Le feu grégeois (du latin græcus, grec) est une arme incendiaire fonctionnant même en mer utilisée par l'Empire byzantin. Les Byzantins l'employèrent généralement lors des batailles navales avec des effets dévastateurs pour la marine adverse.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Le feu grégeois (du latin græcus, grec) est une arme incendiaire fonctionnant même en mer utilisée par l'Empire byzantin. Les Byzantins l'employèrent généralement lors des batailles navales avec des effets dévastateurs pour la marine adverse. Cela leur procura un avantage technologique qui leur permit de remporter plusieurs victoires décisives notamment lors des deux sièges de Constantinople par les Arabes ce qui permit d'assurer la survie de l'empire.L'impression faite par le feu grégeois sur les croisés occidentaux est telle que le terme est utilisé pour n'importe quelle sorte d'arme incendiaire, y compris celles utilisées par les Arabes, les Chinois et les Mongols. Cependant, celles-ci sont différentes et ne reprennent pas la formule du feu grégeois byzantin, qui était un secret militaire très bien gardé, à tel point qu'elle est aujourd'hui perdue. Ainsi, la composition du feu grégeois reste purement spéculative avec des hypothèses incluant des mélanges de résine de pin, de naphte, d'oxyde de calcium, de soufre ou du salpêtre. L'utilisation par les Byzantins de mélanges incendiaires se distingue par l'usage de siphons pressurisés pour projeter le liquide contre l'ennemi.
  • 그리스 화약 또는 그리스의 불(그리스어: υγρόν πυρ)은 비잔티움 제국의 군대에서 사용하던 화기를 말한다. 이 불은 물로 잘 꺼지지 않았고 수면에서도 불이 계속 타오르는 특성 때문에 비잔티움 해군에 의거해 해전에서 주로 사용되었다. 비잔티움 제국이 다수히 외침당하면서도 약 천년간 굿굿히 버틴 이유 중에는 바로 이 그리스의 불이라는 훌륭한 병기에 힘입은 바가 크다.비잔티움 제국 역사가 테오파네스는 이 화기를 처음 만든 것은 670년경 유대의 헬리오폴리스 출신 건축가이자 화학자이고 기술자인 칼리키누스라고 말한다. 이 화기를 만드는 비법은 비잔티움 제국에서 일급비밀로 간주되었고 워낙에 비밀이 철통같이 잘 유지되었던 탓에 현재까지도 그 정확한 성분을 알지 못한다.10세기 작가 마르쿠스 그라이쿠스는 그리스 화약 제조 방법을 “순수한 황, 주석, 사르코콜라[페르시아 고무], 역청, 녹인 초석, 석유, 송진을 준비한다. 이것들을 끓이고서 밧줄에 스며들게끔 해 불을 붙인다. 이 불은 소변, 식초, 모래로만 끌 수 있다.”라고 설명했다.그리스 화약은 폄프나 관을 이용하여 적함에 뿌릴 수도 있고 항아리에 담아 던져서 터뜨릴 수도 있었으며, 길고 좁은 관(管)으로써 목표물을 향해 발사도 가능했다. 이렇게 발사되면 기름 같은 액체가 불에 타는 것으로 해상에 그대로 떠 있어서 목제 선체에 불이 쉽게 옮겨붙었다. 이 신무기는 콘스탄티누스 4세 치세인 674년 이슬람 세력이 콘스탄티노폴리스를 침공했을 때 처음 사용됐다. 비잔티움 제국은 당시 무서운 기세로 세력을 확장하던 이슬람군의 공격을 이 그리스 화약으로 물리칠 수 있었다. 그 후에도 아랍인과 수차 벌인 전투나 루스족의 침입과 제4차 십자군의 침입에서 베네치아 공화국을 상대로 크게 활약하였다. 그리스 화약은 중세 최강 비밀 무기였고 비잔티움의 적들은 이 무기를 늘 두려워했다. 1453년 비잔티움 제국이 오스만 제국에 멸망할 당시 콘스탄티노폴리스 공방전에서도 사용되었다.
