Le Grand incendie de Londres est un violent incendie qui ravagea le centre de Londres du dimanche 2 septembre au mercredi 5 septembre 1666.Le feu ravagea la cité de Londres à l’intérieur du mur romain et menaça, sans toutefois les atteindre, le quartier aristocratique de Westminster, le palais de Whitehall, résidence du roi Charles II d’Angleterre, et la plupart des quartiers pauvres de banlieue.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Le Grand incendie de Londres est un violent incendie qui ravagea le centre de Londres du dimanche 2 septembre au mercredi 5 septembre 1666.Le feu ravagea la cité de Londres à l’intérieur du mur romain et menaça, sans toutefois les atteindre, le quartier aristocratique de Westminster, le palais de Whitehall, résidence du roi Charles II d’Angleterre, et la plupart des quartiers pauvres de banlieue. Il a consumé 13 200 maisons, 87 églises paroissiales, la cathédrale Saint-Paul, et la majorité des bâtiments des autorités de la Cité. On estime qu’il a coûté leur domicile à environ 70 000 des 80 000 Londoniens. Les pertes humaines furent très faibles, puisque seuls six décès vérifiés ont été consignés, mais ce bilan a récemment été remis en question en vertu du fait qu’à l’époque, le décès des membres des classes basses et moyennes n’étaient pas consignés et que de nombreuses victimes ont pu être incinérées par la chaleur du brasier sans laisser de traces identifiables.Après s’être déclaré le 2 septembre peu après minuit, dans une boulangerie de Pudding Lane, le sinistre s’est rapidement propagé vers l’ouest à travers la ville de Londres. L’indécision du lord-maire de Londres Thomas Bloodworth retarda la création de coupe-feu par démolition qui était, à l’époque, la principale technique de lutte contre les incendies. Lorsque des démolitions de grande envergure furent enfin ordonnées dans la nuit du dimanche au lundi, il était trop tard, car le vent avait déjà eu le temps d’attiser l’incendie. Le lundi, le sinistre se propagea vers le nord et le cœur de la Cité. Le chaos s’installa dans les rues lorsque se répandirent des rumeurs accusant des étrangers d’allumer des feux. D’importants groupes de Français et de Hollandais, alors ennemis de l’Angleterre dans le cadre de la Deuxième Guerre anglo-néerlandaise (1665-1667), furent victimes de lynchages et de violences de rue de la part des sinistrés. Le mardi, l’incendie s’étendit à la plus grande partie de la Cité, détruisant la cathédrale Saint-Paul et traversant la Fleet pour menacer la cour de Charles II à Whitehall tandis que des actions coordonnées de lutte contre le feu étaient mises en place. On considère que l’incendie a été circonscrit grâce à deux facteurs : la tombée des forts vents d’est et l’utilisation par la garnison de la tour de Londres de sa poudre à canon pour créer des coupe-feu efficaces empêchant les flammes de se propager davantage vers l’est.Les conséquences économiques et sociales de l’incendie furent accablantes. Charles II encouragea vivement l’évacuation de Londres et l’exode des sinistrés car il craignait une nouvelle révolte parmi les réfugiés dépossédés. Malgré plusieurs projets urbanistiques novateurs, Londres fut rebâtie en suivant d’assez près le plan des rues d’avant l’incendie.
  • O grande incêndio de Londres foi uma das maiores catástrofes da capital inglesa, tendo destruído as partes centrais da cidade de 2 de setembro a 5 de setembro de 1666. O incêndio ameaçou destruir o distrito de Westminster, o Palácio de Whitehall e alguns subúrbios, mas não chegou a destruí-las. Destruiu 13.200 casas, 87 igrejas, a Catedral de St. Paul e 44 prédios públicos. Entretanto, acredita-se que poucas pessoas morreram. Os registros da época computaram um total de 100 mil desabrigados e nove óbitos. Mas pesquisas atuais afirmam que milhares de pessoas podem ter morrido, já que pessoas mais pobres e da classe média não eram registradas. O fogo começou na padaria de Thomas Farriner (ou Farynor) em Pudding Lane e logo se espalhou. A propagação das chamas foi favorecida pela estrutura medieval da cidade: ruas estreitas e casas de madeira muito próximas umas das outras.A técnica contra incêndios da época (derrubar construções e assim impedir o espalhamento do fogo) foi atrasada por decisão do Lord Mayor de Londres, Sir Thomas Bloodworth, que subestimou o potencial das chamas. Quando as demolições foram autorizadas, uma tempestade de fogo impediu que fossem feitas. No dia 3 de setembro o fogo se dirigiu à zona norte, rumo ao coração da cidade. No dia 4, destruiu a Catedral de St. Paul. Uma ação contra o incêndio foi mobilizada. Finalmente o fogo foi controlado.Além do prejuízo estimado em 10 milhões de libras, vários problemas sociais eclodiram. O rei Carlos II temia uma rebelião em Londres e ordenou a reconstrução da cidade. Apesar de críticas, a cidade não foi modernizada, mas reconstruída nos moldes e estilos medievais.O arquiteto Cristopher Wren liderou os muitos