L'histoire de la biologie retrace les courants de pensée et les études sur le monde du vivant depuis la nuit des temps jusqu'à nos jours. Cependant, le terme biologie à titre de discipline distincte apparait au XIXe siècle.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • L'histoire de la biologie retrace les courants de pensée et les études sur le monde du vivant depuis la nuit des temps jusqu'à nos jours. Cependant, le terme biologie à titre de discipline distincte apparait au XIXe siècle.
  • A szócikk egy része még lefordítandó. Segíts te is a fordításban!A biológia története az élővilág tanulmányozásának történetét követi végig az ókortól napjainkig. Bár a biológia csak a 19. században fejlődött önálló tudományággá, a biológiai tudományok a korábbi orvostudományi és természetrajzi hagyományokból alakultak ki, melyek egészen az ókori görög Galenusig és Arisztotelészig vezethetők vissza. A reneszánsz korában és a korai újkorban a biológiai gondolkodásmódot forradalmasította az újonnan felélénkülő érdeklődés az empirizmus iránt és számos új faj felfedezése. A mozgalom élén járt Andreas Vesalius és William Harvey, akik élettani kutatásaikban kísérleti módszereket alkalmaztak és gondos megfigyeléseket tettek; valamint Carl von Linné és Buffon gróf természettudósok, akik megkezdték az élő és fosszilis szervezetek tudományos osztályozását és az organizmusok fejlődésének és viselkedésének tanulmányozását.A mikroszkópia felfedezése a mikroorganizmusok korábban ismeretlen világa felé nyitott kaput és lefektette a sejtelmélet alapjait. A természeti teológia növekvő fontossága – részben a mechanikai filozófiára válaszként – elősegítette a természetrajz fejlődését (bár segítette a teológiai érvelés berögzülését is).A 18-19. század folyamán a biológiai tudományok (növény és állattan) egyre elismertebb tudományterületté váltak. Lavoisier és más természettudósok megindították azt a folyamatot, melynek során az élő és élettelen világ egyre közelebb került egymáshoz a közös fizikai és kémiai törvények miatt. Alexander von Humboldt és más kutató természettudósok kutatni kezdték a szervezetek és környezetük közötti kölcsönhatásokat és azt, hogy ezek hogyan függenek a földrajzi adottságoktól – ezzel lefektették a biogeográfia (természetföldrajz), ökológia és etológia tudományának alapjait. A természetkutatók már egyre kevésbé fogadták el az esszencializmust és fontosabbnak találták a kihalást és a fajok mutabilitását. A sejtelmélet új perspektívába helyezte az élet alapjait. Ezek a fejlődések, valamint az embriológiai és paleontológiai ismeretek bővülése vezetett el ahhoz, hogy Charles Darwin felállította az evolúció és a természetes kiválasztódás elméletét. A 19. század végére a spontán képződés eszméje elbukott és felváltotta a betegségek csíraelmélete, bár a biológiai öröklődés mikéntje egyelőre ismeretlen maradt.A 20. század elején Gregor Mendel életművének ismertté válásával a genetika gyors fejlődésnek indult – Thomas Hunt Morgannek és tanítványainak köszönhetően – és az 1930-as évekre a populációgenetika és a természetes kiválasztódás kombinációjával kialakult az új-Darwinizmus eszméje. Egyre újabb tudományágak indultak fejlődésnek, különösen miután James D. Watson és Francis Crick megfejtették a DNS szerkezetét. A központi dogma (Central Dogma) felállítása és a genetikai kód feltörése után a biológiai tudomány kettévált a szervezeti szintű biológia – az a terület, amely teljes élő szervezetekkel és ezek csoportjaival foglalkozik – és a sejt- és molekuláris biológia területeire. A 20. század végére a genomika és proteomika előretörésével a két nagy terület újra közeledni kezdett egymáshoz, mivel a szervezet-biológusok molekuláris technikákat kezdtek használni; a molekuláris és sejtbiológusok pedig vizsgálni kezdték a gének és a környezet kölcsönhatásait, valamint a szervezetek természeti populációinak genetikáját.
  • 生物学史(せいぶつがくし、英語:history of biology)とは生物学の歴史、またはそれを扱う科学史の一分野である。「生物学と有機化学の年表」も参照
  • La storia della biologia traccia l'itinerario degli studi compiuti dall'uomo, sin dall'antichità e fino ai tempi moderni, intorno agli organismi viventi.