  • Greek fire was an incendiary weapon used by the Eastern Roman (Byzantine) Empire. The Byzantines typically used it in naval battles to great effect as it could continue burning while floating on water. It provided a technological advantage, and was responsible for many key Byzantine military victories, most notably the salvation of Constantinople from two Arab sieges, thus securing the Empire's survival.The impression made by Greek fire on the west European Crusaders was such that the name was applied to any sort of incendiary weapon, including those used by Arabs, the Chinese, and the Mongols. These, however, were different mixtures and not the Byzantine formula, which was a closely guarded state secret, a secret that has since been lost. The composition of Greek fire remains a matter of speculation and debate, with proposals including combinations of pine resin, naphtha, quicklime, sulfur, or niter. Byzantine use of incendiary mixtures was distinguished by the use of pressurized nozzles or siphōn to project the liquid onto the enemy.Although the term "Greek fire" has been general in English and most other languages since the Crusades, in the original Byzantine sources it is called by a variety of names, such as "sea fire" (Ancient Greek: πῦρ θαλάσσιον pyr thalássion), "Roman fire" (πῦρ ῥωμαϊκόν pyr rhomaïkón), "war fire" (πολεμικὸν πῦρ polemikòn pyr), "liquid fire" (ὑγρὸν πῦρ hygron pyr), or "manufactured fire" (πῦρ σκευαστόν pyr skeuastón).
  • Grieks vuur (ook wel Byzantijns vuur of vloeibaar vuur genaamd) was een wapen van het Byzantijnse rijk dat, naar verluidt, rond 673 uitgevonden werd door een christelijke Syrische vluchteling genaamd Kallinikos (of Callinicus) van Heliopolis. Sommigen geloven echter dat hij het principe op zijn beurt weer geleerd had van chemici uit Alexandrië. Grieks vuur was een voorloper van modernere wapens als de vlammenwerper en napalm.
  • El fuego griego era un arma incendiaria utilizada por el Imperio bizantino. Fue creada en el siglo VI, aunque su mayor uso y difusión se daría tras las primeras cruzadas (siglo XIII). Los bizantinos la empleaban con frecuencia en batallas navales, ya que era sumamente eficaz al continuar ardiendo incluso después de haber caído al agua. La misma representaba una ventaja tecnológica, y fue responsable de varias importantes victorias militares bizantinas, especialmente la salvación de Bizancio en dos asedios árabes, con lo que aseguró la continuidad del Imperio, constituyendo así un freno a las intenciones expansionistas del Islam, y evitando la posible conquista de la Europa Occidental desde el Este. La impresión que el fuego griego produjo en los cruzados fue de tal magnitud que el nombre pasó a ser utilizado para todo tipo de arma incendiaria, incluidas las usadas por los árabes, chinos y mongoles. Sin embargo, eran fórmulas distintas de la bizantina, que era un secreto de Estado guardado en forma celosa, cuya composición se ha extraviado. Por lo tanto, sus ingredientes son motivo de gran debate. Se han propuesto algunos de los siguientes ingredientes nafta, cal viva, azufre y nitrato. Lo que distinguió a los bizantinos en el uso de mezclas incendiarias fue la utilización de sifones presurizados para lanzar el líquido al enemigo.La mezcla fue inventada supuestamente por un refugiado cristiano sirio llamado Calínico, originario de Heliópolis. Algunos autores piensan que Calínico recibió el secreto del fuego griego de los alquimistas de Alejandría. Lanzaba un chorro de fluido ardiente y podía emplearse tanto en tierra como en el mar, aunque preferentemente en el mar.Si bien el término "fuego griego" posee un uso general desde las cruzadas, en las fuentes bizantinas originales recibe diversos nombres, tales como "fuego marino" (en griego: πῦρ θαλάσσιον), "fuego romano" (πῦρ ῤωμαϊκὸν), "fuego de guerra" (πολεμικὸν πῦρ), "fuego líquido" (ὑγρόν πῦρ) o "fuego procesado" (πῦρ σκευαστὸν). En Aragón tras las primeras cruzadas, fue guardado el fuego griego en recipientes de cerámica y usado como proyectiles de artillería, recibiendo el nombre de "magranas compuestas".