arquitetos que participaram da reconstrução, que deu origem à área conhecida como City of London, hoje um distrito financeiro. A Catedral de São Paulo (século XII) foi completamente destruída. A edificação atual foi desenhada por arquiteto Cristopher Wren. A única parte restante do prédio antigo é um memorial ao poeta John Donne.A ponte de Londres, parcialmente consumida pelo primeiro incêndio (1663), foi consumida pelas chamas. A biblioteca de teologia do Sion College teve um terço de seus livros queimados. O centro administrativo (Guildhall) - onde ocorriam julgamentos desde o século XIV foi seriamente danificado.Finalmente, no 5º dia o Duque de York consegue deter o fogo no Temple, a célebre construção que, durante a Idade Média, abrigou a Ordem dos Cavaleiros Templários.== Referências ==
  • Nagy londoni tűzvész néven ismert az a tűzvész, amely 1666. szeptember 2. és 5. között pusztította az angol fővárost. A lángok a középkori városmagban, a City of Londonban csaptak föl, és, bár nem érték el, de komolyan veszélyeztették az arisztokraták lakta Westminstert, II. Károly angol király whitehalli palotáját és a legtöbb külvárosi nyomornegyedet. A tűz 13 200 házat, 87 plébániatemplomot, a Szent Pál-katedrálist és a City legtöbb hatósági épületét felemésztette. Becslések szerint a belváros 80 000 lakosa közül 70 000 otthona lett semmivé. A halálos áldozatok száma ismeretlen és kevésnek becsült, mivel csupán hat halálesetet jegyeztek fel. Manapság azonban vitatják ezt, mivel a szegény és középosztálybeli áldozatokat nem rögzítették a források, és a hő sok áldozat testét elhamvaszthatta, elpusztítva minden felismerhető nyomot.A tűz egy királyi pékségben, a Pudding Lane-en keletkezett, ahol Thomas Farriner (vagy Farynor), a pékség vezetője figyelmen kívül hagyta, hogy az egyik kemencéjében nem aludt ki a parázs. Ennek következtében 1666. szeptember 2-án, vasárnap, nem sokkal éjfél után ütött ki a tűz. A lángok gyorsan terjedtek nyugat felé. A korabeli legjelentősebb védekezési eszköz, a házak lerombolásával történő tűzgátak kialakítása a kelleténél jóval később kezdődtek a londoni főpolgármester, Sir Thomas Bloodworth tehetetlensége és határozatlansága miatt. Mire vasárnap éjjelre kiadták a parancsot a magas fokú védekezésre, a tűz már olyan erős lett, hogy a legtöbb próbálkozásnak ellenállt. Hétfőn a tűz észak felé terjedt, és elérte a City szívét. Az utcákon megbomlott a rend, amikor külföldi szándékos gyújtogatókról kezdtek beszélni. A hajléktalanok főleg a hollandokra és franciákra gyanakodtak, mivel éppen akkor folyt a második angol-holland háború. Ezen bevándorlók így lincselések és utcai erőszak áldozativá váltak. Kedden a tűz a belváros legtöbb területére átterjedt, elpusztítva a Szent Pál-katedrálist, valamint átjutott a Fleet folyón is, ezzel többek között II. Károly westminsteri udvarát veszélyeztetve. Ezalatt folyamatosan próbálták szervezett körülmények között csillapítani a lángokat, eredménytelenül. Végül az, hogy mégis sikerült eloltani a tüzet, két tényezőnek volt köszönhető: az erős keleti szél csillapodott, és a londoni Tower helyőrségének puskaporral sikerült tűzgátakat kialakítaniuk, ami megfékezte a további terjedést keleti irányba.A katasztrófa okozta társadalmi és gazdasági problémák rendkívüli mértékűek voltak. II. Károly arra buzdította a londoniakat, hogy hagyják el a várost, és máshol telepedjenek le, mivel a király félt egy esetleges lázadás kitörésétől a nincstelen menekültek körében. A tűzvész után London utcáit lényegében a korábbinak megfelelően építették újjá, annak ellenére, hogy számos radikális változtatást is javasoltak.
  • Il Grande incendio di Londra fu un incendio che si propagò nella City di Londra dal 2 al 5 settembre 1666, distruggendola in gran parte. Prima di questo, l'incendio del 1212, che distrusse una grossa parte della città, era conosciuto con lo stesso nome. Successivamente il raid incendiario condotto sulla città dalla Luftwaffe, il 29 dicembre 1940, divenne noto come il Secondo grande incendio di Londra.L'incendio del 1666 fu una delle più grandi calamità nella storia di Londra. Distrusse 13.200 abitazioni, 87 chiese parrocchiali, 6 cappelle, 44 Company Hall, la Royal Exchange, la dogana, la Cattedrale di Saint Paul, la Guildhall, il Bridewell Palace e altre prigioni cittadine, la Session House, quattro ponti sul Tamigi e sul Fleet, e tre porte della città. Il numero di vite perse nell'incendio non è conosciuto, ma anche se tradizionalmente viene ritenuto abbastanza piccolo, un libro recente ipotizza che a migliaia abbiano perso la vita nelle fiamme.
  • De grote brand van Londen (Engels: Great Fire of London) was een stadsbrand in de Engelse stad Londen van 2 tot 5 september 1666. De brand verwoestte een groot deel van de stad, waaronder de City of London. De vernietigde oppervlakte bedroeg anderhalve mijl in het vierkant, met 87 kerken en 13.200 huizen. Toch vermelden de annalen slechts zes slachtoffers.