  • Historia biologii – część historii nauki wyróżniona na podstawie badanej dziedziny jaką jest biologia. Opisuje badanie życia na Ziemi od czasów starożytnych do współczesności. Historia życia na Ziemi opisana jest w odrębnym artykule.Biologia to jedna z głównych nauk przyrodniczych, ogniskująca w sobie wyniki innych nauk przyrodniczych. Ogarnia wszystkie zagadnienia życia w jego rozmaitych przejawach i stadiach rozwojowych. Przedmiotem biologii jest wszystko, co dotyczy budowy, rozwoju, pochodzenia i przemiany organizmów żywych. Przez długi czas zajmowała miejsce dominujące wśród nauk przyrodniczych, obecnie ustępując nieco innym, które wyłoniły się z niej w ostatnim stuleciu, np. biochemii czy genetyce. Odkrycia biologii i jej postępy spowodowały rewolucję w poglądach człowieka na świat; wiedza taka jak ewolucja, czy budowa komórek ciała ludzkiego zdobyta została dzięki biologii. Mniej znana jest sama historia odkryć biologicznych, zarówno tych pierwszych, które sprawiły, że biologia zajęła kiedyś dominujące miejsce wśród nauk przyrodniczych, jak i tych, które sprawiły, że ten prymat utraciła.Biologia w znaczeniu nowoczesnym pojawiła się w roku 1860, kiedy Max Schultze wyjaśnił po raz pierwszy, czym jest protoplazma.[potrzebne źródło]
  • Биология оформилась как самостоятельная научная дисциплина об общих свойствах живого только в течение XIX века. Это было связано с проблематизацией понятия жизни и установлением фундаментального различия между живыми и неживыми природными телами. Вместе с тем, знания о живой природе начали складываться задолго до этого, поэтому значительная часть этой статьи посвящена античности, Средним векам и началу Нового Времени.
  • La història de la biologia traça l'estudi del món viu des dels temps antics fins als moderns. Encara que el concepte de biologia com a camp coherent únic va florir al segle XIX, les ciències biològiques van emergir de les tradicions de medicina i la història natural arribant enrere fins a la medicina egípcia antiga i els treballs d'Aristòtil i Galè a l'antic món greco-romà, que es van desenvolupar més a l'edat mitjana amb els metges musulmans i estudiosos com al-Jahiz, Avicenna, Avenzoar, Ibn al-Baitar i Ibn an-Nafís. Durant el Renaixement europeu i al començament del període modern, el pensament biològic es va revolucionar a Europa per un interès renovat en l'empirisme i el descobriment de molts organismes de novel·la. Prominents en aquest moviment ho eren Vesalius i Harvey, qui feien servir l'experimentació i l'observació curosa en medicina, i naturalistes com Linnaeus i Buffon qui van començar a classificar la diversitat de vida i el registre fòssil, com també el desenvolupament i comportament d'organismes. La microscòpia va revelar el món desconegut prèviament de microorganismes, posant les bases per a la teoria cel·lular. La importància creixent de la teologia natural, parcialment una resposta a l'esplendor de la filosofia mecànica, va encoratjar al creixement de la història natural (encara que va atrinxerar l'argument teològic).Entre els segles XVIII i XIX, les ciències biològiques com la botànica i la zoologia van esdevenir disciplines científiques professionals en increment. Lavoisier i d'altres científics físics van començar a connectar els mons animat i inanimat a través de la física i la química. Els exploradors naturalistes com Alexander von Humboldt van investigar la interacció entre organismes i el seu entorn, i els camins que aquesta relació depèn de la geografia-posant els fonaments de la biogeografia, l'ecologia i l'etologia. Els naturalistes van començar a refusar l'essencialisme i a considerar la importància de l'extinció i la mutabilitat de les espècies. La teoria cel·lular va proveir una nova perspectiva sobre les bases fonamentals de la vida. Aquests desenvolupaments, com també els resultats de l'embriologia i la paleontologia, es van sintetitzar en la teoria de l'evolució per selecció natural de Charles Darwin. El final del segle XIX va veure la caiguda de la generació espontània i l'esplendor de la teoria microbiana de la malaltia, tot i que el mecanisme d'herència biològica va romandre un misteri.Al començament del segle XX, el redescobriment de la feina de Mendel va conduir cap al ràpid desenvolupament de la genètica per Thomas Hunt Morgan i els seus estudiants, i cap als anys 1930 la combinació de la genètica poblacional i la selecció natural en la "síntesi neo-darwiniana". Noves disciplines es van desenvolupar ràpidament, especialment després que Watson i Crick proposessin l'estructura de l'ADN. A continuació de l'establiment del Dogma Central i el desxiframent del codi genètic, la biologia es va dividir llargament entre biologia d'organismes-els camps que tracten amb la totalitat d'organismes i grups d'organismes-;i els camps relacionats amb la biologia cel·lular i molecular. Cap a finals del segle XX, nous camps com la genòmica i la proteòmica estaven capgirant aquesta tendència, amb biòlegs d'organismes fent servir tècniques moleculars, i biòlegs cel·lulars i moleculars investigant la interacció entre els gens i l'ambient, com també la genètica de poblacions naturals d'organismes.