  • ギリシア火薬とは東ローマ帝国で使用された焼夷兵器である。東ローマ帝国では海戦において典型的にこの兵器が使用され、これは水上に浮いている間ずっと燃え続けて多大な効果を上げた。この兵器は技術的な優位を与え、東ローマ帝国の多くの軍事的勝利において鍵となる役割を果たした。最も特記すべきはコンスタンティノープルをアラブ軍の2度に渡る攻囲から救出したことである。これにより帝国は生き残ることを得た。ギリシア火薬は西ヨーロッパの十字軍にある印象を作り出しており、ギリシア火薬という名前はいかなる種類の焼夷兵器にも適用され、これらにはアラブ人、中国人、またモンゴル人によって用いられた焼夷兵器も含まれていた。これらはしかしながら異なる混合法により作られており、東ローマ帝国の製法によるものではなかった。ギリシア火薬は固い機密保持で守られ、秘密は失われてしまった。ギリシア火薬の配合の問題は推測や議論のままに残されており、松脂、ナフサ、酸化カルシウム、硫黄または硝石の混合物とする意見が見られる。東ローマ帝国で用いられた焼夷用の混合物は、敵の上に液体を噴射する高圧サイフォンの使用によって区別される。「Greek fire」の言葉は英語で一般的なものであり、他言語のそれは十字軍からのもので、オリジナルの東ローマ帝国の資料では数種の名称で呼ばれた。それらは「πῦρ θαλάσσιον、sea fire(海の火)」、「πῦρ ῥωμαϊκόν、Roman fire(ローマの火)」、「πολεμικὸν πῦρ、war fire(戦いの火)」「ὑγρὸν πῦρ、liquid fire(液火)」、また「πῦρ σκευαστόν、manufactured fire(作られた火)」である。
  • Das Griechische Feuer (griechisch Ὑγρὸν Πύρ Hygròn Pýr, neugriechisch Υγρό Πυρ Igró Pir ‚flüssiges Feuer‘) war eine im byzantinischen Reich seit dem 7. Jahrhundert verwendete militärische Brandwaffe. Der Name griechisches Feuer ist nicht authentisch; von den Byzantinern wurde es πῦρ θαλάσσιον (pyr thalássion) ‚Seefeuer‘ oder πῦρ ῥωμαϊκόν (pyr rhomaïkón) ‚römisches Feuer‘ genannt.
  • A görögtűz a Bizánci Birodalom által használt égőfolyadék-fegyver volt, amelyet többnyire tengeri csatákban alkalmaztak, nagy hatékonysággal, hiszen az anyag összetétele folytán tüze vízzel nem oltható. A „bizánci tűz” számos győzelemhez segítette a bizánciakat, ezzel jelentősen hozzájárult a birodalom hosszú fennmaradásához. A pontos összetétel titkos volt és ma sem ismert. Egy korabeli csata résztvevője ezt javasolta társainak:„Amikor ránkhajítják a tüzet, omoljunk térdre és könyökünkre és imádkozzunk az Úrhoz, hogy mentsen meg ettől a veszélytől.”A görögtűz eredete az antik Görögországba nyúlik vissza. I. e. 500-ban Thuküdidész már "görögtűzként" nevezi meg ezt a harci eszközt, melynek az egyik legfőbb jellemzője az anyagából adódóan az, hogy vízzel nem lehet eloltani.Szinte csak hadászati célra használták az évszázadok során. Volt, hogy nyílvesszők végére rakták és meggyújtották. Gyakran agyagedénybe helyezték és meggyújtották az alapanyagokat és így égették porrá az ellenség hajóit, illetve katonáit, akár vízen, akár szárazföldön. Sextus Tulius Africanus római császári mérnök írja le a hozzávaló alapanyagokat: salétrom, nafta, kén, szurok, égetett mész, gyanta, kardamoniai pirit.Feltételezik, hogy a 7. században egy Kallinikosz nevű szíriai vegyész továbbfejlesztette és lángvetőt készített, úgy, hogy az eleggyel érintkező vizet lőtt az ellenséges hajókra, amiket ez elpusztított. Számos csatát ismerünk, amit a bizánci császárok a nagy titok övezte fegyverrel nyertek meg. Olyannyira titkos volt, hogy a Hagia Szophia templomban egy bronztáblán rögzítették is, hogy aki elárulja az összetételt, az hazaáruló és nem igazi keresztény ember. A 13. században már többfelé találkozni lehet a görögtűzzel, amit már Marcus Graecus az 1250-ben írott tűzkönyvében közzétesz. Ekkoriban már az égőelegy összetételének fontosságáról is értekeztek. Korom, salétrom, mész, kén, kősó stb. anyagokat használtak égőelegyként.Napjainkban a görögtüzet futballmérkőzéseken, a szurkoló keménymagok is szívesen használják látványosság céljából, ami néha balesethez is vezet.
