L’éloge panégyrique ou simplement le panégyrique, du latin emprunté au grec panêguris, « assemblée de tout le peuple », est au sens strict un discours public à la louange d'un personnage illustre, d'une nation, ou d'une chose et, dans l'occident chrétien, un sermon faisant l'éloge d'un saint. Le terme a pris aujourd'hui le sens plus général de louange ou d’apologie, et s’utilise parfois dans le sens péjoratif d’éloge emphatique ou exagéré.

PropertyValue
dbpedia-owl:abstract
  • L’éloge panégyrique ou simplement le panégyrique, du latin emprunté au grec panêguris, « assemblée de tout le peuple », est au sens strict un discours public à la louange d'un personnage illustre, d'une nation, ou d'une chose et, dans l'occident chrétien, un sermon faisant l'éloge d'un saint. Le terme a pris aujourd'hui le sens plus général de louange ou d’apologie, et s’utilise parfois dans le sens péjoratif d’éloge emphatique ou exagéré.
  • Een Panegyricus of panegyriek (Oudgrieks: πανηγυρικός) is een formele publieke toespraak uitgesproken ter meerdere eer en glorie van een persoon of object, in het algemeen een vergaand bestudeerde en onderscheidende eulogie, gespeend van elke kritiek. Het is afgeleid van het Grieks, waar het een toespraak "geschikt voor een algemene vergadering" betekent. In Athene werden zulke toespraken gehouden ter gelegenheid van nationale festivals of spelen, met de bedoeling om de burgers te prikkelen om de glorieuze daden van hun voorvaderen te evenaren.De bekendste panegyrici zijn de Olympiacus van Gorgias, de Olympiacus van Lysias en de Panegyricus en Panathenaicus (geen van beide echter ooit voorgedragen) van Isocrates (wiens eerste panegyricus zijn naam gaf aan alle panegyrici). Grafredes, zoals de beroemde speech in de mond van Pericles gelegd door Thucydides, namen ook vaak de vorm aan van een panegyricus.De Romeinen beperkten de panegyrici tot de levenden, en reserveerden de grafredes exclusief voor de doden. Het meest gevierde voorbeeld van een Latijnse panegyricus is degene die voorgedragen is door Plinius de jongere (100 n.Chr.) in de Senaat ter gelegenheid van zijn acceptatie van het consulschap, bevattende een enigszins overdreven eulogie van Trajanus.Tegen het einde van de 3e eeuw en gedurende de 4e eeuw, als gevolg van de oriëntalisatie van het Keizerlijke hof door Diocletianus, werd het gebruikelijk om de bovenmenselijke deugden en prestaties van de heersende keizer te verheerlijken, in een formeel opgezet literair festijn. De goed uitgesproken, elegante en grappige panegyricus was een gelegenheid voor een geschoolde maar onervaren jonge man om de zich te profileren als redenaar in een competitieve sfeer.Cassiodorus, de hoveling en magister van Theodorik de Grote en zijn opvolgers, heeft een boek van panegyrici nagelaten, zijn Laudes. Als zijn biograaf heeft O'Donnell over dit genre gezegd: "Het was te verwachten dat de lofrede vervat in een toespraak excessief zou zijn; het intellectuele pointe van de exercitie (en meest waarschijnlijk een belangrijk criterium in de beoordeling ervan) was om te zien hoe excessief de lofrede gemaakt kon worden, onderwijl binnen de grenzen van decorum en terughoudendheid blijvend, hoe veel hoge lof gemaakt kon worden gelijkend op de benijdenswaardige getuigenis van eenvoudige eerlijkheid."
  • Панеги́рик (от лат. Panegyrikus, др.-греч. πανηγυρικος (от др.-греч. πανηγυρις) — похвальная публичная речь: литературный жанр, представляющий собой речь, написанную по случаю чьей-либо смерти (античность — XVIII век). всякое восхваление в литературном произведении (например в оде) или выступлении. С XIX века — неоправданное восхваление.
