Une chambre claire (ou parfois « camera lucida ») est un dispositif optique utilisé comme aide au dessin par les artistes et breveté en 1806 par William Hyde Wollaston.La chambre claire effectue une superposition optique du sujet à dessiner et de la surface où doit être reporté le dessin. L'artiste utilise cette superposition pour placer des points clés du sujet à reproduire, ou même ses grandes lignes. La perspective est reproduite de façon parfaite, sans construction.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Une chambre claire (ou parfois « camera lucida ») est un dispositif optique utilisé comme aide au dessin par les artistes et breveté en 1806 par William Hyde Wollaston.La chambre claire effectue une superposition optique du sujet à dessiner et de la surface où doit être reporté le dessin. L'artiste utilise cette superposition pour placer des points clés du sujet à reproduire, ou même ses grandes lignes. La perspective est reproduite de façon parfaite, sans construction. Le prisme incluant une surface à 45°, l’image est inversée comme avec un miroir.Dans le cas de l'utilisation de papier blanc pour le dessin, le travail est rendu difficile parce que sa luminosité gêne le dessinateur. Il est préférable dans ce cas de travailler avec du papier noir, ou de couleur foncée, et un crayon blanc.La chambre claire de Wollaston, comme le montre le diagramme de gauche, utilise un prisme. avec deux surfaces inclinées qui provoquent une double réflexion, qui redresse l’image et évite de la voir en miroir. En revanche, il est impossible de voir au travers du prisme, il faut donc que l’œil se tienne dans l’axe de la face arrière verticale du prisme, de manière à voir à la fois le papier et l’image dans le prisme. On dispose l'appareil de façon que l'œil E regarde dans le prisme ABCD, percevant à la fois le sujet à dessiner reflété dans le prisme, et le support du dessin. Il suffit donc de suivre avec le crayon les contours du sujet, ou de marquer les points importants. Cependant, les distances différentes entre l’œil et le sujet d’une part, l’œil et le papier d’autre part, obligent l’œil à accommoder en permanence, ce qui est assez fatigant. Pour y remédier, les lentilles L et L' égalisent les distances optiques du sujet S et de la surface P de dessin.Elle fut très utilisée par Théodore Monod pour optimiser ses relevés de terrains.En 2001, le peintre David Hockney engendra une violente controverse avec son ouvrage Savoirs Secrets ; Techniques perdues des Anciens Maitres dans lequel il démontre qu'une importante partie des grands peintres du passé, comme Ingres, Van Eyck et Le Caravage, ne faisaient pas leur dessin directement d’après nature mais en utilisant des dispositifs optiques comme les chambres claires, chambres noires ou des projections d'images par miroirs concaves. Les travaux d'Hockney ont été critiqués par Ross Woodrow, de l'Université de Newcastle en Australie.Cependant, il ne faut pas perdre de vue que, comme le dit Hockney, c'est toujours la main de l'artiste qui dessine. L’usage par les artistes d’outils de toutes sortes, y compris de dispositifs optiques, est attesté depuis longtemps, et il est vain de supposer que l’utilisation d’un tel outil, utile pour mettre en place les grandes lignes d’un dessin, dispense l’artiste de toute habileté technique, du sens de la composition, des valeurs, des volumes, de la faculté d’interprétation et de la sensibilité.Dans les années 1950 à 1980, graphistes et illustrateurs ont utilisé une « chambre claire », ou « banc de reproduction », qui relevait plutôt du principe de la camera obscura. Un bâti portait une lentille réglable en hauteur, à la base un plateau recevait l’image ou éventuellement l’objet à dessiner, avec un dispositif d’éclairage concentré. L’image se formait sur une vitre protégée par un rideau occultant la lumière extérieure. On posait une feuille de calque ou de papier layout (papier blanc mais translucide) et on pouvait suivre les contours de l’image pour la reproduire. Les derniers appareils de ce type étaient munis de réglages précis d’agrandissement et même de durée d’exposition afin de faire des reproductions photographiques (« bromures ») selon divers procédés.