  • The history of biology traces the study of the living world from ancient to modern times. Although the concept of biology as a single coherent field arose in the 19th century, the biological sciences emerged from traditions of medicine and natural history reaching back to ayurveda, ancient Egyptian medicine and the works of Aristotle and Galen in the ancient Greco-Roman world. This ancient work was further developed in the Middle Ages by Muslim physicians and scholars such as Avicenna. During the European Renaissance and early modern period, biological thought was revolutionized in Europe by a renewed interest in empiricism and the discovery of many novel organisms. Prominent in this movement were Vesalius and Harvey, who used experimentation and careful observation in physiology, and naturalists such as Linnaeus and Buffon who began to classify the diversity of life and the fossil record, as well as the development and behavior of organisms. Microscopy revealed the previously unknown world of microorganisms, laying the groundwork for cell theory. The growing importance of natural theology, partly a response to the rise of mechanical philosophy, encouraged the growth of natural history (although it entrenched the argument from design).Over the 18th and 19th centuries, biological sciences such as botany and zoology became increasingly professional scientific disciplines. Lavoisier and other physical scientists began to connect the animate and inanimate worlds through physics and chemistry. Explorer-naturalists such as Alexander von Humboldt investigated the interaction between organisms and their environment, and the ways this relationship depends on geography—laying the foundations for biogeography, ecology and ethology. Naturalists began to reject essentialism and consider the importance of extinction and the mutability of species. Cell theory provided a new perspective on the fundamental basis of life. These developments, as well as the results from embryology and paleontology, were synthesized in Charles Darwin's theory of evolution by natural selection. The end of the 19th century saw the fall of spontaneous generation and the rise of the germ theory of disease, though the mechanism of inheritance remained a mystery.In the early 20th century, the rediscovery of Mendel's work led to the rapid development of genetics by Thomas Hunt Morgan and his students, and by the 1930s the combination of population genetics and natural selection in the "neo-Darwinian synthesis". New disciplines developed rapidly, especially after Watson and Crick proposed the structure of DNA. Following the establishment of the Central Dogma and the cracking of the genetic code, biology was largely split between organismal biology—the fields that deal with whole organisms and groups of organisms—and the fields related to cellular and molecular biology. By the late 20th century, new fields like genomics and proteomics were reversing this trend, with organismal biologists using molecular techniques, and molecular and cell biologists investigating the interplay between genes and the environment, as well as the genetics of natural populations of organisms.
  • De geschiedenis van de biologie betreft de studie van de levende wereld van oude tot nieuwe tijden. Hoewel het concept biologie pas in de 19e eeuw als een enkel samenhangend veld ontstond, kwam de wetenschap van de biologie tevoorschijn uit tradities uit de geneeskunde en natuurlijke historie die teruggingen tot Aristoteles en Galenus in het oude Griekenland en Rome, die verder ontwikkeld werd in de middeleeuwen door Moslim geneeskundigen en geleerden zoals al-Jahiz, Avicenna, Avenzoar en Ibn al-Nafis. Gedurende de Europese renaissance en de vroegmoderne tijd maakte de biologische wetenschap in Europa een revolutie door, door een hernieuwde interesse in empirisme en de ontdekking van veel nieuwe organismen. Vooraanstaand in deze beweging waren Vesalius en Harvey, die experimenten en nauwkeurige waarnemingen in de fysiologie deden, en natuuronderzoekers als Linnaeus en Buffon die begon met de classificatie van de diversiteit van het leven en bestudering van de fossielen , zowel als de ontwikkeling en het gedrag van organismen. Microscopie liet de tot dan onontdekte wereld van micro-organismen zien, en legde de grondslag voor de celtheorie. Het groeiende belang van natuurlijke theologie, deels een antwoord op de opkomst van de mechanische filosofie, moedigde de groei van de natuurlijke historie aan (hoewel inbreuk maakte op het teleologische argument).In de loop van de 18e en 19e eeuw werden biologische disciplines zoals botanie en zoölogie meer en meer professionele wetenschappelijke disciplines. Lavoisier en andere wetenschappers begonnen de levende en levenloze werelden door middel van natuurkunde en scheikunde te verbinden. Wetenschappers als Alexander von Humboldt onderzochten de interactie tussen organismen en hun omgeving, en de manieren waarop deze relatie afhankelijk is van de geografie-en legden zo de basis voor biogeografie, ecologie en ethologie. Natuuronderzoekers begonnen het essentialisme te verwerpen en overwogen het belang van het uitsterven en de veranderering van soorten. Celtheorie gaf een nieuwe kijk op de fundamentele basis van het leven. Deze ontwikkelingen, samen met resultaten van embryologie en paleontologie werden gesynthetiseerd in Charles Darwins' evolutietheorie door middel van natuurlijke selectie. Aan het einde van de 19e eeuw kwam een einde aan de theorie van de spontane generatie en de opkomst van de baciltheorie van ziekten, hoewel het mechanisme van overerving een raadsel bleef.