  • A panegyricus emelkedett hangvételű ünnepi beszéd, amelyet közönség előtt tartottak. Az eredeti görög szó (πανηγυρικός, azaz panégürikosz) a „gyűlésen elmondható beszédet” jelenti. Alkalomra, hivatalos eseményre írt retorikai művek, amelyek célja a beszéd tárgyának ünnepélyessé tétele a hallgatóság körében. Általában annak az istennek rövid dicséretével kezdődött, kinek tiszteletével a panegyricus összefüggésben állt, ez után áttért a város vagy vidék dicséretére, ahol az ünnepet tartották, majd magára az ünnepi gyülekezetre. Célja lehetett a lelkesedés kiváltása, ezért a követendő példaképek magasztalása és azok követésére való buzdítás is fontos eleme.Gorgiasz, Lüsziasz, Iszokratész, Aritidész vagy Menander írtak híres panegyricusokat. A későbbi korokban némileg módosult a panegyricus értelme, így neveztek mindenféle terjedelmesebb dicsérő és magasztaló beszédet is. A korai császárkorban általában csak az élők számára írt dicshimnuszt jelentette, a halottak magasztalására halotti beszédet írtak. Már ifjabb Plinius is írt ilyeneket, például a 100 körül a senatus megbízására Traianus consuli beiktatásának alkalmára készült munkája. Főleg a késői császárkor dicsbeszédei ismertek, amelyeket Diocletianus és Theodosius császárok uralkodása között a galliai városok számára különböző latin rétorok írtak. Formájukban és stílusukban ezek a beszédek általában Cicerót utánozták, így ezen beszédek sokáig kedveltek maradtak. Diocletianus idején vált szokássá a császár emberfeletti erényeit ünnepelni egy-egy hivatalos eseményen. 336-ban kaiszareiai Euszebiosz I. Constantinushoz írt panegyricust – ebben uralkodói jogcímét egészen Claudius Gothicusig vezeti vissza. Cassiodorus Theuderich keleti gót királynak címzett egyet.
  • Un panegíric és un discurs i un gènere literari al qual s'elogia una persona, antigament l'emperador romà o un alt càrrec imperial. Al cas d'un doctorat o doctorat honoris causa s'utilitza més aviat la locució llatina de laudatio, del llatí laudare, lloar, que té una estructura semblant. El nom deriva dels discursos dels panegiris, i va ser molt corrent als segles IV i V. Un exemple de panegíric seria la lloança a l'Imperi romà feta per Aristides d'Atenes. Aquest génere literari té com a centre l'exaltació de les virtuts i els fets rellevants d'un personatge, d'un lloc, d'unesdeveniment o d'una efemèride.Les parts del discurs el componen: L'exordi per justificar l'acte en si La demostració per relatar cadascuna d'aquestes virtuts L'epíleg com el final apoteòsic d'aquesta efemèrideUn bon epíleg en el discurs panegíric ha d'incloure tot tipus de figures retòriques i de figures d'estil i totes sota el comú denominador de l'amplificació del discurs i del ornament estilístic. Tot el que en el discurs estilístic era mesurada seriosa, aquí ha de ser absolutament exagerat, teatralitzat i amb tota mena d'ornaments gestuals, de to, de veu exultant i tot això per enaltir com més millor al personatge o esdeveniment que estem lloant.Està considerat un discurs típicament literari, ja que s'utilitzen tot tipus de jocs de paraules, expressions poètiques, comparacions brillants i musicalitat en l'expressió. l'oratio finis, quan l'homenatge és a una persona morta, aleshores es parla també d'obituari o d'in memoriam que és una mena de panegíric, encara que no rep aquest nom.
  • Панегирикът (на латински: Panegyrikus, на старогръцки: πανηγυρικος, от на старогръцки: πανηγυρις) е похвална публична реч, хвалебствие за някого.Панегирикът постепенно се превръща в литературен жанр, под формата на писмена реч, написана по повод смъртта на някого (от античността до XVIII век). Впоследствие с панегирик се означава всяка възхвала в литературния жанр или в дадено произведение, примерно ода или предговор към литературно произведение. От XIX век насетне, с панегирик се означава всяка неоправдана възхвала в литературата.
  • Panegírico (del latín: panegyrîcus; a su vez del griego: panegyrikos, πανηγυρικός) es un discurso que se pronuncia en loor o alabanza de alguien, o incluso de un lugar. También se llama panegírico a ciertos cantos de guerra y de victoria, y además puede hacer referencia a los cantos y oraciones durante un ritual de sacrificio o una boda.Las misas en ruso reciben la denominación de panegida, teniendo esta palabra el mismo origen.
  • Ein Panegyrikus (auch Panegyricus oder Panegyrikos) war in der Antike eine prunkvolle Rede aus festlichem Anlass. Aus Griechenland sind festliche Vorträge etwa von Lysias oder Isokrates überliefert, die man als panegyrikós bezeichnete. Im Römischen Reich verstand man unter einem panegyricus eine Laudatio, insbesondere eine lobende Rede zur Ehrung des Kaisers.Im heutigen Sprachgebrauch versteht man unter einer Panegyrik eine distanzlose, lobhudelnde Schmeichelrede. In negativer Bedeutung kam das Wort panegyrisch schon in der Antike vor: der Historiker und Rhetoriklehrer Dionysios von Halikarnassos verstand darunter einen auf Effekte berechneten und das Publikum damit verführenden Stil (siehe persuasive Kommunikation).
