L’iconoclasme (des mots grecs εἰκών eikôn « image, icône » et κλάω klaô « briser ») est, au sens strict, la destruction délibérée d'images, c'est-à-dire de représentations religieuses de type figuratif (appartenant souvent à sa propre culture), généralement pour des motifs religieux ou politiques. Ce courant de pensée rejette la vénération adressée aux représentations du divin, dans les icônes en particulier.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • L’iconoclasme (des mots grecs εἰκών eikôn « image, icône » et κλάω klaô « briser ») est, au sens strict, la destruction délibérée d'images, c'est-à-dire de représentations religieuses de type figuratif (appartenant souvent à sa propre culture), généralement pour des motifs religieux ou politiques. Ce courant de pensée rejette la vénération adressée aux représentations du divin, dans les icônes en particulier. L’iconoclasme est opposé à l'iconodulie (ou iconodoulie).Dans un sens second et récent (fin du XIXe siècle), le terme iconoclaste (adjectif ou nom) désigne une attitude ou un comportement d'hostilité manifeste aux interdits, normes et croyances dominantes ou autres valeurs « intouchables ».
  • Иконоборството е религиозно-политическо течение в християнството през VІІІ век и ІХ век, противопоставящо се на ширещото се и добиващото прилики с идолопоклоничество преклонение пред икони и реликви, а също така на прекаленото им комерсиализиране. То намира силна подкрепа у някои ромейски императори, опасяващи се от подронването на своята власт и прекомерното разрастване на монашеството и манастирите, които се превръщат в стопанска тежест на държавата и конкурент на нейната власт. Съпроводено е с остри политически борби и гонения срещу инакомислещите, особено монаси. Папите в Рим и Карл Велики не са поддържали ромейското иконоборство.
  • Etimológicamente, el término iconoclasta se refiere a quien practica la iconoclasia, esto es, a quien destruye pinturas o esculturas sagradas (iconos). Un ejemplo de iconoclasia fue la tradición bizantina, sobre todo de León III, que ordenó la destrucción de todas las representaciones de Jesús, de la Virgen María y, especialmente, de los santos. En lenguaje coloquial se utiliza también para referirse a aquella persona que va a contracorriente y cuyo comportamiento es contrario a los ideales, normas, modelos, estatutos de la sociedad actual o a la autoridad de maestros dentro de ésta, sin que implique una connotación negativa de su figura. Las creencias de los iconoclastas son contrarias a las de los iconódulos. Se denomina iconodulía o iconodulia a la veneración (dulía) de imágenes (iconos). En el catolicismo se diferencia de la Idolatría en que esta última tiene un carácter hereje, y por tanto está perseguida por la religión predominante. Sin embargo, la iconodulía no estaría perseguida, sino que de acuerdo con la doctrina católica, sería acorde con los preceptos religiosos, recibiendo sus practicantes el nombre de iconodulos.
  • Ikonoklazm (gr. eikōn – „obraz"; klao – „łamać", „obrazoburstwo") – ruch szerzący się w VIII-IX wieku na terenach Bizancjum i państwa Franków oraz w Niderlandach w XVI w.
