La ceinture de Kuiper (parfois appelée ceinture d'Edgeworth-Kuiper, prononcé en néerlandais : [ˈkœypər] en néerlandais), est une zone du Système solaire s'étendant au-delà de l'orbite de Neptune, entre 30 et 55 unités astronomiques (ua). Cette zone en forme d'anneau est similaire à la ceinture d'astéroïdes, mais plus étendue, 20 fois plus large et de 20 à 200 fois plus massive,.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • La ceinture de Kuiper (parfois appelée ceinture d'Edgeworth-Kuiper, prononcé en néerlandais : [ˈkœypər] en néerlandais), est une zone du Système solaire s'étendant au-delà de l'orbite de Neptune, entre 30 et 55 unités astronomiques (ua). Cette zone en forme d'anneau est similaire à la ceinture d'astéroïdes, mais plus étendue, 20 fois plus large et de 20 à 200 fois plus massive,. Comme la ceinture d'astéroïdes, elle est principalement composée de petits corps, restes de la formation du Système solaire, et d'au moins trois planètes naines, Pluton, Makémaké et Hauméa (Éris est un objet épars, situé au-delà de la ceinture de Kuiper). En revanche, tandis que la ceinture d'astéroïdes est principalement composée de corps rocheux et métalliques, les objets de la ceinture de Kuiper sont majoritairement constitués de composés volatils gelés comme le méthane, l'ammoniac ou l'eau.En dehors de Pluton, repéré dès 1930, et son double Charon, détecté en 1978, le premier objet de Kuiper fut découvert en 1992. Depuis, plus de mille autres objets ont été découverts dans la ceinture de Kuiper et elle contiendrait plus de 70 000 corps de plus de 100 km de diamètre. Elle serait le principal réservoir des comètes périodiques dont la période de révolution est inférieure à 200 ans. Les centaures et les objets épars, tels qu'Éris, en seraient issus. Triton, le plus gros satellite de Neptune pourrait être un objet de la ceinture de Kuiper qui aurait été capturé par la planète. (136199) Éris est le plus grand objet connu de la ceinture de Kuiper.La ceinture de Kuiper ne doit pas être confondue avec le nuage d'Oort, zone encore théorique et supposée être mille fois plus éloignée. Les objets de la ceinture de Kuiper, ainsi que les objets épars et tout membre potentiel des nuages de Hills et d'Oort, sont collectivement nommés objets transneptuniens.
  • A Cintura de Kuiper (português europeu) ou Cinturão de Kuiper (português brasileiro), também chamada Cintura de Edgeworth ou Cintura de Edgeworth-Kuiper, é uma área do sistema solar que se estende desde a órbita de Neptuno (a 30 UA do Sol) até 50 UA do Sol. Os objetos do cinturão de Kuiper são comumente chamados de KBO (Kuiper belt object).Sua existência foi sugerida por Gerard Kuiper (1905-1973) em 1951. Em 1993, Miles Standish reanalisou os dados, e descobriu que a anomalia era menor. No entanto, desde a descoberta de 1992 QB1 - o primeiro objeto nesta região -, já foram catalogados mais de mil outros pequenos objetos transneptunianos. Acredita-se que nesta região existam mais de 100 mil pequenos corpos celestes.Este cinturão possui milhares de pequenos corpos, estes com formação semelhante à dos cometas. A diferença é que estes pequenos corpos nunca volatizaram seus gelos, de maneira que não possuem nem coma nem cauda, isso se dá por eles estarem orbitando longe do calor do Sol.Destes, são conhecidos doze com diâmetro de quase ou mais de 1000 km inclusive um que é definitivamente maior que Plutão (embora haja incertezas de 10-15%): Éris (~3000 Km) Plutão (2320 km) Caronte (1270 km) Makemake (1600 km) Haumea (1600 km) Sedna (1500 km) Orco (1500 – 2600 km) 2007 OR10 (1200 km) Quaoar (1200 km) Ixion (1065 km) Varuna (900 km) 2002 AW197 (890 km)↑ ↑