  • El Gran incendi de Londres va ser un incendi molt important que va cremar a la ciutat de Londres del 2 al 5 de setembre de 1666 provocant-ne gairebé la seva destrucció (abans d'aquest foc, l'incendi de 1212 que va destruir gran part de la ciutat era conegut amb el mateix nom). A partir d'aquell fatídic incident les cases es van deixar de construir amb fusta i es va començar a utilitzar el totxo de pedra vist, molt característic d'aquesta zona actualment. L'incendi es va originar, sembla ser, al forn reial, i va deixar sense llar a més de 70000 persones en destruir 13200 cases i alguns monuments emblemàtics, com la Catedral de Saint Paul. Tot i la magnitud del foc, que va cobrir més de la meitat de la ciutat, va haver-hi poques víctimes mortals perquè les flames es propagaven de manera lenta. Es va acusar falsament un francès catòlic d'haver-lo iniciat i va ser condemnat a mort.
  • Wielki pożar Londynu – pożar, który 2 września 1666 roku zniszczył Londyn.Pożar ten wybuchł w piekarni na ulicy Pudding Lane we wschodniej części miasta. Z powodu silnego wiatru i konstrukcji budynków z materiałów palnych (drewno, słoma) ogień rozszerzył się w kierunku zachodnim na całe miasto. W sumie zostało zniszczonych 13 200 budynków, 44 siedziby gildii i 87 (z ponad 100) kościołów, między innymi Katedra Św. Pawła (St Paul's Cathedral). Równało się to 2/3 powierzchni miasta.W pożarze zginęło 6 osób. Żywioł zabił większość londyńskich szczurów, które były odpowiedzialne za trwającą od 1665 roku epidemię dżumy. Pożar miał wielki wpływ na ówczesne społeczeństwo angielskie, a także na sam Londyn.Znaczący udział w odbudowie miał architekt Sir Christopher Wren. Pierwotne plany Wrena dotyczące odbudowy zakładały oparcie się na przejrzystym układzie urbanistycznym na wzór kontynentalny, z szerokimi alejami i placami. Jednak ze względu na to, że z wielu budynków ocalały przyziemia, a spory prawne nie pozwalały szybko rozwiązać kwestii własności działek, w końcu zarzucono plany wytyczenia nowej siatki ulic.W roku 1667 Parlament uchwalił podatek węglowy z przeznaczeniem na fundusz odbudowy Londynu. Miasto odbudowano w oparciu o istniejącą, jeszcze średniowieczną, strukturę ulic, jednak już z wykorzystaniem trwalszych materiałów (cegły i kamień), poprawiając warunki sanitarne i dostępność do budynków.
  • El Gran Incendio de Londres fue un gran incendio que arrasó la ciudad de Londres, Inglaterra desde el 2 de septiembre hasta el 5 de septiembre de 1666. El fuego destruyó la ciudad medieval de Londres dentro de la vieja muralla romana de la ciudad. Amenazó, pero no llegó, al distrito aristocrático de Westminster, el Palacio de Whitehall de Carlos II, y la mayoría de los asentamientos suburbanos.Fue una de las mayores calamidades de la historia de Londres. Destruyó 13 200 casas, 87 iglesias parroquiales, 44 salones de la Livery Company, la Royal Exchange, la casa de aduanas, la Catedral de San Pablo, el ayuntamiento de Londres, el palacio correccional y otras prisiones de la ciudad, cuatro puentes sobre los ríos Támesis y Fleet, y tres puertas de la ciudad. Dejó a unas 80 000 personas sin hogar, un sexto de los habitantes de la ciudad en ese momento. La cifra de muertes por el incendio es desconocida, y se pensaba que había sido bastante pequeña porque solo algunas muertes fueron registradas. Este razonamiento ha sido desafiado recientemente considerando que las muertes de pobres y de personas de clase media no fueron registradas, y que el calor pudo haber incinerado a muchas víctimas sin dejar restos reconocibles.El fuego se desató en la mañana del 2 de septiembre de 1666. Comenzó en en la panadería de Thomas Farriner (o Farynor) en Pudding Lane, poco después de la medianoche del domingo, y se extendió rápidamente. El uso de la principal técnica contra incendios de la época, la creación de cortafuegos por medio de demoliciones, fue retrasado debido a indecisiones del alcalde de Londres, Sir Thomas Bloodworth. Para cuando fueron ordenadas las demoliciones a gran escala en la noche del domingo, el viento ya había convertido el fuego de la casa en una tormenta ígnea que venció tales medidas. El lunes, el fuego fue empujado al norte, el corazón de la ciudad. Comenzaron a producirse desórdenes en las calles por los rumores de que habían sido extranjeros quienes iniciaron los incendios. Las sospechas se centraron en los franceses y holandeses, los enemigos de Inglaterra de la Segunda Guerra Anglo-Holandesa en curso. Estos grupos de inmigrantes fueron víctimas de linchamientos y violencia callejera. El martes, el fuego se extendió por la mayor parte de la ciudad, destruyendo la Catedral gótica de san Pablo y pasando el río Fleet para amenazar a la corte de Carlos II en el Whitehall, mientras los esfuerzos coordinados en la lucha contra el fuego se movilizaban simultáneamente. La batalla para apagar el incendio se considera haber sido ganada por dos factores: se detuvieron los fuertes vientos del este, y la guarnición de la Torre de Londres usó pólvora para crear cortafuegos efectivos para detener la extensión adicional del fuego hacia el este.Los problemas sociales y económicos creados por el desastre fueron abrumadores. Evacuación de Londres y el reasentamiento en otros lugares se vieron fuertemente alentados por Carlos II, que temía una rebelión en Londres entre los refugiados desposeídos. A pesar de numerosas propuestas radicales, Londres fue reconstruida esencialmente en el mismo plano de las calles utilizado antes del incendio.