  • A história da biologia traça o estudo do meio vivo desde a Antiguidade até aos tempos modernos. Embora o conceito de biologia enquanto campo científico único e coeso só tenha surgido no século XIX, as ciências biológicas têm origem nas práticas ancestrais de medicina e de história natural que remontam à Ayurveda, à medicina do Antigo Egito e às obras de Aristóteles e Galeno durante a Antiguidade clássica. Esta tradição pioneira continuou a ser aperfeiçoada durante a Idade Média por médicos islâmicos e académicos como Avicena. Durante o Renascimento e no início da Idade Moderna, o raciocínio científico na Europa foi drasticamente alterado com a introdução do empirismo e com a descoberta de inúmeras formas de vida. Entre as figuras de relevo deste movimento destacam-se Andreas Vesalius e William Harvey, introdutores do experimentalismo e da observação científica na fisiologia, e naturalistas como Carolus Linnaeus e Buffon, pioneiros da classificação das espécies e dos registos fósseis, para além de obras no comportamento e desenvolvimento dos seres vivos. A microscopia veio revelar o até então desconhecido mundo dos microorganismos, fornecendo as bases para a teoria celular. A importância crescente da teologia natural, em parte como resposta à ascensão da filosofia mecânica, veio a potenciar o crescimento da história natural, embora assumisse ainda o argumento teleológico do criacionismo.Ao longo dos séculos XVIII e XIX, as ciências biológicas como a botânica e a zoologia tornam-se campos de estudo cada vez mais profissionais. Inúmeros cientistas, como Lavoisier, começam a estabelecer ligações entre o mundo vivo e a matéria inanimada através da física e da química. Exploradores-naturalistas como Alexander von Humboldt investigam a interacção entre os seres vivos e o seu meio físico, e a forma como esta relação é afectada pela geografia, estabelecendo as bases para a biogeografia, ecologia e etnologia. Os naturalistas começam a rejeitar o essencialismo e levam em conta a importância da extinção e da mutabilidade das espécies. A teoria celular forneceu uma nova perspectiva sobre os pilares fundamentais da vida. Estes progressos, em conjunto com as conclusões obtidas nos campos da embriologia e paleontologia, foram resumidos na teoria da evolução através da selecção natural de Charles Darwin. O fim do século XIX assistiu ao declínio da teoria da geração espontânea e à ascensão da teoria microbiana das doenças, embora o mecanismo da hereditariedade tivesse permanecido um mistério.No início do século XX, a redescoberta do trabalho de Gregor Mendel levou a progressos imediatos no campo da genética, sobretudo através de Thomas Hunt Morgan e dos seus alunos. Durante a década de 1930, a conjugação dos conceitos patentes na genética populacional e na selecção natural dá origem à síntese neodarwiniana. Estas novas disciplinas científicas desenvolvem-se rapidamente, sobretudo depois de Watson e Crick terem revelado a estrutura do ADN. Após a instituição do "Dogma Central" e da descodificação do código genético, a biologia foi separada entre biologia organismal - que lida com organismos completos e grupos de organismos - e as áreas relacionadas com a biologia celular e molecular. Já no fim do século XX, novas áreas como a genómica e a proteómica vieram inverter esta tendência, já que biólogos "organismais" empregam técnicas moleculares, e biólogos moleculares e celulares investigam também as interacções entre os genes e o meio ambiente, assim como a genética das populações naturais de organismos.