  • Su grekoa delako Bizantziar Inperioak erabiltzen zuen itsas arma bat zen, 673 urtearen inguruan kristau errefuxiatu siriar batek, Kaliniziok, asmatua. Kaliniziok su grekoaren sekretua Alexandriako kimikoen eskutik jaso zuela uste da. Suzko jario indartsu bat jaurtikitzen zuen, eta nahiz eta itsasoan nahiz lurrean erabili zitekeen, itsasoan erabili zen batik bat.Su grekoari esker, Inperioaren itsas armadak arabiarren itsas eraso handi bat saihestea lortu zuen, Islama Europan zehar zabaltzea eragotzi zuena.Petrolioz, sufrez, karez, erretxinaz, koipez eta gatzez osatutako likido sukoi likatsu bat jaurtitzen zen tutu luze batzuetatik, ura ukitzen zuenean su hartzen zuena.Arma hau sekretua zen Erdi Aroan, bizantziar itsas armadari Mediterraneoko jabea izatea ahalbidetu baitzion, horregatik ez dakigu bere osaera zehatza.
  • El foc grec era una arma naval usada per l'imperi Bizantí, ; una mescla inflamable inventada per Cal·línic un refugiat sirià cristià originari d'Heliòpolis de Síria vers el 673. Era composta suposadament de nafta, sofre, pega grega, greixos, salnitre, i calç viva, que cremava en contacte amb l'aigua. Fou utilitzada diverses vegades pels bizantins en defensa contra els setges a Constantinoble.Gràcies al foc grec, la marina de l'imperi aconseguí rebutjar un atac naval massiu dels turcs, constituint així un fre a les intencions expansionistes de l'Islam i salvant de la possible conquesta des de l'Est a Europa Occidental. Mantenint el secret d'aquesta nova i poderosa arma, els bizantins pogueren detenir l'avenç dels otomans durant vuit segles.
  • Il fuoco greco (greco ὑγρόν πῦρ - hygrón pyr) era una miscela incendiaria usata dai bizantini per dar fuoco al naviglio avversario o a tutto quello che poteva essere aggredito dal fuoco.L'espressione "fuoco greco" era utilizzata soprattutto dai popoli stranieri, poiché i bizantini, in realtà «romei», cioè romani dell'impero romano d'Oriente, lo chiamavano fuoco romano, fuoco artificiale o fuoco liquido.
  • Api Yunani (juga disebut api Bizantin dan api cair) adalah sebuah senjata yang digunakan oleh Kekaisaran Romawi Timur, yang dikatakan ditemukan oleh pengungsi Kristen Suriah bernama Kallinikos dari Heliopolis. Beberapa orang percaya bahwa dia mendapatkan pengetahuan ini dari seorang kimiawan dari Alexandria. Api ini sangat efektif baik di darat maupun di laut, namun banyak digunakan di laut.Digosipkan bahwa efektifitas api Yunani bahwa dia dapat terus membakar dalam segala kondisi, bahkan dalam air. Kapal musuh sangat takut untuk mendekati armada Romawi Timur karena, begitu musuh berada dalam jarak, api ini memberikan keuntungan besar bagi orang Romawi Timur.Proses pembuatan cairan ini sangat dirahasiakan militer; begitu rahasia, sampai sekarang pun kita masih belum tahu bagaimana api ini dibuat. Sumber yang bervariasi berspekulasi bahwa api ini terdiri dari belerang, quicklime, dan petroleum cair. Kemungkinan bahan pembuatnya terdiri dari kalsium fosfida (calcium phosphide), dibuat dengan memanaskan "lime", tulang, dan batu bara. Begitu terkena air calcium phosphide melepaskan fosfin (phosphine), yang menyala seketika.
  • Ogień grecki – łatwopalna mieszanina, uważana za pierwowzór napalmu. Ogień grecki zwany jest też ogniem bizantyjskim (sami Bizantyjczycy zwali go rzymskim lub morskim, nazwa grecki jest późniejsza). Zapewne znany był w starożytności, a udoskonalony w Bizancjum.