  • Iconoclastia ou Iconoclasmo (do grego εικών, transl. eikon, "ícone", imagem, e κλαστειν, transl. klastein, "quebrar", portando "quebrador de imagem") foi um movimento político-religioso contra a veneração de ícones e imagens religiosas no Império Bizantino que começou no início século VIII e perdurou até o século IX. Os iconoclastas acreditavam que as imagens sacras seriam ídolos, e a veneração e o culto de ícones por conseqüência, - idolatria. Em oposição a iconoclastia existe a iconodulia ou iconofilia (do grego que significa "venerador de imagem"), ao qual defende o uso de imagens religiosas, "não por crer que lhes seja inerente alguma divindade ou poder que justifique tal culto, ou porque se deva pedir alguma coisa a essas imagens ou depositar confiança nelas como antigamente faziam os pagãos, que punham sua esperança nos ídolos [cf. Sl 135, 15-17], mas porque a honra prestada a elas se refere aos protótipos que representam, de modo que, por meio das imagens que beijamos e diante das quais nos descobrimos e prostamos, adoramos a Cristo e veneramos os santos cuja semelhança apresentam.Em 730 o imperador Leão III, o Isáurio proibiu a veneração de ícones. O resultado foi a destruição de milhares de ícones pelos iconoclastas, bem como mosaicos, afrescos, estátuas de santos, pinturas, ornamentos nos altares de igrejas, livros com gravuras e inumeráveis obras de arte. O iconoclasmo foi oficialmente reconhecida pelo Concílio de Hieria de 754, apoiado pelo imperador Constantino V e os iconófilos severamente combatidos, especialmente os monges. O concílio não teve a participação da Igreja Ocidental e foi desaprovado pelos papas, provocando um novo cisma. Posteriormente a imperatriz Irene, viúva de Leão IV, o Cazar, em 787 convocou o Segundo Concílio de Niceia, que aprovou o dogma da veneração dos ícones, e recuperou a união com a Igreja Ocidental. Os imperadores que governaram após ela – Nicéforo I e Miguel I Rangabe – seguiram com a veneração. No entanto, a derrota de Miguel I na guerra contra os búlgaros em 813, levou ao trono Leão V, o Arménio, que renovou a iconoclastia. Durante a regência da imperatriz Teodora, o iconoclasta patriarca de Constantinopla João VII foi deposto, e em seu lugar erguido o defensor da veneração Metódio I. Sob a sua presidência em 843, ocorreu outro concílio, que aprovou e subscreveu todas as definições do Segundo Concílio de Niceia e novamente excomungou os iconoclastas. Ao mesmo tempo foi definido (em 11 de março, data da reunião do concílio em 843) a proclamação da memória eterna da ortodoxia e o anatematismo contra os hereges, ainda realizada na Igreja Ortodoxa atualmente como o "Domingo da Ortodoxia" (ou "Triunfo da Ortodoxia").
  • Iconoclàstia és aquella doctrina que s'oposa a la veneració d'imatges o ídols. Usualment, una iconoclàstia és motivada per raons religioses o polítiques. Les persones que s'involucren en una iconoclàstia són anomenades iconoclastes. Etimològicament, iconoclasta es refereix a qui destrossa icones, és a dir, pintures o escultures sagrades.En llenguatge col·loquial, s'utilitza també per a referir-se a aquella persona que va a contra corrent i el comportament de la qual és contrari als ideals, normes o models de la societat actual o a l'autoritat de mestres dintre d'aquesta, sense que impliqui una connotació negativa de la seva figura.
  • Obrazoborectví či ikonoklasmus (z řeckého εἰκῶν eikón obraz + κλάστειν klastein lámat) označuje původně hnutí, snažící se v náboženství (především v křesťanství) odstranit náboženské obrazy (ikony). V širším smyslu se za obrazoboreckou označuje kultura, která je nepřátelská vůči obrazu (např. osvícenství).Ničení, znesvěcování a odstraňování cizích obrazů a symbolů se v úzkém smyslu neoznačuje jako ikonoklasmus, ale jako kulturní barbarství či vandalismus. Bývá typický pro každou politickou moc, která se ujala moci násilím či silou. Toto počínání je však dnes často označováno jako obrazoborectví vzhledem k tomu, že již není spojován čistě s náboženskými hnutími.Odpůrci obrazů jsou označováni jako ikonoklasté či obrazoborci, jejich zastánci či ctitelé jako ikonodulové.
