En grammaire, le cas est au sens large un trait grammatical principalement associé au nom, au pronom et à l'adjectif, et exprimant la fonction syntaxique de celui-ci dans la proposition, ou son rôle sémantique en rapport avec le procès exprimé par le verbe.Par exemple, l’accusatif est le cas du complément d'objet direct (fonction syntaxique) ; l’élatif est le cas indiquant le lieu de l’intérieur duquel on sort (rôle sémantique).Le cas ainsi défini de façon large peut s'exprimer dans les langues de trois manières : par l'ordre respectif des éléments dans la proposition ; par exemple, en français, l'élément correspondant à l'accusatif (complément d'objet direct) se place presque toujours après le verbe transitif (entre le sujet et le verbe si cet élément est un pronom personnel) ; par une adposition (préposition ou postposition) ; par exemple, en français, la préposition « avec » exprime le comitatif (accompagnement) l'instrumental (moyen) ou l'instructif (manière); par une variation morphologique du nom, pronom ou adjectif considéré, dans les langues flexionnelles ou agglutinantes.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • En grammaire, le cas est au sens large un trait grammatical principalement associé au nom, au pronom et à l'adjectif, et exprimant la fonction syntaxique de celui-ci dans la proposition, ou son rôle sémantique en rapport avec le procès exprimé par le verbe.Par exemple, l’accusatif est le cas du complément d'objet direct (fonction syntaxique) ; l’élatif est le cas indiquant le lieu de l’intérieur duquel on sort (rôle sémantique).Le cas ainsi défini de façon large peut s'exprimer dans les langues de trois manières : par l'ordre respectif des éléments dans la proposition ; par exemple, en français, l'élément correspondant à l'accusatif (complément d'objet direct) se place presque toujours après le verbe transitif (entre le sujet et le verbe si cet élément est un pronom personnel) ; par une adposition (préposition ou postposition) ; par exemple, en français, la préposition « avec » exprime le comitatif (accompagnement) l'instrumental (moyen) ou l'instructif (manière); par une variation morphologique du nom, pronom ou adjectif considéré, dans les langues flexionnelles ou agglutinantes. Elle consiste souvent en l'ajout d'un affixe ; lorsqu'il s'agit plus précisément d'un suffixe, on le nomme désinence. Le cas peut aussi s'exprimer par flexion interne.On utilise souvent le mot « cas » dans un sens plus étroit, en le restreignant aux situations dans lesquels le dit cas s'exprime morphologiquement. L'ensemble des marques casuelles forme la déclinaison des noms, des adjectifs et des pronoms. Il existe souvent plusieurs séries de tels affixes, qui répartissent les mots déclinables en plusieurs déclinaisons selon la série de marques qu'ils sont susceptibles de porter. Par exemple, les noms latins qui ont une désinence de nominatif singulier en -a et de génitif singulier en -ae sont dits former la première déclinaison.
  • Pád je morfologická kategorie, kterou flexivní jazyky obvykle vyjadřují vztah podstatných jmen ke slovesu či jiným větným členům.Čeština rozlišuje 7 pádů. V jiných jazycích některé z nich chybí nebo se naopak vyskytuje řada pádů, které nezná čeština. Tradičně uváděné pořadí může být v mluvnicích jiných jazyků od češtiny odlišné, proto se pro porovnávání jazyků mnohem více než české číslování (1. pád, …, 7. pád) hodí slovní názvy pádů odvozené z latiny. Avšak ani funkce pádu s konkrétním jménem, byť podobná, nebývá ve dvou různých jazycích zcela totožná.V souvislosti s valencí se používají pojmy přímý pád a předložkový (nepřímý) pád. Tyto výrazy vyjadřují, zda nadřazené sloveso (popř. přídavné jméno, podstatné jméno nebo dokonce příslovce) vyžaduje použití daného pádu spolu s určitou předložkou, nebo bez předložky, přímo. Jde tedy o konkrétní použití pádu, nikoli o dělení pádů do kategorií - většina českých pádů může fungovat jako přímá i předložková, pouze nominativ a vokativ jsou výhradně přímé a pouze lokál je výhradně předložkový.
