L'art japonais date des premières traces découvertes au Japon, dans les environs du Xe millénaire avant J.-C., jusqu'à nos jours.Tout au long de l'histoire, le Japon a subi de soudains assauts d'idées extérieures et nouvelles, suivis de longues périodes de repli sur lui-même.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • L'art japonais date des premières traces découvertes au Japon, dans les environs du Xe millénaire avant J.-C., jusqu'à nos jours.Tout au long de l'histoire, le Japon a subi de soudains assauts d'idées extérieures et nouvelles, suivis de longues périodes de repli sur lui-même. Au fil du temps, les Japonais développèrent la capacité d'intégrer, d'imiter et finalement d'assimiler et de s'approprier ces éléments issus de cultures étrangères en les complétant de leurs propres préférences esthétiques. Les premiers arts complexes du Japon furent créés pendant les VIIe et VIIIe siècles après J.-C. en rapport avec le bouddhisme. Lors du IXe siècle, alors que le Japon commençait à se détourner de la Chine et à développer des formes d'expression indigènes, les arts profanes se mirent à prendre une incroyable importance. Ces formes d'art, au même titre que l'art religieux, fleurirent jusqu'à la fin du XVe siècle. Après la Guerre d'Ōnin (応仁の乱, Ōnin no Ran?, 1467-1477), le Japon entra dans une période de perturbations politiques, sociales et économiques qui dura presque un siècle. Dans l'État qui émergea par la suite sous le joug du clan Tokugawa (徳川, Tokugawa?), la religion joua un rôle moins important et les formes d'art qui y survécurent furent essentiellement profanes.La peinture, moyen d'expression artistique favori au Japon, est pratiquée aussi bien par des professionnels que par des amateurs. Les Japonais ont écrit avec un pinceau plutôt qu'avec un stylo jusqu'à l'époque moderne et leur familiarité avec les techniques du pinceau les ont rendus particulièrement sensibles aux valeurs picturales. Avec la montée de la culture populaire pendant la période Edo (江戸時代), un type d'estampes nommé ukiyo-e (浮世絵) devint un art majeur et ses techniques furent perfectionnées par la suite, ce qui permit de produire des impressions couleur des choses de tous les jours, du livre d'école à la pornographie. La sculpture japonaise fut un moyen d'expression artistique moins prisé ; la plus grande partie des sculptures japonaises est liée à la religion et son utilisation déclina en même temps que l'importance donnée à la tradition bouddhiste. Les céramiques japonaises, représentant l'un des premiers artefacts de cette civilisation, se classent parmi les plus fameuses du monde. En architecture, les Japonais ont une préférence marquée pour les matériaux naturels et les interactions entre les espaces intérieurs et extérieurs.L'art japonais est caractérisé par des oppositions esthétiques. Par exemple, dans les céramiques des périodes préhistoriques, l'exubérance était suivie par un style discipliné et raffiné. Un autre cas de figure est fourni par deux structures du XVIe siècle diamétralement opposées : le palais de Katsura (桂離宮, Katsura rikyū?) est un exercice de simplicité mettant l'accent sur les matériaux naturels et bruts, et montre une affinité pour la beauté non recherchée ; le mausolée de Tôshôgû (東照宮) à Nikkô (日光) est une structure symétrique rigide recouverte sur chacune de ses surfaces visibles de gravures en relief colorées avec éclat. L'art japonais, valorisé non seulement par sa simplicité, mais également par son exubérance colorée, a considérablement influencé la peinture occidentale du XIXe siècle (avec le japonisme) et l'architecture occidentale du XXe siècle.