  • Methiye, edebiyatta bir kimseyi veya bir şeyi övmek için yazılmış şiirlerdir. Methiyeler, genellikle padişahları, sadrazamları, devlet ileri gelenlerini ve din büyüklerini övmek için yazılan kasidelerdir. Ancak kaside şeklinden başka nazım şekilleri ile söylenmiş methiyeler de vardır.
  • Panegiryk (z języka greckiego, ang. "panegyric", niem. "Panegyrikus") – gatunek literatury stosowanej, uroczysty tekst pochwalny (mowa, wiersz, list, toast, itp.) sławiący jakąś osobę, czyn, wydarzenie; pełen przesadnego zachwytu, często o charakterze pochlebczym. W starożytnej Grecji nazwą tą określano mowy wygłaszane na pogrzebach wybitnych osobistości, wodzów i polityków, sławiące ich zasługi obywatelskie i patriotyczne. Powszechny zwłaszcza w XVI – XVIII w. Pisany często przez poetów związanych z dworami królewskimi lub magnackimi. W epoce oświecenia starano się zwalczać panegiryzm. W staropolskiej poezji gatunek uprawiali m.in.: Jan Kochanowski, Szymon Szymonowic, Jan Andrzej Morsztyn, Ignacy Krasicki, Adam Stanisław Naruszewicz, Stanisław Trembecki, Daniel Naborowski.
  • Il panegirico (in greco πανηγυρικός [sott. λόγος], da πανήγυρις (panègyris) ovvero adunanza di tutti) è un componimento oratorio di carattere encomiastico (ovvero pronunciato in pubblico, per lo più in assemblea, per esaltare i meriti di un personaggio, di una città o di un popolo). Il genere fu inaugurato nel VI secolo a.C. da Gorgia con i suoi scritti a Olimpia e a Delfi e conobbe la sua fioritura dal V secolo a.C. in poi.Il panegirico greco ha tratti comuni con l'encomio e l'epitaffio ma agli elogi può a volte unire critiche.Con la letteratura latina, il panegirico assume solo il carattere di laudatio di uomini di potere ed in particolare degli imperatori.Nel linguaggio comune, indica un discorso di encomio enfatico, talvolta esagerato.
  • Panegyrik (řecky panégyrikos) byla v původním významu řeč, pronášená ve starověkém Řecku na slavnostních shromážděních, pořádaných především v rámci náboženských slavností. Známe například panegyriky Ísokratovy. Později začal tento výraz označovat jakoukoliv pochvalnou nebo oslavnou řeč nebo literární útvar.
  • A panegyric is a formal public speech, or (in later use) written verse, delivered in high praise of a person or thing, a generally highly studied and discriminating eulogy, not expected to be critical. It is derived from the Greek πανηγυρικός meaning "a speech fit for a general assembly" (panegyris). In Athens such speeches were delivered at national festivals or games, with the object of rousing the citizens to emulate the glorious deeds of their ancestors.The most famous are the Olympiacus of Gorgias, the Olympiacus of Lysias, and the Panegyricus and Panathenaicus (neither of them, however, actually delivered) of Isocrates. Funeral orations, such as the famous speech of Pericles in Thucydides, also partook of the nature of panegyrics. A later significant work in the genre is the "Panegyric for the Duke of Lerma", written by the Spanish poet Luis de Góngora in 1617.The Romans generally confined the panegyric to the living, and reserved the funeral oration exclusively for the dead. The most celebrated example of a Latin panegyric, however, is that delivered by the younger Pliny (AD 100) in the Senate on the occasion of his assumption of the consulship, which contained a eulogy of Trajan considered fulsome by some scholars[citation needed].Towards the end of the 3rd and during the 4th century, as a result of the orientalizing of the Imperial court by Diocletian, it became customary to celebrate as a matter of course the superhuman virtues and achievements of the reigning emperor, in a formally staged literary event. In 336, Eusebius of Caesarea gave a panegyric of Constantine the Great on the 30th year of his reign, in which he broke from tradition by celebrating the piety of the emperor, rather than his secular achievements. A well-delivered, elegant and witty panegyric became a vehicle for an educated but inexperienced young man to attract desirable attention in a competitive sphere. The poet Claudian came to Rome from Alexandria before about 395 and made his first reputation with a panegyric; he became court poet to Stilicho.Cassiodorus the courtier and magister of Theodoric the Great and his successors, left a book of panegyrics, his Laudes. As his biographer O'Donnell has said of the genre "It was to be expected that the praise contained in the speech would be excessive; the intellectual point of the exercise (and very likely an important criterion in judging it) was to see how excessive the praise could be made while remaining within boundaries of decorum and restraint, how much high praise could be made to seem the grudging testimony of simple honesty." (O'Donnell 1979, ch. 2).Qasida is panegyric poetry in Arabic, Persian, Turkish, and Urdu.A person who writes panegyrics is called a panegyrist. Another term is eulogist.