  • Case is a grammatical category whose value reflects the grammatical function performed by a noun or pronoun in a phrase, clause, or sentence. In some languages, nouns, pronouns and their modifiers take different inflected forms depending on what case they are in. English has largely lost its case system, although case distinctions can still be seen with the personal pronouns: forms such as I, he and we are used in the role of subject ("I kicked the ball"), while forms such as me, him and us are used in the role of object ("John kicked me").Languages such as Ancient Greek, Latin, Sanskrit, Tamil, Russian, Polish, Serbo-Croatian, and Finnish have extensive case systems, with nouns, pronouns, adjectives and determiners all inflecting (usually by means of different suffixes) to indicate their case. A language may have a number of different cases (Latin and Russian each have at least six; Polish and Serbo-Croatian both have 7; Finnish has 15). Commonly encountered cases include nominative, accusative, dative and genitive. A role that one of these languages marks by case will often be marked in English using a preposition. For example, the English prepositional phrase with (his) foot (as in "John kicked the ball with his foot") might be rendered in Russian using a single noun in the instrumental case, or in Ancient Greek as τῷ ποδί tōi podi, meaning "the foot" with both words (the definite article, and the noun πούς pous, "foot") changing to dative form.As a language evolves, cases can merge (for instance in Ancient Greek genitive and ablative have merged as genitive), a phenomenon formally called syncretism.More formally, case has been defined as "a system of marking dependent nouns for the type of relationship they bear to their heads." Cases should be distinguished from thematic roles such as agent and patient. They are often closely related, and in languages such as Latin several thematic roles have an associated case, but cases are a morphological notion, while thematic roles are a semantic one. Languages having cases often exhibit free word order, since thematic roles are not required to be marked by position in the sentence.
  • 언어학에서 격(格) 또는 자리는 명사에 관련된 문법 범주의 하나로 해당 명사가 문장에서 어떤 통사적 기능을 하는지 표현해 주는 것을 말한다. 서구 언어학의 전통적에서는 명사와 형용사에 관련된 문법 범주로 성, 수, 격이 논의되어 왔다. 이것은 서구어의 특성에서 나온 분석이다. 서구의 고전어인 그리스어와 라틴어에서 명사와 형용사는 형태가 변화하여 성, 수, 격의 문법적 의미를 표현했으며 현대의 서구어들에도 이러한 현상이 남아있다. 이러한 명사의 형태 변화를 곡용이라고 한다. 엄밀한 의미에서 격은 이러한 서구어의 현상에서 보듯이 명사의 곡용을 통해 표현되는 문장에서의 기능, 대표적으로 동사와 맺고 있는 관계를 나타내는 문법 의미를 말한다.그러나, 격이라는 용어는 명사의 곡용이 없는 언어에 대해서도 널리 사용된다. 한국어의 조사와 같이 문법적인 관계를 표시하는 표지가 나타나는 경우에도 격으로 지칭하며, 영어의 경우에서처럼 명사의 형태 변화는 전혀 없지만 문장에서의 위치에 따라 통사적 기능이 정해지는 경우에도 격이라고 한다. 우리에게 잘 알려진 외국어들의 경우를 예로 들어 보면:형태론적 격 : 독일어, 러시아어형태-통사론적 격 : 한국어, 일본어통사론적 격 : 영어, 프랑스어여기서 더 나아가, 라틴어의 곡용과 같은 형태론적 요소나, 한국어의 조사와 같은 형태-통사론적 요소, 또는 영어의 명사의 위치와 같은 통사론적 요소가 아니더라도 명사의 문장 내에서의 기능 또는 역할을 의미상으로 구분할 수 있을 때 그 문법 의미를 격으로 지칭하기도 한다.