  • 日本美術史(にほんびじゅつし)とは、日本の美術の流れ、様式の変遷、各時代の代表的な作品や作家の研究、相互の影響関係、作品や作家を生んだ時代背景(政治、経済、信仰、風俗、社会、文学などとの関連)などについて述べたもの、またはそうした分野を研究する学問のこと。本項では日本美術史の概観を述べるにとどめ、各時代の美術についてはそれぞれ別項目を設けて詳説する(予定)。
  • Японско изобразително изкуство - около 3 век пр.н.е. се появяват изображения с битови и други сюжети върху бронзови изделия (дотаку) и огледала. През 3 - 5 век се създават погребални глинени статуетки ханива - изображения на хора и животни. От 4 век се развива изкуство, свързано с Будизма - монументални култови статуи и стенописи. То процъфтява през 9 - 11 век. През 8 - 11 век се развива живописната школа ямато-е - пейзажи и сцени из живота на аристокрацията, появяват се анималистичната и сатиричната живопис (9 - 12 век) и реалистичният портрет. От 14 век китайското изкуство с туш влияе върху японската живопис. През 17 - 19 век се формира демократичната художествена школа укийо-е със сюжети из градския бит, фигури на танцьорки, театрални сцени и др. Работи се предимно цветна гравюра на дърво. Видни представители на школата укийо-е са художниците Кийонобу, Утамаро, Хокусай и др. От края на 19 век се възприемат европейски живописни жанрове. Маслената живопис се развива в 2 насоки:национална - нихонга;задноевропейска - йога.През 20 век се разпространяват някои формалистични течения, формира се и реалистично напревление с революционна тематика в графиката, живописта и скулптурата. Прогресивни художници в духа на народните традиции са Сьори, Маруки, а на западноевропейските - Акамацу, Тошицугу, Фумио.Декоративно-битовото изкуство достига голям разцвет: художествена обработка на метал, лакови изделия, керамика и порцелан, миниатюрна дърворезба, резба на кост, художествени тъкани и др. (от края на 17 век досега).
  • Die japanische Kunst umfasst eine große Bandbreite an Stilrichtungen, Medien und Ausdrucksformen. Internationale Bekanntheit erlangten dabei besonders die Schwertschmiedekunst, Töpferkunst, Skulpturen aus Holz und Bronze, Tuschemalereien auf Seide und Papier, Kalligraphien, Webkunst, Lackarbeiten und Farbdrucke. Die älteste Kunst ist die Keramik, die bis in das 10. Jahrtausend vor Christus zurückreicht. Der japanischen Kunst liegen die besonderen Prinzipien der japanischen Ästhetik zu Grunde. Im Unterschied zur europäischen Kunst, die das dekorative „Kunstwerk an sich“ schätzt, war und ist japanische Kunst immer auch Gebrauchskunst: eine Teeschale wird erst dann wertvoll, wenn die Jahre der Verwendung ihr die nötige Patina gegeben haben. Auch die Vergänglichkeit der Kunst wird geschätzt: in einem Land, das so oft von Naturkatastrophen heimgesucht wird, ist nahezu jeder Tempel viele Male wieder aufgebaut worden, und es ist die Bewahrung der Handwerkskunst, nicht des Gebäudes, die die Tradition am Leben erhält. Noch deutlicher wird diese Philosophie in den kunstvoll hergerichteten japanischen Speisen, die die Mahlzeit nicht überdauern (wobei moderne Japaner in teuren Restaurants hier kurzerhand zur Handykamera greifen).