  • Řecký oheň (též byzantinský oheň či tekutý oheň) byla zbraň používaná Byzantinci. Šlo o tekutou zápalnou směs, která hořela i ve styku s vodou (podle některých pramenů voda dokonce hoření podporovala). Předpokládá se, že ji vynalezl syrský uprchlík Kallinikos z Heliopole (Sýrie) někdy okolo roku 673. Byzantinci ji používali zejména v námořním boji.„Řecký“ oheň byl poprvé použit v roce 678, kdy bylo s jeho pomocí ukončeno arabské obléhání Konstantinopole. Stejným způsobem bylo zničeno arabské vojsko obléhající byzantskou metropoli v letech 717 - 718 nebo vojsko kyjevského knížete Igora roku 941. Řeckému ohni bývá připisována zásluha o značné prodloužení existence Byzantské říše.Primárně se řecký oheň používal při námořních bitvách proti posádkám nepřátelských lodí (nikoli tedy k ničení lodí samotných). Na palubě lodi se nad ohništěm zahříval kotel se zápalnou směsí, výpary pod tlakem se odváděly trubkou na oplechovanou příď lodi, kde se zapálily. Výsledkem byl výšleh plamene. Existovala i „protipěchotní“ pozemní verze, stejně tak byly nádoby naplněné řeckým ohněm vrhány katapulty na dřevěné opevnění apod.Výroba řeckého ohně byla jedním z nejpřísněji střežených státních tajemství Byzance, což je hlavní důvod, proč dnes neznáme přesné složení této směsi ani její výrobní postup. Odhaduje se, že mezi výrobní ingredience mohly patřit ledek, síra, ropa, pálené vápno (jeho exotermickou reakci s vodou by se dala vysvětlit iniciace dotykem s hladinou), koudel apod., ale jde pouze o spekulace.Každopádně se zřejmě Byzantincům tajemství výroby uchovat nepodařilo, používali jej i Arabové a něco, čemu se říkalo řecký oheň bylo známo i ve Francii. Po obsazení Konstantinopole Turky roku 1453 byly recepty nadobro ztraceny, záhadná zbraň byla nahrazena nově nastupujícími zbraněmi střelnými.Zachovala se dobová líčení účinnosti této zbraně. Účastník sedmé křížové výpravy Jean de Joinville o řeckém ohni napsal, že letěl vzduchem„jako velký soudek s ocasem dlouhým jako kopí. Hluk, který tropil, byl jako hřmění a vypadal jako drak... V noci svítil tak, že jsme mohli vidět předměty v našem táboře tak jasně, jako za dne.“
  • Rum Ateşi (Bizans Ateşi, Roma Ateşi, Grejuva Ateşi, Yunan Ateşi, Vahşi Ateş, Sıvı Ateş), kızgın kömür, kükürt ve zift karışımından oluşan ve Peloponez Savaşı sırasında kullanılan bir karışımdır. Daha sonra MS 660'larda zift, reçine, kükürt, nafta, kireç ve güherçile ile yunan ateşi zenginleştirilmiştir. Su eklendikçe alevi artar. MS 7. yüzyıldaki geliştirip etkisini arttırma işi Suriyeli bir göçmen olan Kallinikos tarafından yapılmıştır. Geliştirdiği tarif Bizans imparatorları tarafından yüzyıllarca titizlikle saklanmış, ülkenin savunmasında en önemli silahlardan birisi olmuştur.
  • Гръцкият огън е оръжие, използвано от Източната Римска империя. За него средновековния историк Теофан Изповедник казва, че е изобретено през 673 г. от сирийския християнин бежанец Калиник от Хелиопол.Гръцкият огън е широко разпространен и се прилага до появата на барута, но все още не е разкрита неговата тайна. Според някои по-ранни източници, той може да се угаси само с оцет.Според съвременните изследователи, гръцкият огън е представлявал смес от първични фракции на нефта и сгъстители (вар, борова смола, селитра, сяра), но опитите да се възпроизведе точния състав не са успешни.
