En philosophie est absolu ce qui existe par soi-même, sans dépendance (comme en grammaire "absolu" signifie "sans complément"). Ce qui est absolu n'a besoin d'aucune condition et d'aucune relation pour être. Un absolu ne dépend d'aucune autre chose et porte en soi-même sa raison d'être. "Absolu" a pour synonymes d'une part "inconditionnel", "affranchi", d'autre part "parfait", "achevé", "total".L'étymologie peut aider.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • En philosophie est absolu ce qui existe par soi-même, sans dépendance (comme en grammaire "absolu" signifie "sans complément"). Ce qui est absolu n'a besoin d'aucune condition et d'aucune relation pour être. Un absolu ne dépend d'aucune autre chose et porte en soi-même sa raison d'être. "Absolu" a pour synonymes d'une part "inconditionnel", "affranchi", d'autre part "parfait", "achevé", "total".L'étymologie peut aider. Quant à la formation du mot, "absolu" vient de absolutus, qui, en latin, veut dire "détaché, délié, séparé, retenu par rien", mais aussi "achevé". Quant à l'histoire du mot, "absolu" paraît en français vers 1100, avec le sens latin de "parfait".L'histoire de la notion peut aussi aider. Le mot "absolu" prend un sens philosophique au XVI° s., il s'oppose à "relatif". "Nicolas de Cues (1401-1464) est peut-être le premier qui ait systématiquement fait usage d' Absolu pour désigner l'objet ultime de la spéculation philosophique" .La typologie encore peut aider. Il faut distinguer l'idée d'un absolu (parmi d'autres) de l'idée d'un Absolu unique.Comme exemples d'absolus, les philosophes citent fréquemment Dieu, le devoir, la substance. "Dieu est absolu", dit Nicolas de Cues .
  • Per assoluto si intende nella storia della filosofia una realtà la cui esistenza non dipende da nessun'altra, ma sussiste in sé e per sé.
  • Mutlak, felsefî bir kavram olarak, şeylerin, keşfedilmiş olsun olmasın, bütününü, tamamını tanımlar. Felsefenin farklı konularında ve farklı felsefî metinlerde, Mutlak nihai varlığı tanımlamak için de kullanılabilir; bu kullanımda fâni ve varlığı zorunlu olmayanın tersi olan yani mutlak olan varlık anlamındadır.Hiçbir şeye bağlı olmaksızın varolan, bağımsız ve koşulsuz olan anlamında felsefi terim.Genel geçer anlamı bakımından hiçbir şey ile sınırlandırılamaksızın varolan şey anlamındadır.Felsefe tarihinde her zaman mevcut olmuş, üzerinde en çok tartışılmış kavramlardan birdir. Metafizikte, mantıkta, epistemolojide, estetikte, bilimde bu kavramın değerlendirilmesi ve üzerinden süregelen tartışmalar söz konusudur. Sınırsız, sonsuz, koşulsuz, değişmez, zorunlu olduğu varsayılanı anlatan felsefe terimidir mutlak.Felsefi anlamda mutlak kavramı, bu bilinen genel anlamıyla eş fakat kısmen daha kompleks bir anlaman katmanına sahiptir. Buna göre, mutlak, her şeyi kuşatan, en temel gerçeklik anlamındaki felsefi ilkedir. Göreli kavramının karşıtı olarak, mutlak, hiçbir koşula bağlı değildir ve hiçbir şey tarafından koşullanmamış olanı, kendinde varolanı, varlığının koşulu ya da nedeni kendinde içkin olanı belirtmek üzere kullanılır. Mutlak kavramı bu anlamda felsefenin en çok eleştirilen kavramlarından birisidir, ancak buna rağmen vazgecilemez bir kavram olarak varlığını sürdürmektedir.Mutlak kavramının bir terim olarak ortaya çıkış ve süregeliş tarihi cok eski olmakla birlikte, Aydınlanma Çağı'nda ortaya çıkışı ve yer alışı dikkat çekici görünmektedir. Bir yanda Spinoza'nın tümtanrıcı felsefesinde ve bundan kaynaklı tartışmalarda belirgin bir yer tutar mutlak kavramı, bir yanda da Friedrich Schelling ve Hegel gibi Alman idealizminin önemli isimlerinde tartışmasız önecelikli bir yere sahip olarak belirir.
