Un chanoine (du nom latin médiéval canonicus de même sens, lui-même issu de l'adjectif du latin classique canonicus : « relatif à une règle, régulier » ; et du grec ancien κανών (kanôn), règle) est un membre du clergé attaché au service d'une église. Au Haut Moyen Âge, le mot pouvait désigner certains membres du personnel laïc des églises. Aujourd'hui, il existe des chanoines religieux (séculiers ou réguliers), des chanoines laïcs et des femmes religieuses régulières (chanoinesses).

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Un chanoine (du nom latin médiéval canonicus de même sens, lui-même issu de l'adjectif du latin classique canonicus : « relatif à une règle, régulier » ; et du grec ancien κανών (kanôn), règle) est un membre du clergé attaché au service d'une église. Au Haut Moyen Âge, le mot pouvait désigner certains membres du personnel laïc des églises. Aujourd'hui, il existe des chanoines religieux (séculiers ou réguliers), des chanoines laïcs et des femmes religieuses régulières (chanoinesses).
  • A canon (from the Latin canonicus, itself derived from the Greek κανονικός, kanonikós, "relating to a rule", "regular") is a member of certain bodies subject to an ecclesiastical rule.Originally, a canon was a cleric living with others in a clergy house or, later, in one of the houses within the precinct of or close to a cathedral and conducting his life according to the orders or rules of the church. This way of life grew common (and is first documented) in the eighth century. In the eleventh century, some churches required clergy thus living together to adopt the rule first proposed by Saint Augustine that they renounce private wealth. Those who embraced this change were known as Augustinians or Canons Regular, whilst those who did not were known as secular canons.
  • Kanonik (łac. canonicus) – wczesnośredniowieczna nazwa duchownych, żyjących według reguł kanonicznych przy kościołach biskupich (katedrach); obecnie kapłan uhonorowany tą godnością za szczególne zasługi dla Kościoła lokalnego, zobowiązany do sprawowania określonych obrzędów liturgicznych wraz z innymi kanonikami lub miejscowym biskupem. Dawniej od kanoników nie wymagano posiadania święceń, lecz jedynie tonsury (tzw. kanonicy "świeccy").Kanonicy tworzą kapituły katedralne oraz kolegiackie. Zasadniczo dzielą się na: kanoników gremialnych (inaczej rzeczywistych, czyli tytularnych) kanoników ponadliczbowych (bez prebendy) kanoników honorowych.↑ ↑
  • Kanon (dari bahasa Latin canonicus, yang berasal dari bahasa Yunani κανονικός, kanonikós, "berkaitan dengan suatu peraturan", "secara rutin") adalah seorang pendeta yang merupakan anggota dari rohaniwan Kristen yang diatur oleh peraturan gerejawi (kanon).
  • Un canonge és un dignitari dins l'església catòlica, membre d'un capítol d'una catedral o d'una col·legiata. Cal diferenciar entre els canonges seculars i els canonges regulars, com ara els canonges agustinians, els premonstratencs o els del Sant Sepulcre. La funció dels canonges d'un capítol està regulada pels cànons 503 a 510 del codex del dret canònic. Les antigues dignitats que corresponien als canonges catalans ja al segle X eren l'ardiaca, l'arxiprest, el sagristà i el cabiscol. Amb el càrrec concorrien sovint beneficis eclesiàstics com la prebenda.La contínua evolució d'aquesta institució ha anat creant noves canongies fins al punt que, segons el concordat de l'any 1851, el nombre de canonges de les seus metropolitanes era de 24 i el de les sufragànies, de 16.
  • Cónego (português europeu) ou cônego (português brasileiro) (do latim canonĭcus pelo grego antigo κανονικός, de κανών, "regra") é o presbítero que vive sob uma regra que o obriga a realizar as funções litúrgicas mais solenes na igreja catedral ou colegiada. O conjunto dos cônegos forma o Cabido (do latim Capitulus) ou seja o colégio reunido sob uma mesma cabeça, um chefe ou superior. O Cabido, seja catedralício ou colegial, é obrigado a ter seus estatutos próprios estabelecidos por legítimo acto capitular e aprovados pelo bispo diocesano (can. 504).
