La devotio était, sous la Rome antique, une forme spéciale de vœu, par lequel il est fait abandon aux dieux infernaux de personnes ou de choses expressément désignées, sans que l'auteur du vœu se charge d'accomplir lui-même la consécration ou sacrifice des personnes et choses « dévouées ».

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • La devotio était, sous la Rome antique, une forme spéciale de vœu, par lequel il est fait abandon aux dieux infernaux de personnes ou de choses expressément désignées, sans que l'auteur du vœu se charge d'accomplir lui-même la consécration ou sacrifice des personnes et choses « dévouées ».
  • A devotio (latin „felajánlkozás”) az önfeláldozás ünnepélyes aktusa, felajánlkozás az isteneknek, amelyre az ókori Róma történelme számos példával szolgál.Klasszikus példa a Kr. e. 340-es év consula, Publius Decius Mus története, aki Livius elbeszélésében a Latin háború során a vezúvi csatában áldozta fel magát. Mus azt a jóslatot kapta, hogy egy hadsereg vezérére és a szemben álló hadseregre halál vár, ezért saját magát és ellenségeit a Maneseknek és Tellus Maternek, az anyaföldnek ajánlotta fel. Az áldozat meghozta az eredményt, a rómaiak győztek, de Decius elesett, felírva a nevét a rómaiak legnagyobb hőseinek listájára.Egy másik, kevésbé dicső példa annak az embernek az esete, aki a beteg Caligula császárért ajánlotta fel a saját életét, és amikor a császár felgyógyult, kénytelen volt ígéretét beváltani.
  • For the late medieval religious movement, see Devotio Moderna. See also Devotion (disambiguation).In ancient Roman religion, the devotio was an extreme form of votum (an offering in fulfillment of an advance promise) in which a Roman general vowed to sacrifice his own life in battle along with the enemy to chthonic gods in exchange for a victory. The most extended description of the ritual is given by the Augustan historian Livy, regarding the self-sacrifice of Decius Mus. The English word "devotion" derives from the Latin.Devotio may be a form of consecratio, a ritual by means of which something was consecrated to the gods. The devotio has sometimes been interpreted in light of human sacrifice in ancient Rome, and Walter Burkert saw it as a form of scapegoat or pharmakos ritual. By the 1st century BC, devotio could mean more generally "any prayer or ritual that consigned some person or thing to the gods of the underworld for destruction."
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 4079097 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageInterLanguageLink
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 33284 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 126 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 98152819 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • La devotio était, sous la Rome antique, une forme spéciale de vœu, par lequel il est fait abandon aux dieux infernaux de personnes ou de choses expressément désignées, sans que l'auteur du vœu se charge d'accomplir lui-même la consécration ou sacrifice des personnes et choses « dévouées ».
  • For the late medieval religious movement, see Devotio Moderna. See also Devotion (disambiguation).In ancient Roman religion, the devotio was an extreme form of votum (an offering in fulfillment of an advance promise) in which a Roman general vowed to sacrifice his own life in battle along with the enemy to chthonic gods in exchange for a victory. The most extended description of the ritual is given by the Augustan historian Livy, regarding the self-sacrifice of Decius Mus.
  • A devotio (latin „felajánlkozás”) az önfeláldozás ünnepélyes aktusa, felajánlkozás az isteneknek, amelyre az ókori Róma történelme számos példával szolgál.Klasszikus példa a Kr. e. 340-es év consula, Publius Decius Mus története, aki Livius elbeszélésében a Latin háború során a vezúvi csatában áldozta fel magát.
rdfs:label
  • Devotio
  • Devotio
  • Devotio
  • Devotio
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of