Giovanni Galbaio est le 8e doge de Venise élu en 787.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Giovanni Galbaio est le 8e doge de Venise élu en 787.
  • Джованни Гальбао (умер в 804) — 8-й венецианский дож (787—804).
  • Giovanni Galbaio fue el octavo dux de Venecia (787-804) según la tradición, y el sexto según los datos históricos verificables. Sucedió a su padre Maurizio Galbaio, que le había asociado como dux en 778. El emperador bizantino León IV el Jázaro reconoció su título ese mismo año, aunque el intento de establecer una monarquía hereditaria hacía peligrar el propio gobierno de Maurizio.Giovanni había sido brevemente cautivo del rey lombardo Desiderio luego de una campaña en Istria, pero su padre, envió embajadores a través del papa al rey franco Carlomagno pidiendo la liberación de Giovanni.Después de heredar sin elección previa el cargo de su padre, Giovanni lanzó una serie de agresiones contra el patriarca de Grado, representante de la Iglesia y su oposición a la trata de esclavos. El patriarca de hecho había instigado durante el reinado de Maurizio la confiscación y expulsión de los mercaderes venecianos en la Pentápolis, pero Carlomagno, obediente hijo de la Iglesia y entonces rey de los lombardos, apoyó la abolición de la esclavitud en sus dominios, lo que hizo resentirse el comercio veneciano en el mar Adriático. Giovanni acordó con la emperatriz Irene el nombramiento de su hijo Maurizio como codux.Tratando de contrarrestar la influencia del patriarca, Giovanni nombró a su sobrino Cristóbal obispo de Olivolo. El patriarca se negó a consagrarle, oficialmente por su edad, pero realmente por su aversión a los francos. Maurizio fue enviado contra Grado con una flotilla de barcos, que tomaron la ciudad y mataron al anciano patriarca lanzándolo desde una torre. La oposición a la familia Galbaio huyó a Treviso, mientras que el sobrino del patriarca, Fortunato, era elegido en su lugar y se refugiaba en la corte franca. En 803, los opositores se pusieron bajo el mando de Obelerio Antenoreo y regresaron a Venecia, forzando la huida de Giovanni, Maurizio y Cristóbal a Mantua, en la que el dux probablemente murió. Le sucedió Antenoreo.Los Galbaio más tarde retornarían a Venecia bajo el nombre de Querini.
  • Giovanni Galbaio (Geburtsdatum unbekannt; gestorben wahrscheinlich 803 oder 804) war nach der Tradition der 8. Doge von Venedig. Er regierte von 787 bis 803.Giovanni Galbaio wurde nicht gewählt, da er schon während der Regierung seines Vaters als Mit-Doge im Amt war, d. h. er erbte das Dogenamt. Giovannis Bestreben war es, sich an dem Patriarchen von Grado, dem Rivalen Venedigs um die Vorherrschaft im Veneto, zu rächen, der 785 die Vertreibung der venezianischen Kaufleute aus Pentapolis − das sind die in Marken gelegenen fünf Orte Rimini, Pesaro, Fano, Senigallia und Ancona − betrieben hatte, wodurch Venedigs Handel in der Adria fast zum Erliegen kam.Ein weiteres schwieriges außenpolitisches Problem war die aggressive Eroberungspolitik der Franken unter Karl dem Großen, die bereits Istrien erobert hatten und sich anschickten, ganz Venetien unter ihren Einfluss zu bringen. Von Byzanz war keine Hilfe zu erwarten, da gerade zwischen den Franken und Byzanz die Verlobung von Karls Tochter Rotrud mit dem byzantinischen Prinzen Konstantin arrangiert worden war. Allerdings entwickelte sich die angestrebte Allianz zwischen Karl und Byzanz nicht im Sinne einer der beiden Parteien. Die Spannungen spitzten sich zu, als Karl nicht zu dem von Kaiserin Irene 787 einberufenen Konzil von Nicäa eingeladen wurde und Karl als Reaktion 794 ein eigenes Konzil in Frankfurt einberief, das die gleichen Probleme ohne byzantinische Teilnahme behandelte. Giovanni nutzte die Spannungen zwischen den Parteien für seine Zwecke und erreichte, dass Irene den Dogensohn Maurizio als Ko-Regenten bestätigte.An dem Patriarchen von Grado tobten die beiden Co-Dogen ihre Rache aus, wobei sich der Dogensohn durch besondere Brutalität ausgezeichnet haben soll: nach der Überlieferung soll er den Patriarchen Giovanni degli Antinori von einer Turmspitze heruntergeworfen und enthauptet haben. Das Blut des Patriarchen, das überall auf dem Turm und dem Boden lag, soll zur Erinnerung an die Brutalität Maurizios nicht entfernt worden sein.Dem ermordeten Patriarchen sollte ein Verwandter, Fortunatus von Triest, folgen, der es jedoch vorzog, zu fliehen und sich unter den Schutz des Frankenkönigs Karl zu stellen.. In einem von den Popolanen Malamoccos, das von der frankenfreundlichen Partei dominiert wurde, angezettelten Aufstand wurden der Doge und sein Sohn abgesetzt und zur Flucht gezwungen. Über den weiteren Verbleib der beiden Dogen ist nichts bekannt.