  • Przypadek – kategoria gramatyczna, przez którą odmieniają się rzeczowniki, przymiotniki, liczebniki, zaimki, imiesłowy (określane przez to zbiorczym mianem imion), a niekiedy też czasowniki (co w języku polskim nie występuje), będąca odzwierciedleniem ich różnorodnych funkcji.
  • En lingüística moderna, caso es la asignación de un marcaje morfosintáctico a un elemento de la oración según el papel temático que desempeña en la predicación verbal. El caso gramatical es un tipo especial de rasgo gramatical asociado a la rección de un elemento predicativo, usualmente un verbo.En gramática tradicional el término caso sirve para denotar cada una de las diversas formas, según la flexión, de un núcleo de sintagma nominal (sustantivo, adjetivo o pronombre). En cada lengua el mismo caso marca sistemáticamente las mismas relaciones gramaticales.
  • En lingüística, el cas és una categoria de la flexió de noms, adjectius o pronoms, que fa que la paraula adopti diferents formes segons la funció sintàctica que fa dins de la frase. Algunes llengües que presenten casos són el llatí, el grec, el sànscrit, l'alemany, o les llengües eslaves, per exemple. En català, i a la majoria de llengües romàniques (excepte el romanès), només queden vestigis dels casos llatins en el sistema de pronoms personals (per exemple, les diferents funcions sintàctiques dels pronoms ell, lo, li, seu). La flexió de cas era molt més freqüent en les llengües indoeuropees antigues que en les actuals, on sovint només en queden restes. Per exemple, entre les llengües romàniques, només el romanès manté un sistema de casos en els noms, o el sistema de casos del grec modern és molt més senzill que el del grec clàssic. La flexió per cas acostuma a permetre un ordre de les paraules més lliure, ja que les relacions sintàctiques poden quedar explícites per la forma flexiva de les paraules. Per exemple, a la frase llatina 'Reginam populus amat' les terminacions permeten entendre que la frase diu el poble estima la reina i no al revés.La majoria de llengües no tenen un sistema de casos. Les que sí en tenen, poden presentar una gran varietat tant en nombre com en tipus de casos. La quantitat més usual està en sis o set casos diferents. Segueixen en freqüència els dos extrems, aquelles llengües que només marquen dos casos i les que presenten més de set. Per últim, els menys habituals són els idiomes amb un sistema d'entre tres i cinc casos.
  • O caso gramatical de uma palavra é sua função dentro de uma frase, oração ou cláusula. Todas as linguagens distinguem os casos de alguma forma, mas costuma-se dizer que uma língua "possui" determinado caso quando esse acarreta mudanças morfológicas às palavras (flexões de caso gramatical, ou seja, declinações).
  • Een naamval of casus is een middel waarmee de grammaticale functie van een woord in de zin kan worden aangegeven. Zichtbare naamvallen betreffen de morfologie, wat wil zeggen dat de vorm van het betrokken woord wijzigingen ondergaat, meestal in de vorm van een naamvalsuitgang - en worden onderscheiden van onzichtbare (abstracte) naamvallen.
  • Падежът (на латински: casus) е граматична (морфологична) категория, която изразява различни отношения на предмет, обозначаван от дадена дума (име или местоимение), спрямо съдържанието на изречението. Например, ако думата е съществително име, категорията падеж може да изразява отношението на обозначаван от съществителното име предмет спрямо други предмети, действия, признаци. Това отношение се изразява чрез падежните форми, образуващи се с помощта на падежни окончания (падежна флексия, парадигма). Системата от падежни форми се нарича склонение.
  • Der Kasus [ˈkaːzʊs] (Pl.: Kasus mit langem u [ˈkaːzuːs]) (auch: der Fall) ist eine grammatische Kategorie der nominalen Wortarten.
