście, zależnych od konkretnych okoliczności – osoba mówiąca tworzy bowiem, według filozofa, społeczne rzeczywistości osadzone w danym kontekście. I tak, słowo real ("rzeczywisty", "prawdziwy"), nie jest w swej naturze odzwierciedleniem jakiejś metafizycznej rzeczywistości i zwykle funcjonuje zadowalająco w wyrażeniach takich jak real cream ("prawdziwa śmietana", w przeciwieństwie do śmietany odtłuszczonej). Najbardziej znanym dzisiaj aspektem pracy Austina, obecnym zwłaszcza w dziele Jak działać słowami, jest podział aktów mowy na lokucyjne (wypowiedzi posiadające znaczenie, ze zwróceniem uwagi na aspekt fonetyczny), illokucyjne (posiadające pewną konwencjonalną moc, np. informowanie, nakazywanie) i perlokucyjne (wywierające pewien określony skutek – przekonywanie kogoś, zaskakiwanie go lub oszukiwanie). Jako pierwsze jednak zwróciły jego uwagę wypowiedzi performatywne, które dokonują czegoś przez sam fakt bycia wypowiedzianym (Biorę sobie ciebie za żonę, nadawanie imienia, etc). Najbardziej znanym kontynuatorem pracy Austina jest dziś John Searle, ich poglądy różnią się jednak z punktu widzenia koncepcji intencjonalności. Austin uważa, że moc "aktów mowy" (np. obietnicy) ustanowiona jest przez konwencje społeczne, Searle twierdzi natomiast, że jest to raczej szczególny stan umysłu.
  • John Langshaw Austin (Lancaster, 26 marzo 1911 – Oxford, 8 febbraio 1960) è stato un filosofo e linguista inglese.
  • Джон Лэнгшо Остин (англ. John Langshaw Austin, 26 марта 1911, Ланкастер — 8 февраля 1960, Оксфорд) — британский философ, один из основателей лингвистической философии. Внёс вклад в разработку теории речевого акта.
  • John Langshaw "J. L." Austin (26 March 1911 – 8 February 1960) was a British philosopher of language. He is remembered primarily as the developer of the theory of speech acts.Prior to Austin, the attention of linguistic and analytic philosophers had been directed almost exclusively to statements, assertions, and propositions — to linguistic acts that (at least in theory) have truth-value. This led to problems when analyzing certain types of statements, for example in determining the truth conditions for such statements as "I promise to do so-and-so."Austin pointed out that we use language to do things as well as to assert things, and that the utterance of a statement like "I promise to do so-and-so" is best understood as doing something — making a promise — rather than making an assertion about anything. Hence the name of one of his best-known works: "How to do Things with Words".
  • John Langshaw Austin (Lancaster, 28 maart 1911 - Oxford, 8 februari 1960) was een Brits taalfilosoof.Hij is voornamelijk bekend omwille van de ontwikkeling van zijn taalhandelingstheorie. Austin werd geboren in het Engelse Lancaster en studeerde aan de Universiteit van Oxford. Tijdens de Tweede Wereldoorlog deed hij dienst in de Engelse inlichtingendienst MI6. Na de oorlog werd hij professor Moraalfilosofie aan Oxford.Samen met Ludwig Wittgenstein wordt hij tot de groten van de hedendaagse taalfilosofie gerekend. Hij wordt beschouwd als een centraal figuur in de Ordinary language philosophy.
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 133675 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 8554 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 58 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110423603 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • John Langshaw Austin est un philosophe anglais né le 26 mars 1911 à Lancaster et mort le 8 février 1960, appartenant à la philosophie analytique. Il s'est intéressé au problème du sens en philosophie. Représentant majeur de la philosophie du langage ordinaire, sa théorie des actes de langage a été reprise et développée par John Searle et Daniel Vanderveken.↑ Vanderveken D., Les actes de discours, Mardaga, Bruxelles, 1988
  • John Langshaw Austin (d. 1911 - 1960), insan düşüncesini gündelik dili incelemek suretiyle analiz etmeye çalışan dil felsefecisi.Söz eylem kuramını geliştiren İngiliz filozof, 26 Mart 1911 yılında Lancester’da dünyaya gelmiş, 8 Şubat 1960 yılına Oxford’da hayata gözlerini kapamıştır.
  • John Langshaw Austin (Lancaster, 28 de Março de 1911 — Oxford, 8 de Fevereiro de 1960) foi um filósofo da linguagem britânico que desenvolveu uma grande parte da actual teoria dos actos de discurso. Filiado à vertente da Filosofia Analítica interessou-se pelo problema do sentido em filosofia.
  • John Langshaw Austin (26. března 1911 Lancaster – 8. února 1960 Oxford) byl britský filosof jazyka a obecný jazykovědec. Je zakladatelem teorie řečových aktů.
  • John Langshaw Austin, (Lancaster, Reino Unido, 28 de marzo de 1911 - Oxford, 8 de febrero de 1960) fue un filósofo británico, una de las figuras más relevantes en lo que se ha dado en llamar filosofía del lenguaje. A él se debe el concepto de acto de habla.