  • Der Große Brand von London (englisch Great Fire of London) war eine Feuersbrunst, die vom 2. bis 5. September 1666 vier Fünftel der City of London, darunter die meisten mittelalterlichen Bauten, zerstörte und etwa 100.000 Einwohner obdachlos machte, aber nach offiziellen Zahlen nur neun Personen das Leben kostete. Nur wenige Monate zuvor war London von einer anderen Katastrophe heimgesucht worden, der letzten Großen Pest.
  • 런던 대화재(Great Fire of London)는 1666년 9월 2일 새벽 2시경, 빵 공장에서 일어난 불이 런던 시내로 번진 대화재를 말한다. 당시 화재는 소방담당자의 무책임으로 인해 조기에 진화되지 않아, 5일간 87채의 교회, 1만 3천채의 집이 불탔다. 9명이 희생되었으며, 당시 인구 8만 명 중 7만여 명이 집을 잃고 노숙자가 되었다. 또한 이 화재로 세인트폴 대성당이 불타 버렸다. 당시 영국 국왕인 찰스 2세는 이재민들에게 식량지급약속을 하였다.런던 대화재가 일어나기 수 년에서 수십 년 전, 노스트라다무스는 자신의 저서에 이렇게 예언했다고 한다.20의 3배에 6을 더한 해에 런던은 불타 정의로운 자의 피를 요구하도다.당시 노스트라다무스는 이탈리아식 연도표기법을 사용하였으므로 끝의 2자리까지만 썼으나, 이후 1666년 실제로 런던 대화재가 발생하였다.
  • Големият пожар в Лондон или Големият лондонски пожар (на английски: Great Fire of London) трае 4 дни - от 2 до 5 септември 1666 г. Огнената стихия се разпростира из града, заплашвайки аристократичния квартал Уестминстър (съвременния Уест Енд), двореца Уайтхол и повечето от крайградски квартали, но е потушен, преди да стигне до тях. Пожарът изпепелява 13 500 къщи, 87 енорийски църкви (включително катедралата "Свети Павел") и по-голямата част от правителствените сгради. Смята се, че пожарът е лишил от подслон 70 хиляди души, при население на централната част на Лондон по това време от 80 хиляди души. Броят на загиналите не е известен, защото са липсвали регистри за жителите на Централен Лондон, а и много от жертвите са били изпепелени от огъня, оставяйки неразпознаваеми останки.Големият пожар започнал малко след полунощ в пекарната на Томас Фаринор на Pudding Lane на 2 Септември, Неделя. Той бързо се разпрострял из центъра на Лондон. Вятърът бързо разпрострял огъня, дошъл от пекарната и в Понеделник той достигнал центъра на града. Редът бил нарушен, носели се слухове, че подозрителни чужденци са виновници за опустошителната стихия. Във Вторник пожарът се разпрострял из по-голямата част от града, успявайки да унищожи катедралата на св.Паул. Битката с огъня била спечелена поради два фактора- силните западни ветрове спряли и гарнизона на кулата, известна като Биг Бен, използвал ефективни противопожарни системи.
  • Velký požár Londýna se přehnal přes centrální části londýnské City, řádil od 2. září do 5. září 1666 a zničil velkou část City uvnitř starých římských městských hradeb. Předchozí dva požáry v Londýně v letech 1133 a 1212, které způsobily velké škody na městských stavbách, byly do té doby označovány stejným přívlastkem. Později, v době druhé světové války, 29. prosince 1940 nálet německého letectva vyústil v požár, který bývá označován jako Druhý velký požár Londýna.
  • Большой (Великий) пожар в Лондоне (англ. Great Fire of London) — именование пожара, охватившего центральные районы Лондона с воскресенья, 2 сентября по среду, 5 сентября, 1666 года. Огню подверглась территория лондонского Сити внутри древней римской городской стены. Пожар угрожал аристократическому району Вестминстер (современный Вест-Энд), дворцу Уайтхолл и большинству из пригородных трущоб, однако он не смог достичь этих округов. В пожаре сгорело 13500 домов, 87 приходских церквей (даже Собор святого Павла), большая часть правительственных зданий. Считается, что пожар лишил крова 70 тысяч человек, при тогдашнем населении центральной части Лондона в 80 тысяч. Точно неизвестно, сколько людей погибло при пожаре, есть сведения всего лишь о нескольких жертвах, но множество жертв не были записаны. Кроме того, огонь мог кремировать многих, оставляя неузнаваемые останки.Пожар начался в пекарне Томаса Фарринера на улочке Паддинг-лейн (англ.), вскоре после полуночи в воскресенье, 2 сентября. Огонь стал быстро распространяться по сити в западном направлении. Пожарные того времени, как правило, применяли метод разрушения зданий вокруг возгорания для того, чтобы огонь не распространялся. Это не сделали только потому, что лорд-мэр, г-н Томас Бладворт, не был уверен в целесообразности этих мер. К тому времени, когда он приказал разрушить здания, было слишком поздно.Некоторые люди считали, что поджог совершили иностранцы, предположительно голландцы или французы. Обе страны были врагами Англии во время Второй англо-голландской войны, которая длилась в то время.В понедельник пожар продолжил распространяться на север, к центру Лондона. Во вторник пожар распространился на большей части города, разрушив Собор святого Павла, и перешёл на противоположный берег реки Флит. Попытка потушить огонь, как полагают, увенчалась успехом из-за того, что стих восточный ветер, и гарнизону Тауэра с помощью пороха удалось создать противопожарные разрывы между зданиями для предотвращения дальнейшего распространения на восток.Социальные и экономические проблемы, которые возникли в результате этого стихийного бедствия, были очень большими. Карл II призвал погорельцев выехать из Лондона и обосноваться в другом месте. Он опасался, что в Лондоне вспыхнет мятеж среди тех, кто потерял своё имущество.Несмотря на многочисленные радикальные предложения, Лондон был реконструирован по тому же плану, что и до пожара.Пожар также помог избавиться от Великой чумы, которая свирепствовала в Лондоне в 1665 году.