  • イコノクラスム(聖像破壊運動、せいぞうはかいうんどう、英語: iconoclasm, ギリシア語: εικονομαχία)は、宗教的に敬われる画像を破壊する行為(英語の意味においては「悪習打破」等の他の意味も含意されるが、本項ではこの語義におけるもののみを扱う)。キリスト教で有名なイコノクラスムには、東ローマ帝国におけるイコノクラスムと、宗教改革時に西ヨーロッパで起こったビルダーシュトゥルム(絵画嵐)がある。場合によってはイコノクラスムと言えば、東ローマ帝国において8世紀から9世紀にかけて行われたものを特に指すことがある。
  • Ikonoklasmoa nahita egindako ikur eta irudi erlijiosoen suntsipena da, arrazoi politiko eta erlijiosoengatik. Ikonoklasmoaren defendatzaileak ikonoklastak dira, ikonoklasta hitzak hedaduraz beste esanahi batzuk ere bereganatu dituen arren. Kristautasunean, ikonoklasmoa Exodo liburuan agertzen den aginduari jarraizten dio, non irudi horiek debekatzen diren. VIII eta IX. mendeetan bi aldi ikonoklasta izan ziren Bizantziar Inperioan; halaber, XVI. mendean, Erreforma Protestantean zehar ere, garai ikonoklasta bat burut izan ziren. Islamean ere irudikapen erlijiosoak debekatzen dira; hala, talibanek Bamyango bi irudi suntsitu zituzten 2001 urtean.
  • Иконоборчество (иконоклазм) — в христианстве религиозно-политическое движение против культа почитания икон и других изображений Христа и святых. Выделяют:
  • L'iconoclastia o iconoclasmo (dal greco εἰκόν - eikón, "immagine" e κλάω - kláo, "rompo") è stato un movimento di carattere politico-religioso sviluppatosi nell'impero bizantino intorno alla prima metà del secolo VIII. La base dottrinale di questo movimento era l'affermazione che la venerazione delle icone spesso sfociasse in una forma di idolatria, detta "iconolatria". Questa convinzione provocò non solo un duro confronto dottrinario, ma anche la distruzione materiale di un gran numero di icone. Sul piano politico l'iconoclastia ebbe per obiettivo di riportare sotto il controllo imperiale i vasti territori posseduti dai monasteri, non soggetti alle leggi imperiali (e in particolare esenti dalle tasse e dalla leva militare degli imperatori) e di togliere ogni pretesto dottrinale ai predoni islamici, che accusavano i cristiani di idolatria.Il termine "iconoclastia" venne poi usato più in generale per indicare altre forme di lotta contro il culto di immagini in altre epoche e religioni o correnti religiose. Iconoclasta fu l'islam nella proibizione dell'uso dell'immagine di Maometto, così come iconoclasti furono il calvinismo e il movimento puritano sviluppatisi con la Riforma protestante in epoca più moderna, e che portarono alla distruzione di molte statue ed effigi nelle chiese e cattedrali nord-europee riformate /v. Iconoclastia protestante).
  • 성상파괴운동(聖像破壞運動)이란 8-9세기 동방 정교회에서 성화상(이콘) 공경이 금지되고 성상을 파괴한 운동이다. 이는 비잔티움 제국을 양분시켜 내전을 초래하였으며 로마 교황청은 이를 비난하고 성상파괴논쟁이 일어났다.이 운동은 비잔티움 황제의 간섭에서 벗어나고자 했던 교황청에 좋은 명분을 제공하였으며, 다른 요인들과 함께 결국 동서 로마교회의 분열, 즉 기독교가 동방 정교회와 로마 가톨릭으로 서로 갈라서는 최초의 교회 분열로 이어졌다.
  • Iconoclasm is the deliberate destruction within a culture of the culture's own religious icons and other symbols or monuments, usually for religious or political motives. It is a frequent component of major political or religious changes. The term does not generally encompass the specific destruction of images of a ruler after his death or overthrow (damnatio memoriae).People who engage in or support iconoclasm are called "iconoclasts", a term that has come to be applied figuratively to any individual who challenges "cherished beliefs or venerated institutions on the grounds that they are erroneous or pernicious". Conversely, people who revere or venerate religious images are (by iconoclasts) called "iconolaters". In a Byzantine context, they are known as "iconodules", or "iconophiles".Iconoclasm may be carried out by people of a different religion, but is often the result of sectarian disputes between factions of the same religion. In Christianity, iconoclasm has generally been motivated by people who adopt a literal interpretation of the Ten Commandments, which forbid the making and worshipping of "graven images or any likeness of anything". The degree of iconoclasm among Christian sects greatly varies.
