L'histoire de la logique, en Occident, prend ses racines dans la philosophie et les mathématiques de la Grèce antique pour se développer en richesse au XXe siècle. Des développements parallèles ont notamment eu lieu en Chine et en Inde[réf. nécessaire]. Le développement de la logique dans le monde arabo-musulman s'intègre à celui de l'Europe, du fait de leur proximité.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • L'histoire de la logique, en Occident, prend ses racines dans la philosophie et les mathématiques de la Grèce antique pour se développer en richesse au XXe siècle. Des développements parallèles ont notamment eu lieu en Chine et en Inde[réf. nécessaire]. Le développement de la logique dans le monde arabo-musulman s'intègre à celui de l'Europe, du fait de leur proximité.
  • Este artigo é uma tradução para o português brasileiro do artigo history of logic [1] da Wikipedia inglês A história da lógica documenta o desenvolvimento da lógica em várias culturas e tradições. Apesar de muitas culturas terem usado complicados sistemas de raciocínio, somente na China, Índia e Grécia os métodos de raciocínio tiveram um desenvolvimento sustentável. Embora as datas sejam incertas, especialmente no caso da Índia, é possível que a lógica tenha emergido nos três países por volta do século IV a.C. A lógica moderna descende da tradição grega, mas também há influências de filósofos islâmicos e de lógicos europeus da era medieval que tiveram contato com a lógica aristotélica.
  • A logikával foglalkozó első dokumentumok egyike a Dissoi Logoi (kb. „ellentétes szavak” = ellentmondások) néven ismert töredék, amelynek eredete a K. e. 5. és 4. század fordulója tájára keltezhető. Az „Ellentétes szavak” kifejezés valószínűleg az akkori görög idők egyik legfontosabb tudományából, a szónoklattan vagy retorika tudományából ered; ugyanis a szónoktanoncok sokszor kaptak olyan gyakorlófeladatot, hogy egy rövid szónoklatban meggyőzően egy megadott kijelentés mellett, ennek végeztével pedig rögtön ellene érveljenek, azaz szavaik ellentétesek legyenek korábbi szavaikhoz képest. Az említett műtöredék a hamisság és az ellentmondás természetével foglalkozik, és lehet, hogy ez az első dokumentum, amely különbséget tesz egy állítás meggyőzőereje és igazságértéke között (Kneale, William és Martha: A logika fejlődése. Gondolat, Budapest, 1987. 26. o.). Platón és Arisztotelész művei, valamint más források is arra utalnak, hogy a helyes következtetés elveit már korábban is tárgyalták. Nem titok, hogy logika tudománya egyértelműen humán ismeretterületekből, a görög szónoklattan (retorika) és a „vitatkozástan” (dialektika) gyakorlatából fejlődött ki. A szónoklattanban, retorikában eredetileg összemosódat a szónoklat formájára és stílusára, valamint a tartalmára épülő érvelési technikák tanulmányozása, melyekkel a a szónok kijelentései meggyőzően alátámaszthatóak, és az ellenérvek megcáfolhatóak. Eredetileg a nyelvtan az alkalmazott pszichológiához és a logika elválaszthatatlan volt. A logika kifejlődése akkor kezdődött meg, amikor ezek elkezdtek elkülönülni egymástól. A szillogizmusok felfedezése a meggyőző érvelési formák kiválogatásából ered (ld. Szabó, 1978). Ezen formák között a görögök észrevettek olyanokat, amelyekbe bárhogy helyettesítve is szavakat, az érvelés szinte mindenki számára meggyőző. Innen csak egy lépés az, hogy felismerték, hogy azért meggyőző, mert mindig igazságot megtartó összefüggések, azaz logikai összefüggések.Hagyományosan Arisztotelészt tartjuk az első „objektív” értelemben vett, az addigi dialektikus logika szintjét meghaladó, „valódi” logikával is foglalkozó tudósnak (bár korai logikai művek, mint a fent említett Dissoi Logoi, az ő működése előtt keletkeztek, a későbbi, újkori és legújabb kori logikát pedig sokkal inkább a sztoikus filozófiai iskola felfedezései és szemlélete határozzák meg). Arisztotelész fő érdeme az volt, hogy a logikát, bár szavaiban még az érvelések elméleteként kezelte, jócskán „megszabadította” pragmatikus