  • Гре́ческий ого́нь (или жидкий огонь, греч. ὑγρός πῦρ) — горючая смесь, применявшаяся в военных целях во времена Средневековья. Впервые была употреблена византийцами в морских битвах. Точный состав греческого огня неизвестен.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 72033 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 29671 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 154 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 108955304 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:année
  • 1932 (xsd:integer)
  • 1959 (xsd:integer)
  • 1971 (xsd:integer)
  • 1973 (xsd:integer)
  • 1977 (xsd:integer)
  • 1992 (xsd:integer)
  • 1996 (xsd:integer)
  • 1999 (xsd:integer)
  • 2003 (xsd:integer)
  • 2006 (xsd:integer)
prop-fr:auteur
  • Elizabeth Jeffreys
prop-fr:auteursOuvrage
  • John B. Hattendorfn et Richard W. Unger
prop-fr:commons
  • Category:Greek fire
prop-fr:doi
  • 10.230700 (xsd:double)
prop-fr:id
  • Pryor
prop-fr:isbn
  • 0 (xsd:integer)
  • 1 (xsd:integer)
  • 978 (xsd:integer)
prop-fr:jstor
  • 3106585 (xsd:integer)
prop-fr:langue
  • en
prop-fr:lieu
  • Leiden
prop-fr:nom
  • Leicester
  • Byrne
  • Nicolle
  • Roland
  • Forbes
  • Ellis Davidson
  • Haldon
  • Jeffreys
  • Partington
  • Pryor
  • Zenghelis
prop-fr:numéro
  • 4 (xsd:integer)
prop-fr:p
  • 61 (xsd:integer)
prop-fr:pages
  • 91 (xsd:integer)
  • 265 (xsd:integer)
  • 290 (xsd:integer)
  • 655 (xsd:integer)
prop-fr:passage
  • 70 (xsd:integer)
  • 83 (xsd:integer)
prop-fr:prénom
  • Maurice
  • Alex
  • C.
  • David
  • Elizabeth M.
  • John
  • John H.
  • R. J.
  • Henry Marshall
  • Hilda R.
  • James Riddick
prop-fr:périodique
  • Byzantinische Zeitschrift
  • Byzantion
  • Technology and Culture
prop-fr:titre
  • Medieval Warfare Source Book: Christian Europe and its Neighbours
  • A History of Greek Fire and Gunpowder
  • A Possible Solution to the Problem of Greek Fire
  • Le feu grégeois et les armes à feu des Byzantins
  • The Secret Weapon of Byzantium
  • The historical background of chemistry
  • The Age of the ΔΡΟΜΩΝ: The Byzantine Navy ca. 500–1204
  • Secrecy, Technology, and War: Greek Fire and the Defense of Byzantium, Technology and Culture
  • More Studies in Early Petroleum History 1860–1880
prop-fr:titreChapitre
  • Byzantium and the Sea: Byzantine Fleets and the History of the Empire in the Age of the Macedonian Emperors, c. 900–1025 CE
  • Naphtha Goes To War
  • "Greek Fire" revisited: recent and current research
prop-fr:titreOuvrage
  • War at Sea in the Middle Ages and the Renaissance
  • Byzantine Style, Religion and Civilization: In Honour of Sir Steven Runciman
prop-fr:volume
  • 33 (xsd:integer)
  • 66 (xsd:integer)
  • 70 (xsd:integer)
  • VI
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:éditeur
  • Brockhampton Press
  • Cambridge University Press
  • Courier Dover Publications
  • Johns Hopkins University Press
  • Boydell Press
  • Brill Academic Publishers
  • E.J. BRILL
dcterms:subject
rdfs:comment
  • Le feu grégeois (du latin græcus, grec) est une arme incendiaire fonctionnant même en mer utilisée par l'Empire byzantin. Les Byzantins l'employèrent généralement lors des batailles navales avec des effets dévastateurs pour la marine adverse.
  • Grieks vuur (ook wel Byzantijns vuur of vloeibaar vuur genaamd) was een wapen van het Byzantijnse rijk dat, naar verluidt, rond 673 uitgevonden werd door een christelijke Syrische vluchteling genaamd Kallinikos (of Callinicus) van Heliopolis. Sommigen geloven echter dat hij het principe op zijn beurt weer geleerd had van chemici uit Alexandrië. Grieks vuur was een voorloper van modernere wapens als de vlammenwerper en napalm.