  • Slovo biologie (řecky βιολογία; ze slov βίος-život a λόγος-slovo) bylo zřejmě poprvé použito v díle Michaela Christopha Hanowa „Philosophiae naturalis sive physicae dogmaticae: Geologia, biologia, phytologia generalis et dendrologia“, publikovaném v roce 1766. Termín „biologie“ v současném kontextu byl zaveden Jeanem-Baptistou Lamarckem. Historii biologie lze ovšem hledat už v dobách dávných lidských civilizací a klasických filozofů, kdy byla biologie brána jako způsob chápání života.
  • Biyolojinin tarihinde antik çağlardan günümüze yaşayan dünyanın incelenmesi ele alınmaktadır.Her ne kadar biyoloji kavramı belirli bir bilimsel alan olarak 19. yüzyılda ortaya çıkmış olsa da biyoloji bilimleri ayurveda, Antik Mısır tıbbı ve Greko-Romen dünyada Aristoteles ile Galen'in çalışmalarına kadar uzanan tıb tarihine ve doğa tarihine dayanmaktadır. Antik çağlarda ortaya çıkan bu çalışmalar Orta Çağ'da İbni Sina gibi müslüman bilimadamları ve doktorlar tarafından ilerletilmiştir. Avrupa Rönesans döneminde ve modern çağın başlarında ampirizme yeniden duyulan bir ilgi ve birçok yeni organizmanın keşfiyle birlikte biyolojik düşünce alanında bir devrim ortaya çıkmıştır. Bu dönemde öne çıkanlar arasında fizyoloji alanında deneysel çalışmalar ve çok dikkatli gözlemler yapmış olan Vesalius ile Harvey; fosilleri ve yaşam çeşitliliğini sınıflandırmaya başlayan ve organizmaların gelişmeleri ile davranışlarını izleyen Linnaeus ile Buffon gibi doğa bilimcileri sayılabilir. Mikroskobun bulunması ile daha önceden bilinmeyen mikroorganizmaların dünyası ortaya çıkmış ve hücre teorisinin ilk çalışmaları başlamıştır. Özellikle mekanik felsefenin çıkışına karşı doğal teolojinin giderek artan önemi doğa tarihi üzerine yapılan çalışmaların gelişmesine cesaret vermiştir.Botanik ve zooloji 18 ve 19. yüzyıllarda giderek daha profesyonel bilim dalları hâline gelmiştir. Lavoisier ve diğer fizikçiler canlı ve cansız dünyaları fizik ve kimya ile birleştirmeye başlamıştır. Alexander von Humboldt gibi kâşif - doğa bilimcileri organizmaların kendi aralarında ve çevre ile olan ilişkilerini ve bu ilişkilerin coğrafyaya olan bağlılıklarını incelemeye başlamış ve biyocoğrafya, ekoloji ve etolojinin temelleri atılmıştır. Doğa bilimcileri özcülüğü reddetmeye, soy tükenmesinin ve türlerin mutasyonun önemini kavramaya başlamışlardır. Hücre teorisi yaşamın temeli üzerine yeni perspektifler getirmiştir. Bu gelişmeler ve embriyoloji ile paleontolojinin getirdiği sonuçlar ışığında Charles Darwin'in doğal seleksiyon ile evrim teorisi ortaya çıkmıştır. Canlı maddelerin cansız maddelerden kendiliğinden meydana geldiği teorisi 19. yüzyılın sonlarında artık kabul görmemeye başlamış, hastalık yapıcı mikrop teorisi yükselişe geçmiştir ama kalıtımın işleyişi hâla bir gizem olarak kalmıştır.Mendel'in çalışmalarının 20. yüzyılın başlarında tekrar bulunması kısa sürede Thomas Hunt Morgan ve öğrencilerinin genetik bilimini geliştirmelerini sağlamıştır. 1930'lara gelindiğinde popülasyon genetiği ve doğal seleksiyon neo-Darwinci sentez olarak ortaya çıkmıştır. Özellikle Watson ve Crick DNA'nın yapısını önerdikten sonra yeni disiplinler hızlı bir gelişme kaydetmiştir. Merkezi dogmanın ortaya atılışından ve genetik kodun çözülmesinden sonra biyoloji organizmaların bütünüyle ve organizma gruplarıyla ilgilenen "organizma biyolojisi" ve hücre ve moleküler biyoloji olarak ayrılmıştır. Bu ayrım 20. yüzyılın sonlarına doğru organizma biyologlarının moleküler teknikler kullanması ile birlikte moleküler ve hücre biyologlarının da genlerin çevre ile ilişkilerini araştırması ve doğal organizma popülasyonlarının genetiği gibi tersine dönerek genomik ile proteomik gibi yeni alanlar ortaya çıkmıştır.