  • La càmera lúcida o càmera clara és un instrument òptic que utilitzen els artistes com una ajuda per a dibuixar. El químic i físic anglès William Hyde Wollaston la va patentar el 1806.La càmera lúcida efectua una superposisió òptica del subjecte a dibuixar i la superfície on ha de realitzar-se el dibuix. L'artista utilitza aquesta superposició per marcar els punts clau del subjecte a reproduir, o fins i tot les seues grans línies. La perspectiva pot reproduir-se de manera perfecta, sense construcció.En el cas d'utilització de paper blanc per a dibuix, el treball és més difícil atès que la lluminositat del paper molesta el dibuixant. És preferible l'ús de paper negre o de color fosc, i un llapis blanc.La càmera lúcida de Wollaston, com mostra el diagrama de l'esquerra, utilitza un prisma. Es disposa l'aparell de manera que la meitat de la pupil·la de l'ull E mire en el prisma ABCD, precebent el subjecte a dibuixar, mesclant la visió directa de la superfície de dibuix. Les lents L i L'igualen les distàncies òptiques del subjecte S i de la superfície P del dibuix.L'any 2001, el pintor David Hockney va desencadenar una violenta controvèrsia amb la seua obra Sabers perduts; tècniques perdudes dels antics mestres en què demostrava que una part important dels grans pintors del passat, com ara Ingres, Van Eyck i Caravaggio, no feien els seus dibuixos a mà alçada sinó utilitzant dispositus òptics com la càmera lúcida, la càmera obscura o projeccions d'imatges en espills còncaus. Els treballs d'Hockney han estat criticats per Ross Woodrow, de la Universitat de Newcastle a Austràlia. Malgrat tot, cal no perdre de vista que, com reconeix Hockney, sempre és la mà de l'artista la que dibuixa.
  • Een camera lucida was een instrument bestaande uit een verstelbare stang, die met een klem aan de tekentafel werd vastgemaakt. Aan de bovenzijde was een in metaal gevat prisma bevestigd. Door dit prisma juist af te stellen, werd in de gewenste afmetingen het tafereel of het object op tekenpapier geprojecteerd. Het verkregen beeld was lichtarm en waarschijnlijk vond de camera lucida hierdoor weinig ingang. Het apparaat was vooral in de negentiende eeuw in omloop.
  • Fransız edebiyat eleştirmeni Roland Barthes'ın kitabı için, Camera Lucida'ya bakınız.Camera lucida (okunuşu: kamera luçida), ressamlar tarafından çizime yardımcı olması için kullanılan bir görme cihazıdır. 1806'da William Hyde Wollaston tarafından patenti alınmıştır. Aslında, 200 yıl kadar önce 1611'de Johannes Kepler tarafından Dioptrice'te tarif edilen aletin yeniden icadı olduğu açıktır. 19. yüzyılda, Kepler'in tanımı tamamen unutulmuş, bu nedenle kimse Wollaston'un iddiasına karşı çıkmamıştır. Camera lucida terimi Wollaston'a aittir. (cf. Edmund Hoppe, Geschichte der Optik, Leipzig 1926)Bakılan nesneyi ve sanatçının çalıştığı zemini görsel bindirme yaparak gösterir. Fotoğraf çekimindeki üstüste çekimde olduğu gibi, sanatçı sahne ve çizim alanını aynı anda görebilir, bu da sahnenin anahtar noktalarının çizim zeminine aktarılmasına ve perspektifin tam görüntüsünün elde edilmesine yardımcı olur. Hatta sahnedeki nesnelerin ana hatlarını seçmek bile mümkün olur.