  • Japán művészete számos művészeti ágat és irányzatot felölel, amelyek között a legjellegzetesebbek a fazekasság, a fa- és bronzszobrászat, a festészet (elsősorban papírra és selymre, tintával), a kalligráfia, illetve napjainkban a filmművészet, a manga, a képregények és szinte minden, a nyugati kultúrában is elterjedt művészeti ág. A japán művészet gyökerei a szigetország első lakosaihoz, az i. e. 10. évezredig nyúlnak vissza. A japán történelem jellegzetességei a művészetre is hatottak: a szigetvilág időnként kulturális vagy katonai invázióknak volt kitéve, amelyeket általában hosszú elszigeteltség időszaka követett. Idővel a japánok kifejlesztették azt a képességüket, hogy az idegen kultúrákból érkező elemeket feldolgozzák, értelmezzék és végül asszimilálják saját művészetükbe, saját esztétikai elveiknek megfelelően.Az első komplex japán művészeti alkotások az i. sz. 7-8. században készültek, buddhista hatásra. A 9. századig igen jelentős volt a kínai művészet és kultúra befolyása, de ezt követően a japánok egyre inkább saját művészeti kifejezésmódokat használtak, és a művészet egyre inkább eltávolodott a vallástól. A 15. századig a vallási és a világi művészet egymás mellett virágzott. A 15. század végén kitört Ónin-háború (1467–1477) és a rákövetkező politikai, szociális, társadalmi és gazdasági felfordulás időszaka hosszú ideig megszakította a művészetek fejlődését, majd a válság után kialakuló Edo-korban már a központilag irányított vallás sokkal kisebb szerepet játszott az emberek életében és ennek megfelelően művészeti jelentősége is lehanyatlott.Az egyik legkedveltebb művészeti ág Japánban a festőművészet, amit hivatásos művészek és amatőrök egyaránt gyakorolnak. Egészen a modern korig a japán kandzsi íráshoz ecsetet használtak, ezért az írástudók jól ismerték az ecsetkezelési technikákat, a tinták elkészítésének technikáját. A kalligráfia mellett a festőművészet egyik igen kedvelt ága volt az Ukijo-e, az Edo-kor polgárságának kedvelt időtöltése. Ugyanebben a korban a szobrászat lehanyatlott, elsősorban vallási kötődése miatt, és a buddhista hagyományok fontosságának csökkenésével a szobrászat sem fejlődött.Az egyik legkorábbi japán művészeti ág a fazekasság, az agyag- és kerámiaművészet volt - az első ismert japán művészeti alkotások is a Dzsómon-korból származó kerámiaszobrocskák, edények.A japán művészet egyik különleges ága az építészet, amely elsősorban a természetes anyagokat kedveli és nagy hangsúlyt helyez a külső és belső terek összekapcsolására.
  • El arte de Japón (日本美術, Nippon bijutsu?) es una expresión de la cultura japonesa, desarrollado a lo largo del tiempo en diversos períodos y estilos que se han ido sucediendo de forma cronológica, en paralelo al devenir histórico, social y cultural del pueblo japonés. La evolución del arte nipón ha estado marcada por el desarrollo de su tecnología, siendo una de sus señas distintivas el uso de materiales autóctonos. Como en el arte occidental, las principales manifestaciones artísticas han tenido su origen en la religión y el poder político.Una de las principales características del arte japonés es su eclecticismo, proveniente de los diversos pueblos y culturas que han arribado a sus costas a lo largo del tiempo: los primeros pobladores instalados en Japón –conocidos como los Ainu– pertenecían a una rama caucásica procedente del norte y este de Asia, llegados posiblemente cuando Japón aún estaba unido al continente. El origen de estos pobladores es incierto, barajando los historiadores diversas hipótesis, desde una raza uralo-altaica hasta un posible origen indonesio o mongol. En todo caso, su cultura parecía corresponder al paleolítico superior o mesolítico. Posteriormente arribaron a las costas japonesas —al tiempo que a Corea y diversas zonas de China— varios grupos de raza malaya procedentes del sudeste asiático o islas del Pacífico, que se fueron introduciendo paulatinamente desde el sur, desplazando a los Ainu hacia el norte de Japón, mientras que en una posterior oleada llegaron a Japón varios grupos de la misma etnia procedentes de China y Corea. A esta mezcolanza racial se debe añadir la influencia de otras culturas: debido a su insularidad, Japón ha estado aislado buena parte de su historia, pero a intervalos ha ido recibiendo la influencia de las civilizaciones continentales, sobre todo de China y Corea, especialmente desde el siglo V. Así, a la cultura ancestral nipona derivada de las sucesivas oleadas inmigratorias se añadió la influencia foránea, forjando un arte ecléctico y abierto a la innovación y el progreso estilístico. También cabe destacar que gran parte del arte producido en Japón ha sido de tipo religioso: a la religión sintoísta, la más típicamente japonesa, formada alrededor del siglo I, se añadió el budismo en torno al siglo V, forjando un sincretismo religioso que aún hoy perdura, y que también ha dejado su reflejo en el arte.El arte japonés es pues reflejo de estas distintas culturas y tradiciones, interpretando a su manera los estilos artísticos importados de otros países, que asumen