L'empirisme logique (parfois nommé positivisme logique, néo-positivisme, ou empirisme rationnel) est une école philosophique principalement illustrée par le Cercle de Vienne, fondé par un groupe réunissant des scientifiques et philosophes viennois dans les années 1920. Le Cercle de Vienne était avant tout un lieu de discussion entre scientifiques (Niels Bohr et Einstein y sont occasionnellement intervenus) et philosophes qui ne partageaient pas les mêmes convictions.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • L'empirisme logique (parfois nommé positivisme logique, néo-positivisme, ou empirisme rationnel) est une école philosophique principalement illustrée par le Cercle de Vienne, fondé par un groupe réunissant des scientifiques et philosophes viennois dans les années 1920. Le Cercle de Vienne était avant tout un lieu de discussion entre scientifiques (Niels Bohr et Einstein y sont occasionnellement intervenus) et philosophes qui ne partageaient pas les mêmes convictions. Il se forme autour du philosophe Moritz Schlick, et on y trouve notamment les mathématiciens Hans Hahn, Kurt Gödel et Karl Menger, le physicien Philipp Frank, le sociologue Otto Neurath, les philosophes Rudolf Carnap et Victor Kraft, ainsi que des étudiants en philosophie comme Friedrich Waismann et Herbert Feigl. À la même époque, à Berlin, des sympathisants se regroupent autour de Hans Reichenbach et de la Gesellschaft für Empirische Philosophie (Société pour la philosophie empirique). Fondée en 1928, celle-ci accueillit Carl Gustav Hempel, Richard von Mises, David Hilbert et Kurt Grelling.Le Cercle de Vienne est l'auteur d'un manifeste, publié en 1929 sous le titre La conception scientifique du monde, où il expose ses thèses principales. On peut aussi citer Alfred J. Ayer, qui a résumé les grandes thèses du positivisme logique, dans son œuvre Langage, Vérité et Logique (1936). On peut brièvement synthétiser celles-ci ainsi : il n'existe pas, comme le prétendait Kant, de jugement synthétique a priori. Par conséquent, la métaphysique ne peut être une science. D'autre part, tout énoncé de connaissance est soit analytique, soit synthétique a posteriori, et donc vérifiable par l'expérience. Dès lors, les énoncés éthiques et métaphysiques sont, en tant qu'énoncés prescriptifs et non descriptifs et vérifiables, nécessairement « vides de sens » . Le positivisme logique est ainsi à l'origine de la dichotomie tranchée entre les « faits » et les « valeurs » (reprise par le positivisme juridique), qui a été par la suite partiellement remise en cause.
  • Novopozitivismus (mimo české země označovaný logický pozitivismus a zhruba od konce 30. let logický empirismus) je filosofický směr, který vznikl na počátku 20. století a klade si za úkol řešit vztah filosofie a vědy v otázce relevance výpovědi o světě. Základními prvky tohoto učení jsou empirismus (přesvědčení o původu veškerého poznání ve smyslové zkušenosti) a racionalismus resp. scientismus (formální logika a matematika, nezpochybnitelné deduktivní odvozování).Zakladatelé navazovali na empiriokriticismus Ernsta Macha a logický atomismus Bertranda Russella a Ludwiga Wittgensteina. Velkým impulsem pro vznik této teorie byla Wittgensteinova práce Tractatus Logico-Philosophicus.Představiteli novopozitivismu byli Hans Hahn, Moritz Schlick, Rudolf Carnap, Hans Reichenbach, Herbert Feigl, Otto Neurath a další (Vídeňský kroužek). Vývoj učení významně ovlivnil Karl Popper hlavně jako oponent Carnapa.