  • The Great Fire of London was a major conflagration that swept through the central parts of the English city of London, from Sunday, 2 September to Wednesday, 5 September 1666. The fire gutted the medieval City of London inside the old Roman city wall. It threatened, but did not reach, the aristocratic district of Westminster, Charles II's Palace of Whitehall, and most of the suburban slums. It consumed 13,200 houses, 87 parish churches, St. Paul's Cathedral and most of the buildings of the City authorities. It is estimated to have destroyed the homes of 70,000 of the City's 80,000 inhabitants. The death toll is unknown but traditionally thought to have been small, as only six verified deaths were recorded. This reasoning has recently been challenged on the grounds that the deaths of poor and middle-class people were not recorded, while the heat of the fire may have cremated many victims leaving no recognisable remains.The Great Fire started at the bakery of Thomas Farriner (or Farynor) on Pudding Lane, shortly after midnight on Sunday, 2 September, and spread rapidly west across the City of London. The use of the major firefighting technique of the time, the creation of firebreaks by means of demolition, was critically delayed owing to the indecisiveness of the Lord Mayor of London, Sir Thomas Bloodworth. By the time large-scale demolitions were ordered on Sunday night, the wind had already fanned the bakery fire into a firestorm which defeated such measures. The fire pushed north on Monday into the heart of the City. Order in the streets broke down as rumours arose of suspicious foreigners setting fires. The fears of the homeless focused on the French and Dutch, England's enemies in the ongoing Second Anglo-Dutch War; these substantial immigrant groups became victims of lynchings and street violence. On Tuesday, the fire spread over most of the City, destroying St. Paul's Cathedral and leaping the River Fleet to threaten Charles II's court at Whitehall, while coordinated firefighting efforts were simultaneously mobilising. The battle to quench the fire is considered to have been won by two factors: the strong east winds died down, and the Tower of London garrison used gunpowder to create effective firebreaks to halt further spread eastward.The social and economic problems created by the disaster were overwhelming. Evacuation from London and resettlement elsewhere were strongly encouraged by Charles II, who feared a London rebellion amongst the dispossessed refugees. Despite numerous radical proposals, London was reconstructed on essentially the same street plan used before the fire.
  • ロンドン大火(ロンドンたいか、The Great Fire of London)とは1666年にロンドンで起こった大火のこと。これによって中世都市ロンドンは焼失し、木造建築の禁止などからなる建築規制やセント・ポール大聖堂をはじめとする教会堂の復興が行われた。
  • Kebakaran Besar London adalah suatu peristiwa kebakaran hebat yang melanda kota London, Inggris pada hari Minggu, 2 September hingga hari Rabu, 5 September 1666. Kebakaran ini memusnahkan sebagian besar wilayah kota, namun tidak berhasil mencapai distrik aristokrat di Westminster, Istana Raja Charles II di Whitehall, dan sebagian besar kawasan kumuh di pinggiran kota. Kebakaran Besar London menghanguskan sekitar 13.200 rumah, 87 gereja paroki, 6 kapel, termasuk Katedral Santo Paulus dan sebagian besar bangunan-bangunan penting lainnya di London. Sekitar 100.000 orang, atau seperenam penduduk London saat itu, kehilangan tempat tinggal karena peristiwa ini. Jumlah korban yang tewas akibat kebakaran ini tidak diketahui dan umumnya dianggap kecil, tercatat hanya enam kematian yang diverifikasi. Namun baru-baru ini muncul teori yang menyatakan bahwa kemungkinan ribuan kematian penduduk miskin dan kelas menengah tidak tercatat karena sebagian besar dari mereka telah hangus tanpa bisa dikenali.Kebakaran Besar ini berawal dari toko roti milik Thomas Farriner di Pudding Lane pada Minggu dinihari tanggal 2 September 1666 dan api kemudian menjalar dengan cepat ke bagian barat kota London. Prosesi pemadaman api sempat tertunda karena adanya keraguan dari Wali kota London saat itu, Sir Thomas Bloodworth. Saat pemadaman mulai diperintahkan, angin telah membantu menyebarkan kobaran api hingga ke jantung kota London pada hari Senin dini hari. Kebakaran ini menyebabkan munculnya kehebohan di jalan-jalan di London, ditambah dengan adanya rumor mengenai orang asing yang dicurigai telah menyulut kebakaran. Kecurigaan ini terutama sekali ditujukan pada para pendatang asal Perancis dan Belanda yang merupakan musuh utama Inggris dalam Perang Inggris-Belanda Kedua yang saat itu sedang berlangsung. Kelompok imigran dari kedua negara ini menjadi sasaran kecurigaan massa dan menyebabkan terjadinya kerusuhan di jalan-jalan di London. Pada hari Selasa, api telah menyebar ke sebagian besar kota, menghanguskan Katedral Santo Paulus dan menyeberangi Sungai Fleet hingga ke dekat kediaman Raja Charless II di Whitehall, sementara itu upaya pemadaman api terus dilakukan. Pada hari Rabu tanggal 5 September 1666, upaya pemadaman berhasil dilakukan. Keberhasilan pemadaman ini menurut para sejarawan turut dibantu oleh dua faktor, yaitu meredanya angin kencang yang bertiup ke arah timur dan adanya pasukan garnisun di Menara London yang menggunakan bubuk mesiu untuk menciptakan "sekat api" efektif guna menghentikan penyebaran api lebih lanjut ke arah timur.Musibah ini telah menyebabkan munculnya permasalahan sosial dan ekonomi yang besar di London. Evakuasi pengungsi ke tempat lain di luar London dianjurkan oleh Raja Charles II yang khawatir akan adanya pemberontakan oleh para penduduk yang terlantar pasca kebakaran. Meskipun banyak pengajuan rencana soal tata kota yang baru, London akhirnya dibangun kembali dengan tata kota yang persis dengan tata kota sebelum terjadinya kebakaran. Kebakaran ini terjadi pada akhir Wabah Besar London dan dianggap telah mengakhiri wabah dengan membunuh tikus pembawa penyakit tersebut. Anggapan ini diragukan karena kebakaran terjadi pada wilayah niaga dan kawasan perumahan dan tidak menjalar hingga ke kawasan kumuh, tempat hidup tikus pembawa penyakit.