  • Kuiperův pás, zřídka nazývaný také Edgeworthův-Kuiperův pás, je oblast sluneční soustavy rozprostírající se od oběžné dráhy Neptunu (asi 30 astronomických jednotek) až do vzdálenosti přibližně 55 astronomických jednotek od Slunce. Jde o podobné seskupení těles, jako je hlavní pás planetek, ovšem mnohem větší – asi 20krát širší a 20–200krát hmotnější. Podobně jako hlavní pás sestává zejména z malých těles, která zde zůstala z počátku vývoje sluneční soustavy. Zatímco hlavní pás se skládá převážně z kamenných a kovových těles, objekty Kuiperova pásu, též označované zkratkou KBO (z anglického výrazu Kuiper Belt Objects), jsou tvořeny především zmrzlými prchavými látkami jako methan, amoniak či voda. Jeho součástí jsou mimo jiné také tři trpasličí planety – Pluto, Haumea a Makemake.Od roku 1992, kdy byl Kuiperův pás objeven, vzrostl počet jeho známých těles na více než tisíc, přičemž astronomové odhadují, že počet zdejších těles o průměru větším než 100 km může být vyšší než 70 000. Kuiperův pás byl původně považován za hlavní zásobárnu periodických komet s oběžnými dobami kratšími než 200 let. Studie provedené v polovině 90. let však ukázaly, že Kuiperův pás je stabilní a že komety ve skutečnosti přicházejí ze vzdálenějšího rozptýleného disku, což je velmi dynamická oblast vytvořená během stěhování Neptunu z bližších částí sluneční soustavy na jeho současnou oběžnou dráhu před asi 4,5 miliardami let. Tělesa rozptýleného disku jako například Eris se velmi podobají tělesům Kuiperova pásu, ovšem jejich oběžné dráhy jsou extrémně velké, takže se dostávají do vzdáleností někdy až 100 astronomických jednotek od Slunce. Někdy se oběžné dráhy těchto těles změní, a ta pak mohou zamířit blíže ke Slunci. V takovém případě se nejprve zařadí mezi tzv. kentaury a později krátkoperiodické komety. Rovněž některé měsíce planet, jako například Neptunův Triton či Saturnův Phoebe, pravděpodobně pocházejí z rozptýleného disku. Největším známým tělesem Kuiperova pásu je Pluto. Původně bylo považováno za planetu, ovšem roku 2006 bylo na astronomickém kongresu v Praze přeřazeno mezi nově ustanovený typ těles – trpasličí planety. Svým složením se podobá mnoha dalším tělesům Kuiperova pásu a jeho oběžná doba je identická s tělesy označovanými jako plutina. Podle této bývalé planety se také pro čtyři trpasličí planety nacházející se za oběžnou drahou Neptunu vžilo označení plutoidy.Kuiperův pás by neměl být zaměňován s hypotetickým Oortovým mračnem, které by se mělo nacházet ještě tisíckrát dále. Tělesa Kuiperova pásu, rozptýleného disku, Hillsova oblaku a Oortova mračna se souhrnně nazývají transneptunická tělesa (TNO – z anglického trans-Neptunian object).
  • Kuiper kuşağı, Neptün gezegeninin yörüngesi ile Plüton gezegeninden daha uzakta kalan gezegenimsilerin var olduğu bilinen alandır. Edgeworth-Kuiper Kuşağı adıyla da anılmaktadır. Hawaii'deki gökbilimciler 1992 yılında bu bölgede sayıları 1.000'i bulan buzlu cisimlerin ilkini keşfetmişlerdir. Bu cisimlerin bir bölümü çok yığışık olup, çapları da yüzlerce kilometreyi bulabilmektedir. Kuiper kuşağı ile oort bulutunun da üstüste bindiği bugünkü varsayımlar arasında yer almaktadır. Kuiper kuşağında bulunan gök cisimlerinin birer gezegen olup olmadığı yönünde de büyük tartışmalar bulunmaktadır. Kuiper kuşağında şimdiye kadar 400 gezegensi göktaşı bulunmuştur. Bu kuşakta, çapı 100 km'den büyük en az 70.000 gökcismi olduğu varsayılmaktadır. Bu bölgeye kuiper uçurumu adı da verilmektedir. Bu ismin verilmesindeki neden ise kaya yoğunluğunun bu bölgede birdenbire azalmasından dolayıdır. NASA'nın Kuiper kuşağı ve Plüton'a doğru yol alacak olan Yeni Ufuklara uzay aracı da 2006 yılının Ocak ayında fırlatılması planlanmıştır. 2015 yılından önce Plüton'a ulaşacak olan uzay aracından gelecek bilgiler doğrultusunda bu bölge hakkında daha detaylı bilgileri ulaşılabileceği tahmin edilmektedir.
  • Sabuk Kuiper (bahasa Inggris: Kuiper belt) adalah sebuah wilayah di Tata Surya yang berada dari sekitar orbit Neptunus (sekitar 30 SA) sampai jarak 50 SA dari Matahari. Objek-objek di dalam sabuk Kuiper ini disebut sebagai objek trans-Neptunus.