  • Nella Chiesa cattolica e nelle Chiese della Comunione Anglicana un canonico è un presbitero, membro del capitolo di una chiesa cattedrale o di una collegiata. La parola viene dal greco kanonikós, da kànon, "regola". Varie congregazioni religiose portano il nome di canonici regolari, come i Canonici Regolari del Santissimo Salvatore Lateranense. Si tratta di forme di vita comune del clero, sviluppatesi all'inizio del II millennio, che per lo più vivono sotto la regola di sant'Agostino, con voti solenni di povertà, obbedienza e castità.I canonici nacquero con lo scopo di dare una regola comune al clero delle cattedrali. I canonici si distinsero, così, dagli appartenenti alle istituzioni monastiche, come i Benedettini, o agli ordini mendicanti, come i domenicani e i francescani. I canonici si distinguevano per l'appartenenza al clero diocesano, e quindi per la diretta dipendenza dal vescovo. Non va infatti dimenticato che la parrocchia, quale parte della diocesi affidata alla cura di un singolo sacerdote, nacque solo alla fine del X secolo. Per secoli, quindi, la maggior parte dei sacerdoti diocesani continuò a vivere in prossimità della cattedrale vescovile o delle chiese più importanti, mentre le aree rurali potevano ospitare delle pievi. Generalmente i canonici di una cattedrale, concattedrale o collegiata hanno l'obbligo di recitare insieme la liturgia delle ore, o per lo meno alcune delle sue parti più importanti. Essi sono riuniti in capitoli, che possiedono spesso beni con i quali provvedono al mantenimento dei loro canonici. I Cappellani del Sovrano Militare Ordine di Malta e i Sacerdoti Cavalieri dell'Ordine Equestre del Santo Sepolcro sono Canonici Onorari di tali rispettivi Ordini e hanno diritto al titolo onorifico di "Canonico" e "Monsignore", oltre all'abito di coro da canonico, che include il rocchetto e la mozzetta (nera con bordi viola o violacea per l'Ordine di Malta e bianca con la croce rossa potenziata per l'Ordine del Santo Sepolcro.)Quando i canonici recitano l'Ufficio divino insieme o partecipano ad altre funzioni liturgiche indossano l'abito corale. Elemento proprio dell'abito corale dei canonici è la mozzetta nera o grigia con occhielli, bottoni, bordi e fodera violacei. L'uso della mozzetta paonazza con occhielli, bottoni, bordi e fodera cremisi è consentito solamente ai canonici vescovi a meno di speciali concessioni a specifici capitoli.
  • 의전사제(儀典司祭, 라틴어: canonicus) 또는 가대사제(歌隊司祭)는 교회법에 따라 정해진 기독교의 특정한 성직자 단체의 일원을 가리키는 명칭이다.원래 의전사제는 사제관에서 다른 성직자들과 함께 살았던 성직자였으나, 나중에 교회의 질서 또는 규칙에 따라 생활방식이 재조정되면서 특정한 구역 안에 있거나 주교좌 성당과 가까운 특수한 건물에 거주하게 되었다. 이와 같은 생활방식은 8세기부터 통속적인 일이 되었다고 원고들에 언급되어 있다. 11세기에 어떤 성당들은 필수로 성 아우구스티노가 처음으로 제시한 사유재산을 포기해야 한다는 규칙을 채택하여 성직자들이 함께 살라고 요구하였다. 이러한 변화를 수용한 이들은 아우구스티노회원 또는 수도의전사제라고 부르며, 반면에 수용하지 않은 이들은 재속의전사제라고 부른다.가톨릭교회에서 대성당 의전사제들의 역할 가운데 하나는 대리 성당참사회원을 선출하여 사도좌 공석 동안 봉사하도록 하는 것이다.