  • Büyük Londra Yangını, 2 Eylül 1666 Pazar günü Londra'nın orta kesimlerinde başlayarak 5 Eylül Çarşamba gününe kadar kenti etkisi altına alan, kentin tarihindeki en büyük yangın felaketidir.Yangın, Romalılar döneminden kalma kent duvarlarının içinde kalan Orta Çağ Londrası'nı tahrip etmiştir. Soyluların yaşadığı bölge olan Westminster'ı, dönemin kralı II. Charles'ın bulunduğu Whitehall Sarayı'nı ve gecekondu mahallelerini tehdit etmişse de yangın bu bölgelerde yıkıma neden olmamıştır.Yangın 13.200 evi, 87 mahalle kilisesini, St Paul Katedrali'ni ve birçok resmî kurumun binasını kül etmiştir. Kentin 80.000 sakininin yaklaşık olarak 70.000'inin bu yangında evlerini kaybettiği sanılmaktadır. Yangında yaşamını yitirenlerin sayısına ilişkin kesin bir bilgi olmamakla birlikte ölenlerin sadece birkaçı kayda geçirilmiştir. Orta sınıfa mensup kişiler ile yoksulların ölümleri hiçbir zaman kaydedilmediği ve ateşin sıcaklığının insan vücudundan kalıntı bırakmayacak derecede yüksek olduğu göz önüne alındığından, son dönemlerde ölü sayısının oldukça az olduğunun doğruluğu hakkında görüş ayrılıkları vardır.Yangın, 2 Eylül günü gece yarısından hemen sonra, Thomas Farriner adlı bir kişinin işlettiği, Pudding Sokağı'nda bulunan bir ekmek fırınında başladı ve hızla çevreye yayıldı. Dönemin başlıca yangın söndürme yöntemlerinin kullanılması ve belirli bölgelere set çekilme işlemi, dönemin Londra Belediye Başkanı Thomas Bloodworth'un kararsızlığı nedeni ile büyük ölçüde gecikti. Pazar gününün gecesi harekete geçilmeye karar verildiğinde rüzgârın etkisiyle fırının olduğu bölgedeki ateşler fırtına ile birlikte hızla yayılmaya başlamıştı. Yangın pazartesi sabahı yönünü kuzeye, kentin kalbinin attığı noktaya çevirdi. Kentin sokaklarındaki asayiş ve durgunluk şüpheli yabancıların yangını kasten başlattıkları söylentisinden dolayı bozuldu. Eş zamanlı olarak sürmekte olan II. İngiltere-Hollanda Savaşı'nın etkisiyle kentte meydana çıkacak evsizler korkusu Fransızlar ve Hollandalılar üzerinde yoğunlaştı ve bu dönemde bu azınlık gruplar sokak saldırılarına uğradı. Salı günü yangın kentin hemen her yanına yayıldı. Ateşler St Paul Katedrali'ni kül ederek II. Charles'ın bulunduğu Whitehall Sarayı'na dayandı. Kapsamlı bir işbirliği ile yangının saraya sıçraması önlendi. Yangına karşı verilen mücadelenin kazanılmasında en önemli iki etkenin doğudan esen rüzgârların dinmesi ve Londra Kulesi Garnizonu'nun ateşi durdurmak için barut kullanarak aldığı önlemler olduğu düşünülmektedir.Felaketin Londra'ya ve Londra halkına etkileri oldukça ağır olmuştur. Felaketten zarar görmüş olan kişilerin Londra'dan tahliye edilmesi ve bir başka yere yerleştirilmesi, evsiz kalanların çıkaracağı ayaklanmadan korkan Kral II. Charles tarafından kuvvetle desteklenmiştir. Yangından sonra köklü değişiklikler içeren birçok önergeye karşın Londra, afetten önceki biçimine uygun olarak, aynı cadde ve sokak planlarıyla yeniden imar edilmiştir.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 470007 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 60463 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 129 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110207293 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:année
  • 1854 (xsd:integer)
  • 1940 (xsd:integer)
  • 1995 (xsd:integer)
  • 1998 (xsd:integer)
  • 2000 (xsd:integer)
  • 2001 (xsd:integer)
  • 2003 (xsd:integer)
prop-fr:annéePremièreÉdition
  • 1984 (xsd:integer)
  • 1994 (xsd:integer)
  • 1998 (xsd:integer)
prop-fr:isbn
  • 4990277 (xsd:integer)
  • 9780192853691 (xsd:double)
  • 9780192893260 (xsd:double)
  • 9780674538399 (xsd:double)
prop-fr:jour
  • 12 (xsd:integer)
prop-fr:langue
  • en
prop-fr:lienAuteur
  • Samuel Pepys
prop-fr:lieu
  • Londres
  • New York
  • Oxford
  • Harvard, Cambridge
prop-fr:lireEnLigne
prop-fr:mois
  • février
prop-fr:nom
  • Morgan
  • Robinson
  • Porter
  • Hanson
  • Sheppard
  • Evelyn
  • Pepys
  • Reddaway
  • Tinniswood
prop-fr:prénom
  • Adrian
  • Bruce
  • Francis
  • John
  • Neil
  • Roy
  • Samuel
  • Kenneth O.