según su concepto de la vida y el arte, reinterpretando y simplificando sus características peculiares, como los elaborados templos budistas chinos, que en Japón sufrieron un proceso de reducción de sus elementos superfluos y decorativos. Ello da muestra del carácter sincrético del arte japonés, por lo que siempre ha asumido con naturalidad cualquier innovación procedente de otros países.El arte tiene en la cultura japonesa un gran sentido introspectivo y de interrelación entre el hombre y la naturaleza, representada igualmente en los objetos que le envuelven, desde el más ornado y enfático hasta el más simple y cotidiano. Esto se pone de manifiesto en el valor otorgado a la imperfección, al carácter efímero de las cosas, al sentido emocional que el japonés establece con su entorno. Así, por ejemplo, en la ceremonia del té los japoneses valoran la calma y la tranquilidad de ese estado de contemplación que consiguen con un sencillo ritual, basado en elementos simples y en una armonía proveniente de un espacio asimétrico e inacabado. Para los japoneses, la paz y la armonía están asociadas a la calidez y la comodidad, cualidades a su vez que son fiel reflejo de su concepto de la belleza. Incluso a la hora de comer, no importa la cantidad de alimentos o su presentación, sino la percepción sensorial de la comida y el sentido estético que otorgan a cualquier acto. De igual manera, los artistas y artesanos japoneses tienen un elevado grado de vinculación con su obra, sintiendo los materiales como parte esencial de su vida y de su comunicación con el ambiente que les rodea.
  • Il termine arte giapponese copre una vasta gamma di produzioni artistiche appartenenti a periodi molto diversi tra loro, dalle prime testimonianze di presenza umana in Giappone, intorno al X millennio a.C., all'età contemporanea.
  • Poniżej przedstawiony został zarys sztuki Japonii.
  • A arte do Japão atravessou inúmeras fases desde os imemoriais tempos desta civilização, alcançando magníficas realizações expressivas como as dos gravuristas do período Eddo e outras. De modo geral, uma característica recorrente nas diversas manifestações da arte japonesa ao longo de sua história é a utilização de cores fortes, mas também ocorrem outras características nos diversos gêneros artísticos e nos vários períodos na história de cada gênero. A arte gravurista, por exemplo, conheceu características como o refinamento e o intimismo, e a magnífica junção de delicadeza e intensidade. Um exemplo de arte do Japão, no âmbito das artes cênicas, é o kabuki. Outro exemplo é oshie, a arte de fazer quadros de gueixas usando retalhos de fazenda coloridas.
  • Japanese art covers a wide range of art styles and media, including ancient pottery, sculpture, ink painting and calligraphy on silk and paper, ukiyo-e woodblock prints, kirie, kirigami, origami, and more recently manga - modern Japanese cartoons - along with a myriad of other types of works of art. It also has a long history, ranging from the beginnings of human habitation in Japan, sometime in the 10th millennium BC, to the present.Historically, Japan has been subject to sudden invasions of new and alien ideas followed by long periods of minimal contact with the outside world. Over time the Japanese developed the ability to absorb, imitate, and finally assimilate those elements of foreign culture that complemented their aesthetic preferences. The earliest complex art in Japan was produced in the 7th and 8th centuries in connection with Buddhism. In the 9th century, as the Japanese began to turn away from China and develop indigenous forms of expression, the secular arts became increasingly important; until the late 15th century, both religious and secular arts flourished. After the Ōnin War (1467–1477), Japan entered a period of political, social, and economic disruption that lasted for over a century. In the state that emerged under the leadership of the Tokugawa shogunate, organized religion played a much less important role in people's lives, and the arts that survived were primarily secular.Painting is the preferred artistic expression in Japan, practiced by amateurs and professionals alike. Until modern times, the Japanese wrote with a brush rather than a pen, and their familiarity with brush techniques has made them particularly sensitive to the values and aesthetics of painting. With the rise of popular culture in the Edo period, a style of woodblock prints called ukiyo-e became a major art form and its techniques were fine tuned to produce colorful prints of everything from daily news to schoolbooks. The Japanese, in this period, found sculpture a much less sympathetic medium for artistic expression; most Japanese sculpture is associated with religion, and the medium's use declined with the lessening importance of traditional Buddhism.Japanese ceramics are among the finest in the world and include the earliest known artifacts of their culture. In architecture, Japanese preferences for natural materials and an interaction of interior and exterior space are clearly expressed.