  • エッジワース・カイパーベルト(Edgeworth-Kuiper Belt、EKB)、または単にカイパーベルト(Kuiper Belt)、エッジワースベルト(Edgeworth Belt)は、太陽系の海王星軌道(太陽から約30 AU)より外側の黄道面付近にある、天体が密集した、穴の空いた円盤状の領域である。外側の境界はあいまいだが、連続的にオールトの雲につながっていると考えられる。便宜上、狭義では48 - 50 AUまで、広義では数百 AUまでと定義される。48 - 50 AUより外側を散乱円盤という。太陽系外縁天体のうち、エッジワース・カイパーベルトに位置する物をエッジワース・カイパーベルト天体 (Edgeworth-Kuiper belt Object, EKBO) ともいい、短周期彗星と、おそらくはオールトの雲の起源だと考えられている。
  • Pas Kuipera, zwany też pasem Edgewortha-Kuipera – obszar Układu Słonecznego rozciągający się za orbitą Neptuna, od 30 do około 50 j.a. od Słońca.Jest podobny do pasa planetoid, ale o wiele większy: 20 razy szerszy i 20–200 razy bardziej masywny.Podobnie jak pas planetoid, zawiera wiele małych obiektów, będących pozostałościami po procesie formowania się Układu Słonecznego. Krążą w nim co najmniej trzy planety karłowate: Pluton, Haumea i Makemake. O ile pas planetoid składa się głównie z obiektów skalnych i metalowych, większość obiektów Pasa Kuipera jest zbudowanych z zestalonych prostych związków, takich jak metan, amoniak i woda.Do tej pory odkryto w nim ponad tysiąc ciał. Uważa się, że zawiera on ponad 70 000 obiektów o średnicy powyżej 100 km. Pierwotnie zakładano, że stanowi on główne źródło komet krótkookresowych, o orbitach o długości poniżej 200 lat. Współczesne badania pokazały jednak, że orbity jego obiektów są dosyć stabilne, a docierające do wnętrza Układu komety pochodzą ze znajdującego się dalej dysku rozproszonego. Zaliczane do niego obiekty, takie jak Eris, mają wydłużone orbity, często sięgające ponad 100 j.a. Ich peryhelia mogą zahaczać o orbity gazowych olbrzymów – wtedy klasyfikowane są one jako centaury. Astronomowie podejrzewają, że księżyc Neptuna Tryton, pochodzi z tej grupy. Pluton, jako pierwsze odkryte ciało z pasa, był przez długi czas uznawany za planetę. Po odkryciu wielu podobnych do niego obiektów jest teraz klasyfikowany jako planeta karłowata i jeden z wielu plutonków – obiektów w rezonansie orbitalnym 2:3 z Neptunem.Pas Kuipera nie powinien być mylony z hipotetycznym Obłokiem Oorta, który znajduje się tysiące razy dalej. Wszystkie obiekty Układu Słonecznego znajdujące się poza orbitą Neptuna, a więc obiekty Pasa Kuipera, dysku rozproszonego i Obłoku Oorta są wspólnie nazywane obiektami transneptunowymi.
  • Поясът на Кайпер е част от Слънчевата система, намираща се на разстояние 30 АЕ до 50 АЕ от Слънцето с инклинация, близка до еклиптиката.
  • A Kuiper-öv a Neptunusz pályáján kívül található kisbolygóöv. Gerard Kuiper csillagász tiszteletére nevezték el. Az első csillagászok, akik felvetették az öv létezését, Frederick C. Leonard (1930-ban) és Kenneth E. Edgeworth (1943-ban) voltak. A Kupier-öv a a Naptól számított 30-50 csillagászati egység (CSE) között helyezkedik el. Jelenleg kb. 800 objektuma ismert, túlnyomó részüket 1992 után fedezték fel, amikor számítógépes üstökös szimulációk alátámasztották egy ilyen öv létezését.A Kuiper-övben keringő összes égitest számát meg lehet becsülni a távoli csillagok előtt elhaladó, okkultációt (csillagfedést) okozó objektumok számából, de az ezt figyelő Taiwanese-American Occultation Survey (TAOS) 2008 folyamán egyetlen okkultációt sem tudott megfigyelni, azaz itt az eredetileg vártnál kevesebb objektum lehet (évi mintegy 10-4000 fedésre számítottak).Kupier-szirtnek nevezik azt a jelenséget hogy a naptól 48 CSE távolságban az objektumok száma hirtelen lecsökken. Ezt egy eddig még ismeretlen kisbolygó is okozhatja.A Kuiper-öv külső szélénél nyújtott ellipszis pályán keringő objektumokat a szórt korongba szokás sorolni.
  • Der Kuipergürtel (englisch Kuiper belt) ist eine ringförmige, relativ flache Region, die sich in unserem Sonnensystem außerhalb der Neptunbahn in einer Entfernung von ungefähr 30 bis 50 Astronomischen Einheiten (AE) nahe der Ekliptik erstreckt und tausende Objekte, darunter schätzungsweise mehr als 70.000 Objekte mit mehr als 100 km Durchmesser, enthält.