  • ギリシア火薬とは東ローマ帝国で使用された焼夷兵器である。東ローマ帝国では海戦において典型的にこの兵器が使用され、これは水上に浮いている間ずっと燃え続けて多大な効果を上げた。この兵器は技術的な優位を与え、東ローマ帝国の多くの軍事的勝利において鍵となる役割を果たした。最も特記すべきはコンスタンティノープルをアラブ軍の2度に渡る攻囲から救出したことである。これにより帝国は生き残ることを得た。ギリシア火薬は西ヨーロッパの十字軍にある印象を作り出しており、ギリシア火薬という名前はいかなる種類の焼夷兵器にも適用され、これらにはアラブ人、中国人、またモンゴル人によって用いられた焼夷兵器も含まれていた。これらはしかしながら異なる混合法により作られており、東ローマ帝国の製法によるものではなかった。ギリシア火薬は固い機密保持で守られ、秘密は失われてしまった。ギリシア火薬の配合の問題は推測や議論のままに残されており、松脂、ナフサ、酸化カルシウム、硫黄または硝石の混合物とする意見が見られる。東ローマ帝国で用いられた焼夷用の混合物は、敵の上に液体を噴射する高圧サイフォンの使用によって区別される。「Greek fire」の言葉は英語で一般的なものであり、他言語のそれは十字軍からのもので、オリジナルの東ローマ帝国の資料では数種の名称で呼ばれた。それらは「πῦρ θαλάσσιον、sea fire(海の火)」、「πῦρ ῥωμαϊκόν、Roman fire(ローマの火)」、「πολεμικὸν πῦρ、war fire(戦いの火)」「ὑγρὸν πῦρ、liquid fire(液火)」、また「πῦρ σκευαστόν、manufactured fire(作られた火)」である。
  • Das Griechische Feuer (griechisch Ὑγρὸν Πύρ Hygròn Pýr, neugriechisch Υγρό Πυρ Igró Pir ‚flüssiges Feuer‘) war eine im byzantinischen Reich seit dem 7. Jahrhundert verwendete militärische Brandwaffe. Der Name griechisches Feuer ist nicht authentisch; von den Byzantinern wurde es πῦρ θαλάσσιον (pyr thalássion) ‚Seefeuer‘ oder πῦρ ῥωμαϊκόν (pyr rhomaïkón) ‚römisches Feuer‘ genannt.
  • Il fuoco greco (greco ὑγρόν πῦρ - hygrón pyr) era una miscela incendiaria usata dai bizantini per dar fuoco al naviglio avversario o a tutto quello che poteva essere aggredito dal fuoco.L'espressione "fuoco greco" era utilizzata soprattutto dai popoli stranieri, poiché i bizantini, in realtà «romei», cioè romani dell'impero romano d'Oriente, lo chiamavano fuoco romano, fuoco artificiale o fuoco liquido.
  • Ogień grecki – łatwopalna mieszanina, uważana za pierwowzór napalmu. Ogień grecki zwany jest też ogniem bizantyjskim (sami Bizantyjczycy zwali go rzymskim lub morskim, nazwa grecki jest późniejsza). Zapewne znany był w starożytności, a udoskonalony w Bizancjum.
  • Гре́ческий ого́нь (или жидкий огонь, греч. ὑγρός πῦρ) — горючая смесь, применявшаяся в военных целях во времена Средневековья. Впервые была употреблена византийцами в морских битвах. Точный состав греческого огня неизвестен.
  • Гръцкият огън е оръжие, използвано от Източната Римска империя. За него средновековния историк Теофан Изповедник казва, че е изобретено през 673 г. от сирийския християнин бежанец Калиник от Хелиопол.Гръцкият огън е широко разпространен и се прилага до появата на барута, но все още не е разкрита неговата тайна.
  • Su grekoa delako Bizantziar Inperioak erabiltzen zuen itsas arma bat zen, 673 urtearen inguruan kristau errefuxiatu siriar batek, Kaliniziok, asmatua. Kaliniziok su grekoaren sekretua Alexandriako kimikoen eskutik jaso zuela uste da.
  • Fogo grego, também conhecido como fogo à prova de água, é uma mistura viscosa que flutua e queima até mesmo em contato com água, muito utilizada pelos bizantinos contra inimigos, em geral muçulmanos, nas diversas tentativas de tomada que Constantinopla enfrentou ao longo da Idade Média. Frequentemente armazenada em pequenos vasos de barro, podia ser lançada de muralhas e barcos diretamente sobre o inimigo. Não há relatos exatos a respeito da composição química dessa arma.
  • Rum Ateşi (Bizans Ateşi, Roma Ateşi, Grejuva Ateşi, Yunan Ateşi, Vahşi Ateş, Sıvı Ateş), kızgın kömür, kükürt ve zift karışımından oluşan ve Peloponez Savaşı sırasında kullanılan bir karışımdır. Daha sonra MS 660'larda zift, reçine, kükürt, nafta, kireç ve güherçile ile yunan ateşi zenginleştirilmiştir. Su eklendikçe alevi artar. MS 7. yüzyıldaki geliştirip etkisini arttırma işi Suriyeli bir göçmen olan Kallinikos tarafından yapılmıştır.