  • T. F.
prop-fr:sousTitre
  • A History
  • A Social History
  • Brighter Lights, Bigger City
  • The Story of the Great Fire of London
  • The True Story of the Great Fire of London
prop-fr:titre
  • London
  • By Permission of Heaven
  • Diary and Correspondence of John Evelyn, F.R.S.
  • Oxford Illustrated History of Britain
  • The Diary of Samuel Pepys
  • The Dreadful Judgement
  • The Rebuilding of London after the Great Fire
prop-fr:volume
  • 7 (xsd:integer)
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:éditeur
  • Oxford University Press
  • BBC
  • Doubleday
  • Harper Collins
  • Harvard University Press
  • Jonathan Cape
  • Hursst and Blackett
dcterms:subject
rdfs:comment
  • Le Grand incendie de Londres est un violent incendie qui ravagea le centre de Londres du dimanche 2 septembre au mercredi 5 septembre 1666.Le feu ravagea la cité de Londres à l’intérieur du mur romain et menaça, sans toutefois les atteindre, le quartier aristocratique de Westminster, le palais de Whitehall, résidence du roi Charles II d’Angleterre, et la plupart des quartiers pauvres de banlieue.
  • De grote brand van Londen (Engels: Great Fire of London) was een stadsbrand in de Engelse stad Londen van 2 tot 5 september 1666. De brand verwoestte een groot deel van de stad, waaronder de City of London. De vernietigde oppervlakte bedroeg anderhalve mijl in het vierkant, met 87 kerken en 13.200 huizen. Toch vermelden de annalen slechts zes slachtoffers.
  • Der Große Brand von London (englisch Great Fire of London) war eine Feuersbrunst, die vom 2. bis 5. September 1666 vier Fünftel der City of London, darunter die meisten mittelalterlichen Bauten, zerstörte und etwa 100.000 Einwohner obdachlos machte, aber nach offiziellen Zahlen nur neun Personen das Leben kostete. Nur wenige Monate zuvor war London von einer anderen Katastrophe heimgesucht worden, der letzten Großen Pest.
  • 런던 대화재(Great Fire of London)는 1666년 9월 2일 새벽 2시경, 빵 공장에서 일어난 불이 런던 시내로 번진 대화재를 말한다. 당시 화재는 소방담당자의 무책임으로 인해 조기에 진화되지 않아, 5일간 87채의 교회, 1만 3천채의 집이 불탔다. 9명이 희생되었으며, 당시 인구 8만 명 중 7만여 명이 집을 잃고 노숙자가 되었다. 또한 이 화재로 세인트폴 대성당이 불타 버렸다. 당시 영국 국왕인 찰스 2세는 이재민들에게 식량지급약속을 하였다.런던 대화재가 일어나기 수 년에서 수십 년 전, 노스트라다무스는 자신의 저서에 이렇게 예언했다고 한다.20의 3배에 6을 더한 해에 런던은 불타 정의로운 자의 피를 요구하도다.당시 노스트라다무스는 이탈리아식 연도표기법을 사용하였으므로 끝의 2자리까지만 썼으나, 이후 1666년 실제로 런던 대화재가 발생하였다.
  • Velký požár Londýna se přehnal přes centrální části londýnské City, řádil od 2. září do 5. září 1666 a zničil velkou část City uvnitř starých římských městských hradeb. Předchozí dva požáry v Londýně v letech 1133 a 1212, které způsobily velké škody na městských stavbách, byly do té doby označovány stejným přívlastkem. Později, v době druhé světové války, 29. prosince 1940 nálet německého letectva vyústil v požár, který bývá označován jako Druhý velký požár Londýna.
  • ロンドン大火(ロンドンたいか、The Great Fire of London)とは1666年にロンドンで起こった大火のこと。これによって中世都市ロンドンは焼失し、木造建築の禁止などからなる建築規制やセント・ポール大聖堂をはじめとする教会堂の復興が行われた。
  • Большой (Великий) пожар в Лондоне (англ. Great Fire of London) — именование пожара, охватившего центральные районы Лондона с воскресенья, 2 сентября по среду, 5 сентября, 1666 года. Огню подверглась территория лондонского Сити внутри древней римской городской стены. Пожар угрожал аристократическому району Вестминстер (современный Вест-Энд), дворцу Уайтхолл и большинству из пригородных трущоб, однако он не смог достичь этих округов.
  • El Gran incendi de Londres va ser un incendi molt important que va cremar a la ciutat de Londres del 2 al 5 de setembre de 1666 provocant-ne gairebé la seva destrucció (abans d'aquest foc, l'incendi de 1212 que va destruir gran part de la ciutat era conegut amb el mateix nom). A partir d'aquell fatídic incident les cases es van deixar de construir amb fusta i es va començar a utilitzar el totxo de pedra vist, molt característic d'aquesta zona actualment.