  • Il positivismo logico, anche noto come neopositivismo, neoempirismo o empirismo logico, è una corrente filosofica che sorge nella prima metà del Novecento con il Circolo di Vienna, basata sul principio che la filosofia debba aspirare al rigore metodologico proprio della scienza. Come si deduce dal nome, alla sua base stanno i concetti tipici del metodo scientifico di “empirico”, ossia relazionato all’esperienza, e “logico”, dal momento che i suoi sostenitori ritengono che la conoscenza debba essere analizzata secondo i criteri logici propri dell’analisi del linguaggio che assicurino alle proposizioni un preciso significato dotato di senso.Gli empiristi logici sostengono che la risoluzione degli equivoci e delle ambiguità legate al linguaggio conduca alla risoluzione degli stessi problemi filosofici: il loro sorgere dipenderebbe infatti da un uso scorretto/improprio delle parole che darebbe vita a molteplici possibili interpretazioni e/o mancanza di senso logico. La filosofia deve avere un ruolo chiarificatore: non può essere un sapere puramente teorico-speculativo, ma basarsi sull’esperienza per poter fondare in maniera rigorosa la conoscenza . Centrale in questo senso è il tema del verificazionismo e del suo principio di verificazione come soluzione epistemologica al problema della demarcazione tra scienza, pseudoscienze e metafisica.
  • Het logisch positivisme – na Rudolf Carnap ook logisch empirisme genoemd – is een wijsgerig stelsel dat alleen aanvaardt wat zintuiglijk waargenomen en vastgesteld kan worden en verwerpt de non-empirische uitspraken gemaakt door de metafysica, de theologie en de ethiek. Naast empirische uitspraken accepteert het ook logische uitspraken als betekenisvol. Het is logisch in de zin dat het zich voornamelijk beroept op de formele logica en het is positivistisch en empiristisch omdat ze zich beroept op vele ideeën uit het positivisme en empirisme.In de jaren na 1920 ontstond in de hoofdstad van Oostenrijk, Wenen, een bloeiende beweging van vooraanstaande wetenschappers en kunstenaars. Invloedrijke denkers binnen deze zogenoemde ‘Wiener Kreis’ waren mensen als Otto Neurath, Moritz Schlick en Rudolf Carnap. In 1929 publiceerden zij het manifest Wissenschaftliche Weltauffassung. Der Wiener Kreis. Hierin formuleerden zij een criterium om te beoordelen of wetenschappelijke uitspraken zinvol zijn. Onder de invloed van David Hume, Bertrand Russell en de jonge Ludwig Wittgenstein was het doel van kennis het beschrijven van verschijnselen. Zinvolle wetenschappelijke uitspraken moet gebaseerd zijn op: empirisch waarneembare en verifieerbare uitspraken, waarvan de waarheid zich door waarneming laat aantonen(verificatiebeginsel) logische en wiskundige uitspraken, ofwel de tautologieën van het logische en de wiskunde.Ethische en esthetische uitspraken werden verworpen als zinloos en werden geïnterpreteerd als het uiten van emoties. Dit staat bekend als het emotivisme. Naast het handzaam samenvatten van wat men heeft waargenomen is ook een doel om (beredeneerd) verwachtingen te formuleren. Een bekende slagzin is ‘savoir pour prévoir pour pouvoir’ (weten om te voorspellen, om te beheersen / kunnen).
  • Logischer Empirismus, auch logischer Positivismus oder Neopositivismus genannt, ist eine wissenschaftstheoretische Position, die zu den einflussreichsten philosophischen Richtungen des 20. Jahrhunderts zählt. Zu seinen Begründern zählen insbesondere Rudolf Carnap, Hans Reichenbach, Herbert Feigl, Victor Kraft und andere; der Wiener Kreis und seine Mitglieder spielten eine maßgebliche Rolle bei der Formulierung des Programms.
  • Логи́ческий позитиви́зм (англ. Logical positivism) — (логический эмпиризм или неопозитивизм) является школой философии, которая включает в себя эмпиризм, идею о том, что для познания мира необходимы наблюдаемые доказательства, опирающиеся на рационализм, основанный на математических и логико-лингвистических конструкциях в эпистемологии. Логический позитивизм утверждает, что мир познаваем, надо только избавиться от ненаблюдаемого.
  • Логически позитивизъм (също наричан логически емпиризъм и неопозитивизъм) е школа във философията, която комбинира емпиризма - идеята за опитния източник на познанието - с някакъв вид рационализъм, който намира извънопитните моменти на познанието в езиковите конструкции, създавани от човека.