  • Az eset (latinul casus) a nyelvészetben jelenti egyrészt (mondattanilag) az esetviszonyt, ami egy ragozott névszó és a fölérendelt mondatrész között fennáll, másfelől pedig (alaktanilag) azt az esetragot, amivel az illető névszó kifejezi az adott esetviszonyt. Az eset fogalmára általános definíciót adni elég nehéz; és az egyes nyelvekre való alkalmazása néha vita tárgyát képezi (például az angolnál vagy a magyarnál). Az eseteket mint minden agglutináló nyelvben, a magyarban is esetragokkal jelöljük. Előfordulhatnak előttük jelek (például a többes szám jele, vagy a magyarban birtokos személyjel, birtokjel, birtoktöbbesítő jel). A névszó lehetséges eseteinek felsorolását névszóragozásnak, deklinációnak nevezzük. A szónak a magyar nyelvben azonban nem csak nyelvtani jelentése van. Az Eset jelenthet Eseményt, azaz valaminek a megtörténtét egy bizonyos időhatáron belül, vagy annak időbeli behatárolása nélkül is. Speciális jelentése az orvosi zsargonban az egyes betegek azonos betegségeinek, de mégis különálló, egyedi sajátosságainak jelölésére. Az eseteket mint minden agglutináló nyelvben, a magyarban is esetragokkal jelöljük. Előfordulhatnak előttük jelek (például a többes szám jele, vagy a magyarban birtokos személyjel, birtokjel, birtoktöbbesítő jel). A névszó lehetséges eseteinek felsorolását névszóragozásnak, deklinációnak nevezzük.Az esetrag előfordulhat vonzaton (például rávesz valamire; képes valamire) vagy szabad bővítményen (a szobában beszélget) is, de csak névszókon (azaz főneveken, mellékneveken, számneveken).Az agglutináló nyelvekben az eseteket külön morfémák testesítik meg, amelyek egymás után, jól elkülöníthetően helyezkednek el (pl. magyar: egész|ség|ünk|re), és többnyire külön meg lehet feleltetni őket az egyes jelentéselemeknek. A flektáló, hajlító vagy fúziós nyelvek ezzel szemben az eseteket gyakran a szóalakok megváltoztatásával (flexióval) – a szótő változtatásával – fejezik ki. E nyelvekben azonban csak korlátozott számú toldalék járulhat a szótőhöz, és ezek sokszor egybeolvadnak a tővel, nem bonthatóak fel további elemekre, és egyidejűleg több nyelvtani jelentést kódolnak (innen ered a fúziós nyelv megnevezés is).Az ismertebb nyelvek közül eseteket találunk például a németben (4), oroszban (6), latinban (7) és a magyarban (18) is. Az újlatin nyelvekben csak a személyes névmás tartotta meg a nyelvtani eseteket.Az indoeurópai nyelvek gyakoribb esetei a következők: alanyeset (ház, ragtalan) tárgyeset (házat), részes eset (háznak), birtokos eset (a magyarban nincs; közelítése: a háznak a …ja/je) eszközhatározós eset (instrumentalis) (házzal), megszólító eset (vocativus – a magyarban nincs; közelítése: „te ház!”).Az esetek közül megkülönböztetünk grammatikai eseteket (alany-, tárgy-, birtokos), illetve lexikális eseteket (az összes többi, például helyhatározók). Alapszótól független önálló jelentése a lexikális eseteknek van, szabad bővítmények is csak ez utóbbiak lehetnek.