  • La historia de biología remonta el estudio de los seres vivos desde la Antigüedad hasta la época actual. Aunque el concepto de biología como ciencia en si misma nace en el siglo XIX, las ciencias biológicas surgieron de tradiciones médicas e historia natural que se remontan a el Āyurveda, la medicina en el Antiguo Egipto y los trabajos de Aristóteles y Galeno en el antiguo mundo grecorromano. Estos trabajos de la Antigüedad siguieron desarrollándose en la Edad Media por médicos y eruditos musulmanes como Avicena. Durante el Renacimiento europeo y a principios de la Edad Moderna el pensamiento biológico experimentó una revolución en Europa, con un renovado interés hacia el empirismo y por el descubrimiento de gran cantidad de nuevos organismos. Figuras prominentes de este movimiento fueron Vesalio y Harvey, que utilizaron la experimentación y la observación cuidadosa en la fisiología, y naturalistas como Linneo y Buffon que iniciaron la clasificación de la diversidad de la vida y el registro fósil, así como el desarrollo y el comportamiento de los organismos. La microscopía reveló el mundo, antes desconocido, de los microorganismos, sentando las bases de la teoría celular. La importancia creciente de la teología natural, en parte una respuesta al alza de la filosofía mecánica, y la pérdida de fuerza del argumento teleológico impulsó el crecimiento de la historia natural.Durante los siglos XVIII y XIX, las ciencias biológicas, como la botánica y la zoología se convirtieron en disciplinas científicas cada vez más profesionales. Lavoisier y otros científicos físicos comenzaron a unir los mundos animados e inanimados a través de la física y química. Los exploradores-naturalistas, como Alexander von Humboldt investigaron la interacción entre organismos y su entorno, y los modos en que esta relación depende de la situación geográfica, iniciando así la biogeografía, la ecología y la etología. Los naturalistas comenzaron a rechazar el esencialismo y a considerar la importancia de la extinción y la mutabilidad de las especies. La teoría celular proporcionó una nueva perspectiva sobre los fundamentos de la vida. Estas investigaciones, así como los resultados obtenidos en los campos de la embriología y la paleontología, fueron sintetizados en la teoría de la evolución por selección natural de Charles Darwin. El final del siglo XIX vio la caída de la teoría de la generación espontánea y el nacimiento de la teoría microbiana de la enfermedad, aunque el mecanismo de la herencia genética fuera todavía un misterio.A principios del siglo XX, el redescubrimiento del trabajo de Mendel condujo al rápido desarrollo de la genética por parte de Thomas Hunt Morgan y sus discípulos y la combinación de la genética de poblaciones y la selección natural en la síntesis evolutiva moderna durante los años 1930. Nuevas disciplinas se desarrollaron con rapidez, sobre todo después de que Watson y Crick descubrieron la estructura del ADN. Tras el establecimiento del dogma central de la biología molecular y el descifrado del código genético, la biología se dividió fundamentalmente entre la biología orgánica —los campos que trabajan con organismos completos y grupos de organismos— y los campos relacionados con la biología molecular y celular. A finales del siglo XX nuevos campos como la genómica y la proteómica invertían esta tendencia, con biólogos orgánicos que usan técnicas moleculares, y biólogos moleculares y celulares que investigan la interacción entre genes y el entorno, así como la genética de poblaciones naturales de organismos.