  • Giovanni Galbaio (metà dell'VIII secolo – ...) fu, secondo la tradizione, l'ottavo doge del Ducato di Venezia.
  • Giovanni Galbaio was 775-804 de zesde doge van Venetië.Hij was de zoon van Maurizio Galbaio, zijn voorganger met wie hij van 775 tot 787 als tweede doge regeerde, maar hij bleek niet diens leiderscapaciteiten te bezitten. In zijn tijd was het Frankenrijk een steeds grotere bedreiging van de onafhankelijke positie van Venetië, op papier nog steeds een Byzantijns hertogdom. Karel de Grote maakte een einde aan het rijk van de Longobarden en verbond zich met paus Stefanus III in Rome. Ook de clerus in Venetië was voor een deel pro-Frankisch en om een tegewicht hiertegen te vormen, trachtte de doge een pro-Byzantijnse bisschop te laten wijden. Hiermee kwam hij in aanvaring met de Patriarch van Grado, die op last van de doge vermoord werd. Dit leidde tot een pro-Frankische staatsgreep. Giovanni en zijn zoon Maurizio -zijn gedoodverfde opvolger- werden door de voormalige tribuun Obelerio Antenoreo gedwongen in ballingschap te gaan. Obelario werd de nieuwe doge.
  • Giovanni Galbaio was the eighth Doge of Venice (787–804) according to tradition, but only the sixth historically verifiable one. He succeeded his father Maurizio Galbaio, who had associated him as doge in 778. The Byzantine emperor Leo IV the Khazar recognised his title in that year, though the attempt to set up a hereditary monarchy endangered Maurizio's own dogeship. Giovanni had been briefly held captive by the Lombard king Desiderius after a campaign in Istria, but his father, through the pope, sent ambassadors to Charlemagne, the king of the Franks, to petition for getting Giovanni's release. Upon his inheriting, without election, the full office of his father, he immediately began a vendetta against the patriarch of Grado, who represented the church and its opposition to the slave trade. Charlemagne, a dutiful son of the church and now king of Lombardy, supported the abolition of slavery in his domains and thus came to resent the Venetian commerce in the Adriatic. The patriarch, in the reign of Maurizio, had even instigated the expulsion and confiscation of goods of the Venetian merchants in the Pentapolis. Giovanni had the Empress Irene name his son Maurizio co-doge. Trying to counterinfluence the patriarch, Giovanni appointed his sixteen year-old nephew Christopher bishop of Olivolo. The patriarch refused to consecrate him, officially due to his age, but actually because of his anti-Frankish stances. Maurizio II was sent to attack Grado with a flotilla of ships. There the elderly patriarch was thrown to his death from the tower. The opposition to the Galbaii family fled to Treviso while the nephew of the patriarch, Fortunatus, was elected in his stead and immediately fled to the Frankish court. The opposition crystallised under the leadership of one Obelerio degli Antenori and returned to Venice. Giovanni, with Maurizio and Christopher, fled to Mantua in 803, where they all probably died. Obelerio succeeded them. The Galbaio family later returned to Venice and assumed the name of Querini.
  • Giovanni Galbaio – doża wenecki od 787 do 804.Był synem Maurizia Galbaio, doży Wenecji.