Şayet beyaz kâğıt kullanılıyorsa, sahnenin olduğu kağıda görüntü bindirmesi sahneyi temizleme eğilimindedir, bu nedenle görüşü zorlar. Camera lucida ile çalışırken siyah kâğıt kullanmak ve beyaz kalem ile çizmek faydalıdır.Camera lucida hâlâ bulunabilmektedir, fakat çok bilinmez ve geniş çapta kullanılmaz. Daha birkaç on yıl önce, mikroskopistler tarafından kullanılan standart bir araçtı. Yakın geçmişe kadar, fotomikrografiler çoğaltmak için çok pahalıydı. Bundan başka, çoğu durumda mikroskopistlerin belgelemek istedikleri yapıların açık illüstrasyonlarını çizmek mikrografi yöntemi ile yapmaktan daha kolaydı. Böylece, kitaplardaki ve araştırma kâğıtlarındaki çoğu rutin histolojik ve mikroanatomik illüstrasyon fotomikrografi yerine kamera lusida çizimleriyidi.Camera lucida ismi (Latince "aydınlatılmış oda") açıkça eskiden çizime yardımcı alet olan kamera obscurayı (Latince "karanlık oda") anımsatmak için seçilmişti. İki araç arasında görsel benzerlik bulunmamaktadır. Camera lucida özel aydınlatma istemeyen hafif ve taşınabilir bir alettir. Camera lucidadan herhangi bir görüntü yansıtılmaz.En basit biçimiyle camera lucidada, sanatçı 45 derece eğilmiş yarı-gümüşlenmiş bir ayna üzerinden çizim yüzeyine bakar. Bu çizim yüzeyinin doğrudan görüşünü ve sahnenin yansımasını yatay olarak sanatçının önüne bindirir. Alet genellikle, zayıf negatif lens içerir, sahnenin sanal görüntüsünü çizim yüzeyi ile yaklaşık aynı uzaklıkta oluşturur, bu sayede her ikisi de iyi odaklama ile aynı anda görünebilir.İlk Wollaston camera lucida, sağdaki şekilde gösterildiği gibi, ayakta duran bir prizma kullanmaktadır. Doğrudan ve yansıyan sahneler aygıt düzenlerek üst üste bindirilir, böylece E'nin gözünün gözbebeğinin yarısı doğrudan prizmadan görür, P çizimin tamamını görebilir. Diğer yarısı nesnenin ayakta duran görüntüsünü ABCD prizmasının her iki tarafında görür. L ve/veya L' lensleri görüntü yüzeyinin ve nesnenin görsel uzaklıklarını eşitler.Fotoğraf konusunda öncü olan William Fox Talbot, 1833'de İtalya'da balayındayken taslaklarını çizmek için camera lucida kullanmıştır. Daha sonra bu "doğal görüntülerin kalıcı baskılarını" arama isteğinde başarısız olmasını, çalışmalarında hayal kırıklığına uğrattığını yazmıştır.2001'de, ressam David Hockney kitabı Secret Knowledge: Rediscovering the Lost Techniques of the Old Masters ile tartışma yaratmıştır. Kitapta Ingres, Van Eyck, ve Caravaggio gibi geçmişin büyük ressamlarının araç kullanmaksızın elle çizmediklerini ve görsel aletlerden yararlandıklarını özellikle gerçek görüntüleri yansıtan çukur aynadan yararlandıklarını iddia etmiştir. Kanıtını tamamen çizimlerin karakteristiklerine dayandırmaktadır. Çalışması teknik ressamlıkta görsel aletlerden yardım alma konusunda yeni ilgilerin doğmasına yardımcı olmuştur.
  • Camera lucida – XIX-wieczne narzędzie rysownicze i malarskie. Za jej pomocą obiekt rysowany był widziany na pulpicie lub podobraziu, dzięki czemu możliwe było w łatwy sposób uzyskanie fotograficznej dokładności obrazu. Camera lucida wynaleziona została w 1807 przez W.H. Wollastona.
  • Camera lucida je optické zařízení používané jako pomůcka ve výtvarném umění. Poprvé toto zařízení sestrojil W. H. Wollaston v roce 1807. Název „camera lucida“ (z latiny „světlá komora“) dal tomuto zařízení Wollaston a měl zdůraznit rozdíl mezi zařízením zvaným camera obscura (z latiny „temná komora“), což je starší optické zařízení používané také jako pomůcka ve výtvarném umění.Základem tohoto zařízení je čtyřboký polopropustný hranol, v němž se horizontální světelný paprsek láme do vertikálního směru a přichází do oka kreslíře. Hranol bývá namontován na držadle připevněném k horizontální desce, na níž leží materiál, na který je kresleno. Kreslíř se dívá přes hranu hranolu a vidí současně kreslenou scénu i nakreslenou část scény. To mu umožňuje zakreslit přesně klíčové body scény.