  • Die Geschichte der Biologie untersucht alle Bemühungen um das Verständnis der Welt des Lebendigen von der Antike bis in die moderne Zeit. Obwohl die Biologie als eine einheitliche Disziplin erst im 19. Jahrhundert entstanden ist, reichen ihre Wurzeln über medizinische Traditionen und Naturgeschichte bis zum indischen Ayurveda, zur Medizin im Alten Ägypten und den Werken von Aristoteles und Galen in der griechisch-römischen Welt zurück. Die antiken Kenntnisse wurden im Mittelalter von der arabischen Medizin und von Gelehrten wie Avicenna weiterentwickelt. Während der europäischen Renaissance und der frühen Neuzeit wurde das Interesse am biologischen Denken in Europa durch die Entwicklung des Empirismus und die Entdeckung vieler neuer Arten revolutioniert. Hier sind einerseits Andreas Vesalius und William Harvey zu nennen, die durch sorgfältige Beobachtung und Experimente die Physiologie weiterentwickelten, andererseits sind Naturforscher wie Linnaeus und Buffon zu erwähnen, die die wissenschaftliche Klassifikation von Organismen und Fossilien einführten und sich mit der Entwicklung und dem Verhalten von Organismen beschäftigten. Die Erfindung des Mikroskops enthüllte die bis dahin unbekannte „Welt“ der Mikroorganismen und ermöglichte die Formulierung der Zelltheorie. Die wachsende Bedeutung der natürlichen Theologie, zum Teil als Reaktion auf das mechanistische Weltbild, verstärkte das Interesse von Gelehrten an naturgeschichtlichen Fragestellungen, wiewohl dadurch auch teleologische Vorstellungen befördert wurden.Während des 18. und 19. Jahrhunderts wurden Botanik und Zoologie eigenständige wissenschaftliche Disziplinen. Lavoisier und andere Naturwissenschaftler begannen die lebendigen und unbelebten Naturdinge mittels chemischer und physikalischer Untersuchungsmethoden zu studieren. Entdecker wie Alexander von Humboldt untersuchten die Beziehungen zwischen Organismen und ihrer Umwelt. Indem sie bemerkten, dass diese Beziehungen von geographischen Bedingungen abhängig sind, schufen sie die Grundlagen für die Wissenschaften der Biogeographie, der Ökologie und der Verhaltensforschung.Vertreter naturalistischer Theorien begannen, den Essentialismus abzulehnen. Sie betonten stattdessen, dass biologische Arten aussterben können und entdeckten die Variation der Arten. Die Zelltheorie lieferte neue Einblicke in das Verständnis von Organismen. Diese Einsichten wurden zusammen mit Erkenntnissen aus Embryologie und Paläontologie durch Darwins Theorie der Evolution durch Natürliche Selektion zusammengeführt. Am Ende des 19. Jahrhunderts konnte so die Vorstellung von der Urzeugung als falsch erkannt und durch die Theorie der Keimbahn ersetzt werden, obwohl die für ein tieferes Verständnis notwendigen Kenntnisse der Genetik noch fehlten.Im frühen 20. Jahrhundert wurden die Mendelschen Regeln wiederentdeckt. Dies beförderte das rasche Anwachsen genetischer Kenntnisse durch Thomas Hunt Morgan und seine Schüler. Durch die Vereinigung von Prinzipien der Populationsgenetik mit der natürlichen Selektion schufen Wissenschaftler die neodarwinistische Synthese. Neue wissenschaftliche Disziplinen entwickelten sich rasch, nachdem James D. Watson und Francis Crick die Struktur der DNA vorgeschlagen hatten. Nach der Etablierung des „zentralen Dogmas“ der Molekularbiologie und der Entschlüsselung des genetischen Codes erfolgte eine Aufspaltung der Biologie in die „Biologie der Organismen“, welche sich mit Lebewesen beschäftigt, und das Forschungsfeld der Zellbiologie und der Molekularbiologie. Im späten 20. Jahrhundert entstanden mit der Genomforschung und der Proteomik Disziplinen, die den Trend der Aufspaltung der Biologie umkehrten. In diesen Forschungsbereichen benutzen Lebewesenwissenschaftler molekularbiologische Methoden, während Molekular- und Zellbiologen das Zusammenspiel von Genen und Umwelt genauso studieren wie die Genetik natürlicher Populationen von Organismen.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 131095 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 18998 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 140 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 108335849 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • L'histoire de la biologie retrace les courants de pensée et les études sur le monde du vivant depuis la nuit des temps jusqu'à nos jours. Cependant, le terme biologie à titre de discipline distincte apparait au XIXe siècle.
  • 生物学史(せいぶつがくし、英語:history of biology)とは生物学の歴史、またはそれを扱う科学史の一分野である。「生物学と有機化学の年表」も参照
  • La storia della biologia traccia l'itinerario degli studi compiuti dall'uomo, sin dall'antichità e fino ai tempi moderni, intorno agli organismi viventi.
  • Биология оформилась как самостоятельная научная дисциплина об общих свойствах живого только в течение XIX века. Это было связано с проблематизацией понятия жизни и установлением фундаментального различия между живыми и неживыми природными телами. Вместе с тем, знания о живой природе начали складываться задолго до этого, поэтому значительная часть этой статьи посвящена античности, Средним векам и началу Нового Времени.