  • Ikonoklasme adalah sebuah gerakan memusnahkan ikon atau gambar-gambar (seni) religius yang dihormati khususnya dalam Gereja Kristen Ritus Timur. Bahasa Yunani untuk ikon adalah eikon yang artinya gambar. Ikon-ikon banyak dipakai oleh Gereja Ortodoks Timur bahkan mempunyai peran penting baik dalam ibadah umum atau pribadi yang dilakukan Gereja Ortodoks Timur. Persoalan mengenai kontroversi gambar-gambar seni religius secara teologis muncul akibat konflik pandangan Kristologis dari abad ke-5 hingga abad ke-8. Ikonoklasme dikaitkan dengan perkembangan monofisitisme yang berkembang dalam lingkungan kekaisaran sejak Konsili Khalsedon (451).Krisis mengenai ikonoklasme berlangsung dari tahun 725 hingga 843.
  • Het woord iconoclasme komt uit het Grieks. Εικων (Eicoon) betekent afbeelding (zie: icoon), κλαζειν (kladzein) betekent lawaai maken. Het is de aanduiding van een periode in de geschiedenis van de Oosterse Kerk (730-843), waarin het vervaardigen en het vereren van afbeeldingen (iconen) verboden was. De tegenstanders van het gebruik van iconen werden iconoclasten genoemd, en de voorstanders werden iconodulen genoemd.Een goed begrip van de iconoclastische periode in het Byzantijnse Rijk wordt wat in de weg gestaan door het feit dat de bronnen die we er nu nog over hebben over het algemeen afkomstig zijn van de overwinnaars, de iconenvereerders. Zodoende is het niet eenvoudig een redelijk objectief beeld te krijgen van wat er nu eigenlijk allemaal gebeurd is.
  • Unter Ikonoklasmus (zu altgriechisch εἰκών eikon „Bild, Abbild“ und κλάειν klaein „zerbrechen“) versteht man die Zerstörung heiliger Bilder oder Denkmäler der eigenen Religion (Bildersturm), insbesondere im Christentum; im weiteren Sinne die Bilderfeindlichkeit oder Bilderfurcht (Ikonophobie) einer Kultur, Religion oder Institution. Zum religiösen Verbot von Bildern allgemein: siehe Bilderverbot Zum Ikonoklasmus in der byzantinischen Kirche: siehe byzantinischer Bilderstreit Zur Reformationszeit: siehe reformatorischer Bildersturm Zum Islam: siehe Bilderverbot im Islam Zur politisch motivierten Zerstörung von Herrschaftssymbolen: siehe politischer Ikonoklasmus Zur Zerstörung von Kulturgut im weiteren Sinne: siehe Kulturvandalismus
  • İkonoklazm,, bir kültürün kendi dini ikona ve diğer sembollerine ya da anıtlarına dini ya da politik güdülerle planlı saldırısıdır. Sıklıkla iç politik ya da dini değişimlerin ana parçasıdır. Genellikle İspanyolların Amerika fethinde yaptıkları gibi bir kültürün diğer bir kültürün resimlerini yok etmesinden ayrılır. Bu terim, bir hükümdarın ölmesi ya da iktidardan düşmesinden sonra özellikle onun resimlerinin yok edilmesini kapsamaz. (Damnatio Memoriae), örneğin Antik Mısır'da Akhenaten.İkonoklazma dahil olan ya da destekleyen insanlara iconoclast ("Putkırıcı") denir. Tersine, resimlere saygı duyanlara iconolater denir, Bizans yazılarında bu insanlar iconodule, ya da iconophiles olarak adlandırılmışlardır.İkonoklazm, farklı dinlere mensup insanlar tarafından gerçekleştirilmiştir, fakat genellikle aynı dinin hizipleri arasında mezhepsel çekişmelerin sonucu olarak ortaya çıkmıştır. 8.ve 9.yüzyıllar boyunca yaşanan iki Bizans ikonoklazma hareketi, resim kullanılmasının ana başlık olduğu bir tartışma ile istisna gösterir. Hristiyanlıkta, ikonoklazmın en büyük sebebi On Emirin yorumundan çıkan "kazınmış resimlere" tapılmasının yasaklanmasıdır.