  • The Kuiper belt /ˈkaɪpər/, sometimes called the Edgeworth–Kuiper belt (after the astronomers Kenneth Edgeworth and Gerard Kuiper), is a region of the Solar System beyond the planets, extending from the orbit of Neptune (at 30 AU) to approximately 50 AU from the Sun. It is similar to the asteroid belt, but it is far larger—20 times as wide and 20 to 200 times as massive. Like the asteroid belt, it consists mainly of small bodies, or remnants from the Solar System's formation. Although some asteroids are composed primarily of rock and metal, most Kuiper belt objects are composed largely of frozen volatiles (termed "ices"), such as methane, ammonia and water. The classical belt is home to at least three dwarf planets: Pluto, Haumea, and Makemake. Some of the Solar System's moons, such as Neptune's Triton and Saturn's Phoebe, are also believed to have originated in the region.Since the belt was discovered in 1992, the number of known Kuiper belt objects (KBOs) has increased to over a thousand, and more than 100,000 KBOs over 100 km (62 mi) in diameter are believed to exist. The Kuiper belt was initially thought to be the main repository for periodic comets, those with orbits lasting less than 200 years. However, studies since the mid-1990s have shown that the classical belt is dynamically stable, and that comets' true place of origin is the scattered disc, a dynamically active zone created by the outward motion of Neptune 4.5 billion years ago; scattered disc objects such as Eris have extremely eccentric orbits that take them as far as 100 AU from the Sun.The Kuiper belt should not be confused with the hypothesized Oort cloud, which is a thousand times more distant. The objects within the Kuiper belt, together with the members of the scattered disc and any potential Hills cloud or Oort cloud objects, are collectively referred to as trans-Neptunian objects (TNOs).Pluto is the largest known member of the Kuiper belt, and one of the two largest known TNOs, together with scattered-disc object Eris. Originally considered a planet, Pluto's status as part of the Kuiper belt caused it to be reclassified as a "dwarf planet" in 2006. It is compositionally similar to many other objects of the Kuiper belt, and its orbital period is characteristic of a class of KBOs, known as "plutinos", that share the same 2:3 resonance with Neptune.
  • El cinturón de Kuiper (pronunciado /ˈkœypər/) es un conjunto de cuerpos de cometa que orbitan alrededor del Sol a una distancia de entre 30 y 100 ua. El cinturón de Kuiper recibe su nombre en honor a Gerard Kuiper, que predijo su existencia en los años 1960, 30 años antes de las primeras observaciones de estos cuerpos. Pertenecen al grupo de los llamados objetos transneptunianos (TNO, Transneptunian Objects). Los objetos descubiertos hasta ahora poseen tamaños de entre 100 y 1000 kilómetros de diámetro. Se cree que este cinturón es la fuente de los cometas de corto periodo. El primero de estos objetos fue descubierto en 1992 por un equipo de la Universidad de Hawái.
  • 카이퍼 대(Kuiper Belt) 또는 에지워스카이퍼 대(Edgeworth-Kuiper belt)는 태양계의 해왕성 궤도(태양으로부터 약 30 AU)보다 바깥쪽의 황도면 부근에 있는, 천체가 밀집한, 구멍이 뚫린 원반형의 영역이다. 바깥쪽 경계는 애매하지만, 연속적으로 오르트 구름에 이어져 있다고 생각된다. 편의 상, 좁은 의미로는 48~50 AU까지, 넓은 의미로는 수백 AU까지로 정의된다. 48~50 AU보다 바깥쪽을 산란 분포대라고 한다. 소행성 134340(명왕성) 밖의 궤도에서 새로운 천체가 발견된 것은 1992년으로, 이후 이와 비슷한 천체들이 200여 개나 발견되었다. 그러나 이보다 훨씬 앞선 1951년에 이미 미국의 천문학자인 카이퍼가 태양에서 상당히 멀리 떨어진 거리에 수많은 소천체들이 원반 모양으로 분포한다고 주장하였는데, 이로써 그의 주장이 입증된 것이다.'카이퍼 띠'라는 명칭은 여기서 유래한 것이다. 이들 작은 천체들은 기존의 작은 행성도, 새로 발견된 작은 행성도 아닌 얼음과 운석들의 집합체로, 거대한 띠 모양을 이루면서 태양의 주위를 돈다. 천문학자들은 이러한 작은 천체들이 3만 5000개가 넘을 것으로 추정하고 있는데, 이들 천체들은 50억 년 전 태양계가 생성될 당시 행성으로 성장하지 못하고 남은 천체들로 추정되고 있다. 위치는 태양으로부터 45억∼75억㎞ 떨어진 곳에 분포한다.