  • 律修司祭(英語: Canon) とはカトリック教会における聖職者の位階で、特に大聖堂に附属し、その運営のある側面で責任を負う司祭職を指す。
  • A kanonok a római katolikus egyházban tisztségviselő pap, a káptalan tagja. Neve onnan ered, hogy közös életre és különleges rendszabályok által előírt életmódra (vita canonica) volt kötelezve.Chrodegang Metz-i püspök 754-ben a püspöki székhelyek és bazilikák papjai számára a szerzetesi szabályokhoz hasonló magatartási előírást vezetett be. Ez a regula közösségi életmódot írt elő. A közösségi élethez, ellentétben a szerzetesekkel nem írta elő a szegénység követelményét, hanem vagyont biztosított. Az e szabályozás alá eső papi tisztségviselőket neve: canonicus, azaz kanonok. Néhány kanonok felmentést kapott a közös lakás, hálóhely használata alól, mely jogot I. Jámbor Lajos frank császár Aachenben 816-ban kiadott újabb szabályozása általánossá tett. Ennek eredményeként számos egyházi székhely-városban különálló, rendszerint díszes papi városrész, utca jött létre. Minden kanonoknak egy káptalanhoz kellett tartoznia és alkalmazkodnia kellett a kánoni életmódhoz, idővel azonban a káptalanok meggazdagodtak, és tagjaikat egyre jobban zavarta az élet- és házközösség. Emiatt a káptalan tagjai felosztották maguk közt a káptalan javait, és mindegyik kanonok számára külön javadalmat (praebendas) hasítottak ki, vagyis kanonoki állomásokat szerveztek, így a káptalanok zárt testületekké (capitula clausa) váltak, ugyanis minden káptalannál csak annyi kanonok lehet, ahány javadalom, állomás van. Egy időben a törvények ellenére a még csak megüresedő állomásokra való igényeket is osztogatták; az ilyen kanonokokat Canonici in herbis-nek nevezték, ellentétben a már kinevezett valóságos kanonokkal (Canonici in floribus et fructibus). Az egyház folytonos törekvésének sikerült néhol a közös élet visszaállítását keresztülvinni s így támadt a különbség a közös élet szabályait követő „szabályozott kanonokok” (Canonici regulares) és az életközösségre vissza nem tért „világi kanonokok” (Canonici saeculares) között. Az életkort tekintve, a II. vatikáni zsinat előtt a kanonokságra a betöltött 22., káptalani méltóságra p. főnökségre, lelkészettel vagy külhatósággal járó állomásokra a betöltött 25. életév volt szükséges. Az egyházrendet tekintve, legalább is az aldiakonátus szükséges, rendszerint azonban, Magyarországon általában csak áldozárokat neveztek ki kanonoknak. A képzettséget tekintve, a tridenti zsinat határozatai szerint a kanonokok legalább fele hit- v. kánonjog doktorokból v. licentiatusokból kell hogy álljon. Tekintve a fontos szerepet, amelyet a káptalanok mint hiteleshelyek játszottak, az 1741. évi XVI. törvénycikk rendelete szerint a kanonokoknak nemcsak a magyar nyelvben, de a jogtudományban is jártasnak kellett lenniük. Némely stallumokra előírták a nemességet. A mai szabályozás szerint csak felszentelt pap lehet kanonok. Valamennyi kanonoknak egy-egy káptalanhoz kell tartoznia. Káptalanja a székesegyháznak, illetve a társszékesegyháznak van. A teljes jogú kanonokat valóságos kanonoknak nevezzük, ezenkívül Magyarországon vannak tiszteletbeli (címzetes) kanonokok is. A kanonokot a káptalan meghallgatásával a megyés püspök nevezi ki, határozatlan időre. A kanonokot nem kötelezi az egyházon belüli kötelező nyugdíj, tehát 75 éves korában nem kell lemondania címéről.A káptalan a magyar egyházjogban a püspök tanácsadó testületeként is működik.Jogaikat és kötelességeiket az egyetemes egyházjogon kívül főként a káptalani szabályzatok határozzák meg, öltözködésüket az egyes kiváltságok és a Kléruskongregáció 1970. X. 30-i körlevele szabályozzák.A kanonok kötelességeihez tartozott különösen: a kiszabott hitvallásnak (professio fidei) letétele; jelenlét az istentiszteleten, amiért külön napi osztalékok (distributiones quotidianae) jártak a püspököktől kapott megbízatások teljesítése.A kanonokok kötelesek továbbá a püspököt, midőn az isteni tiszteletre megjelenik v. onnan távozik, kísérni és a pontifikálásnál segédkezni. Tiszteleti jogaikhoz tartozik emelkedettebb hely (stallum), violaszínű mozzetta, néhol hermelinprémes cappa és rochettum, a reverendissimus cím, s hazánkban a mellükön lefüggő káptalanbeli rendjel. Magyarországon a négy első állomású kanonok ún. oszlopos kanonok (Canonici columnares) és pedig a prépost (nagyprépost), az olvasó kanonok (Lector), az éneklő kanonok (Cantor), az őr-kanonok (Custos). A görög katolikusoknál ezeknek elnevezései: Archipresbiter, Archidiaconus, Primicerius, Ecclesiarcha.↑ ↑ ↑
  • Een seculiere kanunnik, te onderscheiden van een reguliere kanunnik, is een priester binnen de Rooms-katholieke Kerk die deel uitmaakt van het kapittel van een kathedraal of hoofdkerk van een bisdom, en die titulair kanunnik wordt genoemd. Er bestaan ook ere-kanunniken. Seculiere kanunniken bestaan eveneens in de lutherse en anglicaanse kerken.