  • Um panegírico (do grego πανηγυρικός, "reunião") era, originalmente, na Grécia Antiga, o discurso de caráter encomiástico ou laudatório que era pronunciado em grandes reuniões festivas do povo. Na Roma Antiga, denominava-se "panegírico" o discurso que os cônsules romanos pronunciavam diante do imperador, depois de serem eleitos, manifestando-lhe seu respeito e admiração.== Referências ==
dbpedia-owl:wikiPageID
  • 1978735 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageLength
  • 6865 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageOutDegree
  • 25 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageRevisionID
  • 102479819 (xsd:integer)
dbpedia-owl:wikiPageWikiLink
prop-fr:année
  • 1949 (xsd:integer)
  • 2003 (xsd:integer)
prop-fr:isbn
  • 2 (xsd:integer)
  • 978 (xsd:integer)
prop-fr:langue
  • Français
prop-fr:lieu
  • Paris
prop-fr:nom
  • Martin
  • Weil
  • Béguin
  • Galletier
  • Lesot
  • Audeguy
  • Aguettz
  • Campa
  • Dumeste
  • Eterstein
  • Reffait
  • Schréder
prop-fr:prénom
  • Ariane
  • Catherine
  • Christophe
  • Claude
  • François
  • Laurence
  • Marie-Hélène
  • Michelle
  • Stéphane
  • Édouard
  • Adeline
prop-fr:titre
  • Panégyriques latins
  • La littérature française de A à Z
prop-fr:wikiPageUsesTemplate
prop-fr:éditeur
  • Hatier
  • Collection des Universités de France
dcterms:subject
rdfs:comment
  • L’éloge panégyrique ou simplement le panégyrique, du latin emprunté au grec panêguris, « assemblée de tout le peuple », est au sens strict un discours public à la louange d'un personnage illustre, d'une nation, ou d'une chose et, dans l'occident chrétien, un sermon faisant l'éloge d'un saint. Le terme a pris aujourd'hui le sens plus général de louange ou d’apologie, et s’utilise parfois dans le sens péjoratif d’éloge emphatique ou exagéré.
  • Панеги́рик (от лат. Panegyrikus, др.-греч. πανηγυρικος (от др.-греч. πανηγυρις) — похвальная публичная речь: литературный жанр, представляющий собой речь, написанную по случаю чьей-либо смерти (античность — XVIII век). всякое восхваление в литературном произведении (например в оде) или выступлении. С XIX века — неоправданное восхваление.
  • Panegírico (del latín: panegyrîcus; a su vez del griego: panegyrikos, πανηγυρικός) es un discurso que se pronuncia en loor o alabanza de alguien, o incluso de un lugar. También se llama panegírico a ciertos cantos de guerra y de victoria, y además puede hacer referencia a los cantos y oraciones durante un ritual de sacrificio o una boda.Las misas en ruso reciben la denominación de panegida, teniendo esta palabra el mismo origen.
  • Methiye, edebiyatta bir kimseyi veya bir şeyi övmek için yazılmış şiirlerdir. Methiyeler, genellikle padişahları, sadrazamları, devlet ileri gelenlerini ve din büyüklerini övmek için yazılan kasidelerdir. Ancak kaside şeklinden başka nazım şekilleri ile söylenmiş methiyeler de vardır.
  • Panegyrik (řecky panégyrikos) byla v původním významu řeč, pronášená ve starověkém Řecku na slavnostních shromážděních, pořádaných především v rámci náboženských slavností. Známe například panegyriky Ísokratovy. Později začal tento výraz označovat jakoukoliv pochvalnou nebo oslavnou řeč nebo literární útvar.