  • De Kuipergordel is een gordel van vele miljarden komeetachtige, uit steen en ijs bestaande objecten, transneptunisch object genoemd, voorbij de baan van de achtste planeet van ons zonnestelsel, Neptunus. De gordel bevindt zich op 30 AE tot 50 AE afstand van de zon.
  • La Fascia di Kuiper /ˈkaɪp.ə/ (o Fascia di Edgeworth-Kuiper, dal nome dei due astronomi Kenneth Edgeworth e Gerard Kuiper), è una regione del Sistema Solare che si estende dall'orbita di Nettuno (alla distanza di 30 UA) fino a 50 UA dal Sole. Si tratta di una fascia di asteroidi esterna rispetto all'orbita dei pianeti maggiori.Nella fascia sono stati scoperti più di 800 oggetti (Kuiper belt objects, o KBO). Il più grande è il pianeta nano Eris, scoperto nel 2005; prima di allora si riteneva che il primato spettasse a Plutone, assieme al suo satellite Caronte; intanto a partire dall'anno 2000 sono stati trovati altri oggetti di dimensioni ragguardevoli: 50000 Quaoar, scoperto nel 2002, è grande la metà di Plutone, e quindi è più grande del maggiore degli asteroidi tradizionali, Cerere. Gli altri KBO sono progressivamente più piccoli. L'esatta classificazione di questi oggetti non è chiara, perché sono probabilmente molto differenti dagli asteroidi più interni.La maggior parte dei KBO, come si è visto usando la spettroscopia, sono costituiti da ghiaccio ed hanno la stessa composizione chimica delle comete, e così come nelle comete è evidente la presenza di composti organici. Molti astronomi pensano che siano appunto comete che, non avvicinandosi mai al Sole, non emettono la loro coda. La distinzione tra cometa e asteroide non è molto chiara e le incertezze abbondano, come mostrato dal caso dell'asteroide 2060 Chirone.Simulazioni al computer hanno mostrato che la fascia di Kuiper si è formata sia a causa di Giove (all'inizio della storia del Sistema Solare, la considerevole gravità del pianeta ha fatto sì che molti piccoli oggetti fossero espulsi dalle regioni interne del sistema, ma non completamente), sia spontaneamente. Le stesse simulazioni e altre teorie predicono che nella fascia dovrebbero trovarsi anche oggetti di massa considerevole, paragonabili a Marte o alla Terra.Alcuni KBO hanno orbite eccentriche che intersecano quella di Nettuno. Questi oggetti si trovano in risonanza orbitale, in vari rapporti: 1:2, 2:3 (questo è il caso di Plutone, e di oggetti simili chiamati plutini), 2:5, 3:4, 3:5, 4:5, 4:7.Questa fascia non deve essere confusa con la nube di Oort, che non si trova solo sul piano generale del Sistema Solare, ed è molto più distante.I primi astronomi a suggerire l'esistenza di questa fascia furono Frederick C. Leonard nel 1930 e Kenneth E. Edgeworth nel 1943. Nel 1951, Gerard Kuiper ipotizzò che la fascia fosse presente all'epoca della formazione del sistema solare, ma che ora fosse scomparsa. Congetture più dettagliate furono esposte da Al G. W. Cameron nel 1962, Fred L. Whipple nel 1964, e Julio Fernandez nel 1980. La fascia e gli oggetti in essa contenuti furono chiamati col nome di Kuiper dopo la scoperta di 1992 QB1, il primo oggetto conosciuto.È difficile stimare il diametro degli oggetti della fascia di Kuiper. Per oggetti di cui si conoscono molto bene gli elementi orbitali, in pratica solo Plutone e Caronte, i diametri possono essere misurati con precisione dall'occultazione delle stelle.Per altri KBO di grandi dimensioni, il diametro può essere stimato da misure termiche nell'infrarosso. Se un corpo ha un'elevata albedo è probabilmente freddo, quindi non produce molta radiazione nell'infrarosso; al contrario, un corpo dall'albedo ridotta produce più radiazione infrarossa. Gli oggetti della fascia di Kuiper sono così lontani dal Sole da essere molto freddi e producono una radiazione con una lunghezza d'onda attorno ai 60 micrometri. Questa radiazione è assorbita dall'atmosfera terrestre e non può essere osservata dal suolo: gli astronomi devono quindi osservare la radiazione residua nel lontano infrarosso e il diametro stimato è affetto da una grossa incertezza. Inoltre, la radiazione emessa è molto debole e solo i corpi più grandi possono essere osservati con questo metodo.I più grandi KBO conosciuti sono:
