Le français est une langue romane c'est-à-dire une langue issue du latin.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Le français est une langue romane c'est-à-dire une langue issue du latin. Elle est parlée en France, ainsi qu'en Belgique, au Canada, au Luxembourg, en Suisse et dans 51 autres pays, principalement localisés en Afrique, ayant pour la plupart fait partie de l’ancien empire colonial français ainsi que la République démocratique du Congo, ancien Congo belge.Issu de l’évolution du bas latin vers le gallo-roman au cours du premier millénaire de l'ère chrétienne, le français, langue royale, devient une langue juridique et administrative avec l’ordonnance de Villers-Cotterêts en 1539. Par la suite le français, toujours autour du noyau parisien, se diffusera en France, en Europe et dans le monde. S’ensuit une longue réforme de la langue promue par les académiciens, pour la régulariser et y réintroduire des vocables latins. Le français classique des XVIe et XVIIe siècles devient le français moderne du XVIIIe siècle, langue véhiculaire de l’Europe. Avec la colonisation, le français se répand en Amérique du Nord au XVIIe siècle, en Afrique au XIXe siècle, ce qui en fait une langue mondiale. Cependant le français perd en influence dans la seconde moitié du XXe siècle, au profit de l’anglais.Claude Hagège distingue trois périodes de rayonnement du français : la période du Moyen Âge qui s'étend de la fin du XIe au début du XIVe siècle, la période qui s'étend du début du règne de Louis XIV à la fin du XVIIIe siècle, et la période allant de la fin du XIXe au début du XXe siècle.Le terme « langue d'oïl », dans certains cas, peut être un synonyme de français.La langue française a cette particularité que son développement a été en partie l’œuvre de groupes intellectuels, comme la Pléiade, ou d’institutions, comme l’Académie française. C’est une langue dite « académique ». Toutefois, l’usage garde ses droits et nombreux sont ceux qui malaxèrent cette langue vivante, au premier rang desquels Molière : on parle d’ailleurs de la « langue de Molière ».Devant la prolifération d'emprunts lexicaux à l'anglais, le gouvernement français tente de prendre des mesures pour protéger l'intégrité de la langue. Ainsi, le 7 janvier 1972, il promulgue le décret no 72-9 relatif à l’enrichissement de la langue française, prévoyant la création de commissions ministérielles de terminologie pour l’enrichissement du vocabulaire français. La loi Toubon de 1994 procède de la même préoccupation. Son décret d'application de 1996 a mis en place un dispositif coordonné d'enrichissement de la langue française.Au Québec, l’Office québécois de la langue française s’occupe de réglementer l’usage de la langue française, elle-même protégée par la loi 101 du Québec. L'office propose sur l'Internet son grand dictionnaire terminologique.
  • El francés es una lengua romance hablada en Francia —cuna de esta lengua—, así como en el Canadá, Bélgica, Luxemburgo, Suiza y otros cincuenta y un países que en su mayor parte integraron el antiguo imperio francés.
  • フランス語(ふらんすご、仏:Le français)は北フランスで話されるガロ・ロマンス語方言から進化した(本来俗ラテン語に由来することを意味する)ロマンス諸語の一つで、本稿ではフランス語史即ちフランス語の変化を内面・外面の両面から説明する。言語の歴史の議論は、主にその言語に与える民族や政治、社会、技術などの変化を表す「外的な歴史」と、言語自体に対して起こる音韻体系や文法上の変化を表す「内的な歴史」に分けられる。
  • A francia nyelv története akkor kezdődött, amikor a rómaiak befejezték Gallia meghódítását a i.e. 1. században. Az 5. századig tartó kétnyelvűségi időszak alatt a helyi lakosság fokozatosan magáénak fogadta el a népi latin nyelvet. A gall nyelv befolyásolta a latint, ezzel a jövőbeli francia nyelv szubsztrátumát képezve. E folyamat nyomán egy a nyelvészek által gallorománnak nevezett nyelv fejlődött ki.Az 5–8. század a galloromán nyelv időszaka volt, amely kezdetén a germán frankok meghódították Gallia északi részét. Itt a frankok királyságot alapítottak, de a galloromán nyelv magába olvasztotta a nyelvüket. Mindazonáltal ennek elemei szupersztrátumot alkottak a jövőbeli francia nyelv részére. A galloromán nyelv dialektusokra oszlott. Az észak-galliaiak frank befolyás alatt egy oïl-nak nevezett csoportot kezdtek alkotni, miközben Gallia déli felében, más közös vonásokkal, egy oc-nak nevezett dialektuscsoport kezdett kialakulni. A protofrancia nyelv korából (8–10. sz.) maradtak fenn az első olyan írások, melyek nyelve különbözik a latintól. A 9. században váltak szét élesen az oïl dialektusok az oc dialektusoktól.Az ófrancia nyelv korában (10–14. sz.) több oïl dialektusban írtak, de viszonylag sok volt bennük a közös vonás. Bár az első szépirodalmi művek nem ezen jelentek meg, egy françois-nak nevezett dialektus, amelyet nagyjából a királyi birtoknak megfelelő Párizs körüli régióban használtak, tekintélyt nyert. A dialektusok közös vonásai a françois tekintélyének köszönhetően terjedni kezdtek a beszédben, és fokozatosan egy közös írott nyelv is alakult és terjedt, mivel használni kezdték a közigazgatásban is a latin mellett. Ettől fogva a francia nyelv története e közös nyelv fokozatos terjedéséé és hódításáé lett párhuzamosan a királyi hatalom kiterjedésével a mai Franciaország egész területére, Belgium déli részére, Svájc nyugati részére és Európán kívüli területekre. E folyamat során a nyelv folytonosan változott, az útjába eső nyelveket és dialektusokat nagy részben helyettesítette, de ezek