  • El empirismo lógico o racional, también llamado neopositivismo o positivismo lógico, es una corriente en la filosofía de la ciencia que surgió durante el primer tercio del siglo XX, alrededor del grupo de científicos y filósofos que formaron el célebre Círculo de Viena (Wiener Kreis en alemán).Si bien los empiristas lógicos intentaron ofrecer una visión general de la ciencia que abarcaba principalmente sus aspectos gnoseológicos y metodológicos, tal vez su tesis más conocida es la que sostiene que un enunciado es cognitivamente significativo sólo si posee un método de verificación empírica o es analítico, tesis conocida como "del significado por verificación". Sólo los enunciados de la ciencia empírica cumplen con el primer requisito, y sólo los enunciados de la lógica y las matemáticas cumplen con el segundo. Los enunciados típicamente filosóficos no cumplen con ninguno de los dos requisitos, así que la filosofía, como tal, debe pasar de ser un supuesto cuerpo de proposiciones a un método de análisis lógico de los enunciados de la ciencia.Las posiciones de los empiristas lógicos respecto de algunos temas claves de la filosofía de la ciencia (el origen del sentido de los enunciados, la puesta a prueba de las teorías, el concepto de explicación científica y la unidad de la ciencia, entre otros) se conocen con el nombre colectivo de "concepción heredada" (received view).
  • El neopositivisme és la visió filosòfica nascuda de l'empirisme modern en l'experiència del Cercle de Viena, els membres més representatius, durant les persecucions antisemites a Europa, van emigrar als Estats Units i a Anglaterra, on van desenvolupar les seves idees.És característica del neopositivisme la reducció de la filosofia a l'anàlisi del llenguatge, pres tant de la ciència com de la vida comuna de l'home. La doble realitat del llenguatge produeix les dues corrents del neopositivisme, com a filosofia del llenguatge científic i del llenguatge comú. Les dues depenen del principi dogmàtic que Wittgenstein va codificar en el seu Tractat lògic-filosòfic, és a dir, que les afirmacions fetes sobre les realitats existents només tenen sentit si es prova la seva verificabilitat, l'única excepció a aquest principi es refereix a alguna d'aquestes afirmacions: les declaracions lògico-matemàtiques que no poden verificar-se, però que gaudeixen de verídica en tant que els seus termes de base són veritables.Aquesta és una forma de tautologia científica. D'aquí la negació que fa el neopositivisme de les veritats metafísiques: no tenen cap significat, en tant que no poden sotmetre's a cap verificació empírica. El corrent de la filosofia del llenguatge científic, que segueix a R. Carnap i a H. Reichenbach, desenvolupa sobretot la metodologia de la ciència quantística, probabilista, de la física i de la matemàtica. Hi conflueix també la lògica matemàtica contemporània, sobretot la corrent de la lògica formal, que considera els axiomes com les afirmacions de fons de les que la matemàtica pot treure les deduccions lògiques. L'altra corrent, dedicada a l'anàlisi del llenguatge comú, i que segueix a Popper, Ahir i altres, considera en canvi el llenguatge com un joc les regles intrínseques cal captar degudament (Wittgenstein).L'hermenèutica del llenguatge consisteix precisament en l'ús que es fa. A partir d'aquesta afirmació es dedueix que, per comprendre el que el llenguatge comú afirma sobre una realitat, no hi ha cap necessitat de tenir en compte que aquesta realitat sigui realment existent en sentit substancial. Per tant, el món de l'experiència queda plenament identificat amb l'escala dels significats propis del llenguatge comú.