  • Como indica la etimología del término a partir del verbo latino solvo, que significa soltar, en el sentido de desatar, desvincular; se expresa perfectamente su significado en el concepto de suelto. La preposición "ab" añade la idea de separación total. Lo Absoluto, pues, aparece en su concepto como lo incondicionado e independiente. Lo que es por sí mismo. Lo que no está sujeto a nada, porque no tiene vínculo alguno de dependencia con cualquier otra realidad. Cualquier otra realidad, en tanto que pueda ser considerada como tal, ha de tener una relación de dependencia, en último término, con el Absoluto. Lo Absoluto es lo que existe separado (ab-suelto) de cualquier otra cosa.
  • Absolut (łac. absolutus – bezwarunkowy, niezwiązany) – osobowy lub bezosobowy pierwotny byt, doskonały, najwyższy, pełny, całkowicie niezależny, nieuwarunkowany i niczym nieograniczony.
  • L'absolut és un concepte en metafísica que designa una realitat que engloba tot i alhora ho trascendeix, identificat sovint amb Déu en el pensament religiós. Es defineix per negació, per l'absència de límits, de contingència i de concreció, com una idea abstracta que no sempre es pot assolir amb el coneixement humà, per definició limitat. Cada filosofia l'ha reinterpretat a la seva manera. Als corrents propers a l'idealisme s'identifica amb l'ésser o substància; per a Kant és el noümen; per al nominalisme és solament una etiqueta lèxica que no té correspondència empírica i per a Plotí és l'U suprem del qual emana tota la resta i que posseeix una intel·ligència universal, entre d'altres.
  • Az abszolútum metafizikai fogalom, amely a hegeli filozófiában mint Abszolút Szellem, mint a legfőbb világész nyer értelmet. Az elnevezés az abszolút szóból származik (amely viszont a latin absolutus – teljes, tökéletes; az absolvere – eloldozni igéből): bevégzett, föltétlen, semmitől sem függő, korlátlan; a relatív ellentéte.Az abszolútum további értelmezései: 1.) A végső valóság. 2.) A feltétlen létező, amely maga minden más feltételéül szolgál. 3.) A végtelen, amely minden végesnek feltétele. 4.) A legmagasabb rendű létező, a legfőbb lény, azaz - egyesek szerint - Isten.Keresztény teológiai értelmezés: Abszolút valami, amennyiben önmagában, önmaga által van, és mástól nem függ. A teljességgel abszolút az, amit önmagától létezőnek, önmagától igaznak és önmagától jónak gondolunk, és ami e tekintetben nem függ semmitől (ellentétele a relatív). A feltétlenről tapasztalatot szerezhetünk a gondolkodás segítségével a megismerésben, ahol a relatívot vagy feltételtől függőt mint ilyent ismerjük meg, valamint az erkölcsi kötelesség érzésében. A kereszténység igényt tart az abszolút vallás címére: a kereszténység nem fokozza abszolúttá a végességet, a feltételhez-kötöttséget, a relativitást, amely minden emberi dolognak, tehát minden vallásnak is sajátossága. De mivel Isten Jézus Krisztusban feltétlenül elfogadta a végest, és önmagát közölte a végessel, ezért a kereszténység azzal az igénnyel lép fel, hogy a vallások között egyedülálló, hogy minden más vallásnak a beteljesedése és hogy a történelmen belül minden tekintetben felülmúlhatatlan. Ez az abszolútság tehát nem a történeti feltételektől függő és bűnös Egyházra vonatkozik, hanem Isten kegyelmére. -- Nem-keresztény vallások, kereszténység.Az abszolút fogalma egy újabb felfogásban az anyag elemi szintjét (a létezés valós alapelemeinek szintjét) jelenti (Vajó Zoltán: Véletlen és determinizmus 2006. ELTE PPK). Eszerint valójában ezen a szinten történnek az események, az ember pedig egy jóval magasabb bonyolultságú perceptuális valóságban létezve csak következtetni tud az abszolút valóságra (tehát valószínűségekben gondolkozik). A világ megismerésének egyetlen reális útja, ha az emberi gondolkodásban explicit célként jelenik meg az abszolút gondolkodásra való törekvés. Ennek első lépéseként egy Abszolút szótár kialakítása és folyamatos bővítése vált szükségessé. Ebben a szótárban nincsen helye a valóságban igazolhatóan nem létező (az abszolútból nem származtatható) fogalmaknak.