  • L'art del Japó és una síntesi de les distintes cultures i influències que han arribat a les seves costes al llarg del temps. A l'antiguitat, Japó fou habitat per pobles altaïcs arribats del continent asiàtic i per altres d'origen malai polinèsic vinguts del sud. Degut a la seva insularitat, Japó ha estat aïllat bona part de la seva història, però a intervals ha anat rebent la influència de les civilitzacions continentals, sobretot de Xina i Corea. Gran part de l'art produït al Japó ha sigut de tipus religiós: a la religió xintoista, la més típicament japonesa, formada al voltant del segle I, s'afegí el budisme entorn del segle V, forjant un sincretisme religiós que encara perdura. L'art japonès és doncs reflex d'aquestes distintes cultures i tradicions, interpretant a la seva manera els estils artístics importats d'altres països, que assumeixen segons el seu concepte de la vida i l'art, reinterpretant i simplificant les seves característiques peculiars, com els elaborats temples budistes xinesos, que al Japó patiren un procés de reducció dels seus elements superflus i decoratius. Això dóna mostra del caràcter sincrètic de l'art japonès, pel que sempre ha assumit amb naturalitat qualsevol innovació procedent d'altres països.L'art té a la cultura japonesa un gran sentit introspectiu i d'interrelació entre l'home i la natura, representada igualment als objectes que li envolten, des del més ornat i emfàtic fins al més simple i quotidià. Això es posa de manifest en el valor atorgat a la imperfecció, al caràcter efímer de les coses, al sentit emocional que el japonès estableix amb el seu entorn. Així, per exemple, a la cerimònia del te els japonesos valoren la calma i la tranquil·litat d'aquell estat de contemplació que aconsegueixen amb un senzill ritual, basat en elements simples i en una harmonia provinent d'un espai asimètric i inacabat. Per als japonesos, la pau i l'harmonia estan associades a la calidesa i la comoditat, qualitats que al seu cop són fidel reflex del seu concepte de la bellesa. Àdhuc a l'hora de menjar, no importa la quantitat d'aliments o la seva presentació, sinó la percepció sensorial del menjar i el sentit estètic que atorguen a qualsevol acte. D'igual manera, els artistes i artesans japonesos tenen un elevat grau de vinculació amb la seva obra, sentint els materials com a part essencial de la seva vida i de la seva comunicació amb l'ambient que els envolta.
dbpedia-owl:thumbnail
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 331020 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 50777 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 302 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 109765123 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:commons
  • Category:Art of Japan
prop-fr:commonsTitre
  • l'art japonais
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • L'art japonais date des premières traces découvertes au Japon, dans les environs du Xe millénaire avant J.-C., jusqu'à nos jours.Tout au long de l'histoire, le Japon a subi de soudains assauts d'idées extérieures et nouvelles, suivis de longues périodes de repli sur lui-même.