  • カメラ・ルシダ(英語:camera lucida、カメラ・ルシーダ、カメラ・ルキダとも)は、かつて画家が素描やスケッチを描く際の補助に使った光学装置。1806年、ウィリアム・ハイド・ウォラストンが発明し特許を取得した。もっとも、実際にはカメラ・ルシダはヨハネス・ケプラーが著書『屈折光学』(Dioptrice, 1611年)で詳述した装置の再発明にほかならないといえるが、19世紀までにケプラーの記述は忘れられ、誰もウォラストンの発明に異議を唱えなかった。「カメラ・ルシダ」(ラテン語で「照らされた部屋」)という名前はウォラストンがつけたものである。(Edmund Hoppe, "Geschichte der Optik", Leipzig 1926 を参照)カメラ・ルシダを覗くと、覗いた先にある物体の姿と、覗く人物の手もとにある紙など描画する対象の表面の画像とが重ねあわされる。画家は目の前に、描きたい物体や光景と描くための紙とを同時に二重写しのように見ることができる。これによって画家は、目の前の光景から手もとの紙へ、遠近法の要となる部分の点や物体の輪郭線を転写できるので、遠近感の正しい透視画や本物そっくりの絵を描くことができる。
  • [[Archivo:cameralucidadiagram.png|tthumb| |'Esquema de funcionamiento de la cámara lúcida de Wollaston]Una cámara lúcida es un dispositivo óptico usado por artistas como ayuda para dibujar. Fue patentado en 1806 por William Hyde Wollaston. Parece ser que la cámara lúcida no es más que una reinvención de un dispositivo descrito claramente 200 años antes por Johannes Kepler en su obra Dioptrice (1611). Hacia el siglo XIX la descripción de Kepler cayó en el olvido, así que nadie demandó a Wollaston. El término cámara lúcida es de Wollaston.La cámara lúcida realiza una superposición óptica del tema que se está viendo y de la superficie en la que el artista está dibujando. El artista ve las dos escenas superpuestas, como en una fotografía que se haya expuesto dos veces. Esto permite al artista transferir puntos de referencia de la escena a la superficie de dibujo, ayudándole así en la recreación exacta de la perspectiva.Si se utiliza papel blanco, la superposición del papel con la escena tiende a eliminar ésta, haciéndola difícil de ver. Al trabajar con una cámara lúcida es recomendable utilizar papel negro y dibujar con un lápiz blanco.La cámara lúcida está disponible todavía a través de proveedores de material artístico, pero no es muy conocida, ni tampoco muy usada. Hace unas décadas se convirtió una herramienta estándar del microscopista. Hasta hace poco, las fotomicrografías eran difíciles de obtener. Es más, en muchos casos, la claridad en la estructura representada que el microscopista quería para el documento se lograba mejor mediante el dibujo que mediante la fotografía. Por esta razón, muchas de las ilustraciones histológicas y microanatómicas en los libros de texto y en los artículos de investigación eran dibujos realizados con la cámara lúcida, y no fotografías.El nombre "cámara lúcida" (nombre procedente del latín, con el sentido de habitación iluminada) intentaba obviamente recordar el sistema de ayuda para el dibujo que se utilizaba antes, la cámara oscura. No hay similitudes ópticas entre los sistemas: La cámara lúcida es un aparato ligero y transportable que no requiere de condiciones de iluminación especiales. No proyecta ninguna imagen.En la forma más simple de la cámara lúcida, el artista mira hacia la superficie de dibujo a través de un espejo semi transparente inclinado 45 grados. Esto superpone la visión directa del dibujo de la superficie y el reflejo de una escena horizontal en frente del artista. El instrumento a menudo incluye una lente negativa débil, creando una imagen virtual de una escena de más o menos la misma distancia de la superficie de dibujo, de forma que ambas se pueden ver bien enfocadas simultáneamente.La cámara lúcida original de Wollaston que se muestra en el diagrama utiliza un prisma. Las escenas directas y reflejadas se superponen colocando el aparato de tal forma que sólo la mitad de la pupila del ojo E vea a través del prisma, mirando a la superficie P directamente. La otra mitad ve una imagen erguida del sujeto reflejado desde dos lados del prisma ABCD.