  • El canónigo es el eclesiástico provisto de una canonjía. Algunas iglesias no son regidas por un sacerdote individual, sino por un colegio o cabildo: son las catedrales y las colegiatas. Entre las funciones de los cabildos está la recitación del oficio público de la Iglesia. Actualmente, el nombramiento de canónigos corresponde al Vaticano, que suele delegar esa función en cabildos y obispos. En España la provisión de canonjías está regulada por el Concordato vigente. El hábito de los canónigos se compone generalmente de roquete o sobrepelliz y muceta, cuyo color varía según la diócesis.En términos jurídicos, es el asesor del obispo y debe estar graduado en derecho canónico.Canónigo es la traducción menos precisa, de la voz latina canonicus, que no siempre tuvo la misma significación en la historia eclesiástica y en el derecho. En ellos vemos que usada, como adjetivo, según el género y los casos, se aplicaba a cosas y personas, a lo que procedía de los cánones y reglas de la Iglesia o era conforme a ellas. Sustantivada, se aplicó solo a las personas, expresó una clase y categoría eclesiástica y por tanto, no a todos los que vivían o debían vivir según las reglas de la Iglesia, en cuyo caso se hallaban todos los cristianos; sino a los clérigos que para mayor perfección se reunían en vida común, subordinados a un prelado o superior bajo reglas especiales de disciplina y obediencia. En esta acepción es como la palabra canónigo es traducción de la de canonicus.
  • Kanovník, někdy též kapitulár (lat. canonicus), je duchovní (kněz), příslušející ke katedrální kapitule nebo ke kapitulnímu chrámu nebo také označení pro kněze vykonávajícího slavnostní liturgické funkce v určitém kostele. Kanovnická funkce úzce souvisí s kanonikátem. Naproti tomu pojmem řeholní kanovník se označují členové kněžských řádů s řeholí sv. Augustina.Označení kanovník se začalo používat v době od 4. do 8. stol. jako označení kleriků žijících ve městech a vedoucích společný, čili kanonický život podle řehole podobné řeholi mnišské. Odtud vzešly kapitulní katedrály.
  • Kanoniker (weibliche Formen: Kanonikerinnen, Kanonissen), auch Stiftsherren (Stiftsdamen) oder Chorherren (Chorfrauen) genannt, sind Kleriker aller Weihestufen, die als Mitglieder eines Domkapitels oder eines Stiftskapitels an einer Kathedrale, Basilika oder Ordenskirche (Regularkanoniker) an der gemeinsamen Liturgie mitwirken. Unter gemeinsamer Liturgie versteht man die Feier der Heiligen Messe und des Stundengebets, zu der alle Priester verpflichtet sind, ob allein oder in Gemeinschaft.Kanoniker leben in Gemeinschaft. Der Vorsteher eines Kapitels ist in der Regel ein Propst oder auch Abt, manchmal ist die Leitung auch einem Dekan oder Prior übertragen. Einige Kapitel werden direkt vom Diözesanbischof geleitet; an den römischen Patriarchalbasiliken führt der Vorsteher den Titel eines Erzpriesters. Die Chorherren sind heute meist in der Seelsorge tätig und werden mehr oder weniger vollständig aus den Kirchengütern unterhalten.Das Mitglied eines Kathedralkapitels bezeichnet man als Domkapitular, das Mitglied eines Säkularkanonikerstiftes oder eines Ordens regulierter Chorherren (Regularkanoniker) als Kanonikus oder Chorherr. Ein jedes dieser Kapitel kann darüber hinaus verdiente Geistliche, im Ausnahmefall auch Laien besonderen Ranges, mit dem Titel eines Ehrenkanonikers auszeichnen.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 155467 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 21356 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 106 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110337564 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:année