  • Giovanni Galbaio (más néven: Galbajo) léphetett Velence dózséinak sorába a történelem folyamán nyolcadikként. Már korábban is apja, Maurizio társuralkodója volt, ezért nem volt idegen számára az uralkodói szerep. 787-es trónralépését követően közel tizenhét éven át kormányozta a velenceieket, egészen 804-ig. Azon ritka dózsék egyike, akit nem a nép választott, hanem örökölte címét.Giovanni a longobárdok utolsó hadjárata során fogságba esett, és csak a frank csapatoknak köszönhette életét és szabadságát. Miután a velencei dózse hatalma megszilárdult, apja mellett társuralkodóként tanulhatta meg, milyen Velencét kormányozni. Azonban Giovanni túlságosan elragadtatta magát a kereskedőváros hatalmát illetően, és merész vállalkozásokba fogott apja módszereit követve – csakhogy a politikai viszonyok erősen megváltoztak trónralépése után.Giovanni uralkodása alatt mindig szeme előtt lebegett a 785-ös megaláztatás, amikor a velencei kereskedőket kitiltották a Pentapoliszból. Leginkább Grado patriárkája ellen esküdött bosszút, hiszen ő volt az, akinek eszébe jutott ez a Velencét sújtó gondolat. Giovanni mindig várta az adandó alkalmat, amikor visszavághatott sérelmeiért Grado városának.Abban az időben az exarchátus helyét egy kisebb területű exarchátus vette át. Az idők során az exarchátus nevet patriarchátusra változtatták meg, de valójában még mindig a Bizánci Birodalom hatalmát képviselte. Ezen patriarchátust nevezték Gradónak, amely egyike volt a bizánci császár által felállított négy patriarchátusnak (a másik három: Aquileia, Alexandria és Antiochia). A korábban működő politika, miszerint a frankok és a bizánciak egymás ellen kijátszhatóak alkalmanként, Giovanni korára már teljesen átalakult. Konstantinápolyban akkoriban Eiréné császárnő uralkodott, akinek legnagyobb problémája az volt, hogy nem szült utódot a keleti császárság trónjára. Ezért Nagy Károly frank uralkodóval tárgyalt a két császári korona házasságáról. Ez azt jelentette, hogy Giovanni teljesen elszigetelődött, ami gradói politikáját illeti. Mindenesetre azt sikerült elérnie Eirénénél, hogy gyermekét, Mauriziót ismerje el társuralkodójaként, ugyanúgy, mint őt annak idején apja oldalán.Mégis sikerült megtalálnia Giovanninak azt az időszakot, amikor kevésbé figyelnek a nagyhatalmak Velencére, és a velencei haderő erejének rémes bizonyítékát szolgáltatta. Megtámadta Grado városát, és alig egy hét alatt be is fejezte az ostromot. A megtorlás borzalmas volt. Giovanni katonái a legtöbb gradóit lehajították egy magas toronyból, és sokakat lefejeztek. A barbár pusztítás után a dózse saját rokonát iktatta be a gradói patriárka tisztségébe, majd visszavonult Velencébe. A patriárka behódolt Nagy Károlynak, és hamarosan csak a rémes bosszú emléke maradt Giovanni hadjáratából.A velenceiek ellenezték Giovanni féktelen pusztítását, és megijedtek a nagyhatalmak bosszújától. Ezért 803-ban felkelés tört ki Malamocco szigetén, amelynek végén Giovannit és gyermekét Mantovába űzték. Valószínűleg itt halt meg a bosszúvágyó velencei dózse.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 183901 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 3053 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 29 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 108757634 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:après
prop-fr:avant
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • Giovanni Galbaio est le 8e doge de Venise élu en 787.
  • Джованни Гальбао (умер в 804) — 8-й венецианский дож (787—804).
  • Giovanni Galbaio (metà dell'VIII secolo – ...) fu, secondo la tradizione, l'ottavo doge del Ducato di Venezia.
  • Giovanni Galbaio – doża wenecki od 787 do 804.Był synem Maurizia Galbaio, doży Wenecji.
  • Giovanni Galbaio (más néven: Galbajo) léphetett Velence dózséinak sorába a történelem folyamán nyolcadikként. Már korábban is apja, Maurizio társuralkodója volt, ezért nem volt idegen számára az uralkodói szerep. 787-es trónralépését követően közel tizenhét éven át kormányozta a velenceieket, egészen 804-ig.
  • Giovanni Galbaio (Geburtsdatum unbekannt; gestorben wahrscheinlich 803 oder 804) war nach der Tradition der 8. Doge von Venedig. Er regierte von 787 bis 803.Giovanni Galbaio wurde nicht gewählt, da er schon während der Regierung seines Vaters als Mit-Doge im Amt war, d. h. er erbte das Dogenamt.
  • Giovanni Galbaio fue el octavo dux de Venecia (787-804) según la tradición, y el sexto según los datos históricos verificables. Sucedió a su padre Maurizio Galbaio, que le había asociado como dux en 778.
  • Giovanni Galbaio was 775-804 de zesde doge van Venetië.Hij was de zoon van Maurizio Galbaio, zijn voorganger met wie hij van 775 tot 787 als tweede doge regeerde, maar hij bleek niet diens leiderscapaciteiten te bezitten. In zijn tijd was het Frankenrijk een steeds grotere bedreiging van de onafhankelijke positie van Venetië, op papier nog steeds een Byzantijns hertogdom. Karel de Grote maakte een einde aan het rijk van de Longobarden en verbond zich met paus Stefanus III in Rome.
  • Giovanni Galbaio was the eighth Doge of Venice (787–804) according to tradition, but only the sixth historically verifiable one. He succeeded his father Maurizio Galbaio, who had associated him as doge in 778. The Byzantine emperor Leo IV the Khazar recognised his title in that year, though the attempt to set up a hereditary monarchy endangered Maurizio's own dogeship.
rdfs:label
  • Giovanni Galbaio
  • Giovanni Galbaio
  • Giovanni Galbaio
  • Giovanni Galbaio
  • Giovanni Galbaio
  • Giovanni Galbaio
  • Giovanni Galbaio
  • Giovanni Galbaio
  • Гальбао, Джованни
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:après of
is prop-fr:avant of
is foaf:primaryTopic of