Carlo Emilio Gadda, écrivain italien, né le 14 novembre 1893 à Milan, mort le 21 mai 1973 à Rome.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • Carlo Emilio Gadda, écrivain italien, né le 14 novembre 1893 à Milan, mort le 21 mai 1973 à Rome.
  • Carlo Emilio Gadda (Milán, 14 de noviembre de 1893 – Roma, 21 de mayo de 1973) fue un novelista, ensayista y cuentista italiano.
  • Carlo Emilio Gadda (Milão, 14 de Novembro de 1893 - Roma, 21 de Maio de 1973) foi um poeta e escritor italiano.Filho de pai industrial e mãe professora, formou-se em engenharia eletrotécnica, exerceu a profissão até os 40 anos na Itália, Argentina e França. Trabalhou na RAI (Rádio-Televisão Italiana). Sua obra compreende alguns títulos memoráveis como O conhecimento da dor (La cognizione del dolore, 1963), Novella seconda e Adalgisa.
  • Карло Эмилио Гадда (итал. Carlo Emilio Gadda, 14 ноября 1893, Милан — 21 мая 1973, Рим) — итальянский писатель.
  • Carlo Emilio Gadda (Milano, 14 novembre 1893 – Roma, 21 maggio 1973) è stato un ingegnere, scrittore e poeta italiano.
  • Carlo Emilio Gadda (* 15. November 1893 in Mailand; † 21. Mai 1973 in Rom) war ein italienischer Ingenieur und Schriftsteller, der thematisch und sprachlich innovativ die moderne Literatur beeinflusste, indem er Dialekt- und Soziolekt-Elemente sowie Wortspiele als Gestaltungsmittel nutzte.
  • Carlo Emilio Gadda (ur. 14 maja 1893, zm. 21 listopada 1973) – włoski pisarz i poeta.Należy do tradycyjnych językowych nowatorów. Pisał z poniekąd sztywnym standardowym przedwojennym językiem włoskim do którego dodawał elementy różnych dialektów, żargonów, a także grę słów. Innym pisarzem, który tak robił był Tommaso Landolfi.W Polsce tłumaczenia jego opowiadań ukazały się w „Literaturze na Świecie” w nrze 01-02/2013 (498-499).
  • Carlo Emilio Gadda (Milan, Italia, 1893ko azaroaren 14a - Erroma, Italia, 1973ko maiatzaren 21a) italiar eleberrigilea izan zen.
  • Carlo Emilio Gadda, (d. 14 Mayıs 1893 - ö. 21 Kasım 1973) İtalyan hikâyeci ve romancıÖncelikle Gadda`nın değerini tam olarak anlayabilmek için onun, yaşadığı dönemde James Joyce ile kıyaslandığını belirtmek gerek. Şimdi buna göre okumakta fayda var. Eserleri dil üzerine yoğunlaştığından eserlerinin çevrilmesi çok zor bir yazardır ki bu yüzden gerek Türkiye'de gerek dünyada pek tanınmaz. Hatta dille o kadar oynamıştır ki İtalyanların çoğu onu anlamaz. İtalyancaya hakim olmak, geçirdiği evreleri iyi bilmek gerekir. Ancak usta eleştirmenler ve nitelikli okurlar değerini bilir. Bir başka İtalyan devi Calvino onun için şu tümceleri kurar: "İtalyan edebiyatının James Joyce`u olarak değerlendirilen Gadda yazar olarak kendi karmaşık epistemolojisine karşılık gelen bir üslup geliştirmiştir: Bu üslup toplumun alt ve üst kesimlerine özgü çok çeşitli dilsel düzeyleri ve çok farklı sözcükleri yan yana getirir. Nevrotik bir kişilik olarak Gadda kendisini bütün kaygıları ve saplantılarıyla yazmakta olduğu sayfaya fırlatır, o kadar ki tuvaldeki desen yiter, ayrıntılar bütün resmi kaplayacak şekilde çoğalır." ( Italo Calvino, Amerika Dersleri, Can Yayınları )Gadda, dili sürekli yenilemeye çalışır. Sözcükleri bozar, parçalar, yeni eklemeler, çıkarmalar yapar yeni sözcükler türetir. Bunu yaparken amacı, öfkesi İtalyan faşizminedir. Başyapıtı "Quer Pasticcio Brutto De Via Merulana" adlı yapıtıdır. Kısaca "Merulana" diye bilinir.
  • Carlo Emilio Gadda (November 14, 1893 – May 21, 1973) was an Italian writer and poet. He belongs to the tradition of the language innovators, writers that played with the somewhat stiff standard pre-war Italian language, and added elements of dialects, technical jargon and wordplay.
  • Carlo Emilio Gadda (Milaan, 14 november 1893 – Rome, 21 mei 1973) was een Italiaans schrijver.