  • Pozytywizm logiczny – szkoła filozoficzna, która powstała w pierwszej połowie XX wieku w Wiedniu, zwana także neopozytywizmem. W późniejszym czasie z pozytywizmu logicznego wyłonił się nowy nurt w filozofii nauki zwany logicznym empiryzmem, który w swoim ujęciu przyjmował bardziej złagodzone i zliberalizowane poglądy, niż Koło Wiedeńskie.Jej założycielem był Moritz Schlick, głównymi jej przedstawicielami byli Rudolf Carnap, Otto Neurath, którzy budowali swe poglądy pod silnym wpływem Wittgensteina, którego poglądy z tak zwanego I okresu działalności filozoficznej były niezwykle silną inspiracją dla jej członków. Jej krytykami z różnych pozycji byli Karl Popper oraz cała plejada filozofów nauki od Ferdynanda Gonsetha po Imre Lakatosa. Ludwig Wittgenstein uważany jest za ojca chrzestnego neopozytywizmu, choć nigdy nie był członkiem Koła Wiedeńskiego, w ramach którego pozytywizm był dyskutowany i rozwijany. W swoich późniejszych pracach Wittgenstein odszedł dość zdecydowanie od założeń pozytywizmu logicznego, aczkolwiek w zupełnie innym kierunku niż Popper.Pozytywizm logiczny jest kontynuacją empiryzmu, poczynając od Locke'a przez Hume'a i Milla, a kończąc na Brentano, wzbogaconą rozwojem logiki matematycznej oraz fizyki początków XX wieku.Przez długi czas pod wpływem tej szkoły byli realiści logiczni ze szkoły brytyjskiej – zwłaszcza Bertrand Russell i Alfred North Whitehead, jednak ich systemy filozoficzne poszły ostatecznie w zupełnie innym kierunku.
  • Mantıksal pozitivizm, Viyana Çevresi olarak adlandılan filozofların felsefi düşünüş sistemlerini adlandırır. Başlıca temsilcileri Moritz Schlick, Rudolph Carnap ve Otto Neurath olan bu çevre, yeni pozitivistler ya da mantıkçı empiristler olarak da adlandırılır. Bu çevrenin oluşumunda önemli etkisi olan isim Ernst Mach'tır, ki Mach'ın Viyana'da belirli dönemlerde mantık, fizik ve felsefe profesörlüğü yaptığı bilinmektedir. Mantıksal pozitivizmin çok farklı konumlardaki ve disiplinlerdeki filozofları bir araya getiren bir zemin olduğunu söyleyebiliriz. Söz konusu akımın içinde sayılan ya da sayılmış olan belli başlı filozoflar şöyledir; Ernest Nagel, Hans Hahn, Kurt Gödel, Felix Kaufmann, Philiph Frank, Bertrand Russell, Whitehead, A.J.Ayer, Wittgenstein.
  • A logikai pozitivizmus, logikai empirizmus vagy neo-pozitivizmus (kb. 1920-1970) a 20. századi filozófia egyik jelentős irányzata. Szoros összefüggésben van az ún. Bécsi Körrel, de nem kizárólag Bécsi Körös filozófusokat neveznek logikai pozitivistának, lásd például Alfred Jules Ayer, Hans Reichenbach, Carl Hempel és bizonyos mértékig Bertrand Russell. Ugyanakkor a Bécsi Körnek volt olyan tagja, nevezetesen Kurt Gödel, Willard Van Orman Quine aki nem mondható logikai pozitivistának. Legjelesebb képviselői a Bécsi Körből: Rudolf Carnap, Otto Neurath, Moritz Schlick.A különböző elnevezések különböző jegyeket, befolyásokat, örökségeket jeleznek. A logikai empirizmus tekinthető nagyjából a klasszikus empirizmus és a modern logika szintézisének, és ezzel a filozófia régi nagy vitájának egyfajta lezárását adja, ami a racionalisták és empiristák között folyt a megismerés alapjairól. Ugyanakkor a pozitivizmus a másik két megnevezésben jelöli azt az örökséget, amelyet a 19. század végi irányzattól kapott. A Bécsi Kör filozófiáját érdekes módon közvetlenül erősebben befolyásolta Ludwig Wittgenstein és Bertrand Russell filozófiája, mint a klasszikus pozitivistáké. A neo-pozitivizmus elsősorban magyar területen, a másik két név külföldi irodalomban használatos.A logikai empirizmus nézeteire jellemző volt a tudományos filozófia, a logikai analízis extenzív használata, a normatív (előíró) jellegű filozófia, a deskriptív (leíró) jellegű filozófia helyett. A pozitivizmus szó magában a tudomány pozitív lehetőségeire utal az életünk megjavításában. Az irányzat képviselői sokszor aktív tudósok is voltak, vagy (természet)tudományos örökséggel kerültek a filozófiába. A tudományfilozófián belül pedig jellemző volt a felfedezés és igazolás kontextusának megkülönböztetése, és az utóbbira fektetett hangsúly. A tudomány szerkezetéről mindannyian a hipotetikus-deduktív struktúrát fogadták el.A tudományosság ellenpontjaként jellemző a metafizika elutasítása. A logikai pozitivizmus sokszor baloldali politikai nézetekhez kapcsolódott (Bertrand Russell, Otto Neurath), de nem kizárólagosan baloldali filozófia, és