  • A képrombolás vagy idegen szóval ikonoklasztázia, ikonoklaszmosz, ikonoklazmus (a görög εικών ’kép’ és κλάειν ’törni’ szóból) a történelem során a monoteista vallásokban jelentkező, a képtisztelet (ikonodulia, ikonodulosz) elleni dogmatikai harc, amelynek fő célja az Istent, szenteket, prófétákat ábrázoló szentképek, szobrok és egyéb ikonográfiai elemek eltávolítása a szakrális kontextusból (jellemzően a templomokból és a liturgiából), esetenként a profán térből is (pl. pénzérmékről). A szentképek elfogadásáról vagy tiltásáról vallott teológiai elképzelések a háttérben megbúvó viták formájában végigkísérték a judaizmus, a kereszténység, a manicheizmus és az iszlám évszázadait, egyes történelmi pillanatokban azonban a kérdés körüli feszültségek véres konfliktusok, üldöztetések – a voltaképpeni képrombolás – formájában robbantak ki. A képrombolás megjelent már az ókori egyiptomi kultúrában is, de a modern ikonoklasztázia gyökerei a zsidó kultúrkörhöz és olyan neoplatonista ókeresztény gondolkodók munkásságához köthetők, mint Órigenész és Alexandriai Kelemen. A keresztény ikonográfia széles körű elterjedése után a képrombolás gyakran kötődött heterodox, reformer vallási mozgalmakhoz. Így például elvetették a képtiszteletet az 5. századi, Krisztus isteni természetét hirdető monofizita eretnekek, majd a 7. században Anatóliában jelentkező gnosztikus pauliciánusok. A 8–9. században a Bizánci Birodalomban robbant ki a leghevesebb képüldözési hullám. A képrombolókhoz közeli álláspontot foglalt el Clairvaux-i Szent Bernát, aki az 1130-as években milánói prédikációs körútján több templomból eltávolíttatta a díszítéseket és festett oltárokat. A 16. században ismét megjelent a vallási-politikai küzdelmek során. A franciaországi hugenották, a németalföldi kálvinisták, valamint az angliai puritánok mozgalmainak történetében is előfordult képrombolás.A publicisztika gyakran a képrombolás modern kori, politikai megnyilvánulásának titulálja a diktatúrák összeomlásakor a korábbi politikai vezetés által hátrahagyott, esetenként a személyi kultusz hatása alatt készült képek és szobrok elpusztítását (lásd például francia forradalom, nagy októberi szocialista forradalom, kínai kulturális forradalom, az európai kommunista diktatúrák összeomlása stb.). Ezek a politikai mozgalmak ugyanakkor nem előzmény nélküliek: az ókori Egyiptomban és a római császárkorban szintén dívott az előző hatalom kultuszának meggyengítését szolgáló képrombolás.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 82867 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 17911 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 111 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 111023483 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:commons
  • Category:Iconoclasm
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:wiktionary
  • iconoclasme
dcterms:subject
rdfs:comment
  • L’iconoclasme (des mots grecs εἰκών eikôn « image, icône » et κλάω klaô « briser ») est, au sens strict, la destruction délibérée d'images, c'est-à-dire de représentations religieuses de type figuratif (appartenant souvent à sa propre culture), généralement pour des motifs religieux ou politiques. Ce courant de pensée rejette la vénération adressée aux représentations du divin, dans les icônes en particulier.