  • Carlo Emilio Gadda (Milánó, 1893. november 14. – Róma, 1973. május 21.) olasz író, mérnökJómódú polgári családba született. Apja, a textiliparos Francesco Ippolito Gadda évekkel első feleségének halála után nősült újra. Második felesége magyar származású tanárnő, Adele Lehr, akitől három gyermeke született: Carlo, Clara és Ettore. Az apa 1909-ben bekövetkezett halála után a család nehéz anyagi helyzetbe került, így a legidősebb fiú, engedve anyja akaratának, feladta irodalmi ambícióit, és a milánói műszaki egyetemre jelentkezett.Önkéntesként részt vett az első világháborúban, a caporettói áttörés után hadifogságba esett. Háborús és fogságbeli élményeit 1955-ben megjelentetett naplójában (Giornale di guerra e di prigionia) írta le. Mikor 1919 elején visszatért Olaszországba, mélyen megrázta szeretett testvére, Enrico halálának híre.Folytatta tanulmányait és 1920-ban villamosmérnöki diplomát szerzett; az elkövetkező években Szardínia szigetén, Lombardiában, Belgiumban, Argentínában dolgozott mérnökként. 1921-ben belépett az olasz Nemzeti Fasiszta Pártba. 1924-ben beiratkozott a filozófia tanszékre. Vizsgáin sikeresen túljutott, de diplomát végül nem szerzett. Az irodalomnak szentelte magát: 1926-tól a firenzei „Solaria” folyóirat munkatársa, 1927-ben debütált kritikusként Apologia manzoniana c. esszéjével. 1928-1929 között a Meditazione milanese címet viselő ismeretelméleti traktátuson dolgozott, melyben Leibniz, Kant és Spinoza filozófiai nézeteit elemezte. 1929-ben belekezdett első regényébe, de a mű (La meccanica, 1970) befejezetlen maradt. 1931-től a milánói L’Ambrosiano folyóiratban publikált. A Solaria kiadójánál megjelent első prózakötete La Madonna dei filosofi címmel.1934-ben megjelent, Il castello di Udine c. második elbeszéléskötetével Bagutta-díjat nyert.Édesanyja 1936-ban bekövetkezett halála után kezdte írni konfliktusokkal terhelt kapcsolatukról tanúskodó, önéletrajzi ihletésű regényét, A fájdalom tudatát (La cognizione del dolore), mely életművének sarkköve lesz. 1938 és 1941 között a „Letteratura” firenzei irodalmi lap közölt részleteket a regényből, majd kötetben 1963-ban adta ki az Einaudi, s ugyanabban az évben a Prix International de Littérature nyertese lett.1939-ben jelentek meg kötetbe gyűjtve irodalmi riportjai, publicisztikai írásai Le meraviglie d’Italia (Olaszország csodái) címmel. 1940-ben végleg hátat fordított a mérnöki szakmának és Firenzébe költözött, irodalmi munkássága a következő években teljesedett ki. 1944-ben adta ki Adalgisa c. elbeszélésgyűjteményét, mely a harmincas évek milánói polgárságáról fest szatirikus képet.1950-ben Rómába költözött, ahol a RAI kulturális rádióműsorának munkatársaként dolgozott. Ebből az időszakból származik az Il primo libro delle favole (1952) és a Novelle del ducato in fiamme, a fasizmus utolsó korszakának ironikus bemutatása, mellyel megnyerte az 1953-as Viareggio-díjat.1957-ben jelent meg másik legismertebb regénye, a Quer pasticciaccio brutto de via Merulana, melynek magját egy, a fasizmus első éveiben játszódó bűnügyi történet adja. A regény első változata 1946–47-ben jelent meg a „Letteratura” hasábjain, 1959-ben Pietro Germi filmet is forgatott belőle Un maledetto imbroglio (Zsákutcában) címmel. Italo Calvino Amerikai előadásaiban így ír a regényről: „…jól bemutatható vele […] a kortárs regény mint enciklopédia, mint megismerő módszer, mint a világ eseményeinek, személyeinek, dolgainak kapcsolathálója. […] Gadda ugyanis »rendszerek rendszerének« látja a világot, amelyben minden egyes rendszer befolyásolja a többit, és maga is a többiek befolyása alatt áll. Carlo Emilio Gadda egész életében szövevénynek, szövedéknek, »csavarásnak« igyekezett ábrázolni a világot, semmit sem akart elvenni kibogozhatatlan bonyolultságából, helyesebben, a legkülönfélébb elemek mindent meghatározó együtteséből.”1958-ban esszéit, önéletrajzi írásait az I viaggi la morte c. kötetben publikálta. 1963-ban jelentek meg Accoppiamenti giudiziosi címmel összegyűjtött elbeszélései. Korai műveinek új kiadásain dolgozott. Utolsó munkái közé tartozik az Eros e Priapo: da furore a cenere (1967) c. esszéregény, a fasiszta rezsim mítoszai elleni pamflet.1973. május 21-én halt meg Rómában.Gadda művészetének egyik alapvető sajátossága az egyéni, szinte lefordíthatatlan nyelvezet, melyben az irodalmi olasz keveredik archaikus és dialektális nyelvváltozatokkal, argóval, szaknyelvvel, műszaki szakkifejezésekkel. Magyarul mindeddig néhány rövidebb prózai írása jelent meg, valamint 2000-ben A fájdalom tudata, Nagy Ida fordításában.