a marxista filozófia polgári filozófiának tekintette. A politizálás egyébként nem volt hangsúlyos eleme a logikai pozitivizmusnak.A logikai pozitivizmus szorosan kapcsolódik az ún. analitikus filozófiához, amelynek korai verziójának tekinthető. A logikai pozitivizmus öröksége is ez az analitikus jellegű filozófia, és a tudományfilozófia mint olyan, külön diszciplinaként való kiérlelése.A logikai pozitivizmus végének a 60-as éveket tekinthetjük, amikor a tudományfilozófiában, az ún. történelmi, majd szociológiai fordulat lezajlott, azaz amikortól a filozófusokat érintő kérdésekben a hangsúly a logikai kérdésekről a történelmi, szociológiai kérdésekre terelődött.A logikai pozitivizmus irányzatának érdemei, az ún. analitikus filozófia, a nyelvi fordulat megteremtésében való komoly részvétel, a tudományfilozófia, mint olyan megteremtése, az ún. analitikus-szintetikus-a priori kérdéskör tisztázása, a matematika helyzetének tisztázása, valamint különféle tudományágakhoz való hozzájárulás, főleg a matematikában, logikában, szociológiában, számítástudományban és nyelvtudományban.
  • 論理実証主義(ろんりじっしょうしゅぎ、英: Logical positivism)とは、20世紀前半の哲学史の中で、特に科学哲学、言語哲学において重要な役割を果たした思想ないし運動。論理経験主義(英: Logical Empiricism)、科学経験主義とも言う。
  • Logical positivism and logical empiricism, which together formed neopositivism, was a movement in Western philosophy that embraced verificationism, an approach that sought to legitimize philosophical discourse on a basis shared with the best examples of empirical sciences. In this theory of knowledge, only statements verifiable either logically or empirically would be cognitively meaningful. Seeking to convert philosophy to this new scientific philosophy was aimed to prevent confusion rooted in unclear language and unverifiable claims. The Berlin Circle and the Vienna Circle propounded logical positivism starting in the late 1920s.Interpreting Ludwig Wittgenstein's philosophy of language, logical positivists identified a verifiability principle or criterion of cognitive meaningfulness. From Bertrand Russell's logicism they sought reduction of mathematics to logic as well as Russell's logical atomism, Ernst Mach's phenomenalism—whereby the mind knows only actual or potential sensory experience, which is the content of all sciences, whether physics or psychology—and Percy Bridgman's musings that others proclaimed as operationalism. Thereby, only the verifiable was scientific and cognitively meaningful, whereas the unverifiable was unscientific, cognitively meaningless "pseudostatements"—metaphysic, emotive, or such—not candidate to further review by philosophers, newly tasked to organize knowledge, not develop new knowledge.Logical positivism became famed for vigorous scientific antirealism to purge science of talk about nature's unobservable aspects—including causality, mechanism, and principles—although that goal has been exaggerated. Still, talk of such unobservables would be metaphorical—direct observations viewed in the abstract—or at worst metaphysical or emotional. Theoretical laws would be reduced to empirical laws, while theoretical terms would garner meaning from observational terms via correspondence rules. Mathematics of physics would reduce to symbolic logic via logicism, while rational reconstruction would convert ordinary language into standardized equivalents, all networked and united by a logical syntax. A scientific theory would be stated with its method of verification, whereby a logical calculus or empirical operation could verify its falsity or truth.In the late 1930s, logical positivists fled Germany and Austria for Britain and America. By then, many had replaced Mach's phenomenalism with Neurath's physicalism, and Carnap had sought to replace verification with simply confirmation. With World War II's close in 1945, logical positivism became milder, logical empiricism, led largely by Carl Hempel, in America, who expounded the covering law model of scientific explanation. The logical positivist movement became a major underpinning of analytic philosophy, and dominated Anglosphere philosophy, including philosophy of science, while influencing sciences, into the 1960s. Yet the movement failed to resolve its central problems, and its doctrines were increasingly assaulted, most trenchantly by W V O Quine, Norwood Hanson, Karl Popper, Thomas Kuhn and by Carl Hempel.
