Francesco Dandolo (né à Venise vers 1258 et mort dans la même ville le 31 octobre 1339) est le 52e doge de Venise élu en 1328, doge de 1328 à 1339.Il avait reçu le surnom de Chien pour s'être présenté (en 1323) au pape Clément V avec une chaîne au cou, en le suppliant de retirer une excommunication que le pontife avait lancée contre la république.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Francesco Dandolo (né à Venise vers 1258 et mort dans la même ville le 31 octobre 1339) est le 52e doge de Venise élu en 1328, doge de 1328 à 1339.Il avait reçu le surnom de Chien pour s'être présenté (en 1323) au pape Clément V avec une chaîne au cou, en le suppliant de retirer une excommunication que le pontife avait lancée contre la république. Sous son règne, Venise enleva à la maison Della Scala les villes de Trévise, Ceneda et Conegliano.Pendant son dogat, Francesco Dandolo affronte de nombreuses guerres sur la terre ferme, presque toutes victorieuses, afin d'éviter que les ennemis de Venise ne prennent trop d'importance en Venetie et excluent la république des routes commerciales italiennes.
  • Francesco Dandolo (1258 körül – Velence, 1339. október 31.) a Velencei Köztársaság ötvenkettedik dózséja. Elődjének, Giovanni Soranzónak 1328. december 31-én bekövetkezett halála után 1329. január 4-én választották dózsévá. Francesco Dandolo, aki ekkor követ volt XXII. János pápa avignoni udvarában egy Flandria felé tartó utazása során értesült megválasztásáról. Azonnal visszatért Velencébe, ahol feleségével Elisabetta Contarinivel nagy ünnepség keretében vonult be a városba. Már V. Kelemen pápa idejében is Velence követeként tartózkodott Avignonban és jelentős szerepe volt abban, hogy a pápa 1313-ban feloldotta a várost az egyházi átok alól. Politikai karrierje mellett érdekelte az irodalom is, a források szerint ő maga is írt, de műveiből semmi nem maradt ránk. Ő volt az első dózse, aki figyelmet fordított Velence szárazföldi területeire is. A város hatalma Mestréig sem terjedt, ezenkívül Verona és Padova egyre nagyobb hatalmú urai veszélyeztették biztonságát. A veszély akkor vált kézzelfoghatóvá, amikor Cangrande della Scala Verona ura 1327 és 1329 között elfoglalta Feltrét, Bellunót és Vicenzát, megfosztotta hatalmától Marsilio da Carrarát Padova addigi urát (bár meghagyta a város élén, mint helytartóját), és vámhivatalt állított fel Mestrében ami közvetlenül sértette Velence kereskedelmi érdekeit. Cangrande della Scala Dandolo dózse megválasztásának évében meghalt, és kezdetben úgy tűnt, hogy utódával, II. Mastino della Scalával egyezségre jutnak. Mastino és Velence között korábban baráti viszony volt, 1326-ban a város tiszteletbeli patrícius címet adományozott neki. Cangrande halála után azonban Mastino fontosabbnak tartotta a hódítások folytatását. Elfoglalta Pármát, Bresciát majd toszkán területekre hatolt be és megszerezte Lucca városát is. Ezenkívül akadályozni próbálta a velencei kereskedőhajók szabad mozgássát is és sólepárlókat létesített a velencei lagúna bejárata mellé. 1336-ban Firenze, Perugia, Siena és Bologna szövetséget kötött Velence ellenében. A háború 1336 május 28-án kezdődött. Velence zsoldosok felfogadása helyett elrendelte az általános hadkötelezettséget, amely szerint minden húsz és hatvan év között fegyverforgatásra alkalmas férfinak csatlakozni kellett a hadsereghez. Így a város körülbelül negyvenezer fős haderővel rendelkezett. A hadszíntér Trevisótól Padováig terjedt, a harcok váltakozó sikerrel folytak. 1337-ben Azzo Visconti, Obizzo d'Este és Luigi Gonzaga, Milánó, Ferrara és Mantova urai úgy döntöttek, hogy hogy véget kell vetni a veronai Scaliger (della Scala) család hatalmi törekvéseinek, ezért csatlakoztak Velencéhez. Így Mastino területeit több irányból is támadták, ezért megpróbálta a lehető legkisebb veszteséggel lezárni a háborút. Megbízta Marsilio da Carrarát a velenceiekkel való tárgyalással, aki viszont titokban megegyezett Dandolo dózséval, hogy Padova velencei kézbe adásáért cserébe visszakapja a város feletti uralmát. Padovát 1337 júliusának végén foglalták el a velencei csapatok. A Carrarák visszakapták hatalmukat, ezenfelül Monselice, Este, Cittadella és Bassano urai lettek. Cserébe garantálták területükön a velencei kereskedelem zavartalanságát ezenkívül ígéretet tettek Velence szárazföldi területeinek védelmére támadás esetén. Mastino ekkor IV. Lajos német-római császárhoz fordult segítségért aki az érdekében követséget küldött Velencébe, de Dandolo dózse nem volt hajlandó engedményeket tenni. A tárgyalások végére Mestre is Velencei fennhatóság alá került, Trevisóban pedig a dózse Marino Foscarinit és Jacopo Trevisant nevezte ki helytartónak. Mastino Veronába menekült ahol sikerült uralmát megtartania. A harcokat lezáró békeszerződést 1339 január 24-én írták alá a Szent Márk-székesegyház főoltáránál. A szerződés garantálta Marsilio da Carrara megszerzett jogait, Trevisót velencei területnek nyilvánította, és Firenzének juttatott néhány kisebb jelentőségű kastélyt. Lucca városa veronai fennhatóság alatt maradt, ami a későbbiekben feszültséget okozott Firenze és Velence között. Treviso megszerzése fontos eleme volt Velence későbbi terjeszkedésének, ezenkívül garantálta a szárazföldi kereskedelem biztonságát. Francesco Dandolo dózse még a békekötés évében, 1339-ben meghalt és a Santa Maria Gloriosa dei Frari-templom káptalantermében temették el.