dbpedia-owl:bnfId
  • 119038165
dbpedia-owl:sudocId
  • 026877813
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:viafId
  • 56610080
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 20893 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 10432 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 83 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 106758988 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:bnf
  • 119038165 (xsd:integer)
prop-fr:sudoc
  • 26877813 (xsd:integer)
prop-fr:type
  • personne
prop-fr:viaf
  • 56610080 (xsd:integer)
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:worldcatid
  • lccn-n-79-135464
dcterms:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • Carlo Emilio Gadda, écrivain italien, né le 14 novembre 1893 à Milan, mort le 21 mai 1973 à Rome.
  • Carlo Emilio Gadda (Milán, 14 de noviembre de 1893 – Roma, 21 de mayo de 1973) fue un novelista, ensayista y cuentista italiano.
  • Carlo Emilio Gadda (Milão, 14 de Novembro de 1893 - Roma, 21 de Maio de 1973) foi um poeta e escritor italiano.Filho de pai industrial e mãe professora, formou-se em engenharia eletrotécnica, exerceu a profissão até os 40 anos na Itália, Argentina e França. Trabalhou na RAI (Rádio-Televisão Italiana). Sua obra compreende alguns títulos memoráveis como O conhecimento da dor (La cognizione del dolore, 1963), Novella seconda e Adalgisa.
  • Карло Эмилио Гадда (итал. Carlo Emilio Gadda, 14 ноября 1893, Милан — 21 мая 1973, Рим) — итальянский писатель.
  • Carlo Emilio Gadda (Milano, 14 novembre 1893 – Roma, 21 maggio 1973) è stato un ingegnere, scrittore e poeta italiano.
  • Carlo Emilio Gadda (* 15. November 1893 in Mailand; † 21. Mai 1973 in Rom) war ein italienischer Ingenieur und Schriftsteller, der thematisch und sprachlich innovativ die moderne Literatur beeinflusste, indem er Dialekt- und Soziolekt-Elemente sowie Wortspiele als Gestaltungsmittel nutzte.
  • Carlo Emilio Gadda (ur. 14 maja 1893, zm. 21 listopada 1973) – włoski pisarz i poeta.Należy do tradycyjnych językowych nowatorów. Pisał z poniekąd sztywnym standardowym przedwojennym językiem włoskim do którego dodawał elementy różnych dialektów, żargonów, a także grę słów. Innym pisarzem, który tak robił był Tommaso Landolfi.W Polsce tłumaczenia jego opowiadań ukazały się w „Literaturze na Świecie” w nrze 01-02/2013 (498-499).
  • Carlo Emilio Gadda (Milan, Italia, 1893ko azaroaren 14a - Erroma, Italia, 1973ko maiatzaren 21a) italiar eleberrigilea izan zen.
  • Carlo Emilio Gadda (November 14, 1893 – May 21, 1973) was an Italian writer and poet. He belongs to the tradition of the language innovators, writers that played with the somewhat stiff standard pre-war Italian language, and added elements of dialects, technical jargon and wordplay.
  • Carlo Emilio Gadda (Milaan, 14 november 1893 – Rome, 21 mei 1973) was een Italiaans schrijver.
  • Carlo Emilio Gadda, (d. 14 Mayıs 1893 - ö. 21 Kasım 1973) İtalyan hikâyeci ve romancıÖncelikle Gadda`nın değerini tam olarak anlayabilmek için onun, yaşadığı dönemde James Joyce ile kıyaslandığını belirtmek gerek. Şimdi buna göre okumakta fayda var. Eserleri dil üzerine yoğunlaştığından eserlerinin çevrilmesi çok zor bir yazardır ki bu yüzden gerek Türkiye'de gerek dünyada pek tanınmaz. Hatta dille o kadar oynamıştır ki İtalyanların çoğu onu anlamaz.
  • Carlo Emilio Gadda (Milánó, 1893. november 14. – Róma, 1973. május 21.) olasz író, mérnökJómódú polgári családba született. Apja, a textiliparos Francesco Ippolito Gadda évekkel első feleségének halála után nősült újra. Második felesége magyar származású tanárnő, Adele Lehr, akitől három gyermeke született: Carlo, Clara és Ettore.
rdfs:label
  • Carlo Emilio Gadda
  • Carlo Emilio Gadda
  • Carlo Emilio Gadda
  • Carlo Emilio Gadda
  • Carlo Emilio Gadda
  • Carlo Emilio Gadda
  • Carlo Emilio Gadda
  • Carlo Emilio Gadda
  • Carlo Emilio Gadda
  • Carlo Emilio Gadda
  • Carlo Emilio Gadda
  • Гадда, Карло Эмилио
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of