  • Пояс Ко́йпера (иногда также называемый пояс Э́джворта — Койпера) — область Солнечной системы от орбиты Нептуна (30 а. е. от Солнца) до расстояния около 55 а. е. от Солнца. Хотя пояс Койпера похож на пояс астероидов, он примерно в 20 раз шире и в 20—200 раз массивнее последнего. Как и пояс астероидов, он состоит в основном из малых тел, то есть материала, оставшегося после формирования Солнечной системы. В отличие от объектов пояса астероидов, которые в основном состоят из горных пород и металлов, объекты пояса Койпера (ОПК) состоят главным образом из летучих веществ (называемых льдами), таких как метан, аммиак и вода. В этой области ближнего космоса находятся по крайней мере три карликовые планеты: Плутон, Хаумеа и Макемаке. Кроме того, считается, что некоторые спутники планет Солнечной системы, такие как спутник Нептуна — Тритон и спутник Сатурна — Феба, также возникли в этой области.С тех пор, как в 1992 году пояс был открыт, число известных ОПК превысило тысячу, и предполагается, что ещё более 70 000 ОПК с диаметром более 100 км пока не обнаружены. Ранее считалось, что пояс Койпера — главный источник короткопериодических комет с орбитальными периодами менее 200 лет. Однако наблюдения, проводимые с середины 1990-х годов, показали, что пояс Койпера динамически стабилен и что настоящий источник этих комет — рассеянный диск, динамически активная область, созданная направленным вовне движением Нептуна 4,5 миллиарда лет назад; объекты рассеянного диска, такие как Эрида, похожи на ОПК, но уходят по своим орбитам очень далеко от Солнца (до 100 а. е.).Плутон — крупнейший известный объект пояса Койпера. Первоначально он считался планетой, но был переклассифицирован как карликовая планета. По составу Плутон напоминает прочие объекты пояса Койпера, а его период обращения позволяет отнести его к подгруппе ОПК под названием «плутино». В честь Плутона подгруппу из четырёх известных на данный момент карликовых планет, обращающихся за орбитой Нептуна, называют «плутоидами».Пояс Койпера не следует путать с гипотетическим облаком Оорта, которое расположено в тысячи раз дальше. Объекты пояса Койпера, как и объекты рассеянного диска и облака Оорта, относят к транснептуновым объектам (ТНО).
  • El cinturó de Kuiper és una àrea del sistema solar que s'esté des de l'òrbita de Neptú (a 30 UA) fins a 50 UA del Sol. Aquesta àrea conté diversos cossos celestes (fins ara se n'han descobert uns 800) alguns dels quals de més de 1000 km de diàmetre. Els objectes del cinturó de Kuiper (KBO per les sigles en anglès de Kuiper Belt Objects), juntament amb els objectes del disc dispers i els del núvol d'Oort formen el grup dels objectes transneptunians. Al seu torn, els objectes del cinturó de Kuiper es divideixen en diversos grups, principalment en plutins, cubewanos i twotinos.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 25051 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 57446 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 177 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110172766 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:année
  • 2008 (xsd:integer)
prop-fr:auteur
  • Alain Doressoundiram et Emmanuel Lellouch
  • David Jewitt
  • Robert Johnston
  • Solar System Exploration
prop-fr:commons
  • category:Kuiper belt
prop-fr:consultéLe
  • 2007-10-20 (xsd:date)
prop-fr:date
  • 2007-10-01 (xsd:date)
  • 2008-05-24 (xsd:date)
  • Premier membre découvert en 1930
prop-fr:demiGrandAxe
  • 30 (xsd:integer)
prop-fr:langue
  • en
prop-fr:légende
  • Objets connus de la ceinture de Kuiper. Image issue de données du Minor Planet Center. Les objets de la ceinture de Kuiper principale sont en vert et les objets épars en orange . Les quatre planètes externes sont en bleu ; les astéroïdes troyens de Neptune en jaune, ceux de Jupiter en rose. L'échelle est en unités astronomiques.
prop-fr:magnitudeApparente
  • -26.740000 (xsd:double)
prop-fr:nom
  • Ceinture de Kuiper
prop-fr:oldid
  • 29249957 (xsd:integer)
prop-fr:ref
  • Référence:Aux Confins du Système solaire
prop-fr:titre
  • Aux Confins du Système solaire
  • Kuiper Belt
  • Kuiper Belt Profile
  • Plot of the Outer Solar System
  • The Kuiper Belt Electronic Newsletter
  • Trans-Neptunian Objects
prop-fr:type
prop-fr:typeSpectral
prop-fr:url
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:wikiversity
  • Système solaire/Ceinture de Kuiper
prop-fr:éditeur
  • NASA
  • Minor Planet Center
  • Université de Hawaii
prop-fr:étoile
dcterms:subject
rdfs:comment
  • La ceinture de Kuiper (parfois appelée ceinture d'Edgeworth-Kuiper, prononcé en néerlandais : [ˈkœypər] en néerlandais), est une zone du Système solaire s'étendant au-delà de l'orbite de Neptune, entre 30 et 55 unités astronomiques (ua). Cette zone en forme d'anneau est similaire à la ceinture d'astéroïdes, mais plus étendue, 20 fois plus large et de 20 à 200 fois plus massive,.