  • Slovo biologie (řecky βιολογία; ze slov βίος-život a λόγος-slovo) bylo zřejmě poprvé použito v díle Michaela Christopha Hanowa „Philosophiae naturalis sive physicae dogmaticae: Geologia, biologia, phytologia generalis et dendrologia“, publikovaném v roce 1766. Termín „biologie“ v současném kontextu byl zaveden Jeanem-Baptistou Lamarckem. Historii biologie lze ovšem hledat už v dobách dávných lidských civilizací a klasických filozofů, kdy byla biologie brána jako způsob chápání života.
  • Biyolojinin tarihinde antik çağlardan günümüze yaşayan dünyanın incelenmesi ele alınmaktadır.Her ne kadar biyoloji kavramı belirli bir bilimsel alan olarak 19. yüzyılda ortaya çıkmış olsa da biyoloji bilimleri ayurveda, Antik Mısır tıbbı ve Greko-Romen dünyada Aristoteles ile Galen'in çalışmalarına kadar uzanan tıb tarihine ve doğa tarihine dayanmaktadır. Antik çağlarda ortaya çıkan bu çalışmalar Orta Çağ'da İbni Sina gibi müslüman bilimadamları ve doktorlar tarafından ilerletilmiştir.
  • The history of biology traces the study of the living world from ancient to modern times. Although the concept of biology as a single coherent field arose in the 19th century, the biological sciences emerged from traditions of medicine and natural history reaching back to ayurveda, ancient Egyptian medicine and the works of Aristotle and Galen in the ancient Greco-Roman world. This ancient work was further developed in the Middle Ages by Muslim physicians and scholars such as Avicenna.
  • La historia de biología remonta el estudio de los seres vivos desde la Antigüedad hasta la época actual. Aunque el concepto de biología como ciencia en si misma nace en el siglo XIX, las ciencias biológicas surgieron de tradiciones médicas e historia natural que se remontan a el Āyurveda, la medicina en el Antiguo Egipto y los trabajos de Aristóteles y Galeno en el antiguo mundo grecorromano.
  • De geschiedenis van de biologie betreft de studie van de levende wereld van oude tot nieuwe tijden.
  • Die Geschichte der Biologie untersucht alle Bemühungen um das Verständnis der Welt des Lebendigen von der Antike bis in die moderne Zeit. Obwohl die Biologie als eine einheitliche Disziplin erst im 19. Jahrhundert entstanden ist, reichen ihre Wurzeln über medizinische Traditionen und Naturgeschichte bis zum indischen Ayurveda, zur Medizin im Alten Ägypten und den Werken von Aristoteles und Galen in der griechisch-römischen Welt zurück.
  • Historia biologii – część historii nauki wyróżniona na podstawie badanej dziedziny jaką jest biologia. Opisuje badanie życia na Ziemi od czasów starożytnych do współczesności. Historia życia na Ziemi opisana jest w odrębnym artykule.Biologia to jedna z głównych nauk przyrodniczych, ogniskująca w sobie wyniki innych nauk przyrodniczych. Ogarnia wszystkie zagadnienia życia w jego rozmaitych przejawach i stadiach rozwojowych.
  • La història de la biologia traça l'estudi del món viu des dels temps antics fins als moderns.
  • A história da biologia traça o estudo do meio vivo desde a Antiguidade até aos tempos modernos. Embora o conceito de biologia enquanto campo científico único e coeso só tenha surgido no século XIX, as ciências biológicas têm origem nas práticas ancestrais de medicina e de história natural que remontam à Ayurveda, à medicina do Antigo Egito e às obras de Aristóteles e Galeno durante a Antiguidade clássica.
  • A szócikk egy része még lefordítandó. Segíts te is a fordításban!A biológia története az élővilág tanulmányozásának történetét követi végig az ókortól napjainkig. Bár a biológia csak a 19. században fejlődött önálló tudományággá, a biológiai tudományok a korábbi orvostudományi és természetrajzi hagyományokból alakultak ki, melyek egészen az ókori görög Galenusig és Arisztotelészig vezethetők vissza.
rdfs:label
  • Histoire de la biologie
  • Biológiatörténet
  • Biyolojinin tarihi
  • Dějiny biologie
  • Geschichte der Biologie
  • Geschiedenis van de biologie
  • Historia biologii
  • Historia de la biología
  • History of biology
  • Història de la biologia
  • História da biologia
  • Storia della biologia
  • История биологии
  • 生物学史
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:domain of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:champs of
is foaf:primaryTopic of