  • 1993 (xsd:integer)
prop-fr:bnf
  • 35572364 (xsd:integer)
prop-fr:directeur
  • oui
prop-fr:id
  • H du Chr. t V
prop-fr:isbn
  • 2 (xsd:integer)
prop-fr:lienAuteur
  • Charles Pietri
  • Jean-Marie Mayeur
  • André Vauchez
prop-fr:lieu
  • Paris
prop-fr:nom
  • Mayeur
  • Pietri
  • Vauchez
  • Venard
prop-fr:pages
  • 973 (xsd:integer)
prop-fr:prénom
  • André
  • Charles
  • Jean-Marie
  • Marc
  • Luce
prop-fr:responsabilité
  • responsable du tome V
prop-fr:sousTitre
  • des origines à nos jours
prop-fr:titre
  • Histoire du christianisme
prop-fr:titreVolume
  • Apogée de la papauté et expansion de la chrétienté
prop-fr:tome
  • V
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:éditeur
  • Desclée
dcterms:subject
rdfs:comment
  • Un chanoine (du nom latin médiéval canonicus de même sens, lui-même issu de l'adjectif du latin classique canonicus : « relatif à une règle, régulier » ; et du grec ancien κανών (kanôn), règle) est un membre du clergé attaché au service d'une église. Au Haut Moyen Âge, le mot pouvait désigner certains membres du personnel laïc des églises. Aujourd'hui, il existe des chanoines religieux (séculiers ou réguliers), des chanoines laïcs et des femmes religieuses régulières (chanoinesses).
  • Kanon (dari bahasa Latin canonicus, yang berasal dari bahasa Yunani κανονικός, kanonikós, "berkaitan dengan suatu peraturan", "secara rutin") adalah seorang pendeta yang merupakan anggota dari rohaniwan Kristen yang diatur oleh peraturan gerejawi (kanon).
  • 의전사제(儀典司祭, 라틴어: canonicus) 또는 가대사제(歌隊司祭)는 교회법에 따라 정해진 기독교의 특정한 성직자 단체의 일원을 가리키는 명칭이다.원래 의전사제는 사제관에서 다른 성직자들과 함께 살았던 성직자였으나, 나중에 교회의 질서 또는 규칙에 따라 생활방식이 재조정되면서 특정한 구역 안에 있거나 주교좌 성당과 가까운 특수한 건물에 거주하게 되었다. 이와 같은 생활방식은 8세기부터 통속적인 일이 되었다고 원고들에 언급되어 있다. 11세기에 어떤 성당들은 필수로 성 아우구스티노가 처음으로 제시한 사유재산을 포기해야 한다는 규칙을 채택하여 성직자들이 함께 살라고 요구하였다. 이러한 변화를 수용한 이들은 아우구스티노회원 또는 수도의전사제라고 부르며, 반면에 수용하지 않은 이들은 재속의전사제라고 부른다.가톨릭교회에서 대성당 의전사제들의 역할 가운데 하나는 대리 성당참사회원을 선출하여 사도좌 공석 동안 봉사하도록 하는 것이다.
  • 律修司祭(英語: Canon) とはカトリック教会における聖職者の位階で、特に大聖堂に附属し、その運営のある側面で責任を負う司祭職を指す。
  • Een seculiere kanunnik, te onderscheiden van een reguliere kanunnik, is een priester binnen de Rooms-katholieke Kerk die deel uitmaakt van het kapittel van een kathedraal of hoofdkerk van een bisdom, en die titulair kanunnik wordt genoemd. Er bestaan ook ere-kanunniken. Seculiere kanunniken bestaan eveneens in de lutherse en anglicaanse kerken.
  • Cónego (português europeu) ou cônego (português brasileiro) (do latim canonĭcus pelo grego antigo κανονικός, de κανών, "regra") é o presbítero que vive sob uma regra que o obriga a realizar as funções litúrgicas mais solenes na igreja catedral ou colegiada. O conjunto dos cônegos forma o Cabido (do latim Capitulus) ou seja o colégio reunido sob uma mesma cabeça, um chefe ou superior.
  • El canónigo es el eclesiástico provisto de una canonjía. Algunas iglesias no son regidas por un sacerdote individual, sino por un colegio o cabildo: son las catedrales y las colegiatas. Entre las funciones de los cabildos está la recitación del oficio público de la Iglesia. Actualmente, el nombramiento de canónigos corresponde al Vaticano, que suele delegar esa función en cabildos y obispos. En España la provisión de canonjías está regulada por el Concordato vigente.