  • Sabuk Kuiper (bahasa Inggris: Kuiper belt) adalah sebuah wilayah di Tata Surya yang berada dari sekitar orbit Neptunus (sekitar 30 SA) sampai jarak 50 SA dari Matahari. Objek-objek di dalam sabuk Kuiper ini disebut sebagai objek trans-Neptunus.
  • エッジワース・カイパーベルト(Edgeworth-Kuiper Belt、EKB)、または単にカイパーベルト(Kuiper Belt)、エッジワースベルト(Edgeworth Belt)は、太陽系の海王星軌道(太陽から約30 AU)より外側の黄道面付近にある、天体が密集した、穴の空いた円盤状の領域である。外側の境界はあいまいだが、連続的にオールトの雲につながっていると考えられる。便宜上、狭義では48 - 50 AUまで、広義では数百 AUまでと定義される。48 - 50 AUより外側を散乱円盤という。太陽系外縁天体のうち、エッジワース・カイパーベルトに位置する物をエッジワース・カイパーベルト天体 (Edgeworth-Kuiper belt Object, EKBO) ともいい、短周期彗星と、おそらくはオールトの雲の起源だと考えられている。
  • Поясът на Кайпер е част от Слънчевата система, намираща се на разстояние 30 АЕ до 50 АЕ от Слънцето с инклинация, близка до еклиптиката.
  • Der Kuipergürtel (englisch Kuiper belt) ist eine ringförmige, relativ flache Region, die sich in unserem Sonnensystem außerhalb der Neptunbahn in einer Entfernung von ungefähr 30 bis 50 Astronomischen Einheiten (AE) nahe der Ekliptik erstreckt und tausende Objekte, darunter schätzungsweise mehr als 70.000 Objekte mit mehr als 100 km Durchmesser, enthält.
  • De Kuipergordel is een gordel van vele miljarden komeetachtige, uit steen en ijs bestaande objecten, transneptunisch object genoemd, voorbij de baan van de achtste planeet van ons zonnestelsel, Neptunus. De gordel bevindt zich op 30 AE tot 50 AE afstand van de zon.
  • A Cintura de Kuiper (português europeu) ou Cinturão de Kuiper (português brasileiro), também chamada Cintura de Edgeworth ou Cintura de Edgeworth-Kuiper, é uma área do sistema solar que se estende desde a órbita de Neptuno (a 30 UA do Sol) até 50 UA do Sol. Os objetos do cinturão de Kuiper são comumente chamados de KBO (Kuiper belt object).Sua existência foi sugerida por Gerard Kuiper (1905-1973) em 1951. Em 1993, Miles Standish reanalisou os dados, e descobriu que a anomalia era menor.
  • El cinturó de Kuiper és una àrea del sistema solar que s'esté des de l'òrbita de Neptú (a 30 UA) fins a 50 UA del Sol. Aquesta àrea conté diversos cossos celestes (fins ara se n'han descobert uns 800) alguns dels quals de més de 1000 km de diàmetre. Els objectes del cinturó de Kuiper (KBO per les sigles en anglès de Kuiper Belt Objects), juntament amb els objectes del disc dispers i els del núvol d'Oort formen el grup dels objectes transneptunians.
  • Kuiper kuşağı, Neptün gezegeninin yörüngesi ile Plüton gezegeninden daha uzakta kalan gezegenimsilerin var olduğu bilinen alandır. Edgeworth-Kuiper Kuşağı adıyla da anılmaktadır. Hawaii'deki gökbilimciler 1992 yılında bu bölgede sayıları 1.000'i bulan buzlu cisimlerin ilkini keşfetmişlerdir. Bu cisimlerin bir bölümü çok yığışık olup, çapları da yüzlerce kilometreyi bulabilmektedir. Kuiper kuşağı ile oort bulutunun da üstüste bindiği bugünkü varsayımlar arasında yer almaktadır.
  • The Kuiper belt /ˈkaɪpər/, sometimes called the Edgeworth–Kuiper belt (after the astronomers Kenneth Edgeworth and Gerard Kuiper), is a region of the Solar System beyond the planets, extending from the orbit of Neptune (at 30 AU) to approximately 50 AU from the Sun. It is similar to the asteroid belt, but it is far larger—20 times as wide and 20 to 200 times as massive. Like the asteroid belt, it consists mainly of small bodies, or remnants from the Solar System's formation.