  • A camera lucida egy optikai eszköz, amely rajzoláshoz nyújt segítséget művészeknek. William Hyde Wollaston szabadalmaztatta 1806-ban. Számos jel utal arra, hogy a camera lucida valójában csupán újra-feltalálása annak az eszköznek, amelyről 200 évvel korábban Johannes Kepler írt a Dioptrice című munkájában 1611-ben. A 19. századra azonban Kepler leírása teljes feledésbe merült, így senki nem vitatta Wollaston szabadalmi kérelmét. A „camera lucida” elnevezés Wollastontól származik.A camera lucida hagyományos optikai eszközökkel egymásra helyezi a megörökíteni kívánt jelenet és a készülőben lévő rajz képét. A művész így egyszerre látja a jelenetet és a rajzát, nagyjából úgy, mintha ugyanarra a filmkockára mindkettőről felvételt készített volna. Így a művész a tárgy sarokpontjait precízen rögzítheti, ami lehetővé teszi a perspektíva pontos ábrázolását. Sőt, az eszköz segítségével a tárgyak, objektumok körvonalai is pontosan végigkövethetők.Ha a használt papír fehér, a lap és a jelenet képének egymásra helyezésekor a papír fehérsége dominál, így a jelenet részletei csak nehezen vehetők ki. Ezért camera lucida használatakor célszerű fekete papírt használni, és fehér ceruzával rajzolni.A camera lucida ma is beszerezhető grafikai segédeszközök forgalmazóin keresztül, de nem kifejezetten közismert vagy elterjedt. Ugyanakkor még pár évtizeddel ezelőtt is közkedvelt eszköz volt a mikroszkópot használók körében. A fotomikrográfok előállítása ugyanis egészen a közelmúltig meglehetősen drága volt, ráadásul azt a fajta egyszerűsített, könnyen átlátható illusztrációt, amit a mikroszkópok kezelői általában készíteni szeretnének, sokszor könnyebb rajzolással, mint fényképezéssel előállítani. Ennek következtében a legtöbb mai napig megjelent hisztológiai és mikroanatómiai könyv és cikk illusztrációi camera lucidával készült rajzok fotomikrográfok helyett.A „camera lucida” elnevezés („világos kamra” latinul) nyilvánvalóan a sokkal régebbi rajzolóeszköz, a camera obscura („sötét kamra” latinul) nevét mintázza. Szerkezetbeli hasonlóság nincs a két eszköz között. A camara lucida könnyű, hordozható eszköz, nem igényel különleges megvilágítást, nem vetít képet.A camera lucida legegyszerűbb változatában a művész a rajzfelületet egy 45 fokos szögben megdöntött féligáteresztő tükrön keresztül nézi. Így a rajzfelület direkt képe keveredik a művész előtt elterülő jelenet tükrözött képével. A berendezés gyakran egy gyenge lencsét is tartalmaz, amely a jelenet virtuális képét hozza létre körülbelül ugyanakkora távolságra, mint amilyen messze a rajzlap van. Ezzel a trükkel a két kép egyszerre kerül fókuszba.Az eredeti Willaston-féle camera lucida, amint a jobb oldali ábrán látható, féligátersztő tükör helyett prizmát használt. A közvetlen és a tükrözött kép egymásra helyezését úgy lehet elérni, hogy az E-vel jelölt szem retinájának csak a fele nézi a képet az ABCD prizmán keresztül, a másik fele közvetlenül a P rajzfelületet látja. Az L és L' lencsék szolgálnak a távolságbeli különbségek kiegyenlítésére.A fényképészeti úttörő, William Fox Talbot, az 1833-as olaszországi nászútján camera lucidát használt rajzai elkészítéséhez. Később feljegyezte, hogy az eszköz, illetve az elkészült képek csalódást okoztak számára, és ez sarkallta később arra, hogy kutassa, hogyan lehet a képeket más módon rögzíteni.David Hockney a 2001-ben megjelent könyvével (angolul: Secret Knowledge: Rediscovering the Lost Techniques of the Old Masters) nagy vitákat kavart. Ebben ugyanis azt állította, hogy a múlt nagy művészei, mint például Ingres, Van Eyck vagy Caravaggio nem szabad kézzel rajzoltak, hanem különböző optikai segédeszközöket használtak, többek közott egy konkáv tükröt használó szerkezetet, amellyel létrehozták a jelenet valódi képét. Bizonyítékait kizárólag a festmények különböző jellemzőiből meríti. Munkája nyomán ismét megnőhet az érdeklődés a camera lucida és a hasonló optikai eszközök iránt.