  • Positivismo lógico é uma posição filosófica geral, também denominada empirismo lógico ou neopositivismo, desenvolvida por membros do Círculo de Viena com base no pensamento empírico tradicional e no desenvolvimento da lógica moderna. O positivismo lógico restringiu o conhecimento à ciência e utilizou o verificacionismo para rejeitar a Metafísica não como falsa, mas como destituída de significado. A importância da ciência levou positivistas lógicos proeminentes a estudar o método científico e explorar a lógica da teoria da confirmação.O positivismo lógico hoje em dia é desconsiderado pela maioria dos filósofos. Mas, as correntes filosóficas desdobradas de Kuhn (que estabelece o caráter paradigmático da ciência) e Paul Feyerabend (demonstrando que na prática científica a ciência não evolui segundo normas pré-estabelecidas) geraram graves problematizações de suas idéias.
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 38147 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 25360 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 187 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 106260409 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • L'empirisme logique (parfois nommé positivisme logique, néo-positivisme, ou empirisme rationnel) est une école philosophique principalement illustrée par le Cercle de Vienne, fondé par un groupe réunissant des scientifiques et philosophes viennois dans les années 1920. Le Cercle de Vienne était avant tout un lieu de discussion entre scientifiques (Niels Bohr et Einstein y sont occasionnellement intervenus) et philosophes qui ne partageaient pas les mêmes convictions.
  • Logischer Empirismus, auch logischer Positivismus oder Neopositivismus genannt, ist eine wissenschaftstheoretische Position, die zu den einflussreichsten philosophischen Richtungen des 20. Jahrhunderts zählt. Zu seinen Begründern zählen insbesondere Rudolf Carnap, Hans Reichenbach, Herbert Feigl, Victor Kraft und andere; der Wiener Kreis und seine Mitglieder spielten eine maßgebliche Rolle bei der Formulierung des Programms.
  • Логи́ческий позитиви́зм (англ. Logical positivism) — (логический эмпиризм или неопозитивизм) является школой философии, которая включает в себя эмпиризм, идею о том, что для познания мира необходимы наблюдаемые доказательства, опирающиеся на рационализм, основанный на математических и логико-лингвистических конструкциях в эпистемологии. Логический позитивизм утверждает, что мир познаваем, надо только избавиться от ненаблюдаемого.
  • Логически позитивизъм (също наричан логически емпиризъм и неопозитивизъм) е школа във философията, която комбинира емпиризма - идеята за опитния източник на познанието - с някакъв вид рационализъм, който намира извънопитните моменти на познанието в езиковите конструкции, създавани от човека.
  • 論理実証主義(ろんりじっしょうしゅぎ、英: Logical positivism)とは、20世紀前半の哲学史の中で、特に科学哲学、言語哲学において重要な役割を果たした思想ないし運動。論理経験主義(英: Logical Empiricism)、科学経験主義とも言う。
  • Novopozitivismus (mimo české země označovaný logický pozitivismus a zhruba od konce 30. let logický empirismus) je filosofický směr, který vznikl na počátku 20. století a klade si za úkol řešit vztah filosofie a vědy v otázce relevance výpovědi o světě. Základními prvky tohoto učení jsou empirismus (přesvědčení o původu veškerého poznání ve smyslové zkušenosti) a racionalismus resp.