és szubjektív vonatkozásaitól – bár nem teljesen – és az érvelés meggyőző ereje helyett a mondatok igazságára, a pszichológia helyett a nyelvtanra kezdett koncentrálni.Arisztotelész számos logikai művet írt, a leglényegesebbeket i. e. 365 és i. e. 340 között vagy ekörül. Logikai műveit később Organon címen foglalták össze a mű kiadói és kommentátorai. A filozófusok és tudósok az Organon írásait már Arisztotelész életében jelentős munkákként ismerték el.A kijelentéslogika alapvető felfedezései tőle származnak: felfedezte az igazságértékek (a mondatok igaz vagy hamis voltának) alapvető jelentőségét, és kimondta a kétértékű logika (a mondatokat a két igazságérték – igazság, hamisság – szempontjából vizsgáló elmélet) alapvető törvényeit, az ellentmondásmentesség és – nem egészen a később használt formában – a kizárt harmadik törvényét (ld. az arisztotelészi logika c. fejezetet). A korabeli görög bölcselet és közgondolkodás egyik központi fogalmává vált érvelés fogalmát tudományos vizsgálat tárgyává tette, ezáltal a bizonyítás klasszikus elmélete, a szillogisztika (szillogizmus kb. azt jelenti, következtetés) kidolgozója lett. Eredményei annyira jelentősek, hogy csak kétezer év múlva történt igazán jelentős változás a logika történetében, a matematikai logika megszületésekor, ami George Boole, Ernst Schröder és Gottlob Frege nevéhez fűződik (lásd a formális logika és matematikai logika c. fejezeteket).Nem kis részben Arisztotelész érdeme tehát, hogy a logika pragmatikus társadalomtudományból objektív tudománnyá változott. A pontosság kedvéért két dolgot kell hozzátennünk:Arisztotelész a logikát nem tartotta a szó szoros értelmében vett tudománynak; nem is sorolja fel a tudományok között, amikor azokat rendszerezi (ld. az arisztotelészi tudományrendszer felépítéséről írottakat). Metafizika c. könyvében, melyekben felsorolja az összes tudományok rendszerét, a logika nem szerepel, de nem feledékenységből, hanem mert a rendszerezés szempontjai kizárják. Arisztotelész szerint a logika éppen annyira nem tudomány, elsajátítása éppen annyira nem tudományos tevékenység, mint ahogyan az anyanyelv elsajátítása sem az. A logika csupán eszközt jelent a tudományok megalapozásához és rendszerezéséhez, utat mutatva a tudósnak a helyes gondolkodás útján végzett megbízható elméletalkotáshoz. Maga a logika szó sem szerepel Arisztotelész műveiben, ez a kifejezés csak Cicero korában kezdett elterjedni, és akkor is inkább a dialektikát értették rajta. Arisztotelész e szó helyett mindenütt az „analitika” kifejezést használja. Az első szerző, aki dokumentálhatóan a mai értelemben, a „formális logika” értelmében használja e szót, az i. sz. 200 körül élt Arisztotelész-kommentátor, aphrodisiasi Alexandrosz. A görög sztoikusok is jelentős hozzájárulással szolgáltak a kijelentéslogika fejlődéséhez, erről azonban még kevesebbet tudunk jelenleg, mint Arisztotelészről.Gottlob Frege jénai matematikust tartjuk a formális logika első teljes értékű elmélete kidolgozójának, ő a Begriffsschrift (Fogalomírás) c. művében fektette le az új logika alapjait. Kidolgozta a kétértékű logika egy axiomatikus jellegű rendszerét, és végleg megszabadította bizonyos szónoklattani és nyelvtani esetlegességektől is. Elméletén belül Arisztotelész logikai elmélete formálisan rekonstruálható, tehát Frege elmélete e tekintetben nem cáfolja, hanem általánosítja Arisztotelészt. Az elméletek mögé képzelt jelentés, az a mód, ahogyan a formulákat kiolvassuk, köznyelvre fordítjuk, tudálékoskodó kifejezéssel az ontológiai interpretáció azonban nem feltétlenül ugyanaz.Történetileg az euro-atlanti kultúrkörön belül a logika tudományának fejlődése négy nagyobb korszakra osztható: 1. Antik kor – Arisztotelész és a sztoikusok, a tradicionális logika megalkotása; 2. Középkor – a skolasztikus logika, az arisztotelészi hagyomány folytatása; Ezután hanyatlás következett, a korábbi elméleteket elfelejtették, és „arisztotelészi logikának” valami olyan, végletekig egyszerűsített és átértelmezett „kisiskolás” tant neveztek, aminek Arisztotelészhez nem sok köze volt;3. Újkor – a modern szimbolikus logika vagy formális logika létrejötte, 4. Huszadik század – a posztmodern, a tradicionális logika törvényeit megtagadó vagy már-már a tagadásig általánosító elméletek (intuicionizmus, fuzzy logikák, kvantumlogika) születése. A logika történeti kapcsolatát más tudományágakkal ld. fent („A logika kapcsolata más tudományágakkal” c. fejezetben). A logikával foglalkozó fontosabb tudósok és -csoportok: Arisztotelész, megarai filozófia, sztoikusok, Aquinói Szent Tamás, skolasztikus filozófia, Albertus Magnus, Filippus Hispanus (azaz XXI. János pápa), Gottfried Wilhelm Leibniz, Immanuel Kant, George Boole, Ernst Eberhard Schröder(?), Auguste de Morgan, Charles Sanders Peirce, Gottlob Frege, Bertrand Russell, Alfred North Whitehead, bécsi kör, Kurt Gödel, Ludwig Wittgenstein, David Hilbert, Alfred Tarski, Jan Lukesiewicz, lengyel iskola, Alan Turing, Alonzo Church, Neumann János, Hermann Weyl, Luitzen Brouwer, L. Zadeh, Péter Rózsa, Kalmár László.
  • Die Geschichte der Logik behandelt die Entstehung und Entwicklung der Logik und aller ihrer Teildisziplinen.Wohl aufgrund unterschiedlicher Sprachen und Kulturen, haben sich in verschiedenen Erdteilen verschiedene Traditionen der Logik herausgebildet: Die europäisch-westliche Logik hat ihren Anfang im antiken Griechenland und kann in zwei Strömungen unterteilt werden: in die Tradition der aristotelisch-scholastischen Logik und in die der modernen oder mathematischen Logik ab 1847. Neben der europäischen Logik gibt es auch eine Tradition der indischen und tibetischen, eine der chinesischen, eine der japanischen und eine der arabischen Logik.
  • De geschiedenis van de logica bestrijkt de ontwikkeling van logica, zoals deze in de geschiedenis van verschillende culturen en tradities is voorgekomen.
  • The history of logic is the study of the development of the science of valid inference (logic). Formal logic was developed in ancient times in China, India, and Greece. Greek logic, particularly Aristotelian logic, found wide application and acceptance in science and mathematics.Aristotle's logic was further developed by Islamic and Christian philosophers in the Middle Ages, reaching a high point in the mid-fourteenth century. The period between the fourteenth century and the beginning of the nineteenth century was largely one of decline and neglect, and is regarded as barren by at least one historian of logic.Logic was revived in the mid-nineteenth century, at the beginning of a revolutionary period when the subject developed into a rigorous and formalistic discipline whose exemplar was the exact method of proof used in mathematics. The development of the modern so-called "symbolic" or "mathematical" logic during this period is the most significant in the two-thousand-year history of logic, and is arguably one of the most important and remarkable events in human intellectual history.Progress in mathematical logic in the first few decades of the twentieth century, particularly arising from the work of Gödel and Tarski, had a significant impact on analytic philosophy and philosophical logic, particularly from the 1950s onwards, in subjects such as modal logic, temporal logic, deontic logic, and relevance logic.
  • Mantık tarihi, mantığın tarihteki çeşitli kültürler ve geleneklerde ortaya çıktığı biçimlerini karşılaştırmalı olarak inceler.Birçok kültür, ayrıntılı uslamlama sistemleri uygulamasına karşın, uslamlamanın doğrudan çözümlenmesi uğraşısı olarak mantık, başlangıçta yalnızca üç gelenekte geliştirilmiştir: Çin, Hindistan ve Yunanistan. Kesin tarihler bilinmemekle birlikte - özelikle Hindistan için -, mantığın her üç toplumda MÖ 4. yüzyılda ortaya çıkmış olma ihtimali var. Mondern mantığın biçimsel olarak gelişkin ele alınışı Yunan geleneğinden gelmektedir. Aristo mantığının ve yorumlarının İslam felsefecileri üzerinden Orta Çağ Avrupası mantıkçıklarına ulaşmasıyla gelişmiştir.