  • In linguistica, il caso è una categoria grammaticale che consiste nella modificazione di un nome a seconda della sua funzione logica (soggetto, complemento diretto, complemento indiretto, ecc.). In alcune lingue, sia moderne sia antiche, ogni parola, a seconda della funzione svolta nella frase, assume forme diverse.In italiano, la declinazione secondo il caso è ormai decaduta per quanto riguarda nomi e aggettivi.Tali parole assumono sempre la stessa forma per qualunque funzione assolta nel periodo (soggetto, complemento).Ad esempio, in italiano, la parola cane è sempre la stessa in ogni ambito della frase: il cane azzannò la pecora, ho dato da mangiare al cane, la cuccia del cane ecc. D'altra parte, i pronomi personali (Io, tu, egli, ella, essi) assumono una forma diversa a seconda del ruolo svolto: io mangio, ma il coccodrillo mangia me: essi, infatti, sono l'ultimo retaggio delle declinazioni latine.La funzione logica dei casi può essere svolta anche da una preposizione, come ad esempio accade in italiano, o da una posposizione, come accade nel giapponese.Quindi mentre in latino si dice ad esempio lib-er, libr-i, libr-o, in italiano abbiamo il libr-o, del libr-o, al libr-o.I due meccanismi (casi e pre/posposizioni) solitamente coesistono nella stessa lingua (es. latino ad Romam, costituito dalla preposizione ad e dall'accusativo Romam).
  • Dalam tata bahasa, kasus dari sebuah kata benda atau kata ganti menunjukan fungsi tata bahasanya di dalam sebuah frasa atau klausa. Fungsi gramatis ini sebagai contohnya adalah subjek dari kalimat, objek dari kalimat atau kepemilikan. Walau semua bahasa melakykan pembedaan fungsi gramatis pada kata bendanya, kata kasus biasanya merujuk kepada pembedaan fungsi gramatis yang dilakuka pada morfologi kata bendanya atau dengan kata lain kata benda pada bahasa tersebut diubah bentuknya untuk menunjukan kasusnya. Perubahan bentuk ini adalah sebuah deklinasi yang merupakan sebuah fleksi. Kasus berubungan, namun berbeda dengan peran tematis saperti agen dan pasien, walau beberapa kasus dalam setiap bahasa umumnya berkorespondensi dengan peran tematis tertentu, kasus adalah konsep sintaks dan peran tematis adalah konsep semantis.
  • Türkçede ismin hâlleri; sözcükleri belirtme (yükleme), yönelme, bulunma ve ayrılma açısından tanımlayan, sözcüğün yalın hâli ile hâl eki almış durumlarından her biridir. Türkçede ismin beş farklı hâli vardır: Yalın hâl -i hâli (belirtme) -e hâli (yönelme) -de hâli (bulunma) -den hâli (ayrılma)Hâl ekleri büyük ve küçük ünlü uyumuna göre "i" yerine "ı" veya "u" ile "e" yerine "a" harfi ile oluşturulacak şekilde değişirler. çayı, okulu çaya, okulaBenzer şekilde -de ve -den eklerindeki "d" harfleri de ünsüz sertleşmesine uğrayarak "t" ye dönüşebilir. işte, çöpten
  • Паде́ж в языках флективного (синтетического) или агглютинирующего строя — категория слова (обычно имени), показывающая его синтаксическую роль в предложении и связывающая отдельные слова предложения. Падежами называют как функции слов в предложении, так и соотносимые с ними формы слов.Термин падеж, как и названия большинства падежей, является калькой с греческого и латыни — др.-греч. πτῶσις (падение), лат. casus от cadere (падать). Выделяют прямой падеж (именительный и иногда также винительный) и косвенные падежи (остальные). Эта терминология связана с античным представлением о «склонении» (declinatio) как «отклонениях», «отпадениях» от правильной, «прямой» формы слова, и поддерживалась ассоциациями с игрой в кости (где при каждом броске выпадает та или иная сторона — в данном случае одна «прямая» и несколько «косвенных»).В языках, в которых падежи отсутствуют, имеются альтернативные способы указания роли слова в предложении: порядок слов, использование предлогов и послелогов. В ряде языков, в том числе и в русском, сочетаются падежи и другие способы.