  • Il Grande incendio di Londra fu un incendio che si propagò nella City di Londra dal 2 al 5 settembre 1666, distruggendola in gran parte. Prima di questo, l'incendio del 1212, che distrusse una grossa parte della città, era conosciuto con lo stesso nome. Successivamente il raid incendiario condotto sulla città dalla Luftwaffe, il 29 dicembre 1940, divenne noto come il Secondo grande incendio di Londra.L'incendio del 1666 fu una delle più grandi calamità nella storia di Londra.
  • Büyük Londra Yangını, 2 Eylül 1666 Pazar günü Londra'nın orta kesimlerinde başlayarak 5 Eylül Çarşamba gününe kadar kenti etkisi altına alan, kentin tarihindeki en büyük yangın felaketidir.Yangın, Romalılar döneminden kalma kent duvarlarının içinde kalan Orta Çağ Londrası'nı tahrip etmiştir. Soyluların yaşadığı bölge olan Westminster'ı, dönemin kralı II.
  • O grande incêndio de Londres foi uma das maiores catástrofes da capital inglesa, tendo destruído as partes centrais da cidade de 2 de setembro a 5 de setembro de 1666. O incêndio ameaçou destruir o distrito de Westminster, o Palácio de Whitehall e alguns subúrbios, mas não chegou a destruí-las. Destruiu 13.200 casas, 87 igrejas, a Catedral de St. Paul e 44 prédios públicos. Entretanto, acredita-se que poucas pessoas morreram.
  • Kebakaran Besar London adalah suatu peristiwa kebakaran hebat yang melanda kota London, Inggris pada hari Minggu, 2 September hingga hari Rabu, 5 September 1666. Kebakaran ini memusnahkan sebagian besar wilayah kota, namun tidak berhasil mencapai distrik aristokrat di Westminster, Istana Raja Charles II di Whitehall, dan sebagian besar kawasan kumuh di pinggiran kota.
  • The Great Fire of London was a major conflagration that swept through the central parts of the English city of London, from Sunday, 2 September to Wednesday, 5 September 1666. The fire gutted the medieval City of London inside the old Roman city wall. It threatened, but did not reach, the aristocratic district of Westminster, Charles II's Palace of Whitehall, and most of the suburban slums. It consumed 13,200 houses, 87 parish churches, St.
  • Londresko Sute Handia (ingelesez Great Fire of London) 1666ko irailaren 2tik 4era Erresuma Batuko Londres hiria kiskali zuen sute handi bat izan zen. Suak erdi aroko hiria erabat suntsitu zuen. Westminster Hiria, Whitehall jauregia eta hiriaren barruti gehienak kiskaltzekotan ere egon zen, baina azken unean sutetik at mantentzea lortu zuten.Londres hiriko historia osoko zoritxarrik latzena izan zen.
  • Големият пожар в Лондон или Големият лондонски пожар (на английски: Great Fire of London) трае 4 дни - от 2 до 5 септември 1666 г. Огнената стихия се разпростира из града, заплашвайки аристократичния квартал Уестминстър (съвременния Уест Енд), двореца Уайтхол и повечето от крайградски квартали, но е потушен, преди да стигне до тях. Пожарът изпепелява 13 500 къщи, 87 енорийски църкви (включително катедралата "Свети Павел") и по-голямата част от правителствените сгради.
  • El Gran Incendio de Londres fue un gran incendio que arrasó la ciudad de Londres, Inglaterra desde el 2 de septiembre hasta el 5 de septiembre de 1666. El fuego destruyó la ciudad medieval de Londres dentro de la vieja muralla romana de la ciudad. Amenazó, pero no llegó, al distrito aristocrático de Westminster, el Palacio de Whitehall de Carlos II, y la mayoría de los asentamientos suburbanos.Fue una de las mayores calamidades de la historia de Londres.
  • Wielki pożar Londynu – pożar, który 2 września 1666 roku zniszczył Londyn.Pożar ten wybuchł w piekarni na ulicy Pudding Lane we wschodniej części miasta. Z powodu silnego wiatru i konstrukcji budynków z materiałów palnych (drewno, słoma) ogień rozszerzył się w kierunku zachodnim na całe miasto. W sumie zostało zniszczonych 13 200 budynków, 44 siedziby gildii i 87 (z ponad 100) kościołów, między innymi Katedra Św. Pawła (St Paul's Cathedral).
  • Nagy londoni tűzvész néven ismert az a tűzvész, amely 1666. szeptember 2. és 5. között pusztította az angol fővárost. A lángok a középkori városmagban, a City of Londonban csaptak föl, és, bár nem érték el, de komolyan veszélyeztették az arisztokraták lakta Westminstert, II. Károly angol király whitehalli palotáját és a legtöbb külvárosi nyomornegyedet. A tűz 13 200 házat, 87 plébániatemplomot, a Szent Pál-katedrálist és a City legtöbb hatósági épületét felemésztette.
rdfs:label
  • Grand incendie de Londres
  • Büyük Londra Yangını
  • Gran Incendio de Londres
  • Gran incendi de Londres
  • Grande incendio di Londra
  • Grande incêndio de Londres
  • Great Fire of London
  • Grote brand van Londen
  • Großer Brand von London
  • Kebakaran Besar London
  • Londresko Sute Handia
  • Nagy londoni tűzvész
  • Pożar Londynu
  • Velký požár Londýna
  • Великий лондонский пожар
  • Големият пожар в Лондон
  • ロンドン大火
  • 런던 대화재
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of