  • История логики изучает развитие науки о формах и законах правильного мышления (логика).Появление логики в качестве разработанного анализа принципов умозаключений имеет отношение исключительно к трём локальным цивилизациям, а именно: Китай, Индия и Древняя Греция. Из них только трактовка логики в древнегреческой философии, детально рассмотренная в сочинении Аристотеля «Органон», принята и нашла широкое применение в современной науке и математике. В Древней Греции логика была известна как диалектика или аналитика.В дальнейшем логика Аристотеля была развита исламскими и затем средневековыми европейскими логиками, и наибольшего подъёма достигла в середине XIV века. С XIV века до начала XIX века логика находилась в упадке, историки логики считают этот период непродуктивным.Логика была возрождена в середине XIX века и успешно трансформировалась в строгую и формальную дисциплину, идеальным вариантом которой были точные методы доказательства, используемые в математике. Появление современной математической логики является наиболее значительным событием в истории логики за последние две тысячи лет и, возможно, одним из наиболее важных и примечательных событий в интеллектуальной истории человечества.Прогресс в истории логики первой половины XX века связан, в частности, с работами Гёделя и Тарского, и оказал значительное влияние на аналитическую философию и философскую логику, в особенности с 1950-х гг., благодаря развитию новых разделов: модальная логика, темпоральная логика, деонтическая логика и релевантная логика.
  • 論理学の歴史では妥当な推論を探求する学問の発展を取り扱う。形式論理学は古代の中国、インド、ギリシアで発展した。ギリシア論理学、中でもアリストテレス論理学は科学・数学に広く受容・応用されている。アリストテレス論理学は中世のイスラーム圏およびキリスト教西方世界にさらに発展し、14世紀半ばに頂点をむかえた。14世紀から19世紀初めまでの時期は概して論理学が衰退し、軽視された時期であり、少なくとも一人の論理学史家によって論理学の不毛期とみなされている。19世紀半ばになると論理学が復興し、革命期が始まって、数学において用いられる厳密な証明を手本とする厳格かつ形式的な規則へと主題が発展した。近現代におけるこの時期の発展、いわゆる「記号」あるいは「数理」論理学は二千年にわたる論理学の歴史において最も顕著なものであり、人類の知性の歴史において最も重要・顕著な事件の一つだと言える。数理論理学の発展は20世紀の最初の数十年に、特にゲーデルおよびタルスキの著作によって起こり、分析哲学や哲学的論理学に、特に1950年代以降に様相論理や時相論理、義務論理、適切さの論理といった分野に影響を与えた。
  • La historia de la lógica documenta el desarrollo de la lógica en varias culturas y tradiciones a lo largo de la historia. Aunque muchas culturas han empleado intrincados sistemas de razonamiento, e, incluso, el pensamiento lógico estaba ya implícito en Babilonia en algún sentido, la lógica como análisis explícito de los métodos de razonamiento ha recibido un tratamiento sustancial solo originalmente en tres tradiciones: la Antigua China, la Antigua India y la Antigua Grecia. Aunque las dataciones exactas son inciertas, particularmente en el caso de la India, es probable que la lógica emergiese en las tres sociedades hacia el siglo IV a. C. El tratamiento formalmente sofisticado de la lógica proviene de la tradición griega, especialmente del Organon aristotélico, cuyos logros serían desarrollados por los lógicos islámicos y, luego, por los lógicos de la Edad Media europea. El descubrimiento de la lógica india entre los especialistas británicos en el siglo XVIII influyó también en la lógica moderna.
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 702639 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 22192 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 159 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 109529766 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • L'histoire de la logique, en Occident, prend ses racines dans la philosophie et les mathématiques de la Grèce antique pour se développer en richesse au XXe siècle. Des développements parallèles ont notamment eu lieu en Chine et en Inde[réf. nécessaire]. Le développement de la logique dans le monde arabo-musulman s'intègre à celui de l'Europe, du fait de leur proximité.
  • De geschiedenis van de logica bestrijkt de ontwikkeling van logica, zoals deze in de geschiedenis van verschillende culturen en tradities is voorgekomen.