  • 格(かく、英語: case)とは、典型的には、名詞に付与されて、その名詞を含む句が持つ意味的・統語的な関係を示す標識の体系で、名詞の語形を決める文法範疇・素性の一つである。換言すると、典型的な格とは、名詞の形を変えることによって、主語・目的語といった統語的関係や、行為の行なわれる場所・物体の所有者といった意味的関係をその名詞を含む句が持っていることを表すマークである。
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 747 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 23498 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 261 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 109608500 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:année
  • 1998 (xsd:integer)
  • 2001 (xsd:integer)
  • 2006 (xsd:integer)
  • 2012 (xsd:integer)
prop-fr:annéePremièreÉdition
  • 1994 (xsd:integer)
prop-fr:auteur
  • Matthew Baerman et Dunstan Brown
  • Matthew S. Dryer
  • Oliver A. Iggesen
  • Thomas Stolz, Cornelia Stroh et Aina Urdze
prop-fr:biblio
  • avec
prop-fr:bnf
  • 37544234 (xsd:integer)
prop-fr:chapitre
  • 28 (xsd:integer)
  • 49 (xsd:integer)
  • 50 (xsd:integer)
  • 51 (xsd:integer)
  • 52 (xsd:integer)
prop-fr:collection
  • Cambridge textbooks in linguistics
  • Les Grands dictionnaires Larousse
  • Routledge language family descriptions
prop-fr:colonnes
  • 2 (xsd:integer)
prop-fr:consultéLe
  • 2014-11-03 (xsd:date)
  • 2014-11-08 (xsd:date)
  • 2014-11-09 (xsd:date)
prop-fr:directeur
  • oui
prop-fr:fr
  • Aversif
  • Direct
  • Exessif
  • Intransitif
prop-fr:groupe
  • Note
prop-fr:id
  • Abondolo
  • Blake
  • Butt
  • Dubois et al.
prop-fr:isbn
  • 0 (xsd:integer)
  • 0978-02-03 (xsd:date)
prop-fr:lang
  • en
prop-fr:langue
  • en
  • fr
prop-fr:lccn
  • 96029898 (xsd:integer)
prop-fr:lienÉditeur
  • Cambridge University Press
  • Routledge
  • Éditions Larousse
prop-fr:lieu
  • Cambridge
  • Paris
  • Cambridge, New York, Melbourne
  • Londres, New York
prop-fr:lireEnLigne
prop-fr:nom
  • Abondolo
  • Blake
  • Butt
  • Dubois
  • Giacomo
  • Guespin
  • Marcellesi
  • Mével
prop-fr:numéroD'édition
  • 2 (xsd:integer)
prop-fr:oclc
  • 174100075 (xsd:integer)
  • 468378953 (xsd:integer)
  • 491486754 (xsd:integer)
  • 835329846 (xsd:integer)
prop-fr:pagesTotales
  • LX-514
  • XX-227
  • XXIV-619
  • xii-258
prop-fr:prénom
  • Barry J.
  • Christiane
  • Daniel Mario
  • Jean
  • Jean-Baptiste
  • Jean-Pierre
  • Louis
  • Mathée
  • Miriam
prop-fr:présentationEnLigne
prop-fr:texte
  • Direct
  • Intransitif
prop-fr:titre
  • Asymmetrical Case-Marking
  • Case
  • Case Syncretism
  • Comitatives and Instrumentals
  • Number of Cases
  • Position of Case Affixes
  • The Uralic languages
  • Theories of case
  • Le dictionnaire de linguistique et des sciences du langage
prop-fr:trad
  • Aversive case
  • Direct case
  • Exessive case
  • Intransitive case
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:wiktionary
  • cas
prop-fr:wiktionaryTitre
  • cas
  • cas
prop-fr:éditeur
  • Larousse
  • Cambridge University Press
  • Routledge
dcterms:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • En grammaire, le cas est au sens large un trait grammatical principalement associé au nom, au pronom et à l'adjectif, et exprimant la fonction syntaxique de celui-ci dans la proposition, ou son rôle sémantique en rapport avec le procès exprimé par le verbe.Par exemple, l’accusatif est le cas du complément d'objet direct (fonction syntaxique) ; l’élatif est le cas indiquant le lieu de l’intérieur duquel on sort (rôle sémantique).Le cas ainsi défini de façon large peut s'exprimer dans les langues de trois manières : par l'ordre respectif des éléments dans la proposition ; par exemple, en français, l'élément correspondant à l'accusatif (complément d'objet direct) se place presque toujours après le verbe transitif (entre le sujet et le verbe si cet élément est un pronom personnel) ; par une adposition (préposition ou postposition) ; par exemple, en français, la préposition « avec » exprime le comitatif (accompagnement) l'instrumental (moyen) ou l'instructif (manière); par une variation morphologique du nom, pronom ou adjectif considéré, dans les langues flexionnelles ou agglutinantes.