  • Het Absolute is een term die verwijst naar een zijn dat de beperktheid en geconditioneerdheid van het dagelijks bestaan overstijgt (transcendeert). Vaak wordt ermee naar het 'goddelijke' of 'god' verwezen, alhoewel niet exclusief. In zijn algemeenheid is het als filosofisch concept een aanduiding voor het Zijn als meest volledige en coherente entiteit.Het streven de wereld in zijn wezen te vatten, op zoek te gaan naar de grond, de oorzaak van alle verschijnselen heeft filosofen in alle tijden ertoe aangezet de ons omringende werkelijkheid terug te brengen tot voor onze geest vatbare dimensies. Hoewel de term 'het absolute' als zodanig in de antieke filosofie niet bekend was, is zij doordrongen met termen als oerstof ofwel substantie (bijvoorbeeld Thales, Anaximenes) geest, idee (resp. Anaxagoras, Plato) in een poging de wereld te herleiden tot een beginsel.Met de 15e-eeuwse geleerde Nicolaus Cusanus krijgt de term 'het absolute' in den beginne de betekenis die vandaag de dag nog geldig is: datgene wat door zichzelf bepaald in zichzelf volledig is. De term wordt gebruikt voor God als het onvoorwaardelijke, in tegenstelling tot het beperkte en eindige.In de godsleer van Spinoza wordt het absolute substantie genoemd (God of natuur): één wezen dat uit eigen kracht bestaat en een oneindig aantal attributen bezit.Voor Fichte was het absolute niet enkel een object maar een oneindig 'ik' dat de natuur doet voortbrengen.Hegel beschouwt het absolute als dynamisch proces waarin de substantie tot subject wordt.Jozef Maria Bochenski- pools filosoof beweert, dat het enige absolute 'zijn' de eeuwige wetmatigheden zijn, zoals in de logica, de wiskunde en in de natuur zelf .
  • Absoluto, em Filosofia, é definido como a "realidade suprema e fundamental, independente de todas as demais". Às vezes é usado como um termo alternativo para "Deus" ou "o divino". Na filosofia analítica e na filosofia pragmática, absoluto é tudo aquilo que não se deixa falsear.
  • Das Absolute (von lat. absolutum, „das Losgelöste“) ist ein Begriff, der in vielen Bereichen der Theologie und Philosophie Verwendung findet und das völlige Enthobensein von allen (einschränkenden) Bedingungen oder Beziehungen bezeichnet.
  • The Absolute is the concept of an unconditional reality which transcends limited, conditional, everyday existence. It is sometimes used as an alternate term for "God" or "the Divine" especially, but by no means exclusively, by those who feel that the term "God" lends itself too easily to anthropomorphic presumptions. The concept of The Absolute may or may not (depending on one's specific doctrine) possess discrete will, intelligence, awareness, or a personal nature. It is sometimes conceived of as the source through which all being emanates. It contrasts with finite things, considered individually, and known collectively as the relative. This is reflected in its Latin origin absolūtus which means "loosened from" or "unattached."
  • Абсолют, абсолютное (лат. absolutus — безусловный, неограниченный, безотносительный, совершенный) — первооснова мира, первоначало всего Сущего, вечное и неизменное, которое понимается единым, всеобщим, безначальным, бесконечным и в свою очередь противостоит всякому относительному и обусловленному Бытию.В качестве синонимов абсолюта приводятся: абсолютный дух, абсолютная идея, Беспредельность, Абсолютный Разум, Мудрость, абсолютное сознание и абсолютное бытие.Пример абсолютного понятия это квадрат, потому что он имеет строго определённые свойства (стороны равны, 4 угла по 90 градусов).
dbpedia-owl:wikiPageExternalLink
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 4737066 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 6426 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 17 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 110248993 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
dcterms:subject
rdfs:comment
  • En philosophie est absolu ce qui existe par soi-même, sans dépendance (comme en grammaire "absolu" signifie "sans complément"). Ce qui est absolu n'a besoin d'aucune condition et d'aucune relation pour être. Un absolu ne dépend d'aucune autre chose et porte en soi-même sa raison d'être. "Absolu" a pour synonymes d'une part "inconditionnel", "affranchi", d'autre part "parfait", "achevé", "total".L'étymologie peut aider.