  • A camera lucida is an optical device used as a drawing aid by artists. The camera lucida performs an optical superimposition of the subject being viewed upon the surface upon which the artist is drawing. The artist sees both scene and drawing surface simultaneously, as in a photographic double exposure. This allows the artist to duplicate key points of the scene on the drawing surface, thus aiding in the accurate rendering of perspective.
  • Der britische Chemiker und Physiker William Hyde Wollaston meldete 1806 unter dem Namen Camera Lucida ein Patent für ein Zeicheninstrument an, dessen Prinzip schon länger bekannt war. U.a. scheint schon Johannes Kepler eine solches Gerät gekannt zu haben. Die Camera lucida erfüllte einen ähnlichen Zweck wie die Camera obscura und wurde zum Abzeichnen von Landschaften oder Porträts verwendet.In der biologischen Forschung wurden Camera-lucida-Projektionen mikroskopischer Präparate als Zeichenvorlage benutzt.
  • Ка́мера-лючи́да (от лат. camera lūcida «светлая комната») — оптический прибор, снабжённый призмой и служащий вспомогательным средством при переносе существующих мотивов на бумагу.Таким образом художник мог достичь с камерой-лючидой правильного построения перспективы и большого сходства с существующим мотивом.
  • Uma câmara lúcida (português europeu) ou câmera lúcida (português brasileiro) é um dispositivo óptico usado para auxiliar artistas durante o desenho. A câmara lúcida executa uma sobreposição óptica do objeto a ser visto sobre uma superfície sobre a qual o artista está desenhando. O artista vê tanto a cena quanto a superfície do desenho simultaneamente, como em uma exposição fotográfica dupla. Isso permite que o artista duplique os pontos-chave da cena na superfície do desenho, auxiliando assim na composição precisa da perspectiva. Às vezes, o artista pode até traçar os contornos dos objetos.
  • La camera lucida è un dispositivo ottico utilizzato dagli artisti come ausilio per il disegno.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 52646 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 4248 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 19 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 108973116 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • Une chambre claire (ou parfois « camera lucida ») est un dispositif optique utilisé comme aide au dessin par les artistes et breveté en 1806 par William Hyde Wollaston.La chambre claire effectue une superposition optique du sujet à dessiner et de la surface où doit être reporté le dessin. L'artiste utilise cette superposition pour placer des points clés du sujet à reproduire, ou même ses grandes lignes. La perspective est reproduite de façon parfaite, sans construction.
  • Een camera lucida was een instrument bestaande uit een verstelbare stang, die met een klem aan de tekentafel werd vastgemaakt. Aan de bovenzijde was een in metaal gevat prisma bevestigd. Door dit prisma juist af te stellen, werd in de gewenste afmetingen het tafereel of het object op tekenpapier geprojecteerd. Het verkregen beeld was lichtarm en waarschijnlijk vond de camera lucida hierdoor weinig ingang. Het apparaat was vooral in de negentiende eeuw in omloop.
  • Camera lucida – XIX-wieczne narzędzie rysownicze i malarskie. Za jej pomocą obiekt rysowany był widziany na pulpicie lub podobraziu, dzięki czemu możliwe było w łatwy sposób uzyskanie fotograficznej dokładności obrazu. Camera lucida wynaleziona została w 1807 przez W.H. Wollastona.
  • カメラ・ルシダ(英語:camera lucida、カメラ・ルシーダ、カメラ・ルキダとも)は、かつて画家が素描やスケッチを描く際の補助に使った光学装置。1806年、ウィリアム・ハイド・ウォラストンが発明し特許を取得した。もっとも、実際にはカメラ・ルシダはヨハネス・ケプラーが著書『屈折光学』(Dioptrice, 1611年)で詳述した装置の再発明にほかならないといえるが、19世紀までにケプラーの記述は忘れられ、誰もウォラストンの発明に異議を唱えなかった。「カメラ・ルシダ」(ラテン語で「照らされた部屋」)という名前はウォラストンがつけたものである。(Edmund Hoppe, "Geschichte der Optik", Leipzig 1926 を参照)カメラ・ルシダを覗くと、覗いた先にある物体の姿と、覗く人物の手もとにある紙など描画する対象の表面の画像とが重ねあわされる。画家は目の前に、描きたい物体や光景と描くための紙とを同時に二重写しのように見ることができる。これによって画家は、目の前の光景から手もとの紙へ、遠近法の要となる部分の点や物体の輪郭線を転写できるので、遠近感の正しい透視画や本物そっくりの絵を描くことができる。
  • A camera lucida is an optical device used as a drawing aid by artists. The camera lucida performs an optical superimposition of the subject being viewed upon the surface upon which the artist is drawing. The artist sees both scene and drawing surface simultaneously, as in a photographic double exposure. This allows the artist to duplicate key points of the scene on the drawing surface, thus aiding in the accurate rendering of perspective.