  • Um panegírico (do grego πανηγυρικός, "reunião") era, originalmente, na Grécia Antiga, o discurso de caráter encomiástico ou laudatório que era pronunciado em grandes reuniões festivas do povo. Na Roma Antiga, denominava-se "panegírico" o discurso que os cônsules romanos pronunciavam diante do imperador, depois de serem eleitos, manifestando-lhe seu respeito e admiração.== Referências ==
  • Панегирикът (на латински: Panegyrikus, на старогръцки: πανηγυρικος, от на старогръцки: πανηγυρις) е похвална публична реч, хвалебствие за някого.Панегирикът постепенно се превръща в литературен жанр, под формата на писмена реч, написана по повод смъртта на някого (от античността до XVIII век). Впоследствие с панегирик се означава всяка възхвала в литературния жанр или в дадено произведение, примерно ода или предговор към литературно произведение.
  • Il panegirico (in greco πανηγυρικός [sott. λόγος], da πανήγυρις (panègyris) ovvero adunanza di tutti) è un componimento oratorio di carattere encomiastico (ovvero pronunciato in pubblico, per lo più in assemblea, per esaltare i meriti di un personaggio, di una città o di un popolo). Il genere fu inaugurato nel VI secolo a.C. da Gorgia con i suoi scritti a Olimpia e a Delfi e conobbe la sua fioritura dal V secolo a.C.
  • A panegyricus emelkedett hangvételű ünnepi beszéd, amelyet közönség előtt tartottak. Az eredeti görög szó (πανηγυρικός, azaz panégürikosz) a „gyűlésen elmondható beszédet” jelenti. Alkalomra, hivatalos eseményre írt retorikai művek, amelyek célja a beszéd tárgyának ünnepélyessé tétele a hallgatóság körében.
  • Panegiryk (z języka greckiego, ang. "panegyric", niem. "Panegyrikus") – gatunek literatury stosowanej, uroczysty tekst pochwalny (mowa, wiersz, list, toast, itp.) sławiący jakąś osobę, czyn, wydarzenie; pełen przesadnego zachwytu, często o charakterze pochlebczym. W starożytnej Grecji nazwą tą określano mowy wygłaszane na pogrzebach wybitnych osobistości, wodzów i polityków, sławiące ich zasługi obywatelskie i patriotyczne. Powszechny zwłaszcza w XVI – XVIII w.
  • Een Panegyricus of panegyriek (Oudgrieks: πανηγυρικός) is een formele publieke toespraak uitgesproken ter meerdere eer en glorie van een persoon of object, in het algemeen een vergaand bestudeerde en onderscheidende eulogie, gespeend van elke kritiek. Het is afgeleid van het Grieks, waar het een toespraak "geschikt voor een algemene vergadering" betekent.
  • A panegyric is a formal public speech, or (in later use) written verse, delivered in high praise of a person or thing, a generally highly studied and discriminating eulogy, not expected to be critical. It is derived from the Greek πανηγυρικός meaning "a speech fit for a general assembly" (panegyris).
  • Ein Panegyrikus (auch Panegyricus oder Panegyrikos) war in der Antike eine prunkvolle Rede aus festlichem Anlass. Aus Griechenland sind festliche Vorträge etwa von Lysias oder Isokrates überliefert, die man als panegyrikós bezeichnete. Im Römischen Reich verstand man unter einem panegyricus eine Laudatio, insbesondere eine lobende Rede zur Ehrung des Kaisers.Im heutigen Sprachgebrauch versteht man unter einer Panegyrik eine distanzlose, lobhudelnde Schmeichelrede.
  • Un panegíric és un discurs i un gènere literari al qual s'elogia una persona, antigament l'emperador romà o un alt càrrec imperial. Al cas d'un doctorat o doctorat honoris causa s'utilitza més aviat la locució llatina de laudatio, del llatí laudare, lloar, que té una estructura semblant. El nom deriva dels discursos dels panegiris, i va ser molt corrent als segles IV i V. Un exemple de panegíric seria la lloança a l'Imperi romà feta per Aristides d'Atenes.
rdfs:label
  • Éloge panégyrique
  • Methiye
  • Panegirico
  • Panegiryk
  • Panegyric
  • Panegyricus
  • Panegyricus
  • Panegyrik
  • Panegyrikus
  • Panegíric
  • Panegírico
  • Panegírico
  • Панегирик
  • Панегирик
owl:sameAs
http://www.w3.org/ns/prov#wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbpedia-owl:literaryGenre of
is dbpedia-owl:wikiPageDisambiguates of
is dbpedia-owl:wikiPageRedirects of
is dbpedia-owl:wikiPageWikiLink of
is prop-fr:genre of
is foaf:primaryTopic of