  • Kuiperův pás, zřídka nazývaný také Edgeworthův-Kuiperův pás, je oblast sluneční soustavy rozprostírající se od oběžné dráhy Neptunu (asi 30 astronomických jednotek) až do vzdálenosti přibližně 55 astronomických jednotek od Slunce. Jde o podobné seskupení těles, jako je hlavní pás planetek, ovšem mnohem větší – asi 20krát širší a 20–200krát hmotnější. Podobně jako hlavní pás sestává zejména z malých těles, která zde zůstala z počátku vývoje sluneční soustavy.
  • Пояс Ко́йпера (иногда также называемый пояс Э́джворта — Койпера) — область Солнечной системы от орбиты Нептуна (30 а. е. от Солнца) до расстояния около 55 а. е. от Солнца. Хотя пояс Койпера похож на пояс астероидов, он примерно в 20 раз шире и в 20—200 раз массивнее последнего. Как и пояс астероидов, он состоит в основном из малых тел, то есть материала, оставшегося после формирования Солнечной системы.
  • 카이퍼 대(Kuiper Belt) 또는 에지워스카이퍼 대(Edgeworth-Kuiper belt)는 태양계의 해왕성 궤도(태양으로부터 약 30 AU)보다 바깥쪽의 황도면 부근에 있는, 천체가 밀집한, 구멍이 뚫린 원반형의 영역이다. 바깥쪽 경계는 애매하지만, 연속적으로 오르트 구름에 이어져 있다고 생각된다. 편의 상, 좁은 의미로는 48~50 AU까지, 넓은 의미로는 수백 AU까지로 정의된다. 48~50 AU보다 바깥쪽을 산란 분포대라고 한다. 소행성 134340(명왕성) 밖의 궤도에서 새로운 천체가 발견된 것은 1992년으로, 이후 이와 비슷한 천체들이 200여 개나 발견되었다. 그러나 이보다 훨씬 앞선 1951년에 이미 미국의 천문학자인 카이퍼가 태양에서 상당히 멀리 떨어진 거리에 수많은 소천체들이 원반 모양으로 분포한다고 주장하였는데, 이로써 그의 주장이 입증된 것이다.'카이퍼 띠'라는 명칭은 여기서 유래한 것이다.
  • Pas Kuipera, zwany też pasem Edgewortha-Kuipera – obszar Układu Słonecznego rozciągający się za orbitą Neptuna, od 30 do około 50 j.a. od Słońca.Jest podobny do pasa planetoid, ale o wiele większy: 20 razy szerszy i 20–200 razy bardziej masywny.Podobnie jak pas planetoid, zawiera wiele małych obiektów, będących pozostałościami po procesie formowania się Układu Słonecznego. Krążą w nim co najmniej trzy planety karłowate: Pluton, Haumea i Makemake.
  • A Kuiper-öv a Neptunusz pályáján kívül található kisbolygóöv. Gerard Kuiper csillagász tiszteletére nevezték el. Az első csillagászok, akik felvetették az öv létezését, Frederick C. Leonard (1930-ban) és Kenneth E. Edgeworth (1943-ban) voltak. A Kupier-öv a a Naptól számított 30-50 csillagászati egység (CSE) között helyezkedik el. Jelenleg kb.
  • La Fascia di Kuiper /ˈkaɪp.ə/ (o Fascia di Edgeworth-Kuiper, dal nome dei due astronomi Kenneth Edgeworth e Gerard Kuiper), è una regione del Sistema Solare che si estende dall'orbita di Nettuno (alla distanza di 30 UA) fino a 50 UA dal Sole. Si tratta di una fascia di asteroidi esterna rispetto all'orbita dei pianeti maggiori.Nella fascia sono stati scoperti più di 800 oggetti (Kuiper belt objects, o KBO).
  • El cinturón de Kuiper (pronunciado /ˈkœypər/) es un conjunto de cuerpos de cometa que orbitan alrededor del Sol a una distancia de entre 30 y 100 ua. El cinturón de Kuiper recibe su nombre en honor a Gerard Kuiper, que predijo su existencia en los años 1960, 30 años antes de las primeras observaciones de estos cuerpos. Pertenecen al grupo de los llamados objetos transneptunianos (TNO, Transneptunian Objects).
rdfs:label
  • Ceinture de Kuiper
  • Cintura de Kuiper
  • Cinturó de Kuiper
  • Cinturón de Kuiper
  • Fascia di Kuiper
  • Kuiper belt
  • Kuiper gerrikoa
  • Kuiper kuşağı
  • Kuiper-öv
  • Kuipergordel
  • Kuipergürtel
  • Kuiperův pás
  • Pas Kuipera
  • Sabuk Kuiper
  • Пояс Койпера
  • Пояс на Кайпер
  • エッジワース・カイパーベルト
  • 카이퍼 대
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:knownFor of
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:renomméPour of
is foaf:primaryTopic of