  • Ikonoklazm (gr. eikōn – „obraz"; klao – „łamać", „obrazoburstwo") – ruch szerzący się w VIII-IX wieku na terenach Bizancjum i państwa Franków oraz w Niderlandach w XVI w.
  • イコノクラスム(聖像破壊運動、せいぞうはかいうんどう、英語: iconoclasm, ギリシア語: εικονομαχία)は、宗教的に敬われる画像を破壊する行為(英語の意味においては「悪習打破」等の他の意味も含意されるが、本項ではこの語義におけるもののみを扱う)。キリスト教で有名なイコノクラスムには、東ローマ帝国におけるイコノクラスムと、宗教改革時に西ヨーロッパで起こったビルダーシュトゥルム(絵画嵐)がある。場合によってはイコノクラスムと言えば、東ローマ帝国において8世紀から9世紀にかけて行われたものを特に指すことがある。
  • Иконоборчество (иконоклазм) — в христианстве религиозно-политическое движение против культа почитания икон и других изображений Христа и святых. Выделяют:
  • 성상파괴운동(聖像破壞運動)이란 8-9세기 동방 정교회에서 성화상(이콘) 공경이 금지되고 성상을 파괴한 운동이다. 이는 비잔티움 제국을 양분시켜 내전을 초래하였으며 로마 교황청은 이를 비난하고 성상파괴논쟁이 일어났다.이 운동은 비잔티움 황제의 간섭에서 벗어나고자 했던 교황청에 좋은 명분을 제공하였으며, 다른 요인들과 함께 결국 동서 로마교회의 분열, 즉 기독교가 동방 정교회와 로마 가톨릭으로 서로 갈라서는 최초의 교회 분열로 이어졌다.
  • İkonoklazm,, bir kültürün kendi dini ikona ve diğer sembollerine ya da anıtlarına dini ya da politik güdülerle planlı saldırısıdır. Sıklıkla iç politik ya da dini değişimlerin ana parçasıdır. Genellikle İspanyolların Amerika fethinde yaptıkları gibi bir kültürün diğer bir kültürün resimlerini yok etmesinden ayrılır. Bu terim, bir hükümdarın ölmesi ya da iktidardan düşmesinden sonra özellikle onun resimlerinin yok edilmesini kapsamaz.
  • Obrazoborectví či ikonoklasmus (z řeckého εἰκῶν eikón obraz + κλάστειν klastein lámat) označuje původně hnutí, snažící se v náboženství (především v křesťanství) odstranit náboženské obrazy (ikony). V širším smyslu se za obrazoboreckou označuje kultura, která je nepřátelská vůči obrazu (např. osvícenství).Ničení, znesvěcování a odstraňování cizích obrazů a symbolů se v úzkém smyslu neoznačuje jako ikonoklasmus, ale jako kulturní barbarství či vandalismus.
  • Ikonoklasme adalah sebuah gerakan memusnahkan ikon atau gambar-gambar (seni) religius yang dihormati khususnya dalam Gereja Kristen Ritus Timur. Bahasa Yunani untuk ikon adalah eikon yang artinya gambar. Ikon-ikon banyak dipakai oleh Gereja Ortodoks Timur bahkan mempunyai peran penting baik dalam ibadah umum atau pribadi yang dilakukan Gereja Ortodoks Timur.
  • Unter Ikonoklasmus (zu altgriechisch εἰκών eikon „Bild, Abbild“ und κλάειν klaein „zerbrechen“) versteht man die Zerstörung heiliger Bilder oder Denkmäler der eigenen Religion (Bildersturm), insbesondere im Christentum; im weiteren Sinne die Bilderfeindlichkeit oder Bilderfurcht (Ikonophobie) einer Kultur, Religion oder Institution.
  • Iconoclàstia és aquella doctrina que s'oposa a la veneració d'imatges o ídols. Usualment, una iconoclàstia és motivada per raons religioses o polítiques. Les persones que s'involucren en una iconoclàstia són anomenades iconoclastes.