  • Przypadek – kategoria gramatyczna, przez którą odmieniają się rzeczowniki, przymiotniki, liczebniki, zaimki, imiesłowy (określane przez to zbiorczym mianem imion), a niekiedy też czasowniki (co w języku polskim nie występuje), będąca odzwierciedleniem ich różnorodnych funkcji.
  • O caso gramatical de uma palavra é sua função dentro de uma frase, oração ou cláusula. Todas as linguagens distinguem os casos de alguma forma, mas costuma-se dizer que uma língua "possui" determinado caso quando esse acarreta mudanças morfológicas às palavras (flexões de caso gramatical, ou seja, declinações).
  • Een naamval of casus is een middel waarmee de grammaticale functie van een woord in de zin kan worden aangegeven. Zichtbare naamvallen betreffen de morfologie, wat wil zeggen dat de vorm van het betrokken woord wijzigingen ondergaat, meestal in de vorm van een naamvalsuitgang - en worden onderscheiden van onzichtbare (abstracte) naamvallen.
  • Der Kasus [ˈkaːzʊs] (Pl.: Kasus mit langem u [ˈkaːzuːs]) (auch: der Fall) ist eine grammatische Kategorie der nominalen Wortarten.
  • 格(かく、英語: case)とは、典型的には、名詞に付与されて、その名詞を含む句が持つ意味的・統語的な関係を示す標識の体系で、名詞の語形を決める文法範疇・素性の一つである。換言すると、典型的な格とは、名詞の形を変えることによって、主語・目的語といった統語的関係や、行為の行なわれる場所・物体の所有者といった意味的関係をその名詞を含む句が持っていることを表すマークである。
  • Case is a grammatical category whose value reflects the grammatical function performed by a noun or pronoun in a phrase, clause, or sentence. In some languages, nouns, pronouns and their modifiers take different inflected forms depending on what case they are in.
  • Падежът (на латински: casus) е граматична (морфологична) категория, която изразява различни отношения на предмет, обозначаван от дадена дума (име или местоимение), спрямо съдържанието на изречението. Например, ако думата е съществително име, категорията падеж може да изразява отношението на обозначаван от съществителното име предмет спрямо други предмети, действия, признаци.
  • En lingüística moderna, caso es la asignación de un marcaje morfosintáctico a un elemento de la oración según el papel temático que desempeña en la predicación verbal. El caso gramatical es un tipo especial de rasgo gramatical asociado a la rección de un elemento predicativo, usualmente un verbo.En gramática tradicional el término caso sirve para denotar cada una de las diversas formas, según la flexión, de un núcleo de sintagma nominal (sustantivo, adjetivo o pronombre).
  • En lingüística, el cas és una categoria de la flexió de noms, adjectius o pronoms, que fa que la paraula adopti diferents formes segons la funció sintàctica que fa dins de la frase. Algunes llengües que presenten casos són el llatí, el grec, el sànscrit, l'alemany, o les llengües eslaves, per exemple.