  • Per assoluto si intende nella storia della filosofia una realtà la cui esistenza non dipende da nessun'altra, ma sussiste in sé e per sé.
  • Absolut (łac. absolutus – bezwarunkowy, niezwiązany) – osobowy lub bezosobowy pierwotny byt, doskonały, najwyższy, pełny, całkowicie niezależny, nieuwarunkowany i niczym nieograniczony.
  • Absoluto, em Filosofia, é definido como a "realidade suprema e fundamental, independente de todas as demais". Às vezes é usado como um termo alternativo para "Deus" ou "o divino". Na filosofia analítica e na filosofia pragmática, absoluto é tudo aquilo que não se deixa falsear.
  • Das Absolute (von lat. absolutum, „das Losgelöste“) ist ein Begriff, der in vielen Bereichen der Theologie und Philosophie Verwendung findet und das völlige Enthobensein von allen (einschränkenden) Bedingungen oder Beziehungen bezeichnet.
  • L'absolut és un concepte en metafísica que designa una realitat que engloba tot i alhora ho trascendeix, identificat sovint amb Déu en el pensament religiós. Es defineix per negació, per l'absència de límits, de contingència i de concreció, com una idea abstracta que no sempre es pot assolir amb el coneixement humà, per definició limitat. Cada filosofia l'ha reinterpretat a la seva manera.
  • Het Absolute is een term die verwijst naar een zijn dat de beperktheid en geconditioneerdheid van het dagelijks bestaan overstijgt (transcendeert). Vaak wordt ermee naar het 'goddelijke' of 'god' verwezen, alhoewel niet exclusief.
  • The Absolute is the concept of an unconditional reality which transcends limited, conditional, everyday existence. It is sometimes used as an alternate term for "God" or "the Divine" especially, but by no means exclusively, by those who feel that the term "God" lends itself too easily to anthropomorphic presumptions. The concept of The Absolute may or may not (depending on one's specific doctrine) possess discrete will, intelligence, awareness, or a personal nature.
  • Az abszolútum metafizikai fogalom, amely a hegeli filozófiában mint Abszolút Szellem, mint a legfőbb világész nyer értelmet. Az elnevezés az abszolút szóból származik (amely viszont a latin absolutus – teljes, tökéletes; az absolvere – eloldozni igéből): bevégzett, föltétlen, semmitől sem függő, korlátlan; a relatív ellentéte.Az abszolútum további értelmezései: 1.) A végső valóság. 2.) A feltétlen létező, amely maga minden más feltételéül szolgál.
  • Mutlak, felsefî bir kavram olarak, şeylerin, keşfedilmiş olsun olmasın, bütününü, tamamını tanımlar.
  • Como indica la etimología del término a partir del verbo latino solvo, que significa soltar, en el sentido de desatar, desvincular; se expresa perfectamente su significado en el concepto de suelto. La preposición "ab" añade la idea de separación total. Lo Absoluto, pues, aparece en su concepto como lo incondicionado e independiente. Lo que es por sí mismo. Lo que no está sujeto a nada, porque no tiene vínculo alguno de dependencia con cualquier otra realidad.
  • Абсолют, абсолютное (лат.
rdfs:label
  • Absolu (philosophie)
  • Absolut
  • Absolut (filosofia)
  • Absolute (philosophy)
  • Absoluto
  • Absoluto (metafísica)
  • Abszolútum
  • Assoluto
  • Das Absolute
  • Het Absolute
  • Mutlak
  • Абсолют (философия)
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is foaf:primaryTopic of