  • Ikonoklasmoa nahita egindako ikur eta irudi erlijiosoen suntsipena da, arrazoi politiko eta erlijiosoengatik. Ikonoklasmoaren defendatzaileak ikonoklastak dira, ikonoklasta hitzak hedaduraz beste esanahi batzuk ere bereganatu dituen arren. Kristautasunean, ikonoklasmoa Exodo liburuan agertzen den aginduari jarraizten dio, non irudi horiek debekatzen diren. VIII eta IX. mendeetan bi aldi ikonoklasta izan ziren Bizantziar Inperioan; halaber, XVI.
  • Iconoclastia ou Iconoclasmo (do grego εικών, transl. eikon, "ícone", imagem, e κλαστειν, transl. klastein, "quebrar", portando "quebrador de imagem") foi um movimento político-religioso contra a veneração de ícones e imagens religiosas no Império Bizantino que começou no início século VIII e perdurou até o século IX. Os iconoclastas acreditavam que as imagens sacras seriam ídolos, e a veneração e o culto de ícones por conseqüência, - idolatria.
  • Etimológicamente, el término iconoclasta se refiere a quien practica la iconoclasia, esto es, a quien destruye pinturas o esculturas sagradas (iconos). Un ejemplo de iconoclasia fue la tradición bizantina, sobre todo de León III, que ordenó la destrucción de todas las representaciones de Jesús, de la Virgen María y, especialmente, de los santos.
  • Iconoclasm is the deliberate destruction within a culture of the culture's own religious icons and other symbols or monuments, usually for religious or political motives. It is a frequent component of major political or religious changes.
  • Het woord iconoclasme komt uit het Grieks. Εικων (Eicoon) betekent afbeelding (zie: icoon), κλαζειν (kladzein) betekent lawaai maken. Het is de aanduiding van een periode in de geschiedenis van de Oosterse Kerk (730-843), waarin het vervaardigen en het vereren van afbeeldingen (iconen) verboden was.
  • A képrombolás vagy idegen szóval ikonoklasztázia, ikonoklaszmosz, ikonoklazmus (a görög εικών ’kép’ és κλάειν ’törni’ szóból) a történelem során a monoteista vallásokban jelentkező, a képtisztelet (ikonodulia, ikonodulosz) elleni dogmatikai harc, amelynek fő célja az Istent, szenteket, prófétákat ábrázoló szentképek, szobrok és egyéb ikonográfiai elemek eltávolítása a szakrális kontextusból (jellemzően a templomokból és a liturgiából), esetenként a profán térből is (pl. pénzérmékről).
  • Иконоборството е религиозно-политическо течение в християнството през VІІІ век и ІХ век, противопоставящо се на ширещото се и добиващото прилики с идолопоклоничество преклонение пред икони и реликви, а също така на прекаленото им комерсиализиране. То намира силна подкрепа у някои ромейски императори, опасяващи се от подронването на своята власт и прекомерното разрастване на монашеството и манастирите, които се превръщат в стопанска тежест на държавата и конкурент на нейната власт.
  • L'iconoclastia o iconoclasmo (dal greco εἰκόν - eikón, "immagine" e κλάω - kláo, "rompo") è stato un movimento di carattere politico-religioso sviluppatosi nell'impero bizantino intorno alla prima metà del secolo VIII. La base dottrinale di questo movimento era l'affermazione che la venerazione delle icone spesso sfociasse in una forma di idolatria, detta "iconolatria".
rdfs:label
  • Iconoclasme
  • Iconoclasm
  • Iconoclasme
  • Iconoclasta
  • Iconoclastia
  • Iconoclastia
  • Iconoclàstia
  • Ikonoklasme
  • Ikonoklasmo
  • Ikonoklasmus
  • Ikonoklazm
  • Képrombolás
  • Obrazoborectví
  • İkonoklazm
  • Иконоборство
  • Иконоборчество (значения)
  • イコノクラスム
  • 성상 파괴 운동
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of