  • Francesco Dandolo – doża Wenecji od 1328 do 1339.
  • Francesco Dandolo († 1339) war der 52. Doge von Venedig. Er regierte von 1329 bis 1339. Mit ihm begann Venedigs Politik einer Erweiterung seines Territoriums auf das Festland, die Terra ferma.
  • Франческо Дандоло (итал. Francesco Dandolo; около 1258 — 31 октября 1339, Венеция) — 52-й венецианский дож.Правил с 1329 по 1339 год. Во время его правления Венеция начала политику экспансии по расширению своей территории на Апеннинском полуострове.
  • Francesco Dandolo (1258 circa – Venezia, 31 ottobre 1339) fu il cinquantaduesimo doge della Repubblica di Venezia, in carica dal 4 gennaio 1329 alla morte.Durante il suo dogato dovette affrontare numerose guerre in terraferma, quasi tutte vittoriose, per evitare che i nemici di Venezia prendessero troppo potere nel Veneto ed estromettessero la Repubblica dalle rotte commerciali italiane.
  • Francesco Dandolo (overleden 1339) was de 50ste doge van Venetië.
  • Francesco Dandolo (died 1339) was the 52nd Doge of Venice. He ruled from 1329 to 1339. During his reign Venice began its policy of extending its territory on the Italian mainland.
dbpedia-owl:birthPlace
dbpedia-owl:deathDate
  • 1339-10-31 (xsd:date)
dbpedia-owl:deathPlace
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:thumbnailCaption
  • Francesco Dandolo
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 184231 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 6467 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 66 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 108782712 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:après
prop-fr:avant
prop-fr:charte
  • Chef d'État
prop-fr:conjoint
  • Elisabetta Contarini
prop-fr:dateDeDécès
  • 1339-10-31 (xsd:date)
prop-fr:dateDeNaissance
  • 1258 (xsd:integer)
prop-fr:emblème
  • Doge Francesco Dandolo.png
prop-fr:fonction
  • doge de Venise
prop-fr:jusqu'auFonction
  • 1339-10-31 (xsd:date)
prop-fr:lieuDeDécès
prop-fr:lieuDeNaissance
prop-fr:légende
  • Francesco Dandolo
prop-fr:nationalité
  • Italien
prop-fr:nom
  • Francesco Dandolo
prop-fr:prédécesseur
prop-fr:successeur
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:àPartirDuFonction
  • 1329-01-04 (xsd:date)
dcterms:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • Francesco Dandolo (né à Venise vers 1258 et mort dans la même ville le 31 octobre 1339) est le 52e doge de Venise élu en 1328, doge de 1328 à 1339.Il avait reçu le surnom de Chien pour s'être présenté (en 1323) au pape Clément V avec une chaîne au cou, en le suppliant de retirer une excommunication que le pontife avait lancée contre la république.
  • Francesco Dandolo – doża Wenecji od 1328 do 1339.
  • Francesco Dandolo († 1339) war der 52. Doge von Venedig. Er regierte von 1329 bis 1339. Mit ihm begann Venedigs Politik einer Erweiterung seines Territoriums auf das Festland, die Terra ferma.
  • Франческо Дандоло (итал. Francesco Dandolo; около 1258 — 31 октября 1339, Венеция) — 52-й венецианский дож.Правил с 1329 по 1339 год. Во время его правления Венеция начала политику экспансии по расширению своей территории на Апеннинском полуострове.
  • Francesco Dandolo (1258 circa – Venezia, 31 ottobre 1339) fu il cinquantaduesimo doge della Repubblica di Venezia, in carica dal 4 gennaio 1329 alla morte.Durante il suo dogato dovette affrontare numerose guerre in terraferma, quasi tutte vittoriose, per evitare che i nemici di Venezia prendessero troppo potere nel Veneto ed estromettessero la Repubblica dalle rotte commerciali italiane.
  • Francesco Dandolo (overleden 1339) was de 50ste doge van Venetië.
  • Francesco Dandolo (died 1339) was the 52nd Doge of Venice. He ruled from 1329 to 1339. During his reign Venice began its policy of extending its territory on the Italian mainland.
  • Francesco Dandolo (1258 körül – Velence, 1339. október 31.) a Velencei Köztársaság ötvenkettedik dózséja. Elődjének, Giovanni Soranzónak 1328. december 31-én bekövetkezett halála után 1329. január 4-én választották dózsévá. Francesco Dandolo, aki ekkor követ volt XXII. János pápa avignoni udvarában egy Flandria felé tartó utazása során értesült megválasztásáról. Azonnal visszatért Velencébe, ahol feleségével Elisabetta Contarinivel nagy ünnepség keretében vonult be a városba. Már V.
rdfs:label
  • Francesco Dandolo
  • Francesco Dandolo
  • Francesco Dandolo
  • Francesco Dandolo
  • Francesco Dandolo
  • Francesco Dandolo
  • Francesco Dandolo
  • Дандоло, Франческо
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
foaf:name
  • Francesco Dandolo
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:après of
is prop-fr:avant of
is prop-fr:prédécesseur of
is prop-fr:successeur of
is foaf:primaryTopic of