  • Positivismo lógico é uma posição filosófica geral, também denominada empirismo lógico ou neopositivismo, desenvolvida por membros do Círculo de Viena com base no pensamento empírico tradicional e no desenvolvimento da lógica moderna. O positivismo lógico restringiu o conhecimento à ciência e utilizou o verificacionismo para rejeitar a Metafísica não como falsa, mas como destituída de significado.
  • Il positivismo logico, anche noto come neopositivismo, neoempirismo o empirismo logico, è una corrente filosofica che sorge nella prima metà del Novecento con il Circolo di Vienna, basata sul principio che la filosofia debba aspirare al rigore metodologico proprio della scienza.
  • El empirismo lógico o racional, también llamado neopositivismo o positivismo lógico, es una corriente en la filosofía de la ciencia que surgió durante el primer tercio del siglo XX, alrededor del grupo de científicos y filósofos que formaron el célebre Círculo de Viena (Wiener Kreis en alemán).Si bien los empiristas lógicos intentaron ofrecer una visión general de la ciencia que abarcaba principalmente sus aspectos gnoseológicos y metodológicos, tal vez su tesis más conocida es la que sostiene que un enunciado es cognitivamente significativo sólo si posee un método de verificación empírica o es analítico, tesis conocida como "del significado por verificación".
  • Pozytywizm logiczny – szkoła filozoficzna, która powstała w pierwszej połowie XX wieku w Wiedniu, zwana także neopozytywizmem.
  • Logical positivism and logical empiricism, which together formed neopositivism, was a movement in Western philosophy that embraced verificationism, an approach that sought to legitimize philosophical discourse on a basis shared with the best examples of empirical sciences. In this theory of knowledge, only statements verifiable either logically or empirically would be cognitively meaningful.
  • Het logisch positivisme – na Rudolf Carnap ook logisch empirisme genoemd – is een wijsgerig stelsel dat alleen aanvaardt wat zintuiglijk waargenomen en vastgesteld kan worden en verwerpt de non-empirische uitspraken gemaakt door de metafysica, de theologie en de ethiek. Naast empirische uitspraken accepteert het ook logische uitspraken als betekenisvol.
  • A logikai pozitivizmus, logikai empirizmus vagy neo-pozitivizmus (kb. 1920-1970) a 20. századi filozófia egyik jelentős irányzata. Szoros összefüggésben van az ún. Bécsi Körrel, de nem kizárólag Bécsi Körös filozófusokat neveznek logikai pozitivistának, lásd például Alfred Jules Ayer, Hans Reichenbach, Carl Hempel és bizonyos mértékig Bertrand Russell. Ugyanakkor a Bécsi Körnek volt olyan tagja, nevezetesen Kurt Gödel, Willard Van Orman Quine aki nem mondható logikai pozitivistának.
  • Mantıksal pozitivizm, Viyana Çevresi olarak adlandılan filozofların felsefi düşünüş sistemlerini adlandırır. Başlıca temsilcileri Moritz Schlick, Rudolph Carnap ve Otto Neurath olan bu çevre, yeni pozitivistler ya da mantıkçı empiristler olarak da adlandırılır. Bu çevrenin oluşumunda önemli etkisi olan isim Ernst Mach'tır, ki Mach'ın Viyana'da belirli dönemlerde mantık, fizik ve felsefe profesörlüğü yaptığı bilinmektedir.
  • El neopositivisme és la visió filosòfica nascuda de l'empirisme modern en l'experiència del Cercle de Viena, els membres més representatius, durant les persecucions antisemites a Europa, van emigrar als Estats Units i a Anglaterra, on van desenvolupar les seves idees.És característica del neopositivisme la reducció de la filosofia a l'anàlisi del llenguatge, pres tant de la ciència com de la vida comuna de l'home.
rdfs:label
  • Empirisme logique
  • Empirismo lógico
  • Logical positivism
  • Logikai pozitivizmus
  • Logisch positivisme
  • Logischer Empirismus
  • Mantıksal pozitivizm
  • Neopositivisme
  • Novopozitivismus
  • Positivismo logico
  • Positivismo lógico
  • Pozytywizm logiczny
  • Логически позитивизъм
  • Логический позитивизм
  • 論理実証主義
  • 논리 실증주의
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:notableIdea of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of