  • 日本美術史(にほんびじゅつし)とは、日本の美術の流れ、様式の変遷、各時代の代表的な作品や作家の研究、相互の影響関係、作品や作家を生んだ時代背景(政治、経済、信仰、風俗、社会、文学などとの関連)などについて述べたもの、またはそうした分野を研究する学問のこと。本項では日本美術史の概観を述べるにとどめ、各時代の美術についてはそれぞれ別項目を設けて詳説する(予定)。
  • Il termine arte giapponese copre una vasta gamma di produzioni artistiche appartenenti a periodi molto diversi tra loro, dalle prime testimonianze di presenza umana in Giappone, intorno al X millennio a.C., all'età contemporanea.
  • Poniżej przedstawiony został zarys sztuki Japonii.
  • A arte do Japão atravessou inúmeras fases desde os imemoriais tempos desta civilização, alcançando magníficas realizações expressivas como as dos gravuristas do período Eddo e outras. De modo geral, uma característica recorrente nas diversas manifestações da arte japonesa ao longo de sua história é a utilização de cores fortes, mas também ocorrem outras características nos diversos gêneros artísticos e nos vários períodos na história de cada gênero.
  • L'art del Japó és una síntesi de les distintes cultures i influències que han arribat a les seves costes al llarg del temps. A l'antiguitat, Japó fou habitat per pobles altaïcs arribats del continent asiàtic i per altres d'origen malai polinèsic vinguts del sud. Degut a la seva insularitat, Japó ha estat aïllat bona part de la seva història, però a intervals ha anat rebent la influència de les civilitzacions continentals, sobretot de Xina i Corea.
  • El arte de Japón (日本美術, Nippon bijutsu?) es una expresión de la cultura japonesa, desarrollado a lo largo del tiempo en diversos períodos y estilos que se han ido sucediendo de forma cronológica, en paralelo al devenir histórico, social y cultural del pueblo japonés. La evolución del arte nipón ha estado marcada por el desarrollo de su tecnología, siendo una de sus señas distintivas el uso de materiales autóctonos.
  • Japán művészete számos művészeti ágat és irányzatot felölel, amelyek között a legjellegzetesebbek a fazekasság, a fa- és bronzszobrászat, a festészet (elsősorban papírra és selymre, tintával), a kalligráfia, illetve napjainkban a filmművészet, a manga, a képregények és szinte minden, a nyugati kultúrában is elterjedt művészeti ág. A japán művészet gyökerei a szigetország első lakosaihoz, az i. e. 10. évezredig nyúlnak vissza.
  • Die japanische Kunst umfasst eine große Bandbreite an Stilrichtungen, Medien und Ausdrucksformen. Internationale Bekanntheit erlangten dabei besonders die Schwertschmiedekunst, Töpferkunst, Skulpturen aus Holz und Bronze, Tuschemalereien auf Seide und Papier, Kalligraphien, Webkunst, Lackarbeiten und Farbdrucke. Die älteste Kunst ist die Keramik, die bis in das 10. Jahrtausend vor Christus zurückreicht. Der japanischen Kunst liegen die besonderen Prinzipien der japanischen Ästhetik zu Grunde.
  • Japanese art covers a wide range of art styles and media, including ancient pottery, sculpture, ink painting and calligraphy on silk and paper, ukiyo-e woodblock prints, kirie, kirigami, origami, and more recently manga - modern Japanese cartoons - along with a myriad of other types of works of art.
  • Японско изобразително изкуство - около 3 век пр.н.е. се появяват изображения с битови и други сюжети върху бронзови изделия (дотаку) и огледала. През 3 - 5 век се създават погребални глинени статуетки ханива - изображения на хора и животни. От 4 век се развива изкуство, свързано с Будизма - монументални култови статуи и стенописи. То процъфтява през 9 - 11 век.
rdfs:label
  • Art japonais
  • Art del Japó
  • Arte de Japón
  • Arte do Japão
  • Arte giapponese
  • Japanese art
  • Japanische Kunst
  • Japán művészete
  • Sztuka japońska
  • Японско изобразително изкуство
  • 日本美術史
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:depiction
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is skos:subject of
is foaf:primaryTopic of