  • El foc grec era una arma naval usada per l'imperi Bizantí, ; una mescla inflamable inventada per Cal·línic un refugiat sirià cristià originari d'Heliòpolis de Síria vers el 673. Era composta suposadament de nafta, sofre, pega grega, greixos, salnitre, i calç viva, que cremava en contacte amb l'aigua.
  • Řecký oheň (též byzantinský oheň či tekutý oheň) byla zbraň používaná Byzantinci. Šlo o tekutou zápalnou směs, která hořela i ve styku s vodou (podle některých pramenů voda dokonce hoření podporovala). Předpokládá se, že ji vynalezl syrský uprchlík Kallinikos z Heliopole (Sýrie) někdy okolo roku 673. Byzantinci ji používali zejména v námořním boji.„Řecký“ oheň byl poprvé použit v roce 678, kdy bylo s jeho pomocí ukončeno arabské obléhání Konstantinopole.
  • Api Yunani (juga disebut api Bizantin dan api cair) adalah sebuah senjata yang digunakan oleh Kekaisaran Romawi Timur, yang dikatakan ditemukan oleh pengungsi Kristen Suriah bernama Kallinikos dari Heliopolis. Beberapa orang percaya bahwa dia mendapatkan pengetahuan ini dari seorang kimiawan dari Alexandria.
  • A görögtűz a Bizánci Birodalom által használt égőfolyadék-fegyver volt, amelyet többnyire tengeri csatákban alkalmaztak, nagy hatékonysággal, hiszen az anyag összetétele folytán tüze vízzel nem oltható. A „bizánci tűz” számos győzelemhez segítette a bizánciakat, ezzel jelentősen hozzájárult a birodalom hosszú fennmaradásához. A pontos összetétel titkos volt és ma sem ismert.
  • Greek fire was an incendiary weapon used by the Eastern Roman (Byzantine) Empire. The Byzantines typically used it in naval battles to great effect as it could continue burning while floating on water.
  • El fuego griego era un arma incendiaria utilizada por el Imperio bizantino. Fue creada en el siglo VI, aunque su mayor uso y difusión se daría tras las primeras cruzadas (siglo XIII). Los bizantinos la empleaban con frecuencia en batallas navales, ya que era sumamente eficaz al continuar ardiendo incluso después de haber caído al agua.
  • 그리스 화약 또는 그리스의 불(그리스어: υγρόν πυρ)은 비잔티움 제국의 군대에서 사용하던 화기를 말한다. 이 불은 물로 잘 꺼지지 않았고 수면에서도 불이 계속 타오르는 특성 때문에 비잔티움 해군에 의거해 해전에서 주로 사용되었다. 비잔티움 제국이 다수히 외침당하면서도 약 천년간 굿굿히 버틴 이유 중에는 바로 이 그리스의 불이라는 훌륭한 병기에 힘입은 바가 크다.비잔티움 제국 역사가 테오파네스는 이 화기를 처음 만든 것은 670년경 유대의 헬리오폴리스 출신 건축가이자 화학자이고 기술자인 칼리키누스라고 말한다. 이 화기를 만드는 비법은 비잔티움 제국에서 일급비밀로 간주되었고 워낙에 비밀이 철통같이 잘 유지되었던 탓에 현재까지도 그 정확한 성분을 알지 못한다.10세기 작가 마르쿠스 그라이쿠스는 그리스 화약 제조 방법을 “순수한 황, 주석, 사르코콜라[페르시아 고무], 역청, 녹인 초석, 석유, 송진을 준비한다. 이것들을 끓이고서 밧줄에 스며들게끔 해 불을 붙인다.
rdfs:label
  • Feu grégeois
  • Api Yunani
  • Foc grec
  • Fogo grego
  • Fuego griego
  • Fuoco greco
  • Greek fire
  • Griechisches Feuer
  • Grieks vuur
  • Görögtűz
  • Ogień grecki
  • Rum Ateşi
  • Su greko
  • Řecký oheň
  • Греческий огонь
  • Гръцки огън
  • ギリシア火薬
  • 그리스의 불
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of