elemeivel, valamint sok más nyelvből vett jövevényszóval gazdagodott.A 14–16. században (a középfrancia nyelv kora) a nyelv tovább változott, többek között abban, hogy a névszóragozás elhagyásával egyszerűsödött. A 16. században, amely Franciaországban a reneszánsz kora volt, sok klasszikus latin és olasz jövevényszót vettek át, és az irodalmi nyelv a többi Franciaországban beszélt nyelvekből és dialektusokból átvett szavakkal is gyarapodott. Megjelentek az első francia nyelvvel foglalkozó nyelvészeti munkák (szótárak, nyelvtankönyvek), valamint az irodalmi nyelv egységesítésére irányuló törekvések. Ugyanakkor a királyi hatalom azon iparkodott, hogy helyettesítse a latint a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban.A 17., a francia klasszicizmus százada, és a 18., a felvilágosodásé, a francia nyelv klasszikus kora és a modern fázisába való áttéréséé volt. A 17. században alakították ki az irodalmi nyelv sztenderdjét, a korszak politikai rendszerének általánosan tekintélyelvű keretében. A normák „megtisztított”, viszonylag szegényes szókészletet erőltettek az irodalmi nyelvre, de ennek grammatikai rendszerét racionálisan szabályozták, a 18. században pedig a szókészlet is igazodott a különböző szaknyelvek szükségleteihez. Ebben a korszakban, annak a kultúrának a tekintélyének köszönhetően, amelyet hordozott, a francia a politikai és az értelmiségi elit nemzetközi kommunikációs nyelvévé vált.A 18. század végére a francia nyelv a modern korszakába került. Az ekkor bekövetkező polgári forradalom rendszere nemzeti nyelvet csinált belőle, és diktatórikus módon igyekezett kiterjeszteni az egész országra. A nyelv térnyerése folytatódott, bár nem a forradalmi hatóságok által kívánt mértékben. A francia nyelv az állam által való terjesztése az oktatás eszközével fokozódott a 19. század folyamán. Ebben meghatározó momentum az állami ingyenes és kötelező elemi oktatás bevezetése volt. Attól fogva az iskolázás időtartamának fokozatos hosszabbítása oda vezetett, hogy az egész lakosság használta a francia nyelvet, a helyi nyelvek és dialektusok rovására.A 20. században az immár mai francia nyelv teret vesztett a világban az angol nyelv terjedésével párhuzamosan, de továbbra is egyike a nemzetközi kommunikációs nyelveknek, és a frankofón országok hivatalos nyelvi politikával törekednek arra, hogy korlátozzák az angol hatását a franciára, valamint arra, hogy megtartsák ennek a még meglévő elterjedését a világban.
  • French is a Romance language (meaning that it is descended primarily from Vulgar Latin) that evolved out of the Gallo-Romance dialects spoken in northern France.The discussion of the history of a language is typically divided into "external history", describing the ethnic, political, social, technological, and other changes that affected the languages, and "internal history", describing the phonological and grammatical changes undergone by the language itself. For the history of phonological changes, see: Phonological history of French.
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 254949 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 78685 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 358 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110760271 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:fr
  • Liste des mots français d'origine germanique
prop-fr:lang
  • en
prop-fr:site
prop-fr:texte
  • Liste des mots français d'origine germanique
prop-fr:titre
  • Académie française
  • Pourquoi ?
prop-fr:trad
  • List of French words of Germanic origin
prop-fr:url
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • Le français est une langue romane c'est-à-dire une langue issue du latin.
  • El francés es una lengua romance hablada en Francia —cuna de esta lengua—, así como en el Canadá, Bélgica, Luxemburgo, Suiza y otros cincuenta y un países que en su mayor parte integraron el antiguo imperio francés.
  • フランス語(ふらんすご、仏:Le français)は北フランスで話されるガロ・ロマンス語方言から進化した(本来俗ラテン語に由来することを意味する)ロマンス諸語の一つで、本稿ではフランス語史即ちフランス語の変化を内面・外面の両面から説明する。言語の歴史の議論は、主にその言語に与える民族や政治、社会、技術などの変化を表す「外的な歴史」と、言語自体に対して起こる音韻体系や文法上の変化を表す「内的な歴史」に分けられる。
  • A francia nyelv története akkor kezdődött, amikor a rómaiak befejezték Gallia meghódítását a i.e. 1. században. Az 5. századig tartó kétnyelvűségi időszak alatt a helyi lakosság fokozatosan magáénak fogadta el a népi latin nyelvet. A gall nyelv befolyásolta a latint, ezzel a jövőbeli francia nyelv szubsztrátumát képezve. E folyamat nyomán egy a nyelvészek által gallorománnak nevezett nyelv fejlődött ki.Az 5–8.
  • French is a Romance language (meaning that it is descended primarily from Vulgar Latin) that evolved out of the Gallo-Romance dialects spoken in northern France.The discussion of the history of a language is typically divided into "external history", describing the ethnic, political, social, technological, and other changes that affected the languages, and "internal history", describing the phonological and grammatical changes undergone by the language itself.
rdfs:label
  • Histoire de la langue française
  • Francia nyelvtörténet
  • Historia del idioma francés
  • History of French
  • フランス語史
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:homepage
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:principauxIntérêts of
is skos:subject of
is foaf:primaryTopic of