  • Ка́мера-лючи́да (от лат. camera lūcida «светлая комната») — оптический прибор, снабжённый призмой и служащий вспомогательным средством при переносе существующих мотивов на бумагу.Таким образом художник мог достичь с камерой-лючидой правильного построения перспективы и большого сходства с существующим мотивом.
  • La camera lucida è un dispositivo ottico utilizzato dagli artisti come ausilio per il disegno.
  • [[Archivo:cameralucidadiagram.png|tthumb| |'Esquema de funcionamiento de la cámara lúcida de Wollaston]Una cámara lúcida es un dispositivo óptico usado por artistas como ayuda para dibujar. Fue patentado en 1806 por William Hyde Wollaston. Parece ser que la cámara lúcida no es más que una reinvención de un dispositivo descrito claramente 200 años antes por Johannes Kepler en su obra Dioptrice (1611).
  • Der britische Chemiker und Physiker William Hyde Wollaston meldete 1806 unter dem Namen Camera Lucida ein Patent für ein Zeicheninstrument an, dessen Prinzip schon länger bekannt war. U.a. scheint schon Johannes Kepler eine solches Gerät gekannt zu haben.
  • A camera lucida egy optikai eszköz, amely rajzoláshoz nyújt segítséget művészeknek. William Hyde Wollaston szabadalmaztatta 1806-ban. Számos jel utal arra, hogy a camera lucida valójában csupán újra-feltalálása annak az eszköznek, amelyről 200 évvel korábban Johannes Kepler írt a Dioptrice című munkájában 1611-ben. A 19. századra azonban Kepler leírása teljes feledésbe merült, így senki nem vitatta Wollaston szabadalmi kérelmét.
  • La càmera lúcida o càmera clara és un instrument òptic que utilitzen els artistes com una ajuda per a dibuixar. El químic i físic anglès William Hyde Wollaston la va patentar el 1806.La càmera lúcida efectua una superposisió òptica del subjecte a dibuixar i la superfície on ha de realitzar-se el dibuix. L'artista utilitza aquesta superposició per marcar els punts clau del subjecte a reproduir, o fins i tot les seues grans línies.
  • Uma câmara lúcida (português europeu) ou câmera lúcida (português brasileiro) é um dispositivo óptico usado para auxiliar artistas durante o desenho. A câmara lúcida executa uma sobreposição óptica do objeto a ser visto sobre uma superfície sobre a qual o artista está desenhando. O artista vê tanto a cena quanto a superfície do desenho simultaneamente, como em uma exposição fotográfica dupla.
  • Camera lucida je optické zařízení používané jako pomůcka ve výtvarném umění. Poprvé toto zařízení sestrojil W. H. Wollaston v roce 1807.
  • Fransız edebiyat eleştirmeni Roland Barthes'ın kitabı için, Camera Lucida'ya bakınız.Camera lucida (okunuşu: kamera luçida), ressamlar tarafından çizime yardımcı olması için kullanılan bir görme cihazıdır. 1806'da William Hyde Wollaston tarafından patenti alınmıştır. Aslında, 200 yıl kadar önce 1611'de Johannes Kepler tarafından Dioptrice'te tarif edilen aletin yeniden icadı olduğu açıktır. 19.
rdfs:label
  • Chambre claire
  • Camera lucida
  • Camera lucida
  • Camera lucida
  • Camera lucida
  • Camera lucida
  • Camera lucida
  • Camera lucida
  • Camera lucida
  • Càmera lúcida
  • Cámara lúcida
  • Câmera lúcida
  • Камера-люцида
  • カメラ・ルシダ
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of