  • 論理学の歴史では妥当な推論を探求する学問の発展を取り扱う。形式論理学は古代の中国、インド、ギリシアで発展した。ギリシア論理学、中でもアリストテレス論理学は科学・数学に広く受容・応用されている。アリストテレス論理学は中世のイスラーム圏およびキリスト教西方世界にさらに発展し、14世紀半ばに頂点をむかえた。14世紀から19世紀初めまでの時期は概して論理学が衰退し、軽視された時期であり、少なくとも一人の論理学史家によって論理学の不毛期とみなされている。19世紀半ばになると論理学が復興し、革命期が始まって、数学において用いられる厳密な証明を手本とする厳格かつ形式的な規則へと主題が発展した。近現代におけるこの時期の発展、いわゆる「記号」あるいは「数理」論理学は二千年にわたる論理学の歴史において最も顕著なものであり、人類の知性の歴史において最も重要・顕著な事件の一つだと言える。数理論理学の発展は20世紀の最初の数十年に、特にゲーデルおよびタルスキの著作によって起こり、分析哲学や哲学的論理学に、特に1950年代以降に様相論理や時相論理、義務論理、適切さの論理といった分野に影響を与えた。
  • Este artigo é uma tradução para o português brasileiro do artigo history of logic [1] da Wikipedia inglês A história da lógica documenta o desenvolvimento da lógica em várias culturas e tradições. Apesar de muitas culturas terem usado complicados sistemas de raciocínio, somente na China, Índia e Grécia os métodos de raciocínio tiveram um desenvolvimento sustentável.
  • A logikával foglalkozó első dokumentumok egyike a Dissoi Logoi (kb. „ellentétes szavak” = ellentmondások) néven ismert töredék, amelynek eredete a K. e. 5. és 4. század fordulója tájára keltezhető.
  • The history of logic is the study of the development of the science of valid inference (logic). Formal logic was developed in ancient times in China, India, and Greece. Greek logic, particularly Aristotelian logic, found wide application and acceptance in science and mathematics.Aristotle's logic was further developed by Islamic and Christian philosophers in the Middle Ages, reaching a high point in the mid-fourteenth century.
  • Mantık tarihi, mantığın tarihteki çeşitli kültürler ve geleneklerde ortaya çıktığı biçimlerini karşılaştırmalı olarak inceler.Birçok kültür, ayrıntılı uslamlama sistemleri uygulamasına karşın, uslamlamanın doğrudan çözümlenmesi uğraşısı olarak mantık, başlangıçta yalnızca üç gelenekte geliştirilmiştir: Çin, Hindistan ve Yunanistan. Kesin tarihler bilinmemekle birlikte - özelikle Hindistan için -, mantığın her üç toplumda MÖ 4. yüzyılda ortaya çıkmış olma ihtimali var.
  • La historia de la lógica documenta el desarrollo de la lógica en varias culturas y tradiciones a lo largo de la historia. Aunque muchas culturas han empleado intrincados sistemas de razonamiento, e, incluso, el pensamiento lógico estaba ya implícito en Babilonia en algún sentido, la lógica como análisis explícito de los métodos de razonamiento ha recibido un tratamiento sustancial solo originalmente en tres tradiciones: la Antigua China, la Antigua India y la Antigua Grecia.
  • Die Geschichte der Logik behandelt die Entstehung und Entwicklung der Logik und aller ihrer Teildisziplinen.Wohl aufgrund unterschiedlicher Sprachen und Kulturen, haben sich in verschiedenen Erdteilen verschiedene Traditionen der Logik herausgebildet: Die europäisch-westliche Logik hat ihren Anfang im antiken Griechenland und kann in zwei Strömungen unterteilt werden: in die Tradition der aristotelisch-scholastischen Logik und in die der modernen oder mathematischen Logik ab 1847.
  • История логики изучает развитие науки о формах и законах правильного мышления (логика).Появление логики в качестве разработанного анализа принципов умозаключений имеет отношение исключительно к трём локальным цивилизациям, а именно: Китай, Индия и Древняя Греция. Из них только трактовка логики в древнегреческой философии, детально рассмотренная в сочинении Аристотеля «Органон», принята и нашла широкое применение в современной науке и математике.
rdfs:label
  • Histoire de la logique
  • A logika története
  • Geschichte der Logik
  • Geschiedenis van de logica
  • Historia de la lógica
  • Historia logiki
  • History of logic
  • História da lógica
  • Mantık tarihi
  • История логики
  • 論理学の歴史
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of