  • A canon (from the Latin canonicus, itself derived from the Greek κανονικός, kanonikós, "relating to a rule", "regular") is a member of certain bodies subject to an ecclesiastical rule.Originally, a canon was a cleric living with others in a clergy house or, later, in one of the houses within the precinct of or close to a cathedral and conducting his life according to the orders or rules of the church. This way of life grew common (and is first documented) in the eighth century.
  • Kanonik (łac. canonicus) – wczesnośredniowieczna nazwa duchownych, żyjących według reguł kanonicznych przy kościołach biskupich (katedrach); obecnie kapłan uhonorowany tą godnością za szczególne zasługi dla Kościoła lokalnego, zobowiązany do sprawowania określonych obrzędów liturgicznych wraz z innymi kanonikami lub miejscowym biskupem. Dawniej od kanoników nie wymagano posiadania święceń, lecz jedynie tonsury (tzw. kanonicy "świeccy").Kanonicy tworzą kapituły katedralne oraz kolegiackie.
  • Un canonge és un dignitari dins l'església catòlica, membre d'un capítol d'una catedral o d'una col·legiata. Cal diferenciar entre els canonges seculars i els canonges regulars, com ara els canonges agustinians, els premonstratencs o els del Sant Sepulcre. La funció dels canonges d'un capítol està regulada pels cànons 503 a 510 del codex del dret canònic. Les antigues dignitats que corresponien als canonges catalans ja al segle X eren l'ardiaca, l'arxiprest, el sagristà i el cabiscol.
  • Kanoniker (weibliche Formen: Kanonikerinnen, Kanonissen), auch Stiftsherren (Stiftsdamen) oder Chorherren (Chorfrauen) genannt, sind Kleriker aller Weihestufen, die als Mitglieder eines Domkapitels oder eines Stiftskapitels an einer Kathedrale, Basilika oder Ordenskirche (Regularkanoniker) an der gemeinsamen Liturgie mitwirken.
  • A kanonok a római katolikus egyházban tisztségviselő pap, a káptalan tagja. Neve onnan ered, hogy közös életre és különleges rendszabályok által előírt életmódra (vita canonica) volt kötelezve.Chrodegang Metz-i püspök 754-ben a püspöki székhelyek és bazilikák papjai számára a szerzetesi szabályokhoz hasonló magatartási előírást vezetett be. Ez a regula közösségi életmódot írt elő.
  • Nella Chiesa cattolica e nelle Chiese della Comunione Anglicana un canonico è un presbitero, membro del capitolo di una chiesa cattedrale o di una collegiata. La parola viene dal greco kanonikós, da kànon, "regola". Varie congregazioni religiose portano il nome di canonici regolari, come i Canonici Regolari del Santissimo Salvatore Lateranense.
  • Kanovník, někdy též kapitulár (lat. canonicus), je duchovní (kněz), příslušející ke katedrální kapitule nebo ke kapitulnímu chrámu nebo také označení pro kněze vykonávajícího slavnostní liturgické funkce v určitém kostele. Kanovnická funkce úzce souvisí s kanonikátem. Naproti tomu pojmem řeholní kanovník se označují členové kněžských řádů s řeholí sv. Augustina.Označení kanovník se začalo používat v době od 4. do 8. stol.
rdfs:label
  • Chanoine
  • Canon (priest)
  • Canonge
  • Canonico
  • Canónigo
  • Cônego
  • Kanon (pendeta)
  • Kanonik
  • Kanoniker
  • Kanonok
  • Kanovník
  • Seculiere kanunnik
  • Каноник
  • 律修司祭
  • 의전사제
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:activity of
is dbpedia-owl:category of
is dbpedia-owl:foundedBy of
is dbpedia-owl:occupation of
is dbpedia-owl:otherFunction of
is dbpedia-owl:otherOccupation of
is dbpedia-owl:profession of
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:activitéPrincipale of
is prop-fr:activités of
is prop-fr:activitésAutres of
is prop-fr:fonc.Ecclésia of
is prop-fr:foncReligieuses of
is prop-fr:fonctionPrécédente of
is prop-fr:profession of
is foaf:primaryTopic of