  • John Langshaw Austin (* 26. März 1911 in Lancaster; † 8. Februar 1960 in Oxford) war ein britischer Philosoph und der Begründer der Sprechakttheorie.
  • John Langshaw Austin (lahir di Lancaster, 26 Maret 1911 – meninggal 8 Februari 1960 pada umur 48 tahun) adalah ahli filsafat bahasa berkebangsaan Britania Raya. Ia terutama dikenal dan dikaitkan dengan teori tindak tutur (speech act) dan konsep bahwa ujaran adalah suatu bentuk tindakan. Karyanya yang paling terkenal adalah How to Do Things With Words dan Sense and Sensibilia.
  • ジョン・ラングショー・オースティン(John Langshaw Austin, 1911年3月26日 - 1960年2月8日)はイギリスの哲学者、日常言語学派の主要人物の一人であり、オックスフォード大学教授を務めた。発話行為(言語行為)についての先駆的な研究で知られ、ルートヴィヒ・ウィトゲンシュタインと並んでイギリスの言語哲学の重要な位置を占めた。
  • John Langshaw Austin (Lancaster, 26 marzo 1911 – Oxford, 8 febbraio 1960) è stato un filosofo e linguista inglese.
  • Джон Лэнгшо Остин (англ. John Langshaw Austin, 26 марта 1911, Ланкастер — 8 февраля 1960, Оксфорд) — британский философ, один из основателей лингвистической философии. Внёс вклад в разработку теории речевого акта.
  • John Langshaw Austin (ur. 28 marca 1911 w Lancaster, zm. 8 lutego 1960 w Oksfordzie) – brytyjski filozof analityczny. Austin skończył studia na Uniwersytecie Oksfordzkim, gdzie został później wykładowcą i profesorem (od 1952).
  • John Langshaw Austin (J. L. Austin, 1911. március 26. - 1960. február 8.) brit nyelvfilozófus Lancasterben született, tanulmányait a Shrewsbury iskolában és az Oxfordi Egyetemen, a Balliol College-ben végezte. Austin nevéről gyakran a beszédaktus-elméletre asszociálunk, és arra az elgondolásra, hogy a beszéd a cselekvés egy formája.
  • John Langshaw Austin (Lancaster, 28 maart 1911 - Oxford, 8 februari 1960) was een Brits taalfilosoof.Hij is voornamelijk bekend omwille van de ontwikkeling van zijn taalhandelingstheorie. Austin werd geboren in het Engelse Lancaster en studeerde aan de Universiteit van Oxford. Tijdens de Tweede Wereldoorlog deed hij dienst in de Engelse inlichtingendienst MI6.
  • John Langshaw Austin, (Lancaster, Regne Unit, 28 de març de 1911 - Oxford, 8 de febrer de 1960) va ser un filòsof britànic, una de les figures més rellevants del que s'ha anomenat filosofia del llenguatge. A ell es deu el concepte d'acte de parla. Austin va estudiar al Balliol College d'Oxford. El 1935 ja va començar a col·laborar en el Magdalen College. Estudiós de les llengües clàssiques, va col·laborar amb el MI6, el Servei d'Intel·ligència britànic durant la Segona Guerra Mundial.
  • John Langshaw "J. L." Austin (26 March 1911 – 8 February 1960) was a British philosopher of language. He is remembered primarily as the developer of the theory of speech acts.Prior to Austin, the attention of linguistic and analytic philosophers had been directed almost exclusively to statements, assertions, and propositions — to linguistic acts that (at least in theory) have truth-value.
  • John Langshaw Austin ingeles filosofoa zen (Lancaster, 1911 - Oxford, 1960). Oxfordeko Balliol Collegen ikasi zuen. Hizkuntza klasikoak ikastea gogoko zuen. Bigarren Mundu Gerran, MI6an aritu zen, Erresuma Batuko inteligentzia-zerbitzuan.Oxforden, 1952-1960 urte-bitartean, Filosofia Moraleko katedratiko izan zen. Oxford Eskolako filosofia analitikoaren izen nagusietako bat zen. Mintzaira arruntaren arauak aztertu zituen. Hari zor zaio hizkuntza-ekintza kontzeptua.
  • Джон Лангсоу Остин (26 март 1911 – 8 февруари 1960) е британски философ на езика, роден в Ланкастър и образован в Шрюсбъри институт и Балиол Колидж, Оксфордски университет. Остин е широко асоцииран с концепцията за речевите актове и идеята, че речта сама по себе си е вид действие.
rdfs:label
  • John Langshaw Austin
  • J. L. Austin
  • J. L. Austin
  • J.L. Austin
  • John Austin (taalfilosoof)
  • John Langshaw Austin
  • John Langshaw Austin
  • John Langshaw Austin
  • John Langshaw Austin
  • John Langshaw Austin
  • John Langshaw Austin
  • John Langshaw Austin
  • John Langshaw Austin
  • John Langshaw Austin
  • Дж. Л. Остин
  • Остин, Джон Лэнгшо
  • ジョン・L・オースティン
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:influenced of
is dbpedia-owl:influencedBy of
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:aInfluencé of
is prop-fr:influencéPar of
is foaf:primaryTopic of