  • Az eset (latinul casus) a nyelvészetben jelenti egyrészt (mondattanilag) az esetviszonyt, ami egy ragozott névszó és a fölérendelt mondatrész között fennáll, másfelől pedig (alaktanilag) azt az esetragot, amivel az illető névszó kifejezi az adott esetviszonyt. Az eset fogalmára általános definíciót adni elég nehéz; és az egyes nyelvekre való alkalmazása néha vita tárgyát képezi (például az angolnál vagy a magyarnál).
  • Dalam tata bahasa, kasus dari sebuah kata benda atau kata ganti menunjukan fungsi tata bahasanya di dalam sebuah frasa atau klausa. Fungsi gramatis ini sebagai contohnya adalah subjek dari kalimat, objek dari kalimat atau kepemilikan.
  • Pád je morfologická kategorie, kterou flexivní jazyky obvykle vyjadřují vztah podstatných jmen ke slovesu či jiným větným členům.Čeština rozlišuje 7 pádů. V jiných jazycích některé z nich chybí nebo se naopak vyskytuje řada pádů, které nezná čeština. Tradičně uváděné pořadí může být v mluvnicích jiných jazyků od češtiny odlišné, proto se pro porovnávání jazyků mnohem více než české číslování (1. pád, …, 7. pád) hodí slovní názvy pádů odvozené z latiny.
  • Türkçede ismin hâlleri; sözcükleri belirtme (yükleme), yönelme, bulunma ve ayrılma açısından tanımlayan, sözcüğün yalın hâli ile hâl eki almış durumlarından her biridir. Türkçede ismin beş farklı hâli vardır: Yalın hâl -i hâli (belirtme) -e hâli (yönelme) -de hâli (bulunma) -den hâli (ayrılma)Hâl ekleri büyük ve küçük ünlü uyumuna göre "i" yerine "ı" veya "u" ile "e" yerine "a" harfi ile oluşturulacak şekilde değişirler.
  • 언어학에서 격(格) 또는 자리는 명사에 관련된 문법 범주의 하나로 해당 명사가 문장에서 어떤 통사적 기능을 하는지 표현해 주는 것을 말한다. 서구 언어학의 전통적에서는 명사와 형용사에 관련된 문법 범주로 성, 수, 격이 논의되어 왔다. 이것은 서구어의 특성에서 나온 분석이다. 서구의 고전어인 그리스어와 라틴어에서 명사와 형용사는 형태가 변화하여 성, 수, 격의 문법적 의미를 표현했으며 현대의 서구어들에도 이러한 현상이 남아있다. 이러한 명사의 형태 변화를 곡용이라고 한다. 엄밀한 의미에서 격은 이러한 서구어의 현상에서 보듯이 명사의 곡용을 통해 표현되는 문장에서의 기능, 대표적으로 동사와 맺고 있는 관계를 나타내는 문법 의미를 말한다.그러나, 격이라는 용어는 명사의 곡용이 없는 언어에 대해서도 널리 사용된다.
  • Паде́ж в языках флективного (синтетического) или агглютинирующего строя — категория слова (обычно имени), показывающая его синтаксическую роль в предложении и связывающая отдельные слова предложения. Падежами называют как функции слов в предложении, так и соотносимые с ними формы слов.Термин падеж, как и названия большинства падежей, является калькой с греческого и латыни — др.-греч. πτῶσις (падение), лат. casus от cadere (падать).
  • In linguistica, il caso è una categoria grammaticale che consiste nella modificazione di un nome a seconda della sua funzione logica (soggetto, complemento diretto, complemento indiretto, ecc.).
rdfs:label
  • Cas grammatical
  • Cas gramatical
  • Caso (gramática)
  • Caso (linguistica)
  • Caso gramatical
  • Eset
  • Grammatical case
  • Kasus
  • Kasus (tata bahasa)
  • Mluvnický pád
  • Naamval
  • Przypadek
  • İsmin hâlleri
  • Падеж
  • Падеж (граматика)
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is skos:subject of
is foaf:primaryTopic of